Volt már olyan érzésed, hogy valamin nagyon, de nagyon szeretnél változtatni? Hogy olyan jó lenne mindent hátrahagyni és venni egy csak oda repjegyet, bárhová? Néhány hete fogtam magam, bedobozoltam az életem, bepakoltam a bőröndbe és vettem egy repülőjegyet Indiába, csak oda. Szia, Orsi vagyok, ha érdekel a történetem, tarts velem az utazásaimon!

7. rész

Templom Fesztivál, Kerala

Indiában milliónyi fesztivál van, legtöbbjük vallási témájú, de köszönőviszonyban sincs az otthoni visszafogott templomi élménnyel. Minél hangosabb, zajosabb, díszesebb, őrültebb, annál jobb. Nem ritkán elefántokat is bevonnak, a felcicomázott ormányosok központi szerepet töltenek be az eseményeken.

A fesztivál, amiben nekem volt részem nem ennyire abszurd, látványosnak viszont látványos. Ahhoz képest pedig, hogy kis településekről, pár tíz házas falvakról van szó, még inkább lenyűgöző az egész. Az hogy egy ilyen fesztivál egy hétig is eltart, pedig már csak hab a tortán. Szóval egy héten keresztül megy a zene-bona, a hangszórókból éjjel-nappal üvölt az utcákon az ima és az ének. 

A fesztivál zaját itt az ashramban is lehetett hallani, mert a közeli völgyből csak úgy szállt errefelé a hang. Hajnali meditációnál először rohadt idegesítő volt, mert másra sem tudtam figyelni, de aztán egy pár nap alatt hozzászokott a fülem és szinte már észre sem vettem. (Némi túlzással persze). Amúgy most, ahogy gépelem a sorokat, épp arra figyeltem fel, hogy már nincs hangos zene, valószínűleg vége a bulinak.

Pár napja a hajnali sétánál belebotlottunk egy kora reggeli oltárimádatba, amit az utcán állítottak fel. Az egész aszfaltot apró sárga virágok borították, és nyomatták a petárdát ezerrel. Reggel 6 óráról beszélünk. 

Ugyanaz az oltár pár órával később megjelent az ashrami kápolnában is, ebből nagyon okosan arra következtettem, hogy ez egy mozgó oltár, amit körbevisznek a környéken. 

Meghívás a szomszédos faluba

Az ashram meghívást kapott a szomszéd faluban zajló Templom Fesztiválra és az aznap esti programra, ami Durga istennőnek szólt. Bár erőm a nullával volt egyenlő, semmi nincs, ami egy hasonló kalandtól távol tarthatna. Összekaptam magam, és milyen jól tettem! Ilyet is csak Indiában láthatsz!

A templomhoz vezető hosszú, kanyargós út mentén az összes fa fel volt díszítve fényfüzérekkel, amik a szivárvány különböző színeiben pompáztak. 

A templom egy kis udvarban volt. Az udvar szinte minden sarkába virágokkal feldíszített mini oltárok kerültek. Fogalmam sincs, hogy melyik oltár milyen istenségnek tisztelgett, de az indiaiak mindet körbejárták és imák közepette haladtak tovább.

Kis idő elteltével jött pár fickó, akik elmondták, hogy hova álljunk, ha elkezdődik a szertartás. Már ez izgalmas volt, hiszen fogalmunk sem volt, hogy mi fog történni…

Templom Fesztivál: szertartás

Röpke tíz perc után közeledett a fülsiketítő dobszó, és a kis templom falai mögül 6-8 félmeztelen, fehér pongyolás 20-30 év közötti fiú bukkant elő, mindenféle testükre erősített dobokkal. 

Őket pár szintén félmeztelen, de már narancssárga pongyolás felvigyázó követte. Az ő dolguk volt, hogy figyeljenek a tömegre, nehogy baleset történjen, illetve ők óvták az est “sztárját” is, egy középkorú férfit. 

A férfi kb. egy órán keresztül egy rohadt nagy és rohadt nehéz oltárszerűséget egyensúlyozott a fején, amit szinte nem is fogott, csak ha az hirtelen gyors forgásba kezdett. Egyébként inkább úgy sétált, mint egy részeg tengerész; arra ment, amerre a súly vitte. Furcsa sétája közben 6-8 fiatal srác dongta őt körül: virágokat szórtak rá és vízzel locsolták a testét és az arcát. Gondolom, hogy ne kapjon hőgutát.

