A produktivitástól a holisztikus önfejlesztés felé tartó egyéni útjának megosztásával épített közösséget Zalaba Krisztián, aki őszinte hírleveleivel és barátságos arculatával tűnik ki az egyre népesebb online gurutömegből. A szabadúszás egyéni életútjairól és a globális fejleményekről is beszélgettünk.

Zalaba Krisztián – Minden.Egyes.Nap.

Mielőtt önfejlesztési közösséget építettél volna, a testvéreddel vitt cégetek alapozta meg a szabadúszó életformát. Hogyan indultatok el?

2010-ben végeztem az egyetemen. Ekkoriban leginkább videójátékoztam és megcsináltam a kötelező minimumot, nagyjából így telt a suli. Kerestem egy kis mellékest is azzal, hogy rendeltem játékokat Japánból, és eladtam őket, de leginkább a saját gyűjteményem bővítése foglalkoztatott. A diplomamunkámat a We Collect Games (Játékokat Gyűjtünk) weboldalból írtam, amit a tesómmal együtt szerkesztettünk. Gyűjtöttük, fotóztuk a játékokat, kerestük a különleges kiadásokat, és írtunk róluk magyarul és angolul. Maguknak a csomagoknak a minőségéről írtunk, hogy mennyire érdemes megvenni őket. A szakdolgozatom témája az volt, hogy az akkori online marketingeszközökkel hogyan lehetett egy ilyen blogot felfuttatni. SEO, közösségi média, minden benne volt, amivel foglalkoztunk.

Megkerestünk nagyobb külföldi blogokat a szerintünk érdekesebb posztjainkkal, így lettünk a Hét Weboldala a legrégebbi brit videójátékos oldalon, ők készítettek velünk interjút is. De nem azért csináltuk ezt, hogy monetizáljuk a forgalmunkat, inkább csak mert szerettünk ezzel foglalkozni.

Ami igazából hasznosnak bizonyult a megjelenésekhez képest, az a kapcsolatrendszer lett, amit kiépítettünk. Jártunk launch party-kra, amik a népszerűbb játékok megjelenésekor szoktak lenni, megvettük a gyűjtői kiadást és beszélgettünk emberekkel. Sok mindenkit megismertünk, a magazinokat, terjesztőket. Ezekből a kapcsolatokból tudott elindulni a cégünk.

Rögtön cégvezetőként kezdted a karriered a diploma után?

Nem, sőt, nehezen találtam munkát, először Budapesten helyezkedtem el technikai asszisztensként, ami azért vicces, mert nem is igazán értettem az informatikához – de csináltam fordításokat, illetve kezeltem a weboldal CMS-ét, kiküldtem a hírleveleket. Egy idő után azért belekóstolhattam a projektmenedzseri feladatokba is, de egy évvel később elindult a saját vállalkozásunk.

Megkerestünk hazai videójátékos cégeket. Kész megoldásokkal, kidolgozott tervekkel állítottunk be mindenkihez, elmondtuk, hogy mit látunk most a marketingjükben, és miket kezdenénk mi vele, számszerűsített részletekig. Így kezdtük el az egyik nagy konzol magyar Facebook oldalát csinálni, aztán az egyik legismertebb üzlethálózatét, és nagyon jó volt látni azt az organikus növekedést, amit nyújtani tudtunk.

Nekünk az adott nagyon sokat, hogy mi értettük a játékipart, és tudtuk, mit akarnak a hozzánk hasonló gémerek. Mi is célközönség voltunk, magunknak csináltuk az egészet. Weboldaltól facebookon át mindennel foglalkoztunk, de az évek alatt rákoncentráltunk a SEO-ra. Ugyanis a testvérem nagyon szerette ennek a technikai mélységeit, én meg vittem az ügyféloldalt és a social média menedzsmentet. Ez ment három-négy évig.

Közben a testvérem kísérletezett azzal, hogy jól be-seózott oldalakat épített adott célközönség számára hasznos tartalommal és AdSense-szel, amik így passzív bevételt tudnának generálni. Az egyik be is jött, és másokkal közösen is csináltunk ilyeneket, így lassan leépítettük az ügyfeles dolgokat, aminek köszönhetően egyre több energiát koncentrálhattunk ezeknek a weboldalaknak az optimalizálásába. Nem voltak többé meetingek, és nem volt havidíj sem: ha nagyobb forgalmat értünk el, a bevétel is megugrott.

