A Deloitte évek óta készít riportot a globális humán erőforrás trendekről, a legfrissebb tanulmányuk nemrég jelent meg 2021 Global Human Capital Trends címmel. Az elemzés elkészítéséhez 6000 szakembert vontak be a világ minden tájáról, köztük 3630 felsővezetőt. A magyar leányvállalat szakértői 2021 februárjában egy webinár keretében is összefoglalták a főbb meglátásokat. Ahogy néztem a slideokat és az előrejelzéseket, végig az volt az érzésem, hogy ennek a filmnek én már láttam az előzetesét…

A Deloitte Magyarország HR tanácsadási csapata egy különleges, „Accelerated Future of Work Series” című webinar sorozatot indított útjára. Az első alkalommal Csépai Martin, a HR üzletág igazgatója és Uzsák Éva Virág senior manager (és Future of Work topic lead) egy egyórás előadásban osztották meg a munka jövőjét érintő 5 legfontosabb HR trend részleteit. 

A tanulmány alapvetően nagy szervezetek szemszögéből vizsgálja a trendeket és a munka jövőjének alakulását, de mind tudjuk, hogy a munka világában minden hat mindenre. A globális trendek nemcsak a multinacionális vállalatok életét alakítják, de hatással vannak az országhatáron belül működő vállalkozásokra, a kisebb szereplőkre egyaránt.

2013-ban találkoztam először a freelancer kifejezéssel, először a legnagyobb globális online munkaoldal, az Upwork felületein és anyagaiban, majd a budapesti trénerükként Magyarországon is egyre közelebbről szemlélhettem az akkor formálódó hazai szabadúszó közösséget. 

Arra lettem figyelmes, hogy számos területen mintha pár évvel, vagy akár egy évtizeddel is előrébb tartanának az akkori freelancerek (2013-ban mindössze egy maroknyi emberről beszélhetünk itthon). 

Sokkal jobbak voltak önismeretben, rengeteget foglalkoztak önfejlesztéssel, természetes volt számukra az, hogy onnan és akkor végzik a munkájukat, ami számukra a legjobb, leghatékonyabb. Maguk szervezték a munkát, az ügyfeleket, intézték az adminisztrációt. Amit nem tudtak, megtanulták. Számtalan digitális eszközt, appot használtak már akkor is, ami megkönnyíti a munkájukat, nem pedig tovább bonyolítja. Több lábon álltak, több dologhoz értettek és csillogó szemmel meséltek az épp aktuális projektjükről. Ha rossz ügyfelet fogtak ki, tudták, hogy max pár hónap és vége, keresnek majd jobbat helyette.

Az a különös érzésem van, 

mintha a freelancerek már látták volna a munka jövőjéről szóló filmet.

Az elmúlt 7 évben volt időm alaposan tanulmányozni ezt az életmódot és a sikeres képviselőit. Okosak, de nem zsenik. Nem szuperhősök, nincsenek emberfeletti képességeik. 

Ami közös bennük, hogy fejlett az önismeretük, tudják, hogy mitől érzik jól magukat és ezzel együtt hogyan szeretnének élni, dolgozni. Hajlandóak ezért áldozatokat hozni és némi kockázatot vállalni. Folyamatosan tanulnak, nyitottak a világra és gyorsan alkalmazkodnak új helyzetekhez. A siker számukra nem, vagy nem kizárólag anyagi. Sokkal inkább abban látják a sikert, hogy valaki képes egy kiegyensúlyozott, boldog életet élni, szereti amit csinál és közben anyagi célokat is meg tud valósítani, ez nyilván mindenkinél más mértékű.

A Deloitte tanulmánya regisztrációt követően érhető el, angol nyelven. 64 oldalas, ha nem is olvasod el betűről betűre, azért érdemes átfutni. Ha mélyebben érdekel a téma, regisztrálj a soron következő magyar nyelvű előadásra is.

Ami pedig az 5 legfontosabb trendet illeti (olyan szépen megfogalmazták angolul, így azt is itt hagyom):

1. Designing work for well-being: The end of work/life balance (A munka alakítása a jóllét felé: a munka/magánélet egyensúly vége)

Azaz engedjük el a munka és a magánélet egyensúlyának állandó kergetését, fogadjuk el, hogy a munka az életünk szerves része, beköltözött az otthonunkba, a családunkba. 

Tanuljuk meg saját magunk megszabni a kereteket, tapasztaljuk ki, hogy az adott személyiségünk, élethelyzetünk, életmódunk figyelembevételével számunkra mi a legjobb módja és formája a munkavégzésnek. Foglalkozzunk magunkkal és legyünk tisztában azzal, hogy mitől érezzük jól magunkat.

Az a tapasztalatom, hogy hosszú távon viszonylag keveseket boldogít egy új ruha vagy cipő, egy sportkocsi vagy egy hét a Bahamákon. Egy nyaralás pontosan addig boldogít, amíg tart, meg plusz még pár napot. Aztán visszatérsz a mindennapokba és ha az szívás, folyamatosan csak az újabb nyaralást várod. Meg kell tanulnunk örömöt találni a mindennapokban, ha ez munka terén most épp nem megy, akkor tapasztaljuk ki, hogy nekünk például a sport, a főzés, a festés vagy barátok adnak plusz energiát, amit aztán felhasználhatunk.

2. Beyond reskilling: Unleashing worker potential (Az átképzésen túl: szabadítsd fel a munkavállalókban rejlő potenciált)

Anno volt egy felsővezető a multinál, ahol dolgoztam, aki mindig azt hangoztatta, hogy nem a gombhoz keresünk kabátot, hanem a kabáthoz a gombot. Azaz nem az embert kell addig pakolgatni szervezeten belül, amíg jól nem érzi magát, hanem a beltöltetlen pozíciókra kell megtalálni a legjobb embert. 

Ez a stratégia szerencsére már évek óta részben megdőlt, főleg nagy szervezetekben. Viszont kicsiben is érdemes ezen elgondolkodni. Vajon megéri-e éveken keresztül mindenféle külső eszközökkel motiválni egy értékeiben és hozzáállásban megfelelő munkavállalót, hogy olyan munkát végezzen a cégnél, ami egyébként annyira nem villanyozza fel? Ha van egy jó emberünk, akár egy 3 fős cégben, nem hozna-e nagyobb eredményt, ha komolyabb irányváltást vagy teljesen új üzletág elindítását is bevállalva megsorszoroznánk az adott ember teljesítményét? Nem kizsigerelnénk, hanem olyannal foglalkozhatna, ami igazán érdekli.

Mondanom sem kell, hogy a freelancerek ennek nagy mesterei. Ha érzik, hogy kezdenek belefásulni egy tevékenységbe, újabb után néznek. A tudatosabbak szép lassan építik fel a következő lábat, a kevésbé tudatosak otthagynak csapot-papot egy új, izgalmas kihívás kedvéért. 

Sokáig azt gondoltam, hogy ez nem egy nyerő stratégia, de közelről szemlélve ilyen embereket már látom, hogy ennek is megvannak az előnyei. Nem pazarolják az energiájukat, ha valami már nem hajtja őket, egy percet sem vesztegetnek rá. Ha ez anyagi kompromisszummal jár (mert pl. szépen felépítettek egy bizniszt a most megunt területen), akkor is megéri váltani, mert az idő legalább annyira értékes manapság, mint a pénz.

3. Superteams: Where work happens (Szupercsapatok: ahol a munka folyik)

Ennek a trendnek a lényege, hogy okosan használjuk a rendelkezésünkre álló, félelmetes ütemben fejlődő technológiákat. Így születhetnek szupercsapatok, kéz a kézben emberek és technológia.

Számomra a lényege a fenti, első mondatnak, hogy okosan, nem pedig az, hogy használjuk. Ne azért építsünk be a folyamatainkba, a munkamódszereinkbe egy új technológiai eszközt (vagy a vállalkozásunk kommunikációjába egy új social felületet) mert az trendi és más is használja. Ne is azért, hogy még többet dolgozhassunk. Hanem csak olyan újdonsággal éljünk, ami már meglévő vagy tervezett feladatokban a segítségünkre van. Vagy elvégzi helyettünk, vagy kiegészíti a hiányosságainkat. 

A személyes véleményem az, hogy a többség egyszerűen rosszul használja a modern technológiákat. Többnyire én is, de dolgozom az ügyön. Tipikus példa a szélessávú internet és a folyamatos elérhetőség. Volt egy pont szerintem, valamikor 10-15 évvel ezelőtt, amikor a mobiltelefonok és az internet azon a fejlettségi szinten volt, ami valóban jobbá, egyszerűbbé tette az életünket. Azonban ez nem tartott sokáig, és már rég elmúlt. 2021-ben leginkább a függőség, a fókusz és a kikapcsolódás esélytelenné válása a hozadéka ezeknek az eszközöknek. Nem véletlen, hogy a legújabb technológiák már a nyomás, a zavaró tényezők csökkentésében segíthetnek, mint pl. az az app, ami csak 15 perc facebook-ot engedélyez egy nap. 

