Kinőttük a világot. A technikai fejlettségnek olyan szintjén vagyunk már, hogy a tisztán profitfókuszú működés veszélyessé vált a másodlagos hatások miatt. Az új irány még nincs meghatározva, de sokan keresik. Addig is, itt van 10 projekt, amelyek valós problémák megoldásához rendelnek üzleti célokat. A cikk első részében a társadalmi kihívásokra fókuszálunk, a másodikban a fenntarthatóságra.

Ahogy korábban is írtuk, a Social Impact Award (SIA) egy 2009 óta sikeresen működő képzési és támogatási program fiataloknak (14-30 éves korosztály). 

A program résztvevői segítséget kapnak innovatív üzleti megoldások kidolgozásában és megvalósításában, ha az ötlet releváns válaszokat ad korunk legfontosabb társadalmi és környezeti kihívásainak valamelyikére. A zsűriben többek között az Indotek, mint a program fő támogatója,az Erste Bank, különböző befektetési alapok képviselői, és két korábbi díjazott foglal helyet. A 2021-es győztesek a pontegyenlőség miatt az eredeti nyolc csapat helyett tízen lettek.  

Az alábbiakban bemutatjuk, milyen ügyekkel és projektekkel lehet ma ilyen támogatást nyerni, hátha nektek is segít a vállalkozásaitok tevékenységének alakításában.

Ma a ‘közösségi’, társadalmi szekciót vesszük szemügyre, a második részben a fenntarthatóságra kerül sor.

1. Kontekt

Bár a médiából ránk záporozó üzenetek igyekeznek ezt sulykolni, igazából nem mindenki kütyümániás. Sokan vannak még, akik nem attól élnek át katarzist, hogy a telefonjukról programozzák a légkondit. A digitális szakadék nem csak társadalmi rétegek között tátong, hanem értelemszerűen generációk között is. Már a mostani 30-as, 40-es termékfejlesztő mérnökök sem feltétlenül értik, hogyan kellene olyan eszközt tervezni, amelyet a náluk akár csak 20 évvel idősebbek is intuitíven tudnak használni. 

Nem az a megoldás, hogy nagymamát letiltjuk az okostelefonról, és a laptopra ragasztott post itre firkált Skype-használati utasítás sem éppen egy organikus felhasználói élmény.

Mi van akkor, ha a komplexitás nem érték, mert néhány alapmegoldás bőven elég lenne?

Miért ne lehetne bizonyos funkciókat egyetlen mozdulattal elérhetővé tenni?

Ez itt a Kontekt. Egy barátságos szürke tégla, óriási gombokkal. Gyakorlatilag bármire lehet csatlakoztatni, aminek monitora van, és egy gombnyomással direkt videókapcsolatot hoz létre.

Erre a technológiára aztán tényleg rá lehet fogni, hogy felhasználóbarát! 

2. Not Targets

Az áldozathibáztatás meglehetősen kemény téma, és komplex háttérokokkal bíró társadalmi jelenség, de a Not Targets csapatát ez a kihívás nem riasztja el. Évek óta működtetnek YouTube csatornát és szerveznek eseményeket, amelyekkel a jelenséget járják körül.

Korunk egyik feldolgozatlan, folyamatos traumája, hogy a nők egyharmada átél valamilyen szexuális bántalmazást, és a becslések szerint a férfiak legalább hatoda is. Sok esetben még mielőtt elérnék a felnőttkort. A megrázkódtatást a tabujelleg miatt tisztázatlan viszonyokból fakadó másodlagos traumák súlyosbíthatják, a környezet sajnos túl gyakran az áldozat felelősségére alapozva hárítja el a segítségnyújtást, vagy okoz újabb fájdalmakat. 

A nagyvilág, a társadalom nem tud mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy ilyen sok közöttünk az agresszor, a saját sérüléseivel is küzdő, bántalmazó ember – ezért inkább kollektíven tagadunk, leplezünk, terelünk, vagy éppen az áldozatot hibáztatjuk. A saját ép elménk megőrzéséért építünk egy álomvalóságot, amiből száműzzük a bántalmazottakét.

A Not Targets az érzékenyítés fejlesztésére, a téma facilitálására egy társasjátékot dolgozott ki, amivel megfelelő keretek között – elsősorban oktatási intézményekben, képzett szakemberek vezetésével – nemcsak az esetleges áldozatoknak segíthetünk, hanem mindenki fel tudunk készíteni egy egészségesebb reakcióra, ha bántalmazásra derülne fény a környezetünkben.

3. WellBee

A WellBee igazából a gyerektáborozást kívánja magasabb szintre emelni – olyan élményközpontú programokat állítanak össze, amelyekkel játékos módon tudnak a gyerekek a XXI. század gyakorlati kihívásaira adott egyéni válaszaik megtalálásában. 

A gyerekek tanulnak a jogaikról, a klímaváltozásról és a közösségi jóllétről is, miközben szakmailag kifogástalan táborélményt nyújtanának.

 Az első “pilot” tábort már július végén meg is rendezik. Reményeik szerint a tábori élmény szemléletformáló hatása tovagyűrűzik majd a gyerekek hétköznapjaiban.

4. Carely

A Carely egy olyan kezdeményezés, ami abszolút belevág gyakran tárgyalt témáink közepébe, konkértan a sharing economy és a gig work találkozása a társadalmi felelősségvállalással.

A Carely olyan, egyszerű fizikai munkát (takarítás, AirBnB menedzsment) kínáló szolgáltató, akik megváltozott munkaképességű, szellemi – testi fogyatékkal élők számára adnak munkalehetőséget. 

Ez nem csak egy speciális munkaportál lesz, az ötlet leírása kifejezetten komplexen, megoldáscentrikusan látja a helyzetet. A résztvevő munkavállalók fejlődését játékosítási rendszerrel tervezik segíteni, egyre nehezedő kihívásoknak való megfeleléssel, pozitív, jutalmazó visszajelzésekkel.

A törvényi keretek közé szorított intézményrendszer nem tud érzékeny választ adni ezekre az egyéni sorsokra. A fogyatékos személyek, ha munkához jutnak, nem igazán fogják benne örömüket lelni vagy átélni a fejlődés érzését. A segítő, érdekvédő szervezetek hasznosak és jók, de nem segítenek a megélhetésében ezeknek az embereknek. A Carely a “segélyező” mentalitásból tovább kíván lépni és valódi karrierutakat szeretne beindítani, valódi fizetéssel, az önellátó életvitel segítésével, szakszerű gyógypedagógiai felügyelet mellett. Mindez nyilván nagyon sokrétű módon segítené a fogyatékkal élők boldogulását, mentális egészségét, és konkrét megélhetési esélyeit is, csökkenhet a ráfordítási igény, az integrációk révén pedig a szélesebb társadalom érzékenysége is fejlődésnek indulhat.

5. Énprojekt

Elég sokat foglalkozunk a coaching előnyeivel és a kapcsolódó témákkal: az Énprojektben ezt a szuper erőforrást lehet ingyen igénybevenni, rászorulási alapon.

