Újgenerációs munkahelyek – ilyenek lesznek a jövő coworking irodái – II. rész

Ahogyan arról korábbi cikkünkben beszámoltunk, a munka és munkahelyek jövőjével kapcsolatban egy újabb izgalmas projektet kísérhettünk figyelemmel: a korszerű munkahelyeket építő és berendező skandináv Kinnarps a KREA Design Iskolával együttműködve belsőépítész hallgatókat kért fel a jövő coworking irodáinak megtervezésére. 

A több hétig tartó folyamat záróeseményén mutatták be a három legjobb prezentációt, illetve eredményt is hirdettek, a kontextust pedig a coworkinget több oldalról körbejáró szakmai beszélgetés teremtette meg.

Csak hype vagy hosszú távú, globális trend a coworking?

Paukovics Gábor, a Kinnarps tanácsadója és a Perspektívák című meetupok állandó moderátora felvetette a kérdést, hogy vajon mennyi ideig maradnak velünk a mai formában létező coworking irodák? Az igény ugyan valós, de vajon pénzügyileg mennyire fenntartható ez a modell? Csak egyéni bérlőkre építve elég nehézkes a hosszú távú, stabil üzemeltetés. Steinfeld Tamás, az egyik vezető ingatlantanácsadó, a Colliers szakértője szerint az iroda ingatlan beruházások értékén bizony emelhet 10 százalékot is, ha az épületben (vagy a közelében) van coworking iroda, mert a cégek számára értékes a “flexibilis tér”. A néhány extra munkaállomással és tárgyaló kapacitással bíró közösségi tér vonzó extra “szolgáltatás” a különálló irodával rendelkező bérlőknek is.

Tévhit, hogy a coworking iroda csak a szabadúszók birodalma

Füzi Anita coworking szakértő (itt bővebben olvashattok arról, hogyan használja összetett szaktudását freelancerként Anita) alátámasztotta a fentieket, hozzátéve, hogy az alkalmazottak aránya egyre növekszik a közösségi irodákban, a szabadúszókhoz képest, különösen Ázsiában. Vagyis a freelancerek igényeire létrejött coworking-mozgalom flexibilis, “mikroszinten” bérelhető funkciói a cégek számára is jó erőforrásnak bizonyulnak. (További érdekességek a témában A coworking evolúciója című podcastban!)

A pályázat zsűrije.

A korai coworking irodák “anticafék”-voltak, ahol az asztalért fizetsz, nem a kávéért. Fónagy Dóra belsőépítész hozzátette: a freelancerek számára szükségessé vált az, hogy “ne a sarki büfében” tudjanak az ügyfeleikkel megbeszélést tartani. De a coworking önmagában csak a teljes kép egy kis része, ugyanis jelenleg globálisan maga az iroda fogalma definiálja magát újra.

Anita a Columbia Egyetem példáját hozva elmesélte, hogy a hallgatóikat coworking irodákba küldik, a vállalkozásfejlesztést éles terepen gyakorolni. Az egyetem szerződéses kapcsolatban folyamatosan bérel bizonyos mennyiségű helyet.

De mit gondolnak a magyar diákok minderről? A Kinnarps és a KREA pályázatán legjobbnak választott OffiCyber csapatát arról kérdeztük, mit gondolnak a munka világának jövőjéről, és saját szerepükről benne.

Mi az ami szerintetek megkülönbözteti a ti pályamunkátokat a többiekétől?

Az alap témánk amiből kiindultunk, merőben eltért a többi csapatétól. Mi máshogy értelmeztük a Kinnarps által megadott feltételeket, instrukciókat és jobban elrugaszkodtunk az alap feladatkiírástól. Nyilván iskolai feladat is volt, de mi elsősorban versenyként fogtuk fel, amit nagyon szeretnénk megnyerni és nem teljesen ugyanúgy kell tervezni mint egy vizsgafeladatot. Nem az apró részletek kidolgozása volt a lényeg, hanem az, hogy legyen egy erős koncepció amire felépítjük a tervezést a magunk módján értelmezett, megszabott kereteken belül és amit látványosan tudunk bemutatni, ezért nagy hangsúlyt fektettünk a prezentáció elkészítésére: ne legyen túl hosszú, kellően intenzív legyen, figyelemfelkeltő, érdekes, szép látványtervekkel, megfelelő szöveggel. Igyekeztünk olyan tervvel készülni, ami újdonságként hat az emberekre, mely egy új szemléletet visz a coworking irodákba.

Hogyan láttatok neki a megvalósításnak, hogyan kutattátok a coworking irodákat?

Neten olvastunk sok cikket, főleg külföldi oldalakon, hiszen nálunk annyira még nem terjedtek el a coworking irodák. Az irodák honlapjait és az irodaterveket néztük meg,  illetve a már létező coworking irodák enteriőrjeiből is gyűjtöttünk ötleteket, de a Kinnarps oldalán is sok hasznos információ volt a tervezéshez.

Bayer Bence, a nyertes OffiCyber csapat tagja

A tervezés elején fontos volt, hogy meghatároztuk a célcsoportunkat. Mi úgy vélekedtünk, hogy a célcsoportunk (jelen esetben UX fejlesztők és egyéb, informatikai és kreatív területen dolgozók) formálja az irodán belüli funkciókat, igényeket, térkapcsolatokat. A közös munka korántsem indult zökkenőmentesen, de idővel felismertük az egyéni erősségeket, és igyekeztünk ezekre támaszkodva összegyúrni a végleges tervet. Amikor kitaláltuk a koncepció alapjait, utána jöttek az ötletek és már jóval gyorsabban ment minden. Bármikor vissza lehet nyúlni az alapokhoz ha megakadunk, ami nagy segítség, számunkra is az volt.

Szerintetek fogtok ilyen körülmények között dolgozni? Mit gondoltok a munka jövőjéről a következő 5-10 évre tekintve előre?

Mindig össze kell dolgozni más tervezőkkel, építészekkel, kivitelezőkkel, még ha valaki szabadúszó vagy saját irodája van, akkor is. Nagyon gyorsan fejlődik, változik a világ, egyes munkák megszűnnek, vagy robotizálják őket és emellett teljesen új munkalehetőségek is jönnek létre, de nyilván vannak tendenciák hogy merre tart a világ. Például az USA-ban már a munkavállalók több mint 40%-a szabadúszó és folyamatosan növekszik a számuk.

Remélem lesz lehetőségem coworking irodában dolgozni, sokkal könnyebbé teszi az ott dolgozók mindennapjait, kommunikációját, munkavégzését, illetve lehetőséget ad kapcsolatteremtésre is. Mivel egyre inkább szélesedik a kreatív szakmában dolgozók spektruma, szerintem egyre nagyobb lesz az igény a coworking irodákra 5-10 év távlatát tekintve.

OffiCyber csapat: balról Barkó Lilianna, Gerasimova Kristina Aleksejevna, Dukai Babett és Bayer Bence.

Könyörtelen végrehajtás: így legyen a terveidből valóság

Beszámoló a Freelancerblog Tuesday Talks elnevezésű havi meetup sorozatának 2020 januári állomásáról.

Egy dolog a tervezés, más a tervek végrehajtása. A már kialakított rutinnal tervező freelancerek módszerének része az is, hogy konzisztensen végrehajtsák terveiket, ám ennek módja korántsem magától értetődő, jellemzően hosszas kísérletezés eredménye. A tavalyi évzáró évtervezős meetuppal ezért párba állítottuk a következőt, ahol folytattuk a tervezési módszertanok átbeszélését, de arra koncentráltunk, hogyan lehet elérni, hogy a terv eredményre vezessen!

Ezúttal is szépen megtelt a Szikra Coworking főterme, ahol már egyre többen ismerősként üdvözölték egymást. Eseményeink fotósa, Árvai Dóra például a Nomad Cruise-on köttetett új ismeretségei közül üdvözölhetett néhányat a meetupra érkezők körében. Dóra konkrétan azon a meetupunkon járt először, amikor bejelentettük a FreelancerBlog indulását… akkor még mint ügynökségi alkalmazott, de már a fotózásról és a digitális nomádok életmódjáról ábrándozva. Nekünk is izgalmas látni, hogy alakul azoknak a sorsa, akik eljönnek és így vagy úgy, de egyre formálódó, erősödő freelancer-közösségünk részévé válnak. 

A 2020-as év egyik újdonsága, hogy a meetupokra most már lehet kombinált coworking jegyet venni, vagyis a meetupra jegyet vásárlók kedvezményesen léphetnek be a Szikrába és használhatják szolgáltatásait. Ezt mindössze pár nappal a meetup előtt hoztuk össze, de már így is volt, aki élt a lehetőséggel, nagy örömünkre! Szóval mostantól ha Tuesday Talks, akkor javasoljuk: aki tud, aznap jöjjön dolgozni a Szikrába, ezáltal egy kiterjesztett networking és coworking eseménnyé változtatva az egész napot. 🙂

Nade elég a fecsegésből, kezdődjön a hardcore tervmegvalósítás!

Első vendégünk, C. Szabó Helga időmenedzsmenttel, enteriőr tervezéssel és ingatlan-menedzsmenttel foglalkozik, a “tervezés” nála egy állandó és központi elem, ezt igen jól tükrözi brandjének neve, a Timehack.

A tervezési folyamatainak központja a “3 hónapos billboard”, ezen kívül heti és napi listákat ír. Évtervezéshez saját terméket dobott a piacra, vállalkozóknak.

Tóth Ádám a konverted.io tulajdonosa, elsősorban magas konverzióra optimalizált weboldalakat készítenek vállalkozóknak. Mint minden, ügyfelekkel dolgozó ügynökségnek, kulcsszerepe van náluk a tervezésnek az ügyfelek projektjei és a cég belső működése szempontjából egyaránt. És óriási kihívás a terveket le is követni, heti és havi bontásokban, az ügynökségi létforma intenzív forgatagában.  

Az este első fontos szinkronicitása: Helga és Ádám is a 90 napos tervezést tartja gyakorlatban a legjobbnak. Ugyanis ez még elég rövid időtáv ahhoz, hogy ne változzon meg túl sok minden – dinamikus korunkban egész technológiák tudnak felemelkedni vagy háttérbe szorulni akár fél év alatt, ezért nem érdemes túl kemény kereteket kijelölni éves távlatra. Ugyanakkor a 3 hónap ahhoz elég hosszú, hogy ebben az iparágban komplexnek számító feladatokat végig lehessen vinni. 

Filep Szilvi a FreelancerBlog és a Freelancer Festival alapítója, az Upwork egykori tanácsadója, marketing és kommunikációs szakember, aki az elmúlt 5-6 évben teljesen a freelancerek hazai közösségének fejlesztésére koncentrált. Szilvi “mások visszajelzései alapján nagyon komoly szinten űzi a tervezést”. Alapvetően az előző meetupon személyesen ismertetett, Papp Gábor-féle négy kategóriát használja, és a “tervdokumentum” egy kis A5-ös lap, ami az irodájában whiteboardra mágnesezve folyamatosan látható az év során.

A bemutatkozó kör után az est házigazdája, Majsai Ricsi azt kérdezte, hogyan lehet ezeket a terveket konkrét cselekvésekké akcionalizálni. 

“Rengeteg végigcsinálási stratégiát és módszertant próbáltam beépíteni már az életembe, de borzasztóan alacsony a szabálykövetésem és nem bírom a monotonitást, ezért mindegyikben elbuktam.” – lőtte be Ádám a beszélgetés tökéletes kezdőpontját, a totális kudarcot. Végülis innen a legjobb építkezni: hogyan sikerült neki mégis egyben maradni és haladni valahová?