Hogyan jutottál el az önfejlesztésig, mi motivált a Csináld Meg! elindítására?

Amikor beindult a cégünk, hamar elkezdett foglalkoztatni, hogy oké, ez szép, de akkor ennyi lesz az élet? De mi az én szuperképességem, mi az, amiben én vagyok jó? 
Úgyhogy ezt megkérdeztem az ismerőseimtől Facebookon.

A válaszokat feldolgoztam és elindultam ezen a vonalon, ebből lett több hónap után a Csináld Meg!, ami egy felület volt arra, hogy megosszam az addigi tapasztalataimat.

Ott sem a közösségépítés volt a célom, hanem, hogy jó legyen csinálni. Örömmel, szeretettel kezdtem el építeni. Mostanra már előlépett ez a fő tevékenységemmé, a fő bevételeimet még inkább két másik vállalkozás adja. De hiszek benne és örömet ad.

Milyen exkluzív tippjeid vannak a Freelancer Blog olvasói számára? 😉

Rengeteg tipp van a neten, mindent hatmillióképpen lehet csinálni, de a legfontosabb eleme az, hogy szeretettel tudd csinálni. A folyamat adjon örömöt. Nyilván van nálam is olyan, hogy elakadok, megoldásokat keresek, de örülök, amikor leülök például írni. Az életre egységként tekintek.

Nincs olyan, hogy munkaidő, meg magánidő, hiszen ezt az egészet nevezzük életnek.

Például szeretek napközben elmenni egy kávéra és leírni a gondolataimat, vagy egy közös programot csinálni a barátnőmmel. De mégis ügyelünk arra, hogy a dolgainkat elvégezzük. Én jellemzően úgy dolgozom, hogy este megtervezem a következő napomat, vagyis azt, amit szeretnék elvégezni. Itt fontos, hogy legyen egy olyan dolog, ami leginkább előrevisz. Mert ha megcsináltam egyvalamit, ami tényleg fontos, akkor a további feladatok nem frusztrálnak, mert már sikeres a napom.  

Szerintem egyre többen egyre hamarabb rájönnek, hogy azok a dolgok, amiktől a boldogságunkat várjuk, végső soron nem adják meg azt. Velem már nem az van, hogy kitűzök valami nagy célt, és mindenáron megvalósítom, hanem a jelenre igyekszem figyelni. Nem valamit csinálok, amitől majd boldog leszek, hanem úgy döntök, hogy jól érzem magam, és ebből az örömből teremtek dolgokat az életemben. Ebből születik meg az, hogy az eredmény igazából lényegtelenné válik, a fontos az, aki vagyok: abból hozok létre valamit. Ha egyéni szinten nézzük az életet, ha az érzéseinkre figyelünk, akkor igazából ez a belső hang mutatja meg a jó irányt.

Másokon úgy tudunk segíteni, ha magunkon segítünk először. Emese az egész karrierje során azt kereste, hogyan lehet jobban csinálni – a munkát, a sportot: az életet. Szabadúszóként ezt a tudást mások képzésében teljesíti ki.

Király Emese, Zuango

Hogyan lettél freelancer?

Hosszú volt az út, mire eljutottam idáig, de az alapjaim mindig megvoltak. Jól tudom kezelni a szabadságot, van önfegyelmem, szeretek dolgozni, tudom magam motiválni.

Általános iskolától kezdeném, ott tanultam angolt, otthon apukámtól meg németet, és már ekkor elkezdtem korrepetálni gyerekeket abból, amiből nem voltak jók. Gimiben nyaranta egy utazási irodában dolgoztam, német csoportoknak segítettem, tolmácsoltam, idegenvezettem, utakat szerveztem. Szóval 15 éves korom óta tartom el magam. Közben versenyszerűen aerobicoztam, vagyis napi két edzésem volt, hétvégén meg versenyek.

Szerintem ezek mind segítenek úgy működni, ahogy működöm.  

