Magasabb frekvenciára tekerve – Interjú Cseh András podcasterrel

A freelancerség csak egy út, amit járunk. Nem jogviszonytól függ. András régen elindult ezen az ösvényen, de meg kellett várnia, amíg a közeg megfelelővé válik a számára. Önkéntes írországi száműzetése után megjelent a rendezvényeinken, vállalkozóként újrapozícionálta karrierjét, és a podcasting iránti szenvedélyét ma már a Freelancer Frekvencia műsorvezetőjeként, és podcast-tanácsadóként éli ki. 

Nagyon fiatalon belevágtál az üzlet világába, 20 évesen már saját szaküzletet vezettél. Avass be minket ebbe a sztoriba!

2007-ben egy GSM boltban dolgoztam eladóként, aztán megvettem a boltot. 

A tulajdonostársak összevesztek, és a hét boltjukból egyet át tudtam venni tőlük egy részletfizetéses konstrukcióban. Jó voltam az értékesítésben, átláttam mi hogyan történik, szóval akkor ez egy logikus továbblépésnek tűnt. Akkor még nem voltak okostelefonok, kijelzővédő fóliák, kevesebb volt a lehetőség, egyszerűen csak jól kellett venni és jól kellett eladni. És ez nekem jól is ment.

Ki is tudtam fizetni elég gyorsan az eredeti tulajdonosokat. Ezután viszont beleugrottam egy második boltba is: 100 négyzetméter, vagyis négyszer akkora alapterület mint az első boltomé, üvegvitrinekkel, belső felújítással, mindez a Bajza utca – Damjanich utca sarkán. Óriási hiba volt. Kontrollálatlanul akartam növekedni, nem volt kitalálva, hogyan fogok egyszerre két boltot üzemeltetni, csak arra alapoztam, hogy ami kicsiben ment, az menni fog nagyban is. Pedig ez már nem a one-man-show szint, minimum két alkalmazottal kellett számolnom. Akkoriban nem éreztem túlvállalásnak, csakhogy beköszöntött a válság és beszűkült a cash flow. Négy-öt hónap alatt totálisan becsődöltem, mert nem volt tartalékom, minden elköltöttem az új üzlethelyiség felújítására és a készlet feltöltésére. Elképzelhető, hogy átvészelhettük volna a válságot, ha van egy kis időnk alkalmazkodni, de nem volt. Elfogyott a mozgástér.

Innen merre tovább?

Mély apátia, aztán egy barátom felajánlott egy állást, ami passzolt a tapasztalatomhoz. Nemzetközi kereskedelmi feladatkör volt. Vadonatúj projekt, összesen három hónapunk volt rá, hogy felfuttassuk, különben vége. És sikerült is. Itt 2012-ig voltam, az lett a vége, hogy megcsömörlöttem és kiégtem. Túlhajtottam magam. Ez nem olyan volt, hogy szépen lassan elmegy az élettől a kedved, én effektíve úgy égtem ki, hogy egy hétfőn azt mondtam, hogy “bármit, csak ezt többet ne”, és keddre kiléptem a cégtől. 

Elég radikálisan történnek a karrierváltások az életedben idáig.

26 éves voltam ekkor. Ez egy jól menő üzlet volt, egyébként már akkor nagyon hasonlított az életforma ahhoz, amit ma freelancernek hívunk. Csak egy laptop kellett hozzá és a jutalékos rendszer miatt annyit dolgoztál és kerestél, amennyit akartál, mintha vállalkozó lennél, attól függetlenül, hogy alkalmazott a státuszod. Ez volt a gond, mert a munkatempóm miatt egészségügyi problémáim adódtak, kivizsgálásokra jártam, aztán amikor végre megkérdezték az orvosok, hogy amúgy mivel foglalkozom, és elmagyaráztam, akkor azonnal rávágták, hogy “ja, akkor magának menedzserbetegsége van”. A krónikus stressz okozta a tüneteimet.  

Gondolom itt már volt tartalékod, amikor bedobtad a törülközőt azon a bizonyos hétfőn. És mit csináltál kedden?

Kedden vettem egy jegyet Írországba és szerdán elrepültem.

Miért pont Írországba?

Mert a hivatalos nyelv az angol, amit elég jól beszéltem. És mert ott voltak barátaim.

Na igen. Ott talán mindenkinek vannak. Londonban és Dublinban jelentek meg először a magyarok nagyobb létszámban, amikor elkezdtek külföldre menni.

Ott is volt egy aranyláz-időszak. A válság előtt két kézzel kapkodtak az emberek után.

A válság előtt a magyarok még többnyire azt sem tudták, hogy van ilyen, hogy ki lehet menni külföldre dolgozni…

Hát igen, aki élt a lehetőséggel, az viszont nagyon jól járt. 

És te mit dolgoztál?

Az volt a tervem, hogy az Apple-nek fogok dolgozni. Corkban van az ügyfélszolgálat és van egy gyártóegységük, ott készültek az iMacek. Oda jelentkeztem, gondolva, hogy majd idővel át tudok mozogni a cégen belül. És meg sem állok Tim Cookig. Hosszas várakozás után be is jutottam. Én szeretek kütyüzni, nekem ez egy játszótér volt. Izgalmas volt látni és részt venni abban, ahogy készülnek ezek a gépek, és megtapasztalni ezt a vállalati kultúrát. A kosárpályát, bent a szerelőcsarnokban, a bőséges kínálatot a kantinban. Szóval jól éreztem magam, szövögettem az óriási terveimet, és három hét után elküldtek. 

Mi volt a gond?

Semmi, csak úgynevezett ‘rolling contract’ van, ami folyamatosan megújul – az Apple esetében hétről-hétre.

Az… kemény.

A termeléshez igazítják az emberi erőforrást, szinte az aktuális megrendelésekhez. És az a szabály, hogy aki legutóbb jött, az megy. Szóval az amerikai álom véget ért. Átmentem egy autókölcsönző multihoz, szintén hasonló tervekkel, hogy elkezdem autótakarítással, aztán majd látni fogják, hogy jó az angolom, értek az üzlethez, és így be fogok kerülni az irodába, aztán irány a dublini központ, és így tovább. De eltelt két év és nem történt semmi. Pedig a cég éppen bővülési fázisban volt, folyamatosan vettek fel új embereket. Háromszor jelentkeztem a saját irodánkba, és minden alkalommal, amikor utólag érdeklődtem, hogy miért nem jeleznek vissza, azt válaszolták, hogy nem találták az önéletrajzom, ami csatolva volt a mailhez, úgyhogy később már személyesen vittem fel az irodába, nyomtatva. Amikor ez a kifogás már nem működött emiatt, akkor azt mondták: “ne haragudj, elfelejtettünk behívni”. Szóval nagyon úgy tűnt, hogy a karrierutak csak az írek számára elérhetők. Megkérdeztem más cégeknél már supervisorként dolgozó ismerőseimet, ők hogyan csinálták: 10 évet takarítottak. De én nem akartam 10 évet takarítani! Úgyhogy nem sokkal ezután hazajöttem.

Hogyan lettél a Freelancer Frekvencia műsorvezetője?

Már kint elkezdtem olvasni a FreelancerBlogot és jól tudtam azonosulni az itt szereplő emberekkel. Láttam, hogy a régi minták, amelyek szerint éltem, most új minták: önállóság, laptop, partnerkeresés, üzletkötés. Csak én közben valamiért inkább elmentem egy gyárba keccsölni meg takarítani, mert akkor az tűnt jó döntésnek. A visszatérésem után azzal kezdtem, hogy elmentem a Freedom X Minire, illetve még előtte egy közönségtalálkozóra, ahol beszélgettem Vigh Borival, Majsai Ricsivel (a Freelancerblog egyik alapítója) és másokkal, aztán eljöttem pár meetupra és amikor megtudtam, hogy lesz Freedom X Spanyolországban, arra mindenképpen menni akartam. Jól éreztem magam ezek között az emberek között. Aztán részt vettem a Freelancer Leszek képzésen. Nem sokkal ezután Ricsi elhívott a Nomad Cruise IX-re, mert kellett nekik egy segédtechnikus. Ott a csapatunk eléggé összekovácsolódott és ott határoztuk el, hogy amint hazajövünk, elindítjuk a FreelancerBlog podcastjét. Megvolt a koncepció, a tematika, a műsorok vázlata, az első interjúalanyok listája, és hosszú töprengés után isteni szikraként megjött végül a név. Még alliterált is, ahogy ez a FreelancerBlog projekteknél már hagyománnyá vált. 