4. Governing workforce strategies: Setting new directions for work and the workforce (A munkaerő stratégia irányítása: új utak a munka és a munkaerő számára)

A tanulmányban a kedvenc részem ebben a fejezetben a belső marketplace kialakítása (nagy szervezetekre vonatkozik). Azaz olyan keres-kínál platformot alkotni cégen belül, ahol mindenki számára világosak és elérhetőek az új vagy nyitott pozíciók és azt bárki megpályázhatja (mondjuk az aktuális felettesével egyeztetve – vagy sem). 

A transzparencia nagy híveként én azt is el tudnám képzelni, hogy a munkavállalóknak is lenne profilja ezen a belső marketplace-en, ahol azonban nemcsak a klasszikus CV elemek lennének fent, hanem minden egyéb tevékenység, érdeklődési kör is. Például a HR Business Partner félelem nélkül beleírhatná a profiljába, hogy hétvégén esküvőket szervez, mert szereti csinálni. Vagy a beszerzésen dolgozó kolléga, hogy van egy fenntarthatóságról szóló podcastja, mert érdekli a téma. Vagy egy üzletági felsővezető, hogy privátban ő tango DJ és ez a két terület egyébként gyönyörűen kiegészíti egymást. 

Vagy a marketinges, hogy egész egyszerűen beszippantotta a freelancerek világa és általuk képet nyert a munka jövőjéről, szívesen foglalkozna ezzel a területtel, akár szervezeten belül is (2013-ban erre kevés esélyem volt). 

Ennek nemcsak gyakorlati haszna lenne, hanem a vállalati kultúrát is építheti. Milyen jó lenne, ha tudnád, hogy a közvetlen kollégád vagy akár a felettesed honnan jött és mi érdekli.

Ha pedig freelancerek és marketplace. Az egyik legnagyobb globális marketplace, az Upwork elődjét, az Elance-t 1998-ban alapították Amerikában, Jersey City-ben. Számoljunk csak! 23 éve…

Ami ennél sokkal izgalmasabb a téma szempontjából az a néhány éve itthon is megfigyelhető egyfajta belső, freelancer marketplace kialakulása. Korábban is ment a projektek egymásnak passzolgatása szűkebb szakmai körben, de mióta élénkebb a közösségépítés és szorosabb a kapcsolat a hazai szabadúszók között, ez egyre szélesebb körben működik. Több fóruma van, organikusan alakul és lényege ugyanaz. Vannak szabadúszók, akik ügyesebbek ügyfélszerzésben vagy erősebb a személyes márkájuk és több megbízás landol náluk, mint amit el tudnak vállalni. Ilyenkor vagy elkezdenek egy hálózatot építeni, szintén freelancerektől, vagy szívesség alapon tovább passzolják a projeket.

5. A memo to HR: Accelerating the shift to re-architecting work (Memo a HR-nek: gyorsítsuk fel a munka fogalmának újradefiniálást – vagy valami ilyesmi…)

Támogatom, hajrá!

Ha azt gondolod, hogy ezeket a trendeket, ezeket a változásokat a Covid-19 hozta, határozottan állítom, hogy tévedsz. Ezek nem új dolgok, eddig is tetten érhetőek voltak, csak éppen a Covid-19 felgyorsította az eseményeket, egyszerűen beletekert a filmbe.

Fontos megérteni, hogy a munka világának alakulása nem egy olyan valami, amit kívülről nézünk. Mindannyian szerves részei vagyunk, vállalkozók, cégvezetők, felsővezetők, alkalmazottak, egyéni vállalkozók, freelancerek és diákok egyaránt. Nem tőlünk függetlenül alakul, bár tény, hogy számos nagyon erős külső hatás, befolyás alakítja.

De nem gondolom, hogy csak azon múlik a Covid-19 utáni munkaerőpiaci helyzet, hogy milyen állami ösztönzők vagy nemzetközi ajánlások lesznek. Az, hogy hogyan élünk és dolgozunk egy egyértelműen megváltozott helyzetben, rajtunk is múlik.

Tarts nyitva a szemed, fogadd érdeklődéssel de körültekintően az újdonságokat, figyelj a változásra és alkalmazkodj. Ezt a stratégiát követte eddig a világon minden sikeres faj.

Ha egészen közelről szeretnéd megfigyelni a freelancer közeget, olvasd a cikkeinket, hallgasd a podcastunkat, gyere el az eseményeinkre vagy csatlakozz a közösséghez.

A kényszerű otthoni munkába száműzött irodistáknak “home office” néven emlegetik azt, ami a valóságban annyit jelent: “oldd meg, ahogy tudod!”. Egy új magyar startup viszont most megnyitja a teret, mint Petőfi: egy közös platformot kínálnak freelancereknek, coworking irodáknak és cégeknek, hogy egymásra találjanak, és akár váratlan előnyöket is nyerjenek abból, hogy megosztják az erőforrásaikat egymással. Meginterjúvoltuk az alapítókat, és úgy látjuk, a LikeSpace lehet a coworking megjelenése utáni következő, logikus evolúciós lépés a munkavégzés világában.

“Innovatív kétoldalú piactérként” definiáljátok a szolgáltatást, ahol az irodai munkakörülményeket keresők találhatnak egymásra azokkal, akiknek van ilyen kiadó kapacitásuk. De mi ez az egész igazából, coworking-kereső, vagy a Covid miatt kongó irodaházak számára egy opció?

Bányai Gábor: Rengeteg olyan próbálkozás van a világon, meg itt a régiónkban is, ami arról szól, hogy egyszerűen listázzuk be az összes coworking helyet, ami létezik, és oda ültessük be az embereket. Nekünk viszont nem a coworking irodapiac a fő csapás. Mi a kis- és középvállalkozásoknak, valamint a többnyire önkormányzati kézben lévő közösségi tereknek nyújtunk egy olyan lehetőséget, hogy a saját irodai kapacitásaikat megoszthassák, és ezzel nem csak némi mellékbevételre, hanem értékes kapcsolatokra is szert tegyenek és támogassák helyi közösségeiket. 

Szóval regisztrálhatok, ha van egy használható asztalom, és szívesen befogadok valakit, hogy dolgozzon rajta. Vagy pedig kereshetek magamnak helyet, ahová beülnék dolgozni. Milyen csomagok vannak, hogy működik az árazás?

Dunaveczki Attila: Az elsődleges célcsoport a távmunkában lévő alkalmazottak, akiknek nyilván egy rugalmasabb irodai szolgáltatást, jegyeket tudunk nyújtani, többféle szerkezetben, a félnapitól a havi bérletig. Ezeket a partnereinkkel együtt fogjuk beárazni. Nyilván nem szabhatunk olyan bérleti árakat Szabolcs-Szatmárban-Bereg megyében, mint Pest megyében, lesznek regionális különbségek. És van még egy szempont: úgy látjuk, hogy nagyobb irodaházak hosszútávú kiadására is lenne igény ilyen modellben. Ezeket az irodai tereket felosztva is igénybe vehetnék startupok, kisebb cégek.

Gábor: Ez azért is fontos nekünk, mert Sopronban is láttuk a saját szemünkkel, hogy nem mindig tud fenntarthatóan működni egy coworking iroda. Jelenleg úgy néz ki, hogy csak a legnagyobb városok tudják őket eltartani. Budapest egy különleges eset a maga majdnem 30 ilyen irodájával, mondjuk ezeknek a nagy része most nehéz helyzetbe került, de Debrecenben, Miskolcon is csak 1-2 tud működni. A kisvárosi, vidéki távmunkás réteg nem is nagyon tud a lehetőségről. Ez most még egy ördögi kör. A LikeSpace erre kínálja azt a megoldást, hogy ha egy coworking iroda nem tud még beindulni, akkor inkább kisebb csapatok és magánszemélyek üljenek be helyi KKV-khez dolgozni, rugalmasan, hogy részesülni tudjanak a coworking előnyeiből. Ez egy lehetőség arra, hogy a vidéken élő kreatívok, startupperek helyben tudjanak maradni. Ehhez csak egy nyitott gondolkodású vállalkozó kell, akinek lenne egy kis helye. Így minden vidéki közösség erősíteni tudná a saját kapcsolatrendszerét, nem kell azonnal Budapestre menni, hanem megpróbálhatnak helyben ötletelni és együtt fejlődni, és akár projektalapon bedolgozni a cégnek, aki helyet biztosít nekik. 

Attila: Ez lenne a következő lépcsőfok. A partnereink úgy szólíthatnák meg a felhasználókat, hogy projektalapon munkát is kínálnak nekik. Gyakorlatilag tudást cserélhet a cég és a bérlő. Szóval, ha már vásárolt ott helyet, bejár dolgozni, emellé vásárolhat úgymond konzultációt is a cég vezető beosztottjával. 