Nagyon szimpatikus, hogy a folyamat indítópontját oda helyezik, ahová te magad definiálod magadat:

A Lelkifröccs az akut vészhelyzetből, a kilátástalanságból indít, a Karierfröccs a szakmai életút megfelelő irányát segít beazonosítani, a Startfröccs pedig elindulni segít ebbe az irányba, mindezt a coaching irányított kérdezéstechnikai eszközparkjával.

Az Énprojekt jótékonysági alapokra helyez mentális egészséget és karriertudatosságot támogató programokat segítő szakemberek közvetítésével.

Reméljük, elegendő inspiratív múniciót adtunk, mert a világnak még nagyon sok társadalmi hatásra alapozott vállalkozásra van szüksége ahhoz, hogy a civilizációnk valahogy túlélje ezt az évszázadot… hamarosan jövünk a következő adag díjazottal! 

Tisztában vagyunk azzal, hogy sokak számára kifejezetten irritáló ez az egész, amit csinálunk mi, “freelancerek és digitális nomádok”. A jelenség azonban érthető, megvannak a maga okai és teljesen jogos meglátások is húzódnak a háttérben. A felelősség csak részben a miénk, de ettől függetlenül ennek megfelelően kell cselekednünk.

Ez a kép Pintye Timi instájáról van. Ez itt Xcaret Park, a Karib-tenger partján, Mexikóban, tele földalatti barlangokban csobogó folyócskákkal és egyéb természeti látványosságokkal.

Timi digitális nomád: egy kislétszámú nemzetközi marketingügynökséget működtet, amit ő maga épített fel, teljesen helyfüggetlenül. Emellett, és szinte hobbiból, lett tavaly muay thai box és K1 Light magyar bajnok.

A kép alatt a szövegben arról vall, hogy bűntudata van amiatt, hogy mennyire szép az élete. 

Timi egy sajnos igen súlyos következményekkel járó nőgyógyászati műtéten esett át májusban és 1 hónapig ágyhoz volt kötve: amikor végre lábra állhatott, egy guggolásból nem tudott segítség nélkül felállni, nemhogy körívest rúgni. Időnként hírt adott magáról a kórházból is, ez a fenti lagúnás kép jóideje az első igazán “digitálisnomádos” kontent, amit kirakott. És ebben írta meg, hogy igazából a betegsége miatt “mert” újra posztolni valamilyen élményéről, mert a hétköznapjai olyanok voltak, hogy felvágásnak tűnik, ha bármit is kitesz magáról. Összerakott egy napirendet, a napfényes Mexikóban, amiben volt futás, muay thai, salsa, jó társaság, jó kaják…

“Most már nem érzem magam rosszul, hogy megosztom ezt veletek, mert már tudjátok, hogy ezekből szinte semmit nem fogok tudni csinálni, amíg teljesen fel nem épülök a műtétből.”

Könnyű lenne elintézni Timit azzal, hogy önbizalomhiánnyal vagy szorongással küzd, vagy hogy túlzottan érdekli a külvilág véleménye. De ebben az Insta-posztban nagyon is valós, nagyon XXI. századi problémák rejlenek, amikkel szerintünk most már foglalkozni kell, legalább egy rövid blogposzt erejéig. Remélhetőleg elindít bennetek egy gondolatfolyamot, amit aztán használni tudtok a hétköznapjaitokban is.

Timi valójában egyáltalán nincs egyedül. Sokan vannak úgy, hogy rosszul érzik magukat a saját sikereik miatt, azért, mert “nekik sikerült”, miközben tömegek küzdenek nehézségekkel akár minden nap. Ha nem vagy teljesen pszichopata, akkor az empátiád motoszkálni fog benned. 

Amikor az életed hirtelen elkezd hasonlítani azokra a vágyképekre, amik alapján elkezdtél dolgozni, amiket célul tűztél ki, az egy eléggé megdöbbentő érzés tud lenni. Felmerül a kérdés: mi történik ezután? Mi a baj veled, ha mégsem vagy önfeledten boldog? Mit kezdesz a mindenhonnan feléd záporozó irigységgel, és a vádakkal, hogy mindez pusztán szerencse? Ha az életed álomszerű, akkor a puszta létezésed, és ennek bármiféle dokumentációja a közösségi médiában már önmagában provokáció azok számára, akik ott vannak, ahol amúgy lehet, hogy te is jártál már, de tovább tudtál lépni. És ezért vajon lehet őket hibáztatni? 

Ha egy álomban élsz, valójában ki az álmodó?

Érdemes átgondolni egy pillanatra, hogy vajon honnan jöttek azok a vágyképek, amiket elkezdtél üldözni? René Girard, francia katolikus filozófus szerint a vágyaink nem valahonnan “belülről” fakadnak, hanem utánzás (“mimézis”) útján terjednek. Azaz tanultak. A vágyaink sem a sajátjaink. Girard a hatvanas években írt erről, de vannak mai neurológiai kutatások, amik alátámasztják ezt.

Girard korában a tömegmédia már létezett (diadalmenetét járta a televízió), de hol voltak még a XXI. század olyan tökéletes vágykonstruáló platformjai, mint az Instagram?

Ha kissé “hunyorogva” önmagadba tekintesz, a gondolataid pergő filmje mögé, néha elcsípheted, hogy éppen melyik vágyad, ami a saját testedre, a munkádra, a párkapcsolatodra, az életedre vonatkozik, milyen (jellemzően képi…) benyomásra alapozódott. Hopp, ott egy filmrészlet, egy instaposzt, egy hirdetés, ami egy pillanatra mintha valami többről (egy “életérzésről”) szólt volna. Valami, ami valahogy “neked szólt”.

Malcolm Gladwell elképesztően revelatív könyve, a Fordulópont, éppen 2000-ben (21 éve!) térképezte fel, hogyan válik valami virálissá, vagyis hogy hogyan lesz valamiből mém. Az egyik esettanulmányban levezeti, hogy nem a dohányzás a menő: a dohányosok a menők. A cigi egy kulturális szimbólum, ami évtizedek alatt szivárgott le a filmvásznakról a legeldugottabb települések végeire.

Amikor Instán posztolsz, az alábbiak valamelyike fog történni: 

• olyan élmény érzetét közvetíted, ami a követőid átlaga számára pozitív, ezért vágyat ébreszt (hétköznap pancsolok egy karibi lagúnában)
• olyan élmény érzetét közvetíted, ami a követőid átlaga számára negatív, ezért szimpátiát ébreszt (hetek óta rohadok egy kórházi ágyon)
• olyan élmény érzetét közvetíted, ami a követőid számára semleges: ezek azok a posztok, amikre senki nem kíváncsi

Az ő bajuk? Felnőtt emberek vagyunk?

Nem feltétlenül haszontalan, ha tisztában vagyunk a felelősséggel, ami azzal jár, hogy kifelé kommunikálunk egy potenciálisan globális platformon, és akik a posztot látják, sosem azt és sosem úgy érzik, mint te, mert ők csak a képet látják, nem az élményt élik át azzal együtt, hogy honnan jöttél, hová tartasz, és úgy általában mi van veled.

