Beszámoló a Freelancerblog Tuesday Talks elnevezésű havi meetup sorozatának 2019 májusi állomásáról.
A májusi eső a földeken aranyat ér, de nyomot hagy a nagyvárosi freelancerek lelkén, akik csendben összegyűltek a Brodyland helyszínklán “The Workshop” nevű bárjának félhomályos különtermében, egy keddi estén. Ma nem lelkesítjük és ünnepeljük egymást, a paráinkat és kudarcainkat jöttünk kibeszélni. A kiégés a téma ma este: hogyan történik meg, mivel jár, és van -e visszaút?
A sztenderd háttérsztori szerint – ami ma is többször előjött – korunk freelancerei közül igen sokan egyszer már jártak a kiégés közelében: ez volt az egyik motivációja annak, hogy felhagytak az alkalmazotti léttel. Csakhogy ez a szabadúszó életformában is könnyedén előfordul, ezért itt volt az ideje annak, hogy egy meetup keretében átbeszéljük egymás közt a tünetegyüttes veszélyeit, megelőzésének és – ha már megtörtént a baj – kezelésének módjait.
Szabó Eszter Judit a pszichoforyou.hu főszerkesztője, a Startup Safarin adott elő a közelmúltban a szabadúszás árnyoldalairól, ezért hívtuk meg a meetupra. A bemutatkozása közben elmondta, hogy “azért tudna beszélni a pozitív oldaláról is” ennek az életmódnak, csak jellemzően nem emiatt keresik.
A Pszichoforyou három és fél éve indult el. A szerzők elsődleges motivációja, hogy az önismereti út hasznát és fontosságát evangelizálják, a vonatkozó tudományos és kutatási eredmények, és saját tapasztalataik alapján.
Tölgyessy Zsófi a “szívközpontú marketing és vállalkozásépítés” tündérjeként lubickol a szabadúszó életben 10 év felsővezetői “robotpilóta-mód” után. Vállalati karrierjében minden szempontból sikeres volt, egy idő után mégis egy fura elveszettség, talajvesztettség érzés fogta el: “jó a munkám, jó a kocsim, sok a pénzem, akkor mégis mi a franc bajom van?”. A sokak számára talán nehezen átélhető problémakör fojtogató lelki problémává erősödött, mígnem egy klasszikus kattanás-pillanat következett be: kezében a slusszkulccsal tartott reggel a remek autójához a csodás munkahelyére, amikor elfogta egy erős érzés: “ha mostantól 10 évig ugyanezt kell csinálnom, elsorvad a lelkem”.
Fontos minden olyan olvasó számára hangsúlyozni, aki most cégrabszolgaként nagyokat bólogat és munkaidőben olvassa ezt a cikket a szabad létről ábrándozva, hogy itt ekkor egyáltalán nem egy összeomlás-szerű jelenetsor zajlott le, Zsófi nem gyújtotta fel a kosztümjét és nem rohant a vadonba a tűz körül táncolni, hanem elkezdett tudatosan befelé figyelni. Hosszú folyamat kezdődött, mert bár az érzés erős volt, a kilépés a cégtől egyben ekkor az addigi életformájának és éntudatának pusztulását is jelentette. “Ki vagyok, ha nem ez?”
A vállalkozás beindítása, a világjáró digitális nomád coaching lét újratöltötte energiával és lelkesedéssel Zsófit, de ez nem óvta meg attól, hogy a minta valamelyest megismétlődjön. A cégből való kilépés után is megmaradtak benne olyan viselkedésminták, amelyeket azóta önismereti munkával feltárt, leginkább a megfelelés vágya bizonyos dolgoknak. “Tényleg azt szeretném élni, amiben Zsófi boldog”, és ez, a jelek szerint, egy olyan folyamatos újratervezéssel jár, amit nem lehet megspórolni. Egy váltás lehet, hogy nem elég, a lelki egyensúly folyamatos fenntartásának munkája soha nem ér véget.
