A hatékony megbeszélések 6 aranyszabálya

Álltál már fel úgy az asztaltól egy megbeszélés után, hogy azt érezted, na ennek semmi értelme nem volt? Ha azon kevesek egyike vagy, aki eddig kizárólag eredményes meetingen vett részt, akkor neked nem érdemes ezt a cikket végigolvasni, valószínűleg sok újdonság nem lesz benne! 

Azonban ha voltál már eredménytelen, a tervezettnél kétszer hosszabb, unalmas megbeszélésen, érdemes most pár percre a képernyőre szegezni a tekintetedet. Vigyázat, a cikk elolvasása és a leírtak alkalmazása lényegesen hatékonyabb megbeszéléseket eredményez!

Legyen szó egy látszólag kötetlen beszélgetésről egy potenciális üzleti partnerrel, egy munkamegbeszélésről egy másik freelancerrel, vagy éppen egy csapat meetingről, ha többen dolgoztok egy projekten – nem árt néhány egyszerű dologra figyelni, hogy hatékonyan teljen az értékes időd.

#1 A hatékony megbeszélés nem hosszabb 1-2 óránál.

Ha hosszabb, akkor nem lesz hatékony. Aktívan figyelni és a legjobb ötleteinket a kalapba tenni sok energiát igényel, éppen ezért csak rövid ideig vagyunk képesek rá.

Megfigyelted már, hogy a hosszabb, 2-3 órás megbeszéléseken valójában mennyi idő az, amit a tervezett megbeszélni valókkal töltesz?

Vagy a megbeszélés elején van egy extra hosszú ráhangolódás, csacsogás az élet nagy dolgairól, vagy gyors kezdés után, 40 perc után teljes kifulladás. Ha sok dolgot kell megvitatni, ötletelni (ami elég időigényes), akkor érdemes több részre bontani a megbeszélést, kellő hosszúságú (minimum 30 perces) szünetekkel, 1-1,5 órás aktív blokkokkal. Ha van rá idő, akkor érdemes több napot kijelölni és minden napra csak 1-1 témát időzíteni (ennek egy része mehet online, pl. Skype video chat formájában, így nem megy el idő az utazással). Persze, mennyivel hatékonyabbnak tűnhet, hogy összeülünk, rádobunk egy teljes napot és mindennel végzünk! Csak a munka minősége lesz kifogásolható, és mennyire lesz hatékony a végén, ha újra kell gondolnunk az egészet, mert első alkalommal már fáradtak voltunk a megbeszélés második felében?

#2 Agenda

Avagy a megbeszélés napirendje. Olyan egyszerűen hangzik, de van néhány buktatója. A csak a te fejben létező terv a megbeszélés menetéről sokkal kevésbé hatékony, mint a pár nappal a meeting előtt elkészített írásos változat, megosztva a meghívott résztvevőkkel. Így mindenki tudja, mire készüljön, esetleg még néhány kósza gondolatot is szán a felkészülésre. Ha több dologról lesz szó, érdemes jelölni, hogy mennyi időt szántok egy-egy témára, így nem a megbeszélésen fog kiderülni, hogy a legfontosabb topikra mindössze 3 perc maradt, és mindenki maradjon még 20-30 percet a tervezetthez képest. Ha valaki erre kér, nagyon csúnyán tudok nézni. Ismered a mondást, hogy ölni tudna a szemeivel? 🙂

A cikk végén találsz egy kis segítséget az agenda elkészítéséhez.

#3 Mi a cél?

Hogy szokott kinézni általában egy Agenda? Benne van például, hogy 2. pont, Landing page design, 20 perc. Mi ezzel a baj? Az, hogy nincs kimenete, célja ennek a napirendi pontnak. Csak ötletelünk, vagy véglegesítünk valamit? Átbeszéljünk részletesen az egészet, a tipográfiát, a képeket, szövegeket, színeket – vagy ezekből most csak egyet szeretnénk véglegesíteni?

3-4 résztvevő esetén pontosan 3-4 különböző elképzelés lesz arról, hogy mit is akarunk megbeszélni.

A fenti példa nem légből kapott, velem történt meg. Ebbe a hibába hányszor, de hányszor belefutottam! Apróság, de mekkora különbséget jelent.

Kick-off, azaz első körös megbeszéléseknél, különösen potenciális üzleti partnerrel, pedig egyszerűen kötelező célt meghatározni (ezt viszont nem szerencsés megosztani a másik féllel) , de ezzel kapcsolatban is érdemes körültekintőnek lenni. Az, hogy bemutatkozom, bemutatom a termékemet vagy szolgáltatásomat, nem cél. Ami cél lehet:

  1. Az adott témában jártas, tapasztalt szakértő képének kialakítása a partnerben, amit A, B és C sztorik elmesélésével erősítek.
  2. Egy próba projekt részleteinek megbeszélése.
  3. A partner következő projektjéről részletes infók begyűjtése.

#4 Facilitálás

Ez a hatékony megbeszélés esszenciája. Nem csak a több tíz fős, hanem a kétszemélyes meetingeken is érdemes bevetni. De mit is jelent ez pontosan? Egy kiválasztott résztvevő gondoskodik arról, hogy kövessük az agendát (ideális esetben ő maga készíti el előre), az abban meghatározott időkeretek betartásával. Szót ad és vesz el, ha nem a témához szorosan kapcsolódó beszélgetés indul. Figyel arra, hogy addig ne kezdődjön el új téma, amíg az előzőt nem zártuk le. Ha sehogy sem sikerül az adott témát időn belül megbeszélni, akkor jelzi a résztvevőknek és együtt dönthetnek arról, hogy folytassák-e egy másik napirendi pont máskorra halasztásával, vagy ez olyan téma, ami egy külön megbeszélést érdemel. Részletesen itt írtam erről: Facilitálási útmutató a megbeszélések szuperhőseinek.

#5 Az elhangzottak és következő lépések rögzítése

Az egyik leggyakoribb hiba, amit a megbeszélések során elkövetünk, hogy nem írjuk le, miről beszéltünk és miben állapodtunk meg. Talán felmerül bennünk a megbeszélés végén, hogy gyorsan vessük papírra (telefonba), ami elhangzott, de legtöbbször egy legyintéssel elintézzük, hogy úgyis emlékszem rá, vagy majd otthon leírom. Nem fogsz rá emlékezni (vagy csak nagyvonalakban) és otthon nem fogod leírni. Pár perc az egész, akár várhatsz addig, amíg mindenki elmegy, de érdemes azon melegében minden fontos részlettel együtt lejegyzetelni a történteket és a következő lépéseket – ha extrán hatékony akarsz lenni, akkor már be is teszed a feladatlistába, felelőssel és határidővel együtt!