Az udvar közepén álló templomocskát legalább tizenötször táncolta körbe a jó ember. Eközben megállíthatatlanul szórták rá a virágokat. Az első körökben apró citromsárgát, aztán amikor az elfogyott, narancssárgát, végül halvány rózsaszín és sötét lila rózsaszirmokat. Utána úgy nézett ki a hely, mintha egy nagy, puha, illatos szőnyeg borítaná

Szerencsétlen ember egy adott ponton megállt a templom bejáratánál. Én éppen nem sokkal ezelőtt váltottam pozíciót, és hogy hogy nem pont oda álltam, így közvetlen közelről láthattam, ahogy a férfi levette az oltárt a fejéről, majd körbeugrált párszor (már nem engem) gondolom örömében. Ezután szó szerint elvetette magát a földön, és félig transzban, félig ájultan feküdt mozdulatlanul, a zene elhallgatott, és ezzel vége is lett az egész bulinak. 

Olyan hirtelen történt az egész, hogy szinte csoda, hogy épp felvettem videóra.

Én még most sem hiszem el a látottakat…és ez csak egy aprócska falu ünnepe volt. Vajon milyenek lehetnek a nagyszabású vallási rendezvények? Szerintem ott kő kövön nem marad. 

Május elsején innen nem messze (8 óra busszal) lesz egy fesztivál elefántokkal, díszekkel, pompával, de a videókon látott tömeg akkora, hogy nem hiszem, hogy bevállalom.

Tarts velem az utazáson, ezen a linken eléred a korábbi és a friss beszámolókat!

Volt már olyan érzésed, hogy valamin nagyon, de nagyon szeretnél változtatni? Hogy olyan jó lenne mindent hátrahagyni és venni egy csak oda repjegyet, bárhová? Néhány hete fogtam magam, bedobozoltam az életem, bepakoltam a bőröndbe és vettem egy repülőjegyet Indiába, csak oda. Szia, Orsi vagyok, ha érdekel a történetem, tarts velem az utazásaimon!

6. rész

A Panchakarma harmadik és negyedik napja

Beindultak az események Panchakarma fronton. A harmadik nap hajmeresztően hasonlított a másodikhoz, annyi különbséggel, hogy végre nem dugtak gőzkalodába. Majd belecsaphattam a negyedik napba, ami igazán eseménydúsra sikerült. 

Már előző délután tudtam, hogy nagyjából mire számíthatok majd, mert minden nap van személyes konzultáció a dokival, aki megkérdezi, hogyan érzem magam, és a kezelések után és állapottól függően javasolja a következő napok lépéseit. Szóval az egész eléggé naprakész.

Tőlem tegnap reggel vettek vért, hogy csekkolják, hogy áll a TSH pajzsmirigy értékem. Mára a doki új kezeléseket írt elő, így a pormasszázst végre felváltotta az olajos masszázs, aminek baromira örültem. Annak már kevésbé, hogy ezzel egyidejűleg azt is előírta, hogy a borzasztóan keserű napi lötty után minden reggel  hajtsak le egy kis felmelegített folyékony indiai tisztított vajat (ghee) is. 

A vajivás még nem is borzasztott el annyira, mint az, – amit a dörzsöltebb panchakarmásoktól hallottam, –  hogyha ghee-t iszol, akkor aznap extra szigorú diétára tesznek. Ez kvázi rizslevest jelent, de én inkább főzőlében ázó főtt rizsnek nevezném.

A vérvételi eredményem nagyon jó lett, ami azért különösen örömteli, mert sokkal jobb az ashramba költözés előtti vérvételhez képest. Márpedig azóta a gyógyszeradagomon nem változtattam, tehát a jóga és a kúra úgy tűnik, hogy megteszi áldásos hatását. 

Ezzel a jó hírrel szinte repültem a kezelőszoba felé. Elképesztően relaxáló olajos masszázsban volt részem, ami azzal zárult, hogy az ágy fölött lógó edényből 10 percen keresztül  meleg olajat csepegtettetek a homlokomra (Shirodhara). Mennyei volt.

A ghee-t is simán lehörpintettem, nem is volt olyan borzasztó, szerintem jobb, mint a rántott disznósajt… A rizslevesről viszont nyilatkozni se tudok. Próbáltam minél többet enni belőle, hogy ne legyek 1 óra múlva éhes (a mellé adott lencse még segített is picit), de mindenki el tudja képzelni, mekkora kulináris élvezetet jelentett. Holnap ugyanez a sztori vár rám. És rátok is. 

5-9. nap: ismerkedés a ghee (olvasztott vaj) áldásos hatásaival

Az 5. napon 50 ml olvasztott vajat kellett letolnom, a hatodikon 60-at. A doki azt mondta, hogy addig kell ghee-t innom és rizslevest ennem, amíg a bél hasmenéssel nem jelzi a tisztulást. Sosem gondoltam, hogy valaha hasmenésért fogok imádkozni.