Az egyszerűségre kellett koncentrálni. „Minden ilyen rendszer csak annyira jó, amennyit konzisztensen be tudsz belőle tartani.” Ez a gondolat tökéletesen rímel Papp Gábor a múltkori alkalommal elhangzott intelmére: “a leggyengébb terv teljesítése is többet ér, mint a legkomplexebb stratégia, aminek a megvalósítása félbemarad”. 

Ádám a célok kitűzése után végiggondolja, hogy mik azok a valóban fontos cselekvések, amelyek kellenek a cél eléréséhez, ezeket “kötelező elemek”-nek is hívja, és jöhet bármilyen ötlet, inspiráció, “csillogó gyémánt”, akkor sem enged a csábításnak. 

Amikor meghatározta ezeket a kötelező elemeket, utána ezen elemek végrehajtására elkülönít konzisztens időblokkokat. Ez nála olyan szinten megy, hogy ebben az időblokkban egyáltalán nem kommunikál kifelé (telefon, mail off, nincs meeting). Nála ez minden hétköznap teljes délelőttje 8:00 – 12:00-ig. Ez a zavartalanság a legfontosabb, mert olyan környezetet hoz létre, amiben “könnyű nyerni”. Utána van egy ellenőrzési pont, nála például hetente egy óra, ami arra van félretéve, hogy ezeket a fókuszfeladatokat visszaellenőrizze: mi készült el a héten (csak a fókuszfeladatokból!), mi nem, és ha nem, miért nem.

“Semmit nem tudsz addig megcsinálni amíg nem csinálsz neki helyet!”

Helga ezt azzal egészítette ki, hogy néha ez a “helycsinálás” persze nem magától értetődő: honnan tudod, mi az, amitől a jelenlegi heti életritmusodban meg tudnál szabadulni ahhoz, hogy időt tudj dedikálni másra? Ehhez egy olyan módszert ajánlott, amit a szociológusok időmérlegnek hívnak: egyszerűen jegyzeteld le menet közben, legalább 1-2 héten át, félórás bontásban, hogy mit csináltál konkrétan, tevékenység és feladatok szintjén. Így kapni fogsz egy tökéletes időtérképet az életed aktuális menetéről, és ha vannak olyan pontok, ahol elfolyik az idő struktúrálatlanul, például netezéssel vagy nem tervezett “megbeszélésekkel”, akkor ezeket be tudod azonosítani és lesz motivációd arra, hogy tartsd magad a tervhez, ne fuss bele halasztgatásba.

Az ultrakemény, maszkulin kiblokkolásos megvalósítási metódus után nagyon jól jött Helga finom, női szempontja egy újabb felvetésben is: nagyon fontos, hogy azt a tervet ne valósítsuk meg, aminek időközben megváltoztak a körülményei a tervezési helyzethet képest! Triviálisnak hathat, de valójában nagyon általános ez, hogy beleragadunk egy korábbi tervbe, és “legyen meg”, “legyek túl rajta”, “most már csináljuk meg aztán meglátjuk” gondolatokra ráparázva, “egóból” és félszívvel, de mégiscsak erőltetünk valamit, ami egyszerűen elavult már.

Szilvi arra hívta fel a figyelmet, hogy a kütyüvezérelt digitális korban mekkora szerepe van a célok és feladatok tudatosításában a kézírásnak és annak a heti szintű gyakorlatnak, amikor a füzetében hétfő délelőtt kipipálgatja az előző heti elvégzett dolgokat és sorba veszi az elvégzendő feladatokat. Ennek a módszernek a hatékonyságát Ricsi is megerősítette, pedig ő abszolút digitális bennszülött. 

Itt persze átkanyarodtunk a tervezés határterületeire és kapcsolódó témáira, mint például az ügyfélkör és a feladatkörök állandó egyensúlyozásának, optimalizálásának módszerei, az új céloknak megfelelő ügyfelek megtalálása, vagy a pénz-életmód-munka egyensúlyok karbantartása és finombeállításai. Ezekre itt nem tudunk kitérni, nyilván minden meetupon elhangzanak nem kizárólag a fő témához kapcsolódó észrevételek és tapasztalatok – ezért is érdemes eljönni.

Az előadás után szinte észrevétlenül és fájdalommentesen csorogtunk át a networking szekcióba, amiben ezúttal is egy pakli francia kártya volt a segítségünkre.

Összefoglalva és a fő témánál maradva: végülis mi kell tehát pontosan a tervek végrehajtásához a három vendég szerint?

1. Kell egy jó alapterv, éves elképzelés vagy misszió, ami a napi működés fő irányvonalait jelöli ki.

2. Kell egy 90 napos terv, ami azt jelöli ki, hogy melyik célunk kap operatív fókuszt.

3. Meg kell határozni, hogy a cél eléréséhez mi az, ami feltétlenül szükséges, és a legfontosabb.

4. Időblokkok a fókuszfeladatokra. Legjobb, ha naponta legalább 2 óra van rá, de heti 2-vel is el lehet kezdeni, csak legyen!

5. Ha nem találod, hol lehetnének ezek az időblokkok, végezz magadon időmérleg vizsgálatot, 1-2 héten át.

6. Allokálj egy újabb, rövidke időblokkot arra, hogy ellenőrizd, mi történt az elmúlt hét időblokkjaiban.

7. Időnként, pl. a 90 napos ciklus végén ellenőrizd a fő irányvonalaidat és ne félj módosítani őket a tapasztalatok és az új körülmények alapján!

Mint minden meetupon, most is kisorsoltunk három könyvet, ezek voltak:

  1. Tóth Ádám kedvence: Robert Greene: A kiválóság hatalma. 
  2. C. Szabó Helga: A kevesebb néha több című könyvével lepte meg a közönséget.
  3. Filep Szilvi pedig egy angol nyelvű “making things happen” könyvet hozott: Richard Newton, Ciprian Rusen: Dream it, do it, live it.

Jól jönne még néhány tanács és profi tervezői segítség? Akkor tervezd velünk az évet 2020. január 22-én délután a havi Workshop Wednesdays-en! Ezen a workshopon szakértői segítséget kapsz a terved finomhangolásához, inspiráló közeget az ötleteid kidolgozásához és tippekkel, tanácsokkal látunk el ahhoz, hogy képessé válj a megvalósítására is. Mert a tökéletes terv mit sem ér, ha semmi sem valósul meg belőle…

Újgenerációs munkahelyek – ilyenek lesznek a jövő coworking irodái

A modern irodabútorok svéd beszállítójaként ismert Kinnarps folyamatosan a munkahelyek jövőjét kutatja, és a téma iránt érdeklődőket együttgondolkodásra invitálja. Nemrégiben a KREA Design Iskolával működtek együtt, amelynek keretében belsőépítész hallgatók tervezték meg a jövő coworking irodáit. 

A hallgatók feladata az volt, hogy valós szituációkban, azaz valóban létező épületrészek igazi alaprajzait felhasználva modellezzék a tér coworking-célú felhasználását. A célcsoport meghatározása is a versenykiírás része volt, olyan bérlőkre kellett optimalizálni a teret, akiknek a tevékenysége hasonló a Kreán megszerezhető szaktudásokhoz.

Vagyis az volt a cél, hogy belsőépítészek, grafikusok, fotós-videós szakértők és hasonló kreatívok érezzék jól magukat itt elsősorban. 

Érdekes kiindulópont egy coworking irodafejlesztési projekt során előre meghatározni a szakmai célcsoportokat – a valóságban erre nem láttunk még konkrét és kifejezett példát. Talán jobb organikusan meghagyni a sorsnak, hogy kiderüljön, kik fogják benépesíteni az új teret, és a közösség fejlődésével együtt alakítani az iroda funkcióit. Mindenesetre, ahogy látni fogjuk, a bemutatott pályaművek valóban felveszik bármelyik létező budapesti coworking irodával a versenyt, legalábbis kinézetre és koncepcionálisan.

Szintén a kiíró határozta meg azt, hogy négy funkcionális térnek mindenképpen szerepelnie kell a leadott tervekben.

  • Az első a “hall”, ami egy bejárati fogadótér, kávézó-étterem és megbeszélésekre használható hibrid terület.
  • A második a rendezvényterem, ahol meetupokra és kisebb konferenciákra is sor kerülhet.
  • A harmadik a munkatér, asztalokkal és tárgyalókkal, legalább 50 férőhellyel.
  • A negyedik pedig egy speciális terület ahol “műhelyek”, különlegesebb munkavégzésre alkalmas terek vannak.

Mindezt egy fiktív, fix alaprajzon kellett elhelyezni, mintha egy valódi ingatlanfejlesztés kihasználása lenne a projekt.

A kép forrása: Baltic Beat

A diákcsapatok a szűkös határidők ellenére is elismerésre méltó alapossággal vágtak neki a coworking felfedezésének. Ezen a dián az interjúkból idéznek, amelyeket a tervezést előkészítő kutatás során készítettek.

Freelancerként érdekes volt hallani, hogy a diákok milyen jól levették a coworking lényegét – sokszor jobban, mint amit néha valódi coworking helyek üzemeltetőitől látunk. Jó volt például azt a gondolatot visszahallani, amit a KAPTÁR vezetője Levendel Áron a “hardver és a szoftver” metaforájával jellemzett a vele készített interjúnkban, vagyis hogy a közösségmenedzsment, a szolgáltatások ugyanolyan fontosak, mint az épített tér és az infrastruktúra. Az egyik prezentációban külön “concierge” fogadja az érkezőket és a visszajelzések, igények alapján alakítja a szolgáltatások szerkezetét. Az általános koncepciókat például ilyen mood diákkal mutatták be:

A kép forrása: CreativZ

Az “1+1=3” pontosan arra utal, hogy a tér, mint kontextus van jelen a kreatív munkavégző számára, és ennek a közegnek a tulajdonságai egészen konkrét hatással vannak a projektre, mintegy harmadik személyként, ha a megbízó-megbízott viszonyt vagy egy kollaboratív projektet veszünk példának.

Egy másik jó meglátás a spontán kollaboráció lehetőségeinek megteremtésére helyezett fókusz, kifejezetten keresték, hogyan lehet térrendezéssel elősegíteni azt, hogy a coworking irodában tartózkodó bérlők könnyen egymásra találjanak és meg tudják hívni egymást a projektjeikbe.

A kép forrása: CreativZ

Az alábbi dia a színsémák tervezését és az alaprajz funkcionális beosztását is megmutatja, hangulatfotók formájában:

A kép forrása: CreativZ

A pályázatok színvonalában nem volt érdemi különbség, rendkívül közel álltak egymáshoz. A Baltic Beat az északias letisztultságot és organikusságot vette célba, a CreativZ pedig konkrét természeti hangulatokat idézett meg a négy különböző funkcióval bíró terekben. Az OffiCyber diáit nézve az volt az érzésünk, mintha bekerültünk volna egy szoftver belsejébe, ami jó összhangban van a remote életérzéssel, hiszen mindannyian digitális hálózatok csomópontjaiként veszünk részt a munka mai világában.

A kép forrása: OffiCyber

Elég bátor gondolat az, hogy “a közösség akkor működik jól, ha mindenki jól érzi magát egyénileg” – bár ilyen egyszerű lenne ezt elérni, mindenesetre coworking filozófiának nem rossz az, hogy az egyéni igényekre maximálisan odafigyelve lehetőséget nyújtunk a bérlők számára, hogy kedvük és energiájuk legyen egymás felé is nyitni. A rossz hangulatú munkahelyekről menekül az ember, amint leteszi a ceruzát, de egy optimalizált munkahelyről nem akarsz hazamenni, hiszen jobb, mintha otthon lennél… ahogy ezt mondjuk a Google vagy a Prezi erőfeszítéseiből már ismerhetjük.