Egyeztettünk már a Briefly csapatával is arról, hogy itt hogyan tudnánk ebben együttműködni. Például a Briefly szabadúszói számára különböző kedvezményeket, akár egyedi hozzáféréseket tudnánk biztosítani, ezzel változatosságot adva az amúgyis közösségi irodákba járó freelancereknek.

Úgy látjuk, hogy önmagában is van egy komoly értéke annak, ha egy tipikus magyar KKV csatlakozik hozzánk. Ezzel ugyanis megjelenik egy országos platformon, nő a láthatósága, a lehetséges ügyfelek és alkalmazottak számára egyaránt. Ez idővel jelentős marketingértéket nyújt. Emellett felpörgeti a digitális átállást, segíti elsajátítani azt az új szemléletet, amit a sharing economy szolgáltatások jelentenek egy cég számára.  Semmilyen kihívást, fejlesztési igényt nem jelent a LikeSpace egy kisvállalkozás számára, csak az előnyeit élvezhetik, gyakorlatilag alig van erőforrásigénye.

Mi az üzleti modell lényege, hogyan tudja fenntartani magát ez a rendszer?

Gábor: Most induló startupként nem szeretnénk a partnereket máris regisztrációs díjjal terhelni, tehát csak jutalékot kérünk. Ennek a mértékét viszont többféle tényező befolyásolja.

Egyrészt szeretnénk egy Like Space minősítési rendszert is bevezetni, ami a későbbiekben hatósági akkreditációt is kapna. Így kategorizálni tudjuk az irodai helyeket ergonómiai, vizuális igényességi szempontból. Ennek a másik fele, hogy támogatást, tanácsadást nyújtunk az irodáknak azzal kapcsolatban, hogy hogyan tudják kialakítani a legjobb környezetet. Ebből nyilván profitálni fognak azok is, akik mondjuk alkalmazottként folyamatosan abban a térben dolgoznak.

Volt már egy hasonló kezdeményezés itthon, az InstantPlace. Nálunk is előadtak meetupon, imádta őket a sajtó, de végül mégsem tudott elrugaszkodni a projekt. Nóri azt kommunikálta utólag, hogy túl korai rajtot vettek, a piac még nem érett meg erre. Ennek alig két éve. Elég volt ez az idő a beéréshez?

Gábor: Igyekeztünk megismerni minden hazai és nemzetközi példát. Mi magabiztosak vagyunk, mert az általunk alkalmazott üzleti modell már sikeresen működik Európában, megítélésünk szerint a siker kulcsa kizárólag a kommunikációban rejlik, és ez a fázis következik most. A termékünk készen áll, csak a saját pénzünk van benne, tehát nincsenek kitettségeink. Végeztünk piackutatást, és igen élénk visszajelzéseket generáltak a hideg e-mailjeink. Több olyan cég jelzett vissza, akik akár azonnal szerződtek volna velünk. Ami szintén megkülönböztet minket például az InstantPlace-től, az az, hogy egyszerre indulunk az egész országban. 

Kiemelném azt is, hogy egy ilyen szolgáltatásnál mindig kockázatot jelent a “network leakage”, vagyis az, hogy a bérlő és a bérbeadó egy idő után megkerül téged, mint közvetítőt.  Viszont a mi fő célcsoportunk a KKV vagy a B2G piac, ahol ez a szolgáltatás egyáltalán nem tartozik a tevékenységi profilba, és relatív alacsony jutalék mellett nyújt annyi hozzáadott értéket a felhasználóknak, amit nem érdemes elveszteniük azzal, hogy kilépnek a rendszerből, miután egymásra találtak az első érdeklődők.

Attila: Ezért is van az, hogy nagyon örülünk, ha egy coworking irodának segíthetünk bérlőket találni, de egy KKV számára a LikeSpace nagyobb érték, mert nekik nem ez az üzleti tevékenységük fókusza, ezért ha páran beülnek hozzájuk dolgozni, az nekik extra bevételt generál. Mindezek mellett potenciális új alkalmazottakat, részidős munkaerőt vagy alvállalkozót hozhat nekik helyben, és élvezhetik az ebből fakadó hálózatosodási előnyöket. Mi ebben, hogy a vidéki ökoszisztémákat is szeretnénk erősíteni, meglehetősen újak vagyunk. Márpedig a kisebb települések részesedni fognak a távmunka forradalmából. Ez elkerülhetetlen lenne nélkülünk is.

Nem érzitek úgy, hogy van mindannyiunk előtt, akik ebben a témában mozognak, egy nagyon komoly edukációs feladat még?

Attila: De nagyon is van, viszont valószínűleg ezért is adta a Covid betörése 2020 tavaszán nekünk az utolsó lökést ahhoz, hogy azonnal elkezdjük megvalósítani az ötletet. Érződött, hogy eljött az idő. A fél ország otthoni karanténból kényszerült dolgozni, minden előzetes felkészítés nélkül. A home office, persze, eléggé ünnepelt dolog most, de rengeteg hátránya is lehet. Gondolni kell a work-life balance-ra. Ha egész nap a kanapén fekszem és onnan dolgozom, akkor egyértelmű, hogy hátfájásos problémáim fognak jelentkezni. Szóval ezt viccesen szoktuk említeni, de Müller Cecília is tényleg megmondta, hogy tartsuk meg a napi rutinokat, ha otthoni munkavégzésben rekedtünk, mert ezzel is úgymond a saját figyelmünket és egészségünket tudjuk fenntartani. Mi tudunk majd kínálni egy helyet akár két utcára az otthonától az illetőnek, és nem kell százezrekért irodát építeni magának otthon, sem pedig akár órákat utazni a munkahelyre.

Gábor: Itthon nem sokan foglalkoznak ezzel tudományos megközelítésben, mondjuk így, de nyugaton nagyon sok cikk születik erről. Bizton állítható az, hogy a home office rövidtávon elég jó, legalábbis akkor, ha nem éri váratlanul az embert. Növekszik a produktivitás, és az emberek egy kicsit kiszakadnak a munkahelyi környezetből és ez inspirálja őket. De hosszú távon a produktivitás az eltűnőben van, sokszor a visszájára fordul az egész. Kell a változó környezet, és minél profibb irodai környezetben dolgozik valaki távmunkában, annál jobban garantálja azt, hogy a munkája, a produktivitása töretlenül magas színvonalon marad.

Lezárásként muszáj megkérdeznem azt is, ami sok olvasónkat érdekli, vagyis, hogy hogyan lesz egy ötletből startup? Az tudom, hogy az előző vállalkozásaitok exitjeiből finanszíroztátok egy működő online szolgáltatás kiépítését, szóval nincs befektető mögöttetek, de mégsem vagytok teljesen egyedül, igaz?

Gábor: Nem csak ketten vagyunk a világ ellen, a projektet már megmérettük nemzetközi ötletversenyeken is, és bekerültünk a K&H startup inkubátor programjába, ami egy elég komoly elismerés. Ez egy fél éves inkubátor, ahol szakmai támogatást kapunk. Ez garanciát nyújt arra, hogy a fél év végére minden folyamatunk, minden üzleti modellünk nagyjából úgy fog működni, ahogy az egy jó startup számára ajánlott. 

Attila: De én még egy lépést hátrébb lépnék: sokat köszönhetünk azoknak a startup közösségeknek, amelyek Sopronban, meg Győrben működnek, leginkább mi azokat látogatjuk, de ezek léteznek már országszerte, és ezt minden vállalkozónak csak ajánlani tudom. Ott tényleg olyan fajta inspirációra lehet szert tenni, és olyan networköt tudsz kiépíteni magad köré, amivel meg is tudod tenni az első lépéseket. Pontosan ez volt a K&H-hoz vezető út is, hogy ezekben a közösségekben aktív szereplők voltunk, és tulajdonképpen szembejöttek velünk a lehetőségek.

Gábor: Ezek a közösségek  mind olyan lehetőségek, amiket az emberek ingyen igénybe tudnak venni, tényleg nem kerül semmibe, csak időbe, amit így is, úgy is be kell áldoznod, ha vállalkozni szeretnél. Csak ajánlani tudjuk mindenkinek, hogy keresse fel a helyi startup közösségeket. Tanuljon, inspirálódjon és alakítson csapatot más szimpatikus emberekkel. Ezt akár egy Likespace partnerirodában is meg lehet már tenni. Irodáink száma folyamatosan bővül; érdemes követni az oldalunkat.

Meglepően alacsony az egyéni weboldalak száma a magyar weben, még a vállalkozók körében is. A Webonic marketingesével, Gray Tamással átbeszéltük, hogy néz ki egy jó freelancer site, és miért jelent sokkal többet a web hosting, mint akár csak pár évvel ezelőtt.