A 6-8-ik nap még mindig a ghee-ivásról szólt, minden egyes nappal egyre nagyobb adagokat kaptam. A végére már 80 ml-t kellett legyűrnöm. Meggyűlt vele a bajom rendesen. Az első napokban még vagánykodtam, és a szimpla undoron túl nem sok mindent éreztem, és hát persze hogy wc-re se kellett mennem. 

Így aztán maradt minden nap a ghee és a nyomorult rizsleves. Tegnap reggel aztán átütő sikert értem el: reggeltől kezdve émelyegtem, a 80 ml vaj után pedig folyton telítettség érzet és hányinger kerülgetett. Egész nap ghee-t böfögtem fel (bocsika) és legnagyobb örömömre a toalettre is ellátogattam, 4x. 

Ennek az átütő eredménynek hála mára levettek a vajivásról, és hivatalosan is kinyilvánították, hogy a testem megtelt ghee-vel, készen állok a purgatóriumra. El lehet képzelni a fejemet a szó hallatán.

Purgation: egy nap agresszív tisztulás. Reggel 10-kor át kell vánszorognom a rendelőbe, és ott éhgyomorra meginnom valami állítólag még az olvasztott vajnál is undorítóbb gyógynövényes olajat. Majd délig nem szabad inni még vizet sem. 

12 és 14 óra között aztán 10 percenként le kell hajtani egy-egy pohár vizet. Mások elmondása alapján közben 5 percenként szaladok majd klotyóra. Dolgom végeztével 2-kor mehetek enni. Napi menü: rizsleves…viszont legalább valami upgradelt változat paprikaporral és gyömbérrel ízesítve, ami állítólag egész finom. Ha ízlik majd, megosztom a receptet. 

Bár a leírtak borzasztóan hangzanak, és amúgy borzasztóak is, de összességében jól vagyok, és jól bírom. Csak rohadt fáradt vagyok. Ezt viszont könnyedén megoldom azzal, hogy szinte naphosszat fekszem, olvasok, vagy megnézem a Dirty Dancing-et és a Don’t Worry Darling-ot egymás után háromszor (ezek vannak fent a gépemen).

Tegnap este összevakartam magam, mert 7-kor kisétáltunk a közeli faluba, hogy megnézzük, miből is áll egy Templom Fesztivál itt a Dél-Indiai Kerala tartományban. Erről külön posztban számolok be, mert leesett tőle az állam, és 3 mondatban nem lehet összefoglalni a látottakat. 

Na mentem purgálni.

Jön a purgatórium

Az újdonsült rizsleves nem rossz vagy csak nagyon éhes voltam. Volt benne 5 kiló gyömbér, paradicsom, só, bors. 

Ami viszont a rizsleves előtt történt, abban nem volt köszönet. Íme a program:

10 óra – éhgyomorra lehajtani 60 ml gyógynövényes ricinusolajat (még 6 órával később is öklendeztem tőle).

10-12 óra között türelmes várakozás, hogy a ricinus dolgozzon. Nem alhatsz, nem ehetsz, nem ihatsz, nem zuhanyozhatsz. Fontosak a szabályok. 

12-14 óra – 10 percenként meginni egy pohárka meleg vizet. Ehhez a cukik biztosítottak egy kanna forralt vizet. Mivel 5 nap alatt 3 kilót ledobtam, nem volt sok erőm elcipelni a kannát az ashram másik felébe. Kedves barát segített.

Erről a röpke két óráról csak annyit, hogy minden egyes bögre után spuri volt. Viszont tuti, hogy még a levegő is kijött a bélrendszeremből. Alapos munka. 

14 óra – el sem hittem, hogy végre mehetek enni. Szinte szárnyaltam az étkezőbe, hogy magamhoz vegyem a rizslevest. Aprókat kanalazva körülbelül 40 perc alatt nyakaltam be.

Azóta újra itt pihegek az ágyban, este 6-kor ehetek újra belőle. Holnap pedig visszatérek a rendes kosztra! (Na nem ám sült krumplira, hamburgerre és az otthon megszokott egészségtelen vackokra gondolok, azok legfeljebb az álmaimban jönnek elő..).

Holnap újabb vérvétel következik, és kiderül, hogy hány nap múlva szabadulhatok. 

A holnapi kaját már megrendeltem az univerzumtól: valami kis csicseriborsós curry, dosa és kókusz mártogatós. Szerintem díszbe öltözök majd. 

Tarts velem az utazáson, ezen a linken eléred a korábbi és a friss beszámolókat!

Volt már olyan érzésed, hogy valamin nagyon, de nagyon szeretnél változtatni? Hogy olyan jó lenne mindent hátrahagyni és venni egy csak oda repjegyet, bárhová? Néhány hete fogtam magam, bedobozoltam az életem, bepakoltam a bőröndbe és vettem egy repülőjegyet Indiába, csak oda. Szia, Orsi vagyok, ha érdekel a történetem, tarts velem az utazásaimon!