A kép forrása: OffiCyber – előadóterem a virtuális valóságból

A pályázat győztese végül az OffiCyber csapata lett, akik a zsűritagok voksait a jól átgondolt funkciókkal, a futurisztikus, de egységes és letisztult terekkel, valamint szakmai felkészültségükkel nyerték el.

A pályázatról szóló beszámolónk második részében a győztes csapat és a szakmai zsűri predikcióival ismerkedhetünk meg, lesznek benne váratlan fordulatok…

A legjobb módszerek évértékelésre és évtervezésre

Beszámoló a Freelancerblog Tuesday Talks elnevezésű havi meetup sorozatának 2019 decemberi állomásáról.

Minden vállalkozás lelke az üzleti terv, a következő időszak megtervezése és a tervek nyomonkövetése. Sok freelancer ezt kiterjeszti az élete egészére, személyes és magánéleti céljaira is. A folyamat egyik jellemző eleme a következő naptári év megtervezése, amire az évvégi ünnepi időszak lehetőséget is ad. A decemberi meetupon három vérprofi tervezővel beszélgettünk.

Papp Gábor, a közismert Pitch blog SEO és tartalommarketing-szakértője egy igazi lifehacker, az élet számtalan területén alkalmaz apró trükköket, fogásokat. Az évtervezést év végén végzi el, és január 1-jén posztolja a blogra. Így a nyilvánosság erejét használja a saját motiválására: minél kevésbé sikerül az év úgy, ahogy tervezte, annál cikibb lesz a következő tervezés során beszámolni róla. Az évtervezésnek ugyanis az elmúlt év értékelése az alapja, hiszen abból lehet reális terveket szőni.

Mint minden eszközben, amivel dolgozik, az egyszerűségre törekszik. A tervezésnek négy pillére van: szakmai kihívás / munka (a kettő ugyanis nem ugyanaz a kategória) / magánélet, család / sport és egészség.

Ahogy Gábor fogalmaz, “Ez a négy elem szükséges ahhoz, hogy folyamatosan jól érezzem magam.” – és valóban, ha ez a négy terület nagyjából oké az életünkben, annak elegendő okot kell adnia az elégedettségre. A tervezés során Gábor minden területen bizonyos meghatározott és konkrét minimumok elérésére törekszik. Ezek kipipálásával biztosítható a haladás érzése, és egyszerű a nyomonkövetés.

Legyen egyszerű, betartható és megvalósítható.

A FreelancerBlog meetupjai komoly szakmai előadásoknak is beillenek, csak jobb a hangulat, a végén “diákok és tanárok” közösen beszélgetnek az elhangzottakról, ötletekről, projektekről (és mindig van könyvjutalom is). Az előadók mintha összedolgoztak volna: Gábor bevezetése tökéletes elméleti, tervezésfilozófiai alapozó volt, ami után a többiek konkrét eszközöket mutattak be, amelyekre mindenki építhet.

P. Tóth András az online programozósuli, a Codeberry sorsát egyengeti, a számtalan nyelven kiadott Yearcompass nevű évtervezőjét pedig évről évre milliós nagyságrendben töltik le. András a Láthatatlan Egyetem szervezésében vállalt részt diákkorában. A diákok itt soft skilleket, személyes pénzügyi ismereteket, stresszkezelést és hasonló hasznos tudásokat szerezhetnek meg, és András ide készült egy előadással egy kérdéssor alapú évtervező módszerről is. Az esemény meghirdetésekor rengeteg olyan visszajelzést kapott, hogy “nem tudok menni, de küldd el a kérdéseket!”. A gond csak az volt, hogy András ezt műhelygyakorlatnak szánta, helyben haladva előre a kérdések megfogalmazásával – vagyis nem voltak még kérdések ekkor, úgyhogy neki állt kidolgozni őket: ebből fejlődött ki a mai Yearcompass.

Danyi “Stipi” István nem volt elégedett saját egyetemi teljesítményével. A sikertelenséget megunva kijelölt magának egy egészen extrém mennyiségű kredit teljesítését a következő félévben, azzal az ösztönzővel, hogy ha akár csak eggyel kevesebbet teljesít, otthagyja a sulit. Amikor sikerült megugrania a különleges kihívást, elkezdte kutatni az időmenedzsmentet – amelynek technikáival először éppen a Láthatatlan Egyetemen ismerkedett meg. A Timentor módszertan 3 részre bontott visionnel indít, ezek a munka, a magánélet és az önfejlesztés frontjai. István a víziókhoz célokat rendel, a célok határidőket kapnak és feladatokra bontja őket, a feladatok megvalósítására időterv készül. (Stipi egyik nagy célja a TEDx-es előadás volt. Sikeresen teljesült, itt lehet megtekinteni.)

András az évtervezés kapcsán megosztotta, hogy az ünnepekkor kiváló program a feleségével kettesben végignézni az év során készült fotókat, és tételesen sorra venni, hogy mi történt konkrétan az elmúlt évben, és ezt le is jegyzetelik. Ez egy „jól körülhatárolható, de nehezen leírható” érzést eredményez, ami általában abszolút hiányzik a hétköznapokból:

Egy átlagos kedd este nem állsz neki lelkendezni arról, hogy mennyi minden történt az előző héten.

A műveletnek persze vannak gyakorlati vonatkozásai is, hiszen számtalan ötletet ad ahhoz, hogy mi történjen a következő évben, “összeáll az álom, és a végén ebből esnek ki a projektek”.

Általános, visszatérő motívum volt a beszélgetés során, hogy a leggyengébb terv teljesítése is többet ér, mint a legkomplexebb stratégia, aminek a megvalósítása félbemarad. Bátran vegyünk igénybe segítséget, ugyanis sokkal egyszerűbb motivációt gyűjteni egy terv megvalósításához, ha nem csak saját magunknak kell elszámolni vele, hanem másoknak is. Ennek sokféle módja van, Papp Gábor a “társadalmi bűntudat” miatt is osztja meg az éves terveit nyilvánosan, a blogposzt formájában. Egy hasonló módszere, hogy egy ismerősével egymást ellenőrzik és számoltatják el, például aki nem kel fel és kezd el dolgozni egy adott időpillanatban, és jelentkezik be a másiknál, az fizeti az ebédet. A tervek megvalósításához egy másik javaslata az, hogy olyan embert kell keresni, aki csak 1-2 lépéssel jár előttünk az adott területen, mert ő tud segíteni abban, hogy mi is eljussunk oda, nem az, aki már évtizedek óta sikeres benne.

István már az út legelején, az egyetemi félév teljesítésekor azt csinálta, hogy a tárgyaihoz “tanulóköröket” alapított, konkrétan meghívott pár embert együtt tanulásra, és nem rejtette véka alá, hogy ezt azért is teszi, mert segítségre van szüksége a motivációja fenntartásához. Ezek a körök sokáig kitartottak, és évekre meghatározó kapcsolatok is létrejöttek így. 

Mint minden meetupon, most is kisorsoltunk három könyvet, ezek voltak:

  1. Egy egyedi, környezetbarát Évtervező füzet, mellyel természetesen P. Tóth András lepte meg a közönséget.
  2. Danyi István ajánlása Robin Sharma: Hajnali 5 óra Klub.
  3. Papp Gábor kedvence Mark Manson: A lesz*rom rafinált művészete, melyről ebben a cikkben bővebben olvashatsz.

A kérdés-válasz szakaszban is elhangzottak érdekességek, például egy tuti megoldás arra, hogy hogyan lehet eldönteni, hogy mit tervezzen az ember, hogy a számtalan ötlet, vágy, elképzelés katyvaszából (ez egy szakkifejezés ebben az esetben) hogyan lehet kijelölni az igazi célt… de ezt most itt nem áruljuk el… Viszont biztosan elhangzik majd a januári évtervezős workshopunkon:

Jól jönne még néhány tanács és profi tervezői segítség? Akkor tervezd velünk az évet 2020. január 22-én délután a havi Workshop Wednesdays-en! Ezen a workshopon szakértői segítséget kapsz a terved finomhangolásához, inspiráló közeget az ötleteid kidolgozásához és tippekkel, tanácsokkal látunk el ahhoz, hogy képessé válj a megvalósítására is. Mert a tökéletes terv mit sem ér, ha semmi sem valósul meg belőle. 

Multikarrier – szabadúszás – cégalapítás: így gondolkodj a karrieredről

A korszerű munkahelyeket építő és berendező skandináv dizájncég, a Kinnarps tágan értelmezi feladatát, ezért kommunikációs tevékenysége részeként egy rendhagyó meetup sorozatban járja körül a munka és munkahely kapcsolódó területeit. A legutóbbi, tehetségmenedzsment hívószava köré szervezett “Perspektívák” meetupon ezúttal egy fejvadász-coach-cégvezető és egy freelancereket célzó startup CEO-ja osztotta meg gondolatait, amivel kiválóan rá lehet fordulni a 2020-as évekre, karrierépítési szempontból.

Amikor beültünk a L’Office-ba az aktuális Kinnarps meetupra, sejteni lehetett, hogy a “tehetségmenedzsment” fogalmáról szóló beszélgetés nagyon gyorsan el fog vezetni a munka jelenének és jövőjének elemezgetéséig. A novemberi esemény vendégei a HR területén két külön perspektívával rendelkező vállalkozók voltak.

Patai Krisztina több, mint 10 éves karriert futott be a világ egyik legnagyobb munkaerő-közvetítő vállalatánál, majd karriercoaching- és fejvadászcéget indított Future Talents néven.

Balázsik Péter a Hros (korábban Talentuno) CEO-ja. A startup mögötti alapötlet a recruiting kiszervezése a megosztáson alapuló gazdaságba, a sharing economy-ba, vagyis beregisztrálhatsz “matchmakerként”, és ha a te általad ajánlott jelentkezőt felveszik az adott állásra, akkor (elég komoly) jutalékot kapsz. 

Sokkal rövidebben: “Über fejvadászoknak”.

Mi a tehetség? Amit tudsz vagy amire képes vagy? 

A beszélgetés első köreiben néhány munkaerőpiaci alapvetést jártunk körül, például azt, hogy a tehetség fogalma business környezetben már korántsem magától értetődő. 

Patai Krisztina szerint a tehetség az, aki “pozitív irányban eltér az átlagtól”, tehát relatív, mert attól függ, mi számít átlagosnak az adott közegben. A Talentunonál pedig az a tapasztalat, hogy “az a tehetség, aki eléri a célt, amit kitűzünk”, nem több, ráadásul ebben a szakmai múlt a jelek szerint nem túl hiteles előrejelzés, nincs összefüggésben azzal, hogy honnan jött és mit csinált az illető – a képességek számítanak, és ez egy visszatérő motívum volt az este során. Ez valamelyest rezonál Patai Krisztina azon megjegyzésével, hogy HR-szempontból a legkeresettebb tehetségeket úgy nevezik, hogy Most Placable Candidate, mert őket szinte bárhová szívesen felveszik. Miért? Mert kiválóan el tudják adni magukat – ami nem feltétlenül jelent rendkívül szakmai kvalitásokat, de az egyéb képességeknek hála hamar nagyon jó eredményeket tudnak elérni.

A tehetségmegőrzés kérdése is eléggé józanító helyzetben van: a cégeknél szokássá vált, hogy bónuszokkal jutalmazzák a hűséget, ezzel próbálják ellensúlyozni az intenzív munkaerőpiaci versenyt. Nincsenek általános motivációs jó gyakorlatok, mert minden szektor más, az ott dolgozó emberek számára is különböző értékek fontosak. 