Honnan jött neked ez a podcast-dolog?

Rengeteg podcastet hallgatok. A Biznisz Boyz-t a kezdetektől fogva. A Lapozz a 99-re egy iszonyú jó koncepció. Annyira egyedi és ámulatbaejtő, hogy lehet az embereknek így eladni azt az ötletet, hogy olvassanak könyvet, hogy az páratlan. A Felforgatókat is hallgatom. Egyébként először nem is podcastet hallgattam, hanem Mark Manson blogposztjainak az audio verzióit, ez szerettette meg velem a műfajt. Természetesen Gary Vee alap. Szóval jött a gondolat: YouTube-videókat nincs kedvem csinálni, írni nem tudok, de sokak szerint jó a beszélőkém – csináljunk podcastet! 

Mi a következő lépés számodra a freelancerség útján?

Továbbra is vannak kereskedelmi érdekeltségeim, de a járvány ezeket teljesen befagyasztotta, úgyhogy az így nyert időt a saját képzésembe és ügyfélszerzésbe fektettem. Már van is eredménye, a napokban írtam alá a szerződést, egy ügyfélnek segítek beindítani a saját podcastját.

Mit jelent ez pontosan?

Elkészítjük az intrót, adástervet írunk, aztán egy tesztadáson segítek a podcast műsorvezetőjének, hogy kézben tartsa a beszélgetést. Az elkészült hangfelvételt megvágom, elküldjük az alanynak, kikorrigáljuk ha szükséges. A jóváhagyott anyagot posztoljuk, és az összes link (Spotify, iTunes, stb) kimegy Instagramra, Facebookra és LinkedInre, igény szerint, mindig a platformra optimalizálva a kísérőszöveget és képeket.

Andrással minden második hét szerdáján találkozhattok a Freelancer Frekvencia újabb adásaiban! Ha kérdeznétek tőle, vagy üzennétek nekünk a podcasttel vagy a bloggal kapcsolatban, írjatok a hello[kukac]freelancerblog.hu-ra vagy dumáljuk meg az online eseményeink bármelyikén!

A freelancer karrier 3 lehetséges útvonala

Se több, se kevesebb. 3 lehetséges út, ilyen egyszerű az egész. Persze csak elméletben, de a 0. lépés megtételéhez nem árt tudnod, milyen irányokban érdemes egyáltalán tapogatóznod. Aztán eldöntheted, hogy főállás mellett, kicsiben kezdesz el valamivel foglalkozni, vagy egyből mélyvíz (ha per pillanat mondjuk nincs más választásod). Számtalan kombináció létezik, lehet főállás mellett egy jövedelmező hobbid, elkezdhetsz tudatosan építeni valamit a fölös óráidban, vagy elfogadod, hogy a következő mondjuk 12 hónapban komoly áldozatot hozol a szabadidőd rovására.

Ha most kezdtél el azon gondolkodni, hogy ideje kicsit körbenézni a freelancerek világában, akkor nem is kezdhetnéd a felfedezést jobb helyen. Ugyanis a független, szabadúszó karrierednek alapvetően 3 jól megkülönböztethető irányt szabhatsz. Akárhogy csűrjük-csavarjuk, végül ez a 3 kategória marad, és a lehetőségeknek csak egy elenyésző, statisztikailag alig kimutatható százaléka okozhat komolyabb fejtörést a besorolást illetően.

Hogy ez neked miért jó hír?

Mert értékes időt spórolhatsz azzal, ha tudod milyen irányba haladsz és mit tartogatnak az egyes útvonalak. A második fokozatban már több pályán is lehet egyszerre versenyezni, de ha újonc vagy, akkor a kitűzött cél gyorsabb elérése érdekében érdemes egyszerre egy irányra fókuszálni. Lássuk, mi leszel, ha nagy (freelancer) leszel?

1. Platform nindzsa

Ma már több száz online munka oldal létezik, számtalan projektalapú munkalehetőséggel, különféle működési módokkal, különféle szakmákban. Ezek az oldalak többnyire globálisak (azaz bárki végezheti a munkát és a megbízó is bárhonnan jöhet), de egyre több lokális, helyi kezdeményezés, startup is felbukkan akár már Magyarországon is.

Az egyik lehetséges irány, hogy egy vagy több ilyen oldalon építesz freelancer karriert: platform nindzsa leszel. Azaz egy kis virtuális alteregót építesz fel például az Upwork-ön, vagy bármelyik számodra szimpatikus, releváns online munka oldalon. Választhatsz több platformot is, de hatékonyabb, ha egyszerre csak egyet ismersz ki A-tól Z-ig, mert a siker titka abban rejlik, hogy alaposan kiismered az alkalmazás működését.

Ez nem azt jelenti, hogy beléptél, regisztráltál és megértetted, hogyan kell egy-egy melóra pályázni, hanem hogy alaposan kiismerted a háttérben zajló folyamatokat:

1. Tesztelted az oldalt munkaadó szempontjából is (azaz te is posztolsz egy kamu munkát, hogy lásd, mit lát pontosan az ügyfél).

2. Elolvastál és megnéztél jópár ingyenesen fellelhető anyagot, képzést (sőt, még fizettél is a legjobbakért a Udemy-on vagy a Skillshare-en).

3. Átböngészed az oldal által felkínált útmutatókat, átrágtad magad a GYIK-en…

 …és sorolhatnám még, de szerintem már érted. Ha tudod hogy MŰKÖDIK, sokszorosára nő az esélyed, hogy sikeresen pályázz, vagy hogy megalapozottan mondhasd azt, hogy az adott oldal nem neked való. Ha erre a következtetésre jutsz, még ne add fel: tényleg több száz ilyen oldal létezik (mi is listáztunk 30-at) és mindegyik egy kicsit más. 

A zsákutca, amibe manapság könnyű belefutni: induló oldal, jelenleg a freelancereket gyűjti, de ügyfél még sehol. Ha erre gyanakszol, érdemes az adott oldal support/ helpdesk/ facebook chatbotjának segítségét kérni: ha válaszol már okosabb vagy, ha nem válaszol, akkor csak regisztálj be és tedd fiókba a dolgot, hátha beérik. Semmiképp se hagyd annyiban, mert az induló oldalak nagy előnye, hogy ha elérik a freelancerek számában a kritikus tömeget, gyorsan nyitnak az ügyfelek akvirálása felé, így könnyen előfordulhat, hogy hamarabb kapsz itt munkát, mint egy régi motoros platformon, ahol jóval nagyobb a verseny a jó megbízásokért.

Ha szeretnél még olvasni a témában böngészd át az Online munka rovat cikkeit.

2. Ötletguru

Mind jól tudjuk, hogy a legtutibb cégek egy garázsból indulnak, amiben a kezdetekben az ötletgazdán kívül maximum egy laptop van. Ha eltekintünk a garázstól, a rajthoz tulajdonképpen másra nincs is szükség: csak rád, egy jó tervre és következetes, kitartó megvalósításra. Az Ötletguru útvonal a neked való karrierirány, ha van egy ötleted, ami nem hagy nyugodni, hajlandó vagy a szabadidődből is erre áldozni és azonnal felvillanyoz, ha erről a témáról van szó valahol. Ez egy hosszabb menet lesz, ami komplex tudást és sok időt igényel, és kisebb-nagyobb akadályokkal van megszórva. De ha nem adod fel, két dolgot is nyersz: rengeteget fejlődsz szakmailag és közben számos kulcsfontosságú készséged acélosodik. Emellett megvalósítod a saját ötletedet – ezt egyszer mindenkinek ki kellene próbálni.

De akkor ez most vállalkozói vagy freelancer karrier?

