Másokon úgy tudunk segíteni, ha magunkon segítünk először. Emese az egész karrierje során azt kereste, hogyan lehet jobban csinálni – a munkát, a sportot: az életet. Szabadúszóként ezt a tudást mások képzésében teljesíti ki.

Király Emese, Zuango

Hogyan lettél freelancer?

Hosszú volt az út, mire eljutottam idáig, de az alapjaim mindig megvoltak. Jól tudom kezelni a szabadságot, van önfegyelmem, szeretek dolgozni, tudom magam motiválni.

Általános iskolától kezdeném, ott tanultam angolt, otthon apukámtól meg németet, és már ekkor elkezdtem korrepetálni gyerekeket abból, amiből nem voltak jók. Gimiben nyaranta egy utazási irodában dolgoztam, német csoportoknak segítettem, tolmácsoltam, idegenvezettem, utakat szerveztem. Szóval 15 éves korom óta tartom el magam. Közben versenyszerűen aerobicoztam, vagyis napi két edzésem volt, hétvégén meg versenyek.

Szerintem ezek mind segítenek úgy működni, ahogy működöm.  

Külkeren reklám szakirányon végeztem, majd szociológián a Corvinuson, közben egy angol nyelviskolában tanítottam, abból éltem. Voltam rendezvényszervező, marketingvezető lemezkiadónál, kreatív ügynökségen account, digitális projektmenedzser, digitális stratéga. Közben 2006-ban egy évet éltem Cipruson, kis “career break” gyanánt, ahol aerobic-edzősködtem. Ez az év sok változást hozott. Ennek köszönhetően lettem később bodyART oktató, és itt aktiválódott a pszichológiai érdeklődésem, mélyült el az önismereti utam.

A hazatérést fizikoterápiával kezdtem, mert Cipruson túledzettem magam és tönkrementek a térdeim – ekkor ismerkedtem meg a jógával, ami átvezetett a bodyARThoz: ahogy elkezdtem, annyira megtetszett, hogy eldöntöttem, ezt tanítani akarom. 2010-ben végeztem el az oktatóit, azóta ezt csinálom a munkám mellett.

Ciprusról hazatérve már úgy voltam az ügynökségi életformával, hogy tudtam, valami mást akarok csinálni. De azt is tudtam, hogy az új karriert lépésről lépésre kell felépíteni. Nem áldozatként voltam ügynökségi rabszolga, értékeltem az anyagi biztonságot, az üzleti tapasztalatot és a kapcsolatrendszert amit az ügynökségi lét adott, de tudtam, hogy nem ezt szeretném hosszútávon csinálni.

Letisztult, hogy mi fontos nekem és miben vagyok jó: átlag feletti gyorsasággal tudom megtalálni az összefüggéseket, jól kommunikálok, jól adok elő, és talán a verseny szellem, talán a pedagógus család miatt, de kulcsfogalom nálam a fejlesztés: magamból és a környezetemből is egyre jobbat kihozni. Amikor sales csapatot vezettem, akkor is azt vettem észre, hogy nem a számok motiváltak, hanem hogy az emberek egyre jobbak legyenek magukhoz képest. És ki segíthet leginkább abban, hogy egyre jobbak legyünk? Egy jó edző, egy jó coach.

Edzőként már stabil vendégköröm volt. 2014-re elvégeztem a Coach Akadémiát és azóta, 2017 decembere – folyamatosan fejlesztve magam elméletben és gyakorlatban, az ICF (Nemzetközi Coach Szövetség) PCC akkreditációját is megszereztem. (Professional Certified Coach).

2014 nyarán léptem ki az alkalmazotti létből, ekkor lettem szabadúszó. Szisztematikusan készültem erre a váltásra szakmailag és anyagilag is.

A tartalékom egy külön számlán van, amihez nem is nyúlok.

Ha azt bármikor megbontanám, az azt jelentené, hogy ideje új munka után néznem, mert a szabadúszó életem nem önfenntartó.

Még alkalmazott voltam, 2011-ben, amikor alapítottunk hárman egy digitális ügynökséget, amit a testvérem vezet, én csak tulajdonos partner és tanácsadó vagyok benne. Akkoriban sokan találtak meg azzal, hogy kéne nekik egy weboldal, de a beszélgetés közben hamar kiderült, hogy valójában a márkájuk sincs igazán kitalálva még. Ebből lett az, amit évekkel később brand coaching-ként pozícionáltam, amelynek során az ügyfél rájöhetett, hogy mit akar a termékével, hogyan akarja továbbvinni, mik a személyes motivációi benne.