5. rész

Panchakarma – ayurvédikus tisztítókúra

Amit elöljáróban érdemes tudni a Panchakarmáról, az pár mondatban összefoglalható: maga a kúra több ezer éves múltra tekint vissza és holisztikus szemléletű, vagyis hatással van a testre, a lélekre és az elmére is. A tisztítás három fázisban történik, ennek tartok én a legelején:

Első 1-9 nap: Előkészítés, amikor is olajos és gyógynövényes masszázsokkal fellazítják a testben felgyülemlett toxikus lerakódásokat, és az emésztőszervek felé terelik a salakanyagot.

Következő 5-7 nap: Kiválasztási és ürítési szakasz, amikor elérik, hogy a toxikus lerakódás távozzon a szervezetből. Ennek többféle módszere van. Egyéni alkattól és problémától függ, kinek melyiket javasolják. A módszerek között szerepel hánytatás, gyógynövényes beöntés, gyógyolajivás, és orrba cseppentés is. Egyik jobban hangzik, mint a másik. 

Utolsó szakasz: tápanyagbevitel. Itt nem tudom, mi fog történni a vegetáriánus és ayurvédikus ételek összeállításán kívül, de nemsokára erre is fény derül majd. 

Panchakarma – első nap

Reggel és délután egy személyre szabott, egyedileg kutyult gyógynövényes löttyöt kellett meginni. A reggeli adagot még csak-csak lehajtottam, de a délutánival már meggyűlt a bajom. Sokkal keserűbbnek érzékeltem, mint reggel. 

Minden nap van egy kezelés. Nekem az első napon egy olyan masszázs volt, ahol az egész testemet a talpamtól a fejem búbjáig végigdörzsölték valamilyen gyógynövény őrleményből készült porral. A nő olyan alapos munkát végzett, hogy alig maradt rajtam bőr. 

A smirglizés után a masszőr kis festő pemzlivel lesöpörte rólam a finom port, és szó szerint bedugott egy gőzkalodába, ahol 15 percet töltöttem. Ezt körülbelül a következőképp lehet elképzelni: egy közepes méretű szétnyitható hordóba kellett beülnöm, amit úgy zártak rám, hogy csak a fejem lógott ki. Szinte az ájulás kerülgetett. Sosem bírtam a szaunát, csak kis adagokban, az itteni 32 fokban meg eszembe sem jutott volna ilyen ötlet. 

Amíg bent aszalódtam, alaposan szemügyre vettem a dolgokat és észrevettem, hogy a gőzt egy kemping rezsón hevülő konyhai kuktában állítják elő, ezt vezetik egy vékony slagon keresztül a kalodáig. India a legleleményesebb és legfurább ország, ahova valaha betettem a lábam, imádom. A gőzölgés után 3 órán keresztül nem zuhanyozhattam, időt adva így a gyógynövénynek, hogy kifejtse áldásos hatását.

Igazából ez a kis semmiség annyira kivette belőlem az erőt, hogy nem is voltam jógaórán, (amit amúgy sem javasolnak ilyenkor). Sőt, délután bealudtam vagy két órára, alig bírtam észhez térni.

Holnap ugyanezt a kört tolom, és talán még a harmadik napon is.

Panchakarma – második nap

A második napon reggel 8-ra kellett mennem az első napi deles kezdés helyett. Ez jobb is volt így.

Bár élveztem a bőrradíros részt, és csak a gőzkabinnál rogytam meg, második nap már a smirgli is rossz volt, mert iszonyatosan kiszárítja a bőrt és egész végig vakarózhatnékom volt. Mintha csak ezernyi hangya futkosott volna a bőröm alatt. Próbáltam ellazulni a kezelés alatt, másra koncentrálni, akár még élvezni is, hogy sima lesz a bőröm, de őszintén szólva az egész egy kínszenvedés volt.

Ehhez hozzájött még az ayurvédikus masszázs szexepilje; az ágy, ami inkább asztal, azon belül is a biliárd változat. Na ezen az asztalon relaxálni elég nehéz, viszont annál viccesebb tud lenni, amikor például olajos masszázst kapsz (pár éve már próbáltam), és csúszkálsz az asztalon, mint egy partra vetett hal. 

A dörzsi után jött a gőz, nagyon rosszul lettem. A tizenharmadik perc végére, ki is jöttem, minden erő kiszállt belőlem. A masszőr törölgetett meg, mint valami kisbabát.

Amúgy végig pucér vagy. 

