Örömmel alkotni – Interjú Zalaba Krisztiánnal

A produktivitástól a holisztikus önfejlesztés felé tartó egyéni útjának megosztásával épített közösséget Zalaba Krisztián, aki őszinte hírleveleivel és barátságos arculatával tűnik ki az egyre népesebb online gurutömegből. A szabadúszás egyéni életútjairól és a globális fejleményekről is beszélgettünk.

Zalaba Krisztián – Minden.Egyes.Nap.

Mielőtt önfejlesztési közösséget építettél volna, a testvéreddel vitt cégetek alapozta meg a szabadúszó életformát. Hogyan indultatok el?

2010-ben végeztem az egyetemen. Ekkoriban leginkább videójátékoztam és megcsináltam a kötelező minimumot, nagyjából így telt a suli. Kerestem egy kis mellékest is azzal, hogy rendeltem játékokat Japánból, és eladtam őket, de leginkább a saját gyűjteményem bővítése foglalkoztatott. A diplomamunkámat a We Collect Games (Játékokat Gyűjtünk) weboldalból írtam, amit a tesómmal együtt szerkesztettünk. Gyűjtöttük, fotóztuk a játékokat, kerestük a különleges kiadásokat, és írtunk róluk magyarul és angolul. Maguknak a csomagoknak a minőségéről írtunk, hogy mennyire érdemes megvenni őket. A szakdolgozatom témája az volt, hogy az akkori online marketingeszközökkel hogyan lehetett egy ilyen blogot felfuttatni. SEO, közösségi média, minden benne volt, amivel foglalkoztunk. Megkerestünk nagyobb külföldi blogokat a szerintünk érdekesebb posztjainkkal, így lettünk a Hét Weboldala a legrégebbi brit videójátékos oldalon, ők készítettek velünk interjút is. De nem azért csináltuk ezt, hogy monetizáljuk a forgalmunkat, inkább csak mert szerettünk ezzel foglalkozni. Ami igazából hasznosnak bizonyult a megjelenésekhez képest, az a kapcsolatrendszer lett, amit kiépítettünk. Jártunk launch party-kra, amik a népszerűbb játékok megjelenésekor szoktak lenni, megvettük a gyűjtői kiadást és beszélgettünk emberekkel. Sok mindenkit megismertünk, a magazinokat, terjesztőket. Ezekből a kapcsolatokból tudott elindulni a cégünk.

Rögtön cégvezetőként kezdted a karriered a diploma után?

Nem, sőt, nehezen találtam munkát, először Budapesten helyezkedtem el technikai asszisztensként, ami azért vicces, mert nem is igazán értettem az informatikához – de csináltam fordításokat, illetve kezeltem a weboldal CMS-ét, kiküldtem a hírleveleket. Egy idő után azért belekóstolhattam a projektmenedzseri feladatokba is, de egy évvel később elindult a saját vállalkozásunk. Megkerestünk hazai videójátékos cégeket. Kész megoldásokkal, kidolgozott tervekkel állítottunk be mindenkihez, elmondtuk, hogy mit látunk most a marketingjükben, és miket kezdenénk mi vele, számszerűsített részletekig. Így kezdtük el az egyik nagy konzol magyar Facebook oldalát csinálni, aztán az egyik legismertebb üzlethálózatét, és nagyon jó volt látni azt az organikus növekedést, amit nyújtani tudtunk. Nekünk az adott nagyon sokat, hogy mi értettük a játékipart, és tudtuk, mit akarnak a hozzánk hasonló gémerek. Mi is célközönség voltunk, magunknak csináltuk az egészet. Weboldaltól facebookon át mindennel foglalkoztunk, de az évek alatt rákoncentráltunk a SEO-ra. Ugyanis a testvérem nagyon szerette ennek a technikai mélységeit, én meg vittem az ügyféloldalt és a social média menedzsmentet. Ez ment három-négy évig. Közben a testvérem kísérletezett azzal, hogy jól be-seózott oldalakat épített adott célközönség számára hasznos tartalommal és AdSense-szel, amik így passzív bevételt tudnának generálni. Az egyik be is jött, és másokkal közösen is csináltunk ilyeneket, így lassan leépítettük az ügyfeles dolgokat, aminek köszönhetően egyre több energiát koncentrálhattunk ezeknek a weboldalaknak az optimalizálásába. Nem voltak többé meetingek, és nem volt havidíj sem: ha nagyobb forgalmat értünk el, a bevétel is megugrott.

Hogyan jutottál el az önfejlesztésig, mi motivált a Csináld Meg! elindítására?

Amikor beindult a cégünk, hamar elkezdett foglalkoztatni, hogy oké, ez szép, de akkor ennyi lesz az élet? De mi az én szuperképességem, mi az, amiben én vagyok jó?  Úgyhogy ezt megkérdeztem az ismerőseimtől Facebookon. A válaszokat feldolgoztam és elindultam ezen a vonalon, ebből lett több hónap után a Csináld Meg!, ami egy felület volt arra, hogy megosszam az addigi tapasztalataimat. Ott sem a közösségépítés volt a célom, hanem, hogy jó legyen csinálni. Örömmel, szeretettel kezdtem el építeni. Mostanra már előlépett ez a fő tevékenységemmé, a fő bevételeimet még inkább két másik vállalkozás adja. De hiszek benne és örömet ad.

Milyen exkluzív tippjeid vannak a Freelancer Blog olvasói számára? 😉

Rengeteg tipp van a neten, mindent hatmillióképpen lehet csinálni, de a legfontosabb eleme az, hogy szeretettel tudd csinálni. A folyamat adjon örömöt. Nyilván van nálam is olyan, hogy elakadok, megoldásokat keresek, de örülök, amikor leülök például írni. Az életre egységként tekintek.
Nincs olyan, hogy munkaidő, meg magánidő, hiszen ezt az egészet nevezzük életnek.
Például szeretek napközben elmenni egy kávéra és leírni a gondolataimat, vagy egy közös programot csinálni a barátnőmmel. De mégis ügyelünk arra, hogy a dolgainkat elvégezzük. Én jellemzően úgy dolgozom, hogy este megtervezem a következő napomat, vagyis azt, amit szeretnék elvégezni. Itt fontos, hogy legyen egy olyan dolog, ami leginkább előrevisz. Mert ha megcsináltam egyvalamit, ami tényleg fontos, akkor a további feladatok nem frusztrálnak, mert már sikeres a napom.   Szerintem egyre többen egyre hamarabb rájönnek, hogy azok a dolgok, amiktől a boldogságunkat várjuk, végső soron nem adják meg azt. Velem már nem az van, hogy kitűzök valami nagy célt, és mindenáron megvalósítom, hanem a jelenre igyekszem figyelni. Nem valamit csinálok, amitől majd boldog leszek, hanem úgy döntök, hogy jól érzem magam, és ebből az örömből teremtek dolgokat az életemben. Ebből születik meg az, hogy az eredmény igazából lényegtelenné válik, a fontos az, aki vagyok: abból hozok létre valamit. Ha egyéni szinten nézzük az életet, ha az érzéseinkre figyelünk, akkor igazából ez a belső hang mutatja meg a jó irányt.

Teljes átéléssel – Interjú Király Emese coach-csal, BodyART oktatóval

Másokon úgy tudunk segíteni, ha magunkon segítünk először. Emese az egész karrierje során azt kereste, hogyan lehet jobban csinálni – a munkát, a sportot: az életet. Szabadúszóként ezt a tudást mások képzésében teljesíti ki.

Király Emese, Zuango

Hogyan lettél freelancer?