Külkeren reklám szakirányon végeztem, majd szociológián a Corvinuson, közben egy angol nyelviskolában tanítottam, abból éltem. Voltam rendezvényszervező, marketingvezető lemezkiadónál, kreatív ügynökségen account, digitális projektmenedzser, digitális stratéga. Közben 2006-ban egy évet éltem Cipruson, kis “career break” gyanánt, ahol aerobic-edzősködtem. Ez az év sok változást hozott. Ennek köszönhetően lettem később bodyART oktató, és itt aktiválódott a pszichológiai érdeklődésem, mélyült el az önismereti utam.

A hazatérést fizikoterápiával kezdtem, mert Cipruson túledzettem magam és tönkrementek a térdeim – ekkor ismerkedtem meg a jógával, ami átvezetett a bodyARThoz: ahogy elkezdtem, annyira megtetszett, hogy eldöntöttem, ezt tanítani akarom. 2010-ben végeztem el az oktatóit, azóta ezt csinálom a munkám mellett.

Ciprusról hazatérve már úgy voltam az ügynökségi életformával, hogy tudtam, valami mást akarok csinálni. De azt is tudtam, hogy az új karriert lépésről lépésre kell felépíteni. Nem áldozatként voltam ügynökségi rabszolga, értékeltem az anyagi biztonságot, az üzleti tapasztalatot és a kapcsolatrendszert amit az ügynökségi lét adott, de tudtam, hogy nem ezt szeretném hosszútávon csinálni.

Letisztult, hogy mi fontos nekem és miben vagyok jó: átlag feletti gyorsasággal tudom megtalálni az összefüggéseket, jól kommunikálok, jól adok elő, és talán a verseny szellem, talán a pedagógus család miatt, de kulcsfogalom nálam a fejlesztés: magamból és a környezetemből is egyre jobbat kihozni. Amikor sales csapatot vezettem, akkor is azt vettem észre, hogy nem a számok motiváltak, hanem hogy az emberek egyre jobbak legyenek magukhoz képest. És ki segíthet leginkább abban, hogy egyre jobbak legyünk? Egy jó edző, egy jó coach.

Edzőként már stabil vendégköröm volt. 2014-re elvégeztem a Coach Akadémiát és azóta, 2017 decembere – folyamatosan fejlesztve magam elméletben és gyakorlatban, az ICF (Nemzetközi Coach Szövetség) PCC akkreditációját is megszereztem. (Professional Certified Coach).

2014 nyarán léptem ki az alkalmazotti létből, ekkor lettem szabadúszó. Szisztematikusan készültem erre a váltásra szakmailag és anyagilag is.

A tartalékom egy külön számlán van, amihez nem is nyúlok.

Ha azt bármikor megbontanám, az azt jelentené, hogy ideje új munka után néznem, mert a szabadúszó életem nem önfenntartó.

Még alkalmazott voltam, 2011-ben, amikor alapítottunk hárman egy digitális ügynökséget, amit a testvérem vezet, én csak tulajdonos partner és tanácsadó vagyok benne. Akkoriban sokan találtak meg azzal, hogy kéne nekik egy weboldal, de a beszélgetés közben hamar kiderült, hogy valójában a márkájuk sincs igazán kitalálva még. Ebből lett az, amit évekkel később brand coaching-ként pozícionáltam, amelynek során az ügyfél rájöhetett, hogy mit akar a termékével, hogyan akarja továbbvinni, mik a személyes motivációi benne.

A workshopodon, amin részt vettem, feltűnt, hogy milyen könnyedén használsz a spiritualitás területeiről származó fogalmakat, de tisztán csak nagyon gyakorlati dolgok ábrázolásaként, rögtön a praktikumra lefordítva.

Már 12 évesen azzal szórakoztattuk magunkat a barátnőmmel, hogy leültünk meditálni. A spirituális élményeim elég korán elkezdődtek az életemben, ehhez képest sokáig nem nyúltam ehhez a témához. Mert nagyon féltem tőle. Ha nem vagy stabil, pszichológiailag megdolgozott, akkor a sajnos igen elterjedt maszatolós ezó-bió konyha–spiritualitás a legrosszabb tévút, ami lehetséges. Ennél már az is jobb, amikor valaki csont egyszerű, és ezzel együtt helyesebben tud élni, mint a “szétspiritualizált” önjelölt megvilágosodás-aspiránsok… Szóval vigyázni kell ezzel a témával, amint leírsz, készpénznek veszel valami – amúgy részigazságként helytálló  – okosságot, könnyen kerülhetsz nagy bajba. Meg kell érni hozzá.

