LEGFRISSEBB CIKKEK

„Örök álmodozó és felfedező” – interjú Huszárik Csillával, a Határtalanul Klub alapítójával

Huszárik Csilla sosem tervezte, hogy vállalkozó lesz. Egyszerűen nem tudott visszamenni abba az életbe, amiből eljött. A gazdasági válság Törökországba vitte, ahol megtanult egy nyelvet; egy polgárháború Costa Ricába sodorta, ahol otthonra talált. A COVID elsöpörte az egyik vállalkozását, a másik pedig beindult. Ma tíz fős nemzetközi marketing ügynökséget vezet, és a Határtalanul platformon megmutatja, hogy a helyfüggetlen élethez sem sok pénz, sem útitárs nem kell. Csak egy döntés. 

Mi a történeted? Hogyan indultál útnak, mi vezetett idáig?

Volt egy folyamatosan visszatérő gondolat a fejemben, egy vágyálom: hogy egyszer szeretnék úgy utazni, hogy nem korlátoz az idő. Hogy addig maradhassak bizonyos helyeken, ameddig szeretnék. Tudtam, hogy egyszer meg fogom valósítani, csak azt nem, hogy hogyan.

Egy tanárom egyszer azt mondta, hogy ha valaki távoli helyekre akar utazni, akkor vagy sok pénze kell hogy legyen, vagy sok ideje. Akkor még nem értettem, mire gondolt pontosan, de szöget ütött a fejemben. Aztán jött a munka, az évi 20 szabadnap, a megszokott körforgás. Tíz év telt el, szinte észrevétlenül.

A velem egyidős barátnőm 30. születésnapján szóba kerültek  a meg nem valósított álmok, és az idő múlása. Nekem beugrott az utazás, amiről oly sokat álmodtam. Egész éjjel fennmaradtam, néztem a csillagokat a körösparti nyaralóban, és reggelre eldöntöttem: megcsinálom. Így született meg az egy éves Latin-Amerikai utazás terve. 

Mivel foglalkoztál az indulást megelőzően?

Egy nemzetközi tech cég magyarországi leányvállalatának voltam az üzletfejlesztési vezetője. De hogy idáig eljutottam, ahhoz hosszú út vezetett.

Nehéz körülmények között nőttem fel, sokáig a megyehatárt sem hagytam el. Másodéves főiskolás voltam, amikor a keresztszüleim elvittek Olaszországba nyaralni, akkor láttam először a tengert.  De mindig is vonzott az utazás, a kaland, a számomra ismeretlen és egzotikus tájak és emberek megismerése, ezért is jelentkeztem idegenforgalmi fakultációra a középiskolában, majd turizmus szakra a főiskolán.

Az utolsó tanulmányi félévemre elnyertem az Erasmus ösztöndíjat Spanyolországba, ekkor kóstolhattam bele először igazán a külföldi létbe. A főiskola utolsó évében a gyakorlati helyemen ért a gazdasági világválság berobbanása, ami miatt elvesztettem a munkámat. Magyarországon friss diplomásként esélyem sem volt elhelyezkedni a turizmusban, ezért Törökországba mentem, ahová a szerelem vitt, és szerencsét akartam próbálni. Két évig éltem ott, és megtanultam a nyelvet, ami annyira megragadt bennem, hogy a mai napig jobban beszélem, mint a spanyolt.

Ezután visszaköltöztem Magyarországra, és egy multicégnél helyezkedtem el, ahová a nyelvtudásommal sikerült bekerülnöm. Még ekkor is azt gondoltam, hogy a világot csak akkor fogom tudni bejárni, ha nagyon gazdag leszek. Ki gondolta volna, hogy évekkel később arról fogok blogolni, hogy NEM feltétlenül kell sok pénz az utazáshoz.

Azóta kb. 35 országban jártam, főleg Európában, az amerikai kontinensen és Észak-Afrikában. Ázsia, Afrika középső és délebbi része, valamint Ausztrália még mind felfedezésre vár. 

Huszárik Csilla Padi búvárengedély Utila, Honduras
Padi búvárengedély Utila, Honduras

Honnan volt bevételed az utazás alatt? Mekkora tartalékkal indultál neki?

Nem emlékszem pontosan, de kb. 300-400 000 forint megtakarításom volt, és kiadtam a lakásomat, amiből kb. 50 000 forint bevételem maradt havonta a hiteltörlesztés után. Fontos hozzátenni, hogy ez 2018-ban, a pandémia előtti időszakban volt, amikor minden jóval olcsóbb volt.

Mexikóban két helyen is önkénteskedtem a Workaway-en keresztül. Egyszer a karibi oldalon, egy csodás szálláshelyen Tulumban, egyszer pedig az ország másik felében, Sayulitában, ahol a szörfözés alapjait is elsajátítottam. Rengeteg élmény gyűlt össze, és közben rengeteget spóroltam is. Pontosan erre gondolt a főiskolai tanárom, amikor azt mondta, hogy sok időre van szükség. Lassan utazva sokat lehet megspórolni.

Huszarik Csilla Workaway önkéntes csapat Sayulita
Workaway önkéntes csapat Sayulita

A mexikói 3 hónap után Guatemalában túráztam épp, amikor elkezdtem azon gondolkozni, hogy milyen lehetőségeim lehetnek a helyfüggetlen munkavégzésre, mert én bizony nem akarok visszamenni a „régi irodai életembe”. Így találtam rá az Upworkre. Amíg aktívan utaztam, csak kisebb projekteket vállaltam el, később viszont ezen a platformon keresztül elnyert munkák jelentették a fő bevételi forrásomat.

Hogyan készültél fel az útra, és mit tanácsolnál azoknak, akik hasonló váltáson gondolkodnak?

Rengeteg blogot olvastam és YouTube videót néztem más hátizsákos utazóktól, illetve Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá könyve is sokat segített. Az indulás előtti teendőket érdemes alaposan megtervezni, de az érkezés utánit nem érdemes túlgondolni. Egészen biztosan nem fog úgy alakulni minden, ahogy otthonról elképzeled. Jellemzően sokkal jobb és különlegesebb lesz.

Mennyi idő telt el a döntéstől az indulásig?

2017 május végén hoztam meg a döntést, és 2018 legelején már úton voltam Kubába. Az életben sokszor megtapasztaltam, hogy az álmokból ritkán lesz valóság, ha csak tervezgetjük őket. De amikor egyszer eldöntjük, hogy ez így lesz, akkor hirtelen megnyílik az út. Elkezdjük meglátni a lehetőségeket és az irányt a célunk felé.

Szerinted mennyire kell jó nyelvtudás ahhoz, hogy valaki belevágjon egy ilyen kalandba?

Azt gondolom, hogy az enyémhez hasonló hosszú és egyéni szervezésű utazáshoz magabiztos angol nyelvtudás mindenképp szükséges. Ha pedig nem angol nyelvterületre utazik az illető, akkor jó, ha van egy alapszókincs még pluszban a legfontosabb helyi kifejezésekből. Ami viszont legalább ennyire fontos, az a magabiztosság és talpraesettség. Engem is az segített át sok helyzeten például Kubában is.

– Mi volt a legnagyobb visszatartó erő, és hogyan győzted le?

A legnagyobb visszatartó erő az volt, hogy sokáig azt gondoltam, hogy egy ilyen úthoz több millió forint és egy útitárs kell. Mint kiderült, egyik sem kellett. Félelmet egyáltalán nem éreztem. Inkább attól félelmem, hogy egy napon felébredek, és már túl késő lesz az álmaim megvalósításához. Ez sokkal erősebb volt annál, mint annak a gondolata, hogy esetleg történhet velem valami rossz az úton.

Mik voltak az út legnagyobb kihívásai? 

Összességében semmi olyan nem történt, amire azt mondanám, bárcsak ne történt volna meg. A nicaraguai polgárháborús helyzet miatt kellett átalakítanom a terveimet, és így jöttem Costa Ricába. A telefonom ellopása miatt maradtam tovább, mint terveztem, és szerettem bele a helybe. Ma pedig itt élek.

Nem vagyok az a típus, aki erőlteti, hogy minden rosszban meg kell látni a jót, de számomra ezek remek emlékeztetők arra, hogy adott esetben a nehézségekben is meg lehet látni a lehetőségeket. Erről a blogomon is írtam. 

– Kuba volt az első állomás, azt mondod, teljesen átrendezte az értékrendedet. Mi volt az, amit ott láttál?

Kubában azért vettek ki a sorból a belépéskor a határőrök, mert nem az all inclusive szállodába tartottam Varaderoba, mint az összes többi utas, akikkel együtt érkeztem. Matanzasba, egy külföldiek által nem, vagy alig ismert kisvárosba, onnan pedig még messzebb készültem, távol a turisták által látogatott aranyháromszögtől (Havanna – Trinidad – Viñales). Szerettem volna az ország valódi arcát látni, hogy tényleg megismerhessem kicsit az ott élő emberek mindennapjait. 

Kubában megelevenedett számomra minden, amiről a nagyszüleim meséltek a gyerekkorukból. A sorbanállás egy jeggyel kenyérért és kávéért. Hogy nem hogy nem roskadoznak a boltok polcai a termékektől, de volt, hogy az alapvető árucikkek is hiányoztak. Láttam csontsovány malacot a házak között lézengeni, és ahogy a gyerekek egy hattyút rángatnak ki a partra, és viszik haza vacsorára.

Az egy hátizsáknyi ruhám, használtan vett fényképezőgépem, egy túracipőm, és a jó minőségű papucsom akkora érték volt, ami sok helyinek életében összesen nem adatik meg. Többször is megkérdezték, hogy nem hagynék-e ott egy-két pólót nekik, mielőtt elutazok. 

De az igazi értékem nem a holmim volt, hanem a szabadságom. Az, hogy olyan országba születtem, amelynek útlevelével oda megyek, ahová akarok. Ezt sokan készpénznek veszik, pláne a fiatalabb generáció tagjai. A kubaiak nagy része úgy éli le az életét, hogy esélye sincs elhagyni a szigetet.

Hatartalanul Kubai életképek 2
Hatartalanul Kubai életképek 1
Hatartalanul Kubai életképek 4
Hatartalanul Kubai életképek 3
Kubai életképek

Sokan félnek Kolumbiától, főleg egyedül utazó nőként. Mit tanácsolsz azoknak, akik mégis bevágnák?

Kolumbia benne volt a top 3-ban nálam Mexikó és Costa Rica mellett, remekül éreztem ott magam. Nagyon sokat dolgoznak rajta, hogy javítsanak a megítélésükön, és erre büszkék is. A pandémia és a venezuelai menekültválság azonban megtépázta a gazdaságot. Szívszaggató volt látni, amikor 3 éve visszatértem, hogy mennyire látványosan romlott az emberek életszínvonala. Ettől függetlenül Kolumbia egy csoda.

Azt tanácsolnám, hogy tájékozódjanak hiteles forrásokból, és priorizálják a biztonságukat. Érdemes a szálláshelyen összeállni másokkal és együtt menni szórakozni, illetve úgy időzíteni az érkezést új településekre, hogy még sötétedés előtt odaérjenek. Legyen idejük szétnézni és megismerni a környéket, mielőtt besötétedik.

HuszarikCsilla-Hatartalanul-Kolumbia
Kolumbia

Mi fogott meg annyira Costa Ricában, hogy végül ott telepedtél le?

Először a csodálatos természet, a békés és kedves helyiek és a trópusi időjárás fogott meg. Aztán a támogató közösség, amit itt az évek alatt kialakítottam. 2021-ben ismerkedtem meg a párommal, azóta nyilván a kapcsolatunk is ide húz.

És ami még nagyon fontos, az az élet, amit kialakítottam. Az az ember, az az énem, aki itt lenni tudok. Nyugodt, kiegyensúlyozott, boldog. Sokkal kevesebbet panaszkodom vagy vitatkozok, mint régen. Örülni tudok az apró dolgoknak, és sokkal gyakrabban önt el a hála érzése, mint korábban bármikor.

Milyen felismerésekkel gazdagodtál az utazásnak köszönhetően?

Nagyon sok ilyen van. De talán a legfontosabb, hogy ha megvan minden a komfortos életedhez, akkor az már elég. Onnantól kezdve meg kellene tanulnunk élvezni azt, nem pedig beállni a folyamatos hajszába a nagyobbért, a többért, a csillogóbbért. Én még egy idős embert sem hallottam, aki azt mondta volna: „bárcsak többet dolgoztam volna.”

Milyen volt az átmenet a vállalkozói létbe? Mivel foglalkozol most?

Összekötve az írás iránti szeretetemet egy piacképes szakmával, marketing szövegíróvá képeztem magam a 2018-as hátizsákos utazásom közben és után. Ilyen projektekre jelentkeztem az Upworkon, és kezdtem felépíteni a portfóliómat. Sosem a mennyiségre mentem, hanem inkább a jobban fizető, hosszú távú projekteket részesítettem előnyben, és korábbi tapasztalataim nyomán a SaaS- és fintech-piacokra specializálódtam. Egy idő után már nem tudtam és nem is akartam egyedül dolgozni, így elkezdtem építeni egy csapatot. Így született meg évekkel később az ügynökségem.