Hosszú volt az út, mire eljutottam idáig, de az alapjaim mindig megvoltak. Jól tudom kezelni a szabadságot, van önfegyelmem, szeretek dolgozni, tudom magam motiválni. Általános iskolától kezdeném, ott tanultam angolt, otthon apukámtól meg németet, és már ekkor elkezdtem korrepetálni gyerekeket abból, amiből nem voltak jók. Gimiben nyaranta egy utazási irodában dolgoztam, német csoportoknak segítettem, tolmácsoltam, idegenvezettem, utakat szerveztem. Szóval 15 éves korom óta tartom el magam. Közben versenyszerűen aerobicoztam, vagyis napi két edzésem volt, hétvégén meg versenyek. Szerintem ezek mind segítenek úgy működni, ahogy működöm.   Külkeren reklám szakirányon végeztem, majd szociológián a Corvinuson, közben egy angol nyelviskolában tanítottam, abból éltem. Voltam rendezvényszervező, marketingvezető lemezkiadónál, kreatív ügynökségen account, digitális projektmenedzser, digitális stratéga. Közben 2006-ban egy évet éltem Cipruson, kis “career break” gyanánt, ahol aerobic-edzősködtem. Ez az év sok változást hozott. Ennek köszönhetően lettem később bodyART oktató, és itt aktiválódott a pszichológiai érdeklődésem, mélyült el az önismereti utam. A hazatérést fizikoterápiával kezdtem, mert Cipruson túledzettem magam és tönkrementek a térdeim – ekkor ismerkedtem meg a jógával, ami átvezetett a bodyARThoz: ahogy elkezdtem, annyira megtetszett, hogy eldöntöttem, ezt tanítani akarom. 2010-ben végeztem el az oktatóit, azóta ezt csinálom a munkám mellett. Ciprusról hazatérve már úgy voltam az ügynökségi életformával, hogy tudtam, valami mást akarok csinálni. De azt is tudtam, hogy az új karriert lépésről lépésre kell felépíteni. Nem áldozatként voltam ügynökségi rabszolga, értékeltem az anyagi biztonságot, az üzleti tapasztalatot és a kapcsolatrendszert amit az ügynökségi lét adott, de tudtam, hogy nem ezt szeretném hosszútávon csinálni. Letisztult, hogy mi fontos nekem és miben vagyok jó: átlag feletti gyorsasággal tudom megtalálni az összefüggéseket, jól kommunikálok, jól adok elő, és talán a verseny szellem, talán a pedagógus család miatt, de kulcsfogalom nálam a fejlesztés: magamból és a környezetemből is egyre jobbat kihozni. Amikor sales csapatot vezettem, akkor is azt vettem észre, hogy nem a számok motiváltak, hanem hogy az emberek egyre jobbak legyenek magukhoz képest. És ki segíthet leginkább abban, hogy egyre jobbak legyünk? Egy jó edző, egy jó coach. Edzőként már stabil vendégköröm volt. 2014-re elvégeztem a Coach Akadémiát és azóta, 2017 decembere – folyamatosan fejlesztve magam elméletben és gyakorlatban, az ICF (Nemzetközi Coach Szövetség) PCC akkreditációját is megszereztem. (Professional Certified Coach). 2014 nyarán léptem ki az alkalmazotti létből, ekkor lettem szabadúszó. Szisztematikusan készültem erre a váltásra szakmailag és anyagilag is.
A tartalékom egy külön számlán van, amihez nem is nyúlok.
Ha azt bármikor megbontanám, az azt jelentené, hogy ideje új munka után néznem, mert a szabadúszó életem nem önfenntartó. Még alkalmazott voltam, 2011-ben, amikor alapítottunk hárman egy digitális ügynökséget, amit a testvérem vezet, én csak tulajdonos partner és tanácsadó vagyok benne. Akkoriban sokan találtak meg azzal, hogy kéne nekik egy weboldal, de a beszélgetés közben hamar kiderült, hogy valójában a márkájuk sincs igazán kitalálva még. Ebből lett az, amit évekkel később brand coaching-ként pozícionáltam, amelynek során az ügyfél rájöhetett, hogy mit akar a termékével, hogyan akarja továbbvinni, mik a személyes motivációi benne.

A workshopodon, amin részt vettem, feltűnt, hogy milyen könnyedén használsz a spiritualitás területeiről származó fogalmakat, de tisztán csak nagyon gyakorlati dolgok ábrázolásaként, rögtön a praktikumra lefordítva.

Már 12 évesen azzal szórakoztattuk magunkat a barátnőmmel, hogy leültünk meditálni. A spirituális élményeim elég korán elkezdődtek az életemben, ehhez képest sokáig nem nyúltam ehhez a témához. Mert nagyon féltem tőle. Ha nem vagy stabil, pszichológiailag megdolgozott, akkor a sajnos igen elterjedt maszatolós ezó-bió konyhaspiritualitás a legrosszabb tévút, ami lehetséges. Ennél már az is jobb, amikor valaki csont egyszerű, és ezzel együtt helyesebben tud élni, mint a “szétspiritualizált” önjelölt megvilágosodás-aspiránsok… Szóval vigyázni kell ezzel a témával, amint leírsz, készpénznek veszel valami – amúgy részigazságként helytálló  – okosságot, könnyen kerülhetsz nagy bajba. Meg kell érni hozzá. Ezt a videót nagyon ajánlom:
Minden szélsőség, minden vallási fanatizmus abból indul el, hogy nem kérdőjelezed meg azt, amit megtapasztalsz. Minden megvilágosodott spirituális vezető, Buddhától Mohameden át Jézusig, az itt és mostban történő tapasztalatokról beszél. Nincs dogma. Talán ezt a “spontánságot”, jelenlétet érezhetted meg a workshopon is. Nagyon fontos, hogy anyagi világban élünk. Jung ezt úgy fogalmazza meg, hogy spirituális lények vagyunk fizikai megtapasztalással. Ez utóbbit komolyan kell venni. Szóval a spiritualitás inkább szemléletmódként van jelen, használom az intuíciómat a hétköznapokban, és igyekszem a lélekről tanultakról saját tapasztalatokat szerezni. Például ezért meditálok naponta, és ezért járok sok éve terápiára, próbálok ki minden létező önismereti módszert amellett, hogy két éve pszichológiát is tanulok. A személyes átélés egyébként is szenvedélyem, semmit sem fogadok el készen, mert azt nem tudom hitelesen átadni. Ezt a hídszerepet nagyon magaménak érzem. Mert a mi anyagi világunk, vagyis a társadalmunk, tudatszintünk az teljesen más, mint ami az ajurvédikus vagy a jógatradícióban van leírva, tehát eredeti formájában az a tudás itt nem alkalmazható. Érdemes a mai ember nyelvére fordítani azt.  A bodyART is ilyen módon oktatja például a helyes légzés technikáját, anélkül, hogy spirituális ködbe csomagolná – híd a két világ között, amin át lehet hozni embereket a fejlődés felé.

A szabadúszás is olyasvalami, amit már jóideje gyakorolsz. Van valami, amit üzennél nekünk, a többi freelancernek?

A kérdés az, hogy amit csinálsz, mint szabadúszó, az tényleg a tied -e?
Azért csinálod, mert pénzt akarsz keresni, vagy ingyen is ezt csinálnád?
Ha a válasz az utóbbi, akkor jó helyen vagy, ha az előbbi, akkor elég nagy bajban. Ezzel függ össze az is, hogy sosem szűnik a kíváncsiságom, állandóan tanulok, fejlesztem magam. Szerintem ez is kulcs ahhoz, hogy hitelesen, jól működj szabadúszóként. A másik, amit gyakran látok, az a hittel kapcsolatos: vannak időszakok, amiket át kell vészelni. Ülsz, és nem tudod, hogy mi lesz. Ha félelmeid vannak a jövőddel kapcsolatban, abból nagyon gáz dolgokat tudsz létrehozni magadnak, de ha nyugalom van benned és hit, ha “át tudod ülni”, hogy ilyen meditációs fogalmat használjak, akkor meg tudod oldani. Ha épp nagyon mély időszakban vagy, akkor ne gondolkodj, hogy mi volt, meg mi lesz: csak üld át. Ez az állapot nem alkalmas az elemzésre. Bátorság! Menj át rajta, el fog múlni.

Miért éri meg közösségi irodában dolgozni?