Jacques Lacan, egy másik posztmodern francia filozófus és gyakorló pszicháter szerint mindannyiunkban van egy “vágy alakú lyuk”. Teljesen értelmetlen például a “Légy önmagad!” felkiáltás, mert a valódi önmagad, sajnos, sohasem lehet “kész”. Csak egy vágyképed van arról, amilyennek képzeled magad, vagy amilyen szeretnél lenni – de abban a pillanatban, ahogy az énképed elkezd hasonlítani rá, máris újabb vágyakat kergetve fogod keresni a “mégvalódibb” önmagadat. Ez azért is van, mert az összes többi embert “teljesként”, azaz objektumként érzékeljük, és arra vágyunk, hogy a szubjektív énünk is egy ilyen teljes objektummá váljon. Ami, sajnos, nem fog bekövetkezni.

Ártatlan hiba lenne azt hinni, hogy Timi is egy “teljes” objektum: mire vágyhat még? A valóság ezzel szemben az, hogy ő sem lehet teljes soha: láthatod, most éppen arra vágyik, hogy ne sértsen meg másokat azzal, hogy egy lagúnából posztol.

Bár mások számára teljesnek tűnhetünk kívülről, önmagunk számára sosem leszünk azok. Egymástól tanuljuk, hogy mire kell vágynunk, és hogy milyenné kellene válnunk ahhoz, hogy “boldogok, sikeresek” legyünk. 

A rendezvényeinkre olyan fiatalok járnak, akik az életüket készülnek feltenni a vállalkozói életformára, vagy már meg is tették, és ezt nyomják akár évek óta. És van ennek az életformának emblematikusabb avatárja ma, mint a “digitális nomád”?

A tevékenységünknek, a fotóinknak, a posztjainknak hatása van, és érdemes lehet odafigyelni arra, hogy pontosan milyen hatásokat is váltunk ki – mert ezek a hatások könnyen átfordulhatnak a szándékainkkal teljesen ellentétes irányba is.

“mások agyával, lelkével és életével játszunk…”

Én személyesen még nem ismerem Pintye Timit, bár járt már a Páholyban, sok közös ismerősünk van. De a személyes ismeretség nélkül is látszik, hogy Timi nem hétköznapi figura. Amióta a FreelancerBlogot nyomjuk, sok olyan emberrel találkozunk, akivel kapcsolatban néha leesik az állunk és vakarjuk a fejünket, mert mondjuk brutálisan sok értéket állítanak elő a munkájukkal és látszólag teljes életet élnek (család, sport, kultúra, utazás…), vagy más szempontból nehezen érthető számunkra, hogyan tudnak így működni: miközben ugye mi magunk is számtalan eseménnyel, cikkekkel és segédanyagokkal segítünk másokat. Elvileg “értünk hozzá”, de vannak olyan példák előttünk és közöttünk, akik látszólag egy másik szinten űzik ezt az egészet.

Azt kéne megértenem ilyenkor, hogy nem kell mindenkinek Pintye Timinek lenni. Hogy én nem őt ismerem, hanem a posztjait, amikből vágyak konstruálódnak bennem. Hogy jó lenne ott lubickolni a lagúnában, de azért örüljek a fejemnek, hogy nem voltam egy nyüves hónapig ágyhoz kötve.

Mindebből két dolog következik, az elsőre már utaltam: nem kell feltétlenül álszerénykedni, de azért használjuk úgy a médiafelületeinket, hogy tudjuk – mások agyával, lelkével és életével játszunk. Ennek egyik módja az lehet, ha konkrét stratégiával működteted a médiafelületeidet, és itt most nem arra gondolok, hogy az énmárkád marketingjének egy platformjaként használod azokat (nem véletlenül van a freelancerek többségének külön profilja személyes és üzleti célokra). A legjobb, ha meghatározol valamilyen konkrét célt:

• Edukáció, vagyis transzparens infóátadás?
• Önkifejezés, félig-meddig “művészi” módon?
• Napló?
• Van küldetésed, aminek a szolgálatába állíthatod a posztjaidat? 

Gondold ezeket át, mielőtt legközelebb a függőágyból laptopozva fotózod a naplementét.

A sikeresség problémája

A másik pedig az, hogy mi történik akkor, ha megcsináltad? Ha beállt egy életmód, ami konstans flow, amivel a bankszámlád gyarapszik, ami egészséges és ami lelkileg egyensúlyban tart? Mert nagyjából ezt jelenti a siker.

Nos, a milleniálok és az utánuk jövők körében a válaszok erre a kérdésre mintha kezdenének eltérni a 80-as, 90-es években formálódott generációkétól (amire közvetlenül rálátok, mivel közéjük tartozom). Tisztelet persze a kivételnek, de a régi mainstream válasz az volt, hogy nagyobb ház, menőbb kocsi, exkluzívabb utazások. Ha megvan a vitorlás, akkor a jacht következik. Nincs megállás a maximumig, és hogy ott mi van, azt majd meglátjuk, ha odaértünk. Wall Street Farkasa, Amerikai Pszichó.

De a Fordulóponttal majdnem egyidős a Harcosok Klubja és a Mátrix is.

A mai huszonévesek holisztikusan optimalizálnak: a “jó életet” akarják, nem a jachtot. És ha megvan a jó élet, akkor jön a lelkiismeretfurdalás, és a belső motiváció arra, hogy visszaadjanak. Ezt a sikert valahogy meg kell osztani, és akármilyen minimálisan is, de döccenteni a világ menetén egy olyan irányba, ami szerinted jobb. 

A visszaadás legkézenfekvőbb módja a közösség. Talán nem véletlen, hogy az önmegvalósítás csúcspontja egybeesik ezzel: az egyéni siker mellett a teljes lelki harmóniához szükségünk van egy támogató közösségre magunk körül. Az egyéni siker pedig tőkét ad neked ahhoz, hogy létrehozz vagy támogass egy ilyen közösséget, illetve közösségeket, hiszen mindannyian egyszerre sokféle közösségben létezünk.

A sikeresség problémájával nem érdemes megvárni azt, amíg odaérsz. Talán a legjobb, amit tehetünk, az az, hogy a saját sikerünk kovácsolása mellett párhuzamosan, már a kezdetektől fogva gondolunk arra, hogyan tudjuk ezt megosztani másokkal. Girard szerint ez a “memetikus konfliktus” rendezésének módja: proaktívan megbocsátunk másoknak, ahelyett, hogy az ő bocsánatukat kérnénk – esetünkben azért, mert az életünkkel vágyakat konstruáltunk bennük.

Értelmezésében Jézus ebben ment el a végsőkig: a mi esetünkben erre semmi szükség – csak annyi lenne a cél, hogy például Pintye Timi nyugodt lélekkel oszthassa meg saját boldogságát másokkal.

