Hogyan cserél kontaktot ma egy felkészült freelancer?

Freelancer névjegykártya

A névjegykártya a bizonyított klasszikus, rendkívüli jelentőségét az Amerikai Pszicho kulcsjelenete óta senkinek nem kell magyarázni. Ma is egy elegáns módja a kontaktcserének, mégis egyre kevésbé látom, hogy fiatal vállalkozóknak lenne. Manapság inkább szabadulnánk a fecniktől: az adatokat nem lehet egyszerűen online integrálni, akkor meg minek leírni papírra, ha utólag úgyis be kell pötyögni kézzel? Mi erre a teljesen alapvető élethelyzetre a korszerű megoldás? Utánajártunk.

Spoiler Alert: nem találtam olyan megoldást, amivel maradéktalanul elégedett lehetnék, de vannak ígéretes kezdeményezések. 

Nyilvánvalóan az lesz a kulcs, hogy a megoldás szó szerint mindenki számára könnyen elérhető legyen, aki valamilyen digitális eszközt használ, tehát multiplatform, és széles körben használható cucc kell. Ezt viszont olyan dolgok döntik el, hogy melyik megoldás lesz igazán virális, mi állja ki legjobban a használhatóság próbáját.

Ideje lenne, mert a helyzet elég gyatra. Nem csoda, hogy inkább elintézzük annyival a kontaktcserét, hogy “majd kereslek Facebookon / felveszlek LinkedInen” attól függően, hogy milyen közegben köttetett a friss kapcsolatunk.

Pedig van egy olyan visszafogott ünnepélyessége az egésznek, nem? 

Régen a névjegykártyacsere az mégiscsak egy emelkedett pillanat volt, a megismerkedésnek valamiféle beteljesedése, ami a kézfogással kezdődik és a közös érdekek felismerésén keresztül a közös jövőbe fektetett bizalom kifejeződésével zárul. A névjegykártya menő dolog volt. Nekem például olyan módon hiányzik, hogy valójában sosem használtam igazán – mire freelancer lettem, már kezdett kimenni a divatból, és most meg valahogy nem akaródzik készíttetnem magamnak egy újat, mert sehol sem látom, hogy használnák. Tucatnyi új ismeretséget kötöttem idén is, és aki igazán érdekelt, azt aztán megkerestem online (vagy ők engem). Ami tök jó, de valami hiányzik belőle.

Megmondom őszintén, én arra számítottam egy ideje, hogy a telefonjaink valamilyen összeérintésével vagy egy speciális gesztussal tudjuk az alap kontaktcserét megoldani majd, gyorsabban és elegánsabban a ma már, lássuk be, nagyon esetlenkedőnek ható telszámpötyögéssel és egyebekkel…

Ez egyébként lehetséges megoldás ma már, csak nem eléggé folyékony a folyamat. Az kell hozzá, hogy mindkét telefonon be legyen kapcsolva az NFC-olvasás (tehát kell beléjük NFC-chip, persze), és az egymáshoz érintés során először az egyik, majd a másik telefonon kell a küldést elindítani. Vagyis nem éppen dinamikus és könnyed megoldás, illetve a kompatibilitás nehézségei továbbra is gondot okoznak. 

De akkor biztos van rá app, amivel könnyen adatot cserélhet bármilyen telefon, igaz? Igen, ilyen megoldások tényleg vannak, de pontosan az a gond velük, hogy (újfent), mindkét telefonon fent kell lennie már alapból ahhoz, hogy valóban úgy működjön, ahogyan arról én ábrándozok. Egyik ilyen alkalmazás sem igazán közismert és virális, és olyan is van, aminek a fejlesztését már leállították… ezeket a szoftvereket szerintem vagy mindenki használja, vagy senki. Nincs középút. Úgyhogy leginkább: senki.

A másik mód, amire tippelnék, az az intelligens szkennelés: a kártyát lefotózod telefonnal, az felismeri a kontaktokat és szépen behúzza a megfelelő helyekre. Ilyen alkalmazásból elég sok van, és persze szinte mindegyiknek van valami hiányossága, ami miatt nem tetszik. A kedvencem az, amelyikben van “virtuális névjegykártya”-tervezés, mert ezt személy szerint egészen viccesen értelmetlennek találom: miért készítenél digitális névjegykártyát, ha digitálisan amúgy bármilyen adatcsomagot (URL, kontakt, stb) direktben is elküldhetnél?