Már hosszú ideje a budapesti KAPTÁR Közösségi Irodában viszem az ügymenetemet, és egyszerűen imádom. Az emberek, akikkel itt megismerkedtem, mind egyedülállóak a saját területükön. Számos tanácsot és sok figyelmet kaptam tőlük, ami nagyban hozzájárult a fejlődésemhez freelancerként és emberként egyaránt. Azóta számos budapesti közösségi irodában jártam, mind egy picit más, mind egy picit egyedi, akárcsak mi emberek. De ahogy egyre több a hazai coworking hely, úgy egyre több a lehetőséged Neked is, hogy megtaláld a hozzád leginkább passzoló munkakörnyezetet. Csak ajánlani tudom, hogy ha nem is a hét minden napján, de alkalmanként közösségi irodába szervezd a munkaóráid egy részét. Lássuk, miért vagyok ennyire lelkes: Kezdő freelancereknek kötelező! Az egyik legfontosabb személyes tapasztalatom, hogy egy igazi támogató környezet, szakmai- szellemi háttér jár minden közösségi irodához, ami hatalmas lökést tud adni a kezdő vállalkozónak. Az emberek itt jellemzően optimisták és életvidámak, sokan közülük a saját ötletükön, álmaik megvalósításán dolgoznak, így kifejezetten inspiráló olyan emberekkel társalogni, akik ilyen életigenlő, pozitív módon állnak a különböző kezdeményezésekhez. Szakmai tanácsokkal és ötletekkel is ellátnak egy kávé mellett, ami engem például hozzásegített, hogy ma olyan projekteken dolgozzam, amiket igazán kedvelek. A közösség A napi rutin számítógépes munkavégzés rengeteg esetben gyakorlatilag a világ bármelyik pontján történhet, mert nem meghatározó a hely, csak a munka pontossága és a munkavégző hatékonysága. Ez az az alapvetés, ami elindította a digitális freelancer világ kialakulását. A munkavállalók egyre többre értékelik saját maguk hatékonyságát és munkaidejük egyéni beoszthatóságát, mint azt a biztonságot, amit egy 9-5-ig tartó hagyományos munkahely képes nyújtani. Többségük azonban magányos munkavégzővé válik, megrendelői elvárásokat teljesítve: miközben idejük 100%-át a lehető legoptimálisabban hasznosítják, munkájukat a maximumra pörgetik, képesek nyakig elmerülni egy-egy projektben, ezzel párhuzamosan azt tapasztalják, mintha a végletekig elmagányosodnának. Egyszer csak elkezd hiányozni az iroda nyüzsgése, a valós kapcsolatok, valamiféle inspiráló közeg. Az ember már csak így van összerakva. Mindenképpen társas lény, így a világháló végtelen lehetőségei közepette mégis hiányzik neki az offline közösség. A közösség talán a legmeghatározóbb eleme minden coworking irodának, noha sokan úgy gondolhatják, ez egy kissé banálisan hangzik. A jó közösségi iroda ugyanis nem csupán elrendezésével és felszereltségével segíti a vállalkozók napi munkáját, de számos rendezvénynek otthont ad, közös étkezési lehetőségek, játékok, workshopok és egyéb megmozdulások zajlanak benne, amelyeken részt vehetünk, ismerősöket szerezhetünk, adott esetben segítséget és inspirációt kaphatunk másoktól, és ugyanígy mi is segíthetünk vagy inspirálhatunk másokat. Kapcsolatok Mindez hozzásegít, hogy ne egyedül dolgozzunk a mindennapokban, hanem egy olyan munkakörnyezetben, ahol teljesen függetlenül, szabad időbeosztásban a saját projektünk feladatait végezhetjük, de ezzel párhuzamosan napi kapcsolatban lehetünk hasonló érdeklődési körű emberekkel, vállalkozókkal. Ez alapját képezheti egy kiváló kapcsolati háló létrehozásának, ami akár későbbi projekteknél is hasznosítható. Ráadásul a megrendelők sokkal szívesebben kérik egy olyan freelancer segítségét, akit már közösségi irodából ismernek, háttere, referenciái vannak, mint akit csak az interneten találnak meg. A közösségi iroda adta kapcsolati háló emellett lehetővé teszi, hogy az új kapcsolatokra szert téve nagyobb eséllyel találjunk új munkákat, vagy akár egy adott projektre egész csapatot legyünk képesek összeállítani, hiszen
a legmegfelelőbb helyen keresgéljük a legalkalmasabb embereket,
akiknek gondolkodása, munka-, sőt életstílusa is hasonló lehet, így nagy valószínűséggel jól tudunk majd együtt dolgozni.  Ezenkívül akár új barátokra is szert tehetünk itt a világ minden tájáról, ami szintén nem utolsó szempont. Tudáscsere A világutazó digitális nomádok előszeretettel dolgoznak közösségi irodákban, így egy közösségi iroda összetétele általánosságban vegyes. Jórészt az adott ország szabadúszói találhatók meg benne, de mindig találkozhatunk utazókkal, nomádokkal, bloggerekkel, vloggerekkel, akikkel ismerkedhetünk és tudást cserélhetünk. Ez roppant hasznos lehetősége a közösségi irodáknak. Ha például egy új grafikán dolgozom és tudom, hogy az irodában rajtam kívül még 4-5 grafikus jelen van, akkor kikérhetem a véleményüket, ami végül egy sokkal jobb színvonalú, átgondoltabb végeredményhez vezet. Az iroda Hogy miért éri meg közösségi irodában dolgozni – úgy hiszem – a fentiek alapján már nagyjából körvonalazódik mindenki számára. Ezenkívül persze még számos igen hasznos szempont létezik: például amíg az irodában vagy, addig sem azon gondolkodsz, hogy el kellene mosogatnod otthon, vagy talán már nekiállhatnál porszívózni, ráadásul kénytelen vagy normális emberi ruhákat magadra húzni, hiszen nyilvános helyen tartózkodsz, így nem mászkálhatsz egész nap pizsamában. Az irodában nemcsak rend van, de tárgyalók is vannak, ahol akár vendéget vagy ügyfelet fogadhatsz a napnak bármely szakában.
Az iroda tehát ad egyfajta koncentrációs lehetőséget már azzal, ahogy be van rendezve.
A nyugalom, az internet, a kávé és az asztal ahol éppen napi teendőnket végezzük, keretet biztosít, és segít elmélyedni. Mert egy közösségi irodában elsősorban a munkájára figyel az ott dolgozó, hiszen körülötte megannyi különböző ember szintén a munkáját végzi, ez pedig megadja a kellő fegyelmet és a maximális odafigyelés lehetőségét. Ezek után már csak az a kérdés maradt: ha a fentiekért külön-külön kellene fizetnünk, ha beáraznánk a közösség nyújtotta előnyöket, az így kapott inspirációt, a kapcsolati hálónk bővülését, ha beszámítanánk a külföldi ismerősön keresztül az utazásaink során szerzett kedvezményeket és a színvonalas iroda környezetben folytatott tárgyalás miatt szerzett ügyfél új megbízását, akkor vajon érdemes alkalmanként kicsengetni napi 3-4000 Ft-ot egy közösségi irodának?

Startup Safary 2018: budapesti programvadászat nem csak startupoknak

2018. április 19-20-án ismét kinyitják az irodáikat a legizgalmasabb budapesti startupok és tech cégek, a Prezitől a Google-ig. A 3. alkalommal megrendezett Startup Safary Budapest ismét felforgatja a várost, közel 80 helyszínen 200+ eseményen vehetünk részt a két nap alatt. Bár a részvétel elsősorban startupok és a startup ökoszisztéma iránt érdeklődők számára a legizgalmasabb, de a számtalan program bőven kínál tanulási, fejlődési, információszerzési és – ami a legfontosabb – kapcsolatépítési lehetőséget mindenki számára. A Startup Safary Berlinből indult hat évvel ezelőtt kapcsolatépítési céllal, illetve, hogy szélesebb közönséggel megismertesse a startupok világát. A különleges esemény azóta több mint 20 országban került megrendezésre, New York-tól Sao Paulo-n át egészen Kijevig. Budapesten 2016-ban debütált az első Safary, közel 3000 résztvevővel. Az esemény hazai szervezője az Xlabs, ami oktatási projektekkel segíti a startup ökoszisztémát, illetve olyan eseményeket hoz létre, mint a Budapest Startup Safary vagy a Central European Startup Awards. A rendhagyó konferencia különlegessége, hogy több helyszínen zajlik, szerte a városban vehetünk részt különböző előadásokon, különböző témákban. Tavaly 80+ helyszín csatlakozott összesen közel 300 programmal. A rendezvény programját folyamatosan töltik fel a szervezők a weboldalra, a számos helyszín, előadó és együttműködő partner miatt azonban a végleges képet valószínűleg csak pár nappal az esemény előtt láthatjuk. Az azonban biztos, hogy választékból idén sem lesz hiány! A FreelancerBlog most készített Neked egy ízelítőt az elérhető események közül, olyanokat, amikre biztosan érdemes ellátogatnod akkor is, ha nem tervezel startupot indítani: Advanced SEO techniques in action 20/04/2018 10:00 – 10:30 Mosaik, 1136 Budapest, Pannónia utca 32.
Egy megrögzött felfedező marketing fegyvertára 20/04/2018 17:00 – 17:30 Codecool, 1065 Budapest, Nagymező utca 44.

Let’s make fan to fan ticket sales safe and transparent for all! 20/04/2018 17:00 – 17:30 Liligo, Budapest, Nagymező u. 44, 1065
Design Thinking Workshop 19/04/2018 18:00 – 19:30 HumanHub, 1023 Budapest, Frankel Leó út 21-23 I./1.
Branding 101 – Arculatépítés egyszerűen 20/04/2018 15:00 – 16:30 osaik, 1136 Budapest, Pannónia utca 32.
Networking Mastery Workshop  20/04/2018 15:00 – 17:30 Muse, Budapest, Szent István krt. 15, 1055    

5+1 kihagyhatatlan projektmenedzsment app

Projektmenedzserként elengedhetetlen, hogy saját feladataink mellett átlássuk a kezünk alá dolgozó produkciós kollégák napi teendőit is, és ha Te kedves olvasó inkább “produkciós kollégaként” gondolsz magadra, akkor se árt egy kis tervezés a projektek megvalósítása során. Rengeteg jobbnál jobb eszköz áll ma már ingyenesen rendelkezésünkre, és idő hiányában szinte lehetetlen mindet kipróbálni, hogy eldönthessük, melyik számunkra a legmegfelelőbb. Ezért is készítettem alább egy kis válogatást azokból az alkalmazásokból, amelyek mellett az elmúlt évek tapasztalatai alapján én bátran leteszem a voksom. 🙂

1. Toggl – a pontos elszámolás alapköve

Nem is tudom, mihez kezdenék a Toggl nélkül. Ez az app a legnagyobb segítségem abban, hogy pontos elszámolásokat tudjak készíteni az ügyfeleimnek, lássam melyik projekt mennyi időt vesz igénybe (vagy vett igénybe korábban, ami nagy segítség lehet erőforrás becsléshez), és motiváljam magam a folyamatos haladásra, fejlődésre, az időm maximális kihasználására.