A kedvenc válaszom: minden freelancer vállalkozó, de nem minden vállalkozó freelancer. Ha szigorúan vesszük a freelancer életmód íratlan szabályait, akkor az ötleteden egyedül, maximum alvállalkozók, de nem alkalmazottak bevonásával kell dolgoznod, lehetőleg rugalmas időbeosztásban, többnyire az általad választott helyen és időben, lehetőleg egy laptopról, vagy valamilyen digitális eszközről – eddig azért nem olyan nagy a lemorzsolódás, ugye? Ebben az értelmezésben a vegán sütiző tulajdonosa a Vásárcsarnok mellett nem freelancer, de ha pandémia miatt bezár és felvesz egy vegán sütis online videós oktatóanyagot és azt értékesíti, akkor igen. Vagy ha felhúz egy webshopot, ahol mindenféle sütéshez szükséges kellékeket árul, kiszervezett logisztikával (pl. webshippy), és a munka 80%-át egy laptopról tudja végezni, akkor is nevezhetjük freelancernek. Vagy elkezdi tanácsadások keretében oktatni a vegán sütik készítésének fortélyait, online, akkor is nevezhetjük freelancernek, bár itt már észrevétlenül át is úszunk a következő útvonalra.

3. (Egy)személyes márka / Szakmai hírnév

Hogy mi a közös Bálint gazdában, Michelle Obama-ban és Kasza Tibiben? Rövid lesz a lista, igazából egy dolgot tudnék kiemelni: könnyen és egyértelműen körülhatárolható a személyes márkájuk. Egy bizonyos problémára adnak a nevükkel fémjelzett tartalmak (könyv, online írás, videó, facebook bejegyzés, insta kép, stb.) megbízható választ. Ha kertészkedéssel kapcsolatos kérdésed van, Bálint gazdát írsz a Google-be, vagy igazából mindegy mit írsz be: az ő oldalát dobja ki. Ha Michelle Obamát látod a TV-ben, nagy eséllyel a nők jogairól szól a műsor. Ha a Facebook hírfolyamodban folyamatosan Kasza Tibitől látsz bejegyzéseket, akkor valószínűleg túl sok szabadidőd van… 

Mindannyian következetesen, hosszú távon (éveken, sőt évtizedeken keresztül), aktívan és hitelesen képviselnek egy-egy szakmát, témát, ügyet, stílust, amivel remekül lehet mindenféle dolgot értékesíteni: könyvet, oktatóanyagot, kurzust, eseményt, tanácsadást vagy bármilyen egyéb szolgáltatást. Ha a freelancer karrier-építés a cél, akkor a személyes márka az ismertséget megelőző több éves szakmai tapasztalatra épül. Ha nem így történik, nem lesz hosszú életű a népszerűség. 

Indulásnak az is tökéletes, ha elkezdesz egy másik freelancernek bedolgozni, önkénteskedni eseményeken, referenciákat szerezni, amit fel tudsz használni a szakmai hírneved építéséhez. Ehhez később is hozzáteheted a téged jellemző dolgokat, stílust, ami a személyes márkád fontos összetevője lesz (mint Jamie Olivernek a pöszeség vagy a tévémaci fakózöld pizsamája.)

A személyes márkaépítés nem összekeverendő az influencer léttel, itt az ismertségnél sokkal fontosabb, hogy elismertségre tegyél szert. Nem kell az egész országnak tudnia, hogy ki vagy, elég ha a számodra fontos szűkebb szakmai kör ismer és jó véleménnyel van rólad.

Dönthetsz úgy, hogy a saját neved helyett inkább egy márkanév alatt futtatod a bizniszed, ez főleg akkor hasznos, ha már most tudod, hogy szeretnél majd bővülni, alvállalkozókkal együtt dolgozni.

További inspirációért nézd meg Interjú rovat cikkeit.

>> Érdekel a szabadúszás, de nem ismersz senkit, akit megkérdezhetnél róla? Esetleg vannak freelancer ismerőseid, te túl sok a cukormáz a történetükön vagy épp ellenkezőleg, elég sötétnek láttatják ezt az életformát? Számtalan kérdésed van, de nincs aki megbízható, objektív válaszokat adna rá? Jelentkezz egy 90 perces konzultációra, ahol segítünk tisztábban látni.

Ha már eddig eljutottál, egy kis csemege: https://y2y.hu/blog/mi-a-kozos-a-sikeres-szabaduszokban.

Programok, melyek segítenek, ha otthonról dolgozol

A freelancer életmód ma már elképzelhetetlen online eszközök, projekt management szoftverek, kapcsolattartást segítő appok, hatékonyságnövelő programok nékül. A Freelancerblog szerkesztősége is remote csapat, mi is aktívan használjuk a különféle eszközöket, hogy zökkenőmentessé tegyük a változó vidéki és külföldi székhelyű csapattagok munkáját. Több programot is kipróbáltunk, ezek a kedvenceink:

1. A csapattal való kommunikációra és kapcsolattartásra a Slack -et használjuk. Ez egy chat alapú rendszer, segítségével különböző témakörök köré építve, az e-mailezésnél gyorsabban tudsz kommunikálni a csapatoddal. Egyszerű használni, sok hasznos funkciója van és az ingyenes verzió is bőven tudja azt, amire szükség van.

2. A munkaidő mérésére a Toggl -t tudod használni. Ez a program segít abban, hogy nyomon tudd követni a saját és/vagy alkalmazottjaid, alvállalkozóid munkaidejét. Ugyan erre tudod használni a Time Doctor-t is.

3. Egyéni és csapat meetingekhez számunkra a leghatékonyabban és legstabilabban működő program a Zoom videochat. A program ingyenes formájában 40 perces videocall-okat enged, mindezt a legkevesebb akadozással és egyszerre akár 100 fővel tudunk egyszerre kommunikálni. Ezen felül a Skype-ot és a Google Hangouts alkalmazást is hasonlóan tudod használni.

4. Project managementre több izgalmas lehetőség is van. Mi a Trello-t, az Asana-t és a Monday-t ajánjuk. Itt beoszthatod a feladatokat és egy átlátható működést tudsz kialakítani magad és csapatod számára. Bővebben itt írtunk róla.

5. Fájlmegosztásra és azok rendszerezésére használhatjátok a Google Drive-ot vagy a Dropbox-ot, hogy csak a két legismertebbet említsük.

6. Készts, vagy nézz oktatóvideót a Eduflow-n, Udemy-n vagy akár Skillshare-en, ahol egy előfizetéssel egy teljes tudásbázishoz fér hozzá az érdeklődő.

7. A LogMeIn húsz év alatt budapesti garázscégből globális IT nagyvállalattá fejlődött. Segítségükkel, otthonról akár a benti gépeden is dolgozhatsz és számos egyéb jól átgondolt szoftvert fejlesztettek az online kommunikációhoz: GoToTraining, GoToMeeting, GoToWebinar és társai.

8. Akad a gépezet, lefagy a rendszer? Ha meg akarsz győződni arról milyen gyors internetet használsz, akkor ezt leggyorsabban a https://fast.com/ -on tudod megtenni.

Úgy gondolod hasznos lehet másoknak valamilyen program ami itt nem szerepel? Küld el nekünk! Mi folyamatosan frissíteni fogjuk a listát.

Amennyiben bármilyen kérdésre, vagy segítségre van szükségetek az átálláshoz, írjatok nekünk bizalommal a hello@freelancerblog.hu e-mail címre. Mindenkinek sikeres ügymentet kívánunk az elkövetkező hetekre!

Hangulatok és terek – interjú Mesa-Mayo Andrással, a Szikra társalapítójával

Mesa-Mayo András 18 évesen beleugrott a nemzetközi vendéglátás világába, de számos kitérője során egyéb üzleti szakértelmeket is szerzett, amelyek tökéletes mixnek bizonyultak ahhoz, hogy aztán Budapest egyik új coworking irodájában alapítóként érkezzen haza Magyarországra, hét éves vándorútja után, amely érintette Lanzarote szigetét, Londont és Shenzhent, többek között. Andrással a Szikra történetéről és koncepciójáról ültünk le beszélgetni, de nyilván alaposan kitárgyaltuk a freelancinggel töltött éveit is, amelyek alatt bringásfutárból lett coworking irodában üzlettárs.

Hogyan lesz valakiből egy coworking iroda társtulajdonosa? Mivel foglalkoztál előtte?