#6 Nyomonkövetés

Előre elkészített agenda pipa, hatékony, facilitált megbeszélés pipa, jegyzetelés pipa, és még írásos bizonyítékunk is van az elhangzottakról és a következő lépésekről, teendőkről. Elérkezik egy újabb megbeszélés ugyanazokkal a résztvevőkkel és mi történik? Új témát veszünk elő, és elfelejtjük megnézni, maradt-e esetleg valami legutóbb, egy elhalasztott téma vagy nem sürgős, de fontos tétel, amit rögzítettünk. Konklúzió: mindig nézzünk rá az előző meeting feljegyzéseire és ütemezzük be a kimaradt dolgokat a következő alkalomra.

Akinek sikerült félelem és rettegés nélkül eljutni ezekig a sorokig, jutalmul egy kis csemege, szerintem így néz ki egy ideális Agenda:

  • 9:00 – 9:10 Warm-up – bemelegítés…:), későn érkezők bevárása – MINDENKI
  • 9:10 – 9:12 Napirend áttekintése – SZILVI
  • 9:12 – 9:30 A szerkesztőségi naptár véglegesítése a következő két hónapra, szerzők és határidők rögzítése – PETRA
  • 9:30 – 9:50 A következő havi marketing kampány részleteinek megosztása, ötletelés, a kampány finomhangolása és véglegesítése: feladatok, felelősök és határidők meghatározása – RICSI
  • 9:50 – 9:55 Az előző havi eredmények megosztása – SZILVI
  • 9:55 – 10:00 Megegyezés a következő megbeszélés időpontjáról – SZILVI

Facilitálási útmutató a megbeszélések szuperhőseinek

Számos folyamat van a szabadúszók életében, amihez nem árt egy kis hatékonyság. Az eredményes megbeszélés egyike a kulcsfontosságú területeknek. Az alkalmazottból lett szabadúszó (ami egyébként a hazai freelancerek 99%-a – Freelancing in Hungary felmérés 2017) ilyenkor felidézi azt a sok-sok fölöslegesen eltöltött időt a cégben, amikor a kollégákkal kedvetlenül, értelmetlenül ültek órák hosszat egy asztal körül arra várva, hogy végre elteljen annyi idő, hogy észrevétlenül kiosonhassanak egy fontos telefonhívás vagy „hív a természet” ürügyén. Itt meg is áll a gondolatmenet, azzal a felkiáltással, hogy szabadúszó vagyok, nincs több meeting!

Van egy rossz hírem: a szabadúszók karrierépítéséről szóló útmutató apróbetűs részében van egy megfontolandó gondolat: a saját képességeid mellett, vagy talán még az előtt, a legfontosabb eszközeid a kapcsolataid. A barátaid, az ismerőseid, a hasonló gondolkodású freelancerek, a partnerek és a hozzájuk vezető utat ismerő emberek. Ezeket a kapcsolatokat ápolni kell és törekedni kell újak építésére. Ennek a legjellemzőbb, legismertebb formája a meeting. Talán ellentmondásos ez a gondolat, de minél több eredményes, hatékony megbeszélésed van, annál több időt spórolsz magadnak az ügyfélszerzéssel, inspiráció és ötletek keresésével, és a különböző megoldandó problémák kezelésével kapcsolatban.

Hogyan facilitáljunk? Mire jó ez egyáltalán?

A nagyszótárban a következő kifejezéseket találtam: megkönnyít, előmozdít, elősegít. Kicsit érthetőbben a facilitálás a megbeszélés koordinációja, a tervezett témák, kitűzött célok és az időkeret figyelembe vételével.

Sokan esnek abba a hibába, hogy összekeverik a facilitálást a vezetői szereppel. A jó facilitátor elősegíti a döntések meghozatalát, nem pedig ő dönt. Mindent megtesz annak érdekében, hogy támogató, konstruktív légkör alakuljon ki a megbeszélés során. Folyamatosan bővíti az eszköztárát, felvértezi magát különféle trükkökkel a sokszínű személyiségtípusok kezelésére. Tudja, mit mondjon, ha valaki túl hosszúra nyújtja a mondandóját, kezeli a konfliktusokat és a túlzottan határozott érveléseket. Bátorítja a hozzászólást, a konstruktív véleménynyilvánítást és a teljes megbeszélést mederben tartja, hogy végül minden résztvevő időben és elégedetten távozzon.

Egyszóval egy szuperhős.

Hogyan lehetsz te is szuperhős?

#1 A megbeszélést megelőzően készüljön el és legyen elérhető minden résztvevő számára a tervezett agenda, konkrét témákkal és hozzájuk kapcsolt időkerettel. Ez megkönnyíti a felkészülést, egyértelművé teszi, hogy mi az, ami belefér az időkeretbe, mi az, ami nem. Már az agenda megalkotásánál érdemes konkrét pontokat és célokat meghatározni. Például ha valamivel kapcsolatban döntést kell hoznunk, akkor ez kerüljön bele a napirendbe: döntés a projektben résztvevő grafikus személyéről. A facilitátor feladata, hogy ezek a célok teljesüljenek, és addig ne lépjen a társaság a következő napirendi pontra, amíg az előzőt nem zárták le.

Napirend mintát ennek a cikknek a végén találsz: A hatékony megbeszélések 6 aranyszabálya.

#2 A megbeszélés elején köszöntsd a résztvevőket és a körülmények figyelembe vételével biztosíts időt a ráhangolódásra. Például egy olyan csapat megbeszélésen, ahol a résztvevők nem ismerik egymást, érdemes játékos formában, de röviden egy bemutatkozó kört levezényelni. Az egyik nagy projekt a Freedom X Fest 2018 volt. Remote csapatban dolgoztunk a rendezvény előkészületein, összesen 16-an, 4 kontinensről, 7 országból. Az első megbeszélésen mindenkinek kinéztünk az ablakán. Fogtuk a laptopot és megmutattuk, mit látunk, ha fontos teendőink közepette épp nem a képernyőt bámuljuk. Volt itt havas táj, pálmafa, forgalmas úttest és még egy kíváncsi cica is, aki éhesen nyávogott a teraszajtó tövében.

Ha összeszokott csapat ül egy asztalhoz vagy a gép elé, online, akkor is érdemes pár percet szentelni csevegésre, viszont a facilitátor feladata, hogy ez ne húzódjon el és ne vegyen el túl sokat az értékes időből.

#3 A hatékony megbeszélések ceremóniamestérenek egyik legfontosabb feladata az időkeretek betartása. De ez egyben a legnehezebb is.

Mert nem csak arról van szó, hogy nézzük az órát és szólunk, ha letelt az idő.