Szerintem bármikor, ha a saját márka felmerül az írásainkban vagy az eseményeinken, mindig hangsúlyozzuk a saját weblap fontosságát. Én tudom, hogy ilyenkor milyen érveket szoktunk hozni, de érdekelne, hogy szerinted kinek és miért kell saját website? Miért nem elég egy Facebook-oldal vagy blogmotor?

Aki freelancer, annak szerintem azért elengedhetetlen, mert kell egy olyan felület, ami az övé, az ő saját szempontjai szerint. A Facebook-oldal, vagy csoport az a Facebook szempontjai szerint olyan, amilyen, és nem az ember sajátjai szerint. Számtalan korlát, keret van, amiken nem lehet módosítani, illetve beolvadsz a Facebook nagy tengerébe. +Plusz nem te irányítod ki talál meg, és random algoritmus változások befolyásolják és vágják vissza  forgalmad.

A másik szempont, hogy aki képben van az online marketing működésével, az tudja, hogy szükség van landing page-ekre. Egy Facebook-oldal erre nem alkalmas, mert nem lehet átalakítani a szerkezetét a pszichológiailag bevett módon úgy, hogy végigvezesse a látogatót a problémafelvezetés – megoldás – eredmény folyamaton. Ez nem véletlenül alakult így: ez a marketingüzenetek átadásának leghatékonyabb módja. Ez a praktikus oka annak, hogy egy ilyen szerkezetű weblapot nem lehet közösségi médiával helyettesíteni.  

Nemrég olvastam egy freelance developer instagramján, hogy a weboldal funkciója lehet a portfólió, vagy pedig egy “saját kert”, amire mindenféle dolog kerülhet, ami a személyünkkel kapcsolatos. 

Szerintem egy jó freelancer egy olyan weboldalt hoz létre, amin ott a portfólió is, de a személyes motívumok is, amelyek igazán jellemzik őt. Ezek a hozzáadott értékek tudnak csak igazán fontosak lenni akkor, amikor egy potenciális ügyfél azt mérlegeli, hogy jó partnerei lehetünk -e. Ma már megvan az a luxusunk, hogy olyan embereket válasszunk magunk köré, akikkel jó a kémia, harmonikus a munka, akiben magunkra ismerünk. Ha a stílusod lejön az oldaladról, akkor könnyebben tud dönteni az ügyfél, hogy szeretne -e veled dolgozni, vagy nem. Fontos neked a környezetvédelem? Te is szereted a pisztácia fagyit? Hasonló értékeket tartunk fontosnak, hasonlóak az elveink, a missziónk? Illetve ott vannak rólad a képek, meg lehet nézni téged a saját környezetedben. Ezek egy jó freelancer oldal főbb ismérvei szerintem. 

Milyen egy jó freelancer weboldal?

1. Korszerűen felépített, sales fókuszú landing page

2. Áttekinthető portfólió, referenciák

3. Lejön róla a személyiséged, értékválasztásaid, munkastílusod

Egyébként általánosan elmondható, hogy jelenleg nincs elég egyéni weboldal Magyarországon, nemzetközi összehasonlításban le vagyunk maradva e tekintetben. Magyarországon 12-13 emberre jut egy weboldal, a fejlettebb országokban ez 5-6 körüli, vagyis népességarányosan feleannyi weboldal van üzemben a magyar weben, mint nyugatabbra. Van tennivalónk abban, hogy jobban használjuk a webet. Természetesen vállalkozóknak is, de akár csak a móka kedvéért, valamilyen szabadidős vagy nonprofit tevékenységre is. Évi 5-10 ezer forintos költség fenntartani, tehát valószínűleg nem ezen múlik. 

Ha elszántam magam arra, hogy nekilássak (vagy újrakezdjem…) az új weboldal projektet, mire kell odafigyelnem? Mit tud most a piac?

A Webonic kicsit olyan, mint az Apple, picit jobb minőséget nyújt, picit magasabb áron. Aki már valaha menedzselt weboldalt magának, vagy az ügyfelének, az valószínűleg találkozott már a CPanellel. A mi felületünkön annak minden funkciója megvan, de jóval felhasználóközpontúbb, áramvonalasabb élményt nyújt. Valószínűleg nem kell magyarázni, hogy a napi biztonsági mentés, 14 napos visszaállíthatósággal, ingyenesen, komoly érték tud lenni, ha baj van. Ez sok helyen még utánajárást igényel, nálunk csak egy gombnyomás.

Apróság, de fontos, hogy legyen subadmin fiók, hogy ha van egy webes szakembered, akkor tudj neki hozzáférést adni anélkül, hogy a saját felhasználói hozzáférésedet adnád oda neki. Illetve a konkrétan webes szakértők, fejlesztők számára fincsi, kicsit szakmaibb előnyök közé tartozik a gyakran használt szogáltatásokhoz a gyors DNS beállítás, vagy a kulcsrakész CMS kapcsolatok (WP, Drupal, Joomla, PrestaShop), nálunk egy klikk bekötni ezeket.

Szövegíróként nem gyakran építek weboldalakat, ezért nekem feltűnt, hogy a hosting szolgáltatók között vannak olyanok, akiknek ma már egészen korszerű a felhasználói felületük, szemben az öt-hat évvel ezelőtti emlékeimmel, amikor még nehezen áttekinthető, nehézkes, és nem mellesleg rettenet ronda platformokon kellett mókolni.

A Webonic jelenleg átlag feletti a piacon a felhasználóközpontúságot, infrastruktúrát, gyorsaságot tekintve, és az átlagos színvonal is sokat erősödött az elmúlt néhány évben. De az amit érzékelsz, az egy globális mentalitás-változás az egész IT színtéren. A 2000-es évek elején még nem gondolt senki arra, hogy előképzettség nélkül valaki egyáltalán hozzá merhet nyúlni egy informatikai felülethez, ezért aztán nem is volt szempont a felhasználóbarátság. Pár éve még a hostingodat is az IT-s haverod intézte, mert nagyon technikai lingót használó, technikai képzettségű embereknek szólt. Ezt mára globálisan meghaladtuk. Amióta minden digitális termék a felhasználókhoz is szól, bekövetkezett egy paradigmaváltás. Ez a hostingra is igaz, csak az itthoni piac ezt nehezen követte le, mert rengeteg apró cégből áll, akiknek nincs erőforrásuk komoly felhasználói felületek kifejlesztésére. 

Mindenki, akinek volt egy használt laptop szaküzlete, indított tárhelyszolgáltatást meg hostingot is, ilyen tákolt minőségben. Szét volt hirdetve a piac, aztán döntsd el, hogy melyik lesz a jó választás…

Viszont ma már felhasználó- és fejlődésközpontú szinte minden szoftveres szolgáltató, és ez kihat a termékekre is. Így lehet hitelesen közelebb vinni az emberekhez a saját weboldal értékét, azzal, hogy ez már nem nyűg meg fejfájás. A legtöbben ma ezt hiszik, mert régen tényleg az volt. Ma viszont megnézed a szolgáltatást és már meg tudsz benne bízni.

Ezt a “webet mindenkinek!” – üzenetet annyira komolyan gondoljátok, hogy saját támogatási programotok is van, amiben ingyenesen vagy kedvezményesen adjátok a szolgáltatást, erről mesélnél egy kicsit?

Így van, általában non-profit cégeknek és civil szervezeteknek adunk ilyen szolgáltatást azok közül, akik megkeresnek minket ezzel. Nincs még sok ilyen együttműködésünk, most kezdem el felkeresni ezeket a szervezeteket azzal, hogy a digitális infrastruktúrájukat hozzák át hozzánk, ingyenesen. Azért vágtunk bele ebbe, mert mindannyian felelősek vagyunk a társadalmi környezetünkért. Én személy szerint azért tudtam nagy szívvel csatlakozni a céghez, mert azt láttam, hogy nagyon emberközpontú a működésük. Különösen szimpatikus, hogy a közvetlen piaci nyereségen kicsit túl tudnak látni, és keresik, hogyan tudnak jó változásokat előidézni, legalább ezt a költséget átvállalni tőlük.

Az elmúlt években egyre könnyebb lett a saját weblap készítése, ott vannak a WordPress sablonok, vagy a minden háttértudást nélkülöző WYSIWYG-szerkesztők, mint a Wix. Hosting szolgáltatónál még nem láttam beépített weblapkészítő modult, nálatok viszont van egy ilyen alkalmazás. Ezzel össze is kalapálhatok egy egyszerűbb oldalt magamnak, ahogy lefoglaltam a domaint?

Igen, ez a Netpalánta, ez is egy WYSIWYG szerkesztő. Arra nagyon jó, hogy valaki egy minimális webes jelenlétet, teljesen saját hatáskörben, pár óra alatt összerakjon, végig lépéseken átvezetve a felhasználót. Ez azoknak való, akik nem akarnak fejlesztővel dolgozni, maguk akarják csinálni, és nincsenek komoly webes igényeik. Ha ez nekik megfelel, akkor viszont pikk-pakk megvan a weboldal. 