A Talentuno, mint dinamikusan fejlődő startup, folyamatosan bővít, ahogy újabb és újabb  funkciókat kell ellátni. Ahogy Balázsik Péter fogalmazott, mindig “a következő mérföldkő elérésére” keresnek embert. Egy ilyen környezetben nincs idő betanításra, és a tapasztalatnak gyakran nincsen jelentősége, mert a pozíció sok esetben korábban nem létezett más cégnél sem. Ebben a fajta céges ökoszisztémában “folyamatos a frusztráció”, hangsúlyozta Balázsik, és ezt az interjúk alkalmával frontálisan közlik is, figyelve a reakciókat. Akit ez izgalomba hoz, motivál, azzal szeretnek munkához látni. Nem mellesleg a bizonyos ledolgozott idő után kinyíló részvényopció is jó motiváció, hiszen így minden kolléga érdekeltté válik a cég jó teljesítményében.

A jó munkaerő megtartásában Patai Krisztina kulcsszerepet ad az emberségességnek – ennek hiánya minden céges csapatnál a vezető kilépési okok között szerepel. Elmondása szerint rendkívül hasznos tud lenni egy olyan őszinte beszélgetés, amely során a vezető megkérdezi, hogy az aktuális gyengébb teljesítménynek van-e valamilyen mélyebb oka. Balázsik is alátámasztotta ezt CEO-szemszögből: a tőlük távozók nagy részénél a váltás hátterében ugyanilyen “szoft” okok álltak, nem a több pénz vagy a jobb karrierlehetőség vonzása.

Te mit teszel azért, hogy toppon tartsd a saját karriered?

Rátérve arra, hogyan tudja valaki saját magát, mint tehetséget, optimálisan menedzselni, mind a két előadó megkapó személyes fejlődési történetet osztott meg:

Patai Krisztina gyakornokként kezdett az óriásmultinál, és több, mint 10 évig ott is maradt, amikor egy útkeresős, “valami nem kerek”-fázisba érkezett meg, amit sok karrierváltó freelancer megél. Krisztina azonban empirikus alapon és szinte tudományos alapossággal állt neki saját problémája feltárásának: kitanulta a szakmájában úgyis agyonhype-olt coachingot, majd elkezdett karriercoaching szolgáltatást nyújtani másoknak, amin keresztül sikerült saját magának is megértenie, hogy valójában tényleg mennyire szereti a fejvadász munkát, amivel egészen odáig foglalkozott, és hogy végülis ezt akarja folytatni, csak önállóan, külső korlátok nélkül, kiegészítő coaching-szolgáltatásokkal. Így nagy lendülettel tudta felépíteni saját cégét.

Balázsik Péter pedig egész életében vállalkozó volt, mert semmilyen szempontból nem érezte testhezállónak az alkalmazotti létet. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a “biztos háttér” megteremtése helyett inkább sok mindenbe belekapott, mindenbe, ami éppen érdekelte, és ezek az ismeretek és tapasztalatok csak később teremtettek számára értéket, előre nem látható módokon – mindezzel tökéletesen illusztrálta Steve Jobs híres diplomaosztós beszédét, a “Connecting the Dots” metaforát felidézve. Péter szerint a világ ma egyébként sem kedvez az “egy téma szakértőinek”, vagyis a specialistáknak. 

“Sokan karrierben és pozíciókban gondolkodnak, holott teljesen abszurd dolgok jelenthetnek előnyt a későbbiekben.” 

Egy konkrét példája a ma hasznos képességek közül a sales: teljesen mindegy mit csinálsz, miután szereztél ebben némi tapasztalatot, mivel mindenben mindig hasznos lesz. Saját gyermekkora biztosította az élő példát ennek az előre építkező mentalitásnak a másik pillérére: szülei falusi kocsmákat üzemeltettek, ami sokáig nagyon sok munkával és csekély jövedelemmel járt, míg 10 év energiabefektetés után jövedelmezőre fordult. Ezzel a leckével Balázsik megértette, hogy a munkát és a kompenzációt el lehet időben csúsztatni, nem kell ragaszkodni a munka és bér állandó körforgásához.

Tényleg abba az irányba tartunk, hogy mindenki freelancer lesz?

Tulajdonképpen az egész meetup a “a munka jövője” téma körül forgott, ami nekünk freelancereknek egy napi szinten visszatérő gondolatkör, de az est második részében a szervezők konkrét kérdésekkel irányították a figyelmet a témára, és újabb izgalmas levezetéseket hallhattunk:

Patai Krisztina nem fél a robotizációtól, mert “amit le lehet, azt majd leprogramozzák”, a szakmaiság ekkor a hozzáadott értékben fog megjelenni. Emlékeztetett arra, hogy a munka fogalma nem egy “kötelező rossz” kell, hogy legyen, hanem az életünk egyik célja és értelme, ez az egyik fő oka annak, ami miatt érdemes a szívből jövő vágyakra és érzésekre odafigyelni. Korunkra elvitathatatlanul jellemzőek a dinamikus életmodellek: alkalmazott, freelancer, cégalapítás, majd újra alkalmazotti lét harmonikusan váltja egymást a modern munkavállalói karrierben, egy adott életpályán belül is több alkalommal. 

A jelek szerint a sakktábla változik, de ezzel együtt bővülnek a lehetőségek. Balázsik Péter érdekes szempontot hozott be azzal, hogy “amit mi munkának nevezünk ma, az egy 150 éves dolog, régebben mindenki bizonyos értelemben vállalkozó volt. Ez csak egy visszakanyarodás.”

Az olyan tech platformok, mint a Talentuno, igazából freelance munkahelyeket hoznak létre.

Mit kell tennem, hogy felkészüljek a jövőre?

Patai Krisztina mindenkinek azt ajánlja, hogy “legyenek őszinték magukkal és tervezzenek tudatosan”, illetve “Let’s Go Digital!”, ami alatt konkrétan azt érti, hogy mindenki szerezze meg a saját területén releváns magas szintű IT tudást, akár sales, akár HR, vagy bármi más a fókusz, legyen képben minél mélyebb rétegben az ott használható IT megoldásokkal.

Balázsik Péter pedig ismételten azt javasolta, hogy legyünk kockázatvállalóbbak, vágjunk bele olyan dolgokba, amik nekünk tetszenek: majd utólag jó lesz valamire, amire elsőre nem is gondolnánk. Illetve általánosságban jelezte a humán készségek fontosságát, a magas hozzáadott értéket létrehozó emberek vezetésének képességét, mint a jelenlegi üzleti környezetben minden körülmények között hasznos készséget.

A Kinnarps rendszeresen szervez munka és munkahely témájú meetupokat. Mi azért szeretjük, mert nagyon magas színvonalúak és a változatos területekről érkező előadóknak hála kiválóan alkalmasak arra, hogy jobban megértsük a munka jövőjének alakulását.

Ha te is kíváncsi vagy a munka jövőjére, kövesd a Kinnarps Hungary facebook oldalát, ahol az aktuális eseményekről is értesülhetsz. Vagy iratkozz fel a meetup hírlevelére itt.

Ügyfélszerzés mesterfokon – meetup beszámoló

Második alkalommal került sor a Szikrában, a már hat éve tartó, és idén Freelancerblog Tuesday Talks néven megújuló meetupsorozatunk legutóbbi alkalmára, teltházas érdeklődés mellett.

Az ügyfélszerzés (new business, üzletfejlesztés, sales…) egy igazi örökzöld, kezdőknek és haladóknak is releváns freelancer téma, ezért bizonyos időközönként visszatérünk rá.

meghívott beszélgetőtársak, a kanapéra telepedés sorrendjében:
Balog Péter – marketing mágus, Content Peter
Szlafkai Éva – kreatív szakember, Womenspiration
Pusztai Ádám – viselkedéstervező, gamification specialista, Kollektíva 

Ügyfélszerzés Top Tippek

A panelbeszélgetés során az alábbi kulcsinfók hangzottak el, többek között:

1. Énmárka

Kezdő freelancerek számára fontos, de az öreg rókáknak is érdemes önkritikus átgondolásra az énmárka témája, amit négy, egymással összefüggő alrészre lehet bontani:

Mit akarok csinálni?

A vállalkozónak készen kell állnia arra, hogy definiálja saját tevékenységét.

“…hiszen mindenki meghatározta magának, hogy mi a célközönsége, ugye. Ugye?!”

– Pusztai Ádám

Ez elsőre kontraproduktívnak tűnhet egy kezdő esetében (miért szűkítenénk a lehetséges ügyfeleink körét, amikor még nincsenek is?), de valójában ez segít a potenciális ügyfeleknek felismerni, hogy te vagy az emberük, és neked is segít elindulni egy konkrét irányba. 

Hol találnak meg?

Az ügyfélszerzés ott kezdődik, hogy készen kell állnia egy platformnak arra, hogy oda érdeklődők forgalma érkezzen – ez lehet személyes weboldal, Facebook oldal, LinkedIn profil: a fő tanulság, hogy a platform nem számít, és nem kell mindenhol jelen lenni – azt érdemes építeni, ami számodra komfortos.

Mit tudnak meg rólam?

A platformot arra használod, hogy saját tartalmon keresztül teremts értéket, ezzel hitelességre teszel szert és bizalmat ébresztesz. Ez történhet blogolással, online portfólió építésével. Ez egy öngerjesztő folyamat, nem kell amiatt aggódnod, hogy az elején még nincs mire alapoznod a szakértői mivoltodat – bőven elég, ha lelkesedéssel és tisztelettel viseltetsz a saját témád iránt.

Az online platformon generálódó leadeket Ádám “nem-projekt” kategóriába sorolja, ez az amikor valaki terméket vásárol tőlük, eljön egy tréningre – ez a célközönség a tartalommarketinges megoldások eredményeként érkezik, ebben természetesen nyilván segít, hogy a Kollektíva blogja gamification területen magyar nyelven egyedülálló jelenleg.

A projekt-megbízások Ádám szerint a személyes találkozásokon keresztül alakulnak ki, erről lejjebb még bővebben lesz szó.

Hogyan tudok nekik segíteni?

A saját márkával összefüggésben az ügyfelekkel való munkád mindig egy edukációs folyamat is – az őszinte, proaktív és lelkes segíteni akarás lendületével kell saját elképzelésednek lennie arról, hogyan tudsz az adott cél elérésében segíteni az ügyfélnek, mert manapság már nem várható el, hogy az ügyfél pontosan, előre tudja, hogyan és mit akar tőled, mivel minden kreatív szolgáltatás rétegezett, komplex, és folyamatosan változik. 

2. Önazonosság

Visszatérő motívum volt a beszélgetésben, hogy felesleges energiapazarlásnak tűnik az “optimális” megoldás hajhászása, mert mindenki akkor tud a legjobb színvonalon teljesíteni, ha örömmel végzi a munkáját, ezt pedig úgy lehet elérni, ha a saját értékrendednek megfelelően operálsz, ha olyan ügyfeleknek dolgozol, akiknek a tevékenysége összhangban áll saját magaddal, és szereted, amit csinálsz nekik.

“Ha tudod mit akarsz elérni, miben hiszel, mik az értékek amelyek mentén élsz, akkor meg fogod találni az embereket akikkel együtt tudsz működni. Az önazonosságot tartsd fent a projektek szintjén is, és a megfelelő ügyfelek eljutnak hozzád.”  

– Szlafkai Éva 

Az önazonosság az énmárka-résznél tárgyaltak szempontjából is fontos: ne az alapján válassz magadnak fő kommunikációs platformot, hogy mi a “legjobb”, hanem úgy, hogy neked mi a komfortos. 

“Mindenki csinálja azt, amiben jó: nem mindenki élvezi az e-mailezést, más pedig nem szeret konferenciára járni. Felesleges kínoznod magad ezzel: ha rajzolni szeretsz, spammeld tele az internetet az ingyenes illusztrációiddal!”