Az utazásaimról blogot vezettem, és a Facebookon is aktívan posztoltam. Sokan megkerestek a követőim közül, hogy segítsek nekik is a helyfüggetlen vállalkozás vagy karrier kialakításában. Tavaly láttam elérkezettnek az időt, hogy elindítsak erre egy brandet, így alakult meg a Határtalanul.

Akik most ismerkednek a témával, a @hatartalan-klub csatornákon, a Határtalanul Podcastban és a YouTube vlogokban rengeteg hasznos anyagot találnak. Emellett két díjmentes webinár is elérhető: az Upwork webinár és a Passzív bevétel digitális termékekkel webinár, illetve hétről hétre küldöm a Határtalanul Hírlevelet is. 

Közben egy nemzetközi marketing ügynökséget is felépítettél. Hogyan néz ki ez a gyakorlatban? 

Velem együtt tízfős és nemzetközi a csapat, hét országból, négy különböző időzónából. Teljesen remote dolgozunk, projekt alapon, automatizált folyamatokkal. Nincsenek felesleges meetingek és hosszú emailváltások, mindenki a valódi munkára koncentrál.

Nincs sok ügyfelünk, de akik velünk dolgoznak, azok hosszú évek óta partnerek. Köztük az egyik legnagyobb nemzetközi fintech-vállalat és webszerkesztő szoftvercég is, amire nagyon büszke vagyok. Eddig mindenki organikusan, ajánlásra talált ránk, de az év második felében aktív ügyfélszerzésen is dolgozni szeretnék.

A COVID hogyan érintette az utazásaidat és a vállalkozásodat? 

Pont 2020 elején döntöttem úgy, hogy a freelance marketing szövegírói tevékenységem mellé kellene még egy láb, még egy bevételi forrás. Februárjában alapítottam meg az utazási tanácsadási vállalkozásomat. Három héttel később lezárták a világot. Óriási kudarcként éltem meg, tehetetlennek éreztem magam, és az utolsó pillanatban értem haza, mielőtt lezárták a határokat.

Szerencsére az Upworkös szövegírói projektjeim a víz felett tartottak, sőt, abban az évben kezdtek beindulni igazán. 

2020 decemberében eladtam a budapesti lakásomat, és 2021 elején Samu kutyámmal egy egyirányú jeggyel visszajöttünk Costa Ricába. Az utazási vállalkozás végül beindult, szerveztem egy jógatábort is, de egyre több megkeresést kaptam, amik egyre inkább a helyfüggetlen életmódom feladásával jártak volna. Ezt nem szerettem volna, emiatt ez a projekt egyelőre parkolópályán van.

Mikor és hogyan döbbentél rá, hogy másképp kell dolgoznod? 

Számomra a szabadságom többet ér, mint bármilyen felhalmozott vagyon. Az, hogy én osztom be az időmet, és én döntöm el, honnan és mennyit dolgozom. Nem azért költöztem az óceánpartra, hogy egész nap a gép előtt üljek. Több év önismereti munka és terápia van abban, hogy ne a ledolgozott órák száma alapján érezzem magam hasznosnak. Mert ilyen is volt.

Amikor elkezdtem csapatot építeni, tudtam, hogy csak olyanokkal akarok dolgozni, akik tudják, mi a feladatuk, és becsülettel elvégzik határidőre. Továbbra is ambíciózus vagyok, de már nem a ranglétrán akarok felfelé menni. Inkább az hajt, hogy minél többeknek segítsek a céljaik elérésében.

Dolgozz kevesebbet, élj többet: Danyi István megmutatja, hogyan építs rendszert a szabadidőd köré

Danyi István, (vagy ahogy sokan ismerik, Stipi) karrierjének van egy visszatérő mintázata: azt keresi, hogyan lehet a munkát a lehető legkevesebb időráfordítással, a leghatékonyabban elvégezni, hogy a maradék idővel szabadon rendelkezhessen. Ez nem lustaság, hanem egy tudatos szemlélet, amit évek alatt alakított ki, és amit ma már másoknak is tanít. Értékesítési mérnökként kezdte, majd multis projektvezetőként dolgozott, ma pedig Notion-szakértőként segíti az egyéni vállalkozókat és kkv-kat abban, hogy a napjuk ne adminisztrációval teljen, hanem azzal, amihez igazán értenek.

A Stipivel készült interjúból kiderül: nem az a kérdés, mennyit dolgozol, hanem az, hogy mikor, hogyan és milyen rendszerrel.

Voltál valaha munkavállaló? Hogyan indult az utad  vállalkozóként?

Igen, körülbelül 7 évet töltöttem munkavállalóként, végig a projektmenedzsment különböző területein. 

Értékesítési mérnökként az ügyletek lezárásáig és átadásáig vezettem a folyamatokat, projektkoordinátorként az értékesített termékeket vittem be a termelésbe. Az utolsó állomás a Continental volt Veszprémben, ahol fejlesztési projektvezetőként sorozatgyártásban készülő szenzorok gyártósorait raktuk össze. Alkalmazotti pályafutásom csúcsát jelentette, hogy olyan cégek mérnöki csapataival együtt dolgozhattam, mint a BMW, a Volvo vagy a Volkswagen.

A vállalkozás felé vezető út azonban már az egyetemen elkezdődött. Erősen vonzott a trénerkedés, amihez az első lökést a Láthatatlan Egyetem adta meg, egy ingyenes, diákoktól diákoknak szóló előadássorozat. Itt vettem részt először időgazdálkodási tréningen. Annyira megfogott, hogy hamarosan magam is elkezdtem hasonló képzéseket tartani: a Felsőoktatási Kollégiumok Országos Szövetségének elnökségi tagjaként csoportdinamikai, kommunikációs és prezentációs tréningeket tartottam a kollégiumban. Ma is visszajárok hozzájuk előadni, mert innen indult az egész pályafutásom.

A Kollégiumi években ismerkedtem meg Pusztai Ádámmal is, akivel aztán közösen indítottuk el a Kollektívát. Én időgazdálkodással és hatékonyságnöveléssel foglalkoztam, Ádám ekkor még elsősorban a játékosítással foglalkozott. Amikor a multinál dolgoztam, majd elköltöztem, az útjaink természetes módon váltak szét. Ádám megtartotta a Kollektívát, és a gamification, majd a viselkedéstudomány felé fordult. Én pedig elindítottam a Timentort, a saját időgazdálkodási márkámat.

Visszatekintve természetesnek tűnik, hogy az időgazdálkodás lett a területem, két irányból is efelé sodort az életem.  Az egyik az egyetem, ahol a téma megragadott, és ahol rájöttem, hogy szívesen tanítanám is. A másik a multi, ahol egészen más kontextusban találkoztam ugyanezzel a kérdéssel. Ott már nem csak a saját időm beosztása volt a tét, hanem az is, hogy egy egész csapat munkáját koordináljam úgy, hogy minden időre elkészüljön, – miközben senki sem tartozott nekem engedelmességgel. Ez a két tapasztalat adja a Timentor alapját és a szlogenjét: “a multis hatékonyságnövelés lefordítva az egyéni vállalkozók nyelvére.” 

Egy ideig munka mellett építetted a vállalkozást. Mikor jött el az a pont, amikor úgy döntöttél, hogy teljesen a vállalkozásra fókuszálsz?

Miután belekóstoltam a trénerkedésbe és megtapasztaltam, milyen szabadon beosztani az időmet, a 8-tól 4-ig munka már sosem volt ugyanolyan. Valami mindig hiányzott belőle. Ezt a hiányt próbáltam pótolni azzal, hogy a multi mellett elindítottam a Timentort. Míg mások hazaérve pihentek vagy kikapcsoltak, én leültem és építettem a saját márkámat. Egy idő után már csak azon gondolkodtam, mikor fordítom meg végleg a sorrendet.

A végső lökést a kiégés adta meg. Az utolsó nagy projekt a Continentalnál rendesen felőrölt. Már a felmondási időmet töltöttem, amikor az éves orvosi alkalmasságin 180-as vérnyomást mértek rajtam kétszer egymás után.

Kialakult ügyfélkör és stabil bevétel nélkül vágtam bele a vállalkozói életbe, de azóta eltelt több mint 5 év, és még mindig itt vagyok. Bár most már kevésbé időgazdálkodási területtel foglalkozom, többnyire inkább, mint Notion szakértő tevékenykedek.. 

A Timentor elindítása után írtál egy könyvet is. Mi volt a célod vele? Miben más, mint a többi időgazdálkodással foglalkozó könyv?

Hiányzott egy olyan kézzel fogható dolog, amit oda tudtam volna adni a hozzám fordulóknak. Valami, ami megmutatja, miről is beszélek valójában. Ebből született a Van időd című könyvem, körülbelül két év alatt. (Valójában inkább nettó fél év alatt, mert hosszabb szünetekkel haladtam előre.)

Az volt a meggyőződésem, hogy nem lehet időgazdálkodásról egyetemesen és általánosságban beszélni. Nincsenek univerzálisan működő módszerek. Ez zavart a legtöbb anyagban, amit olvastam: mindenki a top 10 módszert sorolja fel, az ember kipróbálja, kettő talán működik valahogy, a többi nem, és végül arra a következtetésre jut, hogy ő menthetetlen. Holott a probléma nem benne van, hanem abban, hogy rossz eszközöket próbált ki.

Ezért nem szokványos időgazdálkodási kézikönyvet írtam: minden módszert megvizsgálok benne, és beazonosítom, hogy a DISC-modell szerint milyen típusú személyiségekhez melyik módszer passzolhat leginkább. 

Egy kék, rendszerszerető típusnak például jól működhet a sokak által kedvelt Pomodoro-technika (25 perc munka, 5 perc szünet, ismétlés). De ugyanezt egy sárga, extrovertált, kapcsolódásra vágyó típusnak ajánlani szinte biztosan kudarcra ítélt tanács. 

Az időgazdálkodás nem arról szól, hogy megtalálod a legjobb módszert,  hanem arról, hogy megtalálod a nálad működő módszereket.

Mit gondolsz az energiagazdálkodásról? Mennyire fontos része ez a hatékonyságnak?

Szerintem az energiagazdálkodás az időgazdálkodás alapja, és az egész az alvással kezdődik, amit a legtöbben alábecsülnek. Nem mindegy, mikor és hogyan alszol, mert ez mindent meghatároz. Én például későn fekvő, későn kelő típus vagyok. A multiban ehhez képest hajnali 6-kor kellett felkelnem, hogy 8-ra beérjek. A szervezetem pedig nem igazán örült ennek. 

Nehezen keltem, nehezen aludtam el, és mire reggel egyáltalán belelendültem volna a munkába, már 11 óra volt. Volt nagyjából egy jó órám ebédszünetig, aztán az ebéd megint keresztbe vágta az egészet. Fél három, három óra volt, mire újra igazán tudtam volna dolgozni, és akkor már négy órakor vége volt a munkaidőnek. Visszatekintve a multis évekre: maximum napi 2,5–3 óra volt, amit tisztán, magas hatékonysággal dolgoztam. 

Vállalkozóként ezzel szemben 7 és 8 között kelek, 9-kor ülök le dolgozni, és este fönn vagyok akár éjfélig, egyig is. Lehet, hogy 10-11 óráig nem végzek jelentős munkát,  de amikor elérem azt a szintet, hogy most igazán tudok haladni, akkor nekiállok, és nyomom, ahogy a csövön kifér. Megállok 2-3 órakor, tartok egy szünetet, visszaülök 5-6-kor, és csinálom este 8-ig. Ez hat, hat és fél, akár hét óra magas hatékonyságú munkát jelent naponta. Pusztán azért, mert én döntöm el, mikor dolgozom.

Szerintem mindenkinek fel kellene mérnie, mikor van igazán csúcsformában, és ki kellene alakítania a saját védett időzónáit. 

Nálam is így épül fel minden nap: a fontos feladatok, amelyekre száz százalékig ott kell lennem fejben, mindig ezekbe az időablakokba kerülnek. Ez az, ami szerintem igazán megváltoztatja a hatékonyságot. Nem az, hogy több időt töltesz munkával, hanem hogy a megfelelő időben végzed el.

Hogyan kezeled a munkán kívüli idődet? A szabadidődet is előre beosztod?

Nem, és ezt tudatosan csinálom. Ami munkának és feladatoknak legyenek meg a keretei. Ezeket beosztom, megtervezem, és tudom, mikor és hogyan csinálom meg. De amikor már egy hobbira vagy egy baráti focira feladatként kezdek gondolni, ott valami szerintem nem oké. Az már kényszert jelent, nem pedig azt, hogy jó szívvel, jó érzésből csinálom.

Nálam ez úgy működik, hogy a munkának megvan a maga kerete. Ha ebből kifutottam, onnantól szabad az idő, és az már teljesen mindegy, hogy ebbe mi fér bele. Ezt ritkán tervezem meg előre. A fix, időponthoz kötött dolgokat nyilván számon tartom, de a szabadidőt inkább rugalmasan hagyom, hogy bármikor bármi jöjjön, arra tudjak időt és energiát szánni.