Érettségi után egyből dolgozni kezdtem. Budapestre költöztem. Kecskeméti vagyok de már ismertem a várost, mert a KSI-ben versenyszerűen országúti kerékpároztam és 17 évesen egy nyarat már átdolgoztam a fővárosban bringásfutárként. Aztán Facebookon szembejött velem a Club La Santa nevű hely, ez Lanzarotén van a Kanári-szigeteken. Ez egy olyan hotel- és sportkomplexum, ahová profi versenycsapatok is járnak edzőtáborozni, kerékpárosok, kajakosok, windsurfösök, mindenféle sportból.  

Annyira megtetszett, hogy rögtön ki is posztoltam, hogy márpedig én valamikor ott fogok dolgozni. És ez végül két lépésben majdnem sikerült is… Először egy angliai cég hirdetésére beadtam a jelentkezésem, vendéglátós munkákra kerestek embereket, és ez valamiért megfogott, miért is ne, menjünk Angliába! Nagyon jó kaland volt, soknemzetiségű csapat, kiváló volt első külföldi tapasztalatnak. Fél év után megpályáztam egy csapatvezetői pozíciót, ami megüresedett. Nem kaptam meg, viszont kértem konstruktív visszajelzést és abszolút semmit nem tudtak mondani arról, hogy most miért nem, és legközelebb mi kellene ahhoz, hogy megkapjam az állást. Úgyhogy vettem egy egyirányú jegyet Lanzarotéra, egy hét hostellel, összepakoltam a bicómat és odaköltöztem. 

A la santásoknak szimpatikus voltam ugyan, de pozíció nem volt, és mondták is, hogy ritkán szokott lenni… Nem adtam fel, és folyamatosan visszajártam hozzájuk, mert ha egyszer kell egy ember, akkor kapóra jöhetek nekik ahelyett, hogy behívjanak valakit interjúztatni mondjuk Dániából. De közben el kellett kezdenem dolgozni. A Club La Santa Lanzarote egy csendesebb részen van, egy ismerősöm viszont pont ekkor jött a szigetre, a másik oldalra, ahol az éttermek, hotelek vannak, ami inkább a klasszikus turistáknak szól. Úgyhogy átköltöztem hozzá, kinyomtattam ötven önéletrajzot és körbejártam az éttermeket: másnapra megvolt a munkám és a fix lakásom is, amit közösen béreltem egy pultossal, aki szintén aznap kezdett. 

És a munka mellett akkor csapattad a bringát, élted az álmot? Attól függetlenül, hogy nem pont oda kerültél, amire eredetileg vágytál? A Kanári mégiscsak egy tipikus álomdesztináció…

Tök jó volt! Csak annyi volt a gond, hogy az ottani társaság számára a kikapcsolódás nagyjából kimerült a kocsmázásban, miközben egy olyan helyen éltünk, ahol számtalan dologra volt lehetőség. Így is három-négy órát bringáztam minden nap, keresztül-kasul bejártam a szigetet, gyakorlatilag azóta sem bicikliztem annyit, mint ott. De a közösség miatt pár hónap alatt azért ráuntam. Ibiza lett volna a következő tervem, és amikor éppen erről beszélgettem egy haverommal Skype-on (egy étterem mellett egy lépcsőn ülve, mert otthon nem volt netem) megkérdezte, hogy miért nem megyek ki hozzá Kínába? Úgyhogy kiköltöztem Kínába. Shenzhenbe, Hong Kong mellé. Egyébként ez egy gyárváros, itt gyártotta a Foxconn is az iPadeket, telefonokat, és a Samsung miatt sok volt itt a koreai fejes. Angolra tanítottam főleg koreai diákokat és az angol nyelv iránt szintén lelkesen érdeklődő anyukáikat, akik két golfozás között eljöttek hozzám leckéket venni. Az ismerősöm is ezt csinálta, aki hívott Kínába, és az ő másik ismerőse éppen hazaköltözött Magyarországra. Az ő ügyfélkörét vettük át ketten. Szóval úgy érkeztem ki, hogy heti 10 órára már volt ügyfelem. 

Könnyen belejöttél a nyelvtanításba?

Könnyen ment, különösebb szenvedélyem nem volt iránta, munka volt. De elég jól fizetett időarányosan. Rugalmas beosztásom volt, ezért például megtehettem, hogy kedden és csütörtökön minden este fixen elmentem ultimate frisbee-t játszani. Ez életem egyik legjobb döntése volt. Mivel frissen érkezve alig ismertem valakit, ez a közösség miatt is jól jött, és nagyon jó ismeretségek születtek belőle. Sok amerikai volt köztük, mivel ott ez a sport tesiórán anyag, de teljesen nemzetközi volt a közösség. Például egyszerre kezdtem egy orosz sráccal, akinek aztán voltam az esküvőjén hét évvel később Skóciában, ahol egy osztrák lánnyal házasodott össze, mielőtt kiköltöztek Kolumbiába… 

Ez a társaság mindenre kapható volt. Ha buli után, szombat reggel, másnaposan azt mondom, hogy menjünk ki wakeboardozni, akkor jöttek wakeboardozni. Beültünk utcai sütögetős helyekre társasozni. Tényleg mindent csináltunk, ez volt az, ami meghatározta azt, hogy ötször hosszabbítottam vízumot, és több, mint egy évig kint voltam, és még ezután is visszamentem volna, de aztán máshogy alakultak a dolgok: éppen Londonban voltam két vízum között, amikor kaptam egy ajánlatot egy étterembe, ahol nagyon pörgős volt a tempó és nagyon élveztem az egészet, úgyhogy ottmaradtam és kialakult bennem a kép, hogy a vendéglátás lesz az én karrierem. Sőt, egy idő után szándékosan átmentem onnan a Shoreditch House-ba, amiről az a legenda járta, hogy óriási a pörgés és senki nem bírja egy évnél tovább.

A következő években be is futottam egy pályát, pincérből főpincér lettem, dolgoztam abszolút fine dining, Michelin csillagos étteremben is, csak azt nagyon unalmasnak találtam, illetve semmilyen teret nem adott arra, hogy a személyiségedet belevidd, és magad tedd különlegessé a vendég élményét. Persze vannak olyan Michelin-csillagos helyek is, ahol ez megvan – csak ez éppen nem ilyen volt. Ezért visszamentem a Shoreditch House-ba, de már menedzserként, majd két év alatt az egyik éttermüknek a vezetője lettem.

Aztán megváltozott a  a cégvezetés, és egyre inkább árral szemben úsztam, ez vitte el az energiáim nagy részét, ami fárasztó volt, különösen, hogy a számok engem igazoltak. Már három éve ott dolgoztam, tökéletesen ismertem a helyet. A privát klub egyik tagjával egyre többet beszélgettem, neki digitális marketingügynöksége volt, és a munkafolyamatait kellett volna egy kicsit rendbeszedni, én meg a brit pénzügyi és könyvelési rendszerekbe ekkor már nagyon mélyen beleástam magam, mivel folyton igazolnom kellett a döntéseimet az árral szemben úszás során. Úgyhogy elkezdtem vele dolgozni. Egy csomó rendszert nála tanultam meg használni, mint például online aláíró-platformok integrálását, felhőalapú könyvelőprogramokat, ilyesmiket. Utána három hónapra Indiába mentem egy étteremnyitásra, ahonnan családi okok miatt hazajöttem 2019 februárjában, és ekkor érkezünk meg a Szikra nyitásához, kacskaringós úton… 

Volt valami közöd eddig a pontig a coworkinghez?

Igen, ilyen irodákban dolgoztunk a marketingcéggel Londonban, és ekkor már engem is komolyabban kezdett érdekelni a dolog. Belegondoltam, hogy a vendéglátásban mi az, amit adunk: a hely hangulatát, a tereket, a szolgáltatásokat, a kaját és a piát. És mi a két legnagyobb problémaforrásod? A kaja és a pia. Ha ezek iszonyat jók, akkor berakhatsz pár széket egy raktárba és nevezheted étteremnek, akkor is tele lesz. És ezért ezt is a legkönnyebb elszúrni.