Fókuszáltan kell figyelnünk a teljes megbeszélés alatt és különböző kritériumok alapján kell döntenünk arról, hogy meddig engedjük elhúzódni a diskurzust:

  1. Mennyire fontos az adott téma?
  2. Mennyire sürgős ezzel kapcsolatban döntést hoznunk?
  3. Mik az egyéb napirendi pontok, van-e olyan, amit el tudunk halasztani és ezzel időt szabadíthatunk fel?
  4. Milyen hangulatban van a társaság? Érdemes ezt most megvitatni vagy jobb lenne, ha mindenki önállóan átgondolhatná?
  5. Körülbelül mennyi időre lenne még szükség ahhoz, hogy ezt a témát lezárjuk?

Bizony, ez nem száraz matek, nem egyértelmű a döntés. Viszont ha ismerjük a projektet és van egy kis érzelmi intelligenciánk, akkor mérlegelni tudjuk, hogy érdemes-e tovább menni ezzel a témával, vagy már olyan káosz és konfliktus van, hogy jobb, ha mindenki érleli még kicsit a gondolatait. Ha úgy érezzük, hogy támogató, konstruktív a hangulat és a következő 10 percben le lehet zárni ezt a topikot, akkor fussunk végig a napirenden és próbáljuk meg kisakkozni azt az extra 10 percet valamelyik pont elhalasztásával vagy egy kis átrendezéssel. Ha lezárult a hosszabbra nyúlt beszélgetés, a résztvevők bevonásával is lehet dönteni arról, hogy melyik tétel kerüljön át a következő meetingre.

#4 A facilitátor lényegében egy műsorvezető. Ő konferálja fel a színpadra lépőket és ő jelzi a „művésznek”, ha már vége a shownak. Biztosítja, hogy mindenki szót kapjon, és felszínre kerüljenek az értékes gondolatok, javaslatok. Ehhez persze nem árt néhány szófordulatot megjegyezni, hogy ne legyen sértődés és kilátásba helyezett lincselés a vége:

  1. Rozi, még pár percet tudunk erre a témára szánni, kérlek, ha van még valami fontos, akkor azt mondd el nekünk.
  2. A következő témára 10 percünk van, így kérek mindenkit, hogy maximum 2 percben ossza meg velünk a gondolatait.
  3. Ne haragudjatok, hogy közbevágok, de az „A” témával kapcsolatban ma mindenképpen döntést kell hoznunk, így azt javaslom, hogy gyorsan zárjuk le ezt a dolgot és térjünk át az „A” témára.
  4. Béla, megértem, hogy más az álláspontod, teljesen jogosak a felvetéseid, éppen ezért azt javaslom, hogy halasszuk el ezt a témát a következő alkalomra és addig mindannyian értékeljétek a felvázolt alternatív lehetőséget.

#5 A megbeszélés rögzítése, jegyzetek készítése. Bár nehéz egyszerre mindkét szerepben tökéletesen helyt állni, de egy kis gyakorlással bele lehet jönni – vagy meg lehet kérni egy másik résztvevőt, hogy figyeljen és vessen papírra minden fontos dolgot. Az értékes javaslatokat, a meghozott döntéseket, a kitűzött célokat és a kapcsolódó feladatokat, határidőket.

#6 Egy-egy napirendi pont után érdemes összefoglalni az elhangzottakat, vagy legkésőbb a megbeszélés végén. Itt kell megemlíteni, ha valamelyik témában döntés született, vagy ha további feladatok kapcsolódnak egy dologhoz. A hatékonyság érdekében ezeket felelős személyhez és határidőhöz kell kötni, erre a facilitátor tesz javaslatot, de a csapat hozza meg a döntést.

És itt nem ér véget a folyamat, ezt követi az írásos összefoglaló, benne a következő lépésekkel, felelősökkel, határidőkkel. Majd jöhet az újabb megbeszélés, a fenti forgatókönyv szerint.

Ne keserdj el, ha ennél izgalmasabbnak képzelted a megbeszélések szuperhőseinek világmegmentő akcióját. A valóságban ez sokkal színesebb, szagosabb, tele fantasztikus emberekkel, gondolatébresztő ötletekkel, rendkívüli gondolatokkal. Itt a lehetőség, hogy egy kis koordinációs segítséggel ezek mind valóra váljanak.

Első lépések a szabadúszás és ügyfélszerzés felé

Hetek, talán hónapok óta érik bennünk az elhatározás, hogy belevágjunk az ismeretlenbe, és saját ügyfélkört építsünk új vállalkozásunkhoz. Óriási lépésnek tűnik elengedni a biztonságos alkalmazotti létet, és nem árulok zsákbamacskát, az is. Próbáljunk meg kisebb lépésekben gondolkodni, nem ugrani egyszerre túl nagyot, és elegendő időt adni magunknak az új környezet, és benne önmagunk megismerésére.

Mindig is biztonsági játékos voltam, amikor a karrieremről volt szó, sosem vállaltam irracionálisan magas kockázatot, sőt bármily hihetetlenül hangzik, 3-4 évvel ezelőtt megesküdtem volna, hogy sosem állok fel a kényelmes 8 órás munkakörből, hiszen mi lehet annál jobb, mint minden hónapban fixen megkapni a havi kis fizetésem?
Most már tudom. Önmagamért felelősséget vállalni, és azzal foglalkozni, amit szeretek, az egyik legjobb döntés volt az életemben.

Hogyan kezdjünk szabadúszni?

Szerencsés helyzetben voltam freelancerségem előtt, hiszen a vállalat, ahol senior digitális projekt menedzserként dolgoztam, látványos költség-csökkentésbe kezdett, és kollégáimmal előre sejthettük, hogy a jól fizetett, senior pozícióban lévő munkatársak sincsenek már biztonságban.
Különös módon, nem a pánik, hanem egy egyre erősödő elhatározás kerített hatalmába: ha innen menni kell,

itt az idő, kipróbálom, milyen a saját lábamon állni.

Szinte vártam a pillanatot, mikor a főnököm behívott az irodába, és szomorúan közölte, hogy minden senior digitális projekt manager pozíció megszűnik a cégben. Azt hiszem ő kellemetlenebbül érezhette magát ott akkor, hisz én már március magasságában tudtam, hogy ezután szabadúszó leszek. Szeptember elsejével szűnt meg az állásom.

Nem mindenkinek kínálja fel az élet a megoldást, de abban biztos vagyok, hogy az a néhány hónap, amikor még anyagi biztonságban voltam, de már tudtam, hogy mire készülök, nagyon kellett ahhoz, hogy legyen bátorságom a freelancer életmód felé lépni.

Tudtam, hogy biztos anyagi tartalékkal kell rendelkeznem, és hogy az ügyfélkört már az indulás előtt ki kell építenem legalább alap szinten. Tartalék tekintetében felállítottam magamnak egy egyszerű szabályt: addig engedem meg magamnak a szabadúszó életmódot (nem árt néha önmagunkkal is szigorúnak lenni :)), amíg minimum 3 hónapra elegendő tartalékom van. A 3 hónapot az alapján becsültem, hogy korábbi munkahely váltásaim során általában 2-3 hónap alatt sikerült elhelyezkednem, így ha financiális nehézségeim adódnak, úgy gondoltam, “még mindig beülhetek egy 8 órás munkakörbe”. Ma már nem gondolom így. 🙂

Hogyan találjuk meg első ügyfeleinket?