Ez egyébként szorosan kapcsolódik ahhoz, ahogy a hatékonyságra gondolok. Az alapelvem az, hogy ha a feladataimat akkor végzem el, amikor a leggyorsabban tudom elvégezni, azzal a lehető legtöbb szabadidőt szabadítom fel magamnak. Ha van egy feladat, amit most egy óra alatt tudok megcsinálni, de délután kettőkor fél óra alatt is elvégezhetem, akkor inkább megvárom a délutánt.

Sok feladatkezelő van a piacon. Miért a Notion mellett kötöttél ki? 

Mert sokfélét kipróbáltam, és egyik sem igazán fogott meg. Próbáltam a Trellót, a Mondayt, a ClickUpot, az Asanát, ezek mind corporate sztenderd szerint működnek, és csak korlátozottan személyre szabhatóak. 

Az áttörést az Amazing Marvin hozta, egy házaspár által fejlesztett program, amibe olyan mélységekig ástam bele magamat, hogy már tutorialokat is készítettem róla. Annyira moduláris és szabadon személyre szabható volt, hogy végre azt éreztem: ezt én úgy rakhatom össze, ahogy nekem működik.

Innen már egyenes út vezetett a Notionhoz. Amikor megismertem, azonnal felismertem a benne rejlő lehetőséget, pedig akkor még csak egy minimalista Evernote-alternatíva volt.

A Notionben egy üres fehér lapot kapsz, és bármit össze tudsz kattintgatni  rá, amire szükséged van. A belépési küszöb magasabb, de rászánja az energiát, hosszú távon sokkal jobban jár. 

Mi az, amit te adsz hozzá egy Notion-rendszerhez, amit egy sablon nem tud?

Azt, hogy tudom, miért működik, amit felépítek. A legtöbb ember letölt egy Notion-sablont, kattint benne kettőt, rájön, hogy nem érti, és törli, ami így kidobott pénz. 

Én ezért ragaszkodom ahhoz, hogy minden sablonomhoz legyen elérhető egy prémium változat is, azaz a sablon mellé jár egy egyórás konzultáció, ahol személyre szabjuk az egészet. 

Amikor egy ügyfélnek dolgozom, az évek alatt felhalmozott tudásrétegeket – személyes időgazdálkodás, csoportdinamika, multis projektvezetés – mind beleszövöm a rendszerbe. Ezt egy sablon önmagában soha nem fogja tudni megadni.

Aki mélyebben szeretne beleásni magát, annak ott az öthetes Notion Edzőtábor, amit évente háromszor hirdetek meg. Kiscsoportos, heti workshopokból és kérdezz-felelekekből áll, és az elméleti tananyag mellett az élő kérdések és elakadások is helyet kapnak. 

Aki rugalmasabb, önálló tempóban végezhető megoldást keres, annak a WPViking Fegyvertár nevű előfizetésében megtalálható statikus kurzusomat ajánlanám. 

A fő munkám azonban a Notion-rendszerépítés: egyéni vállalkozóknak és kkv-knak építek feladat- és projektmenedzsment-rendszereket. 

Mit tanácsolsz azoknak, akik most indulnak el szabadúszóként?

Az időgazdálkodás és a megfelelő rendszerek mellett az ügyfélmegtartást emelném ki. Ezt becsülik alá a legtöbben.

Szoktam egy fürdőkádas példával szemléltetni. Az ügyfélszerzés olyan, mint egy fürdőkád: a csapon jönnek be az új ügyfelek, a lefolyón pedig elmennek azok, akikkel lezárult az együttműködés. Amikor csökken a vízszint, a legtöbben azon gondolkodnak, hogyan nyissák meg jobban a csapot. Még több tartalom, még több kampány, még több csali. Ha ehelyett a lefolyót dugnák el, soha nem kellene azon stresszelniük, hogy mindig új ügyfeleket hozzanak be.

A cél egyszerű: az ügyfél ne döntésként élje meg, hogy visszatér hozzád, hanem természetes reakcióként. Hogy amikor szüksége van valamire, azonnal rád gondoljon. Ezt nem önmagában a marketing hozza létre, hanem a közös munka minősége és a kapcsolat ereje.

Az időgazdálkodás, az energiagazdálkodás, a megfelelő eszközök és az ügyfélmegtartás egymásra épülnek. Stipi évek alatt dolgozta ki a rendszerét, és azon dolgozik, hogy más vállalkozók is megtalálják a sajátjukat.

Ha Stipihez hasonló inspiráló szabadúszókkal szeretnél találkozni, és személyesen is megkérdeznéd őt, 2026. június 6-án ott a helyed a Freelancer Fesztiválon

A nevetés nem luxus, hanem munkaeszköz

Van egy pont, amikor már nem tűnik fel, hogy kevesebbet nevetsz. Nem egyik napról a másikra történik. Egyszer csak azt veszed észre, minden nehezebbé válik. Ez a kiégés csendes előszobája. Ilyenkor az ember általában több fókuszt keres, jobb rendszert, erősebb akaratot. Holott a válasz sokszor ennél jóval egyszerűbb. Erről szól ez a cikk. 

Amikor eltűnik a könnyedség

A kiégés ritkán érkezik drámaian. Apránként, szinte észrevétlenül lopakodik be az életedbe. Az egyik első jele, hogy a humor lassanként kikopik a mindennapjaidból. Nem nevetsz a hibáidon, és a dolgok, amik korábban szórakoztattak közömbössé válnak számodra. Minden egyes dolog  elvégzendő feladattá válik.

A humor hiánya nem ok, hanem tünet. De a jó hír, hogy a folyamat visszafelé is működik. A nevetés tudatosan visszahozható, és mérhető hatással van a szervezetre. 

Nem azért nevetsz, mert jól vagy. Gyakran attól leszel jobban, hogy nevetsz.

Mi történik benned, amikor nevetsz?

A nevetés pillanatok alatt megváltoztatja, ami benned zajlik. Csökken a kortizolszinted, ezért kevésbé leszel stresszes, nő a szervezetedben a dopamin és endorfin szintje, emiatt jobb lesz hangulatod, és oldódik benned a feszültség. Az izmaid ellazulnak, az agyad pedig kilép a szűk, túlterhelt üzemmódból, és rugalmasabban kezd működni. Ezért tűnik ugyanaz a helyzet egy nevetés után kezelhetőbbnek. Nem a külvilág változik meg. Belülről kapcsolsz át. 

De a nevetéstől nem csak a hangulatod lesz jobb. Az agy alapállapotban (vagyis amikor nem fókuszáltan dolgozik), aktívan rendezi az információkat, összeköti a gondolatokat és megoldásokat keres. Ezt hívják default mode networknek. Amikor túlterhelt vagy, ez a rendszer leáll: az agy nem tud elengedni. 

Az agy akkor dolgozik a legjobban, ha váltakozva fókuszál és pihen. A feszült, koncentrált állapot fontos, de ha sosem engedsz el, az agy teljesítménye csökken, a kreativitásod szűkül, a döntések meghozatala pedig egyre nehezebb lesz. A lazítás, a humor, egy könnyed pillanat ezt állítja helyre. 

Amikor az agyad kilép a túlterhelt üzemmódból, másképp kezd gondolkodni. Problémák helyett megoldásokat találsz. Gyorsabban kapcsolsz, és kevésbé ragadsz bele egyetlen gondolatmenetbe. Olyan összefüggéseket veszel észre, amik felett feszült állapotban átsiklanál.

Ez különösen hasznos kreatív munkánál, döntéshozatalnál, tervezésnél, és olyan helyzetben, amikor nem elég robotként végrehajtani egy feladatlistán szereplő tételeket. Egy zsákutcában lévő projekt sokszor nem több koncentrációt igényel, hanem egy kis könnyedséget. A jókedv tehát nem jutalom, hanem munkaeszköz.

homeofice-vallalkozio-magany

Amikor nincs kivel nevetni 

Van azonban egy bökkenő: a nevetés jellemzően nem egyéni sport. Vállalkozóként home office-ból dolgozva az egyik legnagyobb és legkevésbé emlegetett veszteség, hogy eltűnik a közös nevetés a munkanapokból. A spontán poénok, a közös referenciák, és az, hogy valaki érti, min nevetsz, anélkül, hogy el kellene neki magyarázni. Önmagában egyik sem tragédia. Ezeket nem szoktuk felírni a veszteséglistára. Pedig ott vannak minden egyes alkalommal, amikor lett volna min nevetni, de nem volt kivel. Csak te vagy, a feladatlistád, és esetleg a macskás mémek. 

A vicces képek és videók pillanatnyi könnyebbséget adhatnak. A humoros tartalmak csökkenthetik a stresszt és javíthatják a hangulatod, de csak rövid távon. A probléma az, hogy ez passzív élmény: egyedül nevetsz a képernyő előtt, megkapod a dopaminlöketet, de a kapcsolódást nem. Hosszú távon pedig ez a különbség számít. Egyedül nevetni jobb, mint nem nevetni, de nem ugyanaz, mint együtt.

Hogyan hozd vissza a könnyedséget? 

A rosszkedv nem mindig oldódik magától. Az ösztön ilyenkor azt mondja: maradj, gondolkodj, oldd meg. De a legtöbbször nem ez hozza el a feloldozást. 

A test és az elme egymást tartja egyensúlyban, de ehhez az alapoknak is rendben kell lenniük. Fontos az elegendő alvás, a rendszeres mozgás, a kiegyensúlyozott táplálkozás, és a megfelelő stresszkezelés. Ezek azok az alapok, amiken áll vagy bukik, hogy mennyire vagy ellenálló a nehezebb napokkal szemben. 

Ezek az alapok hosszú távon védenek. De ha most, ebben a pillanatban kell valami, akkor leggyorsabb út a testen át vezet. Egy rövid séta, pár perc mozgás, felállni kicsit az asztaltól vagy megváltoztatni a testhelyzeted apró dolgok, de az agyad komolyan veszi őket. A test elindul, az elme követi. 

A mentális váltáshoz sem kell több, elég egy gondolat, ami kizökkent a megszokott gondolatmenetből. Ilyen lehet egy egyszerű kérdés: „Min nevettél ma?” Kérdezd meg magadtól, vagy tedd fel valaki másnak. Nem csak beszélgetést indít, a hangulatot is módosít. Ha nincs rá válaszod, az is elmond valamit. 

Mit tehetsz a vállalkozói magány ellen?

A legegyszerűbb lépés sokszor a legkézenfekvőbb: elmesélni a párodnak vagy a barátaidnak, mi volt a nap vicces pillanata. Egy megosztott vicces pillanat nemcsak összeköt, hanem emlékeztet is: nem csak a munkád vagy. 

A szabadúszó lét egyik nehézsége, hogy a környezeted sokszor nem érti igazán, min nevetsz. A „csak egy apró módosítás” poén egy szakmán kívülinek nem ugyanolyan. A szakmai tudásmegosztás mellett ezért is olyan értékesek azok a közösségek, ahol igen. Mastermindok, szakmai csoportok, ahol nem kell magyarázni a kontextust, mert mindenki ugyanabban van. Ezek nem csak tudást adnak, hanem közös nyelvet, közös referenciákat is. Az online közösségek mindezt kisebb intenzitással, de folyamatosan pótolhatják. 

A coworking és a személyes találkozók pedig visszaadják, amit a home office  nem tud pótolni: a spontán jelenlétet. Ahol a nap nem csak feladatokból áll. Ahol van kivel megosztani azt is, ami nem fér bele az ügyfélriportba. 

A közeg, amiben dolgozol a döntéseid eredménye 

Nem minden közeg egyforma. Érdemes megnézned, online és személyesen egyaránt, hol van tér az oldottságra és nyitottságra, és hol nincs. Milyen ügyfelek, projektek, emberek vesznek körül. 

Sok vállalkozó az elején mindent elfogad: minden ügyfelet, minden projektet. Érthető, de idővel érdemes végiggondolni, hogy ki az, akivel jól dolgozol, és ki az, akivel nem. Nem azért, mert valaki rossz szakember vagy rossz ember.  Egyszerűen csak lehet, hogy ti együtt nem működtök jól. Ez önmagában elég ok a változásra. 

Ahol minden komoly, minden feszült, mindennek tétje van, ott hosszú távon te is kiürülhetsz.  A légkör, amiben dolgozol, lassan formál vagy koptat, ezért érdemes tudatosan odafigyelni rá.

Ami körülötted van, rólad is szól 

A könnyedség nem marad benned. Ha te oldottabb vagy, a körülötted lévők is lazábbak lesznek. Ez képes megváltoztatni egy egész meeting vagy beszélgetés hangulatát. Gondolj bele: ugyanabba a boltba visszamész egy mosolygós eladó miatt, és elkerülöd a mogorváért. Nem a termék változott, csak a légkör. Ugyanez igaz az ügyfeleidre, a partnereidre, mindenre, amit képviselsz. 

A nevetés nem a jó napok mellékterméke. Visszahozható, hat a testre, az agyra, a kapcsolataidra. És ami körülötted van, azt is befolyásolja. Nem kell erőltetni. Elég, ha helyet csinálsz neki. 

Búcsú a Gazdagmamitól: Hogyan építs szabadúszóként rugalmas és hiteles márkát?