A coworkingben ugyanúgy szolgáltatsz és embereket vendégelsz meg, a problémáik megoldásán dolgozol – csak kaja és pia nélkül. Ez nagyon bejött, és elkezdtem magam beleásni, hogy megy ez nemzetközi szinten és itthon. Nagybátyámnak több cége van, az egyik szoftverfejlesztő és tesztelő, a másik honosítással foglalkozik és nekik kellett budapesti iroda, nagyjából 200 négyzetméter. Ez a gyönyörű hely pedig 800 volt. De nagyon tetszett nekik, úgyhogy már tőlem függetlenül azon kezdtek gondolkodni, hogy mit kezdjenek a “maradékkal”. Így jött létre a Szikra, az ő cégük pedig a normál piaci áron bérel irodát a Szikra Space Kft.-től. 

Mit lehet tudni erről az épületről?

Kaszinó és vendéglő volt, aztán 1990-ig trafóként működött. 2015-ben átesett egy nagyfelújításon, ez a jelenlegi szerkezeti állapota is, tehát falakhoz nem nyúltunk. Az Origo irodája is volt egy időben az emeleti részen, tehát gyakorlatilag irodaházként üzemelt. Tavaly áprilistól szeptemberig összeállt a hely, én viszem a weblapokat, a partnerkommunikációt, a közösségi médiát. 

Tehát az emeleten kiadó irodák, alattuk közösségi iroda: ez a hibrid koncepció, ami most trendnek látszik az egész irodabérlési piacon.

Így van. Nekem az a hozzáállásom, hogy a hosszútávú irodabérlők fedezik a kiadásainkat, a coworking innentől kezdve tud lenni egy szerelemgyerek, amibe aktívan bele tudjuk tolni az erőfeszítéseinket. Hiszen egy irodabérlő céggel egy idő után nincs sok munka: kezeled a bérlők küldeményeit, odafigyelsz az igényeikre, naponta kitakarítod az irodáikat, de ha már minden ki van adva, akkor nincs marketingigényed, és a bérlők állják a költségeket. Főleg amikor már a megtérülés is biztosított. Ezen a ponton még többet tudsz a coworkingbe forgatni, és el tudsz vállalni nulla bevétellel járó rendezvényt is, ezzel pedig adni tudsz a közösségnek. Mi alapvetően közösségi irodaként gondolunk magunkra, ebben a szemléletben adjuk ki az irodáinkat is, nincsenek “közösségi tér-szorzók”, szervízdíjak és egyéb járulékos költségek, egy számla van, egy fix összeggel, és nem kell 5-10 évre leszerződni, ez az előnyünk egy klasszikus irodaházhoz képest.

Mennyire könnyű irodabérlőket találni egy ilyen üzleti modellben működő irodaház számára?

Itt jön be az, hogy mi azért mégiscsak egy coworking iroda vagyunk, és van ezzel egy kis edukációs feladatunk még, mert az irodabérlők négyzetméterárban gondolkodnak alapvetően, és ha így nézed, akkor az általunk kínált ár elég rosszul hangzik a piachoz képest, ezért kell hangsúlyoznunk azt, hogy ez miben más. Abban, hogy nincsenek egyéb költségek, ebben van székhelyszolgáltatás, 24 órás beléptetés, ingyenes tárgyalóhasználatra keret, tehát nem kell külön tárgyalót is fenntartanod… sok jó vonzata van ennek a modellnek, csak meg kell kapnunk az esélyt, hogy ezt el tudjuk mondani. 

Azt gyanítom, hogy az irodáitok bérlői is majd olyan körökből kerülhetnek ki elsősorban, akik valamilyen szálakon azért kötődnek a freelancer-gazdasághoz.

A még kiadó négyfős irodánk iránti érdeklődő valójában egy Szikra-tag, aki építészként dolgozik, és vannak más szabadúszó építész ismerősei: közülük keres maga mellé embereket, akikkel kivenné az irodát. Tehát ez egy baráti társaság lenne, akik nem feltétlenül együtt dolgoznak, csak ismerik egymást és szívesen dolgoznának együtt, egy külön térben, saját hellyel és asztallal, de mégsem kell egyedül fenntartaniuk irodát maguknak. Ha szétdobják az árát, akkor úgy jön ki, mint egy korlátlan bérlet a Szikrában. Tehát ha páran összeálltok, megvan a lehetőségeket arra, hogy privát helyetek legyen. 

A munka új generációja: coworking, coliving, remote

Beszámoló a Freelancerblog Tuesday Talks elnevezésű havi meetup sorozatának 2020 februári állomásáról.

A minden hónap második keddjén menetrendszerűen érkező meetupunk aktuális témája az átmenetekről szólt, sok szempontból. A coworking témája mindig fontos nekünk, de ezúttal ugródeszkaként használtuk, hogy megközelítsünk két újabb határterületet, amely fontos lehet a freelancerek számára. Az egyik új irány a “coliving”, ami a coworking következő logikus evolúciós szintje és a digitális nomádok megtestesült álomvilága. A másik irány pedig a “hyperlancer” kérdéskör: amikor a freelancer elkezdi felskálázni saját magát csapatépítéssel, elindulva a cégszerű működés felé, természetesen remote módon…

Mi is az a coliving?

Láttunk már a coliving fogalmán tájékozatlan gúnyolódásokat a neten, mondván, hogy a milleniálok most feltalálják a társbérletet… nos, nem egészen erről van szó.

A meetup első vendége, Marschalek Ági a Coliving.com marketing vezetője, ami igazából egy lakásiroda-hálózat, működésre teljesen hasonló az AirBnB-hez. 

A “coliving home” egy remote munkavégzésre optimalizált szállás- és munkahely, amely azonban nem csak egy ingatlan: a szolgáltatással együtt jár az is, hogy a helyek tematikus programokat szerveznek és kapcsolódó szolgáltatásokat nyújtanak a bérlőiknek. 

A Coliving.com egyébként nem szerénykedi el, hogy igazából egy új alternatív életstílusnak látják a colivinget, a “tanulás > munka > családalapítás > saját ingatlan > saját bútorok és cuccok” mostanra repedezni látszó klasszikus életpályamodelljéhez képest. A coliving során hasonló gondolkodású egyének és családok egy fedél alatt élnek, közösen használva a hely szolgáltatásait, amelyek értük vannak (vagyis a klasszikus házimunka nagy része ki van szervezve…). A lakók egymásból merítve új motivációt, életkedvet anélkül, hogy az otthont például be kellene rendezni, hosszútávon bérelni vagy éppen megvásárolni.

Mi lesz a beülős munkahelyekkel?

Paukovics Gábor, a Kinnarps szakértője nap, mint nap azon dolgozik, hogy a bútorgyártó és munkatér specialista cég az ügyfelei számára optimalizálja azok irodáit, hogy minél jobban tudjanak dolgozni az alkalmazottak, ezáltal jobban érezzék magukat a vállalatnál.

Már ha a vállalat engedi ezt. A munka világának átalakulása már zajlik, de ez nem olyan, mint egy folyó, ami csordogál a mederben: néha óriási jégtorlaszok alakulnak ki, és nehezen adják meg magukat a megmerevedett struktúrák. Gábor a saját bőrén tapasztalta, milyen amikor egy vezető negatívan néz arra, ha valaki nem az asztalánál hanem a cég lounge részén dolgozik (magas koncentráció mellett, tervrajzokat véleményez), abból kiindulva, hogy dolgozni csak az asztalnál lehet, lounge-ba pedig csak pihenni járunk. Egy másik projektben az ügyfél pénzügyi igazgatója azt javasolta, legyenek gyerekszékek az étkezőben, hogy a kényelmetlenség miatt hamarabb visszatérjenek a dolgozók a munkaállomásaikhoz. Igen, ezek persze horrorsztorik, amik kapcsán csak a fejünket fogjuk, arra gondolva – ezek a vezetők a saját cégük ellenségei? Hogyan lehet ma már profitot realizálni úgy, hogy a valódi hatékonyság ennyire nem szempont? Nos, Gábor szerint a szektor azért már bőven képben van ezzel a problémakörrel, és mindenhol abba az irányba fejlesztik az állományt, olyan vezetőket vesznek fel és nevelnek ki, akik érzik már az új idők szeleit, tehát ezek az kiugró esetek hamarosan végleg egy átmeneti korszak emlékeivé válnak Magyarországon is.

A képen balról jobbra: Marschalek Ágnes, Paukovics Gábor, Dr. Szabó Orsolya.