Tasnádi Ádám “sorozatvállalkozó”, van egy marketinges szabadúszó csapata, egy startupja és egy webshopja. A szabadúszó-karrierje során el tudott érni bizonyos klasszikus szakmai csúcspontokat: milliárdos bevételeket generáló márkák menedzsmentje, anyagi sikerek, a közelmúltban azonban meghozta azt a fájdalmas döntést, hogy szakítson egyik legnagyobb ügyfelével, miután tarthatatlanná vált az életritmusa. A kiégés első jelei közé tartozik szerinte a “csinálni kell, de nem esik jól” érzés.
Itt meg kell jegyeznünk, hogy ez egy olyan pont lehet, ami sokak számára, kívülről nézve, privilegizált, unikornis-problémának tűnhet, de fontos tudatosítani, hogy a freelancer nem tud máshogy funkcionálni, mint lelkesedéssel, ugyanis nem tud átmenetileg sem berendezkedni arra, hogy egy unalmasabb, fárasztóbb időszakot él éppen át, “de mindegy, a fizu majd kárpótol”. Nincs “fizu”, nem a felettesek által kiszabott feladatot látjuk el, minden elvégzett munkaóráért mi magunk felelünk, tehát csak magunkat hibáztathatjuk, ha egyszercsak gyűlölni kezdjük amit csinálunk, és ezt mentálisan jóval megterhelőbb átélni, mint alkalmazottként.
Eszter szerint ez a szabadúszásnak egy olyan jellemzője, amit “elegánsan megkerülünk és elmaszatoljuk. A szervezetben van egy keret, szabadúszóként viszont te építed az egészet és nem tudsz mihez vagy kihez fordulni, nincs dedikált rendszerbe foglalva a kétségeid kezelése, mint egy vállalatban.”
Ádám számára az az első komoly vészjel, amikor olyan visszajelzéseket kap a kollégáitól, hogy cinikus és kedvetlen – mert ez nagyon erős kontrasztban van a szokásos személyiségjegyeivel, ezért mindenki számára hamar feltűnik.
Egy másik tipikus vészjel belülről jön: “gyomortájékon jönnek a jelzések, hogy valami nem jó”, egyfajta menekülési ösztön ébred az emberben, bizonyos helyzetekben, ami jól megkülönböztethető a kihívás, a komforton kívüliség izgalmától.
Az egyik probléma a kiégéssel, hogy amikor jönnek a vészjelek, nem lehet azonnal reagálni: az élet egy komplex rendszer. “Nem tudsz azonnal kilépni a szituból, különösen, ha csapatod van. Ez benne a nehéz. Még hónapokig csinálni kell. A vége teljes apátia lehet, amikor már csak a lendület viszi a dolgokat előre.”
Filep Szilvi a meetup háziasszonya, évek óta sikeresen építi a magyar freelancer-társadalom kiszolgálására épített vállalkozását: nyilván a folyamat koronaékszere, a Barcelona mellett megrendezett nemzetközi fesztivál szervezése közben égett ki annyira, hogy utána hónapokig nem tudott munkára nézni. Természetesen nem lehetett előre látni, hogy így fog alakulni: alig észlelhető módon vonódott be egyre jobban és jobban, egy akkor 8 hónapos és egy hároméves gyermek anyukájaként. A rendezvényen közel 100 önkéntes és 30 szervező dolgozott a 400 vendég ellátásán és szakmai épülésén.
“A 10 napos túrára elkísértek minket a férjem szülei és testvére is, úgy gondoltam, hogy 5 felnőtt és 2 gyerek teljesen vállalható felállás. Ők nyaralni jöttek volna..” Ehelyett konstans gyerekfelügyeletet láttak el, amíg Szilvi újabb és újabb váratlan feladattal birkózott meg. A többéves építkezés megünneplése helyett egy olyan stresszes időszak lett az (egyébként a résztvevők által kiemelkedően sikeresnek minősített) rendezvény szervezéséből, hogy a teljes őszt igénybe vette, hogy Szilvi rendbe rakja magát lelkileg. “Nem volt kedvem semmihez, és nem akartam többet felelősséget vállalni semmiért magamon és a családomon kívül.”