Vége egy korszaknak a hazai online vállalkozói szférában: 18 év után bezárt a Gazdagmami. Vida Ági, a platform alapítója egy őszinte beszélgetésben mesélt arról, hogyan jutott el a pszichológusi diplomától a szabadúszásig, majd egy sikeres online vállalkozás felépítéséig, miért döntött a lezárás mellett, és mit gondol arról, mire van ma igazán szükségük azoknak, akik most vágnának bele a vállalkozásba.

Hogyan indultál el? Emlékszel még az első lépésekre?

Alkalmazottként kezdtem az egyetem után, sőt már alatta is mindenfélét vállaltam. Újságírói munkákat, szövegírást, honlapkészítést, hírügynökségi feladatokat is csináltam. Egyrészt kerestem, hogy mi illik hozzám, másrészt kellett is a pénz. Már akkor is azt éreztem, hogy nehezen viselem a kötött kereteket.

Amikor 2005-ben elmentem szülni, addigra már volt két komolyabb ügyfelem is, akiknek weboldalt, marketinget és tartalmat készítettem. Amikor otthon maradtam a gyerekekkel, egyre világosabb lett számomra, hogy ha ezt baba mellett is tudom működtetni, akkor valószínűleg nem akarok visszamenni egy klasszikus munkahelyre. Sokkal szabadabb életre vágytam.

– Sokan vágynak erre a szabadságra, de a szabadúszó lét kiszolgáltatott is tud lenni. Te ezt hogyan élted meg?

Pont ezt tapasztaltam meg én is. A szabadúszás tényleg felszabadító tud lenni, de közben nagyon erősen függsz az ügyfelektől. Az egyik így dönt, a másik úgy, egyik hónapban van munka, a másikban kevesebb. Ha valaki átszervezi a működését vagy lemond egy projektet, az azonnal meglátszik a bevételen.

Nálam is volt ilyen fordulópont: az egyik ügyfelem egyszerűen úgy döntött, hogy már nincs szüksége olyan emberre, aki tartalmat szerkeszt neki. Ez erős jelzés volt, hogy hosszú távon nem erre akarom építeni az egészet.

Azt is éreztem, hogy nem akarok egész életemben honlapokat készíteni pszichológus diplomával a zsebemben. Inkább azzal szerettem volna foglalkozni, amihez igazán közöm van: a pszichológiával. Innen jött az ötlet, hogy ha már értek az online világhoz, akkor miért ne használnám ezt arra, hogy ezen keresztül foglalkozzam azokkal a témákkal, amelyek valóban közel állnak hozzám.

– Azonnal megláttad benne az üzleti lehetőséget?

Nem, egyáltalán nem így indult. Az első blogomat a Kismamablogot azért hoztam létre, mert azt láttam, hogy rengetegen ugyanazokkal a kérdésekkel találnak meg a várandóssággal, a kisbabás időszakkal kapcsolatban. Egyszerűen szerettem volna ezeket egy helyen leírni, hogy ne kelljen mindenkinek külön-külön elmondanom ugyanazt.

Az üzleti oldal csak később kezdett körvonalazódni. Eleinte inkább hirdetési bevételben gondolkodtam, illetve felmerült a tanácsadás lehetősége is. Aztán jött az ötlet, hogy online képzéseket készítsek. Ez akkoriban még egészen másképp nézett ki, mint ma: 2007-ben még e-mailben kiküldött PDF-ekből álltak a „tanfolyamok”, de akkor még ez is újdonságnak számított.

Aztán jöttek a könyvek, később a CD-k, és egyre többen kezdtek nemcsak a gyerekneveléssel kapcsolatban kérdezni, hanem arról is, hogyan lehet kisgyerekek mellett vállalkozni. Tulajdonképpen így alakult át egy segítő szándékkal indított blog egy működő vállalkozássá. Fontosnak éreztem megmutatni, hogy a technikai rész nem varázslat. Bárki meg tudja tanulni, nem kell hozzá különleges háttér. Én már korán elkezdtem foglalkozni a webes technológiákkal, de azt láttam, hogy sokakat pont ez tart vissza. Ezért is volt fontos része a Gazdagmaminak, hogy lebontsam ezt a félelmet, és megmutassam, hogy ezt lépésről lépésre bárki fel tudja építeni.

– Most viszont 18 év után úgy döntöttél, bezárod. Mi áll a döntés mögött?

Jó egy évig érlelődött bennem a döntés. Amikor elkezdtem, én is két kisgyerekes anyuka voltam, most pedig már két huszonéves gyermekem van. Azt is éreztem, hogy már nem áll annyira közel hozzám ez a téma.

Emellett több más vállalkozásom is van, amelyekkel aktívan foglalkozom, például civil szervezeteknek készítünk stratégiát és elindítottam egy új projektet is pszichológusként egy olyan témában, ami régóta közel állt hozzám, a kötődési minták, az önismeret és a párkapcsolatok témájában, ami a Kötődés Akadémia nevet viseli. Egyszerűen már nem éreztem azt, hogy ugyanazzal az energiával tudnám vinni a Gazdagmamit, mint korábban.

Egy vállalkozás nem attól sikeres, hogy örökké tart, hanem attól, hogy egy adott életszakaszban jól működik. És ha már nem érzed a magadénak, akkor el kell tudni engedni.

– Volt olyan hiba vagy kudarc, amiből sokat tanultál?

Igen,  a rendezvényszervezés ilyen volt. Volt egy olyan esemény, amibe nagy lelkesedéssel vágtunk bele, de végül kevés érdeklődő volt, és veszteséges lett. Ami ebből fontos tanulság volt számomra, hogy az ilyen helyzetekben le kell ülni, és végig kell nézni mi az, ami félrement.  Mit lehetett volna másképp csinálni, vagy mi az, amit legközelebb javítani lehet.

Részben ennek a tapasztalatnak köszönhető, hogy később minden projekt után leültünk, és részletesen kielemeztük. 

–Szerinted nehezebb ma elindulni szabadúszóként?

Technikailag egyértelműen könnyebb. Régen gyakorlatilag mindent magunknak kellett összerakni, ma már pár kattintással el lehet indítani egy működő oldalt vagy rendszert.

Viszont jóval nehezebb lett kitűnni a tömegből. Hatalmas a zaj, rengetegen vannak a piacon. Éppen ezért szerintem ma a legfontosabb az erős pozicionálás: találni egy réspiacot, egy jól körülhatárolható célcsoportot, és kialakítani egy olyan egyedi hangot, ami megkülönböztet a többiektől.

– És az AI? Segít vagy inkább hátráltat?

Nagyban megkönnyíti a munkát, de kétélű fegyver. Sokan beleesnek a hibába, hogy mindent AI-jal íratnak meg, és ez látszik is: túlírt, steril tartalmak születnek.

Szerintem pont emiatt fog felértékelődni az egyéni hang. Az, hogy valaki a saját stílusában, a saját gondolatait fogalmazza meg. Úgy gondolom, hogy fel fog értékelődni az élő tartalmak szerepe, mivel ezeket nem lehet AI-jal kiváltani. Ott vagy, reagálsz, kapcsolatba lépsz a közönséggel, valódi interakció történik.

– Mit tanácsolsz azoknak, akik most indulnak el a vállalkozói útjukon?

A legfontosabb a tanulás és a fejlődés iránti nyitottság. Nincs olyan, hogy valaki „vállalkozónak születik”. Ezt meg lehet tanulni.

Fontos az is, hogy tudd, miben vagy jó, és arra építs. Nem kell mindenben jónak lenni. Ami nem az erősséged, azt szervezd ki. Ne a gyengeségeidre, hanem az erősségeidre építsd a vállalkozásodat.

És talán a legfontosabb: maradj fókuszált. Legyenek tisztázva a terveid. Ha csak sodródsz, a vállalkozás könnyen felemésztheti az egész életedet.

A szabadság nem abból jön majd, hogy egyáltalán nincs körülötted egy keret, mindig azt csinálsz, amit akarsz, hanem abból, hogy tudatosan irányítod az idődet. A hatékonyság és a tudatos tervezés adja meg azt a szabadságot, amiért a legtöbben belevágnak a vállalkozásba.

Coworking vagy home office? Kinek melyik való igazán?

A home office sokak a szabadság szinonimája lett: nincs ingázás, nincs kötött időbeosztás, nincs idegen környezet. 

Ez azonban csak a napos oldal, a teljes egésznek csupán a pozitív fele. 

Ma már nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy a home office nem mindenkinek ideális. 

Könnyen elmosódhat a határ a munka és a magánélet között. Ha nincs külön tér a munkára, vagy gyakran érnek otthoni zavaró tényezők, a hatékonyság is csökkenhet. Emellett a társas kapcsolatok hiánya is megterhelő lehet, különösen azok számára, akik szociálisabb természetűek, és igénylik a mindennapi interakciókat.

A home office akkor működik igazán jól, ha:

  • önállóan is jól tudsz dolgozni, külső kontroll nélkül,
  • van egy elkülönített, nyugodt munkatered,
  • egyedi munkastruktúrád van,
  • nem hiányzik a folyamatos társas közeg,
  • tudatosan kezeled a munka–magánélet egyensúlyt,

Ha ezek adottak, az otthoni munkavégzés nemcsak kényelmes, hanem hosszú távon is fenntartható és hatékony megoldás lehet.

De mi a teendő akkor, ha mégsem ez a helyet?

Coworking: freelancer élet home office nélkül

A freelancer, a coworking és a home office kifejezések az idősebb generáció (például a boomer korosztály) számára elsőre könnyen összezavaróak lehetnek, ezért nézzük meg őket egyesével:

  • Freelancer — szabadúszó szakember, aki nem egy cég alkalmazottja, hanem projektekre szerződik különböző megbízókkal
  • Coworkingközösségi iroda, ahol több, egymástól függetlenül dolgozó ember használ közös munkateret
  • Home office — otthoni munkavégzés, amikor valaki nem irodából, hanem saját lakásából dolgozik

A coworking irodák azoknak kínálnak alternatívát, akik nem szeretnének teljesen egyedül dolgozni, de a hagyományos irodai környezetet sem érzik magukhoz közel. Freelancer életmód, de nem home office-ban.

Ezek a terek általában modern, jól felszerelt munkakörnyezetet biztosítanak, ahol más freelancerekkel, vállalkozókkal vagy távmunkában dolgozó szakemberekkel oszthatod meg a napodat.

A közösségi élmény mellett a coworking egyik nagy előnye a struktúra. Ha elmész egy ilyen helyre dolgozni, az már önmagában keretet ad a napnak, ami sokaknak segít a fókusz megtartásában. Emellett a spontán beszélgetések, kapcsolatok és akár új együttműködések is könnyebben kialakulhatnak, ami különösen értékes lehet, ha egyedül dolgozol. Ráadásul rutint is ad, hiszen fel kell öltöznöd, be kell menned, cserébe pedig ott is hagyhatod a munkát, amikor végeztél, mentálisan nem kell hazacipelned.

Persze ez a megoldás sem tökéletes. A coworking költséggel jár, és nem mindenki tud zajosabb környezetben hatékonyan dolgozni. Az is előfordulhat, hogy a közösségi tér inkább elvonja a figyelmedet, mintsem segíti a munkát.

A coworking neked való lehet, ha:

  • motivál a közösség és mások jelenléte,
  • szereted a strukturáltabb napirendet,
  • nyitott vagy új kapcsolatokra és együttműködésekre.

Ha tehát nem fekszik neked az otthoni egyedüllét, nem a szabadúszó életmódot kell lecserélned, hanem a munkavégzésed helyszínét!

Összegzés: nincs egyetlen jó válasz

A home office és a coworking nem egymás ellentétei, inkább két különböző működési mód, amelyek más-más igényeket szolgálnak ki. 

Van, aki a teljes szabadságban találja meg a hatékonyságát, míg másoknak a közösség és a külső keretek adják meg a lendületet. Sőt, sokan a kettő kombinációjával érik el a legjobb eredményt, például néhány napot otthon, néhányat coworkingben dolgozva, vagy akár a szabadúszó életmód mellett egy cégnél is dolgozva, limitált óraszámban. 

A lényeg, hogy felismerd, mi működik számodra, és tudatosan alakítsd ki a saját ideális munkakörnyezeted.

AI 2026-ban: miért nem elég a hype-ot követni vállalkozóként?

TLDR – Rövid összefoglaló

  • Az AI körüli változások nagyon gyorsak, ezért könnyű elveszni az új eszközök és trendek között.
  • Vállalkozóként nem az a fő kérdés, hogy mi az új, hanem az, hogy mi lesz valóban tartós.
  • A napi AI-zaj mögött mélyebb gazdasági, társadalmi és munkapiaci változások húzódnak meg.
  • Ki alakít kit? című könyvem egyik célja éppen az, hogy ezekhez adjon tágabb történeti és üzleti nézőpontot.
Ki alakít kit – Emberek maradunk-e az AI korszakban

Miért ennyire nehéz eligazodni az AI-zajban?