Olyat viszont még egyáltalán nem láttam, hogy Kaptár-kedvezményeket meg Google hirdetési kuponokat kínálna egy cég azért, ha nála hostoltatsz. Ez hogy jött?

Számunkra a független szakértők, azaz freelancerek, egyéni vállalkozók egy fontos célcsoportot jelentenek, mert úgy gondoljuk, hogy a számuk és gazdasági súlyuk növekedni fog a következő években. Az ügyfeleink körét különböző csoportokra szegmentáljuk és megvizsgáljuk, hogy milyen speciális értékeket tudunk nekik nyújtani, ami nekik fontos és hasznos. Ezek az együttműködések a közeljövőben várhatóan tovább fognak bővülni. Ehhez kapcsolódik, hogy a hosting szektorban ősi szokás az ajánlások után fizetett jutalék, nálunk is van. Ez azért van, mert említettük, hogy a piac töredezett, ezért ha neked bevált egy szolgáltató, akkor van értelme továbbajánlanod, hiszen nagyon nagy a választék, nehéz dönteni. Ez a felhasználói szempont. De ezen kívül, ha valaki webfejlesztő és heti két oldalt elkészít, ott már számít a mennyiségi kedvezmény és a jutalék.

Vásárolj most domaint vagy hostingot, vagy vidd át a meglévőt a Webonichoz és élj a kifejezetten freelancereknek szóló ajánlatukkal! Minden új ügyfelük 10% kedvezményt kap a KAPTÁR Közösségi iroda bármely bérletéből az első hónapban, illetve 50% kedvezményt székhelyszolgáltatás igénybevétele esetén, az első hónapban!

Bár a szabadúszók száma Magyarországon megközelítheti a 100 ezres nagyságrendet, a legtöbbjük nem aposztrofálja magát freelancerként és köszöni, jól elvan definíció nélkül is. Pedig mindannyian egy egyre erősödő trend képviselői, amire minden munkaerőpiaci szereplőnek érdemes odafigyelni.

Kik azok a freelancerek?

Definícióban még mindig nem vagyunk erősek, sem itthon, sem a nagyvilágban. De nem járunk messze az igazságtól, ha a szabadúszókra elsősorban szellemi területen dolgozó egyéni vállalkozóként tekintünk. Azaz olyan magasan képzett, felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberek, akik a tudásukat értékesítik projekt alapon, éven belül több ügyfélnek, különféle területeken. Jellemzően marketing, média, IT és mérnöki szolgáltatások, grafika, design, fordítás, tolmácsolás, üzleti tanácsadás és coaching. A munkájukat rugalmas beosztásban, az általuk választott helyen végzik, jellemzően online, azaz többnyire csak egy számítógépre van szükségük a feladatok elvégzéshez. 

(A fenti jellemzők felsorolása nem hivatalos definíció, mindössze az elmúlt évek tapasztalatainak gyakorlati értelmezése.)

A legvonzóbb tulajdonsága a szabadúszó, azaz freelancer életformának, hogy sokkal nagyobb rugalmasságot lehet így kialakítani. Azáltal, hogy a freelancerek maguk választják meg a munkavégzés idejét, helyét és az elvállalt projektek, ügyfelek számát, típusát, sokkal nagyobb a szabadságuk. Persze ez csak az érem egyik oldala, a másik oldalán ott a kiszámíthatatlanság, a túlvállalás veszélye, a folyamatos képzés, tanulás szükségessége. Ez utóbbi egyrészt a műfaj sajátosságai miatt fontos (az ügyfelek főleg ajánlás útján érkeznek, így nagyon jónak kell lenned), másrészt a még mindig relatív kevés hazai példa és tapasztalat hiányában átlagon felüli képességekkel és széleskörű ismeretekkel kell rendelkezni ma annak, aki a szabadúszásból szeretne jó (vagy átlag feletti) színvonalon megélni.

Hozzá kell tenni a teljes képhez, hogy nem a 21. században született az első szabadúszó. Mindig is voltak olyanok, akik saját beosztásban, projekt alapon dolgoztak. De a számuk nem növekedett intenzíven, nem alakult belőlük közösség, nem építettek egymás tudására, tapasztalatára, tulajdonképpen semmit sem tudtak egymásról. A technológiai fejlődés azonban ezen sokat lendített, minden eddiginél intenzívebb növekedés felé hajtva a szabadúszói réteget.

Mennyien vannak?

Az egyik leggyakoribb kérdés a szabadúszókkal kapcsolatban, hogy oké, értjük kik ők, de mégis mennyien vannak? Időről-időre felbukkan egy reménysugár, hogy erre hamarosan egy konkrét számot tudunk mondani, de egyelőre egy nagyságrendi becsléssel tudunk szolgálni. Magyarországon a számuk jelenleg nagyjából 100.000 főre tehető, ami a teljes foglalkoztatottságon belül 2,5%, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében pedig 8,8%.

A szabadúszók szerepe a munka jövőjében

Charles Handy, elismert menedzsmentguru 30 éve megjelent Az elefánt és a bolha című könyvében azt jósolta, hogy szerinte a jövőben egyre fontosabb szerep jut a bolháknak, azaz az aprócska, független szakembereknek, akik a gigászi elefántoknál, azaz a nagyvállalatoknál ugrálnak projektről projektre. A könyvben a portfóliómunkások kifejezést használja és rámutat, hogy ezekre a szakemberekre nemcsak azért érdemes figyelni, mert a jövő egyik meghatározó munkavállalási formáját képviselik.

Handy szerint a “bolhákat” jellemző erős belső motiváció, a szakterületük iránti lelkesedés, a szabadság és a kockázatvállalás képessé teszik őket arra, hogy innovatívan gondolkodjanak, új megoldásokat találjanak és a semmiből értéket teremtsenek. 

Ha ehhez hozzávesszük a freelancerekre jellemző folyamatos önképzést, önfejlesztést, az újdonságokra való nyitottságot és a gyors alkalmazkodóképességet, nem olyan nehéz megjósolni, hogy milyen szerepe lehet ezeknek a szakembereknek az innovációban és akár globális problémák megoldásában.

A technológiai fejlődés és a társadalmi trendek már rég indolkolják a rugalmasabb munkavállalási formák elterjedését, csakhogy eddig nagyon hiányzott a munkaadói réteg a puzzle-ből, különösen itthon. 

Így az, aki az elmúlt 5-10 évben a szabadúszó vállalkozói lét mellett döntött, jellemzően stabil anyagi háttérrel, megtakarításokkal rendelkezett, így könnyebben viselte az ezzel járó kockázatokat. Vagy főállás mellett, kisebb kockázattal, de akár több évnyi extra erőfeszítéssel építette fel a saját vállalkozását. Ennek ellenére az elmúlt néhány évben intenzíven növekedett a számuk, ahogy a KSH adatok is mutatják.

Azonban amit 2020 januárjában még 5-10 éves folyamatnak saccoltunk itthon, azt erősen befolyásolhatja a Covid-19. Bár számos tényező együttes erejéhez lesz hozzá szükség, de

2021-ben megnyomhatjuk az időgépen a +5 év gombot.

Azok a hazai vállalkozások (beleértve a multik magyar leányvállalatait is), ahol kiemelten fontos a jó minőségű szellemi munkaerő, ahol világosak a célok és felelősségi körök, valamint az elmúlt években lépést tartottak a technológiai fejlődéssel, relatív zökkenőmentesen vették a karantén okozta munkaszervezési nehézségeket és a home office-ra való átállást. Ahol jól sült el, ott megerősítést nyert az, hogy nincs szükség a napi szintű, közvetlen ellenőrzésre, hatékony lehet a munkavégzés rugalmasabb keretek között is. Innen egy újabb, de már nem olyan nagy lépés az, hogy a hagyományos alkalmazotti keretek is elmosódjanak, és ezek a vállalkozások felismerjék a freelancing előnyeit, ezúttal vállalati oldalról. Ezt a folyamatot tovább gyorsíthatja a recesszió és az emberi erőforrás költségek optimalizációja, ami a rugalmasan kezelhető alkalmazotti létszám és a projekt alapú munkavégzés felé vezet. 

Bár a freelancerek foglalkoztatása első körben főként a fent említett modern, rugalmas vállalkozásoknál lesz valós alternatíva, a trend 5 éven belül elérheti azt a szintet Magyarországon, hogy a jelenlegi 2,5%-ról a számuk akár 10%-ra növekedjen, a felsőfokú végzettségűek körében pedig 30% fölé.