Ebéd után sikerült elcsípnem a doktort, vittem neki az összes vérvételi leletem, elmeséltem mindent a hirtelen jött pajzsmirigy problémámról és a november óta bénácska jobb szememről. Azt mondta, holnaptól nem kell gőzben ülnöm. Na ezért már megérte..még vár rám egy nap pormasszázs, aztán új kezelés jön, olajos masszázs és valszeg ghee (tisztított indiai vaj) ivás, nyam-nyam. Holnap reggel csinálnak egy gyors TSH vértesztet, biztos, ami tuti.

Egyébként rákérdeztem, és az autoimmun betegségek az ayurvédikus tanok szerint a szervezetben felgyülemlett túl sok tűz (Pitta) elemnek tulajdoníthatóak, azt kell csökkenteni, egyensúlyba hozni. Mélyebben nem megyek bele, ez egy 5 kötetes enciklopédiát megtölthetne, akit érdekel, olvasgasson az ayurvédáról, nagyon érdekes tudomány.

Full moon puja

A napjaim szerencsére nem csak a Panchakarmáról szólnak, az ashram mindig tartogat meglepetést. Este például egy vallási szertartáson vettünk részt itt bent, az ashram területén, egy gyönyörű rituálén a telihold jegyében. 

A délután leple alatt színes porból mandala ábrát rajzoltak a padlóra, amit eldíszítettek virágokkal, gyertyákkal, és füzérekkel. Egy vendég pap imádságokat mormolt és virágokat dobált felajánlásként a mandala közepére állított oltár köré. Mi a teremben hosszú sorokban ültünk és kántáltunk. 

Nekünk is raktak ki banánlevélen virágokat és piros port. Mécsesek voltak előttünk, és egy adott ponton mi is elhajigáltuk a rózsaszín virágokat, ezt egyesek szinte transzban, én viszont a kúra okozta migrénnel. 

A ceremónia végén sorba álltunk és áldást kaptunk a homlokunkra festett pötty és vonal szimbólumával.

Remélem, ettől jobban megy majd a holnapi panchakarma. 

Ps: amúgy elképesztő, hogy az ember azt gondolná, hogy egy ashramban a fű sem rezzen, de annyi minden történik nap mint nap, hogy nem győzök jegyzetelni. 

Tarts velem az utazáson, ezen a linken eléred a korábbi és a friss beszámolókat!

Volt már olyan érzésed, hogy valamin nagyon, de nagyon szeretnél változtatni? Hogy olyan jó lenne mindent hátrahagyni és venni egy csak oda repjegyet, bárhová? Néhány hete fogtam magam, bedobozoltam az életem, bepakoltam a bőröndbe és vettem egy repülőjegyet Indiába, csak oda. Szia, Orsi vagyok, ha érdekel a történetem, tarts velem az utazásaimon!

4. rész

Ma péntek van, ez az ashram hivatalos szabadnapja. Ez annyit jelent, hogy elhagyhatjuk az ashram területét. 4 évvel ezelőtt minden nap ki lehetett menni egy órácskára két tevékenység között, de állítólag pár hónapja egy ashram látogató belefulladt a szomszédos tóba, így megszüntették ezt a kiváltságot.

Ma tehát kiléptünk a kapun az osztrák lánnyal és az indiai cellatársammal, hogy igyunk egy jó kókuszlevet Arjun-nál, a földön gubbasztó árusnál, aki már 4 éve is itt volt, illetve igyunk egy chai-t a közeli trafikban. Épp Arjun kókusz bárjában iszogattunk, amikor a fejünk felett megjelent a borítóképen látható úriember és felettébb szórakoztató stílusban tudtunkra adott egy-két lényeges információt magáról. 

Delhiből jött a már említett Panchakarma tisztítókúrára. Nem mellesleg alig pár hete volt Budapesten, hogy utánajárjon, hogyan tudna ott egy ismerősével letelepedni, hogy megnyissák a már Angliában és az USA-ban egyébként dübörgő étteremláncuk újabb tagját. 

Ami a sztoriban nekem leginkább izgalmas, az az, hogy az étteremlánc alappillére két indiai étel, amiből az egyik a kedvencem és épp tegnap meséltem róla az indiai cellatársamnak. Ez a kaja egy lencse étel, abszolút favorit, minden évben szilveszterkor elkészítem, és még anyukám is evett belőle: DAL MAKHANI. 

Hát amint ezt meghallottam, egyből jelentkeztem munkára. Pár hónapon belül meg akarnak nyitni, a társa pedig annak a csókának a leszármazottja, aki feltalálta a Butter Chicken-t (Vajas Csirke), és a Dal Makhanit. Google mondja, ő Kundan Lal Gujral.

Hihetetlen. Amúgy a kedves fiatalembert azért neveztem el hercegnek, mert fentről dirigált és mondta, mi mindent akar megvenni Arjun-tól. Előtte viszont mindent megkóstoltatott velem (banán chips, mogyoró), hogy nincs-e benne só, mert a kúra miatt az épp tiltólistán van nála. Ezen felül értetlenkedve kérdezte, az ashram miért nem biztosít vizes palackot és egyébként is miért nincs itt valamiféle tárlatvezetés, hogy megmutassák neki, mi merre hány méter. Egyem a szívét. 