Az elmúlt időszakban a mesterséges intelligenciáról szóló hírek, posztok, videók és vélemények mennyisége olyan szintre nőtt, hogy sokszor már nem is az a nehéz, hogy információt találjunk, hanem az, hogy egyáltalán eldöntsük, mire érdemes figyelni. Szinte minden héten jön egy új modell, egy új funkció, egy új automatizálási ígéret, egy új platform vagy egy új kifejezés, amit hirtelen mindenkinek ismernie kellene. Közben pedig a hangulat egyszerre lelkes és szorongó. Sokszor azt érezzük, hogy valami nagyon fontos történik, de közben azt sem könnyű pontosan megmondani, hogy ebből mi marad velünk egy év múlva is, és mi az, ami csak pillanatnyi hullám.

Ebben a zajban teljesen érthető, hogy a legtöbben kapaszkodókat keresnek. Melyik eszköz a legjobb, melyik workflow működik, hogyan lehet AI-agentet építeni, hogyan lehet automatizálni a napi munkát, melyik modell tud többet, gyorsabban, olcsóbban. Ezek valódi kérdések, és sok esetben valóban hasznos is velük foglalkozni. A probléma inkább ott kezdődik, amikor a napi újdonságok teljesen elfedik a mélyebb mintázatokat. Ilyenkor könnyen összekeverjük a valódi trendet a marketinges lendülettel, az átmeneti figyelmet a strukturális változással.

A mostani AI-piacon különösen nehéz felismerni, hogy mi számít valóban fontos jelenségnek. Nem minden új funkció jelent valódi elmozdulást. Nem minden új szereplő fogja átírni a piacot. Nem minden automatizálási ígéret mögött van fenntartható üzleti logika. És nem minden trend lesz olyan erős, mint amilyennek elsőre látszik. Az AI-agentek, a generatív keresés, az új alkotóeszközök vagy a beszélgető felületek mind fontos jelenségek, de önmagukban nem mondják el, hogy valójában milyen világba tartunk.

Szerintem ezért ma az egyik legfontosabb készség nem az, hogy ki tud gyorsabban alkalmazni egy új eszközt, hanem az, hogy ki tud jobb kérdéseket feltenni a zaj mögött. Milyen problémát old meg ez a fejlesztés valójában? Kinek jelent tartós előnyt? Milyen emberi vagy üzleti folyamatot változtat meg? És mi az, ami ebből öt év múlva is velünk marad? Ha ezeket a kérdéseket nem tesszük fel, nagyon könnyen belecsúszunk abba, hogy állandóan reagálunk, de ritkán értjük meg, mi történik körülöttünk.

Vállalkozóként, szabadúszóként miért fontos, hogy ezt jobban értsd?

Szabadúszóként vagy vállalkozóként az AI-zaj nem egy távoli technológia. Sokkal közvetlenebbül érinti a napi munkát, mint elsőre gondolnánk. Egy nagyobb szervezetben külön csapatok figyelhetik a változásokat, elemezhetik az eszközöket, tesztelhetik a bevezetéseket. Egy kisebb vagy egyéni vállalkozásban viszont ugyanezek a kérdések sokszor ugyanarra az emberre esnek vissza, aki közben ügyfelet kezel, ajánlatot ír, marketinget csinál, adminisztrál és próbálja egyben tartani a működését. Ilyenkor különösen csábító, hogy gyors válaszokat keressünk.

Csakhogy üzleti szempontból nem az a legfontosabb kérdés, hogy melyik AI-eszközt próbálod ki jövő héten. Hanem az, hogy milyen irányba alakul át a piac, amin dolgozol. Milyen típusú munka válik olcsóbbá. Milyen tudás értékelődik fel. Mit várnak majd az ügyfelek. Hogyan alakul át a döntések sebessége, minősége és költsége. Mely területeken nő a verseny, és hol nyílik új lehetőség azoknak, akik gyorsan és józanul tudnak alkalmazkodni.

Vállalkozóként a változások hatását ráadásul sokszor gyorsabban megérzed, mint egy nagyobb cég. Ha bizonyos típusú szövegírás, kutatás, kreatív előkészítés vagy adminisztratív munka könnyebben kiválthatóvá válik, az nem elméleti kérdés lesz, hanem árazási, pozicionálási és ügyfélszerzési kérdés. Ha egyre többen képesek átlagos minőségű outputot előállítani AI segítségével, akkor a különbséget egyre kevésbé a puszta kivitelezés fogja jelenteni, és egyre inkább az értelmezés, a stratégiai gondolkodás, az emberi ítélőképesség és a valódi nézőpont.

Mit tanít erről a civilizációk nézőpontja?

A könyvemben azért indulok távolabbról, mert szerintem az AI-t nem érdemes pusztán egy újabb technikai, technológiai hullámként nézni. Ha meg akarjuk érteni, mi történik körülöttünk, akkor érdemes történeti perspektívából is ránézni. Ezért kap hangsúlyt benne a civilizációk, a földrajz és a gondolkodás eszközeinek története.

A civilizációkról szóló rész abban segít, hogy ne csak az aktuális eszközöket nézzük, hanem azt is, hogyan épülnek be a technológiák a társadalmak működésébe. A történelemben a nagy változások nem csak abból fakadtak, hogy megjelent egy új eszköz, hanem abból, hogy az hogyan alakította át a tudást, a hatalmat, a munkamegosztást és az együttműködést.

Pontosan ezért érzem úgy, hogy az AI kapcsán is többre van szükség napi tippeknél. Jó kérdés, hogy mit tud egy új modell. De legalább ennyire fontos kérdés az is, hogy milyen új gondolkodási infrastruktúra épül körénk, és ez hogyan hat majd ránk vállalkozóként.

Kikre érdemes figyelni, ha nemcsak használni, hanem érteni is szeretnéd az AI-t?

Az AI-ról szóló beszélgetésekben gyakran maguk az eszközök kapják a legtöbb figyelmet. Pedig legalább ennyire fontosak azok az emberek, cégek és gondolkodók, akik a fejlődés irányait alakítják. A könyv egyik publikus fejezete is erről szól: kik azok, akikre azért érdemes figyelni AI szempontból, mert nemcsak technológiát építenek, hanem a jövőképet is formálják.

Ez azért lényeges, mert az AI fejlődése nem pusztán technikai kérdés. Döntések eredménye. Milyen modellek kapnak erőforrást, milyen adatokkal dolgoznak, milyen üzleti érdekek mozgatják őket, és milyen emberképet tükröznek. Ezek elsőre távolinak tűnhetnek, de hosszabb távon a hétköznapi használatunkat is meghatározzák.

A könyvemmel is ez volt a célom. Nem még egy olyan anyagot akartam írni, ami csak arról szól, melyik eszköz mit tud. Inkább egy olyan keretet szerettem volna adni, ami segít a hype-on túl is észrevenni, mi történik valójában körülöttünk.

5 tipp vállalkozóknak és szabadúszóknak

  • Ne csak azt kérdezd, mit tud egy új AI-eszköz, hanem azt is, milyen mélyebb üzleti vagy társadalmi trend része.
  • Külön kezeld a rövid távú hatékonyságot és a hosszú távú alkalmazkodást. A kettő nem ugyanaz.
  • Figyeld meg, a saját munkádban mely feladatok olcsósodnak és mely döntések értékelődnek fel.
  • Ne építs kizárólag hype-ra. A stabil rendszerek általában többet érnek, mint a gyors, látványos kísérletek.
  • Olvass hosszabb, mélyebb anyagokat is a témában, mert a felszíni tippek önmagukban ritkán adnak elég kapaszkodót.

Összefoglaló

Az AI-ról ma nagyon könnyű úgy beszélni, mintha kizárólag eszközök, promptok és új funkciók világáról lenne szó. Vállalkozóként azonban ennél jóval nagyobb a tét. Az AI nemcsak a napi munkát alakítja át, hanem a tudás értékét, a döntések logikáját, a versenyt, a munkaerőpiacot és végső soron azt is, hogyan gondolkodunk önmagunkról a technológiához képest.

Éppen ezért nem elég a hype-ot követni. Szükség van olyan keretekre, amelyek segítenek a felszín mögé nézni. Ki alakít kit? című könyvem ezt szeretné megadni: egy olyan nézőpontot, ami nem a pillanatnyi trendekből indul ki, hanem abból, hogy milyen korszakba lépünk bele, és ebben hogyan maradhatunk józanok, tudatosak és emberiek.

Ha érdekel ez a megközelítés, több nyilvános fejezetbe is bele lehet olvasni az oldalamon. Ezek közül a nagyobb történeti perspektívát jól mutatja az élet megjelenéséről és A civilizációk-földrajz kapcsolatáról szóló rész, míg az AI jövőjét formáló szereplőkről szóló fejezet abban segíthet, hogy lásd, kiknek a gondolkodása alakítja ma ezt a területet.

A munka ünnepe másképp néz ki, ha nincs főnököd

Május 1-je, a munka ünnepe az egyetlen ünnep, amit azért tartunk, hogy ne dolgozzunk. Kivéve talán téged, mert nincs főnököd, aki megmondja, hogy ma pihenő van. Gondolj bele: ez egyszerre a legnagyobb bizonyítéka annak, hogy sikerült – és a legnagyobb emlékeztető, hogy a szabadságot naponta meg kell védeni. Még önmagaddal szemben is. Ez a cikk arról szól, hogyan.

Ami megváltoztatta, hogyan gondolkodunk a munkáról

Az 1800-as évek végén a gyári munkások napi 12-16 órát dolgoztak, gyakran embertelen körülmények között. Szabadnapról szó sem volt. A munkaidő nem ért véget egy fix időpontban, a munkások addig robotoltak, amíg kellett. Ez a helyzet vezetett ahhoz, hogy 1886. május 1-jén Chicagóban százezrek léptek utcára egyetlen követeléssel: a 8 órás munkanapért.

„Eight hours for work, eight hours for rest, eight hours for what you will.”

A Haymarket téri tüntetés vérbe fulladt. Az azonnali változás elmaradt, de a folyamatot többé nem lehetett megállítani. A követelés tovább gyűrűzött, országról országra, évről évre. 

1889-ben május 1-jét a munka nemzetközi ünnepévé nyilvánították annak az elvnek az emléke, hogy a munkaidőnek határa van, és ez a határ jogod, nem kiváltságod. És ezzel megszületett az a keret, amiben ma is gondolkodunk a munkáról.

Ami akkor a munkaidő csökkentéséről szólt, az ma már egy egészen más szinten folytatódik. Még mindig a napi 8 órás munkaidő legelfogadottabb munkaidő-modell, de ez mára csak egy a számtalan lehetőség közül.

Mit jelent ma a munka szabadsága?

Ma a világ legtöbb pontján a 8 órás munkaidő az alapértelmezett. Az általános kérdés egyensúlyról szól: hogyan dolgozzunk úgy, Ma a világ legtöbb pontján a 8 órás munkaidő az alapértelmezett. Az általános kérdés egyensúlyról szól: hogyan dolgozzunk úgy, hogy megfelelő egyensúly alakuljon ki a munka és a magánélet terén.

Alkalmazottként ezt a rendszeren belül kell megoldanod. Freelancerként te vagy a rendszer. Te teremted meg azt a közeget, amiben a legjobban teljesítesz. Te döntöd el, milyen típusú munkát csinálsz szívesen, milyen környezetben dolgozol hatékonyan, és mikor van az a pont, amikor elég volt mára. Ennek persze ára van. A szabadság és a felelősség ugyanannak az éremnek a két oldala – és freelancerként mindkettővel te nézel szembe.

A laptop + internet = iroda gondolata mára természetessé vált. De ez nemcsak fizikai szabadság. Ez egyszerre a legnagyobb előnyöd és a legnagyobb kihívásod. Mert ami neked dolgozik, az ellen is tud dolgozni – ha nem figyelsz oda.

Ugyanakkor, ha bárhonnan és bármikor dolgozhatsz, könnyen átcsúszhatsz a folyamatos készenlét állapotába. Az otthon egyszerre lesz iroda és pihenőtér, a reggeli kávé mellé becsúszik egy e-mail, este a kanapén „még egy utolsó feladat”… és a határok szép lassan eltűnnek. 

Ezt pedig sokan már csak akkor veszik észre, amikor már régen átlépték a határt.

Tudatos szokások, amik megmenthetik a napodat

A határ, amit nem húzol meg tudatosan, egyszerűen nem létezik. De a jó hír: nem kell hozzá nagy változás. Csak néhány következetes szokás:

  • Jelölj ki egy konkrét munkasarkot. Nem kell külön iroda: elég egy szék, vagy egy asztal, ami csak a munkáé.
  • Tarts egy átváltó rituálét a nap elején. Kezdd a napot egy rövid sétával, mintha „munkába mennél”, vagy akár egy meditációval, légzőgyakorlattal. Mindenképpen valami olyasmit válassz, ami elkülöníti a hétköznapi teendőket a munkától, és segít „átcsatornázni” magad egy másik belső térbe.
  • Próbálj ki új helyszíneket a munkához. Egy kávézó is jó lehet, de sokszor még jobb megoldás egy coworking iroda, mert nem szigeteled el magad, mégis nyugodt, csendes teret ad a kreatív és hatékony munkához.
  • Teremtsd meg saját ritmusod. Ne a tökéleteset, hanem a számodra jól működőt.

