Berlini kirándulásom az eredetileg tervezettnél is lazábban alakult, ugyanis kint élő barátnőm, akivel tavaly egyeztetve a repülőjegyemet megvettem egy jó kis csajos kiruccanásra készülve, menet közben hazaköltözött. A jegy már megvolt, a szállása még megvolt, soha azelőtt nem utaztam még egyedül.. idén ennek is eljött az ideje. 🙂

Mivel nem ez volt az első látogatásom ebben az izgalmas városban a kötelező turista köröket kihúztam a listáról (illetve fel se vettem rá), és inkább az egyre ébredező freelancer öntudatomat erősítő célpontokra, a kinti coworking kávézókra koncentráltam.

Unicorn

Az egyik legaktívabb témába vágó Facebook csoport, amit ismerek a Female Digital Nomads közel 28 000 taggal. Ide dobtam be még utazás előtt a kérdést, hogy melyik coworking irodába vagy kávézóba érdemes egy rövidebb tartózkodás alatt benézni. A legtöbb szavazatot a Unicorn kapta.

Rögtön lelkes lettem, hisz nyilván engem se kerülhetett el az unikornis és csillámpóni mánia annak idején (aki olvasta az 5 kihagyhatatlan projektmenedzsment app cikkemet, az már találkozhatott is ezzel a csodalénnyel egy írásomban:)), így az első kissé esős napon a Mitte kerületben taláható Unicorn felé vettem az irányt.

Már kívülről is látszott, hogy tetszeni fog ez a hely, nagyon szeretem a nagy tágas tereket, és óriási ablakokat, itt mindkettő megvolt. Kissé ismeretlen volt az érzés, hogy néhány asztalnál üzletinek tűnő megbeszélések zajlottak, míg a többinél hozzám hasonló fiatal férfiak és nők ültek laptoppal egyedül vagy valakivel közös projekten dolgozva. Itthon nincs nagyon kultúrája az üzleties kávézóknak, inkább hibridek vannak, ahol a laptoppal közlekedő helyfüggetlen szabadúszók munkáját alkalmanként időkorlátos wifivel vagy konnektorok hiányával lehetetlenítik el. Ezzel persze nincs semmi gond, de akár lehet erre a célcsoportra is tervezni (a Madalnak például szerintem sikerült), és

az általam próbált berlini helyek mindegyike kitalált egy olyan jól működő rendszert, amelyben mindenki jól érezheti magát.

Az Unicornban befizethetünk 1-2 órára, egész napra, vagy ha ott élünk akár egy hónapra is. Ezért cserébe jól működő internetet kapunk és konnektor is van, illetve többféle hideg enni- és innivaló – nekem ez szokott itthon még nehézség lenni, hogy adott helyen pl. tudok-e ebédelni is. A fogyasztás persze a napidíj felett fizetendő. Ösztönző volt a közösség, jól esett, hogy mindenki más is dolgozott körülöttem és nagyon kedves volt a személyzet.

BetaHaus

Következő felfedezésem a BetaHaus Berlin. Ha lenne ilyen itthon, minden nap ott ülnék. Kívülről kicsit ijesztő, egy elhagyott telek unalmasnak tűnő kocka épülete, de ahogy beléptem megragadott a tágas tér, fából épített galéria, világító kis ledek, rengeteg asztal (szinte mindnél ültek már), inspiráló üzenetek a falon és egy óriási pult a terem végében olyan figyelmességekkel a fekete táblán, mint választható vegán meleg ebéd vagy különleges helyi csokik és italok. Tetszett a hely szelleme, nagyon könnyű volt rögtön otthonosnak érezni.

A külső szabad tér mellett kicsit beljebb kezdődik a regisztrálós, hosszabb távra szerződős coworking iroda rész, így ez egyszerre kávézó és iroda is, ki-ki megválaszthatja, melyik rész és árazás tetszik neki jobban.

Rendeltem egy kávét és egy szelet sütit, majd lecsaptam egy kerek asztalra, ahonnan ketten épp felálltak. Nem voltam sokáig egyedül, az ott töltött pár óra alatt többször is cserélődött az asztaltársaság. Nem volt zavaró, tetszett ez a sharing is caring koncepció, ami az egész helyből sugárzott, az ott fogyasztott finom vegán levest pedig azóta se tudom elfelejteni, ha lesz alkalmam, ide biztosan visszatérek.

BetaHaus van egyébként Barcelonaban, Sofiaban és Hamburgban is.

St. Oberholz

Az utolsó két napom minden szabadidejét a St. Oberholz-ban töltöttem, mert ez volt számomra a legkönnyebben megközelíthető coworking kávézó, és mert beleszerettem a designba. Már akkor felfigyeltem a helyre, mikor még csak az Unicorn felé tartottam, de akkor még nem is sejtettem, hogy ez is egy coworking hely.

Az asztalok egy része kissé romkocsmás, ami emiatt ismerős hangulatot hozott, viszont vannak magas asztalok is párnázott székekkel, amiket én jobban szerettem (volna), de sajnos az esetek nagy részében mire megérkeztem, ott már nem volt hely. Azért ne aggódjon senki se túlságosan, utolsó nap sikerült pár órára átcuccolnom oda, mikor valaki felállt. 🙂

A St. Oberholz koncepciója szerint lent bárki tölthet időt, aki fogyaszt, míg az emeleti rész a fizetős dolgozóké, ott az internet is gyorsabb. Ennek ellenére lent is tökéletesen lehetett dolgozni, nekem talán jobb is volt így, mert néha szeretem figyelni a jövő-menő embereket pihenésképpen. 🙂

Összességében nagyon jó élmény volt Berlinben csavarogni és coworking kávézókat tesztelgetni, és megfigyelni, milyen kint a közösségi irodák kultúrája. Van egyébként a fentieken kívül sok havidíjas közösségi iroda is, ezek egy utazónak kevésbé érdekesek, ezért a rövid távú megoldásokra koncentráltam.

Remélem hamarosan itthon is elérhetőek lesznek ezek az izgalmas, újszerű coworking modellek, és egyszer talán majd lesz saját BetaHausunk is. 🙂

MEGOSZTÁS
Digitális projektszelídítő, 10+ év digitális ügynökségi és média tapasztalattal, 2+ éve szabadúszó, coffice látogató, heavy app user, freelancing enthusiast.