Ezt a videót nagyon ajánlom:

[su_spacer size=”30″]Minden szélsőség, minden vallási fanatizmus abból indul el, hogy nem kérdőjelezed meg azt, amit megtapasztalsz. Minden megvilágosodott spirituális vezető, Buddhától Mohameden át Jézusig, az itt és mostban történő tapasztalatokról beszél. Nincs dogma. Talán ezt a “spontánságot”, jelenlétet érezhetted meg a workshopon is.

Nagyon fontos, hogy anyagi világban élünk. Jung ezt úgy fogalmazza meg, hogy spirituális lények vagyunk fizikai megtapasztalással. Ez utóbbit komolyan kell venni. Szóval a spiritualitás inkább szemléletmódként van jelen, használom az intuíciómat a hétköznapokban, és igyekszem a lélekről tanultakról saját tapasztalatokat szerezni. Például ezért meditálok naponta, és ezért járok sok éve terápiára, próbálok ki minden létező önismereti módszert amellett, hogy két éve pszichológiát is tanulok.

A személyes átélés egyébként is szenvedélyem, semmit sem fogadok el készen, mert azt nem tudom hitelesen átadni.

Ezt a hídszerepet nagyon magaménak érzem. Mert a mi anyagi világunk, vagyis a társadalmunk, tudatszintünk az teljesen más, mint ami az ajurvédikus vagy a jógatradícióban van leírva, tehát eredeti formájában az a tudás itt nem alkalmazható. Érdemes a mai ember nyelvére fordítani azt.  A bodyART is ilyen módon oktatja például a helyes légzés technikáját, anélkül, hogy spirituális ködbe csomagolná – híd a két világ között, amin át lehet hozni embereket a fejlődés felé.

A szabadúszás is olyasvalami, amit már jóideje gyakorolsz. Van valami, amit üzennél nekünk, a többi freelancernek?

A kérdés az, hogy amit csinálsz, mint szabadúszó, az tényleg a tied -e?

Azért csinálod, mert pénzt akarsz keresni, vagy ingyen is ezt csinálnád?

Ha a válasz az utóbbi, akkor jó helyen vagy, ha az előbbi, akkor elég nagy bajban.

Ezzel függ össze az is, hogy sosem szűnik a kíváncsiságom, állandóan tanulok, fejlesztem magam. Szerintem ez is kulcs ahhoz, hogy hitelesen, jól működj szabadúszóként.

A másik, amit gyakran látok, az a hittel kapcsolatos: vannak időszakok, amiket át kell vészelni. Ülsz, és nem tudod, hogy mi lesz. Ha félelmeid vannak a jövőddel kapcsolatban, abból nagyon gáz dolgokat tudsz létrehozni magadnak, de ha nyugalom van benned és hit, ha “át tudod ülni”, hogy ilyen meditációs fogalmat használjak, akkor meg tudod oldani. Ha épp nagyon mély időszakban vagy, akkor ne gondolkodj, hogy mi volt, meg mi lesz: csak üld át. Ez az állapot nem alkalmas az elemzésre. Bátorság! Menj át rajta, el fog múlni.

A “30-as nyugdíjas”  jelenleg a saját bőrén tapasztalja meg, hogy milyen az, amikor valaki száz százalékig beletalál a korszellem közepébe, és olyasmiben nyújt élő példát, ami éppen egyszerre kezd egy csomó embert érdekelni. Facebook oldala akkora siker, hogy már üzleti vállalkozásként is felfogható. E jelenség metafizikai dilemmáiról is értekeztünk, meg persze a szabadúszás és az anyagi biztonsági közötti hidak építésének gyakorlati mikéntjeiről.

Interjú Takács Szabolccsal, a 30-as nyugdíjas blog írójával

Miért és hogyan kezdtél el írni arról, amit csinálsz?

Két évvel ezelőtt jött el az a pont, hogy egy olyan munkahelyen kötöttem ki, amit nem élveztem, és fel is mondtam.