Az autózás elég fura helyzetben van manapság. Bizonyos helyzetekben gyors, kényelmes megoldás, de rengeteg értékes városi teret foglal, környezetszennyező, és az idő nagy részében áll benne a pénzed, az utcán parkolva. Jó buli, de valahogy nem korszerű, kéne rá valami jobb megoldás. Vagy már van is?

Egy menő vállalkozónál teljesen alap, hogy van saját autója – annak ellenére, hogy egyre gyakrabban azt látjuk, hogy mégsincs. A városon belüli mozgáshoz az autó nem éppen hatékony megoldás:

• beragad a dugóban
• parkolóhelyet kell keresni neki
• meghúzzák, lekoccolják
• jár vele egy csomó költség és számontartandó tennivaló, mint a szervizelések, a gumicserék, a vizsgáztatás

Nem lehetne ezt az egészet valahogy kiszervezni?

A mobilitás jövőjében valószínűleg nagyobb szerepe lesz az alkalmazásokkal rendelhető, megosztva használható autóknak, amelyek a mai autóktól eltérő felépítésben akár a tömegközlekedésből is jelentősebb szerepet vállalhatnak majd, mint most.

Ha csak az elmúlt öt évet nézzük, számos példát láthatunk arra, hogy az appok, és az azokon futó pénzügyi tranzakciók lehetővé tették, hogy segítsünk egymásnak, és tisztességesen ellentételezzük egymást ezért a segítségért. Ezt a jelenséget hívja a nemzetközi sajtó “sharing economy”-nak. 

Megosztás, ami összehozza az embereket.

A teljesség igénye nélkül:

• ha webshopod van, a termékeidet tárolja, becsomagolja és átadja a futárnak a Webshippy
• ha te magad részmunkaidőben futárkodnál, akármilyen módon, beugorhatsz ViddL futárnak
• rövidtávú lakáskiadás? AirBnB
• coworking iroda helyett napi irodabérlés, a mama sufnijától elit üvegpalotákig? LikeSpace
• felvennél digitálisan “stoppost”? Oszkár

Az utazási költségek megosztása lenne az autózás jövője? Ennél sokkal tovább is lehetne menni, és erre vannak is már nagyon jó szolgáltatások.

Az autódat már régóta kiadhatod bérbe ha hajlandó vagy vállalni az ezzel járó fejfájást és kockázatot. A közösségi autómegosztásnak köszönhetően viszont mostmár van erre egy kényelmes és biztonságos megoldás is. Külföldön évek óta remekül működik, és most már Magyarországon is elérhető.

Székely Zalán, az AutoPal vezetője elmesélte nekünk, hogy az egyik tipikus felhasználói kör náluk éppen a freelancer, főleg a szabad időbeosztás miatt. “Elég sok távmunkában dolgozó informatikus vagy szabadúszó designer osztja meg autóját nálunk. Nekik nem okoz gondot bármikor személyesen átadni a kocsikulcsot. Én ezt a multis korszakomban nem biztos hogy egyszerűen meg tudtam volna oldani reggel 8 és este 7 között az irodában. Ráadásul aki már évek óta otthonról vagy kedve szerinti helyről dolgozik, az jellemzően nem használja napi munkába járásra a kocsit, hanem csak alkalomszerűen, családlátogatáshoz, bevásárlásokhoz, nagyobb cuccok szállítására.”

Amikor valaki minden egyes nap beül az autójába, a jármű akkor is 80 – 90 százalék feletti időt tölt azzal, hogy egy helyben áll. Nem lehetne ezt valahogy okosabban csinálni?

Persze, senkinek nem kell magyarázni, hogy talán nem éppen zsigeri reflex az, hogy idegeneket engedjünk be az imádott autónkba, különösen nem Magyarországon. 

Bepiszkolják, megtörik… ellopják?!

Viszont egyre inkább úgy néz ki, hogy elég sokan túl tudunk már lépni az állatias birtoklásvágyon és territoriális késztetéseken, amik az evolúciónk előző lépcsőfokán még hasznosnak bizonyultak. Főleg, ha a bérlő két szép szeme helyett masszív biztosítócégek garantálják, hogy nem lesz baj, pontosabban: ha lesz, akkor kártalanítanak.

Az egyik legcinikusabb szólás, ami létezik, az a “közös lónak túrós a háta”. Vannak ennek az egymást lehúzó szemléletnek történelmi okai, okés, hagyjuk is, de mi a freelancereken általában szerencsére azt látjuk, hogy progresszíven gondolkodnak, nyitottak az innovációra, és szeretnek pénzt keresni.

A saját autó egy erőforrás, egy szolgáltatáscsomag is lehet – miért ne éljünk vele?

Persze teljesen érthető az idegenkedés. Zalánék már hat éve csinálják az AutoPalt, és nemrég már a nemzetközi felvásárlás (exit) közelébe is került a cég, tényleg közismertnek számít ez a dolog akár Franciaországban, Spanyolországban is. Amerikában a legismertebb szolgáltató, a Turo, hamarosan tőzsdére megy.

Az AutoPal működését néhány évvel ezelőtt még az AirBnB-vel kellett elkezdeni magyarázni az embereknek, ezért rengeteget segített a helyzeten a GreenGo, de nyilván akár a Bubi vagy a Lime is, tehát az, hogy egyre elfogadottabb a megosztott eszközök használata a közlekedésben. 

És, talán paradox módon, a koronavírus is.

“Az emberek elfordultak a vonattól, busztól, érthető módon sajnos például az Oszkártól is, hiszen nem igazán akart négy-öt ember egy autóba ülni, de hozzánk jöttek. Háromszor annyi foglalásunk van most, mint tavaly júniusban.” 

Az milyen lenne, ha digitális nomádként, az autód, ami otthon szomorkodik, amíg te a nagyvilágot járod, megkeresné neked a pénzt a következő utad költségeire?

És persze akkor is neked szól a lehetőség, ha neked nincs kocsid, néha viszont kéne.

Ha szabadúszó életet élsz, mindig máshonnan dolgozol, nincs saját autód, akkor rugalmasan tudsz egy autót bérelni, online, mindenféle papírmunka nélkül, és a városi autómegosztó cégekkel szemben ugye sokkal változatosabb a kínálat is. Tehát, ha éppenséggel neked elég egy 5000 forintos Suzuki, akkor nyugodtan tudsz bérelni azt is, de hogyha egy vadonatúj városi terepjáróban, mondjuk egy  Nissan Quashqai-ban éreznéd jól magad, akkor olyan is van.

Ja, és egyszerre sokféle autót azért jellemzően nem szoktunk tartani: de ha rád szakad a leküzdhetetlen vágy, hogy egy Mustanggal csapass le Vászolyba a haverokkal, akkor itt, magánszemélytől kölcsönözve, jó eséllyel találhatsz izgalmas autókat elérhető áron, és pár napig élvezheted az élményt. De ha éppenséggel az irodát kell költöztetni, akkor meg furgont tudsz bérelni.

Kinek és hogyan éri ez meg?