Mindennapok az ashramban

Az ashram lét nagyon puritán. Képzelj el valami nagyon egyszerűt, na ez annál is egyszerűbb. Bár többféle szállás közül lehet választani, így mehetsz magán szobába is, a legtöbbünk a sokágyas tömegszálláson van. Külön a nők, külön a férfiak, még ha a pároddal jöttél is. A tömegszállás kétágyas fakkokra van osztva kis falakkal, így van kvázi egy külön bejáratú szobatársad. Én egy Bangalore-i lánnyal vagyok együtt. Minden berendezés, minden épület, minden tárgy nagyon minimál, néhol több éves kosz, de ez senkit nem zavar, engem sem. Valahogy hozzátartozik India bájához ashramostól, mindenestől. Beköltözéskor kapsz egy szúnyoghálót, egy párnát és két vékony lepedőt. Mondjuk takarózni nem igazán kell a meleg miatt, este is simán van 25 fok.

A fürdési körülmények is nagyon egyszerűek. Az megvan, amikor kiskorodban anyukád a lavórba vagy minikádba rakott és locsolgatta a hátad és a mellkasod vízzel? 

Na nekem pont ilyen élmény az itteni mosakodás. Végy egy nagy vödröt, töltsd meg vízzel és egy kis kancsóval öntözgesd magad. Nagyon sok ázsiai országban divat ez a stílus, mosakodtam már így Malajziában, Thaiföldön és Indonéziában is.

A kaja is mérhetetlenül lecsupaszított, kb. 4-5 féle ételt variálnak, ami mind fűszerektől mentes, gyomorkímélő, emésztést segítő vegetáriánus étel. Egészséges étrend ide vagy oda, nagyon függ minden attól, a te szervezeted hogyan működik. Így én például rohadtul nem tudom megemészteni az itteni vastag barna rizst, felpuffaszt, az utóbbi napokban már csak módjával eszem belőle.

A meleget egész jól bírom, mármint jóga óra közben, pedig emlékszem, pár éve mennyit szenvedtem itt a bádogtető alatt. Most valahogy megszoktam, vagy jobban van a testem, így jobban tűri a hőséget. Napról napra jobban megy a dolog, de hajlékonynak még mindig nem nevezhetem magam. 

Ps: Ma reggel már jártam az ayurvédikus doktornál konzultáción. Holnap reggel 7:30-ra kell visszamennem és éhgyomorra meginnom valami személyre szabott löttyöt. A további részletekről majd akkor, ha már konkrétan történt is valami.

Tarts velem ezen az utazáson, ezen a linken eléred a korábbi és a friss beszámolókat!

Volt már olyan érzésed, hogy valamin nagyon, de nagyon szeretnél változtatni? Hogy olyan jó lenne mindent hátrahagyni és venni egy csak oda repjegyet, bárhová? Néhány hete fogtam magam, bedobozoltam az életem, bepakoltam a bőröndbe és vettem egy repülőjegyet Indiába, csak oda. Szia, Orsi vagyok, ha érdekel a történetem, tarts velem az utazásaimon!

3. rész

Már a hatodik napomat töltöm a Shivananda ashramban. Ma épp szünnap van, ami csupán annyit jelent, hogy lazább a napi program és ki lehet menni az ashramból. Négy évvel ezelőtt keveredtem ide először, akkor 3 hetet töltöttem el itt. Nagyon szerettem az összes szenvedéssel és nehézséggel együtt, ezért is volt szinte egyértelmű, hogy visszajövök, amikor eldöntöttem, hogy megint India felé veszem az irányt.

Más ashramban még nem jártam, ezért csak az itt tapasztalt élményekről tudok írni, ami nem is olyan könnyű, mert ilyenkor ezer billió dolog jön föl az emberben mind érzelmileg, mind fizikailag.

Talán kezdem is inkább az egyszerűbb résszel, magával a napi beosztással. Ez minden nap ugyanaz, van, akit ez elriaszt, van, akit vonz, van, aki küzd vele, mint malac a jégen. Ez lennék én. 

Az egyik jó dolog itt, hogy harangszóval jelzik, ha valamilyen tevékenység kezdődik (kb. 10 perccel előtte), így nem kell az órát figyelni vagy ébresztőt beállítani hajnalban. Valójában minden körülményt biztosítanak ahhoz, hogy te csak ellazulj és belesüppedj ebbe az élmény kupacba.