Minden egy kis gombbal kezdődik. Ha elindul a munka, csörög a telefon, érkezik egy email, ÉN kattintok.

Banálisnak tűnhet félperces telefonokat is mérni, és akár percenként projektet váltani, de ha belegondolunk, projekt menedzserként inkább a folyamatos pörgés, emailek, telefonok, szervezés és tervezés teszi ki a napi munkaidőt, kevésbé az elmélyülős, analizálós vagy szövegírós feladatok, bár a Toggl utóbbihoz is hasznos eszköz. Bármennyi munkaasztal (workspace) létrehozható, így akár az is megoldható, hogy adott ügyfeled élőben lássa, mikor min dolgozol vagy egy Toggl-t használó projektcsapat része légy, és közösen mérjétek adott projekten az időiteket. A riportok átláthatóak, színesek, ügyfélnek többféle módon, könnyedén exportálhatóak.

A Toggl mindig nyitva van a böngészőmben egy rögzített tabon, emellett Chrome kiegészítőként jelen van minden oldalon, és mobil applikációként is a telefonomon. Nem tudnék már meglenni nélküle. 🙂 Korábban rengeteg olyan időmérő eszközt próbáltam, amelyekbe utólag kellett felvinni az egyes projektekkel eltöltött időt, végeláthatatlan órákat töltöttem teljes hónapok levelezéseinek visszakövetésével, hogy meg tudjam becsülni, melyik nap milyen projektekkel foglalkoztam, mikor még ügynökségnél dolgoztam. Ha Neked is ismerős a helyzet, és szeretnél megbízható kimutatást önmagad és az ügyfeleid számára, ennél nem tudok jobbat. 🙂 Website: http://www.toggl.com Költség: A leírt alap funkciók díjmentesek, de havi $9 / fő / hó összegtől akár konkrét számlázható óradíj is rendelhető az ügyfelekhez, és összetettebb riportok is készíthetőek.

2. Trello – az egyszerűen nagyszerű

Szeretem a Trellot, mert kártyás rendszerét a legkevésbé informatikai beállítottságú partnerek is könnyen megtanulják.

Akár már az első státuszmeetingre is előkészíthetünk egy táblát releváns oszlopokkal, amelyekbe később akár az ügyféllel együtt rendezhetjük be a felmerülő feladatokat. Egy Trello kártya egy projektet vagy projekt elemet jelez. Drag & drop segítségével helyezhetőek át a kártyák egyik kategóriából (pl. előkészületben) a másikba (pl. ügyfélnél ellenőrzésre). Minden kártyához rendelhető színes címke, határidő, felelős, check list, komment és kapcsolódó file. A kategóriát jelző oszlopok lehetséges elrendezéseire végtelen számú lehetőség áll rendelkezésünkre.

Számomra a legjobban a projekt folyamatán végigvezető elrendezés vált be. Általában az első oszlop egy általános információkat tartalmazó kategória (pl. Projekt részvevők, fontos dokumentumok és linkek, címkék és kategóriák magyarázata), míg az ettől jobbra elhelyezhető oszlopok már a projekt folyamatának elemeit jelenítik meg adott projekt fázisban. A Trello átláthatósága és felhasználóbarát felülete óriási segítség minden projekt során. Website: http://www.trello.com Költség: A tervezéshez szükséges alap funkciók díjmentesen használhatóak.

3+4. Asana & Instagantt – együtt igazán erősek

Az Asana komplexebb feladatokat, több szintű projekt elemeket is képes ügyesen kezelni. A felülete könnyen átlátható, minden egyes feladathoz rendelhető felelős, határidő, melléklet és persze további alfeladatok, és minden alfeladathoz még több alfeladat, egészen a végtelenségig. 🙂 Nem mellékesen az Asana felülete csodaszép, és egy-egy elvégzett (kipipált) feladatot alkalmanként unikornissal vagy narvállal (egyszarvú bálna) ünnepelhetünk, ami valljuk be, nem utolsó szempont. 🙂

A kihívás a felületben – nekem legalábbis -, hogy pont a nagyon apró részletekre bontható feladatok miatt, Asanában hajlamos vagyok túltervezni a lépéseket, amire leginkább akkor szoktam rájönni, mikor összekapcsolom az Instagantt szoftverrel. Az Instagantt integráció az eredeti oka, hogy Asanában tervezem néhány projektemet. Ha komolyabb timingra, konkrét mérföldkövekre, határidőkre van szükség, az Instagantt óriási segítség.

Ezzel az eszközzel ugyanis nem csak beütemezhetjük a feladatokat akár a legapróbb elemekig, de hozzá is rendelhetjük őket felelősség szerint egy-egy produkciós kollégához vagy akár az ügyfélhez. Itt mindenki számára látható, mely szakaszban jár a projekt, hány párhuzamosan futó feladat van, illetve azok hogyan haladnak az egyes felelősöknél. Az Instaganttban százalékkal az is jelölhető, hogy adott szakasz mekkora hányada készült el, de a legjobb, hogy
a látványos tábla láttán az ügyfelek biztonságban, jó kezekben érzik projektjeiket,
és valljuk be, ha tartjuk és betartatjuk a határidőket, a mi biztonságérzetünk is jóval erősebb lesz. 🙂 Website: http://www.asana.com és http://www.instagantt.com Költség: Már az ingyenes verzióban is végtelen számú projektet tudunk kezelni, minden fontos funkció elérhető, és az Instagantt szoftvere díjmentesen hozzákapcsolható az Asana felhasználói fiókhoz.

5. Invisionapp – a látványtervezés előszobája

Mikor egy mobil app vagy készülő weboldal látványtervét kell véleményezni, képbe kerül az Invision app. A terveket az Invision úgy jeleníti meg, mintha csak a kész weboldalt látnánk, így nekem és az ügyfélnek is könnyebb elképzelnem, milyen lesz a valódi felhasználói élmény a fejlesztés megvalósítását követően.

Amellett, hogy végleges helyén, böngészőben tekinthetünk meg egy adott látványtervet, kommentelhetünk is rá, ahol csak szeretnénk. Az egyes menüpontok, bannerek linkelhetőek, a hover effektek (egér adott pont fölé helyezésének hatására változó interaktív tartalmak) bemutathatóak, minden egy kész weboldal illúzióját kelti. Az Invision az első olyan mérföldkő a projektjeim során, ahol az ügyfél, és én is megláthatjuk végre, milyen is lesz annak a website- vagy applikáció fejlesztési projektnek az eredménye, amelyen már hetek óta közösen dolgozunk. Számomra mindig megható és egyben megnyugtató pillanat ez: ezen a ponton kel életre mindaz, amit eddig csak szöveges specifikációkban és rajzolt vázlatokban láthattunk. Az Invision az előző szoftvereknél valamivel szigorúbb, itt mindössze egyetlen desktop- és egy mobil prototípus projektet hozhatunk létre ingyenesen, így aki sok projekttel dolgozik, annak érdemes a fizetős csomagok közül választani. A prototípusok mellett van egy board (tábla) funkció is, ahol moodboardokat, arculati kézikönyveket lehet összeállítani, valamint egy freehand (szabadkézi rajz) lehetőség is. Website: http://www.invision.com Költség: ingyenesen csak 1 prototípus hozható létre, board és freehand akár több is, a legkisebb fizetős csomag mindenből 3 db-ot engedélyez, $13 / hó az ára.

+1 Bónusz: Nostromo.io – minden egyben

A Nostromo.io személyes kedvencem, de nem csak azért mert egy szívemhez közel álló magyar csapat, a Digital Natives saját terméke, hanem azért is, mert a Nostromoban sok mindent megtaláltam egyben, amiket a fent bemutatott 3 szoftverben szeretek. Sőt még többet is:
  • Kártyákkal menedzselhető projektek: Az oszlopokra bontott kategóriákba itt is a kártyák formájában hozhatunk létre futó projekteket, minden kártyához rendelhető checklist, címke és felelős.
  • Időmérés (timesheet) funkció: Az egyes feladatokhoz felvihetjük a feladattal töltött órák számát is, így akár egy-egy munkatárs egész heti munkaideje követhető.
  • Látványtervek véleményezése: Bármennyi kommentelhető vizuális tervet rendelhetünk egy-egy kártyához.
  • Dashboard: A fentiek összefoglalása mellett ide gyorsan elvégezhető, napi feladatok is felkerülhetnek, amelyeket egy pipával el is tüntethetünk, ha megvagyunk velük.
  • Riportok: A legjobb pedig, hogy a nap végén csodálatos riportokat is kapunk. 🙂
Website: http://www.nostromo.io Költség: A legkisebb csomag 2 főre $10 / hónaptól érhető el.