“Nem egy olyan tulajdonosunk van, aki egy év alatt visszakeresi az autónak a piaci értékét, vagy akár többet is. És ez igaz a kétmilliós, de akár a tízmilliós autóra is ugyanúgy.”

Havi átlagban 8,2 napra viszik az autókat az aktív tulajdonosoktól jelenleg (az autóbérlés erősen szezonális, inkább nyárias tevékenység).

“Ha azt veszed, hogy mondjuk egy autót 8 ezer forintért bérbe adnak 8 napra egy hónapban, az 64 ezer forint. Az éves szinten 7-800 ezer forint bevétel, és ez csak az átlagos kihasználtság.”

Dehát a saját autó egy életforma!

Zalánnal beszélgetve elkalandozgattunk a közlekedés jövője felé, és egyetértünk abban, hogy a saját kocsi élménye velünk fog maradni, még nagyon sokáig. De az igények átalakulnak, a hangsúlyok eltolódnak.

“Most a pandémia alatt mindenki látta azt, hogy mekkora parkolási káosz van Budapesten. Sokan próbálnak erre megoldást találni és minden bizonnyal nem is egyetlen dolog fog változást hozni, azonban én ezt az egészet úgy látom, hogy ha egy ember kiadja az autóját egy hétre, akkor ez az autó nem a VI. kerületben parkol egy héten keresztül, és azzal már egy parkolóhelyet szabadítottunk fel. Lehet, hogy emiatt az egy parkolóhely miatt az egy nap 50 autó nem parkolóhely után fog keringeni és dugót okozni. A parkolóhelyet oda lehet adni a vendéglátóhelynek vagy más szolgáltatónak, abból megint plusz pénz termelődik.

Van például egy Via nevű amerikai cég. Lényegében mindenki annyiban leegyszerűsíti a dolgot, hogy ők egy Uber, csak mikrobuszokkal, de ennél valójában sokkal többet csinálnak. Borzasztó okos, mesterséges intelligenciára épülő algoritmusok alapján keresnek olyan helyeket, ahol a tömegközlekedés nem hatékonyan szolgálja ki a helyi igényeket, és gyakorlatilag “on demand mobility” szolgáltatásokat nyújtanak, összeszedik a mikrobuszokkal az embereket, akiknek hasonló időben kell hasonló helyre menniük.

De ettől még nagyon-nagyon sokáig meg fog maradni a saját tulajdonban lévő autó. Mert emberek vagyunk, ragaszkodunk az irányításhoz, amit kielégít a vezetés élménye. Benne ülsz az autóban, te irányítod azt a két tonna fémet és élvezed a sebességet. Ez nem fog eltűnni.

Az autógyártók is látják ezt, és hamarosan ketté kell majd bontani azt, hogy egy céllal autózol, vagy élvezetből. A Porschéval is voltak tárgyalásaink, mert ők is tesztelnek mindenféle  használat-alapú modelleket. 

Ez a mindennapokban annyit jelent, hogy ha például vidékről Budapestre kell menned egy megbeszélésre, akkor lehet, hogy inkább felkészülnél a megbeszélésedre, ahelyett, hogy két órát ülj a kormány mögött, teljes koncentrációban. Viszont ha szombat délután szép az idő, és körbe akarod autózni a Balatont, akkor meg te akarsz vezetni. A vezetési élményt adó autók megmaradnak magántulajdonban, de a sok kis szürke rohangálós, praktikusabb kocsi lassan átkerülhet flottákhoz vagy kiválthatja a funkciójukat az önvezető autó vagy más közlekedési eszköz.”

Akár van autód, akár nincs, érdemes megfontolni a megosztott használatból fakadó előnyöket! Akár már most hétvégére is kérhetsz egyet egy szimpatikus arctól, vagy kereshetsz egy kis pénzt, ha van sajátod. Kezdetnek nézz körül az AutoPal-nél!

“A termékem tökéletesen megoldja a célcsoportom problémáját, mégis alig fogy”. Tedd a szívedre a kezed és mondd azt, hogy te ezt még sosem gondoltad! Nagy levegő, nem vagy egyedül (same here), és emögött általában három ok húzódik meg: nem vagyok elég hangos, nem elég jó a termék, vagy simán csak bolond a célcsoport, hogy nem használja. Mindhárom opció tévedés, nézzük meg, hogy miért.

Tévedni emberi dolog, ráadásul háromszor is

Tévedésben élünk, ha azt hisszük, hogy ha hangosabbak vagyunk (értsd: őrjöngve locsoljuk a pénzt a hirdetésekre), akkor majd ömleni fognak a vevők a célcsoportunkból. Nem azt mondom, hogy hirdetés nélkül kell bizniszt vinni (az átgondolt hirdetési stratégia őrült fontos forgalomterelő). Azt mondom, hogy hosszú távon fenntarthatatlan az, hogy egyre többet költsünk vevőszerzésre, ha nem javítunk a konverziónkon.

Ennek az oka az, hogy az általános vélekedés szerint minél több figyelmet szerzel, annál nagyobb közönségből tudsz konverziót kicsikarni. A gond kettős: egyrészt mindenki más is az emberek figyelmére hajt, ami véges. Nem tudunk mindenkire odafigyelni, ezért sokan erőből akarnak hangosabbak lenni.

Másrészt viszont attól, hogy egy picit odafigyelek rád, még nem biztos, hogy meg is veszem a cuccodat, és ennek milliónyi oka lehet (lentebb elmélkedünk ezen). Ha mást nem is viszel magaddal ebből a cikkből, ezt jegyezd meg: 

neked nem több figyelemre van szükséged, hanem jobb döntésekre.

Olyan jobb döntésekre, amelyeket a (leendő) vevőid hoznak meg veled kapcsolatban – például vásárolnak-e a landing oldaladon. Hiába vagy hangos, ha nem hatsz mások döntéseire.

Tévedésben élünk akkor is, ha azt hisszük, hogy a minden szakmai tudásunkat tömörítő termékünket azért nem veszik, mert még nem elég jó. Láttunk már fejlesztőket belerokkanni a munkába, mert “még ezt a fícsört bele kellene rakni és imádni fogják”. 

Azt feltételezem, hogy értesz annyira a saját területedhez, hogy elég jó terméket hozzál létre a célcsoportod számára. Azt is feltétetelezem, hogy ezt nem akarod a végtelenségig finomítani-fejleszteni, mert egy pont után már túl sok energiából nagyon kevés haladást fogsz elérni (ez a csökkenő hozadék elve). Arról már ne is beszéljünk, hogy a termékfejlesztés mennyire erőforrásigényes tud lenni.

Szintén tévedésben élünk, ha simán csak bolondnak gondoljuk a célcsoportunkat akkor, amikor meglátják a termékünket és simán elmennek mellette, vásárlás nélkül. Nekik van valamilyen problémájuk, neked van egy szuper megoldásod, ami elérhető számukra. Észreveszik az ajánlatod, talán meg is nézik, de nem veszik meg. Normális az ilyen? 