A napirend:

5.20 Ébresztő harangszóra
6.00 Satsang: közös meditáció és éneklés
7:30 Reggeli tea
8.00 Reggeli jóga asana óra
10:00 Brunch
11:00 Karma jóga gyakorlás: kijelölt önkéntes munka a szolgálat jegyében
12:00 Meditáció és éneklés coaching
12:30 Jóga asana coaching
13:30 Tea & gyümölcs
14:00 Tanítás a jóga rendszeréről, diétáról, meditációról, jógi magaviseletről
15:30 Délutáni jóga asana óra
18:00 Vacsora
20:00 Satsang
21:30 Csend
22:30 Takarodó

A napok ugyan monotonnak tűnnek, ami nekem különösen nagy kihívás, de éppen ezért is jó, hogy itt idővel túl tudsz lépni a saját korlátaidon. Megbékélsz azzal, ami megváltozhatatlan. 

Ráadásul ebben a lelassult létben azt is észreveszed, hogy tulajdonképpen minden nap más. Egyik nap jobban megy a jóga, másik nap, ami tegnap jól ment, ma újra szarul. Két nappal ezelőtt degeszre zabáltad magad, mert olyan finom volt a kaja, másnap kínok kínjával gyűröd le, mert tudod, hogy estig nem lesz mit enned.

Az embereket is nagyon érdekes szemügyre venni, ezzel párhuzamosan pedig saját magad. Bár nem ismersz senkit, máris ítélkezel magadban, hogy ez milyen harsány, az milyen mulya, ez mégis hogy mer felvenni ilyen trikót, mikor szabály mondja ki, hogy kell felöltözni. 

Aztán ahogy telnek a napok, kezdesz befelé fordulni. Nem zavarnak a harsányok és nem érdekelnek a mulyák. Minden kisimul és elrendeződik és örülsz, hogy túlélted a nyomorult lótusz állást (háton fekve feldobod a lábacskáidat a fejed fölé a padlóra egyenes lábakkal) vagy tovább átkozod a varjú pózt, amit egyszerűen képtelen vagy megcsinálni évek óta.

Persze vannak, akik még nem tartanak ezekben a magasságokban, mint én (haha), nekik nehezebb az ittlét. Egy olasz lány arra panaszkodott, hogy nem lehet kimenni az ashramból, úgy érzi, börtönben van, megfullad ebben a melegben a pólóban stb. 

Non-stop hadakozott a szabályok ellen, egy hét elteltével haza is ment, mondván, hogy itt nem tudja gyakorolni a buddhista szertartásait. Mosolyogtam magamban, mert én is álltam az ő helyén régebben, amikor mindennel bajom volt, és azt gondoltam, a világnak kell megváltoznia körülöttem. Aztán rájöttem arra, amit már gimiben olvastam valahol, hogy próbálok változtatni, amin tudok, elfogadni, amin nem tudok, és próbálom ezt a kettőt nem összekeverni. Néha még képes vagyok belegabalyodni. 

Találkoztam régi ismerőssel is, aki 4 éve szintén itt volt, egy osztrák lány. Én ugyan nem ismertem fel, de ő egyből vágta, ki vagyok, mert azóta is követte az Astus oldalamat. Hétfőn pedig jön egy másik 4 évvel ezelőtti ashram társam, egy indiai származású kanadai figura, akinek írtam, hogy megint az ashramba tartok, jöjjön ő is. Nem habozott sokat, jön. 

Kedden együtt kezdjük a Panchakarma tisztítókúrát. Na az még egy szép menet lesz, nagyon várom, de kicsit parázok is, lesz ott mindenféle kellemes és kellemetlen módszer arra, hogy kiűzzék belőlünk a sok felhalmozódott toxikus cuccot. Ha túlélem, beszámolok.

Tarts velem ezen az utazáson, ezen a linken eléred a korábbi és a friss beszámolókat!

Volt már olyan érzésed, hogy valamin nagyon, de nagyon szeretnél változtatni? Hogy olyan jó lenne mindent hátrahagyni és venni egy csak oda repjegyet, bárhová? Néhány hete fogtam magam, bedobozoltam az életem, bepakoltam a bőröndbe és vettem egy repülőjegyet Indiába, csak oda. Szia, Orsi vagyok, ha érdekel a történetem, tarts velem az utazásaimon!

Az első részt itt tudod elolvasni. 

India mon amour! 2023. február 23-án hajnal 4-kor végre megérkeztem Indiába, Trivandrum városába, valahol messze délen. A repülőn egy kedves helybéli, Simeon ült mellettem, fél órát csevegtünk, majd mindketten bealudtunk. Ébredés után, épp landolás előtt felajánlotta, hogy elvisz a szállásomra, ha már úgyis várja a sofőrje a reptéren. 