Freelancer a szénapadláson – beszámoló a januári Freedom X Miniről

Szenvtelenül, magát nem túl komolyan véve csepereg az eső a Vörösmarty utcában ezen a teljesen jellegtelen, mattszürke januári szombat délelőttön, amikor becsekkolok a Brody Studios recepcióján. Igen, ez egy romkocsma, aminek recepciója van, nyugtázom egy félmosollyal: a Brody komplexum többi egységére is általánosan jellemző, hogy kompromisszummentes eleganciával használják ki az örökölt tereket, amelyek régiek és lerobbantak, lehet, de ebből csak a báj érződik, a minőségérzeten semmilyen nyomot nem hagy. Ahogy a Brody Burger minőségérzetén sem lehet kifogásolnivalót találni, veszem tudomásul elégedetten, hamár így ebédidőben érkeztem, miközben a mellettem lévő bárszékeken ülőkkel beszélgetek, például a harmincas szőkével aki ingatlanok bérléséből és újra-kiadásából él és jelenleg egy balatoni nyaraló felújításán dolgozik, vagy a fiatal programozóval, aki már jelentős projekteket vállal vállalkozásban is, de még alkalmazásban van egy cégnél, és keresi a megfelelő pontot, hogy belevágjon a teljeskörű szabadúszásba. A freelancerek sokmindent gondolnak az életről, de az érdeklődésük középpontjában szinte mindig a “szabadság” áll. Ezért is éreztek rá jól arra a szervezők, hogy Freedom X Mininek kereszteljék el ezt a szakmai workshopot: a lokációfüggetlen, nomád életforma után vágyakozók köre a célcsoportjuk egy igen nagy és igen speciális szeletét adja.
“…félelemből nem tervez, mert ha leírja a terveit, akkor a kudarc is valóságosabb”
– szivárog át a szomszéd teremben zajló előadásból ez a mondat, úgy vasalja magát az agyamba, mint körúti villamos az elégurult aprópénzt a sínbe, miközben a workshopon, amire beültem, éppen teljes csendben végzek légzőgyakorlatokat együtt úgy negyven másik freelancerrel, egy aprócska kávézóra emlékeztető szobában. A gyakorlat végén egy állatot kell elképzelnünk, aminek az energiája leginkább segítene nekünk ebben a pillanatban. Ennek az enervált szombatnak a lehúzó hangulatával küzdve arra gondolok, hogy kettős szerepben kell teljesítenem az előttem álló délutánt, hiszen tudósítani jöttem egy rendezvényre, ami nekem is szól, részt is kell vennem benne, hogy hitelesen írhassak róla: és ekkor meglátom gondolataim ködében az izzó, fekete szempárt, mert amire szükségem van most, az a fókusz. A szempár, amint azonnal rájövök, egy bagolyhoz tartozik, ahogyan ül a szénapadlás sötétjében, mint egy Fekete István regényben, mert a bagoly bölcs, és a bagoly figyelmét semmi sem kerüli el. Az nem annyira dob fel, hogy az állatot aztán le is kell rajzolnunk egy postitre, az végképp nem, hogy a postitet aztán ki is kell ragasztanunk magunkra, az pedig a legkevésbé sem, hogy ezután a “hasonló” állatokat megkeresve kell csoportot alkotnunk, dehát az csak az én bajom, hogy az ilyen helyzetekben meglehetősen ritkán maradok a komfortzónámon belül: egy workshopnak éppen ez az egyik lényege, hogy szokatlan feladatokat megoldva tanítson valamit önmagunkról. A freelancerek valóban szabadszelleműek lehetnek, mert a ragadozó macskaféléknél csak a madarak csoportja nagyobb létszámú, ezért aztán önkéntesen leválok róluk és két lóval, illetve egy sassal alkotunk együtt egy különös, elhagyatott virtuális istállót a “maradék” asztalnál.

Mindenbe energiát kell tenned. Ha gyorsétteremben dolgozol, abba is, ha részecskegyorsítóban, abba is. De ha fogalmad sincs, merre mész, akkor azt fogod érezni, hogy

valakinek vagy valaminek az áldozataként élsz,

ez csak viszi az energiádat. De ha tudod, hogy irányban vagy, akkor hiába dolgozol marha sokat, csak töltődsz tőle.

A többi gyakorlatban is általában belső folyamatok vizualizását végezzük, amelyek önismereti támpontokat adnak, ahonnan a döntéshelyzetek kezeléséhez lehet muníciót nyerni. Király Emese végig lehengerlő stílusban kommandírozza le a két és fél órás sessiont, de mégsem válik sokká egy pillanatra sem, mindig a megfelelő másodpercben adva helyet és időt a belső reflexiónak.

Nagyon élvezték az emberek a demo coachingokat délelőtt. Volt aki mind a négy coachoz elment. Mindenkit kipróbált.

– mondta később az egyik ló, aki egyébként önkéntesen húzta az igát a rendezvényen, a munkájáért cserébe pedig részt vehetett némelyik programon.

Én minden nap ilyen emberekkel vagyok együtt, ezért nekem az volt a legmegdöbbentőbb, hogy mennyien vannak, akik számára éppen az az egyik legjobb dolog az ilyen rendezvényekben, hogy itt hasonló értékrendű emberekkel találkozhatnak és cserélhetnek tapasztalatot. Egy csomóan olyan helyen töltenek el napi 8-10 órákat, ahol ezt nem kapják meg, és ezért brutálnagy élmény nekik. Szóval nem is biztos, hogy a rendezvényen annak van a legnagyobb hatása, hogy két órát gondolkozol egy workshopon a szabadságról: nyilván valamit hazaviszel ebből, de

lehet, hogy inkább az a döbbenet a lényeg,

amit a résztvevőkön láttam, hogy igen, lehet így is élni, és hogy itt van egy csomó ember, akik azt gondolják a világról, amit én is gondolok, nem pedig azt, amiben az életem 80%-át töltöm.“  

A ló bólintott egyet, szavai megerősítéseként, és elindult összeszedni a filceket. Én leírtam még egy kört a szabadúszók inspiráló zsibongása felett és kilibbentem a délutáni alkonyatba. A Freedom X nyáron Spanyolországban folytatódik.

Hogyan tartsuk meg az ügyfeleinket?

Egy ügyfél megtartása sokszor nagyobb kihívást jelent, mint a megszerzése. Ez különösen igaz akkor, ha tevékenységünk főleg egyszeri, projekt alapú megbízásokat tesz lehetővé. Nem mindig rajtunk múlik, mellénk szegődik-e egy-egy ügyfelünk hosszabb távra, de mi is tehetünk azért, hogy üzletfeleink inkább partnernek, mint egyszerű alvállalkozónak tekintsenek bennünket.

1. Végezzünk minőségi munkát és kommunikáljunk rendszeresen

Ügyfeleink megtartásának egyik legalapvetőbb eszköze, ha elégedettek velünk. Fontos, hogy a projekt megvalósítását megelőzően tett ígéreteinket és a jelzett határidőket betartsuk, legyünk transzparensek, és mindig jelezzük, ha valamilyen akadályba ütköztünk a munka során. Ehhez hasznos lehet egy projekt menedzsment szoftver, amelynek segítségével ügyfeled is könnyen követheti, merre tart egy folyamat, vagy mely ponton várunk visszajelzést tőle. A legtöbb ilyen online eszköz egy-egy verziója ingyen is elérhető, ezért még alacsony költségvetéssel is érdemes alkalmazni valamelyiket. Számos PM rendszert próbáltam korábban, de ma már szinte csak a Trello-t és az Asana-t használom. Ezekről egy másik bejegyzésben írok részletesebben. A szoftverek alkalmazása mellett érdemes rendszeresen státuszolni az ügyfél felé a projekt haladásáról. Sokszor én is fellélegzek, mikor az ügyfeleim nem akarnak minden apróságról beszámolót, de legalább hetente a mi érdekünk is, hogy leüljünk és végig gondoljuk az elmúlt időszak eredményeit. A státusz írás gyakran többet segít nekem abban, hogy összeszedett maradhassak, mint az ügyfélnek, akinek eredetileg készült. A telefon számomra sokáig mumus volt, néha még most is megrémiszt, ha fel kell hívnom valakit, különösen, ha kellemetlen hírrel jelentkezem, például csúszunk a projekttel.
Mégis fontos, hogy felemeljük a telefont, túlessünk a nehéz bejelentéseken,
rövidre zárjuk a láthatóan túl hosszúra nyúló email levelezést, és nem kevésbé fontos, hogy néha halljuk egymás hangját. Nem mellesleg, így könnyebb megegyeznünk a kérdéses pontokban, és együttérzőbbek leszünk, ahogy ők is velünk. Ehhez kapcsolódik a személyes találkozó kérdésköre, amely mai digitális világunkban minden akarat ellenére sem oldható meg mindig, mégis rengeteget segít, ha élőben is látjuk egymást. Sokszor sikerült már félreértést vagy konfliktust egy egyszerű találkozóval megoldani, pedig ugyanazok voltunk, mint a telefonvonal két végén. Csak így jobban tudtunk figyelni egymásra. Ha személyesen nem is, legalább Skype-on próbáljunk meg összehozni egy videó chatet. Hihetetlen mennyit számít, ha arc, hang és mimika is párosul az ügyfél kérésekhez. Összefoglalva tehát, igyekezzünk minél jobb munkát végezni, kommunikáljuk a napi eredményeket, felmerülő kérdéseket, és legyünk minél átláthatóbbak, vonjuk be az ügyfelet egy-egy részfolyamatba is akár, hogy érezze, mennyire fontos nekünk, hogy elégedett legyen a végeredménnyel.