Később felismerte, hogy mi volt az egyik probléma, ami ehhez a földbeálláshoz vezetett – anyukaként, vállalkozóként és szervezőként, hosszú hónapokon át úgy élt, hogy a prioritási sorban számtalan dolog előzött meg valakit: saját magát. “Eltűntem a saját életemből. Egyszerűen sosem kerültem sorra.”
De hogy kerülhet valaki ilyen helyzetbe, aki éppen a szerelemprojektjét valósítja meg? Hogyan kerülhet háttérbe saját maga, amikor éppen az önmegvalósítás csúcsát kellene átélnie? “Nem csak azt tud lenni gond, ha túl nagyot markolsz. Ha a szíved-lelked beleteszed a projektbe, általad választott emberekkel, akkor máshogy is állsz hozzá. Elfogadhatatlan lesz, hogy ne olyan szintet nyújts, amilyet te magad elvárnál magadtól.“
Úgy tűnik tehát, hogy azt is túl lehet tolni, ha az ember a saját vágyainak megvalósításán dolgozik. Valójában az út a cél: a szín a hétköznapokban az, ami miatt a szabadságvágy a freelancerség felé húzza sokak szívét, és úgy tűnik, ehhez a gondolathoz sokszor érdemes visszatérni. Ha működik a rendszer, értékelni kell azt ami van, az “álomprojekt” inkább hab legyen a tortán, mint szükséglet.
A burnout szindróma évtizedek óta ismert a nemzetközi business világában. Az Eszter által ismertetett, eredetileg Herbert Freudenberger által 1974-ben leírt hivatalos definíciója:
“Fokozott érzelmi megterhelés, hosszú távú negatív stresszhatások következtében kialakuló fizikai, érzelmi, mentális kimerülés – tehát az életed összes területére hat. Ez benne az igazán kemény, hogy nem tudsz pihenni sem.”
Eszter a saját életében akkor döbbent rá, hogy baj van, amikor édesanyjának is azt mondta a telefonban, hogy írjon inkább e-mailt…
Eszter megerősítette a Szilvi által tapasztaltak klinikai hátterét: “Aki jobban tud lelkesedni valamiért, az jobban rá is pörög, ezáltal kitettebbé is válik. Csinálják, lelkesen, boldogan, nem figyelve arra, hogy velük mi történik közben.”
Nade hogyan lehet kimászni az üszkös romok alól, ha megtörtént a baj?
A helyzet felismerése és józan elfogadása Zsófi szerint segíthet a dolgok eszkalálódásának megelőzésében:
“Meg kell engedni magunknak, hogy nem érezzük jól magunkat a munkánkban. Ki kell mondani, hogy most oké az, hogy ez nekem rossz érzés. Együttérzéssel befogadni. A barátok vagy szülők támogatása nem elegendő, hiába is van meg.”
Zsófi akkor élte át a vállalkozói életében is a kiégéshez hasonló állapotot, amikor felismerte, hogy a vállalkozás is kezd napi rutinná válni és talán bizonyos dolgok már nem jönnek szívből. Meg kellett vizsgálnia, hogy mi ment félre. Ennek praktikus eszközei, mint annyi minden másnak is, a meditáció és a naplóírás – bevett produktivitási hackek ezek a freelancereknek szánt útmutatókban, melyek ezek szerint a kiégés ellen is védelmet nyújthatnak.
“Ja, és most már tudok segítséget kérni.” – tette hozzá mindehhez Zsófi nevetve, hiszen az életünkben való helykeresésről megnyílni mások előtt az sokak számára valami olyasmi, amit igen nehezen tudnak bevállalni.