Mi következik ebből? A freelancing vonzó tulajdonságai, mint a szabadság és rugalmasság megmaradnak, a kockázatai pedig mérséklődnek a növekvő kereslet által. Annak az alkalmazottnak, aki eddig is vonzónak találta a szabadúszó életformát, csak az ehhez szükséges képességeket kell erősítenie, hogy amikor eljön az ideje, élhessen a lehetőséggel. 

Persze van még előttünk egy egyelőre bizonytalan kimenetelű időszak. A Covid-19 által súlyosan érintett iparágakban, mint a vendéglátás vagy a turizmus az alkalmazotti biztonság illúziója óriási pofont kapott. Így közülük nagyobb arányban kerülhetnek ki kezdő szabadúszók, viszont a 2021-ben is alkalmazásban lévők körében felértékelődik a biztosnak vélt havi fizetés és az alkalmazotti lét – amíg tart.

Másrészt azok, akik a szabadságot és rugalmas munkavégzést még egyáltalán nem tapasztalták meg a munkahelyükön, de 2020-ban nagyrészt home office-ban dolgoztak, most kivárnak, hogy végül mi marad meg ebből a rugalmasságból. Illetve jellemzően ők azok, akik összemossák a különféle fogalmakat, például a freelancinget a távmunkával, vagy a rugalmas munkavégzést a home (karantén) office-al. 

Ezek a tényezők lassíthatják a jó minőségű, szabadúszói tapasztalattal rendelkező szakemberek számának évek óta tartó növekedését. Ez akkor lehet gond, ha a kereslettel nem lesz arányban a kínálat, azaz az alternatív foglalkoztatási formákkal kísérletező munkaadók rossz első tapasztalatokat szereznek. Ne felejtsük el, hogy a trend kibontakozásához szükség van a freelancerek azon jellemző tulajdonságaira is, ami versenyképessé teszi őket az alkalmozotti státusszal szemben: rugalmasság, felelősségvállalás, önálló munkavégzés és célkitűzés, eredményorientáltság és folyamatos önképzés, önfejlesztés. Ezek a készségek, képességek fejleszthetőek, de mint mindenhez, ehhez is idő és gyakorlás kell. Ezt jól tudják a munkaadók is, hiszen éppen ezeknek a fókuszterületeknek a fejlesztésére megy el jelenleg a képzési büdzséjük jelentős része…

Egy lépés előre, kettő hátra

Van még egy terület, aminek egyelőre homályos az itthoni jövője, viszont kulcsszerepe van a folyamatban. Ezek a közösségi irodák. 

A rugalmas, helyfüggetlen munkavégzés és a freelancing trendjére épülő és azt erősítő üzleti modell egyértelmű térnyerése volt tapasztalható Magyarországon is a Covid-19 előtt. Már-már úgy tűnt, hogy a kínálat jóval megelőzi a keresletet. 2019 közepétől gombamód jelentek meg főleg Budapesten a definíció hiányában magukat coworking-ként aposztrofáló, kisebb-nagyobb (értsd 80 – 2000 m2 közötti) rugalmas irodapiaci szolgáltatók. 

Aztán jött 2020 márciusa és egycsapásra megszűnt az egyébként sem tolakodó kereslet a szolgáltatás iránt. A magánszemély ügyfelek (többnyire freelancerek) takarékoskodnak, kevesebbet költenek s bár egyértelmű előnyökkel jár számukra a coworking (kapcsolatépítés, inspiráció, ügyfélszerzés), otthonról is tudnak dolgozni, nem létszükséglet számukra a külön iroda- vagy asztal bérlés. Azt, hogy ők mikor és milyen mértékben térnek vissza az irodákba, egyelőre nehéz megjósolni.

A másik célpiac a KKV és nagyvállalati szektor lehetne, de az időzítés itt sem a legjobb. Nyitottság, érdeklődés az alternatív megoldások iránt van, de a legtöbb potenciális B2B ügyfelet hosszú távú bérleti szerződés köti a korábbi irodájához. Illetve még jópár hónapig velünk lesz a vírus-para, ami miatt egy nagyobb létszámú körbevezetést is körülményes most megejteni.

Arra talán már mindenki rájött, hogy a 100% home office egyértelmű zsákutca (munkaadói oldalról), különösen egy olyan vállalkozásnak, ami nem a kezdetektől, tudatosan így lett felépítve. A jól körülhatárolható folyamatokat igen, de pl. az emberek vezetését, innovációt nehezen lehet egyik napról a másikra “távirányítani”. Viszont egy, a létszámnál jóval kisebb saját iroda, kiegészülve helyben, rugalmasan igénybe vehető coworking kapacitással jó irány lehet, ennek az elterjedése viszont még időbe telik. Ezt már nem biztos, hogy ki tudják várni azok a kisebb, hazai coworking irodák, akik valódi közösséget hoztak létre az elmúlt években és elősegítették a freelancerek közötti tudásmegosztást, tapasztalatcserét.

Fontos mérföldkövek, izgalmas trendek

2020-ban több olyan szereplő is megjelent a hazai freelancer ökoszisztémában, akikről érdemes szót ejteni.

Az egyik a Budapest LAB, a Budapesti Gazdasági Egyetem Vállalkozásfejlesztési Központja, akik egy hiánypótló kiadvánnyal segítették elő a hazai szabadúszó közösség feltérképezését. A Freelancerek Magyarországon egy 2019-ben indult kutatás első eredményeit foglalja össze rövid, közérthető, olvasmányos formában. 

A másik izgalmas szereplő az ügyfelek és szabadúszók közötti hatékony együttműködést segítő startup, a Briefly. A második befektetési körnél járó, Design Terminal által mentorált csapat nemcsak az általuk fejlesztett platformmal, hanem számos újító ötlettel, közösségi kezdeményezéssel és tudásanyaggal támogatja a hazai freelancereket. 

Nem hagyhatjuk ki a felsorolásból a KAPTÁR közösségi irodát, akik továbbra is az egyik legfontosabb és legaktívabb szereplői a hazai szabadúszó szcénának. Nélkülük nem lett volna 2017-ben Freelancer Festival, abból nem lett volna 2018-ban FreelancerBlog és még ki tudja mennyi hiánypótló kezdeményezés kapott biztatást és támogatást tőlük vagy általuk az elmúlt 10 évben. 

Izgalmas látni, mennyi különböző árnyalata van a coworkingnek, a mögöttük álló eltérő összetételű csapatnak és motivációknak köszönhetően. A coworking fogalmát itthon meghonosító Loffice 2020 nyarán egy hibrid megoldást dobott a piacra: új komplexumot nyitott a Salétrom utcában, ami egyesíti az iroda, a coworking, a coliving és a professzionális rendezvénytér minden funkcióját és előnyét. A Loffice a család és munka összhangjának megteremtésében is aktív szerepet vállal a Coworkid programjukon keresztül (az alapító Klementz nővérek szintén kisgyermekes szupermamik).

Nemzetközi vizeken

Csak úgy viszonyításképpen. 

Az USA-ban már 35%-nál tart a freelancerek aránya. Az adat még úgy is sokkoló, hogy a tengerentúli terminológiában ebbe a körbe mindenki beletartozik aki függetlenül dolgozik,  például az építőiparban, személyszállításban (taxis) és szépségiparban (fodrász) dolgozók is.

Az európai freelancer definíció már jóval közelebb áll az általunk használthoz, viszont itt sem állunk jól statisztikákkal. A legfrissebb használható adat ebben a kutatásban található, mely szerint 2018-ban nagyjából 11 millió európai úszott szabadon, a munkaerőpiac 5%-a. 

Az Egyesült Királyságban már jóval több használható forrás létezik, köszönhetően egy, a témában igen aktív, független szakembereket tömörítő szervezetnek. Az IPSE évek óta gyűjti és elemzi a UK freelancereivel kapcsolatos adatokat, mely 2 millió freelancert tart számon az Egyesült Királyságban. Ez a teljes munkaerőpiac csaknem 6%-a. A számuk az elmúlt 10 évben megduplázódott.

FreelancerBlog 2020: csónakból vitorláshajó

Februárban lesz 3 éve, hogy elindítottuk a FreelancerBlogot. 2018 és 2019 még főként arról szóltak, hogy a hazai szabadúszók közösséggé kovácsolásának csónakjába embereket toborozzunk. 

2020 már sokkal tudatosabb év volt, irányba álltunk. Körvonalazódtak a főbb tevékenységek és az üzleti modell, ami lehetővé teszi, hogy túllépjük a szerelemprojekt szintjét. 

2020-ban folytatódott az együttműködésünk több hazai közösségi irodával, Budapesten és vidéken is (Szikra, KAPTÁR, Loffice és Impact HUB, KOHÓ Pécs, Doors Szeged, Grabovszky Miskolc). Együttműködtünk a Budapest LAB-el, kollaboráltunk az irodabútorokra és optimális munkakörnyezetre specializálódott Kinnarps-szal, segítettük az egyik legígéretesebb magyar freelancer-startup, a Briefly elindulását. Tartalmainkkal támogattuk a közép-európai affiliate marketing-hálózat, a Dognet, és a legátfogóbb hazai gig marketplace, a Qjob kommunikációját. 