A pandémia ezt a szemléletet csak felgyorsította: emberek milliói tapasztalták meg, hogy a munka nem helyhez kötött. Amit te már tudtál, azt most a világ is tanulja.

Ha mélyebben érdekel, merre tart ez az egész, érdemes ezt a cikket is elolvasnod.

A szabadság tehát nem ajándék. Inkább egy folyamatos döntés.

A több lábon állás, mint a biztonság záloga

Sokáig az jelentette a stabilitást, ha volt egy állandó munkahelyed, de ez egyre kevésbé igaz. Freelancerként a biztonság máshonnan jön: több ügyfélből, több bevételi forrásból, több irányból. Ez elsőre bizonytalanabbnak tűnhet, de valójában egy másfajta védelmet ad.

Nem egyetlen rendszer tart meg hanem az, hogy képes vagy mozogni benne.

Ez a rugalmasság pedig nemcsak anyagi kérdés. Mentálisan is ad egy fontos kapaszkodót: több lehetőséged van, és ez önmagában is szabadság.

Így segít téged a külső és a belső utazás

A mozgástér, amit a freelancer lét ad, először általában kifelé mutat. A külső lehetőségek adottak.Új helyszínek, más városok, ismeretlen környezet. Ezek nemcsak élményt adnak: az új ingerek serkentik a kreatív gondolkodást és segítik a problémamegoldó képességed, és időnként pontosan azt a lendületet adják, amire szükséged van.

„A világ egy nagy könyv. Aki nem utazik, csak egyetlen lapját olvassa.” – Szent Ágoston

De a legfontosabb utazás mégis befelé történik. Mert a külső szabadság akkor működik igazán, ha tudod, ki vagy.  Szabadúszóként pedig nem köt fix struktúra, nincs külső rendszer, amihez alkalmazkodnod kell. Neked kell megfigyelned mikor vagy igazán produktív, milyen környezet inspirál, mi az, ami feltölt, vagy hol vannak a határaid. Ez az önismereti út , ami az egyik legfontosabb befektetés, amit magadba tehetsz.

Munka és identitás

Freelancerként a „mit csinálsz?” kérdésre adott válasz rendszerint hosszabb annál, mint amit egy névjegykártya elbír.

A klasszikus munkahely nemcsak egy fizikai teret ad, hanem közösséget és identitást is. Amikor ebből kilépsz, nemcsak a helyet hagyod ott, hanem egy kész struktúrát is, ami eddig meghatározott. Ezért van az, hogy a váltás gyakran több, mint karrierdöntés. Inkább önmagad egyfajta újradefiniálása.

Közben generációs szinten is változik a kép. A fiatalabbak számára a helyfüggetlen munka már nem kivétel, hanem alapértelmezett lehetőség. A minőségi munka pedig egyre kevésbé kötődik irodákhoz. És talán ez az egyik legfontosabb elmozdulás.

Mi hajt valójában?

Nem mindenkit ugyanazok a dolgok mozgatnak. 

Van, akit a szabadság, van akit az alkotás öröme, van akit a változatosság hajt. És van, akit egyszerűen az, hogy szeretné a saját szabályai szerint élni a mindennapjait.

Érdemes ezt tisztán látni. Mert az, hogy téged mi motivál, meghatározza azt is, hogyan építed fel a munkád, és mennyire érzed majd a helyeden magad benne.

A munka ünnepe rólad is szól 

Május 1-je, a munka ünnepe eredetileg azoké volt, akik harcoltak azért, hogy a munkának legyen határa. Hogy maradjon tér az életre.

Ma te vagy az, aki ezt a határt meghúzza. Nem egy főnök, nem időbeosztásod, nem egy iroda, hanem te. Ez egyszerre jelent szabadságot, felelősséget és néha bizonytalanságot.

Őszintén? Lesznek napok, amikor megkérdőjelezed az egészet. Amikor a kiszámíthatatlanság nehezebbnek tűnik, mint egy fix keret. Ez része az útnak.

De valószínűleg volt már olyan is, amikor a saját feltételeid szerint kezdted a napot, és pontosan érezted, miért csinálod ezt. És ha itt tartasz, valószínűleg már tudod: megéri.

A ZseniZónád: a vállalkozásod és portfólió karriered origója

A legtöbb ember olyan munkával tölti a karrierjét, amiben jó. Szinte senki sem végez olyan munkát, amelyre született. Íme, hogyan találhatod meg a különbséget, és miért fontosabb ez, mint gondolnád.

Van benned egy verzió, amely teljesen más szinten működik. Nem az, amelyik megbízhatóan teljesít, kompetensen kezeli a dolgokat, és jó visszajelzéseket kap. Egy másik verzió, amelyik olyan könnyedén végez rendkívüli munkát, hogy az alig érzi munkának. Amelyik elfelejti az időt, látszólag semmiből generál ötleteket, és olyan eredményeket hoz létre, amelyeket senki más nem tudna megismételni. Ez a verzió a ZseniZónájában él. És nagy valószínűséggel ritkán találkozol vele.

A négy zóna

Gay Hendricks A Nagy Ugrás című könyvében az emberi tevékenység négy zónáját írja le: egy spektrumot, amely megmagyarázza, miért érzik magukat olyan sok tehetséges ember csendesen beteljesületlennek.

Az inkompetencia zónája egyszerűen meghatározható: dolgok, amelyeket mások jobban csinálnak. Feladatok, amelyek leszívják az energiádat, és eleve valaki más felelősségkörébe tartoznak. A legtöbb ember tudja, hogy kerülje el ezt a zónát. Ennek ellenére vannak, akiknek a napi tevékenységeik többsége ebbe a zónába tartozik.

A kompetencia zónája az, ahol a dolgok elcsúszhatnak. Olyan tevékenységek és készségek tartoznak ide, amikben jók vagyun, de sokan mások is. Ez a zóna tele van olyanokkal, amire igaz az, hogy “rendben van, felejthető, és csendesen kimerítő”.

A kiválóság zónája a veszélyes. Ezekben a dolgokban valóban nagyszerű vagy. Ezt jutalmaznak, ezért léptetnek elő, ezért támaszkodnak rád. Felelősségteljesnek érzed magad tőle. De a kiválóság sokszor a zsenialitás ellensége, – egy aranyozott ketrec, amely elég kényelmessé tesz ahhoz, hogy soha ne fedezd fel, mire is születtél valójában.

Aztán ott van a zsenizóna: ahol természetes adottságaid mély örömmel és egyedi hatással találkoznak. Munka, amely neked könnyűnek tűnik, másoknak viszont rendkívülinek. Feladatok, amelyeket csak te tudsz elvégezni éppen úgy, ahogy te csinálod.

A legtöbb ember a kiválóság zónájában éli az életét, összekeverve a jutalmat a jelentéssel.

Miért gondolkodunk kicsiben

Íme a kényelmetlenebb rész. A legtöbbünk nem azért nem jut el a zsenizónába, mert tudunk hozzáférni, megközelíteni, belemerülni, hanem azért, mert tudattalanul azt hisszük, hogy nem érdemeljük meg, hogy ott legyünk.

Hendricks ezt felső korlátnak nevezi. Minden embernek van egy belső termosztátja, egy beállítási pontja arra vonatkozóan, hogy mennyi sikert és örömet és enged meg magának megtapasztalni. Amikor a dolgok túl jól mennek, a tudattalan elme bekapcsolja a hűtőrendszert: veszekedéseket kezdeményezünk, aggodalmakat gyártunk, megbetegszünk, vagy finom módszereket találunk arra, hogy visszahúzódjunk az ismerős területre, a komfortos hőmérsékletre.

Ez önszabotázsként jelenik meg közvetlenül egy áttörés után. Rejtélyes konfliktusként a megbízóddal a legjobb munkahetéd után..

A felső korlát nem jellemhiba. Ez egy mélyen emberi reakció az ismeretlen magasságra. A feladat nem az, hogy megszégyenítsd magad miatta, hanem az, hogy észrevedd, nevén nevezd, és mégis tovább menj.

Erre szokták az élsportolók és sikeres vállalkozók mondani, hogy a siker a komfortzónán túl van – amit sokszor félreértünk. Valójában ez a mondat arra vonatkozik, hogy ha kibírjuk, hogy benne maradjunk a termosztát által jelzett hőfok felett, rengeteg mindent tanulunk magunkról, de ami még fontosabb, áttörjük a termosztát felső korlátját.

A zsenizónád felfedezése

A zsenizónád nem személyiségteszttel fedezed fel. Őszinte önreflexióval ásod elő. Négy kérdéssel már a lényegre törhetsz:

Milyen munka közben felejted el az időt? A flow nem véletlen. Amikor valóban erőfeszítés nélkül merülsz el valamiben, közel vagy a zsenizónádhoz.

Miért fordulnak hozzád mindig az emberek? Mások sokszor látják a zsenialitásunkat, mielőtt mi magunk meglátjuk. Azok a minták, amelyeket kollégák, barátok és idegenek keresnek benned, olyan adatok, amelyeket érdemes komolyan venni.

Mi az, ami neked könnyűnek tűnik, másoknak viszont nehéznek? Pontosan azért vetjük el legnagyobb ajándékainkat, mert könnyűnek érezzük őket. A könnyűség nem azt jelzi, hogy valami lényegtelen, – azt jelzi, hogy a te szupererőd.

Mit tennél akkor is, ha senki sem fizetne érte? A belső öröm a legtisztább iránytű. Vesd el a fizetést és a státuszt. Mi marad?

A zsenizónád megőrzése

A zsenizónád ismerete egy dolog. A tényleges ott éléshez három lépés szükséges. Először, delegáld a kompetencia zónádat. Találj valakit, akinek a te „meh” munkád az ő zsenialitása. Szervezd ki, automatizáld, vagy egyszerűen hagyd abba. A delegálás nem lustaság — ez sokszorozás.

Másodszor, védd a zsenizóna idejét. Naponként legalább két megszakítás nélküli órát tarts fenn a legmagasabb értékű munkádhoz. Őrizd megalkuvás nélkül. A legtöbb ember a legjobb óráit emailre és értekezletekre fordítja, majd csodálkozik, miért érzi magát elakadva.

Harmadszor, közöld, mi tölt fel energiával. Mondd el a főnöködnek, a csapatodnak, az ügyfeleidnek. A legtöbb ember soha nem küzd azért, hogy több szeretett munkát kapjon, mert kényeztetésnek tűnik. Nem az, hanem stratégia. Jobb munkát végzel, jobb eredményeket érsz el, és több értéket teremtesz, ha természetes adottságaidból működsz.

A zsenizónád célja

Íme, amit Hendricks megértett: a zsenizónában való élet legnagyobb akadálya nem a készség, a lehetőség vagy a körülmény. Az a csendes meggyőződés, hogy önző lenne azt követni, ami természetesen jön és örömet okoz, hogy ott kell maradnod, ahol szükség van rád, nem pedig ott, ahol kivételes vagy.

De a zsenialitásod nem csak téged szolgál. Mindenkit szolgál körülötted. A világnak nem több emberre van szüksége, akik kötelességtudóan végzik azt a munkát, amelyben jók. Olyan emberekre van szüksége, akik a legmélyebb adottságaik és a legnagyobb örömük metszéspontjában működnek.

Ha egyszer megtaláltad a zsenizónád, kötelességed kiaknázni. Ezzel szolgálod a környezeted, kozösséged és az ügyfeleidet.

Munka-magánélet egyensúly: A szabadúszó életmód egyik legnehezebb aspektusa

0

Az otthoni munkavégzés a szabadúszó világ alapértelmezetté életmódja.

Ám mint mindennek, ennek is megvannak a nehézségei: az önmotiválás, a külső struktúra hiánya, a monotonitás vagy a szociális ingerek szegénysége.

Ebben a cikkben egy hasonlóan fontos, és szinte minden otthon dolgozót érintő problémát érintünk: hol húzódik a határ munka és magánélet között? 

A home office árnyoldala: munka-magánélet összefolyása

Amikor ugyanaz az asztal szolgál irodaként, étkezőként és pihenőtérként is, könnyen összemosódnak a szerepek. Egy hosszú megbeszélés a családi időbe nyúlva, egy gyors e-mail vacsora közben, vagy egy félbehagyott feladat befejezése lefekvés előtt igazán nem tűnik komolynak, de közben mégis erőteljes hatást gyakorolnak a családi kapcsolatokra, illetve a saját mentális állapotunkra – a tudatos elválasztás tehát nemcsak a hatékonyságot növeli, hanem a mentális jóllét szempontjából is kulcsfontosságú. 

Az egyik legnagyobb kihívás az, hogy nincs klasszikus munkaidőd. Nincs egy pont a nap végén, amikor hivatalosan is befejezed a munkát, így könnyen belecsúszhatsz abba, hogy este, vagy akár még hétvégén is dolgozol. 

A megoldás első lépése a tudatos határhúzás. Érdemes kijelölni egy fix munkaidőt, még akkor is, ha ezt csak magadnak tartod fenn. Ha például eldöntöd, hogy délután öt után már nem dolgozol, akkor ezt próbáld következetesen betartani, és az ügyfeleid felé is kommunikálni. Ugyanilyen fontos a fizikai tér elkülönítése is: ha van rá lehetőséged, alakíts ki egy külön munkasarkot, amelyhez csak a munkát társítod. Ez segít abban, hogy mentálisan is könnyebben átkapcsolj, vagy éppen kikapcsolj.