A workshopodon, amin részt vettem, feltűnt, hogy milyen könnyedén használsz a spiritualitás területeiről származó fogalmakat, de tisztán csak nagyon gyakorlati dolgok ábrázolásaként, rögtön a praktikumra lefordítva.

Már 12 évesen azzal szórakoztattuk magunkat a barátnőmmel, hogy leültünk meditálni. A spirituális élményeim elég korán elkezdődtek az életemben, ehhez képest sokáig nem nyúltam ehhez a témához. Mert nagyon féltem tőle. Ha nem vagy stabil, pszichológiailag megdolgozott, akkor a sajnos igen elterjedt maszatolós ezó-bió konyhaspiritualitás a legrosszabb tévút, ami lehetséges. Ennél már az is jobb, amikor valaki csont egyszerű, és ezzel együtt helyesebben tud élni, mint a “szétspiritualizált” önjelölt megvilágosodás-aspiránsok… Szóval vigyázni kell ezzel a témával, amint leírsz, készpénznek veszel valami – amúgy részigazságként helytálló  – okosságot, könnyen kerülhetsz nagy bajba. Meg kell érni hozzá.

Ezt a videót nagyon ajánlom:

Minden szélsőség, minden vallási fanatizmus abból indul el, hogy nem kérdőjelezed meg azt, amit megtapasztalsz. Minden megvilágosodott spirituális vezető, Buddhától Mohameden át Jézusig, az itt és mostban történő tapasztalatokról beszél. Nincs dogma. Talán ezt a “spontánságot”, jelenlétet érezhetted meg a workshopon is.

Nagyon fontos, hogy anyagi világban élünk. Jung ezt úgy fogalmazza meg, hogy spirituális lények vagyunk fizikai megtapasztalással. Ez utóbbit komolyan kell venni. Szóval a spiritualitás inkább szemléletmódként van jelen, használom az intuíciómat a hétköznapokban, és igyekszem a lélekről tanultakról saját tapasztalatokat szerezni. Például ezért meditálok naponta, és ezért járok sok éve terápiára, próbálok ki minden létező önismereti módszert amellett, hogy két éve pszichológiát is tanulok.

A személyes átélés egyébként is szenvedélyem, semmit sem fogadok el készen, mert azt nem tudom hitelesen átadni.

Ezt a hídszerepet nagyon magaménak érzem. Mert a mi anyagi világunk, vagyis a társadalmunk, tudatszintünk az teljesen más, mint ami az ajurvédikus vagy a jógatradícióban van leírva, tehát eredeti formájában az a tudás itt nem alkalmazható. Érdemes a mai ember nyelvére fordítani azt.  A bodyART is ilyen módon oktatja például a helyes légzés technikáját, anélkül, hogy spirituális ködbe csomagolná – híd a két világ között, amin át lehet hozni embereket a fejlődés felé.

A szabadúszás is olyasvalami, amit már jóideje gyakorolsz. Van valami, amit üzennél nekünk, a többi freelancernek?

A kérdés az, hogy amit csinálsz, mint szabadúszó, az tényleg a tied -e?

Azért csinálod, mert pénzt akarsz keresni, vagy ingyen is ezt csinálnád?

Ha a válasz az utóbbi, akkor jó helyen vagy, ha az előbbi, akkor elég nagy bajban.

Ezzel függ össze az is, hogy sosem szűnik a kíváncsiságom, állandóan tanulok, fejlesztem magam. Szerintem ez is kulcs ahhoz, hogy hitelesen, jól működj szabadúszóként.

A másik, amit gyakran látok, az a hittel kapcsolatos: vannak időszakok, amiket át kell vészelni. Ülsz, és nem tudod, hogy mi lesz. Ha félelmeid vannak a jövőddel kapcsolatban, abból nagyon gáz dolgokat tudsz létrehozni magadnak, de ha nyugalom van benned és hit, ha “át tudod ülni”, hogy ilyen meditációs fogalmat használjak, akkor meg tudod oldani. Ha épp nagyon mély időszakban vagy, akkor ne gondolkodj, hogy mi volt, meg mi lesz: csak üld át. Ez az állapot nem alkalmas az elemzésre. Bátorság! Menj át rajta, el fog múlni.

MEGOSZTÁS
Freelance copywriter, blogger, ghostwriter, storyteller. A szabadúszást az önellátó kertészkedéssel ötvöző életformát teszteli a Börzsöny egyik völgyében.