– Balog Péter

A fentieket az egyik saját húzásának ismertetéséhez tette hozzá Péter, amikor többszáz, félig automatizált, de valamennyire mégis testreszabott, targetált és jéghideg e-mailt küldött ki olyan KKV-knak, akik az őt érdeklő területen tevékenykedtek. Neki szövegíróként ez egy kézreeső és természetes megoldás volt, míg másnak hatalmas nyűg lenne az ezzel való szöszölés. Légy kreatív, és bátran válassz olyan megoldásokat, ami számodra magabiztosságot ad! (vö. “hazai pálya előnye”).

Éva például egy országosan ismert márka, a HVG egyik fő külsős munkatársa, cikkeket ír, rendezvényeket szervez nekik, holott az egész úgy kezdődött, hogy megkereste őket: adjanak oda neki egy csomó könyvet ingyen, cserébe ő mindegyiket elolvassa és ír róluk. Az ilyen, bátran proaktív húzásokból gyakran lesz sikeres együttműködés. Magyarországon az ilyesminek még nem nagyon van kultúrája: egyszerűen nehezen tudjuk elképzelni, hogy a másik oldalon is emberek vannak, és a jó ötletekre sokan nyitottak.

3. Networking

Ádám egy jól definiálható duális modellt vázolt fel arra, hogyan tesz szert új üzletfelekre. A modell első részét “nem-projekt” címen az első blokkban kitárgyaltuk. 

Ádám meggyőződése, hogy az igazán nagy projektek csak személyes találkozás útján jönnek létre. Ádám nagyon sokféle rendezvényen megfordul, általában nem egy bizonyos sorozatot látogat rendszeresen, hanem többfélére elmegy hosszabb időközönként.

Amikor elmész bármilyen eseményre, ahol potenciálisan szakmai kapcsolatokra tehetsz szert, akkor legyen készen a fejedben a saját bemutatkozód, amit érdemes csiszolgatni minden alkalom után, annak megfelelően, amilyen eredményt elértél vele.

4. Mikor érdemes váltani?

“ Amikor elkezdem megmagyarázni magamnak, hogy miért kellene vele dolgozni, az egy jó jel arra, hogy nem kellene.”

– Balog Péter

A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy az előzetes tervezés nagyon fontos azért, hogy enyhítsd annak a káosznak a nyomasztó érzését, ami a szabadúszással jár, illetve, hogy elkerüld a helyben toporgás és bizonytalanság érzéseit is, amelyek egyébként középtávon biztos utat jelentenek a freelancer-kiégés felé. 

Az első ügyfélkör kiépítésével nyilván nem ér véget a folyamat, a projektek véget érnek, változhat az ügyfél, változnak a te preferenciáid, és a szakértelmeid összetétele is. Bizonyos időközönként (például legalább félévente) érdemes átvilágítani az ügyfélkörödet.

“Legalább negyedévente érdemes megtervezni a következő időszakot. A napi- és heti tervezés valójában csak tűzoltás.”

– Pusztai Ádám

Péter szerint már a freelancer karriered kezdetén érdemes magadban lefuttatni, hogy:

– mennyi pénzt akarsz keresni havonta?

– milyen ügyfelekkel akarsz dolgozni?

Ezzel el tudod kerülni a később potenciálisan jelentkező leragadás-érzést, és a megfelelő helyen marad az önbecsülésed, ami meg ahhoz szükséges, hogy egészséges partneri viszonyokat tudj kiépíteni és fenntartani.

5. Bónusz Kontent: Extra Freelancing Tippek!

Aki idáig jutott az olvasásban, azt megjutalmazzuk pár extrával! Íme 3 bónusz tudásbomba a témához kapcsolódóoan:

Kezeld magad ügyfélként! 

Ugyebár a fentiek alapján is látszik, hogy a kreatív freelancerek munkája jellemzően 2 fő irányból áll:

1. Platform: Ez az “énmárka”, a tartalommarketing, a hitelességnövelő értékteremtés, a képzési anyagok, a weboldalad.

2. Projekt: Ezek a klasszikus ügyfél-együttműködések, a főtevékenységed végzése.

Ezek között szinergia áll fent, de ösztönösen előnyben részesítjük az ügyfelezést (vö: “a suszternek lyukas a cipője”). Éva ezért a saját platformjait is ügyfélként kezeli, ugyanazt az időbeosztást és feladatstruktúrát használja azokra is, mert az a tapasztalata, hogy enélkül “sosem készül el semmi”.

Támadd be az álláshirdetést!

Alap “ügyfélszerző” technika, hogy a neked tetsző állásajánlatra jelentkezz be, őszintén és lelkesen mondd el, hogy “vállalkozó vagyok, ez a tevékenységem, és szeretném, hogy az ügyfeleim legyetek!” Péter sikeresen alkalmazta ezt a megoldást, nem is említve, hogy az alkalmazotti létből a freelancerség felé ez az egyik tipikus kezdőlépés, amikor vállalkozóként kezded beszállítani az addig végzett feladataid részét vagy egészét, rugalmasabb keretek között.

Két további ügyfélszerzős nindzsa-hack a PPC Fox interjúban!

A Marczinkó Ágival készített, friss és ropogós interjúban is kitértünk erre a témára, a meetup közelsége miatt is. Feltétlenül olvasd el, ha érdekel:

– hogyan lehet kimaxolni a szakmai rendezvényeken a bemutatkozós részt ügyfélszerzésre

– hogyan lehet online, percek alatt, egyszerűen lekutatni, hogy kinek lehet szüksége rád!

6. Bónusz Kontent 2: Nyereménykönyvek a meetupon!

Minden meetupon kisorsolunk néhány jó könyvet, amelyeket ráadásul az előadók ajánlanak!

Ezen a meetupon ez volt az “ajánlott irodalom”: A lesz*rom rafinált művészete, Énmárka , Gyakorlati játékosítás.

Íme a könyvek, boldog tulajdonosaik társaságában:

Ez volt tehát az ügyfélszerzős meetup!

Érték minden klikk mögött – interjú Marczinkó Ági PPC-specialistával

A PPC Fox a kattintásalapú hirdetések platformjáról indulva gyorsan komplex digitális ügynökséggé fejlődött, hiszen nincsen kampány kontextus nélkül. Marczinkó Ági tudatos építkezéssel, mindössze másfél év alatt jutott el idáig, úgyhogy kikérdeztük online és offline ügyfélszerző technikáiról is, illetve átbeszéltük a freelance digitálmarketing front aktuális helyzetét is…

A meetupon valahogy úgy kezdted a bemutatkozást, hogy elég nehéz megfogalmaznod, hogy mivel foglalkozol…

A PPC-szakma nagyon új dolog, ez eleve egy rövidítés ami egy angol kifejezést takar (Pay-Per-Click, kattintásonkénti díjazású webes hirdetések). Az AdWords és a Facebook már beépült a köztudatba, de az újdonságként hat, hogy Pinterest kampányokkal, YouTube, Instagram, LinkedIn, Waze, Spotify platformokon és influenszerekkel is együtt tudunk dolgozni. A közös munka az ügyfelekkel egy edukációs folyamat is. Ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy megértse, hogy neki mit kell beletennie ahhoz, hogy jól működjön a projekt, hogy azok az értékek, amiket ő képvisel, minél több emberhez eljussanak.

Néha startupoknak is én írom a stratégiát, ami a mi esetünkben kampánytervezésben merül ki, nincs például versenytárs- vagy SWOT analízis, ami egy klasszikus marketinges feladata lenne. És persze a szakma körülhatárolásának nehézségei miatt sok olyan ügyfélelvárás érkezik hozzánk, amihez már stratéga, szövegíró, fotós kell, ezek nélkül nem tud elkészülni megfelelő színvonalon a hirdetés.

Hogy néz ki most a digitálmarketinges tájkép Magyarországon, minden platform előkerül az ügyfelekkel való egyeztetés során?

Azt szoktuk javasolni az ügyfélnek, hogy a Facebook /  Google kettősből legalább egy legyen, és mindenképp legyen egy megfelelő, saját weboldala, hiszen az a cél, hogy a weboldalra tereljük az érdeklődőket. Az alapok mellett egy egzotikus választás a Pinterest, ami jelenleg Magyarországon nem hirdethető, de más országokra tudsz lőni, szóval az angol nyelvterületű országokat be tudod célozni. Ha valamilyen szépségiparral kapcsolatos terméked van, akkor a Pinterest jelenleg külföldön már sok esetben meghaladja a Facebook hirdetési költéseket is. Itthon ha valaki az Instagramon jó, akkor általában a Pinterestet is szoktuk ajánlani. SEO szempontból el lehet kezdeni az építkezést azzal is. A Waze esetében eddig Magyarországon a Diegónak, a MOL Magyarországnak és az ALDI Magyarországnak voltak próbálkozásai, hirdetései.

Az egy navigációs alkalmazás. Hol jelenik meg ott hirdetés? 

Ilyen kis ikonokat látsz, amint elmész a bolt mellett. Az ALDI esetében volt olyan kampány, ahol az akció maga volt kiírva. Nincsen szöveg, csak képek vannak és az ár. A Waze jelenleg a kisebb helyeknek még nem éri meg, ezzel szemben a Trip Advisoron nagyon is megéri hirdetni éttermet vagy szálláshelyet. Én is külön Trip Advisor szakértővel dolgozom, aki Magyarországon csak ezzel a felülettel foglalkozik. Idén megjelentek már a Tik Tokban is a hirdetések, szóval akinek 13-tól 20 éves a célcsoportja, ő bátran próbálkozzon a Tik Tokkal. Szuper a felület és olyan natív hirdetések vannak, ami igazából a két kép között jelenik meg. 

Postként?

Teljes képernyőben! Sokkal nagyobb felület, sokkal látványosabb képekkel, míg mondjuk a Facebook esetében, a jobb oldali sávon túl vannak nagyon kicsi helyen megjelenő hirdetések, amikre ugyanúgy elköltjük a pénzt. Mindegyik iparág és mindegyik ügyfél nagyon-nagyon egyedi, és sok esetben egy ötlet kell csak, hogy az beugorjon, hogy melyik az a felület, ami tényleg működhet, hol van az a közösség, aki tényleg rezonál. Például lehet, hogy számodra a legjobb megoldás az, hogy létrehozol egy zárt csoportot Facebookon, amit nem is hirdetsz, csak teszel bele energiát.

A PPC egyik kulcseleme a folyamatos tesztelés, azt is említetted, hogy akár többezer mutáció is készülhet egy adott hirdetésre. Hogyan kell ezt a munkafolyamatot elképzelni?

Általában az első 1-2 hét arról szól, hogy létrehozunk számos variációt az adott célcsoportnak. Ezután tudjuk azt mondani az ügyfélnek, például egy marokkói zenei fesztiválnak, hogy a 18-tól 50-ig tartó korcsoportban lévő európai fesztiválrajongókat a sivatagi kép nagyon megfogta, míg a marrakeshi helyi lakosnál jobban működik az ismert afrikai énekesnő arcképe.

A PPC-nek arról kellene szólnia, hogy mindent tesztelni akarunk és sosem úgy megyünk oda egy kampány végén, hogy: „Szia, lement a kampány, ennyi embert elértünk.” Hanem: “Szia, lement a kampány, ennyi embert elértünk, ennyi vásárlás volt és a helyi vásárlások mondjuk 80 százaléka az afrikai énekesnő képre jött.” 

Erről szól az egész, nagyon dinamikus. Persze az, hogy közben napi szinten optimalizálsz, az meg nagyon monoton és sok esetben hasonlít mondjuk egy programozói munkához. 

Hogy kezdődött ez nálad? Milyen sulit végeztél?