Ugyanis a tőkeerős cégvilágban történnek olyan izgalmas projektek is, mint például a Brain Embassy, akik órási hibrid irodakomplexumokat építenek, az utolsó szögig prémium minőségben, és a coworking tereket szándékosan úgy integrálják a bérelhető irodaterekbe, hogy az utóbbiakat bérlő cégek számára a coworking tér folyamatosan “termelje” az új tehetségeket, jövőbeli kollégákat és értékes kapcsolatokat. A cél a legmenőbb, legirigyeltebb munkahelyek létrehozása, és a hype alapján jó úton is jár ebben a cégcsoport, Varsó és Antwerpen után már Tel Avivban is.

Mi van, ha egy másik freelancernek dolgozol?

Szabó Orsit a blog rendszeres olvasóinak nem kell bemutatni, és találkozhattunk vele a Freelancer Fesztiválon is. Orsi jelenleg 9 embert foglalkoztat változatos módokon: csapatában vannak olyanok, akik más cégeknél dolgoznak teljes állásban, és a szabadidejükben ismerkednek a freelancerséggel, a Zsolya brand szárnyai alatt, van, aki GYES mellett dolgozik neki, és vannak freelancerek, akik viszik egyéb projektjeiket is, de kapacitásuk egy részét a Zsolyába rakják. 

A FreelancerBlog szerkesztőségében egymás között “hyperlancernek”, “freelancer 2.0”-nak vagy “metalancernek” hívjuk azokat a freelancereket, akik a saját projektjeikre extra munkaerőt húznak be, megtartva a szakmai kontrollt, gyakorlatilag a saját kapacitásaikat skálázva így fel (ha van már valami hype elnevezés erre a jelenségre a nemzetközi térben, szóljatok, még nem találtunk!). Úgy látjuk, hogy a magyar szcénában ez lehet a következő fejlődési trend, ugyanis egy frissen kezdő freelancer számára elképzelni sem lehet jobb indulást, mint “inasként” bedolgozni a “mester” keze alá, így élőben (persze leginkább remote, hehe) sajátítva el a legértékesebb tudásokat. 

Orsi egyfajta kellemes kényszerből kezdte el a hálózata kiépítését, mivel nyert egy hosszabb utazást, amire csak úgy mehetett el, ha valahogy pótolni tudja a munkáját a folyamatban lévő projekteken. Aztán az interjúban is bemutatott “változásmenedzsment” frissdiplomás tudását is felhasználva alakította egyszemélyes vállalkozását freelancer netwörkké. A csapattagok sokfélesége miatt is totálisan hektikus időbeosztásban dolgoznak, és teljesen remote, Lisszabontól Dunakesziig. Most már felröppennek olyan hangok, hogy jó lenne egy közös iroda, de Orsi egyelőre még nem ezt látja következő lépésnek: “most csinálunk magunknak egy munkahelyet?!” Az ilyen remote csapatok számára inkább az alkalomszerű coworkingelés, illetve akár a közös digitális nomád elvonulás lehet az irány, amihez például a coliving trend jó segítséget nyújthat.

Gábor meglátása kiváló konklúziója volt a plenáris (azaz a “kanapés”) résznek: A munkavégzést, ahogy mi azt ma ismerjük és ahol és ahogy csináljuk, azt mindig is a technológia fejlődése hozta létre – konkrétan az elektromos áram, az írógép, a telefon és a számítógép feltalálása. A ma ismert “munkahely” alig több, mint 100 éves fogalom az emberiség történetében. Nagyjából 2000 környékén a technológia fejlődése miatt a dolgozói és a munka igények mértéke először haladta talán meg azt, amit a munkatér fizikailag képes volt nyújtani az aktuális szabály és keretrendszerek mellett. Természetes dolog, hogy a további fejlődés a munkavégzés módjának további változásait hozza el, akár egy visszatérést az önfoglalkoztatás iránya felé, amely az ember számára a természetes létezésmód volt évezredeken át.

A meetup második felének kezdete előtt bejelentettük a FreelancerBlog fejlődésének következő állomását, a tagsági programunk indulását – ha lemaradtál róla, nézd meg a live-ot itt!

Ezután jöttek a szokásos könyvjutalmak – az előadóink az alábbi könyveket hozták el:

Ezeket szokás szerint a kártyás módszerrel kisorsoltuk és lebokszoltattuk a nyertesekkel, hogy melyiket ki kapja, majd következett a kötetlen rész, amelynek ezúttal extra ízt adtak a PlantMilkyWay vegán és mindenmentes fantasztikus finomságai… 

Figyelem, február 19-én Vigh “Backpacker” Bori tart nálunk egy komoly, gyakorlati workshopot arról, hogyan lehet optimalizálni ezt a sok új lehetőséget a munka világában, például munka közben beutazni a világot, akár egy alkalmazotti munkaviszonyból kezdve a tervezést! 

Ha egy kicsit is érdeklődsz a freelancerek és digitális nomádok témája iránt, akkor 100%, hogy Bori nevével már találkoztál – most itt a lehetőség, hogy megkapd az ő módszereit egy sűrített, tömény foglalkozás formájában!

Beszélgetés a coworking trendekről: szellemek, űrbázisok, hibridek

Az egyik kedvenc podcastünk az Open Office, amit a Kinnarps készít a modern munkavégzés témájában. Meghallgattuk a hazai szcénában megkerülhetetlen Füzi Anitával készített interjút, mert kíváncsiak voltunk, milyen újdonságokat fog elmondani így fél évvel azután, hogy mi beszélgettünk vele. Az alábbiakban kiemelünk (és kommentálunk) pár izgalmas részletet.

A podcast házigazdája Paukovics Gábor, aki munkatér szakértőként segíti a Kinnarps ügyfeleit, és már ismerhetjük a Kinnarps freelancer-szempontból szintén elég izgalmas meetup-sorozatából

A beszélgetés elején Anita meghatározta, mi jellemez egy coworking irodát. Ezek a létesítmények egy ötpontos szempontrendszert dolgoztak ki öt fő érték mentén, amivel egy coworking space definiálható:

1. Kollaboráció – a közösségi térben dolgozók nyitottak a kapcsolódásra és a közös együttműködésre.

2. Közösség – a tér elősegíti, hogy a benne dolgozókból közösség formálódjon.

3. Nyitottság – minden érdeklődő felé nyitottak ezek az irodák.

4. Fenntarthatóság – a közösségi irodákat használók számára alapérték, hogy a fenntarthatósághoz hozzájáruljanak azáltal, ahogyan az irodát használják. Nem utolsó sorban a coworking – mivel a távmunka számára nyújt teret – megszünteti a munkahelyre ingázás szükségességét, ezáltal a károsanyag-kibocsátás is csökkenthető.

5. Elérhetőség – az iroda a lehető legtöbb ember számára elérhető, megfizethető és könnyen megközelíthető.

Anita szerint a világ első coworking tere a berlini C-Base, méghozzá 1995-ből. Ez olyan izgalmasan hangzott, hogy muszáj volt ránéznünk a hely weboldalára ahol kiderült, hogy a globális trendet jó 10 évvel előző, non-profit működő helyszín igazi kultikus, cyberpunk sztori, amit alapítói “kiterjesztett nappali”-ként értelmeztek a hőskorban, és igazi hackertanyává vált. Elsősorban számítógépes tudományok és művészetek iránt érdeklődők használták műhelynek, irodának, kulturális térnek és konkrétan egy képzeletbeli űrállomás mintájára építették ki. Ma is működik. 

Anita Cardiffban kezdett el a coworking témájával foglalkozni, 2013-ban, amikor ott két közösségi iroda üzemelt, 2016-ban pedig már 12 úgy, hogy Cardiff egy mindössze 350 ezres lélekszámú, igaz, egyetemi város.

A Deskmag kutatása szerint pedig globálisan, 2019 végére 20 000 felett lesz a coworking terek száma.

Anita szerint a coworking sikerének egyik kulcsa, hogy a helyszínen mindig van valaki, aki azért felel, hogy az ott dolgozók jól érezzék magukat és jól tudják kihasználni a szolgáltatásokat. Ennek a pozíciónak még nincs olyan neve, amit frappánsnak találnánk: a “facilitátor” kifejezés nem éppen egy szépen csengő szó, Anita pedig nem tartja jónak a “közösségi iroda menedzser”-jellegű megnevezéseket, mert ez tipikusan nem menedzsment, hanem jó humán és kreatív szakértelmeket igénylő pozíció, ahol elsődleges feladat a közösség megismerése és a kapcsolatok kialakulásának elősegítése. Anita szerint a legjobb szó erre a “hoszt”, de megfelelő lehet még a “concierge” kifejezés is, amit a coworking space-tervező pályázaton használt az egyik diákcsoport. Valójában a hely szellemének emberi megtestesüléséről van szó.

