A “30-as nyugdíjas” jelenleg a saját bőrén tapasztalja meg, hogy milyen az, amikor valaki száz százalékig beletalál a korszellem közepébe, és olyasmiben nyújt élő példát, ami éppen egyszerre kezd egy csomó embert érdekelni. Facebook oldala akkora siker, hogy már üzleti vállalkozásként is felfogható. E jelenség metafizikai dilemmáiról is értekeztünk, meg persze a szabadúszás és az anyagi biztonsági közötti hidak építésének gyakorlati mikéntjeiről.
Interjú Takács Szabolccsal, a 30-as nyugdíjas blog írójával
Miért és hogyan kezdtél el írni arról, amit csinálsz?
Két évvel ezelőtt jött el az a pont, hogy egy olyan munkahelyen kötöttem ki, amit nem élveztem, és fel is mondtam.
Nem nagyon értettem, mi van. Nekem ez új volt. Én eddig minden munkahelyemen nagyon jól éreztem magam, ezt viszont utáltam. Nem mentem át máshová, és nem is kerestem új állást, mert át akartam gondolni, hogy mi történik velem: adtam magamnak egy 1-1,5 éves szabadságot. Mindig célom volt a korai nyugdíjazás, de először ekkor kezdtem el konkrétan számolgatni, hogy hogyan is állok, vajon meg tudnék-e élni abból, ami most van. Kiderült, hogy igen: ha nem akarnék, akkor nem kellene visszamennem dolgozni.
Nem sokkal később megkeresett egy barátnőm, Jakus Vivi, aki Filep Szilvivel karöltve éppen akkor szervezte a Freelancer Fesztivált. Ez már tavaly márciusban történt. Vivi nagyon szerette volna, hogy előadjak erről a témáról a rendezvényen. A szabadúszásnak sokak szerint az a legnagyobb hátránya, hogy nem ad olyan anyagi biztonságot, mint a munkabér. Zárójelben én ekkor szoktam hozzátenni, hogy valójában a havi munkabéred sincs akkora biztonságban, mint amekkorát esetleg te tulajdonítasz neki… a lényeg az, hogy a szabadúszók gyakori problémája, hogy ingadozik a bevétel: kérdés, hogyan lehet ezt biztonságosan kiegyensúlyozni? Erre választ tudtam adni.
Hihetetlenül pozitív volt a közönség reakciója. Utolsó előadóként azt hittem, senki nem fog ottmaradni, ehhez képest telt ház volt, és utána még nem mentek haza, hanem két órán át maradtak és beszélgettünk még. Elég egyértelmű volt, hogy itt van valami. A magyarokat izgatja ez a téma.
Indítottam egy Facebook oldalt, hogy gyakoroljam az írást, illetve, hogy megnézzem, hogy alakul az érdeklődés eziránt. Rögtön az első bejegyzés után már hívott az országos sajtó…
Amikor belevágtam, azt gondoltam, hogy ennek a témának úgy 500-1000 követője lehet Magyarországon. Most van 12 000.
Hogyan illeszkedik a pénzügyi terveidbe a 30-as nyugdíjas mint biznisz?
Én is sokat filózok ezen, és a közönség is egyre inkább felteszi ezeket a kérdéseket. Meg ugye eljárok kamionsofőrködni, és azért is kapok fizetést, vagy azért is, ha elmegyek jógát oktatni. Mondjuk én ezeket “fizetett hobbinak” hívom.
Azt kérdezik, akkor miért nem csinálok mindent ingyen? Akkor lennék igazán korai nyugdíjas. Én úgy vagyok ezzel, hogy az, hogy valaki megél a félretett pénze hozamainak egy részéből, az nem jelenti azt, hogy ne fogadhatna el a tevékenységéért pénzt. Megvan az a szabadságom, hogy tudok ingyen csinálni dolgokat, azaz tölthetem az időm egy részét önkéntességgel, vagy egyszerűen csak pihenéssel, de nem értem, miért ne fogadhatnék el pénzt azért, ha csinálok valamit.
Az elejétől sejtettem, hogy a blog fog majd bevételt termelni, de fogalmam sem volt, hogyan. Gondoltam, majd hirdetésekből. Nem foglalkoztam vele. Aztán egyszer csak felhívott egy romkocsma. Elmondták, hogy náluk a vasárnap-hétfő-kedd az pangás, és szeretnének ezekre a napokra előadásokat szervezni, érdekes arcokkal, és rám gondoltak, mert tetszik nekik a blog. Erre mondtam, hogy “jó, jövök”. Erre ők: “de várj, mondom a részleteket”. Oké, milyen részleteket? Elmondták, hogy belépőt szednének, amit én megkapok, az ő hasznuk a fogyasztás.