Szintén 2020-ban elindult a tagsági programunk is, mely széleskörű, rendszerezett tudásanyaggal, havi és éves eseményekkel és közösségi programokkal támogatja a kezdő szabadúszókat.

Meggyőződésünk, hogy akár egy kisebb, de erős közösség is képes nagy hullámokat verni. A kezdetektől feladatunknak tekintjük, hogy ezt a közösséget építsük, erősítsük és egy helyre gyűjtsük a szabadúszó életmóddal kapcsolatos tudást, tapasztalatot. A felhalmozott információk és a legfrissebb trendek pedig a freelancerblog.hu cikkein, útmutatóin, interjúin, a Freelancer Frekvencia podcast adásain, a havi Tuesday Talks meetup beszélgetésein, valamint az éves Freelancer Festival és Freelancer’s Week programjain keresztül jutnak el egyre szélesebb körhöz.

Az elmúlt évben a FreelancerBlog cikkeit több mint 50 ezren olvasták, a podcastunk túllépte a 8700 meghallgatást és közel ötszázan vettek részt a havi és éves eseményeinken.

Hivatkozások:
KSH egyéni vállalkozások száma
TEÁOR kódok

Papp Gábor személyes évértékelő posztjai valószínűleg a The Pitch legolvasottabb anyagai közé tartoznak. A cikk megállapításai fontos globális trendeket mutatnak be egyéni, családi és üzleti szinten is. Hogyan kell kommunikálni akkor, amikor nem tudsz mit mondani? Mi az online térbe tolódó konferenciák tanulsága? Miért van reneszánsza a “csináld magad!”-kultúrának? Miért nem aktív Facebookon a Pitch? Írásunkban összeszedtünk pár kulcsgondolatot az évértékelőből, hozzáfűztük a saját tapasztalatainkat, és a végén megkérdeztük Gábort is. Ennyit rólad, 2020.

Nyilván a produktivitás egyik hazai csendes gurujának számító Papp G számára sem alakult úgy 2020, ahogy eltervezte. Ezért is felemelő olvasni azt, amikor megkapó őszinteséggel számol be arról, amikor eluralkodik az üvöltő káosz. Érdemes végigolvasni, mi most csak négy főbb olyan üzenetet szeretnénk belőle kiemelni és megkommentálni, ami szerintünk különösen fontos.

1. Először csendben kéne maradni

A lockdown hatásai totálisan máshogy jelentkeznek a különböző élethelyzetekben lévő embereknél. Sokkoló és bénító erejű volt átélni azt, hogy özönlenek ránk a jótanácsok és megmondások olyan emberektől, akik mintha teljesen másik mozit néznének. Gáborék két kisgyermekkel kényszerültek karanténba vonulni tavasszal, egy olyan helyzetben, amikor csak az ellentmondásosság volt állandó.

A cikkében ezt írja: “Így március-májusban gyakorlatilag az őrület és káosz valamint a teljes mentális kiégés határán egyensúlyoztunk. Vagy én dolgoztam, vagy a feleségem Kitti. Egyszerre ketten soha nem tudtunk. De amikor dolgoztunk, az se az elmélyült fókusz munka volt. Embert próbáló volt ép ésszel végigcsinálni ezt az időszakot. Itt pedig elképesztően nagy szakadék alakult ki, főleg azok között akik gyerekkel és akik gyerek nélkül futottak bele az egész helyzetbe.

(…)

Ha online téren dolgoztál, akkor 2020 egy rakéta év lehetett neked. Ha nincs gyereked és napi 24 órát tudtál végre meeting és utazás nélkül tölteni, akkor ezt emeld négyzetre. De ha elvesztetted a munkád, gyerekek maradtak a nyakadon, lassan elfogyott a megtakarításod, akkor meg csak néztél, hogy ezek miről beszélnek itt, hogy “lehetőség”, meg “motiváció”, meg hogy “tanulj új dolgokat”, hisz te épp túlélni próbálsz. Nem önmegvalósítani. Ezen a téren a közösségi média pedig szerintem mérhetetlen károkat okozott a 2020-as évben.”

2020 egyik fő tanulsága, amit 21’ januárjában igazán szépen illusztrált a Capitolium “ostroma”, hogy muszáj hátrébb tenni egy lépést, venni egy mély levegőt, és átgondolni, hogyan is viselkedünk az online térben, pontosan hogyan használjuk, mire, és mit kezdünk az onnan érkező információkkal. Ez vonatkozik a FreelancerBlogra, a The Pitchre, és minden online szereplőre is: tudatosítani kell a személyes felelősségedet abban, hogy milyen hullámokat keltesz a digitális térben.

2. Az “online esemény” nem pótol semmit

Gábor három nagy, nemzetközi konferencián vett részt tavaly előadóként, ebből szerencséjére a SEO Zraz még februárban volt, úgyhogy arra el is tudott menni. De Brighton és Portoroz helyett már maradt a laptop… és nem volt maradandó élmény. Gábor szerint az élő online esemény zsákutca, és hajlok rá, hogy igaza van, vagy legalábbis nem érdemes máshogy tekinteni egy online eseményre, mint egy videó nyilvános felvételére. 

A két konferencia az online események két különböző, fő típusába esett: az angolok előre felvett előadásokat tettek adott időpontban elérhetővé, a szlovénok élőben streameltek. Az első verzió feszes volt és profi, a második full káosz és mentális nyomasztás.

A Freelancer’s Weeket mi is hatalmas lelkesedéssel raktuk össze őszre, és mire eljött a megnyitó időpontja, addigra megint “záródnak az ajtók” helyzet lett. A hibridre tervezett (élőben is látogatható és online közvetített) eseményekből többnyire tisztán online verzió lett. Annyi eszünk volt (mivel meghallgattuk, mások hogyan csinálják), hogy HD-ban, fényekkel, profikkal felvettünk minden előadást és panelt, előre, és szuperjó bónusz volt minden programpont lejátszása után az élő Q&A, amit viszont nem tudtunk a rögzített anyaghoz utólag hozzácsatolni, ez még egy fejlődési lehetőség. Nem bánjuk, hogy megcsináltuk: ebben az évben és hónapban ezt kellett csinálni és pontosan így. De szerintem a műfaj ebben a formában nem lesz maradandó. A FreelancerBlog eseményeinek történetében a Week kezdőlapja érte el a legnagyobb látogatottságot, amit valaha bárhol generáltunk, de a jegyeladások konverziója alig érte el az 1 százalékot, aminél sokkal jobbhoz vagyunk szokva, mert jól meghatározott célközönséghez szólunk. 

Gábor ezt így foglalta össze saját oldaláról:

“Tanulság: ami mind a két eseménynél hiányzott az maga a rituálé, hogy utazol, új helyet és embereket ismersz meg. Eszel, iszol, beszélgetsz. Új élményekkel gazdagodsz, rácsodálkozol a világra, meg persze csalódsz dolgokban. De közben 1-2 nap alatt akár 2-3 hónapra előre is feltöltődsz. Nah most ezekből semmi nem lett. És emiatt is mondom azt, hogy a csak online események hosszú távon nem jelentenek megoldást. Főleg egy Coviddal sújtott időszakban.

Egyszerűen nem tudják hozni azt az élményt, amit a fizikai események. Hiába olcsóbb, hiába érsz el több embert. Nem ugyanolyan. És nem lesz elég jó.”

Az “online esemény” jövője szerintem valami olyasmi, mint a TED. Időben korlátlan, fix plaform, folyamatosan töltődő tartalommal, esetleg tömbösítetten, de az időbeliség túllihegése értelmetlen. 

3. Az IRL dolgok felértékelődése

Gábor nagyon komoly belső felújításokat végzett el otthon és az irodában is 2020-ban, illetve elmerült a barbecue és pizzasütés gyönyöreiben is. Mindezt saját bevallása szerint nagyjából nulla “szakmai előélettel”. Csak mert kedve volt hozzá. 

Mindez nem arról szól, hogy az emberek a bezártságban “elfoglalják magukat”, mivel, ahogy fentebb láttuk, nyugis elvonulás helyett inkább őrjítően stresszes tűzoltást jelent a karantén időszaka, sokak, talán a többség számára. A Covid sok mindent felnagyít és felpörget: hatalmasat fejlődött mindannyiunk nyitottsága a távmunka és a rendszeres távkommunikáció iránt. De a digitális térben tobzódás közben mindenkinek szétégette az agyát. Ennek nem csak mentális, lelki, hanem fiziológiai vonzatai is vannak. Felértékelődik minden, ami analóg, ami “IRL” (In Real Life). Ez az a folyamat, ami a bakelitlemezek XXI. századi másodvirágzása mögött is van. Kertészkedni, főzni, színezni, festeni, zenélni, ruhákat varrni akarunk, egyre többen, minél intenzívebben dolgozunk és szórakozunk a virtuális térben, annál jobban részt akarunk venni az anyagi világban is. Ez létszükséglet, és a Covid másodlagos hatásai közé tartozik az, hogy csomó embernek segít ezt felismerni.