Először csak tesztelgettem magamon és a barátaimon, ismerőseimen, mit szólnak a döntésemhez. Elmeséltem mindenkinek, de úgy emlékszem, nem hangsúlyoztam különösebben, hogy projektekre lesz szükségem a megélhetéshez, illetve, hogy bármilyen segítségre számítok a barátaimtól. Éreznem kellett, milyen kimondani, és elhinni, hogy nekem, aki sose akart korábban vállalkozó lenni, milyen megbarátkozni a gondolattal.

Megint csak nagy szerencse, hogy a baráti körömben többeknek akadt egy barátja, családtagja vagy ismerőse, akinek mint kiderült épp volt egy projektje, amelyben segítségre volt szüksége. Itt a helye a köszönet nyilvánításnak, elmondhatatlanul hálás vagyok, hogy ilyen fantasztikus barátaim vannak a mai napig. 🙂

Az első hónapban specifikációt készítettem egy alakuló website-hoz, a következőben egy startup termékfejlesztésbe vontak be, majd egy ügynökségnek kezdtem külső projekt menedzserként kisebb projektekben segíteni. Mire megszűnt a munkahelyem, ha megélhetésre nem is volt még elegendő a bevételem, biztos voltam benne, hogy lesz igény a digitális projekt menedzseri szolgáltatásaimra.

Ugrás az ismeretlenbe: erősítsük meg az ügyfélkört és szerezzünk hosszú távra projekteket

Digitális projekt menedzserként, inkább egyszeri projektek megvalósításával bíztak meg. Mivel kezdetben havi díjas szolgáltatásom még nem volt (marketinggel akkoriban még nem foglalkoztam), igyekeztem az egyszeri projektekben olyan minőségi munkát végezni, amely meggyőzheti munkaadóimat, hogy későbbi feladatok kapcsán is gondoljanak rám.

Proaktív voltam, tanácsadóként működtem (nem csak megvalósítóként), és alapvetően igyekeztem mindenkivel jól kijönni. Egyik szupererőm a kedvesség. Amikor ügynökségnél dolgoztam, nem tudtam mindig biztosan, hogy jó-e, hogy egy-egy produkciós kollégát kedvesen kérlelek, hogy haladjunk már végre a feladatával (szemben más, szigorúbb, asztalt borogató, veszekedő kollégával), de az évek alatt meggyőződtem róla, hogy mindkét módszer célravezető lehet, és nem kell kibújnom a bőrömből és Hulkká változnom, hogy motiváljak egy-egy grafikus vagy fejlesztő kollégát. 🙂

A fentiek eredménye lehet, hogy legelső ügyfeleim közül többekkel a mai napig együtt dolgozunk. Emellett folytattam az ismerősök beavatását tevékenységembe, mindenkivel leültem egy kávéra, aki valaha megkeresett, fejvadászokkal (beavatva őket a ténybe, hogy nem szeretnék 8 órás munkakört), startuperekkel, más projekt menedzserekkel, juniorokkal vagy produkciós kollégákkal. Ezekből, és korábbi kapcsolatokból is érkezett, illetve érkezik néha ma is egy-egy projekt.

Amikor szabad kapacitásom van, előszeretettel nézegetem a Kreatív.hu állás rovatát vagy az Állások a médiában Facebook csoportot, ahol a nekem való ügynökségi munkákat hirdetik (legtöbbször teljes állásban, de akad azért néha részmunkaidős is). Emellett rengeteg nemzetközi Freelancer állásoldal van, melyek közül az Upwork itthon az egyik legnépszerűbb, itt írtunk is róla bővebben. Minden szolgáltatásnak megvan a megfelelő felülete, ahol érdemes itthoni projektekhez nézelődni, grafikusoknak például a Grafikus munkákat, WordPress fejlesztőknek pedig például a WordPress fejlesztők és felhasználók oldalát ajánlanám. Rengeteg hasonló csoport van, ezért fontos, hogy Ti magatok is eltöltsetek egy kis időt releváns oldalak keresgélésével, mert tapasztalataim szerint a Facebook a legnyitottabb felület a kapcsolat felvételre, és egész más a nexus, mint egy emailben küldött állásajánlat megválaszolásakor.

Idén kezdtem el blogot írni, és besegíteni a Freedom X Fest szervezésébe félig-meddig önkéntes alapon, és megint egy új dolgot tanultam.

Az olyan feladatok, amelyekre korábban “ingyen munkaként” gondoltam, sokkal többet is hozhatnak nekünk, mint gondolnánk.

Inspirációt, barátságokat, feltöltődést, flow élményt és hosszabb távon akár még új projekteket is. Ha van szabad kapacitásunk, mert még nincs elég fizetős projekt vagy épp uborkaszezon van, ne féljünk bevállalni valamit, amit amúgy szívesen csinálunk, ellenszolgáltatás nélkül. 🙂

És, hogy mi a tanulság?

  1. Az élet néha megkönnyíti a döntést, de ha nem így történik, adjunk mi magunknak egy kis időt felkészülni lelkileg (ami nem kevésbé fontos!) és anyagi tartalék szintjén is. Legyen ez a mi próbaidőnk, optimálisan úgy, hogy közben még van fix bevételünk.
  2. Legyünk bátrak, meséljünk a terveinkről a barátainknak, osszuk meg a gondolatainkat, terveinket, félelmeinket. A barátaink azért vannak mellettünk, mert szeretnek minket és ha tudnak, támogatni fognak.
  3. A kapcsolatok a legfontosabbak az életben, legyen szó üzletről vagy magánéletről, egymást építjük, egymásból inspirálódunk. Építsük tehát folyamatosan a kapcsolatainkat, találkozzunk mindenkivel, barátkozzunk, keressük meg a közös pontokat és ha úgy alakul, csináljunk közös projekteket. 🙂
  4. Legyünk proaktívak, vadásszuk folyamatosan (nem csak, amikor épp nincs munkánk) az adódó lehetőségeket, és persze használjunk minden elkészült projektet (grafikát, website-ot vagy eseményt, amit szerveztünk) referenciaként.
  5. Önkénteskedjünk, ha megvan, mit szeretünk csinálni, mitől lesz flow élményünk, fektessünk be bátran időt és energiát, mert lehet épp ez tölt majd fel igazán és ad erőt a fizetős projektek megvalósításához is. 😉

Rés a présen – Interjú Bozzai Krisztivel, a Copypastry tulajdonosával

Kriszti art directorként kezdett dolgozni, de nagyon hamar a saját ötletéből épített cége vette át a fókuszt az életében, már karrierje legelején átugorva néhány nagyobb lépcsőfokot a szabadúszó életmódban. A Copypastry saját fotó beküldése alapján gyárt le sütiformákat a megrendelők számára, 3D nyomtatók segítségével. Az alábbiakban az ötletgazda-tulajdonos elmeséli, mik voltak a vállalkozás fejlődésének kulcsmomentumai, és hogyan (nem) dolgozott a Himalája csúcsairól.