Felnevettem. “Szerintetek valaki fizetni fog azért, hogy engem hallgasson?” kérdeztem tőlük, és ők azt mondták: szerintük igen. Meghirdettünk 100 jegyet: egy nap alatt elfogytak.
Jó nagyot néztem. Szóval így kezdődött a blog bevételtermelése: innentől én magam is elkezdtem szervezni az előadásaimat, érdekes témákban, ma már jóval népesebbek is, mint 100 fő.
[su_spacer size=”30″]
Önkénteskedem is, csomó feladatot végzek el úgy, hogy nem fogadok el érte pénzt. De az is jó érzés, hogy az emberek anyagilag is kifejezik, hogy jó az, amit csinálok. Megéri nekik. Illetve hát most utaltunk át egy nagyobb összeget jótékony célra, a legutóbbi előadás teljes profitját. Szóval nem feltétlenül luxuscikkeket veszek az előadásaim bevételeiből, hanem egyrészt fenntartja a blogot, másrészt biztosabbá teszi a befektetéseim hozamát, és tudok belőle jótékonykodni is.
Egyébként az a tapasztalatom, hogy amit ingyen adsz, azt nem is becsülik meg annyira. Tartottam már előadást ingyen: pillanatok alatt betelt a regisztráció, és az egyharmaduk jött el. Ha elkérek két-háromezer forintot a jegyért, akkor ugyanúgy elfogynak a helyek, de aki megvette a jegyet, az el is jön. Ez nekem fontos.
És van itt még valami. A meglévő megtakarításaim a számításaim szerint kitartanak az életem végéig. De az ember nem tudja a jövőt pontosan kiszámítani. Mi van, ha elkapok egy súlyos betegséget? Esetleg túl sok befektetésemről derül ki, hogy hibáztam velük? Vagy hogy vidámabb példával éljek, mondjuk az első gyermekünk tervezésekor négyesikreink születnek? Ezek miatt is jó, ha üzletileg is sikeres a 30-as nyugdíjas. Nem mondom azt, hogy nem fogadok el pénzt, mert akkor “kevésbé hiteles” az, hogy én nyugdíjas vagyok.
Mit tanácsolnál a szabadúszók számára, hogyan tudják elkezdeni a felkészülést a passzív jövedelemforrások kiépítésére?
Az első lépés szerintem sosem a befektetésekkel kapcsolatos gondolkodás, hanem a költségek leszorítása.
Először arra kell rájönnöd, hogy mennyi az, amennyi neked már elég. Ott megtartod a költségeidet, és megpróbálod még lejjebb vinni. Vajon miről derül még ki, hogy igazából nem tesz hozzá a boldogságodhoz, csak viszi a pénzt? Nem sanyargatnod kell magad, csak játszol vele, megnézed, mi történik, ha pár hétre lemondasz valamiről, amire költeni szoktál. Bármikor visszaállhatsz.
Ha levitted a megélhetési költségedet odáig, amit ki lehet hozni az életedből szerinted, akkor lehet elkezdeni azon dolgozni, hogy nagyobb legyen a jövedelmed. Persze párhuzamosan is lehet a kettőt csinálni. Elkezdhetsz például tanulásba fektetni, amivel értékesebb lehet a munkád. Alkalmazottból átmehetsz vállalkozóba, hiszen akkor több maradhat nálad, mivel kedvezőbb az adózása. Természetesen nem kényszervállalkozásról beszélek, de mi van akkor, ha a heti öt helyett csak négy napot dolgozol a jelenlegi munkahelyednek, és az ötödik napra új ügyfeleket szerzel? A KATA adózás kiváló környezetet biztosít a vállalkozáshoz. Nyilván ha mondjuk KATA-zol, akkor még fontosabb, hogy el kell kezdened félretenni a nyugdíjra, befektetéseket kell építened. De többek közt ezért csinálod az egészet. És mindebből látszik, hogy csak a harmadik lépés a befektetés.
A legfontosabb üzenetem tehát ez. Mert sokan gondolják, hogy a korai nyugdíjazás csak úgy működik, ha megtalálsz valami tuti befektetést, amiből meggazdagodsz. Én másképp látom.
Mindenesetre ennél a lépcsőfoknál per pillanat Magyarországon az ingatlanbefektetés, lakástakarékkal és alacsony kamatozású hitellel kombinálva talán még jó ötlet lehet. Illetve én a részvénybefektetést nagyon kedvelem. Itthon nagyon alacsony a részvénytartás. Jelenleg a részvénypiacok nagyon drágák, de mindig van pár alulárazott lehetőség. Lassan, óvatosan, egy sok cégből álló kosár kialakítása jó ötlet lehet, ha tényleg tud valaki 30-50 éves befektetési időtávokban gondolkodni.