Anita egy élő példát hozott: amikor életében először megjelenik a coworking irodában Karcsi, akkor a munka szünetében pár szót vált vele a (nevezzük most mi is így:) hoszt. Kiderül, hogy Karcsi szeret focizni, de mivel csak most költözött a környékre, nincsen csapata. A hoszt tudja, hogy Józsi és mások együtt szoktak rúgni a bőrt, és egyébként Józsi is szoftverfejlesztőként dolgozik, szóval javasolja is Karcsinak, hogy érdemes lenne egy kávé mellett beszélgetniük a hobbijukról, szakmájukról, vagy bármiről.

Lehet, hogy egy fiatal munkavállalónak ez furcsának hangzik, de az a gondolat, hogy a munkaerő jobban dolgozik, ha jól érzi magát a munkahelyén, egy meglehetősen újszerű, 5-10 éves, innovatív trend, és már számos cégnél vannak “mood manager” és hasonló nevű pozíciókban lévő alkalmazottak, akiknek pontosan ez a jó hangulat, a személyes elégedettség biztosítása a feladatuk.

Magyarországon az első fecskék közé tartozó L’Office 2009-ben nyílt meg, ma pedig már minden nagyobb hazai városban vannak coworking terek, nem is egy.

A piacra már megérkeztek az igazán nagyok is, az új belépők jellemzően 2000-5000 négyzetméterrel nyitnak és terjed a hibrid modell, ahol a hagyományos iroda bérlési lehetőség és a coworking terek egy fedél alá kerülnek, egy közös közösségi térrel.

A hype-ra önmagában ettől függetlenül sosem érdemes felülni hirtelen elgondolásból. Anita azt javasolja minden cégvezetőnek, vállalkozónak, hogy pontosan gondolja át, milyen értékteremtő funkciója van számára egy coworking térnek. Például az informális tudásátadás, a networking, ami mondjuk egy hibrid irodában a startupperek között zajlik, az egy kvantifikálhatatlan, de mindenképpen jelentős hozzáadott értéket jelent. A “watercooler” beszélgetések organikus lehetőséget teremtenek a fontos és erőltetettségtől mentes eszmecserékre, iparági pletykákra, innovációkra, ötletekre, networkingre, vagy akár erőforrás-megosztásra.

Ha a távmunkában dolgozók coworkingelését segíti a munkáltatójuk, akkor az extra értékekben részesülő dolgozó a munkáltató számára nyújtott munkavégzés hozzáadott értékét növeli.

Az biztos, hogy a coworking minőségileg más munkavégzést jelent, és ezt még mindannyian tanuljuk, ott dolgozók, üzemeltetők, munkaadók egyaránt, illetve az is biztos, hogy a közeljövőben a munkavégzés módjainak és tereinek diverzifikációja csak erősödni fog.

Újgenerációs munkahelyek – ilyenek lesznek a jövő coworking irodái – II. rész

Ahogyan arról korábbi cikkünkben beszámoltunk, a munka és munkahelyek jövőjével kapcsolatban egy újabb izgalmas projektet kísérhettünk figyelemmel: a korszerű munkahelyeket építő és berendező skandináv Kinnarps a KREA Design Iskolával együttműködve belsőépítész hallgatókat kért fel a jövő coworking irodáinak megtervezésére. 

A több hétig tartó folyamat záróeseményén mutatták be a három legjobb prezentációt, illetve eredményt is hirdettek, a kontextust pedig a coworkinget több oldalról körbejáró szakmai beszélgetés teremtette meg.

Csak hype vagy hosszú távú, globális trend a coworking?

Paukovics Gábor, a Kinnarps tanácsadója és a Perspektívák című meetupok állandó moderátora felvetette a kérdést, hogy vajon mennyi ideig maradnak velünk a mai formában létező coworking irodák? Az igény ugyan valós, de vajon pénzügyileg mennyire fenntartható ez a modell? Csak egyéni bérlőkre építve elég nehézkes a hosszú távú, stabil üzemeltetés. Steinfeld Tamás, az egyik vezető ingatlantanácsadó, a Colliers szakértője szerint az iroda ingatlan beruházások értékén bizony emelhet 10 százalékot is, ha az épületben (vagy a közelében) van coworking iroda, mert a cégek számára értékes a “flexibilis tér”. A néhány extra munkaállomással és tárgyaló kapacitással bíró közösségi tér vonzó extra “szolgáltatás” a különálló irodával rendelkező bérlőknek is.

Tévhit, hogy a coworking iroda csak a szabadúszók birodalma

Füzi Anita coworking szakértő (itt bővebben olvashattok arról, hogyan használja összetett szaktudását freelancerként Anita) alátámasztotta a fentieket, hozzátéve, hogy az alkalmazottak aránya egyre növekszik a közösségi irodákban, a szabadúszókhoz képest, különösen Ázsiában. Vagyis a freelancerek igényeire létrejött coworking-mozgalom flexibilis, “mikroszinten” bérelhető funkciói a cégek számára is jó erőforrásnak bizonyulnak. (További érdekességek a témában A coworking evolúciója című podcastban!)

A pályázat zsűrije.

A korai coworking irodák “anticafék”-voltak, ahol az asztalért fizetsz, nem a kávéért. Fónagy Dóra belsőépítész hozzátette: a freelancerek számára szükségessé vált az, hogy “ne a sarki büfében” tudjanak az ügyfeleikkel megbeszélést tartani. De a coworking önmagában csak a teljes kép egy kis része, ugyanis jelenleg globálisan maga az iroda fogalma definiálja magát újra.

Anita a Columbia Egyetem példáját hozva elmesélte, hogy a hallgatóikat coworking irodákba küldik, a vállalkozásfejlesztést éles terepen gyakorolni. Az egyetem szerződéses kapcsolatban folyamatosan bérel bizonyos mennyiségű helyet.

De mit gondolnak a magyar diákok minderről? A Kinnarps és a KREA pályázatán legjobbnak választott OffiCyber csapatát arról kérdeztük, mit gondolnak a munka világának jövőjéről, és saját szerepükről benne.

Mi az ami szerintetek megkülönbözteti a ti pályamunkátokat a többiekétől?

Az alap témánk amiből kiindultunk, merőben eltért a többi csapatétól. Mi máshogy értelmeztük a Kinnarps által megadott feltételeket, instrukciókat és jobban elrugaszkodtunk az alap feladatkiírástól. Nyilván iskolai feladat is volt, de mi elsősorban versenyként fogtuk fel, amit nagyon szeretnénk megnyerni és nem teljesen ugyanúgy kell tervezni mint egy vizsgafeladatot. Nem az apró részletek kidolgozása volt a lényeg, hanem az, hogy legyen egy erős koncepció amire felépítjük a tervezést a magunk módján értelmezett, megszabott kereteken belül és amit látványosan tudunk bemutatni, ezért nagy hangsúlyt fektettünk a prezentáció elkészítésére: ne legyen túl hosszú, kellően intenzív legyen, figyelemfelkeltő, érdekes, szép látványtervekkel, megfelelő szöveggel. Igyekeztünk olyan tervvel készülni, ami újdonságként hat az emberekre, mely egy új szemléletet visz a coworking irodákba.

Hogyan láttatok neki a megvalósításnak, hogyan kutattátok a coworking irodákat?

Neten olvastunk sok cikket, főleg külföldi oldalakon, hiszen nálunk annyira még nem terjedtek el a coworking irodák. Az irodák honlapjait és az irodaterveket néztük meg,  illetve a már létező coworking irodák enteriőrjeiből is gyűjtöttünk ötleteket, de a Kinnarps oldalán is sok hasznos információ volt a tervezéshez.