Interjú Bozzai Krisztivel, a Copypastry tulajdonosával

Még mindig nagyon fiatal vagy, de valahogy el kell kezdeni az interjút, szóval kérlek meséld el, mivel foglalkoztál a Copypastry indítása előtt.

Építészetet tanultam, amit hamar otthagytam, átmentem Formatervezés szakra  a Moméra, amit még mindig nem fejeztem be.

Dolgoztál egyáltalán valamit előtte?

Kimentem a 2012-es londoni Olimpiára, takarítani.

???

Az olimpiai faluban laktunk, konténerekben, és napi 14 órát dolgoztunk. Nagyon tetszett.

Ezután mi történt?

Aztán megszereztem a BA diplomámat. Valami kevéssé művészit szerettem volna csinálni, ezért beiratkoztam marketingre a Corvinuson. Nem tudtam, mennyire való nekem a reklám világa, úgyhogy elmentem a Laboratory nevű ügynökséghez gyakornoknak. A diplomaanyagom volt a portfólióm. Adtak egy próbafeladatot, ami elég testreszabott volt, mert 3D-zni kellett benne. A munkáim nagyon tetszettek a kreatív igazgatónak, úgyhogy elkezdhettem ott dolgozni, és három hét után állást ajánlottak, szóval ez nagyon szerencsésen alakult.

Aztán kórházba kerültem és emiatt felmondtam. Amikor felépültem, visszamentem az egyetemre. A lábadozásom vége és a suli kezdete között volt pár hónap üresjárat. Ekkor kezdtem el Copypastry-t.  

Hogyan?

Nagyon szerettem volna valami saját üzletet, illetve mindig gondolkodtam azon, hogy a Londonban keresett pénzemet hogyan fektessem be. Ebben az ötletben az volt az ideális, hogy nincs benne kockázat. A legrosszabb, ami történhet, az az, hogy van egy 3D nyomtatóm.

És miért pont sütiformák?

Tipli miatt van. Ő a volt barátom tacskója. Nézegettük a jutalomfalatokat, hogy milyen sok adalékanyag van bennük, és arra gondoltam, “jól van, akkor sütök egyet én”. Valami normálisat, legalább tudjam, mi van benne. De csak ilyen angyalka meg hullócsillag-formáim voltak otthon, innen jött, hogy  igazából nyomtathatnék egyet, aztán így… indokolatlanul rápörögtem erre a projekre.

Két héttel később a régi Gödörben volt egy 3D-nyomtatós esemény. Égi jelnek vettem, elmentem, körülnéztem, ki is néztem, és megvettem egy nyomtatót.

Milyen volumenű befektetésnek kell ezt elképzelni?

Egy laptop ára… A szüleimnek vállalkozásai vannak, ők mellettem álltak olyan értelemben, hogy “csináld-csináld, nem baj ha nem jön össze, majd a tizenötödik működni fog”. Szóval… nem hiszem, hogy hittek az ötletben, de nagyon támogatták.

Mi volt a next step? Megvan az ötlet, megvan a nyomtató, honnan lesznek ügyfelek? Csináltál weboldalt?

Nem, a BME-n van a Menedzsment Szakkollégium, ott voltak ismerőseim. Ők minden nyáron csinálnak egy tábort startup témakörben, és ebben az évben az ötletvalidáció volt a tábor kiemelt témája. Ide lehetett jelentkezni ötletgazdaként és megvalósítóként. Oda elhívnak csomó előadót, illetve vannak csoportmunkák: szóval ott egy hétig a Copypastry ötletét gyúrtuk. Sokáig például az sem tudtam, hogy a sütiket áruljam, vagy a formákat.

Saját weboldalt nem akartam először, mivel tartottam attól, hogy nem találnak rá a vevők. Ekkor ismertem meg az Etsy-t, amiről eddig nem tudtam. Van 80 millió felhasználója… Ott indultam el. Feltettem pár képet és kész. Nappal egyetem, este nyomtattam a megrendeléseket. Aztán kezdett felpörögni.

Ezután a MOMÉN egy művészetmenedzsment szakos lány, Pataricza Fanni, megkeresett, hogy hadd csinálja a félévi projektjét velem. Így ketten, illetve az ő vőlegényével, Vértes János Benjáminnal, akinek volt már vállalkozásokban tapasztalata – együtt hárman határoztuk el, hogy csináljuk ezt komolyabban. Akkorra már volt annyi megrendelés, hogy beköltöztünk egy közösségi stúdióba, ők pedig betársultak hozzám. Innentől lett arculat, saját honlap, és vettünk még nyomtatókat.

Ekkor, 2015 őszén történt, hogy teljesen random lehozott egy cikket rólunk a Huffington Post, két-három héttel azelőtt, amikorra terveztük a sajtómegjelenésünket. Fogalmam sincs, hogy találtak ránk. Emiatt többszáz megrendelés jött be egy hét alatt – Janó vitte az üzletet és szerzett gyorsan egy nyomtatószponzort,  én non-stop tanítottam be a grafikusokat, akik a nyomtató számára szükséges adatokká alakítják az ügyfelek beküldött képeit.

És azóta ebből vígan megéltek mindhárman?

Akkor nagyon elhittük, hogy ez az évszázad üzlete, aztán Karácsony után hirtelen semmi. Ijesztően stagnált a dolog, a 2016-os év csak a következő évvégi hajtással együtt termelte ki magát.

[su_quote]Azóta is szinte teljesen az amerikai piac vásárolja a termékeinket. Ott a cookie-nak van kultúrája, azt sütnek Valentin napra, Halloweenre, mindenre. [/su_quote]

Mi is sütünk mézeskalácsot, de annyira nincs benne a köztudatban. Van egy cukrászlány Budapesten, akivel együtt dolgozunk, rendezvényekre vállalunk sütiformát. De nekünk az ugyanúgy két-három forma eseményenként, ez nem skálázódik fel. Mondjuk a cukrászlánynak nagyon jó.

Tim Ferris azt írja a Négyórás munkahét című könyvében, hogy soha nem azt kell nézni, hogy mennyi pénzt keresel, hanem hogy mennyi időd van élményekre. Mi, a cégben mindannyian, szeretünk utazni, és jellemzően nem fix időpontokban dolgozunk. Erre azt találtuk ki, hogy felelősségi köröket határoztunk meg, tehát ha Janóék szeretnének elmenni Mongóliába motorozni három hétre, akkor semmi gond, de szerezniük kell valakit a feladataik átmeneti ellátására. Tiszta sor.