Az időmenedzsment szintén kulcsszerepet játszik az egyensúly fenntartásában. Ha nem tervezed meg előre a napodat, könnyen szétcsúszhatnak a feladatok, és a munka egész nap elhúzódhat. Hasznos lehet, ha kijelölöd a nap három legfontosabb teendőjét, és ezekre koncentrálsz először. Emellett érdemes tudatosan beiktatni szüneteket is, mert a folyamatos munka nemcsak kevésbé hatékony, hanem hosszú távon kimerítő is, a kimerültség pedig végül kiégéshez vezet.

Szabadúszóként különösen fontos megtanulni nemet mondani. A bizonytalan bevétel miatt sokan hajlamosak minden lehetőséget megragadni, még akkor is, ha több gondot vesznek a magukba, mint amennyit profitálnak belőle. Fontos tudatosítani magadban, hogy nem minden projekt éri meg az idődet és energiádat. Ha túl sok feladatot vállalsz, az nemcsak a magánéleted rovására megy, hanem a munkád minőségét is rontja.

A folyamatos online jelenlét szintén megnehezíti a kikapcsolódást. Az értesítések, emailek és üzenetek könnyen visszahúznak a munkába még akkor is, amikor már pihennél. És ehhez nem kell fizikailag megnyitni az emailt, elég ha értesítést kapsz róla, és mentálisan máris eltéríti a gondolkodásod. 

Fontos azt is látni, hogy nem mindenki ugyanúgy küzd meg a munka és magánélet egyensúlyával, hiszen személyiségtől és élethelyzettől is erősen függ, ki mire helyezi a hangsúlyt. Van, aki alapvetően a kapcsolatait és a családi életét teszi előtérbe, ezért hajlamos háttérbe szorítani a munkát, ami hosszabb távon bizonytalansághoz vagy stresszhez vezethet. Mások inkább teljesítményorientáltak, akár nárcisztikus vonásokkal is, – számukra a siker, az elismerés és a folyamatos haladás fontosabb, így könnyebben feláldozzák a pihenést vagy a magánéletet. Egyik működés sem jobb a másiknál, viszont mindkettő hordozhat kockázatokat, ha szélsőségekbe csúszik. Éppen ezért a kulcs az önismeret: ha tisztában vagy azzal, hogy te melyik irányba hajlasz, tudatosabban teremthetsz egyensúlyt a saját életedben.

Konklúzió

A rutinok kialakítása tehát segít abban, hogy stabilitást vigyél a mindennapokba. 

Egy jól felépített napirend —például egy reggeli indító rutin és egy tudatos munka lezárás— segít abban, hogy ne folyjon össze a napod. 

Paradox módon ezek a kis korlátok adják meg azt a keretet, amelyben a szabadság valóban élhetővé válik.

Ha azt érzed, hogy egyszerűen nem tudsz teljesen kikapcsolni, és a munka folyamatosan ott jár a fejedben, akkor érdemes lehet nem erőltetni a teljes leválást, hanem inkább tudatosan összekapcsolni a kettőt. Például nézhetsz olyan motivációs filmeket vagy dokumentumokat, amelyek inspirálnak, mégis kikapcsolódást nyújtanak, vagy hallgathatsz podcastokat, amelyek egyszerre fejlesztenek és szórakoztatnak. Ugyanez igaz lehet egy könnyedebb szakmai könyvre vagy akár egy sétára, ahol közben átgondolod az ötleteidet. Így nem érzed azt, hogy kiesel a munkából, mégis adsz magadnak egy lazább, feltöltő időszakot. Ez különösen hasznos lehet azoknak, akik nehezen választják szét élesen a munkát és a magánéletet, mert egy átmeneti megoldást ad a két világ között.

A munka és magánélet egyensúlya freelancerként tudatos döntések sorozata. Nem attól leszel sikeres, hogy folyamatosan dolgozol, hanem attól, hogy képes vagy fenntartható módon működni. Ha megtalálod azt a rendszert, ami számodra működik, akkor nemcsak hatékonyabb leszel, hanem kiegyensúlyozottabb is, és végső soron ez a valódi szabadság.

Hogyan lett a Pixelgyár alapítójából Make.com szakértő? – interjú Tóth Zsuzsannával

Tóth Zsu karrierjének van egy visszatérő mintázata: a tömeg előtt veszi észre a trendeket. 2010-ben készítette el az egyik első magyar online tanfolyamot, amikor még senki sem hitte, hogy ez működhet. Amikor megjelent a GPT, nem sokáig töprengett, inkább elkezdte kitalálni, hogyan tudja beépíteni a saját munkájába.

Arról beszélgettünk, hogyan épül fel ma egy freelancer vállalkozás AI-alapokra, miért kellett bezárni a Pixelgyárat, és miért döntöttek úgy a családjával, hogy külföldre költöznek.

Hogyan mutatnád be magad valakinek, aki most hall rólad először?

Született szabadúszó vagyok. A szüleim annak idején “maszekok” voltak, azaz már gyerekkoromtól besegítettem a vállalkozásukba. Ez nem volt egy jól menő vállalkozás, kertészet-nagybani virágkereskedelem, 0-24-ben munka és klasszikus kényszervállalkozás lett belőle a 90-es években.

Szóval engem nem az alkalmazotti pályára készítettek fel, hanem arra, hogy mindig találjam meg azt a “piaci rést” amit épp vesznek az emberek. Nagyon sokat tanultam a marketingről már akkor, anélkül, hogy tudtam volna mi az.

A webdesign sem volt még webdesign, amikor rátaláltam – még betárcsázós internet volt- , én is akartam forgó gif postaládákkal kezdetleges honlapokat készíteni. Viszont egészen addig számítógépem sem volt. Látszik, hogy mekkorát ugrott a technológia bő 20 év alatt, amikor én kezdtem.

Weboldalakat készítettem a környezetemben lévő kisvállalkozóknak, egyre többet, ahogy elkezdték használni üzleti célra az internetet. Ezt én akkor elsősorban külföldi fórumok folyamatos túrásával tanultam. Kurzusok nem voltak, mert még neve sem volt a dolognak – webmester, honlapkészítő. Egy ideig nem is volt szempont, hogy hogy néz ki, csak legyen rajta az információ.

Később igen – voltam alkalmazott is – amikor megszületett az első lányom, akkor elmentem reklámügynökségekhez és ügyféloldalon is dolgoztam az akkor legismertebb elektronikai webáruháznál. Itt rengeteget tanultam, aztán egy nap felálltam és onnantól a saját kis ügynökségemet kezdtem el építgetni.

A Pixelgyár pedig a második lányom születésével egyidős – ekkor egy népszerű blogot vezettem a webdesignról és mindenki azt kérdezte, hol lehet megtanulni. Sehol nem lehetett. 2010-ben elkészítettem az első magyar online tanfolyamok egyikét. Mindenki kiröhögött, hogy senki sem fog online ilyesmit tanulni – 2020-ra, mire mindenki online tanult, már több ezer ember tanult nálunk. Ekkor már nem egyedül csináltam: 2016-ben felkértem a legnagyobb konkurensem, hogy dolgozzunk együtt – Pócsik Emese lett a fejlesztői oldal – és ő is az egyetlen, aki még mindig része az életemnek.

A Pixelgyár bezárása után sabbaticalra mentem, tanulni, megtalálni mit akarok csinálni a jövőben. Idén év elején leraktam a Make.com Expert vizsgákat és azóta szakértőként és most már oktatóként is üzleti automatizálással foglalkozom.

make-com-chatbot-keszites-scenario-susana-make-expert

Honnan jött az online tananyag gondolata? 

Az élet szülte. Dunakeszin laktam, egy 5 és egy újszülött kislánnyal és nem volt sem pénzem irodára Budapesten, sem lehetőségem bejárni. Eleinte iskolai számítógépteremben gondolkodtam, aztán rájöttem, hogy mindenkinek van számítógépe és az internet előtt ülnek. Ezzel a húzással rengeteg vidékinek adtam azonnal lehetőséget a tanulásra. Az első anyagok nagyon fapadosak voltak, de működött.

Van olyan kiemelt projekted, amire kifejezetten büszke vagy?

Freelancerként nagyon sok tenderben is részt vettem – nyilván a lánc utolsó szemeként. Ami nekem nagyon szabadúszós volt, az a sok évvel ezelőtti RTL Klub tender volt, amit az én terveim alapján hozott el az ügynökség, de én közben elmentem a családdal a Balatonra. Viszont meg kellett csinálni, így amíg a család pancsolt, én látványterveket gyártottam a szobában. A nyaralva dolgozni első verziója kínlódós volt, de ott megéreztem, hogy amúgy így is lehetne…

Mikor kezdtél el másokkal is együttműködni? Volt-e hagyományos értelemben vett alkalmazottad, vagy csak vállalkozói együttműködések? 

Mindig. Azért szeretem az internetet, mert minden megjelenés mindig ajtókat nyitott ki. Ez a munka is úgy talált rám, hogy olvasták a blogom. És még sok más ismeretség is. 

A Pixelgyárban már volt asszisztensem, általában alkalmazásban. A vendégoktatók más területek szakértői, aztán később a saját mentoráltjaim lettek, élő példaként is. A legnagyobb csapatom 12 fő volt, akik vegyesen voltak alkalmazottak és szabadúszók.

Hogyan alakult az évek során a tanfolyam tematikája? 

A téma folyamatosan bővült. Egy időben pont azért nem OKJ-ztattam le, mikor még lehetett volna, mert 4 évig ugyanazt kellett volna tanítanom. Ez az informatikában nonszensz. Mondjuk kellett volna jelenléti ívet is vezetni, – nem nagyon értette az oktatási hivatal, hogy mi az, hogy online oktatás. A fő zászlóshajó mindig a webdesigner kurzus volt, ami egyaránt alkalmas volt arra, hogy valaki designer legyen és arra is, hogy kisvállalkozóként A-Z-ig maga csináljon mindent.

Azt is el kell mondanom, hogy bár az anyag folyamatosan frissült és a technológia kapcsán egyre könnyebb lett, egyre nehezebben tudták feldolgozni az emberek. 

A GPT térnyerésével azonnal tudtad, hogy ebbe az irányba kell elmenned?

Nekem az egy ajándék volt. Pont annyira lettem izgatott, mint amikor először írta ki a weboldalam, hogy Hello World! Tudtam, hogy megváltozott minden. De sokáig kerestem, hogy az AI világban mit osztottak nekem. A kép- és videógenerálást hamar meguntam és a vizualitás helyett inkább a működés felé fordultam. 

A mai napig leesik az állam egyszerű dolgoktól is, mert tudom, hogy hány órát szenvedtünk ezzel kézzel éveken át. Úgy érzem megsokszorozták az eszközök a hatékonyságom, de már látom a mentális veszélyeit is az állandó használatnak, – ez az egyik olyan témám, amiről sokat szeretnék beszélni. Egyre több az erre irányuló kutatás is: észnél kell lenni, hogy ne veszítsük el a saját gondolataink.

Mindig élen jártál a trendek követésében, honnan szoktál inspirálódni?

Designerként kötelező köröm volt minden reggel átnézni a legnagyobb design portálokat. Ma már nem érdekel a webdesign, így elsősorban Medium és Substack cikkeket olvasok, LinkedInen követek szakembereket, ők diktálják ennek a témának a trendjeit.

Mikor, miért döntöttetek a külföldre költözés mellett?
Ez egy nagyon összetett kérdés, és így a választások után már elárultam, hogy a 2022-es választás és az ukrán háború engem 3 kislánnyal arra késztetett, hogy kezdjünk új életet, méghozzá nagyon messze. Mi abban az időszakban bezárkóztunk a saját otthonunkba. Nagyon bántó és mérgező közegnek kezdtük érezni Magyarországot, ahol nem akartuk felnevelni a gyerekeinket. 

Az oktatás volt az egyik fő szempont. Nulláról újrakezdeni még akkor is, ha szabadúszóként hoztuk a megélhetést pokolian nehéz volt. És könnyű is, mert elkezdtünk megszabadulni egy csomó rossz beidegeződéstől. 

Az költözés éve volt a freelancing tökéletes példája. 10x költöztünk egyik Airbnb-ből a másikba, internet hol volt, hol nem volt, – és abban az időszakban dübörgött a Pixelgyár. Volt, hogy az élőt úgy tartottam meg, hogy előtte dobáltuk le a bőröndöket az új lakásban. Megtanultam mindenhol tartalmat készíteni, hogy a homokos tengerparton szélben dolgozni szívás, hogy a naptól nem látni a kijelzőt, az óceántól nem hallani semmit 😀 Szóval a képeslapban élni másmilyen volt, mint vágyakozni rá. De imádtam és rettegtem egyszerre, hogy hogy fogok egy teljesen idegen társadalomban, egy általam nem beszélt nyelven helytállni. Sikerült, de nem volt sima.

Hogy fogadta a családod a kiköltözés ötletét? Mennyi idő alatt zajlott le? 