Én a BME-re jártam, műszaki egyetemre, alapképzésen marketinget és mesterképzésen pedig pénzügyet hallgattam. Közben a BME saját iskolaszövetkezeténél dolgoztam, diákokat kerestünk munkákra, például a LogMeInhez vagy kisebb-nagyobb építőipari irodákhoz tervezőket. Itt merült fel, hogy Facebook hirdetésekkel érjük el őket, mert ők már ekkor fent voltak. 

Ez úgy 5-6 éve volt? 

Hat éve volt, igen, izgalmas korszak volt, a PPC még egyet jelentett a Google Ads-szel. A Facebookkal együtt elkezdtem megtanulni azt is. A BME után nem sokkal bekerültem egy országosan ismert kreatív ügynökséghez, és itt már nagy cégeknek és márkáknak csináltam PPC-kampányokat. Aztán jött egy leépítés, választhattam, hogy maradok, vagy megyek  végkielégítéssel, és ekkor rádöbbentem, hogy szabadúszó akarok lenni, mert már elegem lett abból, hogy arra költjük el a pénzt, főleg a nagy marketingbüdzséket, hogy 1 millió forintból elérjünk 2 millió embert. Ez így nem értelmes dolog. Ezért aztán kiléptem, a végkielégítéssel el tudtam indulni, mint szabadúszó.

Hogy kezdted el, és hogyan érted el azt, hogy 2018 őszén, nulláról indulva, 60 körüli ügyfelet pörgetsz most?

Ha az ügyfélszerzést nézzük, akkor nekem tök egyszerű a válaszom: ott kell lennem online. Elkezdtem belépegetni olyan csoportokba, ahol tudtam, hogy keresnek PPC szakértőt. Ilyen volt például a KKV Marketing csoport, a Mompreneurs, a kezdő vállalkozó anyukák. De vannak szakirányosak is, mint például a könyvkiadást segítő csoport, ott is mindig kell hirdetési szakértő. 

Ezt random beírtad, hogy “könyvkiadás”?

Igen. A kilépésem utáni napok arról szóltak, hogy elkezdtem bújni a netet, ki milyen csoportot ajánl, ahol lehet kapcsolatokat építeni? „Sziasztok, tudtok olyan csoportot, ahol PPC szakértőket keresnek?” Mondták, hogy ezekbe a csoportokba lépjek be.  

Sok online csoportból nagyon sok megkeresésem érkezett. Csak annyit csináltam, hogy amikor valaki egy online hirdetési felületi kérdést írt be, akkor írtam rá kommentet. Van egy másik trükk, hogy belépsz ezekbe a csoportokba, írsz egy hosszú, komplex marketinges témát kifejtve és akkor elkezdenek majd a kommentek jönni. Ez egy férfias sales technika. Nagyon jól tud generálni leadeket. De én ezzel nem tudok azonosulni. Nekem az bejött hosszú távon, hogy inkább bent vagyok aktívan a csoportokban, naponta nagyjából egy órát azzal töltök, hogy átnézem az összes csoportot és az összes posztot. Ahol olyan kérdés van, amire én a saját kompetenciáim, szolgáltatási köröm alapján tudok válaszolni, arra odaírok egy választ. 

Ezen kívül elmentem különböző offline rendezvényekre is. Olyan helyekre akartam elmenni, ahol inkább a kapcsolatokat építem. Ha egy meetupra vagy konferenciára elmész, az egy befektetés.

Mi is úgy érezzük itt a Freelancerblogon, hogy a meetupok, workshopok, az élő találkozások varázsa tud a legnagyobbat lendíteni rajtunk szakmailag. Te elég tudatosan használsz minden lehetőséget az ismeretségek szerzésére, mi pedig évek óta szervezünk ilyen eseményeket, úgyhogy így a beszélgetés vége felé azt szeretném megtudni tőled, hogy van -e valamilyen módszertanod arra, hogy hogyan kell ilyen eseményeken viselkedni?

Persze, szokott lenni. Először is lássuk, milyen eseményeken szoktam részt venni? Egy Mompreneurs esemény úgy néz ki, a helyszín általában ingyenes, de viszünk cserébe sütit, szörpöt bármit, amink van, bedobjuk a közösbe, tök jó összejövetel az egész. Akár 20-tól 50 főig is ott vannak, 3-4 órás szokott lenni ez a rendezvény, ennek az első 1-1,5 órájában bemutatkozás van. Érdemes már ott izgalmas dolgokat mondani magadról, amivel tudod, hogy oda fognak jönni. Mindig az izgalmas dologgal kezd. Mondhatjuk azt, hogy próbálj meg kérdéseket feltenni, amire azt mondod, hogy tőled megkapják a választ. El kell mondani, hogy ki vagy, mi a neved, mivel foglalkozol és hogyan tudsz másokon segíteni. Bármi is a foglalkozásod, próbáld minél jobban és specializáltabban elmondani azt a dolgot. Az, hogy marketinges vagy, még nem sok, mindenki lehet az. De mi az a picike dolog, ami egyedivé tesz? Ha te szövegíró vagy, tök szuper, de ha szépségiparban vagy autókról tudsz a legjobban szövegeket írni, akkor onnantól kezdve azokkal az emberekkel sokkal jobban tudsz rezonálni. Ezt, persze, nagyon nehéz az elején megfogalmazni, hiszen ekkor még mindenkit és bárkit szeretnél ügyfelednek, hiszen nincsen. De hosszabb távon jobb, ha speciálisan meg tudod fogalmazni, hogy kik azok az ügyfél-típusaid, akikkel együtt tudsz dolgozni. 

Ezt félévente érdemes átgondolnod és leépíteni azokat, akikről tudod, hogy az elején elvállaltad, mert akkor kellett a pénz, de nem passzoltok igazán jól. Ez egy nagyon nehéz történet, amikor először mondtam vissza ügyfelet, napokig szenvedtem attól, hogy mit fog szólni? Neki kell egy új marketingest keresnie? Cserbenhagyom… Ez nehéz döntési szituáció.  Ez az egynapos szenvedés azért még mindig megvan nálam, de megéri, mert tudom, hogy milyen értéket tudnék adni neki, ha úgy állnánk egymáshoz, és tudom, hogy ő ezt az értéket sosem fogja megkapni mert nem passzolunk össze. 

Az első 5-10 ügyfeled akkor elsősorban Facebook-csoportokból, online jött össze? 

Igen, de egy dologgal kiegészíteném: a legnagyobb hiba az, hogy nem akarsz valakivel személyesen találkozni. Nálam minden egyes első találkozás ingyenes és személyesen kell találkoznunk, hogy lássuk, összepasszolunk-e? Mert ha nem, akkor az derüljön ki ott, másrészt pedig neki ez nagyon nagy löketet tud adni, hogy nem csak az online világban lát téged, hanem személyesen is megtapasztalta, hogy te tényleg az vagy, akit ott írtak, vagy amit állítasz magadról. Sok freelancer csak telefonon hajlandó kommunikálni, és ez nem célravezető. Mondok egy konkrét példát, kétsoros poszt a KKV Marketing csoportban: „Sziasztok, online marketingest keresek, ha te vagy az, akkor írj rám.” Én ráírtam, hogy “szia, miről lenne szó, mi a téma, mert nem írtál le semmit…”, amire jött a válasz,  “köszi, hogy írtál, egy ötcsillagos budapesti étterem vagyunk és marketingest keresünk”. Mondtam, hogy tök jó, akkor beugrom hozzátok a héten ebédre, beszéljük át, előtte küldök referenciákat. Bementem, és közölték, hogy a 25 privát üzenetből én voltam az egyetlen, aki hajlandó volt elmenni hozzájuk és ők nem hisznek abban, hogy együtt tudnának dolgozni valakivel, aki azt sem tudja, hogy hol van az étterem, milyen belülről. Pedig ők hajlandóak kifizetni egy csomó pénzt. 

Ha pedig még több inspirációt szeretnél az ügyfélszerzés praktikáiról, itt olvashatod a témának szentelt találkozónkról készült beszámolót!

Napok romjain – túlvállalás, kiégés, újratervezés szabadúszóként

Beszámoló a Freelancerblog Tuesday Talks elnevezésű havi meetup sorozatának 2019 májusi állomásáról.

A májusi eső a földeken aranyat ér, de nyomot hagy a nagyvárosi freelancerek lelkén, akik csendben összegyűltek a Brodyland helyszínklán “The Workshop” nevű bárjának félhomályos különtermében, egy keddi estén. Ma nem lelkesítjük és ünnepeljük egymást, a paráinkat és kudarcainkat jöttünk kibeszélni. A kiégés a téma ma este: hogyan történik meg, mivel jár, és van -e visszaút? 

A sztenderd háttérsztori szerint – ami ma is többször előjött –  korunk freelancerei közül igen sokan egyszer már jártak a kiégés közelében: ez volt az egyik motivációja annak, hogy felhagytak az alkalmazotti léttel. Csakhogy ez a szabadúszó életformában is könnyedén előfordul, ezért itt volt az ideje annak, hogy egy meetup keretében átbeszéljük egymás közt a tünetegyüttes veszélyeit, megelőzésének és – ha már megtörtént a baj – kezelésének módjait.

Szabó Eszter Judit a pszichoforyou.hu főszerkesztője, a Startup Safarin adott elő a közelmúltban a szabadúszás árnyoldalairól, ezért hívtuk meg a meetupra. A bemutatkozása közben elmondta, hogy “azért tudna beszélni a pozitív oldaláról is” ennek az életmódnak, csak jellemzően nem emiatt keresik. 

A Pszichoforyou három és fél éve indult el. A szerzők elsődleges motivációja, hogy az önismereti út hasznát és fontosságát evangelizálják, a vonatkozó tudományos és kutatási eredmények, és saját tapasztalataik alapján.

Tölgyessy Zsófi a “szívközpontú marketing és vállalkozásépítés” tündérjeként lubickol a szabadúszó életben 10 év felsővezetői “robotpilóta-mód” után. Vállalati karrierjében minden szempontból sikeres volt, egy idő után mégis egy fura elveszettség, talajvesztettség érzés fogta el: “jó a munkám, jó a kocsim, sok a pénzem, akkor mégis mi a franc bajom van?”. A sokak számára talán nehezen átélhető problémakör fojtogató lelki problémává erősödött, mígnem egy klasszikus kattanás-pillanat következett be: kezében a slusszkulccsal tartott reggel a remek autójához a csodás munkahelyére, amikor elfogta egy erős érzés: “ha mostantól 10 évig ugyanezt kell csinálnom, elsorvad a lelkem”.

Fontos minden olyan olvasó számára hangsúlyozni, aki most cégrabszolgaként nagyokat bólogat és munkaidőben olvassa ezt a cikket a szabad létről ábrándozva, hogy itt ekkor egyáltalán nem egy összeomlás-szerű jelenetsor zajlott le, Zsófi nem gyújtotta fel a kosztümjét és nem rohant a vadonba a tűz körül táncolni, hanem elkezdett tudatosan befelé figyelni. Hosszú folyamat kezdődött, mert bár az érzés erős volt, a kilépés a cégtől egyben ekkor az addigi életformájának és éntudatának pusztulását is jelentette. “Ki vagyok, ha nem ez?”

A vállalkozás beindítása, a világjáró digitális nomád coaching lét újratöltötte energiával és lelkesedéssel Zsófit, de ez nem óvta meg attól, hogy a minta valamelyest megismétlődjön. A cégből való kilépés után is megmaradtak benne olyan viselkedésminták, amelyeket azóta önismereti munkával feltárt, leginkább a megfelelés vágya bizonyos dolgoknak. “Tényleg azt szeretném élni, amiben Zsófi boldog”, és ez, a jelek szerint, egy olyan folyamatos újratervezéssel jár, amit nem lehet megspórolni. Egy váltás lehet, hogy nem elég, a lelki egyensúly folyamatos fenntartásának munkája soha nem ér véget.