Nem nagyon értettem, mi van. Nekem ez új volt. Én eddig minden munkahelyemen nagyon jól éreztem magam, ezt viszont utáltam. Nem mentem át máshová, és nem is kerestem új állást, mert át akartam gondolni, hogy mi történik velem: adtam magamnak egy 1-1,5 éves szabadságot.  Mindig célom volt a korai nyugdíjazás, de először ekkor kezdtem el konkrétan számolgatni, hogy hogyan is állok, vajon meg tudnék-e élni abból, ami most van. Kiderült, hogy igen: ha nem akarnék, akkor nem kellene visszamennem dolgozni.

Nem sokkal később megkeresett egy barátnőm, Jakus Vivi, aki Filep Szilvivel karöltve éppen akkor szervezte a Freelancer Fesztivált. Ez már tavaly márciusban történt. Vivi nagyon szerette volna, hogy előadjak erről a témáról a rendezvényen. A szabadúszásnak sokak szerint az a legnagyobb hátránya, hogy nem ad olyan anyagi biztonságot, mint a munkabér. Zárójelben én ekkor szoktam hozzátenni, hogy valójában a havi munkabéred sincs akkora biztonságban, mint amekkorát esetleg te tulajdonítasz neki… a lényeg az, hogy a szabadúszók gyakori problémája, hogy ingadozik a bevétel: kérdés, hogyan lehet ezt biztonságosan kiegyensúlyozni? Erre választ tudtam adni.

Hihetetlenül pozitív volt a közönség reakciója. Utolsó előadóként azt hittem, senki nem fog ottmaradni, ehhez képest telt ház volt, és utána még nem mentek haza, hanem két órán át maradtak és beszélgettünk még. Elég egyértelmű volt, hogy itt van valami. A magyarokat izgatja ez a téma.

Indítottam egy Facebook oldalt, hogy gyakoroljam az írást, illetve, hogy megnézzem, hogy alakul az érdeklődés eziránt. Rögtön az első bejegyzés után már hívott az országos sajtó…

Amikor belevágtam, azt gondoltam, hogy ennek a témának úgy 500-1000 követője lehet Magyarországon. Most van 12 000.

Hogyan illeszkedik a pénzügyi terveidbe a 30-as nyugdíjas mint biznisz?

Én is sokat filózok ezen, és a közönség is egyre inkább felteszi ezeket a kérdéseket. Meg ugye eljárok kamionsofőrködni, és azért is kapok fizetést, vagy azért is, ha elmegyek jógát oktatni. Mondjuk én ezeket “fizetett hobbinak” hívom.

Azt kérdezik, akkor miért nem csinálok mindent ingyen? Akkor lennék igazán korai nyugdíjas. Én úgy vagyok ezzel, hogy az, hogy valaki megél a félretett pénze hozamainak egy részéből, az nem jelenti azt, hogy ne fogadhatna el a tevékenységéért pénzt. Megvan az a szabadságom, hogy tudok ingyen csinálni dolgokat, azaz tölthetem az időm egy részét önkéntességgel, vagy egyszerűen csak pihenéssel, de nem értem, miért ne fogadhatnék el pénzt azért, ha csinálok valamit.

Az elejétől sejtettem, hogy a blog fog majd bevételt termelni, de fogalmam sem volt, hogyan. Gondoltam, majd hirdetésekből. Nem foglalkoztam vele. Aztán egyszer csak felhívott egy romkocsma. Elmondták, hogy náluk a vasárnap-hétfő-kedd az pangás, és szeretnének ezekre a napokra előadásokat szervezni, érdekes arcokkal, és rám gondoltak, mert tetszik nekik a blog. Erre mondtam, hogy “jó, jövök”. Erre ők: “de várj, mondom a részleteket”. Oké, milyen részleteket? Elmondták, hogy belépőt szednének, amit én megkapok, az ő hasznuk a fogyasztás.

Felnevettem. “Szerintetek valaki fizetni fog azért, hogy engem hallgasson?” kérdeztem tőlük, és ők azt mondták: szerintük igen. Meghirdettünk 100 jegyet: egy nap alatt elfogytak.

Jó nagyot néztem. Szóval így kezdődött a blog bevételtermelése: innentől én magam is elkezdtem szervezni az előadásaimat, érdekes témákban, ma már jóval népesebbek is, mint 100 fő.