[su_quote]Én is elmentem az első Karácsony után fél évre a Himalájába önkéntesnek, ott még netem se volt, mégsem omlott össze a cég.[/su_quote]

Már az elején megbeszéltük, hogy senki nem akar irodában ülni és ezzel normálisan foglalkozni…

És mi van a házi készítésű jutifali koncepciójával?

Lehet, hogy lehetett volna ezen dolgozni, vagy akár magukkal a tetszőleges alakúra formált süteményekkel általában. Az elején ez abszolút képben volt. Csak én úgy voltam vele, hogy engem a 3D jobban érdekel, mint a sütés…

Hyperlancers, avagy a freelancerség fokozatai

Vannak olyan szabadúszók, akik lendületesen kezdenek, és csak egyre gyorsulnak tovább. Ők azok, akik a legjobb ügyfelekkel dolgoznak, a legtutibb projekteken. Interjúalanyunk a 2017-es Freelancer Fesztiválon összefoglalta, mi a közös ezekben a superlancerekben – most arról beszélgettünk, hogyan lehet még innen is feljebb lépni és mik a  hazai tapasztalatok a szabadúszókkal dolgozó cégvezetők perspektívájából nézve.

Interjú Lukács Péterrel, a Digital Natives ügyvezetőjével

Sok tapasztalatod van a szabadúszással kapcsolatban, de inkább te alkalmazod a freelancereket, mivel egy online ügynökséget vezetsz. Hogy kerültél ebbe a helyzetbe?

A műszaki egyetemen végeztem, informatika szakon. Már másodéves koromtól elkezdtem dolgozni, úgyhogy összesen 9 és fél év alatt sikerült elvégeznem a kurzust – de nem bántam meg, annyi tapasztalatot szereztem a munka világából, aminek szerintem sokkal nagyobb értéke volt. Már akkoriban is jobban érdekelt a munka, mint a tanulás. Annyira nem is vagyok jó véleménnyel a magyar felsőoktatásról – egyébként valahol ennek is egy lenyomata az, hogy elkezdtük  a Green Fox Academy-t, két évvel ezelőtt, mert öt évnyi tanulás és komoly állami befektetés után is sok olyan ember kerül a piacra az iskolákból, akik nem használhatók megfelelően a nulladik naptól.  

A Kirowskinál kezdtem a pályafutásomat, ahol öt évet húztam le, kezdetben frontend fejlesztőként, majd php-sként, végül pedig a php csapat vezetőjeként.

A Kirowskiban dolgozó csapattal alapítottuk a Digital Natives-t, 11 évvel ezelőtt. Az akkori alapítók közül már csak én vagyok itt. Eleinte kizárólag szoftverfejlesztéssel foglalkoztunk, 2009-2010 környékén kezdtünk el digitális termékfejlesztés irányába elmozdulni. Akkor kezdett menő lenni a UX és a service design, mi is ebbe az irányba tolódtunk, bekerült a tevékenységeink közé a branding, az arculat, a marketing stratégia tervezés, és ezt a bővítést azóta sem bántuk meg.

Független, magyar digitális ügynökségként, nemzetközi piacra fejlesztve, hogy tudtok versenyképesek lenni ezen a brutális piacon?

Öt-hat éve vettük az irányt a külföldi piacok és ügyfelek felé. Mi elég korán kezdtük az agilis szoftverfejlesztést. Akkor itthon még nem nagyon tudták értelmezni a megrendelők azt, hogy nem az van, hogy adnak egy 200 oldalas specifikációt, ami alapján legyártjuk a terméket, hanem, hogy elmondják az ötletüket és mi a piaci igényeknek megfelelően, felhasználói visszajelzések mentén alakítva, kihozzuk a lehető legjobbat abból a pénzből, amennyijük van rá.

Jelenleg úgy 60% a külföldi ügyfelek aránya. Valóban erős a verseny, de nyugatra arányosan jóval magasabb óradíjakon tudunk fejleszteni, így megéri keményen dolgozni.

Ugyanakkor itthon is vannak ígéretes kezdeményezések: benne vagyunk az MKB fintech labjában, az NN Sparklabbal és a MOL startup akcelerátor programjában: ezek kiváló lehetőségek arra, hogy a corporate világba is belekóstoljunk. Ezekben a programokban van pénz, és van szervezettség, ugyanakkor olyan irányelvek mentén van lehetőségünk multikkal dolgozni, amilyenekkel mi magunk is szeretünk.

Éreztek valamilyen elmozdulást a nagyobb cégekben is a szabadabb munkakultúra felé?

A multiknál is egyre inkább lehet olyan munkakörülmények között dolgozni, amelyek hasonlítanak a szabadúszásra. Ez azért lehet jó neked, mert felment téged ennek az életformának a kapcsolódó tevékenységei alól.

Magyarország amúgy nem feltétlenül az a közeg, ami támogatja a vállalkozóvá válást, de a KATA adózási forma egy jó irány lehet.

Aki 8 órában dolgozik valahol, annak egy fél KATA 25 ezer forint adóval jó indulási lehetőség lehet a saját vállalkozás irányában.

Mik azok az extra tevékenységek szerinted, amik a szabadúszást megkülönböztetik a céges állástól, persze azon túl, hogy magadnak szerzed a melókat?

A kapcsolatépítés és a marketing, hogy legyen láthatóságod. A freelancernek meg kell terveznie a pénzügyeit, illetve időgazdálkodás és projektmenedzsment képességekre is szüksége van. A network és a láthatóság kell ahhoz, hogy el tudj kezdeni szabadúszóként dolgozni, onnantól viszont ha becsületesen, őszintén kommunikálva, és jó színvonalon csinálod, akkor az ügyfeleid tovább fognak ajánlani, illetve resell formájában az újabb dolgaidat el tudod adni a régi ügyfeleidnek. Ha ezek megvannak, az elég ahhoz, hogy akár csak a magyar piacon elindulva is megélj egy olyan szolgáltatással, aminek van értéke.

Lucas szívesen adja át tudását szabadúszóknak, számos kezdeményezés aktív résztvevője. A képen a SmartHU egyik workshopján 2016 nyarán – a hab a tortán, hogy a FreelancerBlog két szerzője, Filep Szilvi és Köves Petra is a képen vannak, sikerült megörökíteni az első találkozásukat 😀

Ezekkel kapcsolatban rengeteg ismeretanyag elérhető online, ezért fontos, hogy ne legyen lusta az ember ezeket elkezdeni használni, gondolok itt a digitális marketing technikákra, a LinkedInre, illetve a meetupokra járásra.