Az útlevél ellenőrzésnél próbáltak tőlem ujjlenyomatot venni, nos ez legalább 10 percet és számtalan papírtörlőt vett igénybe, mert annyira izzadt a kezem, hogy a leolvasó képtelen volt detektálni a kis ujjacskáimat. A random kiválasztott ujjaidat egy szenzoros üveglapra kell helyezni, én kezdtem magam úgy érezni, mint egy rosszabb fajta orosz rulettben, sorban rakosgattam az ujjaimat, vártam, mikor vágják le valamelyiket. Hiába na, nem adnak semmit könnyen ebben a földi életben.

Az egyszerű de nagyszerű, és annál forróbb szobámban sikerült délig aludnom, onnantól viszont nem állíthatott meg senki. 

Rögtön elmentem egy vérvételi laborba, amit online néztem ki, hogy a pajzsmirigy működésem lecsekkoljam (ez 2022 újdonsága volt), de hát persze, hogy nem létezett a labor. Meg sem lepődtem. Pár helyi eligazított egy 10 perces gyalogútra lévő kórház-szerűséghez, na ott azonnal fogadtak, mondták, hogy 175 rúpiért (kb 800 Ft) máris csinálják a vérvételt és két óra múlva mehetek az eredményért. Csodás kiszolgálás. 

Abban a röpke két órában én tuktuk-ba vágodtam, elsuhantam SIM kártyát venni egy telefon társasághoz. Ott közölték, hogy a SIM aktiválásához meg kell adjak egy helyi mobilt. Még jó, hogy tele a telóm indiai számokkal, azonnal írtam 3 embernek: a repülős jóembernek, Simeon-nak, a volt jóga tanáromnak, Pradeep-nak, és a volt jógás osztálytársamnak Arjun-nak. Aztán az új friss, ropogós SIM-mel húztam vissza a pajzsmirigy eredményekért, minden rendben, megmaradok.

Az első nap még azért belefért egy kis evés-ivás, visszatértem kétszer is az egyik kedvenc éttermembe, ami mindig tele van. Most is, nagyon finom, olcsó (kb 3-5 euróból degeszre eszed magad), bár indiai standardokat nézve van ennél olcsóbb is. Nagyon boldog volt a fejem, amikor hozták sorban az ételeket: hagymás rizslepény, kesudiós curry, friss gránátalmalé, indiai chai tea..

A második napom is szolidra sikerült: 10-kor találkoztam a kedvenc kávéházamban Arjun-nal, a már említett régi osztálytárssal. Ez a kávéház nagyon érdekes, egy torony kvázi, amiben csigavonalban haladva vannak végig az asztalok és ott futkosnak le-fel a kiszolgálók. Chai kb. 200 Ft, a biztonság kedvéért ettem egy Dosa-t is, ami egy hártya vékonyságú lencse és egyéb liszt őrleményből készült palacsinta-szerűség. A kedvencem, és ha lehet, minden nap eszem egyet!

Arjun elvitt ide-oda a motorjával, aztán elköszöntünk, mert én indultam busszal a szomszédos üdülővároskába, Kovalamba, hogy összefussak Csenge barátnőmmel, aki persze hol máshol nyaralt volna épp férjjel, gyerekkel?

A buszozás egy külön élmény Indiában, kicsit traumatikus, de mindenképp érdemes kipróbálnia a kalandvágyóknak. A jegy amúgy kb. 100 Ft volt, priccseken foglalsz helyet, egy kalauz jön és fizetteti veled a jegyet, illetve ha biccentesz, hogy le szeretnél szállni, meghúzza a zsinóron függő csengettyűt. 

Kovalam városa amúgy cuki, de nem kell tőle sokat várni, vannak szép számmal szállások különféle kategóriákban, bikiniben strandoló turisták és az őket bámuló nyakig felöltözött indiaiak. Mellette egy csomó bazár és étterem. Ittam zsinórban két kókuszlevet, imádom, a hőségben sokkal jobban hidratál, mint a sima víz. Kettévágják neked, hogy kikanalazhasd a kókuszhúst. Kb. 300 forintba kerül ez az élvezet.

Az estét Arjunnal töltöttem, együtt vacsoráztunk Kovalamban, aztán visszamotorozott velem a szállásomra. Úgy aludtam el, mint a tök. Rekkenő a hőség a napon, a páratartalom kb. 90%, de nem panaszkodom. Csak szólok, hogy azért itt ki lehet tikkadni rendesen. Anyukám szerintem azonnal elájulna, nagymamám pedig mondaná, hogy nincs az a pénz, amiért ide jönne, semhogy még fizessen is érte! 

Holnap indulok tovább az ashramba, ott leszek egy-másfél hónapot. Arjunka képével búcsúzom, húzok a buszhoz. Folyt. köv.

Tarts velem ezen az utazáson, ezen a linken eléred a korábbi és a friss beszámolókat!