Ez a trend tettenérhető a kézműves ékszerek és kismanufaktúrás divatcikkek, a házias gasztronómia területein, és 2020-ban megvoltak az olyan vicces anomáliák is, mint a Rílmelós, a reklámügynökségi szövegíró, aki a segédmunkás-életben váratlan értékeket talált.

Nekem legalábbis ez a megfejtésem – nem egyszerűen “öregszik” Gábor, hanem a világ is lassan megváltozik, és az első 20-30 év óriás rálelkesedése után a digitális térről is kezd kiderülni, hogy csak egy újabb színesen villogó játék és munkaeszköz. Nem csoda, nem világmegváltás, nem cseréli le a valódi életet, csak jobb esetben dinamikusabbá teszi azt az automatizációs és instant kommunikációs fejlesztéseknek köszönhetően. 

És persze megvannak az árnyoldalai is. Erről szól a következő pont.

4. A közösségi média jelenlegi formája az utolsókat rúgja

A Covid ebben is segítségünkre volt – 2020-ban minden eddiginél jobban reflektorfénybe került, hogy a Facebook-Instagram dominálta nyugati kultúrkör fenntarthatatlanná vált, és halálos veszélybe sodorta társadalmainkat.

Gábor a “partvonal mellől szotyizva” nézi, hogyan “őrjíti meg és fordítja feje tetejére a Facebook a világot”. A közösségi média a hipervalóság legfontosabb platformja, amin hamis világképek bontakoznak ki előttünk, amelyek viszont képtelen elvárások és nettó őrültségek formájában visszahatnak a valódi valóságunkra, destruktívan, felemésztően, és kezelhetetlenül. Mikroszinten is megmérgeződtünk, már észre sem vesszük, hogy hazudunk, magunknak is, hiszen kulturális kóddá vált ez a viselkedés, amit Gábor így tapasztal:

“Másrészt meg borzasztóan romboló és káros sokaknak ezeket olvasni, mert a valódi harcok és kudarcok kimaradnak ezekből a sorokból. Csak a szép és csillogó van kirakva az ablakba. Igazából csak a likevadászat megy. De a problémákról és a nehézségekről egy szó sem esik. Egyre gyakrabban futok bele álszent, vagy épp konkrét hazugságokba a közösségi térben. Mert mondjuk ismerem az adott az illetőt és tudom, hogy amit ír az nem igaz. Közben meg értetlenül állok előtte, hogy ezt meg mégis miért kell megírni? Vagy miért így?”

Az ellenállás értelmetlen, rövid- és középtávon a levonulás tűnik az egyetlen értelmes megoldásnak. 

“A közösségi média nem közösséget teremt, hanem a szociális összetartozás hamis illúzióját nyújtja. Ahelyett hogy összekapcsolna, inkább atomizál. Egyrészt mert ellenéteteket szít és “polarizál”, másrészt mert sokan csak az érme egyik oldalát mutatják be. Vagy néha nem is a saját érméjüket mutatják be, hanem bekamuznak egyet. Nehéz ezt mindennap látni, és főleg azt, hogy a hamis képnek mennyien bedőlnek. A folyamatos harc és “beszólok neki hogy ejnye már” helyett én inkább a kivonulást választom, ami össz-társadalmi oldalról biztosan nem a legjobb megoldás, de saját oldalról mégis hatékony.”

Gábor írásában ez a blokk az egyik leghosszabb, legőszintébb, és talán legjobb rész, gyanítom, hogy kicsit saját magát is meglepte vele. Persze ezen a ponton azonnal megkerestem a The Pitch Facebook oldalát, hogy lássam, bort iszik-e a mester, ha bizniszről van szó, miközben személyesen meg vizet prédikál. És azt láttam, hogy a The Pitch jelen van ugyan Facebookon, de a posztok között akár hónapok telnek el. Ez konkrétan vegetálás, ezt mindenki tudja, aki kicsit is konyít a Facebook-marketinghez. Csak azért van, hogy legyen, de nyilvánvalóan nagyjából nulla a szerepe a The Pitch saját marketingmixében. Az egyik legelismertebb magyar digitális kommunikációs szakmai blogról beszélünk. Ha a social csatornát gyakorlatilag kihagyják, akkor vajon csak SEO-ból és e-mailekkel működtetnek egy olyan üzemet, ami az üzleti leadek mellett kurzusokra, jelentős webes forgalomra épít?

 Megkérdeztem Gábort, hogy mi a véleménye arról, hogyan lehet ezeket az egyre toxikusabb felületeket hanyagolva sikeres üzleti kommunikációt folytatni. Ezt válaszolta:

“Az idei évértékelőmben volt a leghosszabb a social-t érintő rész és kritika. De aki követi az évértékelőket az tudja, hogy már 2-3 éve ugyanezt írom, csak korábban kevésbé hosszan. Meg kevésbé határozottan. De idén eljutottam oda, hogy felesleges bent tartani. Ezt ki kell írni. A trükk viszont itt az volt, hogy ezt nem a közösségi média felületekre írtam meg, hanem egy sajátra. Ezt csak az olvasta, aki nálam akarta ezt elolvasni. Meg aki eljutott ehhez a részhez az egyébként elég hosszú cikkben. És pont ez a mentális váltás volt, amit nagyjából 4 éve meghoztam céges szinten is. Saját felületet építünk. Saját eléréssel. Ennek az alapja a blog és az email lista.

Én saját magamat nem érzem hitelesnek social mediában, mert nem szeretem ezeket a felületeket. Se nézni, se használni. Nem vagyok már Facebookon, nincs Insta fiókom, TikTok meg Snapchat appot még soha nem is láttam élőben, nemhogy használtam volna. Mivel a céges kommunikáció social részét a kezdetektől én csináltam, ezért adta magát a lehetőség, hogy ezt is minimál szinten toljam.

De ezt két dologgal ki kell egészíteni.

Egyrészt olyan területen dolgozunk, ahol ezt meg lehet tenni. Bár digitális téren mozgunk, de fő fókuszunk az írott tartalom és a SEO. Nem Facebook kampányokat csinálunk, vagy videós anyagokat. Ezért megtehetjük, hogy a SEO-ra, az írott tartalomra és az emailre koncentrálunk.

Másrészt közben minimálisan használjuk azért a socialt, de kizárólag “konverziós céllal”. Amikor képzés akciók vagy kampányok vannak, akkor évente 1-szer, vagy max 2-szer futtatok fizetett hirdetést 4-5 napig. Ez abban segít, hogy eljusson az üzenet a célcsoporthoz. Ráadásul ez a legjobb ajánlat az évben. Nem bombázunk senkit semmivel Facebookon, csak egyszer a legjobb ajánlattal. Emellett a saját cikkeket organikusan megosztjuk, 1-2 havonta, ahogy születik valami, hogy eljusson olyanokhoz is, akik “Facebook first” életet élnek. Sokan vannak ugyanis akiknek az email nem elsődleges infoszerzési csatorna. Ezért minimál van értelme csinálni a Facebookot. De ennyiben kimerül a Facebook használatunk. Nagyon tudatosan. A mottóm az, hogy “nem osztunk meg”. Se tartalmat, se embereket. Igazából ezért “vonultunk ki Facebookról” sokakkal ellentétben.

Ez persze azzal is jár, hogy nagyon sok olyan követőtől, érdeklődőtől elesünk, akik például nem hajlandóak feliratkozni egy hírlevélre. Vagy ha megkapják akkor meg nem nyitják meg. De nekünk ez nem gond, ezt az árat vállaljuk. Emberileg és üzletileg is.”    

Végkövetkeztetés nincs, hiszen ez egy évértékelő (értékelője), olvassátok el az eredeti cikket, mert az éves tervezéshez alapból számos jó tippet és gondolatot ad, az aktuálisan érvényes egyéb meglátások mellett is. 

Talán annyit még, az írás alapján kirajzolódik egy makró trend, amit mi is alá tudunk támasztani: ne várd ugyanazt, ami volt, és állj készen bármire. Növeld a rezílienciádat saját életedben és vállalkozásodban is, szokj hozzá ahhoz, hogy a továbbiakban valószínűleg nem lesz olyan, hogy “megszoksz” valamit. Kérdőjelezd meg a status quót, és ne nyugodj bele, ha valamit rossznak érzel: cselekedj, amit tudsz, a saját területeden, vállalkozásodban és életedben. A folyamatos alkalmazkodás évtizedei következnek.