Fontos még, hogy kérdezzünk bátran! Rengeteg ember van, aki szívesen mentorál másokat. Ha ismersz valakit, aki sikeres, aki jó abban, amiben te is az szeretnél lenni, nyugodtan kérdezd meg: te hogyan indítottad el a vállalkozásod, hogy csinálod a marketinget, milyen eseményekre jársz, milyen blogokat olvasol? Egy ebédmeghívás áráért kapsz egy csomó releváns információt.

És mi van, ha valaki full introvertált és nem szereti tolni magát?

Networköt építeni nem csak nyomulva lehet, némi megerőltetéssel meg lehet oldani, például odalépni valakihez egy meetup után, bemutatkozni és megkérdezni, hogy ő mit csinál és miért van itt, nos, ebbe nem fog senki belehalni. A harmadik után már nem is lesz megerőltető.

Aki pedig igazán magába forduló, annak nem is biztos, hogy megfelelő életforma a szabadúszás,

lehet, hogy neki jobban illik a személyiségéhez, hogy megmondják neki, mit csináljon.

Mivel sok aspektusa van az egyéni vállalkozói létnek, ezért hiába dolgozik valaki szakmailag rendkívül jól, nem biztos hogy sikeres lesz. Ugyanígy, aki kiválóan tolja magát, de szakmailag nulla, arról gyorsan ki fog derülni a piacon, hogy ő egy lufi.

A másik tippem, hogy nyugodtan el lehet menni coachingra. Sok szakmai coach van Magyarországon, akik kiválóan tudnak dolgozni az ilyen félelmekkel, reflexekkel. Mi is használunk coachot a cégben, hogy az emberek az önképzési keretük terhére változtathassanak a dolgaikon, ilyen például az asszertív kommunikációs minitréning, vagy annak megtanulása, hogy hogyan mondjunk nemet. Soft skill-ek ezek, amelyek mégis nagyon fontosak a munkában. Ha kifizetek egy ilyen tréningre 30 ezer forintot, lehet, hogy segít egy olyan munka megszerzésében, ami hoz a konyhára 300 ezret.

A tavalyi előadásodban a superlancerek jellemzőiről beszéltél – de mi a következő fejlődési fok, ha valaki már elérte ezt?

Szerintem a következő lépés az, ha az ember elkezd vállalkozást építeni, és már nem csak egyszemélyben csinálja a dolgokat. Egy bizonyos profizmus fölött úgy tudsz növekedni, hogy összeállsz valakivel, aki vagy szintén jó abban, amit csinálsz, vagy kiegészít téged, vagy tehetséges és sokat tud tőled tanulni, te pedig el tudod adni a munkáját. Ha sikeres vagy, akkor nyugodtan lehet bővíteni, mert nem kell félni attól, hogy másokkal dolgozni nehezebb.

Beárazott szabadság – Interjú Levendel Áronnal, a KAPTÁR társalapítójával

A szabadúszók maroknyi úttörőiből lassan jól látható társadalmi réteg erősödik Budapesten. Gyakran saját személyes problémáikon át fedezik fel és töltik be egy hiányzó szolgáltatás űrjét, és saját szoftvereiket futtatják a városi tér hardverein.

Interjú Levendel Áronnal, a KAPTÁR társalapítójával

A KAPTÁR Budapest legismertebb coworking irodája, és úgy alapvetően az egyik legmenőbb helye, de mit csináltál előtte és hogy jutottál ide?

Az egyetemen leginkább a pszichológia és a közgazdaságtan összefüggései kezdtek érdekelni, aztán elkezdtem szervezetfejlesztést tanulni, és kiderült, hogy ez tulajdonképpen pont az. Alkalmazott magatartástudományokon alapul, de komoly üzleti céllal. A bizniszről és az emberekről szól, együtt. Úgy éreztem itt, hogy a helyemen vagyok és azt tanulom, ami valóban érdekel – már az egyetemi éveim alatt elhelyezkedtem egy pici szervezetfejlesztési tanácsadó cégnél, 24 évesen tartottam életem első felsővezetői tréningjét.

Úgy éreztük, hogy rengeteg pénzt kell fizetnünk az irodaház apró lyukának bérléséért, egy idő után el is jöttünk – a következő másfél-két évben kávézókból és egymás lakásaiból dolgoztunk. 2010/11-ben már megvoltak az első franchise kávézók, ahová elkezdtek beülni az emberek hosszú órákra, tanulni vagy dolgozni, de mégis – amikor kipakolod a laptopod meg a papírhalmaidat és aztán jön egy turistacsoport, te melózol, ők meg csak kávézni szeretnének… ez nagyon nem professzionális és szétfolyt a figyelem, munkafolyamat, és előbb-utóbb a lelkesedés is tőle.

Számtalan hétköznapi nyűggel jár a kávézóból dolgozás, mert nem akarod kihasználni a helyet, zavarni a vendégeket, esetleg szenzitív dolgokról van szó és néha problémát jelent az, hogy ki kell menned telefonálni, vagy akár csak a mosdóba, miközben ki van terítve mindened egy asztalon.

Persze cool is volt valamennyire, de azt is érezted, hogy nem passzolsz.

Ezek szerint a saját kollégáid körében tesztelted a közösségi iroda gondolatát először.

Amikor már volt koncepciónk és tudtuk a kereteket és az árainkat, akkor sokakkal leültünk beszélgetni előtte (ezt ma már úgy hívják, presales), és lett egy 14 fős listánk, névvel, telefonnal, az ismeretségi körünkből, akik biztosra mondták, hogy feltétlenül kipróbálnák a KAPTÁRt, amikor megnyit. Szerinted hányan jöttek el dolgozni hozzánk a nyitás után?

Ketten?

Senki. Zéró. Gyereke született / elment dolgozni egy céghez / most nem aktuális… Nem jött közülük senki, mégis hálásak vagyunk nekik, mert nélkülük lehet, nem vágtunk volna bele. Az első évben gyakran volt olyan, hogy senki nem volt a térben – meglehetősen gyomorgörcsös időszak volt.

Ez amúgy Budapest legdrágább környéke… hogyhogy nem egy loftot vagy egy megfizethetőbb irodai teret néztetek ki magatoknak elsőre?

Sokáig fejlesztettük az ötletet. Először egy “KKV Ház” nevű koncepcióban gondoltunk, mivel szervezetfejlesztőként főleg kkv-kkal dolgoztunk. A legtöbbjük számára mi voltunk az első tanácsadó cég, akinek igénybe vették a szolgáltatását. Ezért nekünk a komfortzónánkba esett az, hogy a tevékenységünkkel egyszerre edukálunk és szolgáltatunk, vagy, hogy egyszerre keltjük fel az igényt és elégítjük azt ki. Ez egy normál kávézó lett volna, ahol vannak szakmai programok. A vázlatainkban valahogy mindig egy üvegportálos, utcafrontos hely képe jelent meg – egy kávézó nem lehet egy emeleti lakás vagy egy külvárosi loft. Ennek megfelelő üzlethelyiséget kezdtünk keresni. A KAPTÁRon szerintem látszik is, hogy van “kávézó-génje”, megkülönböztetve más irodáktól – egy tagunk úgy fogalmazta meg, hogy a KAPTÁR az irodádnak, a kávézónak és a nappalidnak a kereszteződése. Formális és informális, laza, de van benne struktúra, professzionalizmus.