Tasnádi Ádám “sorozatvállalkozó”, van egy marketinges szabadúszó csapata, egy startupja és egy webshopja. A szabadúszó-karrierje során el tudott érni bizonyos klasszikus szakmai csúcspontokat: milliárdos bevételeket generáló márkák menedzsmentje, anyagi sikerek, a közelmúltban azonban meghozta azt a fájdalmas döntést, hogy szakítson egyik legnagyobb ügyfelével, miután tarthatatlanná vált az életritmusa. A kiégés első jelei közé tartozik szerinte a “csinálni kell, de nem esik jól” érzés. 

Itt meg kell jegyeznünk, hogy ez egy olyan pont lehet, ami sokak számára, kívülről nézve, privilegizált, unikornis-problémának tűnhet, de fontos tudatosítani, hogy a freelancer nem tud máshogy funkcionálni, mint lelkesedéssel, ugyanis nem tud átmenetileg sem berendezkedni arra, hogy egy unalmasabb, fárasztóbb időszakot él éppen át, “de mindegy, a fizu majd kárpótol”. Nincs “fizu”, nem a felettesek által kiszabott feladatot látjuk el, minden elvégzett munkaóráért mi magunk felelünk, tehát csak magunkat hibáztathatjuk, ha egyszercsak gyűlölni kezdjük amit csinálunk, és ezt mentálisan jóval megterhelőbb átélni, mint alkalmazottként.

Eszter szerint ez a szabadúszásnak egy olyan jellemzője, amit “elegánsan megkerülünk és elmaszatoljuk. A szervezetben van egy keret, szabadúszóként viszont te építed az egészet és nem tudsz mihez vagy kihez fordulni, nincs dedikált rendszerbe foglalva a kétségeid kezelése, mint egy vállalatban.”

Ádám számára az az első komoly vészjel, amikor olyan visszajelzéseket kap a kollégáitól, hogy  cinikus és kedvetlen – mert ez nagyon erős kontrasztban van a szokásos személyiségjegyeivel, ezért mindenki számára hamar feltűnik.

Egy másik tipikus vészjel belülről jön: “gyomortájékon jönnek a jelzések, hogy valami nem jó”, egyfajta menekülési ösztön ébred az emberben, bizonyos helyzetekben, ami jól megkülönböztethető a kihívás, a komforton kívüliség izgalmától.

Az egyik probléma a kiégéssel, hogy amikor jönnek a vészjelek, nem lehet azonnal reagálni: az élet egy komplex rendszer. “Nem tudsz azonnal kilépni a szituból, különösen, ha csapatod van. Ez benne a nehéz. Még hónapokig csinálni kell. A vége teljes apátia lehet, amikor már csak a lendület viszi a dolgokat előre.”

Filep Szilvi a meetup háziasszonya, évek óta sikeresen építi a magyar freelancer-társadalom kiszolgálására épített vállalkozását: nyilván a folyamat koronaékszere, a Barcelona mellett megrendezett nemzetközi fesztivál szervezése közben égett ki annyira, hogy utána hónapokig nem tudott munkára nézni. Természetesen nem lehetett előre látni, hogy így fog alakulni: alig észlelhető módon vonódott be egyre jobban és jobban, egy akkor 8 hónapos és egy hároméves gyermek anyukájaként. A rendezvényen közel 100 önkéntes és 30 szervező dolgozott a 400 vendég ellátásán és szakmai épülésén. 

“A 10 napos túrára elkísértek minket a férjem szülei és testvére is, úgy gondoltam, hogy 5 felnőtt és 2 gyerek teljesen vállalható felállás. Ők nyaralni jöttek volna..” Ehelyett konstans gyerekfelügyeletet láttak el, amíg Szilvi újabb és újabb váratlan feladattal birkózott meg. A többéves építkezés megünneplése helyett egy olyan stresszes időszak lett az (egyébként a résztvevők által kiemelkedően sikeresnek minősített) rendezvény szervezéséből, hogy a teljes őszt igénybe vette, hogy Szilvi rendbe rakja magát lelkileg. “Nem volt kedvem semmihez, és nem akartam többet felelősséget vállalni semmiért magamon és a családomon kívül.” 

Később felismerte, hogy mi volt az egyik probléma, ami ehhez a földbeálláshoz vezetett – anyukaként, vállalkozóként és szervezőként, hosszú hónapokon át úgy élt, hogy a prioritási sorban számtalan dolog előzött meg valakit: saját magát. “Eltűntem a saját életemből. Egyszerűen sosem kerültem sorra.” 

De hogy kerülhet valaki ilyen helyzetbe, aki éppen a szerelemprojektjét valósítja meg? Hogyan kerülhet háttérbe saját maga, amikor éppen az önmegvalósítás csúcsát kellene átélnie? “Nem csak azt tud lenni gond, ha túl nagyot markolsz. Ha a szíved-lelked beleteszed a projektbe, általad választott emberekkel, akkor máshogy is állsz hozzá. Elfogadhatatlan lesz, hogy ne olyan szintet nyújts, amilyet te magad elvárnál magadtól.“ 

Úgy tűnik tehát, hogy azt is túl lehet tolni, ha az ember a saját vágyainak megvalósításán dolgozik. Valójában az út a cél: a szín a hétköznapokban az, ami miatt a szabadságvágy a freelancerség felé húzza sokak szívét, és úgy tűnik, ehhez a gondolathoz sokszor érdemes visszatérni. Ha működik a rendszer, értékelni kell azt ami van, az “álomprojekt” inkább hab legyen a tortán, mint szükséglet.

A burnout szindróma évtizedek óta ismert a nemzetközi business világában. Az Eszter által ismertetett, eredetileg Herbert Freudenberger által 1974-ben leírt hivatalos definíciója: 

“Fokozott érzelmi megterhelés, hosszú távú negatív stresszhatások következtében kialakuló fizikai, érzelmi, mentális kimerülés – tehát az életed összes területére hat. Ez benne az igazán kemény, hogy nem tudsz pihenni sem.”

Eszter a saját életében akkor döbbent rá, hogy baj van, amikor édesanyjának is azt mondta a telefonban, hogy írjon inkább e-mailt…

Eszter megerősítette a Szilvi által tapasztaltak klinikai hátterét: “Aki jobban tud lelkesedni valamiért, az jobban rá is pörög, ezáltal kitettebbé is válik. Csinálják, lelkesen, boldogan, nem figyelve arra, hogy velük mi történik közben.”

Nade hogyan lehet kimászni az üszkös romok alól, ha megtörtént a baj?

A helyzet felismerése és józan elfogadása Zsófi szerint segíthet a dolgok eszkalálódásának megelőzésében:

“Meg kell engedni magunknak, hogy nem érezzük jól magunkat a munkánkban. Ki kell mondani, hogy most oké az, hogy ez nekem rossz érzés. Együttérzéssel befogadni. A barátok vagy szülők támogatása nem elegendő, hiába is van meg.”

Zsófi  akkor élte át a vállalkozói életében is a kiégéshez hasonló állapotot, amikor felismerte, hogy a vállalkozás is kezd napi rutinná válni és talán bizonyos dolgok már nem jönnek szívből. Meg kellett vizsgálnia, hogy mi ment félre. Ennek praktikus eszközei, mint annyi minden másnak is, a meditáció és a naplóírás – bevett produktivitási hackek ezek a freelancereknek szánt útmutatókban, melyek ezek szerint a kiégés ellen is védelmet nyújthatnak.

“Ja, és most már tudok segítséget kérni.” – tette hozzá mindehhez Zsófi nevetve, hiszen az életünkben való helykeresésről megnyílni mások előtt az sokak számára valami olyasmi, amit igen nehezen tudnak bevállalni.

Ádám is a tudatosság fokozásának keresését hangsúlyozza, mint olyan eszközt, amivel a további kiégéseknek próbálja elejét venni:

“Mindig egy kicsit meg kell nyugodnom. Nem kell kapkodni, a célok nem azért vannak, hogy siessünk a megvalósítással, erre szoktak mások figyelmeztetni, és igazuk van ebben. Sosem a túl sok munka éget ki, hanem ha hosszútávon kell olyat csinálnom, amit nem szívesen teszek, ha sok időt vesztek olyasmivel, ami számomra – a céljaimat tekintve – felesleges. Ezért az ügyfelek kiválasztása során is szempontnak kell lennie, hogy mennyire gördülékeny a kommunikáció.”

“Nagy presztízsű, prémium márkákat bevezetni a piacra nagy felelősség, de ha nem élvezetes az együttműködés és a közös munka, akkor el kell engedni.” 

Fontos felismerés, hogy kellemetlen együttműködések elengedésében ott van persze az anyagi kockázat érzése, de a rossz ügyfél távozásával közben helyet csinálunk új lehetőségeknek is. Bár azt gondoljuk, szeretnénk ha minden tervezetten és tudatosan történne, valójában a végtelen komplexitás miatt ez lehetetlen, ezért sokszor abból lesz fantasztikus szakmai lehetőség, amire magunktól nem gondoltunk volna – érdemesnek tűnik tehát némi kontrollált káoszt hagyni a kapacitásunk menedzsmentjében.

Eszter itt mosolyogva jegyezte meg, hogy jó hallgatni a freelancerek kiégéstörténeteit, mert pontosan azt mondják, amit a kutatások alátámasztanak: “Összesen két hónapig lehet motiválni az embereket pénzzel. Az igazi motiváció az maga a munka, hogy legyen jelentősége és szeressük csinálni. Freelancerként is fontos az örömteli dolgok végzése, a flow állapot beállítása, amikor annyira bele tudunk feledkezni abba, amivel foglalkozunk, hogy közben mentálisan és érzelmileg is töltődünk tőle. 

Éppen ezért a kiégés egyik fontos ellenszere és a flow-állapot elérésének egyik könnyű módja a rendszeres sport: segít aludni, fizikai-mentális állapotot javítja, ezáltal érzelmi stabilitást biztosít.

Tippek kiégés ellen:

  • meditáció
  • sport
  • vedd észre ahogy változik az életed, és ahhoz igazítsd a napi rutinod
  • a napi rutin öröme az igazi cél, nem az álomprojekt
  • merj beszélni a kételyeidről 
  • önismeret

Eszter egy mindenki számára átélhető élethelyzettel világította meg, miért akkora csapda a kiégés:

 “Most nem megyünk nyaralni, mert kell a pénz az építkezésre.”

A prioritások felállítása a legjobb szándékkal történik, de ha a tartalmas kikapcsolódás elmaradása miatt elfogy az életenergiád és kiégsz, akkor amellett, hogy kihagytad a nyaralást, a ház sem lesz kész időben, mert több pénzt fogsz bukni a kiégésed miatti hatékonyság csökkenésen, mint amit elköltöttél volna az energiatartalékaid feltöltésére.

Zsófi szerint hamis célokra alapozott hamis hitek vezetnek bele ebbe a zsákutcába, ezért érdemes nagyon odafigyelni arra, hogy napi szinten ott van -e az életedben az, amit szeretsz.

Az életünk lassan és folyamatosan változik, ezért kell felülvizsgálni időnként a napi rutint, hogy még összhangban van -e az aktuális énünkkel. Akkor jön a kiégés, ha a belső célok változásait nem reagáljuk le az életünk vezetésében.

Mire végeztünk a meetup programozott részével, odakint már finom dallamokat játszott a bárzongorista, ami a kiváló italkínálattal együtt mindenkinek segített abban, hogy oldott hangulatban kerüljenek a helyükre ezek a komor tapasztalatok. 

Mert néha erről is beszélni kell – és talán ez a lehető legjobb mód rá.