Teljes mértékben igen. Nem tűnik logikusnak, hogy 

• egy friss freelancer ne lépjen be a számára készült mentorprogramodba,
• egy álláskereső ne töltse le az álláskeresési kisokosodat, vagy 
• egy harmincas hobbiszakács ne iratkozzon fel a gasztrovlogger csatornájára.

Ahogy Freud anyámat hibáztatná mindenért, én a klasszikus gazdaságtant hibáztatom.

A gazdaságtan a hibás mindenért

A klasszikus gazdaságtan a haszonelvűségre épül: ez azt jelenti, hogy egy döntés meghozásakor minden döntési lehetőség hasznossága kiszámítható, és ebből logikusan azt fogjuk választani, ami a legnagyobb haszonnal jár számunkra.

Bolond lennék nem a lehető legjobb teljesítményű laptopot megvenni a boltban, igaz?

Bolond lennék továbbra is nassolni esténként, ha le akarok fogyni, igaz?

Bolond lennék [nem megvenni és használni a termékedet], ha [ezt a problémámat megoldja], igaz?

A haszonelvűség miatt a világnak volt egy körülbelül 300 éves kisiklása, amikor azt hitttük, hogy az ember egy logikus, racionálisan gondolkodó lény. Ennek mentén szerveztük és terveztük a makro- és mikrogazdasági folyamatokat, a munkánkat, az életünket.

Szintén a haszonelvűség miatt gondoljuk azt nagyon gyakran, hogy ha elég jó a cuccom (nagy a hasznossága), akkor csak a bolondok nem veszik meg. A probléma az, hogy az ember nem logikus, így pedig nem mindig a legjobb döntést hozzuk meg.

Ezért nem hozunk tökéletes döntéseket

Ha a te cuccod tökéletes megoldás a problémámra (például speciális edzőcipőt árulsz TRX-eseknek), akkor a tökéletes döntés számomra (mint célcsoportbeli számára) az, hogy megveszem.

Viszont egy nem tökéletes világban logikátlan lenne tökéletes döntést várni bárkitől.

Egy tökéletes döntéshez alapvetően három dolog szükséges:

• elég idő a választáshoz,
• az összes szükséges információ, és
• egyértelmű igények.

Magadat vered át, ha azt gondolod, hogy a leendő vevődnek

• van elég ideje ebben a rohanó világban,
• az összes információt megkeresik még a konkurens termékekről is, és
• pontos elképzelése van arról, hogy mit is akar.

És mégis, az összes vállalkozással kapcsolatos forrásból azt halljuk, hogy “legyen jobb a terméked”, “legyen jobb a hirdetésed”, “legyen jobb a kiszolgálás”. Ez az első, logikus tanács; viszont ha a logikus ötletek elfogytak, ideje a látszólag logikátlanok felé fordulni.

Ehhez pedig el kell fogadnunk és meg kell értenünk, hogy a gondolkodásunk miért és hogyan logikátlan.

Ahol a kontent a király, ott…

Félre ne értsd: nem azt mondom, hogy ne csinálj jó terméket vagy szolgáltatást. Nem az mondom, hogy ne gondold végig logikusan a bizniszedet. Azt mondom, hogy ha szóba kerülnek a vevőid, ne feltételezd róluk, hogy logikusan fognak dönteni.

Ha mindenki logikusan döntene például vásárlási folyamatokban, akkor nem lenne szükség

• meggyőző marketingszövegre (“tudom mit akarok”), 
• korábbi ügyfelek véleményére és visszajelzéseire (“vajon tényleg jó lesz ez nekem?”), és
• szűkösséget pedzegető határidőkre és korlátokra (“hát inkább alszok még rá 1-2 hónapot, úgyse felejtem el”).

Ma már őrült sok információból kell kiválogatnunk a számunkra relevánsakat, gyorsan kell döntéseket hoznunk és egy rakás dologra kell emlékeznünk. Ez nem igazán megy a mai világban, ezért az agyunk az utóbbi évezredekben elkezdett különböző kerülőutakat létrehozni, amelyekkel segít gyorsan (remélhetőleg) jó döntéseket hozni.

Ha ezek tényleg segítenek, akkor gyakran intuíciónak, heurisztikának hívjuk, ha nem, akkor pedig kognitív torzításnak. Hiába akar az agyunk segíteni, néha elég béna benne.

Ez azért fontos neked, mert ha a döntési helyzetet, a kontextust okosan kitalálod, akkor könnyen lehet a vevő számára előnyös döntést hozni. Ha a döntési lehetőségeket okosan tálalod, akkor az agyunk automatikus döntési mechanizmusai sem tudnak tökéletlen döntést hozni.

Totálisan egyetértek azzal, hogy a tartalom a király szinte minden folyamatban: egy coachnál a beszélgetés, egy szövegírónál a copy, egy videósnál a videó. De most már abban is megegyezhetünk, hogy ahol a kontent a király, ott a kontextus az isten.

5 ok, amiért logikátlan döntéseket hozunk

Milliónyi oka lehet annak, hogy miért hozunk egy adott helyzetben tökéletlen döntést. Ezek közül szedtem most listába az öt (szerintem) leggyakoribbat. Biztos vagyok abban, hogy ebből legalább 3-mal már találkoztál vevőként és vállalkozóként is, csak nem feltétlenül ismerted így fel.

#1 Választás és emlékezés

Rengeteg furcsa módja van annak, ahogy a minket körülvevő információs óceánból kihalásszuk a szerintünk fontosakat. Mivel nem veszünk észre és nem is dolgozunk fel MINDEN információt, ezért segítenünk kell a vevőinknek ebben.

Ezért kell a fontos információkat, főleg az előnyöket kiemelni például egy landing oldalon. Ezért mondja azt a grafikus, hogy a CTA-k legyenek szembetűnőek, vagy a fő ajánlatot emeljük ki a többi közül.

Az már csak hab a tortán, hogy az így észrevett információkból sem emlékszünk mindegyikre. Te hogyan emlékezteted a vásárlóidat a rendelésükre, vagy éppen rád?

#2 Súrlódás

Talán jártál már úgy, hogy meg akartál rendelni valamit a neten, de a rendelési procedúra őrülten macerás volt: be kell regisztrálni, e-mailben visszaigazolni, aztán a rendelési űrlapot kitölteni, küldenek egy díjbekérőt, elutalod, vársz (talán napokat), aztán jön a visszaigazolás és majd valamikor a rendelésed is megérkezik. Emiatt végül nem is rendeltél.

Ezzel pedig nem vagy egyedül: gyakori probléma, hogy a jó döntést azért nem tudjuk meghozni, mert valami hátráltat minket:

• túl sokáig tartana kitölteni egy űrlapot
• nem értjük, hogy pontosan mit kellene csinálnunk
• tartunk attól, hogy mit szólnának a barátaink vagy kollégáink

és ez csak három olyan ok, ami “súrlódást” okoz a folyamatunkban. Minél nagyobb a sűrlódás, annál valószínűbb, hogy lemorzsolódnak az emberek a folyamatodban és végül nem jutnak el a vásárlásig.