2. Váljunk igazi tanácsadóvá

Előfordulhat, hogy ügyfelünk nem tudja mit szeretne pontosan, vagy tudja, de szakértőként mi pontosabban látjuk, mire lenne szüksége, és valljuk be, az nem mindig az, amit Ő gondol.
Mi vagyunk a szakértők, legyen elég önbizalmunk, hogy eléálljunk akár azzal is, hogy van jobb megoldás a problémájára, mint amit ő eredetileg ELKÉPZELT.
A legtöbb ügyfél értékelni fogja, ha önálló véleményünk van és megcsillogtatjuk szakértelmünket. Sokszor teljesen ismeretlen témához kell nyúlnunk, marketing ötletet hozni egy kisállat-kereskedésnek vagy csavargyárnak. Ilyenkor hajlamosak vagyunk megijedni vagy teljes mértékben az ügyfél szakértelmére bízni magunkat, ami valahol érthető, de ahhoz, hogy igazi tanácsadókká váljunk és ügyfelünk partnerei lehessünk, meg kell értenünk a témát, utána kell járnunk az adott piac működésének és az ügyfél szakmai és akár még személyes motivációjának is. Ismerjük meg a terméket és a piacot minél jobban, ha lehet, szerezzünk személyes tapasztalatot. Az egyik számomra legkülönlegesebb ügyfelem egy targonca kereskedés volt. A projekt előtt bevallom, azt se tudtam, mi az a targonca. Google, férfi ismerősök, személyes ügyfél sztorik segítettek képbe kerülni. Szabadúszóként sokszor egyedül dolgozunk, és kreatívnak kell lennünk a márka megismerését illetően, így ha van rá módunk, legalább egyszer üljünk fel egy targoncára. 🙂 

3. Ápoljuk üzleti kapcsolatainkat

Édesapám vállalkozó, egy paplangyárat vezet amióta az eszemet tudom, így már kislányként is rengeteget hallottam Tőle a vállalkozói életforma kihívásairól. Emlékszem, mesélte, hogy az üzletfeleitől kapott névjegyek hátuljára sokszor lejegyzetel néhány lényeges információt a későbbi kapcsolattartás megkönnyítése érdekében. Odaírja van-e az illetőnek családja, gyereke, kutyája vagy számára fontos hobbija, és emlékeztetőként használja,mikor újra beszélnek. Ma már ritkán osztogatunk névjegyeket, ezért hatásosabb, digitális eszközökhöz érdemes nyúlnunk. Egyelőre magam se vagyok még pro a CRM (consumer relationship management) rendszerek használatában, de nagy könnyebbség lehet egy-egy ilyen saját kis adatbázis az ügyfelek és partnerek adatainak kezelésére, ezért érdemes energiát fektetni a megismerésükbe. Eddig legjobb tapasztalatom az Agile CRM szoftverével volt, ingyenesen használható ez is egy bizonyos szintig, akárcsak a fent említett programok, és már ez a verzió is tökéletes, hogy akár a vállalkozó partnereink, akár ügyfeleink adatait felvigyük néhány megjegyzéssel kiegészítve. Egy másik applikáció, amelyet korábban fedeztem fel, de végül nem használtam a Detective (annak idején Charlie app néven futott), amely összehozza partnereink közösségi felületen végzett tevékenységeit és ezek alapján készít riportot, így egy gombnyomással megtudhatjuk, partnerünknek született-e gyermeke az elmúlt hetekben, tett-e ki új blogposztot, vagy hazatért-e már a nyaralásból. Ez az app viszont már nem ingyenes. Szabadúszásom első évében kicsit féltem az elmagányosodástól, hiszen egy többszáz fős szervezetből ültem át a kávézók asztalaihoz. Biztos voltam benne, hogy laposabb lesz a társasági életem, lemaradok az összes üzleti eseményről és a karácsonyi bulikról, de láss csodát, első évben két, második évben három partnerem céges karácsonyi ünnepségére kaptam meghívót (és mindre el is mentem 🙂 ).  Hogy ez mi mindennek köszönhető, azt nem tudhatom biztosan, de fontos, hogy legyünk proaktívak, érdeklődjünk partnereinknél időnként akkor is, ha épp nincs futó projekt, és ne féljünk az üzleti kapcsolaton túlmutató baráti beszélgetésektől, munkaidő utáni összejövetelektől. Érezni fogjuk, melyik ügyfél nyitott a kapcsolat mélyítésére, és egy bizalommal és barátsággal összefonódó együttműködés mindig tartósabb és sikeresebb. A külföldi ügyfelek esetén pedig maradnak a nagy ünnepek alkalmával küldött jókívánságok és a videochat, vagy ha van rá keret, házilag készített ajándékok. 🙂

A jövő munkavállalói nem az irodában ülnek

Manapság egyre terjed a munkavállalói gondolkodásnak és életvitelnek az a trendje, hogy a hatékony, mégis életigenlő munkavégzés már nem feltétlenül egy kellemes irodai környezetben, 9-től 5-ig tartó időbeosztásban érhető el. A munkavállalók egyre tudatosabbak, egyre több kontrollt akarnak saját munkaidejük és magánéletük felett. A freelancer (szabadúszó) és digitális nomád kifejezés a hétköznapi szókincs részévé válik, sorra nyílnak Magyarországon a közösségi irodák és egyre több gazdasági szereplő ismeri fel ebben a szűk, de annál izgalmasabb célcsoportban rejlő potenciált. Tény, hogy egyre sűrűbben hallhatók ezek a fogalmak, sokan mégsem tudják pontosan, kik ezek az emberek, és mit is csinálnak. A szélessávú internet elterjedése a home office megoldások egész tárházának nyitott utat, újabbnál újabb applikációk és eszközök egyre több lehetőséget adnak a vállalkozók és munkavállalók kezébe, hogy akár teljes ügyvitelüket online, egyetlen laptop és persze internetkapcsolat segítségével végezzék a világ bármely pontjáról. Ez pedig – bátran kijelenthetjük – forradalmi változásokat idéz elő a hétköznapi munkavégzés frontján is. Természetesen nem végezhető minden munka ilyen módon, de az ún. Y generációs vállalkozók könnyűszerrel megtalálják a digitális tér nyújtotta lehetőségeket, erre hangolják át életüket, és ennek segítségével tesznek szert jövedelemre. Egyértelműen abba az irányba indulnak, ahol mindössze internetelérésnek kell lennie munkájuk elvégzéséhez, ennek megfelelően akár hónapról hónapra újabb országba utazhatnak, egyre több nemzetközi kapcsolatra tehetnek szert, számos kultúrával ismerkedhetnek meg, így folyamatos és gyors fejlődésen mennek keresztül.
Nem csupán szemlélik tehát az interneten idegen világok és kultúrák hétköznapjait, hanem belecsöppennek és átélik azt.
El lehet képzelni, milyen gyors és adekvát fejlődést jelent mindez: a kapcsolatok nemzetközivé válását, az üzleti élet olyan sebességét, ami a karosszékből nehezen követhető. Ezzel párhuzamosan világszerte kibontakozóban van egy „háttériparág” is, amely kiszolgálja és támogatja az életformához kapcsolódó igényeket. Több mint húsz éve indult a közösségi irodák létrehozása, amely mostanra az irodaüzemeltetés egyik megkerülhetetlen műfaji elemévé vált. A vándor internetmunkások egész seregének nyújtanak ezek a közösségi terek egy adott országban támogató irodai környezetet és találkozási pontokat. Vannak azután az ún. co-living helyszínek vagy az időről időre megszervezésre kerülő, közös utazással kapcsolatos rendezvények, amelyeket talán nevezhetünk élmény-workshopoknak, és meghatározó tapasztalatokat, valamint megkerülhetetlen kapcsolatrendszert adnak a résztvevőknek.  Legutóbbi példa erre az éppen ebben a hónapban véget ért Nomad Cruise, amely egy transzatlanti hajóút keretei között biztosít találkozást, tanulást, munkát – kinek mit –, és immár ötödik alkalommal került megszervezésre.   Bár Magyarországon még csak most ismerkedünk a digitális nomádság fogalmával, a fővárosunk ebből a szempontból már hosszú évek óta nagy népszerűségnek örvend. Budapest a Nomadlist nevű weboldalon (ami a digitális nomádok által pontozott helyeket tartalmazza) szinte mindig az első 4 hely valamelyikén található. Ennek egyik legfőbb oka a jó ár-érték arány, ami nyilván vonzza a Nyugatról érkező nomádokat. Ezenkívül a város földrajzi elhelyezkedésének is köszönhető feltűnő népszerűsége, hiszen innen nagyon egyszerű mind nyugatra, mind keletre utazni. A jó infrastruktúra szintén vonzóvá teszi Budapestet, akár „főhadiszállás” berendezésére is alkalmas lehet egy fiatal utazó számára, ahol pár hónapig megpihenhet. Co-working irodák, co-living helyszínek, éjszakai élet, nyüzsgő start-up kultúra… kis országunk tökéletes helyszín az utazó dolgozók számára, ami még hatalmas lehetőségeket tartogat.