A Freelancerblog Facebook oldalán mindig értesülhetsz az eseményekről és a kapcsolódó infókról.

A négyzethálós múltból a digitális utópiába

Egy hét telt el az első találkozónk óta, azóta szokom a gondolatot, hogy könyvelőm van, mekkora király vagyok. A szerződéskötés még nem történt meg ugyan, pontosan ezért ülök most ismét a múltkori kávézóban, a laptopom mögött.

Korábban jöttem, nem a könyvelő késik.

Az elmúlt egy hétben azért átpörgettem én is az Alapinfós prezit, mert vizuálisan tetszetős és formailag logikus módon foglalja a össze a dolgokat, amiknek a nagyját már hallottam még tavaly, a meetupon. Meg is találtam benne azt a diát, ami elég jól összefoglalja azokat a dolgokat, amikről nem sok fogalmam volt a vállalkozásom indításakor:

Mint említettem múltkor, nálam az összes 01-es és 08-as hiányzott, más egyebek mellett, ezért kezdte a Proab a velem való együttműködést 66 darab dokumentum online hiánypótlásával… Amikor megérkezik a könyvelő, gyorsan és simán esünk át a formaságokon: mobilon írom alá a szerződést, amit online megkapok külön pdf-ben is.

A hátizsákomban elhoztam a teljes, ötéves könyvelési anyagomat, benne a lakáskiadásos számlatömbjeimmel is, ez a rész különösen érdekelne, mert hallottam olyat, hogy nem csak katás tevékenységként, de kata mellett sem adhatok ki lakást, márpedig nekem adott külön adószámot a lakáskiadásra a NAV, és amikor elkezdtem vállalkozni, akkor kaptam tőlük egy másikat. 

A jövő mindenesetre fényes abból a szempontból, hogy már egy jó ideje teljesen digitálisan számlázok. A szamlazz.hu ingyenes csomagjával elvoltam idáig, de most az alapra elő kell fizetnem, hogy hozzáférést adhassak a könyvelőnek. Nem mintha nagy beruházás lenne.

Ezután beregisztrálok a webes alkalmazásba. Ez az egész együttműködés legizgalmasabb és egyben legreménytelibb része. Az app révén valósidőben láthatom a könyvelési adatokat, képet kaphatok a vállalkozásom helyzetéről.

Az app jelenleg egyébként így néz ki:

Most még persze nem túl érdekes, de idővel itt az összes bevételem megjelenik, és nyomonkövethető az adózási kötelezettségeim teljesítése. 

A “proaktív” a cég nevében szerintem pont az alkalmazás lehetőségeire utal: elvileg a jövőben erre ráépülhetnek majd szolgáltatások: mivel látják a bevételeim alakulását, javaslatokat tudnak megfogalmazni üzleti és pénzügyi értelemben is, például hogy melyik tevékenységemre vagy ügyfelemre lehet érdemes rákoncentrálni, vagy milyen pénzügyi termék lenne megfelelő számomra, a vállalkozás pénzügyeinek dinamikájához optimalizáltan.

Az látszik, hogy aktívan keresik a technológiai innovációkban rejlő lehetőségeket, például van Facebook chatbotjuk, ami egy első, paraméterezős beszélgetés után proaktívan küldi a releváns üzeneteket:

Sok esetben hasznos, ha “valaki” külön odaszól virtuálisan, hogy közeledik egy fontos határidő, attól függetlenül, hogy mennyire használom precízen a naptárat. Én ebben például elég jó vagyok, de az esetleges változások nyomonkövetését biztos, hogy a könyvelőmre hagynám. A Proab-nak van egy Up-to-date címen futó projektje is, aminek a lényege, hogy az összes lényeges adóügyi aktualitásról készítenek egy kisvideót vagy egyéb összefoglalót, amit a chatbot szintén automatikusan elküld, ha kérjük. Ez van, most a chatbot a menő, sokkal jobb nyitási rátákkal (konkrétan 90% feletti mennyiséget olvasnak el a címzettek), mint amire jelenleg az e-mail képes.

Szóval itt tartunk most. Fura érzés, de kifejezetten várom az év végét és 2020 elején a bevallási időszakot most, mert kíváncsi vagyok, hogyan veszi majd a kanyarokat és akadályokat helyettem a digitális felhőben dolgozó könyvelői entitás…

A freelancerek átalakítják a marketing szakmát és újra menő az EDM – hasznos előrejelzések egyenesen New Yorkból, a DAX 2019-ről

Mindig is érdekelt, milyen lehet egy New York-i marketing konferencia, így idén elhatároztam, hogy elmegyek a Digital Agency Expóra (szeptember 17-19.), ahol kifejezetten marketing ügynökségek tartottak előadást marketing ügynökségeknek – meg persze mindenkinek, aki érdeklődött a téma iránt. A rendezvény ebben az évben a vállalkozásunk fejlesztésének témaköre mentén szerveződött: hogyan növeljük ügynökségünket bevétel és munkatársak terén egyaránt. 

A három nap három jól körülhatárolt témát dolgozott fel: az első az ügyfélszerzésé volt, a második napon a szerződéskötés és onboarding rendszerek kapták a főszerepet, végül pedig a „3P szentháromságáról” szólt az utolsó nap (price, package, positioning).

Az első napon a rendezvény megnyitóját követően Ryan Deiss, a DAX főszervezőjének előadását hallgathattuk meg, akinek három fontos mondanivalója volt. 

  1. Könnyen előfordulhat, hogy többé már nincs is szükség marketing ügynökségekre (meglepően sok freelancer és solopreneur is volt a konferencián). Neki ugyanis az az elmélete, hogy a marketing szépen lassan átalakul, és úgy fog működni, mint a hollywoodi filmgyártás: „összeáll rá a csapat, a kampány elkészül, lefut, majd a csapat szétszéled”. 
  2. Az előző gondolatot tovább gördítve második fontos megállapítása az volt, hogy mindenkinek pontosan kell tudnia, milyen szerepet tölt be a csapatban, mert az egyéni teljesítmény adja a munka eredetiségét és hatékonyságát. Kiemelte példaként azt a gyakori problémát, amikor a „director” és a „specialist” egy projekten belül egy és ugyanazon személy, miközben ezek a feladatok teljesen elkülönülnek (éppen úgy, ahogy egy filmforgatás esetében). 
  3. A fentiek után kitért arra, hogy szerinte miért az e-mail marketing lesz újra a legfelkapottabb formája az online marketingnek, és mindez milyen lehetőségeket rejt még magában.

Ryan előadása után két teremben folytatódott tovább a program olyan előadók prezentációival, mint Jackie Hermes: The Accessibility Approach to 4Xing Your Agency, Roland Frasier: The Customer Experience Elevator vagy Jennifer Hudye: How To Write Copy That Attracts High Level Clients.

Rengeteg hasznos tudást szereztem új stratégiák építése, rendszerek létrehozása terén, amit azonnal kamatoztatni is tudok az ügyfeleim kezelésénél. A Customer Experience Elevator például egy olyan „játék” volt, amit kifejezetten ajánlanék magyar vállalkozók számára is. Az előadók és a mikrofon előtt felsorakozó nézők az előadás időtartama alatt érdekes történeteket meséltek, amelyek központi témája volt valamely extra, szokatlan, de magas színvonalú plusz szolgáltatás nyújtása ügyfeleik számára, ezzel érve el a szolgáltatáshoz kapcsolódó élmény egyediségét. Itt extra pontokat kapott, aki egy nyilvánvaló gyengeségét alakította a legfeltűnőbb előnyévé. Olyan sztorikat képzeljünk el például, amikor a tanácsadás keretein belül az egyes cégek nem csupán elmondják ügyfeleiknek, miképpen működjenek együtt, például milyen grafikát képzelnek el a kreatív terveken, hanem ezt azonnal, már a tanácsadás időtartama alatt meg is alkotják. 

Másik érdekes példa volt annak bemutatása, hogyan lehet az ügyfeleid közé invitálni azt a pesszimista partnert, aki már számtalanszor próbálkozott ügynökségekkel együttműködni, de mindannyiszor elégedetlen maradt, így nehezen meggyőzhető az ügynökségek nyújtotta előnyökről. Nehézkesen, de belemegy, hogy a te ügynökségeddel tegyenek egy utolsó próbát, tehát örömmel elvállalod a megoldandó feladatot. Ezzel együtt tudod, hogy stresszes lesz az együttműködés, hiszen már előítéletekkel indul a dolog azzal kapcsolatban, hogy sikerülni fog-e. Ekkor jön a csavar, mert amellett, hogy elkezded a projektet, egyúttal hívsz a cégükhöz egy masszőrt, aki végig masszírozza a cégnél dolgozókat, ezzel is hangsúlyozva az üzenetet, hogy „nyugalom, minden megoldódik”.

Még számos ilyen és ehhez hasonló példát kaptunk a nap folyamán kreatív együttműködésre és ügyfélkezelésre, amelyek mindegyike szórakoztató módon, de szigorúan életszerű megoldásokkal világította meg az ügyfélszerzés nehézségeit.

A második nap eleve izgalmasnak ígérkezett: érezhető volt a levegőben, hogy sokan ezt a napot várták a leginkább, amikor Gary Vaynerchuck, a VaynerMedia CEO-ja tart előadást.

Előtte még Rachel Tipograph prezentációját kísérhettük figyelemmel, aki a MikMak CEO-ja, és öröm volt látni, hogy fiatal kora ellenére ő milyen csúcsokat tudott elérni a szakmájában, amelyekről itt röviden beszámolt. Ha valaki nem ismerné a MikMak-et, ez egy Wish jellegű, tárgyvásárló oldal, ahol egyszerű képek helyett reklámvideókkal hívhatjuk fel a vásárlók figyelmét a termékekre.

Ezek után következett maga Gary Vee, akit láthatóan senkinek sem kellett bemutatni, és egy nagyon rövid felvezető után egyből be is dobta a „Q & A”-t, amire minden résztvevő, akiknek kérdései voltak, felsorakozott a mikrofon elé, hogy fel is tegye ezeket. Gary végig a tőle megszokott, közvetlen stílusban kommunikált, ez alkalommal sem okozott csalódást. Véleménye szerint az elkövetkező időszak az e-mail marketing másodvirágzását fogja majd hozni, emellett pedig a LinkedIn és a TikTok válik a két leghatásosabb platformmá, ahol organikusan (vagy nagyon olcsón) el tudjuk érni célközönségünket, így mindenképp érdemes kitanulni ezen platformok csínját-bínját.

Aki esetleg nem ismerné őt, az itt tudja megnézni a videóit: https://www.youtube.com/channel/UCctXZhXmG-kf3tlIXgVZUlw

Előadása után gyorsan távozott a színpadról, de szerencsére nem ment messzire, és volt még lehetőség találkozni és személyesen beszélgetni vele.

Az utolsó napon már láthatóan kevesebben voltak a konferencián, ami így számomra még több lehetőséget kínált arra, hogy személyes ismeretségbe kerüljek a részvevőkkel, vagy becsatlakozzak az előadók köré szerveződő beszélgetésekbe. Ez inkább amolyan workshop-nap volt számomra, sok praktikus infóval és még több új ismeretanyaggal.

Összességében hihetetlen élmény volt a New York-i Digital Agency Expóra kijutni, amely lehetőséget adott a világ élvonalában tevékenykedő üzletemberektől tanulni. Továbbra is úgy gondolom, az utazást legjobban a tanulással lehet összekapcsolni, így érdemes úgy utazni, hogy egyúttal valamilyen konferencián vagy networking eseményen is részt veszünk. Ezzel ráadásul nem csak magunkat fejleszthetjük, de lényegesen egyszerűbben találhatunk új partnereket és ügyfeleket is üzleti tevékenységünk számára.