#3 Befejezetlenség

Az agyunk ezernyi furcsasága közül az egyik, hogy nem szereti a befejezetlen. Ez hasznos és idegesítő is lehet. Biztos előfordult már veled is, hogy épp dolgoztál egy projekten, bújtad a részleteket, és hirtelen eszedbe jutott, hogy még nem fizetted be az egyik számládat, vagy még válaszolnod kell egy megkeresésre.

Ezek befejezetlen dolgok, és az agyunk ezeket nem szereti – igen hálás lenne, ha lezárnánk, ezt pedig ilyen diszkrét “jaj miért most jut eszembe”-pillanatokkal jelzi.

A nagy kérdés számodra pedig az, hogy miként tudod a vásárlóidnak megmutatni, hogy még nem fejezték be a vásárlási (vagy épp termékhasználati) folyamatot? 

#4 Körülmények

Előfordult már veled, hogy egy ismerősöd késett egy találkozótokról? Velem igen (és én is késtem már életemben). Ilyenkor gyakran a személyiségével magyarázzuk a tetteit, vagyis azért késett, mert ő már csak ilyen. 

A turpisság ott bújik meg, hogy a körülményeket is érdemes számításba venni: vagyis lehet, hogy valaki azért késik, mert rákényszerült. Lefordítva a mostani témánkra: lehet, hogy valaki felmegy a landing oldaladra, és azért nem vásárol, mert valami arra kényszeríti, hogy lemorzsolódjon (például elmegy a net).

#5 Nézőpontok kérdése

A végére hagytam a legfinomabbat: ugyanazt a helyzetet másképpen értékeljük, ha más információkat emelnek ki róla. Tipikus értékesítési példa, hogy a 90%-ban zsírmentes, vagy a 10% zsíros joghurtot vennéd meg inkább?

(Energiatakarékos olvasóknak: a 90% mentes az 10% zsíros, szóval ugyanazt a terméket más-más oldalról mutatja meg a két lehetőség.)

Ezt leggyakrabban a pozitív-negatív keretezéssel tudjuk felhasználni, hiszen a veszteségtől való félelem sokkal erősebb bennünk, mint a lehetséges nyereség iránti vágy. Emiatt találkozunk gyakran “jelentkezz vagy lemaradsz” típusú megfogalmazással – ezt ész nélkül használja a sok fotelmarketinges, mert azt tanulta, hogy “scarcityvel bármi eladható”. 

Minden ajánlatot meg lehet többféleképpen fogalmazni, ne állj meg az elsőnél, amit kitaláltál – inkább írj meg kettőt-hármat és utána válassz.

Értem, és most?

Ha ezzel a poszttal már annyit elértem, hogy a következő kampányod tervezésénél elgondolkodsz azon, hogy a vevőid logikátlanságát hogyan vedd figyelembe, már megérte.

Viszont ha ennél is szeretnél továbbmenni és konkrét feladatokon keresztül “begyakorolni” ezt a logikátlansághoz való hozzáállást, akkor a Tökéletlen Döntés Challenge-et neked találtam ki.

A Tökéletlen Döntés Challenge egy ötnapos program. 5×10 perc alatt fedezz fel öt aspektust, ami befolyásolja a vevőid döntéseit (és tedd mindezt unalmas kutatások átrágása nélkül).

Ezen a linken összeszedtem a számodra legfontosabb infókat, az oldal alján tudsz jelentkezni erre az ingyenes kihívásra!

A cikk szerzője Pusztai Ádám behavior designer. Viselkedéstervezőként Ádám segít neked megtervezni azokat a (vásárlási) helyzeteket, amelyekben a vevőid rólad döntenek. Ehhez alkalmazott pszichológiai, viselkedés gazdaságtani és gamification elemekkel segít noszogatni a vevőidet.

A sikeres vállalkozás kulcsa lehet a dinamikus időpontfoglalás: különösen ha személyes szolgáltatást nyújtasz, fontos, hogy az érdeklődők kényelmesen és könnyedén lefixálják veled a sokszor mindent eldöntő első megbeszélést. Ebben a cikkben összeszedtük, mire érdemes odafigyelned ahhoz, hogy a lehető legsimábban menjen az ügyfélszerzés és melyik időpontfoglalót érdemes használnod!

2021-et írunk, és manapság egyáltalán nem magától értetődő dolog, hogy az emberek hogyan foglalnak időpontot. Felnőtt, és fizetőképessé vált egy generáció, akik már nem úgy szocializálódtak, hogy ügyeik elintézéséhez természetesnek vegyék, hogy telefonon kell cseverészni, vagy udvarias e-maileket kell írogatni. 

Ha nem lehet online felületen megoldani valamit, sokan már meg sem csinálják, és keresnek olyan szolgáltatást, ahol lehet. Ez a trend várhatóan nem fog megfordulni, hiszen annyi virtuális és digitális megoldásunk van, hogy a klasszikus értelemben vett telefonálás már csak egy nyűg, amit le kell tudni. 

Egyébként is, megvan az, amikor a fodrásznál ülsz és felveszi a telefont, aztán szedi elő a jegyzetfüzetet, majd elindul a hosszadalmas turbékolós rituálé, amíg végre összeállnak a csillagok és megvan a kliensnek az időpontja…? Mennyivel simább lenne, ha egy automatizmus a háttérben elintézné ezt, nem? A régi szokások persze nehezen kopnak.

Bármilyen vállalkozásról legyen is szó, azt látni kell, hogy nagyon sok adminisztrációs teher van az időpontegyeztetés mögött. A klasszikusabb “telefon-email-válasz-véglegesítés” ciklus időigényes, nem skálázható és persze stresszes, mert az érdeklődőket nem szabad sokáig váratni, illetve mert kifogástalan, a szituációhoz tökéletesen illeszkedő modorban kell lebonyolítani.

Az időpontfoglalások optimalizálása olyan lehetőség, aminek az üzletfejlesztő potenciálját még csak most kezdik felismerni a vállalkozások. 

Milyen funkciókra van szükséged?

Amikor időpontfoglaló rendszert állítasz be, az alábbi szempontokat tartsd szem előtt:

1. Testreszabhatóság

Jó időpontfoglalóra fodrászoknak, műkörmösöknek, coachoknak, grafikusoknak, maszőröknek és személyi edzőknek is szüksége van, de a tevékenység jellegétől függ, hogy milyen formátumban kell működnie a rendszernek, például órarendes vagy előjegyzési kialakítással. Az előbbi a csoportos képzésekre, meetupokra, utóbbi az egyéni tanácsadásra és szolgáltatásra optimális.

2. Emlékeztetők

Szintén a szolgáltatástól függ, hogy hogyan kéne működnie az emlékeztetőknek. Egy órával előtte szóljon, vagy egy nappal?