Április 8-án volt a választás, májusban már beirattam a gyerekeket Zoomon a spanyol iskolába és csak azt vártuk, hogy véget érjen a tanév. Nekem csak édesanyám maradt otthon, a férjem családja nem örült nyilván, – de mára megértették, elfogadták a döntésünket. 

Funfact: előtte 10 évig csak Ausztriáig terveztünk, de valahogy sosem indultunk el.

Lehetséges-e, hogy a jövőben visszaköltöztök?

Ha azt mondom, hogy soha, akkor az élet tuti hoz egy olyan helyzetet, hogy ezt vissza kelljen vonnom. Jelenleg a lányok körül forog minden; hol fognak továbbtanulni, ők hol akarnak neki indulni az életnek? Nemzetközinek neveljük őket, mára 3-4 nyelven beszélnek, – ez a legnagyobb “nyereménye” az egésznek, illetve nagyobb rálátásuk van a világra, mint egy kis nógrádi faluból, ahol amúgy éltünk. Korábban a vidéki freelancer anyuka életet éltem őzek között a Börzsönyben.

Milyen előnyei, hátrányai vannak a kiköltözésnek? Merültek-e fel olyan aggályok, amik sokáig visszatartottak? 

Kinyílt a világ. Az az érdekes, hogy Spanyolország nem volt soha cél, nem vonzott – a kliséket tudtam róla – meleg van, pálmafa, flamenco, tapas. A Kanári-szigetek ráadásul már Afrika, erős dél-amerikai hatással. Engem nyitottabbá tettek az itt élő emberek, megváltozott a napi tempónk, mi már nem sietünk sehová. Itt láttam, hogy megfér mindenki egymás mellett, ez egy történelme okán multikulturális környezet és nagyon elfogadó. Itt erőből semmit nem lehet megoldani, de egy mosollyal sok mindent. Ez kelet-európai működésű embernek vagy borzalmas vagy rájön, hogy nekik van igazuk. 

Ami visszatartott azok rossz beidegződések, társadalmi konvenciók, elvárások. Amíg az ember nincs benne azt hiszi elmenni a könnyebbik út… de elmenni, otthagyni mindent nem csak anyagilag nehéz, lelkileg egy komoly önismereti út, hogy mire vagyunk képesek egyedül illetve családként.

Mikor, miért döntöttél a Pixelgyár bezárása mellett? 

Nekem ez az időszak 1000%-os volt. Kerestük az új életünk és közben 12 embert koordináltam. Nem tudtam leállni, foglya lettem a cégemnek, mert egy ekkora cég fizetésekkel, járulékokkal, adókkal már nem volt önműködő, ha nem volt kampány.

Közben pedig a társadalom elkezdett érezhetően rosszabbul élni, ahol nem ezek a kiadások az elsődlegesek. A rezsicsökkentés vesztesei a cégek lettek. Kft-ként sokszorosára emelkedett az energiaköltségünk, volt, hogy kaptunk több évre visszamenően vízdíjat 800 ezer Ft-ról, hogy ez fejlesztési költség, meg kell fizetni. Ráadásul az addig negyedévente fizetendő társasági adót is havonta kellett fizetni, ami elvette a mozgásterét ennek a pénznek. És egyre több ilyen tétel volt. Egy napon kiszámoltam, hogy a saját fizetésemet nem tudom kivenni, – miközben milliókat forgalmaztunk, én napi 12-14 órákat dolgoztam. 

És ez sehol nem volt a legyél szabad vállalkozó ideáltól, amiről beszéltem és éltem is elvileg. Elkezdtem meghasonulni önmagammal. Közben megérkezett az AI és akkor azt mondtam, hogy nem akarom megújtani már az anyagot, nem akarok azon agyalni, hogy milyen kampánnyal tudok fizetést adni. Amikor sikerült megvenni a házunkat, akkor azt mondtam, hogy jó, itt a vége. 

Hárman maradtunk, végül most év elején úgy döntöttem, hogy egyedül folytatom, mert már nem a magyar piac a fő cél. Emesével naponta üzenetet váltunk, sokat tanulunk egymástól, a munkakapcsolatból baráti kapcsolat lett, amiért nagyon hálás vagyok. Minden mást automatizáltam, és egyelőre nem tervezek bővítést. De fontos az emberi látásmód is, így néhány ember a véleményét ki szoktam kérni, immár csak barátilag.

Milyen  külföldi különbségeket emelnél ki? Milyen távlatokat látsz magad, a vállalkozók és az átlagemberek előtt? Te hogy képzeled el az AI későbbi térnyerését?

Jelenleg a három fő munkáját már egyedül simán elvégzem AI-val. Három párhuzamos weboldalt húztam fel egyszerre 2 hét alatt, pusztán szöveges iterációval – egy szem kód, egy pixel leütése nélkül. Ez a legnagyobb különbség, hogy egyszerűen más lett a technológia és az idő intervallum. 

A külföldi vállalkozó már nem ott tart, hogy írja meg a GPT a posztot, hanem egy komplett AI alapú ökoszisztémát tart fenn, ahol minden applikáció kommunikál a másikkal, az AI agentek nem csak végrehajtanak, hanem döntéseket is hoznak. Ez most még ingoványos terep, de egyértelműen errefelé megyünk. Hogy maradjunk a weboldalaknál: nem egy fix weboldala lesz egy cégnek, hanem valós időben a felhasználó preferenciához generálódik majd a tartalom, vagy az ajánlat. Még mindig egy béta verzió az egész, de a “jaj de érdekes/veszélyes ez az AI” időszaknak már vége.

Te hogyan tudod felvenni a versenyt a technika fejlődésével? Hogy folyton új szoftverek, és technológiák jelennek meg?

Az az igazság, hogy kell, hogy érdekeljen. A Pixelgyárban sajnos éveken át tapasztaltam, hogy az emberek többségében nincs valódi érdeklődés vagy kíváncsiság. Én sokszor azért próbáltam ki egy új dolgot, hogy lássam, hogy működik valami. Úgy nem lehet például értékesítési folyamatot tervezni, hogy nem kattintok végig 100 webáruházat. Vagy applikációt, ha nem telepítek sokfélét. Ez a gyermeki kíváncsiság most is megvan. Mi ez és én mire tudom majd használni? Például, ha kijön egy új Claude verzió, azonnal megkérdezem, hogy az új tudásával mit tud hozzátenni az én folyamataimhoz. A Cowork-öt hetekig nem volt időm kipróbálni, eleinte nem is értettem mire kell még egy típus, de ma már hiányolnám a hétköznapi munkámból már. 

Azt is el kellett ehhez fogadnom, hogy nem tudok mindennel lépést tartani. Illetve nemrég ezt is automatizáltam; egy csomó forrást behívtam és AI Agent válogatja le nekem, hogy mit kell feltétlenül elolvasnom.

Mit ajánlanál azoknak, akik ma szeretnének szabadúszók lenni? Szerinted milyen készségek azok, amiket minden területen jól tudnak hasznosítani? 

Évek óta inkább a soft-skillek azok, amik fontosak. Ilyen a kíváncsiság, a nyitottság, vagy a rugalmasság. Hogy ne okozzon gondot, hogy egy program felülete megváltozik vagy akár megszűnik. Láttam olyat, aki nem talált magára, mert annyira egy adott szoftverben tudott csak dolgozni. Én mindig is inkább a szemléletet tartottam fontosnak, ezért eszközökben gondolkodom. 

Nekem generációs problémám a nyelvtudás, mostanra tudok normálisan beszélni angolul és már egész jól spanyolul. Aki mondjuk ezt a 2 nyelvet beszéli, a 10 milliós magyar piac helyett rögtön 2 milliárd emberhez szólhat. Rohadt nehéz ismeretlenként  elindulni ezen a piacon, viszont sokkal több a lehetőség a kapcsolatépítésre. 

Mik azok a dolgok, amiket szabadúszóként tanultál meg?

Mindenki azt gondolja, hogy ha papíron vállalkozó lesz, akkor automatikusan azzá is válik. A szabadúszó vállalkozás meg még ennél is több romantikát tartalmaz, de a laptopos, pálmafás képeken nincs rajta, hogy mennyi mindent meg kell tanulni ezért a képért. Például azt, hogy ez a kép elérhető. Nekem ez évekig nem esett le. Mások mindig azt mondták, ha ilyen munkájuk lenne, már rég nem élnének itt, vagy már rég élnék ezt a képet. Én viszont sokáig bekorlátoztam magam, hogy én már gyerekes anyuka vagyok, az én tengerpartom a Duna-part, az én szabadságom, hogy nem kell bejárnom dolgozni. És ez egy szint. De még a mai napig vannak újabb szintek. 

Nálunk a család az első, de lassan felnőnek a gyerekek és akkor új szint nyílik meg a férjemmel, akivel 25 éve vagyunk együtt, napi 24 órában és még mindig nem unjuk egymás társaságát, sőt!

Amit még megtanultam, az a nemet mondás képessége, az önérdekérvényesítés, saját magam értékelése és a tudásom beárazása. Illetve a külföldre költözés és a nyári Európa Tripek a családdal azt is, hogy mindenféle helyzetet meg tudok oldani, hiszen már nagyon sokat megoldottam. 

toth-zsu-make-expert-automatizalas-szakerto

Mit gondolsz a dizájner szakma jövőjéről? Mire készüljön, aki ma vágna bele?

Az AI egy eszköz. Én eredetileg kacérkodtam a fotózással és amikor ez történt, akkor jelentek meg az első digitális gépek és a szoftveres fotómódosítás. Akkor mindenki temette a fotózást és a nem tekintette igazi fotózásnak azt, amit digitális géppel és utómunkával végeztek. A fotózás ma ez, és az analóg ma a Z generáció felfedező kalandozása. Ugyanez lesz a grafikával vagy felülettervezéssel. 

A lányaim például grafikusnak tanultak ill. tanul a középső – ő Alpha generációs és “AI tagadó” és kézzel rajzol rengetet, ezeknek lesz újra értéke hamarosan.

A hagyományos webdesign megszűnt, hiszen olyan minőségű munkát ad egy Claude fél óra alatt, amit egy kezdő hetekig farigcsált eddig. Viszont, egyik sem jó. A kezdő a tapasztalatlansága miatt tervez rosszul használható felületet, az AI meg azért, mert sablonokból dolgozik és ha nincs aki tudja, hogy mit kell valójában kérnie és kapnia, akkor sok hibás felület kerül az internetre. 

Ma egy átmenetet élünk, így azt mondom, hogy az alapok nem vagy nem sokat változnak, ugyanis a felületek embereknek készülnek. A színelmélet, a tipográfia, az UX nem mennek sehová, – az, hogy mivel készül másodlagos. 

Azoknak, akik az alapokat szeretnék elsajátítani a Pixelgyár kurzusait  2027. május 31-ig ingyenesen elérhetővé tettem (Designer, Virtuális Asszisztens, Canva, AI workshopok). A tartalom technikailag nem a legfrissebb, de a tervezési szemlélet és az emberi döntésmechanizmus kapcsán ma is értékes. Egy regisztráció után hozzáférhető:webdesigntanfolyam.com

Milyen dolgokkal foglalkozol mostanában? 

Most a Make szcenáriókban vagyok elmerülve. Ezekben tanácsadóként vagy kivitelezőként segítem a cégeket. Már magamnak sem csinálok grafikát, ha nem muszáj, viszont egyre jobban élvezem, hogy előjön az egykori kóder tudásom. 6-7 saját oldalt üzemeltetek, emellé nem igazán akarok mást. 

Ami azért fontos az elmúlt évek után, hogy már nem a munka az első, hanem az élet. Szóval olyan dolgokkal töltöm meg a napom, amit szabadúszóként megtehetek, hogyha jó az idő, akkor a parton kezdek, sokat vagyok kinn, illetve igyekszem a férjemmel és a családommal tölteni az időt. Illetve tanulással, mert mindig is a tanulás volt a kulcsa a változásnak az életemben,

Mire nyújt megoldást a szolgáltatásod, és a kurzusod?

Amikor elkezdtem Make automatizálást tanulni, akkor mindent megtanított nekem a Make Academy a szoftverről. Tényleg mindent: nagyon nehéz az Expert vizsga, de elsősorban programozói szemléletű és nem vállalkozói. 

A példák nem mutatták meg, hogy a hétköznapokban mire tudja használni a végfelhasználó. Ezért én kisvállalkozóként egyből 8 olyan alap workflowt raktam össze, ami felszabadította a kapacitásaimat – a kontakt formok megválaszolásától az automatikus ajánlatküldésen át az ügyfélszerző folyamatokig. Aki ezeket alkalmazza, nem csak sok órát kap vissza, hanem fellélegezhet, hogy nem kell mindenhol ott lennie. És tényleg nem. 

Most az a vízióm, hogy minél több kisvállalkozót vezessek rá arra, hogy az adminisztratív, időrabló feladatokat egyszerűen jobban, pontosabban, időben meg tudja csinálni a Gép, az ember pedig végre foglalkozhat azzal, amihez szaktudása van, illetve végre lehet ideje élni azt a vállalkozói, szabadúszói életet, amiért ezt az egészet csinálja.