Ádám is a tudatosság fokozásának keresését hangsúlyozza, mint olyan eszközt, amivel a további kiégéseknek próbálja elejét venni:
“Mindig egy kicsit meg kell nyugodnom. Nem kell kapkodni, a célok nem azért vannak, hogy siessünk a megvalósítással, erre szoktak mások figyelmeztetni, és igazuk van ebben. Sosem a túl sok munka éget ki, hanem ha hosszútávon kell olyat csinálnom, amit nem szívesen teszek, ha sok időt vesztek olyasmivel, ami számomra – a céljaimat tekintve – felesleges. Ezért az ügyfelek kiválasztása során is szempontnak kell lennie, hogy mennyire gördülékeny a kommunikáció.”
“Nagy presztízsű, prémium márkákat bevezetni a piacra nagy felelősség, de ha nem élvezetes az együttműködés és a közös munka, akkor el kell engedni.”
Fontos felismerés, hogy kellemetlen együttműködések elengedésében ott van persze az anyagi kockázat érzése, de a rossz ügyfél távozásával közben helyet csinálunk új lehetőségeknek is. Bár azt gondoljuk, szeretnénk ha minden tervezetten és tudatosan történne, valójában a végtelen komplexitás miatt ez lehetetlen, ezért sokszor abból lesz fantasztikus szakmai lehetőség, amire magunktól nem gondoltunk volna – érdemesnek tűnik tehát némi kontrollált káoszt hagyni a kapacitásunk menedzsmentjében.
Eszter itt mosolyogva jegyezte meg, hogy jó hallgatni a freelancerek kiégéstörténeteit, mert pontosan azt mondják, amit a kutatások alátámasztanak: “Összesen két hónapig lehet motiválni az embereket pénzzel. Az igazi motiváció az maga a munka, hogy legyen jelentősége és szeressük csinálni. Freelancerként is fontos az örömteli dolgok végzése, a flow állapot beállítása, amikor annyira bele tudunk feledkezni abba, amivel foglalkozunk, hogy közben mentálisan és érzelmileg is töltődünk tőle.
Éppen ezért a kiégés egyik fontos ellenszere és a flow-állapot elérésének egyik könnyű módja a rendszeres sport: segít aludni, fizikai-mentális állapotot javítja, ezáltal érzelmi stabilitást biztosít.
Tippek kiégés ellen:
- meditáció
- sport
- vedd észre ahogy változik az életed, és ahhoz igazítsd a napi rutinod
- a napi rutin öröme az igazi cél, nem az álomprojekt
- merj beszélni a kételyeidről
- önismeret
Eszter egy mindenki számára átélhető élethelyzettel világította meg, miért akkora csapda a kiégés:
“Most nem megyünk nyaralni, mert kell a pénz az építkezésre.”
A prioritások felállítása a legjobb szándékkal történik, de ha a tartalmas kikapcsolódás elmaradása miatt elfogy az életenergiád és kiégsz, akkor amellett, hogy kihagytad a nyaralást, a ház sem lesz kész időben, mert több pénzt fogsz bukni a kiégésed miatti hatékonyság csökkenésen, mint amit elköltöttél volna az energiatartalékaid feltöltésére.
Zsófi szerint hamis célokra alapozott hamis hitek vezetnek bele ebbe a zsákutcába, ezért érdemes nagyon odafigyelni arra, hogy napi szinten ott van -e az életedben az, amit szeretsz.
Az életünk lassan és folyamatosan változik, ezért kell felülvizsgálni időnként a napi rutint, hogy még összhangban van -e az aktuális énünkkel. Akkor jön a kiégés, ha a belső célok változásait nem reagáljuk le az életünk vezetésében.
Mire végeztünk a meetup programozott részével, odakint már finom dallamokat játszott a bárzongorista, ami a kiváló italkínálattal együtt mindenkinek segített abban, hogy oldott hangulatban kerüljenek a helyükre ezek a komor tapasztalatok.
Mert néha erről is beszélni kell – és talán ez a lehető legjobb mód rá.
A Freelancerblog Facebook oldalán mindig értesülhetsz az eseményekről és a kapcsolódó infókról.