Aztán találkoztam egy érdekes hibrid megoldással, amiben megvan a potenciál ahhoz, hogy visszahozza az analóg névjegykártyát, mint nosztalgikus eszközt, de közben értelmesen lehet digitalizálni is az infókat rajta.

Ebből is többféle van már, és az egyik közülük egy magyar fejlesztés, úgyhogy fel is vettem velük a kapcsolatot.

A CLCME (Click me!) kódnéven futó kártya, pardon “okosnévjegy” külsőre egy szimpla, megszokott, oldszkúl plasztikkártya. A benne lévő NFC-jeladó miatt, ha egy telefon elé helyezed, akkor a készüléken megjelenik a kártyán tárolt URL. A kártya megrendelése során csak a kártyára nyomtatandó nevet kell megadni, aztán amikor megkapod a kártyát, szabadon szerkesztheted azokat az adatokat az online felületen, amelyeket szeretnél, hogy megnyíljanak a mágikus pillanatban, amikor az új kapcsolatod telefonja a kártyád fölébe helyezkedik.

Hátránya, hogy ez egy előre szerkesztett website csupán, ami tök jó, de nem rögzíti az adatokat azonnal. Jobban belegondolva, ehhez mindenféle egyéb engedélykéréseket is le kéne futtatnia az alkalmazásnak, a legkevésbé sem GDPR-barát módon… tényleg lehetetlen az, hogy egyszerű gesztusokkal adatokat adjak át valakinek? Lehet, hogy az én elképzelésem irreális, de hajlok rá, hogy azért előbb-utóbb be fogja érni a világ ezt a nem túl elrugaszkodott vágyképet.

Addig is legalább a másik ember mobiljának böngészőjén ottmarad nyitva az oldal az adataiddal, tehát később is kéznél lesz neki és viszonylag könnyen tud elmenteni róla akár kontaktinfókat is.

A chippel nyomott kártyákat itthon nyomtatják, és a nyomda is igazi üzleti partnerként áll a kérdéshez, mert egyébként nem könnyen elérhető piaci szolgáltatásról van szó. Főleg ipari területeken használják, teljesen más jellegű célokra. 

A dolog jól indul, valóban elegendő csak odatenni egy telefont, és  magától megnyílik rajta a weboldal, nem kell semmilyen alkalmazás. Ha elsőre nem megy, akkor azon a telefonon még nincs engedélyezve az NFC-kapcsolat, ezen gyorsan lehet segíteni a beállításokban.

A CLCME esetében egy egész microsite-ot kapsz, gyakorlatilag egy mini weboldalt, amire azt teszel amit akarsz, lehet ott az Instád, üzleti weboldalad, egy online prezi a vállalkozásodról vagy egy klasszikus kontakt űrlap.

A felhasználók képzelete szab csak határt a felhasználási módoknak, és a korai közösség már most egy csomó új ötlettel bombázza a fejlesztőket. Hiszen ugyanezt a megoldást lehetne használni a gyakorlatban például:

> Étlap kártya (így folyton változó menüt is aktuálisan jelenítesz meg a telefonon, elég ha kint van nyomtatott menü helyett egy ilyen kis kártya az asztalokon)

> Rendezvénykártya (programok, brossúra, stb)

> Influencer, social media kártyák (a papírkártyákkal szemben egyből a multimédia-tartalmaidra vagy az aktuális kampányod landingjére terelheted az illetőt)

A rendszerben van beépített “flottakezelés”, tehát ha van saját céged vagy freelancer hubod, megcsináltathatod mindenkinek a kártyáját egységes online felülettel, tetszőleges egyéni testreszabhatósági beállításokkal is és adminjogot is megtarthatsz, ha szeretnéd kontrollálni, hogy milyen jellegű infók jelenjenek meg a csapattagok kártyáin…

Az egész koncepció meglehetősen új, inkább még most fog kiderülni, hogy mennyire funkcionális, lesz -e benne viralitás? Én magam is kíváncsi vagyok, milyen érzés lesz a következő bemutatkozásnál felmutatni a saját kártyámat. Biztos nagyon fura, de hatásában azért ez mégiscsak egy innovatív cucc. És legalább újra lesz kártyám – csak ezúttal nem kell osztogatni, egy darab is elég belőle.

Freelance copywriter, blogger, ghostwriter, storyteller. A szabadúszást az önellátó kertészkedéssel ötvöző életformát teszteli a Börzsöny egyik völgyében.