Hol volt a fordulópont? A lassabb kezdet után ma már jó előre kell foglalni asztalt hozzátok.

Rányitottunk egy olyan piacra, a freelancerek, digitális nomádok világára, ami akkor még gyerekcipőben járt: nagyon érdekes látni, hogy hat év alatt mennyit változott a helyzet, hogy egyre több tehetség dönt úgy, hogy nem a nagy prémiumra és a céges autóra utazik, hanem beárazza magának a szabadságát is. Hajlandó bizonytalanabb feltételek mellett dolgozni, azért cserébe, hogy nincs többé hétfő reggeli meeting, hogy eldöntheti, hogy mikor akar dolgozni, az neki inkább megéri. A világunk haladásának irányában az a szép, hogy egyre több a választási lehetőségünk. Azt gondolom, hogy egy, inkább két évvel korábban nyitottunk, mint kellett volna, ugyanakkor rengeteg dolgot nem is sejthettünk abból, ami azóta történt.

Azt gyorsan megértettük, hogy érthetően el kell magyaráznunk ennek a műfajnak a létjogosultságát,

hogy emberek miért választják ezt. 

Nem a szolgáltatásainkat kell elmondani, hanem azt bemutatni, hogy miben más a KAPTÁR egy kávézóhoz, egy irodához vagy az otthonról dolgozáshoz képest.

A kezdeti ürességet nehéz volt áttörni, egy kávézó is akkor jó, ha tele van emberekkel, üresen túl ingerszegény. A KAPTÁRban az volt a koncepciónk, hogy egy átlátható, letisztult, barátságos teret nem unnak meg az emberek, ezért nem lett graffiti és nem pakoltuk tele vicces dolgokkal – azt gondoltuk, hogy ha az emberek beülnek, ők megtöltik színekkel és élettel a teret. Ezért lett fehér a fal és skandinávan egyszerű a tér. 

Tavaly megnyílt a KAPTÁR Happening, az utca túloldalán. Mi ez?

A kezdeti időszakban volt olyan, hogy megengedtük, hogy az irodatér sarkában legyen valamilyen képzés, rendezvény, míg a többi részen dolgoztak az emberek – nem volt ideális. Aztán felvittük ezt a funkciót az emeletre, ott már leválasztott rendezvénytermünk volt, de mégis némi jövés-menéssel ez is járt. Én nagyon kényes vagyok arra, ha az ügyfélélmény sérülA rendezvényteret megdupláztuk és átköltöztettük az utca túloldalára, most a két dolog egyáltalán nem zavarja egymást, és tíz lépésre sincs, tehát át lehet sétálni az egyik térből a másikba. Egyébként itt a belvárosban nagyon kevés jó helyszín van céges rendezvények vagy tárgyalások számára. Nagynevű multik és kkv-k is jönnek, workshoptól sajtótájékoztatón át karácsonyi buliig mindenféle eseményt tartani.

A nyitás óta egyre több és többféle hely, szolgáltatás szolgálja ki a freelancer életmódot élőket. Szerinted merre tovább?

Az évek során arra jöttünk rá, hogy egy coworking iroda egy hardver és egy szoftver együttese: a hardver a lokáció, a bútorok, a belső tér kialakítása és felszereltsége, a szoftver pedig, hogy milyen szolgáltatások és csomagok vannak, hogyan, milyen attitűddel fordulsz az emberekhez, milyen az ügyfélélmény és milyen szakmai programokat szervezel. A piac növekszik de sok új belépő az ingatlanhasznosítás felől érkezik, ezek jó hardvereket raknak le, dizájnos megoldásokkal, ami arra jó, hogy bemenjenek oda az emberek, de ahhoz nem elég, hogy ott is maradjanak. A Müszinek például – szerintem – nagyon gyatra hardvere volt, de mégis elfuttattak rajta egy jó szoftvert, jó közösségi életet tudtak létrehozni.

Egyre több olyan hely van Budapesten, ami nem csak megtűri, hanem épít arra, hogy a dolgozó hadakat befogadja. Az ingyenességet sokan keresik elvből, a szabadúszók között. Ez a freemium modell abszolút életképes, mi viszont teljes körű és produktív teret kínálunk. Én annak örülök, hogy szélesednek a választási lehetőségek, és hogy egyre több igényes és sikeres szabadúszó keresi a helyét.

 

KAPTÁR közösségi iroda

 1065 Budapest, Révay köz 4.

A KAPTÁR Budapest szívében van, közel mindenhez és mindenkihez. A legelsők között nyitott meg a magyar fővárosban, közel 6 éve. Közösségi iroda és rendezvénytér, kisvállalkozások és más szervezetek székhelye, tárgyaló, coaching és off-site helyszín. 
A közösségi iroda, a kávézó és a nappali kedves keresztezése, ha valaki bekukucskál az ablakon, egyből átjön a kávézó élmény, azonban az ötletes kialakításnak köszönhetően tökéletesen lehet csak a munkára koncentrálni. Kezdetben egy, csendes utcára nyíló szinttel kezdték meg a működést, de néhány éve egy újabb szint kialakítása vált szükségessé. 2017-ben pedig a szemközti épület földszintjén nyílt meg a KAPTÁR Happening, kifejezetten rendezvények befogadására. 2016-ban az amerikai Forbes magazin a Föld 5. legjobb coworking irodájává választotta.

Levendel Áronnal, a KAPTÁR társalapítójával készült interjúnkat ide kattintva éred el: Beárazott szabadságok

Konyha és Kávé

Nespresso kávégép, kávénként 250 Ft-ért. Három konyhasarok áll a bérlők rendelkezésére, hűtővel, mikróval, teljes konyhai felszereléssel, így kedvenc bögréjükben kávét vagy teát is el tudnak készíteni.

Tárgyaló és rendezvényterem

Összesen 7 darab 2-12 fős, napfényes üvegfalú tárgyaló, igény szerinti berendezéssel és elrendezésben.

Rendezvényekre 60 főig a KAPTÁR Happening egész nap foglalható, esetenként a KAPTÁR emeleti rendezvényterme is 30 fős eseményeknek ad otthont.

Árak

Félnapi jegy: 4900 Ft + Áfa

Napijegy: 5900 Ft + Áfa

Bérletek: változatos, rugalmas opciók, a heti egy napostól a korlátlan havi bérletig.

Az aktuális árakról bővebb információt a KAPTÁR weboldalán találsz.

Érdekelnek a Coworking Irodák?

Elhelyezkedés

1065 Budapest, Révay köz 4.