Fektess önmagadba! – Interjú Takács Szabolccsal, a 30-as nyugdíjas blog írójával

A “30-as nyugdíjas”  jelenleg a saját bőrén tapasztalja meg, hogy milyen az, amikor valaki száz százalékig beletalál a korszellem közepébe, és olyasmiben nyújt élő példát, ami éppen egyszerre kezd egy csomó embert érdekelni. Facebook oldala akkora siker, hogy már üzleti vállalkozásként is felfogható. E jelenség metafizikai dilemmáiról is értekeztünk, meg persze a szabadúszás és az anyagi biztonsági közötti hidak építésének gyakorlati mikéntjeiről. Interjú Takács Szabolccsal, a 30-as nyugdíjas blog írójával Miért és hogyan kezdtél el írni arról, amit csinálsz? Két évvel ezelőtt jött el az a pont, hogy egy olyan munkahelyen kötöttem ki, amit nem élveztem, és fel is mondtam. Nem nagyon értettem, mi van. Nekem ez új volt. Én eddig minden munkahelyemen nagyon jól éreztem magam, ezt viszont utáltam. Nem mentem át máshová, és nem is kerestem új állást, mert át akartam gondolni, hogy mi történik velem: adtam magamnak egy 1-1,5 éves szabadságot.  Mindig célom volt a korai nyugdíjazás, de először ekkor kezdtem el konkrétan számolgatni, hogy hogyan is állok, vajon meg tudnék-e élni abból, ami most van. Kiderült, hogy igen: ha nem akarnék, akkor nem kellene visszamennem dolgozni. Nem sokkal később megkeresett egy barátnőm, Jakus Vivi, aki Filep Szilvivel karöltve éppen akkor szervezte a Freelancer Fesztivált. Ez már tavaly márciusban történt. Vivi nagyon szerette volna, hogy előadjak erről a témáról a rendezvényen. A szabadúszásnak sokak szerint az a legnagyobb hátránya, hogy nem ad olyan anyagi biztonságot, mint a munkabér. Zárójelben én ekkor szoktam hozzátenni, hogy valójában a havi munkabéred sincs akkora biztonságban, mint amekkorát esetleg te tulajdonítasz neki… a lényeg az, hogy a szabadúszók gyakori problémája, hogy ingadozik a bevétel: kérdés, hogyan lehet ezt biztonságosan kiegyensúlyozni? Erre választ tudtam adni. Hihetetlenül pozitív volt a közönség reakciója. Utolsó előadóként azt hittem, senki nem fog ottmaradni, ehhez képest telt ház volt, és utána még nem mentek haza, hanem két órán át maradtak és beszélgettünk még. Elég egyértelmű volt, hogy itt van valami. A magyarokat izgatja ez a téma. Indítottam egy Facebook oldalt, hogy gyakoroljam az írást, illetve, hogy megnézzem, hogy alakul az érdeklődés eziránt. Rögtön az első bejegyzés után már hívott az országos sajtó…
Amikor belevágtam, azt gondoltam, hogy ennek a témának úgy 500-1000 követője lehet Magyarországon. Most van 12 000.
Hogyan illeszkedik a pénzügyi terveidbe a 30-as nyugdíjas mint biznisz? Én is sokat filózok ezen, és a közönség is egyre inkább felteszi ezeket a kérdéseket. Meg ugye eljárok kamionsofőrködni, és azért is kapok fizetést, vagy azért is, ha elmegyek jógát oktatni. Mondjuk én ezeket “fizetett hobbinak” hívom. Azt kérdezik, akkor miért nem csinálok mindent ingyen? Akkor lennék igazán korai nyugdíjas. Én úgy vagyok ezzel, hogy az, hogy valaki megél a félretett pénze hozamainak egy részéből, az nem jelenti azt, hogy ne fogadhatna el a tevékenységéért pénzt. Megvan az a szabadságom, hogy tudok ingyen csinálni dolgokat, azaz tölthetem az időm egy részét önkéntességgel, vagy egyszerűen csak pihenéssel, de nem értem, miért ne fogadhatnék el pénzt azért, ha csinálok valamit. Az elejétől sejtettem, hogy a blog fog majd bevételt termelni, de fogalmam sem volt, hogyan. Gondoltam, majd hirdetésekből. Nem foglalkoztam vele. Aztán egyszer csak felhívott egy romkocsma. Elmondták, hogy náluk a vasárnap-hétfő-kedd az pangás, és szeretnének ezekre a napokra előadásokat szervezni, érdekes arcokkal, és rám gondoltak, mert tetszik nekik a blog. Erre mondtam, hogy “jó, jövök”. Erre ők: “de várj, mondom a részleteket”. Oké, milyen részleteket? Elmondták, hogy belépőt szednének, amit én megkapok, az ő hasznuk a fogyasztás. Felnevettem. “Szerintetek valaki fizetni fog azért, hogy engem hallgasson?” kérdeztem tőlük, és ők azt mondták: szerintük igen. Meghirdettünk 100 jegyet: egy nap alatt elfogytak. Jó nagyot néztem. Szóval így kezdődött a blog bevételtermelése: innentől én magam is elkezdtem szervezni az előadásaimat, érdekes témákban, ma már jóval népesebbek is, mint 100 fő.
Önkénteskedem is, csomó feladatot végzek el úgy, hogy nem fogadok el érte pénzt. De az is jó érzés, hogy az emberek anyagilag is kifejezik, hogy jó az, amit csinálok. Megéri nekik. Illetve hát most utaltunk át egy nagyobb összeget jótékony célra, a legutóbbi előadás teljes profitját. Szóval nem feltétlenül luxuscikkeket veszek az előadásaim bevételeiből, hanem egyrészt fenntartja a blogot, másrészt biztosabbá teszi a befektetéseim hozamát, és tudok belőle jótékonykodni is. Egyébként az a tapasztalatom, hogy amit ingyen adsz, azt nem is becsülik meg annyira. Tartottam már előadást ingyen: pillanatok alatt betelt a regisztráció, és az egyharmaduk jött el. Ha elkérek két-háromezer forintot a jegyért, akkor ugyanúgy elfogynak a helyek, de aki megvette a jegyet, az el is jön. Ez nekem fontos. És van itt még valami. A meglévő megtakarításaim a számításaim szerint kitartanak az életem végéig. De az ember nem tudja a jövőt pontosan kiszámítani. Mi van, ha elkapok egy súlyos betegséget? Esetleg túl sok befektetésemről derül ki, hogy hibáztam velük? Vagy hogy vidámabb példával éljek, mondjuk az első gyermekünk tervezésekor négyesikreink születnek? Ezek miatt is jó, ha üzletileg is sikeres a 30-as nyugdíjas. Nem mondom azt, hogy nem fogadok el pénzt, mert akkor “kevésbé hiteles” az, hogy én nyugdíjas vagyok. Mit tanácsolnál a szabadúszók számára, hogyan tudják elkezdeni a felkészülést a passzív jövedelemforrások kiépítésére?
Az első lépés szerintem sosem a befektetésekkel kapcsolatos gondolkodás, hanem a költségek leszorítása.
Először arra kell rájönnöd, hogy mennyi az, amennyi neked már elég. Ott megtartod a költségeidet, és megpróbálod még lejjebb vinni. Vajon miről derül még ki, hogy igazából nem tesz hozzá a boldogságodhoz, csak viszi a pénzt? Nem sanyargatnod kell magad, csak játszol vele, megnézed, mi történik, ha pár hétre lemondasz valamiről, amire költeni szoktál. Bármikor visszaállhatsz. Ha levitted a megélhetési költségedet odáig, amit ki lehet hozni az életedből szerinted, akkor lehet elkezdeni azon dolgozni, hogy nagyobb legyen a jövedelmed. Persze párhuzamosan is lehet a kettőt csinálni. Elkezdhetsz például tanulásba fektetni, amivel értékesebb lehet a munkád. Alkalmazottból átmehetsz vállalkozóba, hiszen akkor több maradhat nálad, mivel kedvezőbb az adózása. Természetesen nem kényszervállalkozásról beszélek, de mi van akkor, ha a heti öt helyett csak négy napot dolgozol a jelenlegi munkahelyednek, és az ötödik napra új ügyfeleket szerzel? A KATA adózás kiváló környezetet biztosít a vállalkozáshoz. Nyilván ha mondjuk KATA-zol, akkor még fontosabb, hogy el kell kezdened félretenni a nyugdíjra, befektetéseket kell építened. De többek közt ezért csinálod az egészet. És mindebből látszik, hogy csak a harmadik lépés a befektetés. A legfontosabb üzenetem tehát ez. Mert sokan gondolják, hogy a korai nyugdíjazás csak úgy működik, ha megtalálsz valami tuti befektetést, amiből meggazdagodsz. Én másképp látom. Mindenesetre ennél a lépcsőfoknál per pillanat Magyarországon az ingatlanbefektetés, lakástakarékkal és alacsony kamatozású hitellel kombinálva talán még jó ötlet lehet. Illetve én a részvénybefektetést nagyon kedvelem. Itthon nagyon alacsony a részvénytartás. Jelenleg a részvénypiacok nagyon drágák, de mindig van pár alulárazott lehetőség. Lassan, óvatosan, egy sok cégből álló kosár kialakítása jó ötlet lehet, ha tényleg tud valaki 30-50 éves befektetési időtávokban gondolkodni.