[su_spacer size=”30″]

Önkénteskedem is, csomó feladatot végzek el úgy, hogy nem fogadok el érte pénzt. De az is jó érzés, hogy az emberek anyagilag is kifejezik, hogy jó az, amit csinálok. Megéri nekik. Illetve hát most utaltunk át egy nagyobb összeget jótékony célra, a legutóbbi előadás teljes profitját. Szóval nem feltétlenül luxuscikkeket veszek az előadásaim bevételeiből, hanem egyrészt fenntartja a blogot, másrészt biztosabbá teszi a befektetéseim hozamát, és tudok belőle jótékonykodni is.

Egyébként az a tapasztalatom, hogy amit ingyen adsz, azt nem is becsülik meg annyira. Tartottam már előadást ingyen: pillanatok alatt betelt a regisztráció, és az egyharmaduk jött el. Ha elkérek két-háromezer forintot a jegyért, akkor ugyanúgy elfogynak a helyek, de aki megvette a jegyet, az el is jön. Ez nekem fontos.

És van itt még valami. A meglévő megtakarításaim a számításaim szerint kitartanak az életem végéig. De az ember nem tudja a jövőt pontosan kiszámítani. Mi van, ha elkapok egy súlyos betegséget? Esetleg túl sok befektetésemről derül ki, hogy hibáztam velük? Vagy hogy vidámabb példával éljek, mondjuk az első gyermekünk tervezésekor négyesikreink születnek? Ezek miatt is jó, ha üzletileg is sikeres a 30-as nyugdíjas. Nem mondom azt, hogy nem fogadok el pénzt, mert akkor “kevésbé hiteles” az, hogy én nyugdíjas vagyok.

Mit tanácsolnál a szabadúszók számára, hogyan tudják elkezdeni a felkészülést a passzív jövedelemforrások kiépítésére?

Az első lépés szerintem sosem a befektetésekkel kapcsolatos gondolkodás, hanem a költségek leszorítása.

Először arra kell rájönnöd, hogy mennyi az, amennyi neked már elég. Ott megtartod a költségeidet, és megpróbálod még lejjebb vinni. Vajon miről derül még ki, hogy igazából nem tesz hozzá a boldogságodhoz, csak viszi a pénzt? Nem sanyargatnod kell magad, csak játszol vele, megnézed, mi történik, ha pár hétre lemondasz valamiről, amire költeni szoktál. Bármikor visszaállhatsz.

Ha levitted a megélhetési költségedet odáig, amit ki lehet hozni az életedből szerinted, akkor lehet elkezdeni azon dolgozni, hogy nagyobb legyen a jövedelmed. Persze párhuzamosan is lehet a kettőt csinálni. Elkezdhetsz például tanulásba fektetni, amivel értékesebb lehet a munkád. Alkalmazottból átmehetsz vállalkozóba, hiszen akkor több maradhat nálad, mivel kedvezőbb az adózása. Természetesen nem kényszervállalkozásról beszélek, de mi van akkor, ha a heti öt helyett csak négy napot dolgozol a jelenlegi munkahelyednek, és az ötödik napra új ügyfeleket szerzel? A KATA adózás kiváló környezetet biztosít a vállalkozáshoz. Nyilván ha mondjuk KATA-zol, akkor még fontosabb, hogy el kell kezdened félretenni a nyugdíjra, befektetéseket kell építened. De többek közt ezért csinálod az egészet. És mindebből látszik, hogy csak a harmadik lépés a befektetés.

A legfontosabb üzenetem tehát ez. Mert sokan gondolják, hogy a korai nyugdíjazás csak úgy működik, ha megtalálsz valami tuti befektetést, amiből meggazdagodsz. Én másképp látom.

Mindenesetre ennél a lépcsőfoknál per pillanat Magyarországon az ingatlanbefektetés, lakástakarékkal és alacsony kamatozású hitellel kombinálva talán még jó ötlet lehet. Illetve én a részvénybefektetést nagyon kedvelem. Itthon nagyon alacsony a részvénytartás. Jelenleg a részvénypiacok nagyon drágák, de mindig van pár alulárazott lehetőség. Lassan, óvatosan, egy sok cégből álló kosár kialakítása jó ötlet lehet, ha tényleg tud valaki 30-50 éves befektetési időtávokban gondolkodni.