Fontos, hogy legyen lehetőség SMS-emlékeztetőre. Az SMS, ez az archaikus, elavult technológiai maradvány mára a digitális marketing utolsó mentsvára lett, mivel nem az alkalmazások értesítéseihez hasonlóan működik, hanem szinte minden esetben garantáltan megjelenik a célszemély telefonján. Ahogy a digitális infócsatornák telítődtek, úgy értékelődnek fel az ilyen direkt elérések, mint amit az sms biztosít. 

Az átlagember inboxmenedzsmentje ugyanis, nos… kívánnivalókat hagy maga után. Az e-mail nem éppen megbízható eszköz, azzal együtt, hogy már sok éve hivatalos elérhetőségnek számít. A közösségi médiaplatformok persze még kevésbé jelentenek biztos megoldást, ha fontos emlékeztetőt szeretnél küldeni valakinek.

Márpedig ez a funkció tényleg fontos, mert vállalkozóként nagyon komoly kiesést jelent munkaórában és folyamatmenedzsmentben az, ha az ügyfeled értesítés nélkül távol marad a megjelölt időpontban! Felkészültél, zónában vagy, és sehol senki… nem kell ragoznunk. Lelombozó kellemetlenség, megtöri a flow-t. Ezért kell az sms!

Sokan utókommunikációra is felhasználják az automatikus emlékeztetőket, úgy, hogy a beszélgetés vagy a konzultáció után mondjuk két órával kimenjen egy e-mail, valami ilyesmi szöveggel:

“Szia, köszönöm, hogy velem tartottál! Kérlek egy pár mondatban írd meg, hogy érezted magad, és tudok-e valamiben fejlődni?” 

4. Arculatba illeszkedés

Egy magára valamit is adó vállalkozó nem akarja ocsmány widgetekkel teleszórni a saját weboldalát, lenyűgöző személyiségének virtuális kiterjesztését. A beépített, integrált alkalmazásoknak szabadon testreszabhatónak kell lenniük: lehessen úgy színezni, ahogy akarod, beállítani saját grafikát, tetszőlegesen átírni a rendszerüzeneteket úgy, hogy az illeszkedjen a webszöveg és a márka általános hangvételéhez! 

Nem azért építed gondosan az eladási csatornákat és dolgozol azon, hogy saját hangja legyen a márkádnak, hogy aztán a mindent eldöntő konverziós pillanatban egy szikár “Kérem, válasszon időpontot!” – technikai üzenet csapódjon az érdeklődő potenciális ügyfeled arcába, megnyerő galambszürkével, barna háttéren, 12-es ariallal. 

Vállalkozóként csak vizuálisan szerkeszthető alkalmazásokat akarunk használni a platformjainkon, természetesen az időpontfoglaló is legyen ilyen.

Az időpontfoglaló egy konverzió-optimalizáló eszköz!

Képzeld el a folyamatot, amit például Majsai Ricsi is alkalmaz, és már rengetegszer elmesélte meetupon, mert tényleg jól működő megoldás: 

1. Feltéved valaki a weboldalra (hirdetésre kattintva, ajánlás útján, stb.).

2. Elolvassa a meggyőző érveket amellett, hogy te egy profi szakember vagy.

3. Kialakul benne a meggyőződés, hogy szeretne veled beszélni.

4. A nyitókonzultáció igényléséhez kitölti a 2perces kérdőívet, amiben leírja a projekt alapvető jellemzőit.

5. Az időpontfoglalóval azonnal le is rögzíti a neki tökéletesen megfelelő időpontot a 15 perces nyitókonzultációra.

Nem ez a tökéletes ügyfélélmény? Néhány perc alatt megvan a problémára a lehetséges megoldás és a kristálytiszta “next step”, rögzített időponttal. 

Fontos látni, mekkora kényelmi előrelépés az ügyfél számára ahhoz képest, hogy belefutna egy telefonszámba vagy üzenetdobozba, amit ekkor lehet, hogy elment magának azzal, hogy “oké, akkor ezt valamikor majd elintézem…”.

Nincs körülményes udvariaskodás és szavak keresése a telefonbeszélgetésben, sem tétova megfogalmazások írásban, csak határozott kattintások, egyértelműen vezetett, világos folyamat, azonnal látható eredménnyel. Ennek így kell 2021-ben kinéznie, lássuk be.

Pszichológiailag ez egyébként impulzusvásárlási faktornak is számít: “Miért ne beszélnék vele negyed órát? Ingyen van.” – érzés képződik a látogatóban, amit nagyon megtámogat az, hogy ezen a ponton nulla szervezést igényel, ő maga eldöntheti, hogy mikor történjen meg, a felkínált opciók közül.

Milyen eszközt használj?

Van már elég sokféle megoldás a nemzetközi piacon, de hazai fejlesztésű, magyar nyelvű ügyfélszolgálattal is rendelkező szoftverből csak egyet ismerünk, és ez a booked4.us. Ez azért fontos, mert segítenek is neked integrálni a weboldaladba a rendszert. És ezt a kiemelt támogatást is elérheted ingyenesen 14 napig, amíg tart a próbaidőszak az új regisztráció után. Ezek olyan előnyök, amiket a kétes színvonalon lefordított, a világ másik végén ülő fejlesztőcsapatokkal operáló külföldi appokkal nem lehet elérni.  

Amikor megkértük Sebők Bencét, a booked4.us marketing menedzserét, hogy hozzon pár jó példát az alkalmazás megfelelő használatára, meglepetésünkre nem egy freelancert vagy egy céget említett elsőre, hanem Magdeburg város önkormányzatát, akik a Covid-vakcina oltási időpontfoglalásait intézik a booked4.us segítségével. A szoftverben a naptárnézet kialakításában volt néhány egyedi kérésük. Az óvintézkedések megkívánták, hogy a 20 fős “órákra” maximum kettesével lehessen foglalni, és vannak felugró kérdések, amik annak függvényében jelennek meg, hogy 1 vagy 2 fős foglalás érkezett-e be. A jelentkezők kiválaszthatják az oltás típusát, látják, hogy mi elérhető, és a szabad időpontokat. Több tízezres nagyságrendben pörögnek a foglalások rajta, gond nélkül. 

A vállalkozókra rátérve, Bence egy igazán átélhető ügyfélvisszajelzést osztott meg velünk:

“Egy ingatlantanácsadó ügyfelünk azt imádja a legjobban, hogy felkel hétfő reggel, és a gépén már ott várja 8 foglalás, amik a hétvége során érkeztek be, amíg ő a gyerekeivel játszott.

Szerintem igazából erről kéne szólnia egy modern alkalmazásnak, mert borzasztóan nagy probléma a kiégés a vállalkozásban. Legyen simább, gördülékenyebb az élet, kevesebb az adminisztráció és figyelmet szétforgácsoló teendő! Ez lehet a folyamatos fejlődés egyik kulcsa.

Számos ügyfelünknél már nincs is feltüntetve céges telefonszám és e-mail. Bevált nekik az online időpontfoglalás, és teljesen átállt erre a cégvezetés.”

A booked4.us időpontfoglalóját 14 napig ingyenesen tesztelheted, bankkártyadatok nélkül, teljes funkcionalitással! – a szerk.