Kik azok a digitális nomádok?

1997-ben jelent meg Tsugio Makimoto – Digital Nomad című könyve, amely már felvázolta ezt a jelenséget, de 20 évvel a könyv megjelenése után mégis világosan és egyértelműen rajzolódik ki az előre megjósolt fejlődési irány, beteljesedni látszik a jóslat: az első fecskék elszálltak. Makimoto könyve arra fókuszál, hogy a technológia fejlődésével és az emberek utazás iránti vágyának növekedésével meg fog jelenni egy életforma, amelynek központjában az utazással egybekötött élet/munkavégzés áll. A könyv egészen odáig viszi a gondolatmenetet, hogy amikor a cégek elkezdik leépíteni az alkalmazotti létszámot, akkor mindössze egyetlen kérdés marad minden munkavállaló számára: nomád vagyok vagy telepes? (Am I a nomad or a settler?)

Mivel foglalkozik egy digitális nomád?

Egyszerre akár több mindennel is. A jellemző online végezhető munkák például a grafikus, programozó, copywriter, online marketing szakértő, weboldalfejlesztő, webshop-üzemeltető, bróker, coach, de léteznek nyelvtanárok, sőt pszichológusok vagy személyi edzők is az online világban. Arra is több példát találhatunk, hogy egy nomád online szoftvert hoz létre, amit több cégnek értékesít, majd utazása közben menedzseli a rendszert, esetleg ha megnő a munka mennyisége, felvesz egy alkalmazottat. A lehetőségek tárháza tehát kimeríthetetlen, egyre újabb megoldási módok alakulnak arra, hogy jövedelmünket online keressük meg. Csak egy ötlet kell, ami működőképes, és viszonylag kis befektetéssel már tesztelhető is a nagyvilágban, hiszen az internet világa gyakorlatilag lefedi a földgolyót. Aki felismeri az ebben rejlő lehetőségeket, és az elsők között lép, arra nagy kaland vár, de nagy eredmények is.

Magányos-e a digitális nomád?

Olybá tűnhet, az internet alapú munkavégzés végleg elszigeteli a munkavállalókat egymástól, és magányosan a számítógéphez szögezi őket, ami elidegenedett társadalmunkban csak még jobban ráerősít a tendenciákra, ám a valóságban ez a generáció nem így kezeli a digitális környezetet. Gondoljunk csak bele: a ma huszonévesei vagy fiatal harmincasai már beleszülettek a komputerizált világbaígy életük természetes részének tekintik a gépeket. Nem ellenségnek, hanem eszköznek. Ők egymással e tekintetben egy nyelvet beszélnek, néha szavakkal, néha emoticon-okkal… Nincs ellenérzésük az idegen kultúrák iránt,
megszokták, hogy a világ nagy, mégis elérhető egy laptoppal.
Ismerik egymás gondolkodását, mert szinte ugyanúgy szocializálódtak a világhálón. A sokat szidott globalizáció ebben az esetben azt a kulturális összhangot teremti meg közöttük, ami a korábbi generációk számára elképzelhetetlen volt. Nem csoda tehát, hogy önálló digitális munkavégzésük során spontán természetességgel kezdenek együttműködni egymással. Gyakran megfigyelhető, hogy közös munkába vágnak, üzleti összefogást létesítenek.  Néha több nomád „kommuna” jelleggel úgy dolgozik együtt, hogy egymás között megosztják a munkát. Míg az egyikük éppen Ázsia felé utazik, a másik pl. Közép-Amerikában tölt két hónapot, és átvállalja azokat a munkafolyamatokat, amelyeket az utazó fél nehezebben látna el. Azok, akik „megpihennek” egy-egy városban, gyakran és előszeretettel tartózkodnak közösségi irodákban, ahol megbeszélik kérdéseiket, begyűjtik mások releváns tapasztalatait is, vagy egyszerűen csak hasonló emberek között szeretnék eltölteni az idejüket. Egészséges igényük van erre, vagyis semmiképpen nem magányos lelkek.

Hogyan lehet ennyit utazni?

Először is fontos megállapítanunk, hogy ez a generáció a világot nem csupán a világhálón szeretné „bekebelezni”.
Ráébredt arra, hogy a tanulás folyamata és intenzitása nagyban függ a megélt élménytől,
az utazást tehát egyfajta fejlődésnek tekinti, a kibontakozás lehetőségének. Ahhoz, hogy utazásukat a legelőnyösebb áron ejthessék meg, a digitális nomádok több megoldást is alkalmaznak. Nyilván az is előnyös számukra, hogy általánosságban nem sietnek sehova, így pl. kiválaszthatják azt a napot utazásukra, amikor a legolcsóbb repülőjegyet tudják megváltani a kívánt úticél felé. Emellett az utazásokért járó pontokat akár kártyákra gyűjthetik, aztán felhasználhatják további utazási kedvezményekre a légitársaságoknál. Ezek a megoldások is tökéletesen kiszolgálják egy digitális nomád céljait. Útjuk során számos ismeretségre szert tesznek, így a világ legkülönfélébb városaiban vannak ismerőseik vagy barátaik, akiknek tapasztalatait szintén beépíthetik utazási terveikbe. Olcsóbb lakást, közösségi irodát vagy wifi kávézót könnyebb találni a világ bármely pontján, ha egy ismerős ajánlotta. A folyamat tehát öngerjesztő és önépítő egy idő után. Sokan kérdezik, mindez mégis mennyi ideig tarthat? Létezik az, hogy valaki egész életében utazik, sosem telepszik le sehol? Nos, a tapasztalati adatok 2017-ben még nem képesek választ adni erre. Jelenleg kibontakozóban van ez az életforma, túl fiatalok és intenzívek a résztvevői ahhoz, hogy megválaszolják. Az azonban valószínűsíthető, hogy
a digitális nomád egyszer majd megáll valahol, a világnak egy általa kiválasztott pontján,
ott letelepszik, esetleg családot alapít. Kalandor szelleme azonban annyi energiát és élményt kapott addigra az utazásoktól, amennyi talán élete végéig elég lesz arra, hogy letelepedve is képes legyen kreatív és önmegvalósító életet élni, és családját is erre nevelni.

Milyen egy közös utazás?

Több közös utazási lehetőség is kezd egyre jobban beépülni a digitális nomád köztudatba. Egyik legismertebb a Nomad Cruise, ahol egy óceánjáró több napos utazási ideje alatt (9-14 nap) egy konferencia kerül megrendezésre. (Olvasd el az 5. Nomad Cruise-ról szóló cikkünket is: Nomad Cruise: amikor 250+ digitális nomád átszeli az Atlanti óceánt). Így,  miközben az utazók együtt szelik át például az Atlanti-óceánt, tanulhatnak egymástól, fejlődhetnek, ismerkedhetnek és persze kikapcsolódhatnak az all-inclusive környezetben.  A Nomad Cruise mellett létezik más hasonló program is, pl. a Nomad Train, Nomad Summit vagy a Nomad CityEgyetlen kérdésem marad ezzel kapcsolatban: vajon mikor érkezik meg végre a Nomad Plane?