Bayer Bence, a nyertes OffiCyber csapat tagja

A tervezés elején fontos volt, hogy meghatároztuk a célcsoportunkat. Mi úgy vélekedtünk, hogy a célcsoportunk (jelen esetben UX fejlesztők és egyéb, informatikai és kreatív területen dolgozók) formálja az irodán belüli funkciókat, igényeket, térkapcsolatokat. A közös munka korántsem indult zökkenőmentesen, de idővel felismertük az egyéni erősségeket, és igyekeztünk ezekre támaszkodva összegyúrni a végleges tervet. Amikor kitaláltuk a koncepció alapjait, utána jöttek az ötletek és már jóval gyorsabban ment minden. Bármikor vissza lehet nyúlni az alapokhoz ha megakadunk, ami nagy segítség, számunkra is az volt.

Szerintetek fogtok ilyen körülmények között dolgozni? Mit gondoltok a munka jövőjéről a következő 5-10 évre tekintve előre?

Mindig össze kell dolgozni más tervezőkkel, építészekkel, kivitelezőkkel, még ha valaki szabadúszó vagy saját irodája van, akkor is. Nagyon gyorsan fejlődik, változik a világ, egyes munkák megszűnnek, vagy robotizálják őket és emellett teljesen új munkalehetőségek is jönnek létre, de nyilván vannak tendenciák hogy merre tart a világ. Például az USA-ban már a munkavállalók több mint 40%-a szabadúszó és folyamatosan növekszik a számuk.

Remélem lesz lehetőségem coworking irodában dolgozni, sokkal könnyebbé teszi az ott dolgozók mindennapjait, kommunikációját, munkavégzését, illetve lehetőséget ad kapcsolatteremtésre is. Mivel egyre inkább szélesedik a kreatív szakmában dolgozók spektruma, szerintem egyre nagyobb lesz az igény a coworking irodákra 5-10 év távlatát tekintve.

OffiCyber csapat: balról Barkó Lilianna, Gerasimova Kristina Aleksejevna, Dukai Babett és Bayer Bence.

Könyörtelen végrehajtás: így legyen a terveidből valóság

Beszámoló a Freelancerblog Tuesday Talks elnevezésű havi meetup sorozatának 2020 januári állomásáról.

Egy dolog a tervezés, más a tervek végrehajtása. A már kialakított rutinnal tervező freelancerek módszerének része az is, hogy konzisztensen végrehajtsák terveiket, ám ennek módja korántsem magától értetődő, jellemzően hosszas kísérletezés eredménye. A tavalyi évzáró évtervezős meetuppal ezért párba állítottuk a következőt, ahol folytattuk a tervezési módszertanok átbeszélését, de arra koncentráltunk, hogyan lehet elérni, hogy a terv eredményre vezessen!

Ezúttal is szépen megtelt a Szikra Coworking főterme, ahol már egyre többen ismerősként üdvözölték egymást. Eseményeink fotósa, Árvai Dóra például a Nomad Cruise-on köttetett új ismeretségei közül üdvözölhetett néhányat a meetupra érkezők körében. Dóra konkrétan azon a meetupunkon járt először, amikor bejelentettük a FreelancerBlog indulását… akkor még mint ügynökségi alkalmazott, de már a fotózásról és a digitális nomádok életmódjáról ábrándozva. Nekünk is izgalmas látni, hogy alakul azoknak a sorsa, akik eljönnek és így vagy úgy, de egyre formálódó, erősödő freelancer-közösségünk részévé válnak. 

A 2020-as év egyik újdonsága, hogy a meetupokra most már lehet kombinált coworking jegyet venni, vagyis a meetupra jegyet vásárlók kedvezményesen léphetnek be a Szikrába és használhatják szolgáltatásait. Ezt mindössze pár nappal a meetup előtt hoztuk össze, de már így is volt, aki élt a lehetőséggel, nagy örömünkre! Szóval mostantól ha Tuesday Talks, akkor javasoljuk: aki tud, aznap jöjjön dolgozni a Szikrába, ezáltal egy kiterjesztett networking és coworking eseménnyé változtatva az egész napot. 🙂

Nade elég a fecsegésből, kezdődjön a hardcore tervmegvalósítás!

Első vendégünk, C. Szabó Helga időmenedzsmenttel, enteriőr tervezéssel és ingatlan-menedzsmenttel foglalkozik, a “tervezés” nála egy állandó és központi elem, ezt igen jól tükrözi brandjének neve, a Timehack.

A tervezési folyamatainak központja a “3 hónapos billboard”, ezen kívül heti és napi listákat ír. Évtervezéshez saját terméket dobott a piacra, vállalkozóknak.

Tóth Ádám a konverted.io tulajdonosa, elsősorban magas konverzióra optimalizált weboldalakat készítenek vállalkozóknak. Mint minden, ügyfelekkel dolgozó ügynökségnek, kulcsszerepe van náluk a tervezésnek az ügyfelek projektjei és a cég belső működése szempontjából egyaránt. És óriási kihívás a terveket le is követni, heti és havi bontásokban, az ügynökségi létforma intenzív forgatagában.  

Az este első fontos szinkronicitása: Helga és Ádám is a 90 napos tervezést tartja gyakorlatban a legjobbnak. Ugyanis ez még elég rövid időtáv ahhoz, hogy ne változzon meg túl sok minden – dinamikus korunkban egész technológiák tudnak felemelkedni vagy háttérbe szorulni akár fél év alatt, ezért nem érdemes túl kemény kereteket kijelölni éves távlatra. Ugyanakkor a 3 hónap ahhoz elég hosszú, hogy ebben az iparágban komplexnek számító feladatokat végig lehessen vinni. 

Filep Szilvi a FreelancerBlog és a Freelancer Festival alapítója, az Upwork egykori tanácsadója, marketing és kommunikációs szakember, aki az elmúlt 5-6 évben teljesen a freelancerek hazai közösségének fejlesztésére koncentrált. Szilvi “mások visszajelzései alapján nagyon komoly szinten űzi a tervezést”. Alapvetően az előző meetupon személyesen ismertetett, Papp Gábor-féle négy kategóriát használja, és a “tervdokumentum” egy kis A5-ös lap, ami az irodájában whiteboardra mágnesezve folyamatosan látható az év során.

A bemutatkozó kör után az est házigazdája, Majsai Ricsi azt kérdezte, hogyan lehet ezeket a terveket konkrét cselekvésekké akcionalizálni. 

“Rengeteg végigcsinálási stratégiát és módszertant próbáltam beépíteni már az életembe, de borzasztóan alacsony a szabálykövetésem és nem bírom a monotonitást, ezért mindegyikben elbuktam.” – lőtte be Ádám a beszélgetés tökéletes kezdőpontját, a totális kudarcot. Végülis innen a legjobb építkezni: hogyan sikerült neki mégis egyben maradni és haladni valahová?

Az egyszerűségre kellett koncentrálni. „Minden ilyen rendszer csak annyira jó, amennyit konzisztensen be tudsz belőle tartani.” Ez a gondolat tökéletesen rímel Papp Gábor a múltkori alkalommal elhangzott intelmére: “a leggyengébb terv teljesítése is többet ér, mint a legkomplexebb stratégia, aminek a megvalósítása félbemarad”. 

Ádám a célok kitűzése után végiggondolja, hogy mik azok a valóban fontos cselekvések, amelyek kellenek a cél eléréséhez, ezeket “kötelező elemek”-nek is hívja, és jöhet bármilyen ötlet, inspiráció, “csillogó gyémánt”, akkor sem enged a csábításnak. 

Amikor meghatározta ezeket a kötelező elemeket, utána ezen elemek végrehajtására elkülönít konzisztens időblokkokat. Ez nála olyan szinten megy, hogy ebben az időblokkban egyáltalán nem kommunikál kifelé (telefon, mail off, nincs meeting). Nála ez minden hétköznap teljes délelőttje 8:00 – 12:00-ig. Ez a zavartalanság a legfontosabb, mert olyan környezetet hoz létre, amiben “könnyű nyerni”. Utána van egy ellenőrzési pont, nála például hetente egy óra, ami arra van félretéve, hogy ezeket a fókuszfeladatokat visszaellenőrizze: mi készült el a héten (csak a fókuszfeladatokból!), mi nem, és ha nem, miért nem.

“Semmit nem tudsz addig megcsinálni amíg nem csinálsz neki helyet!”

Helga ezt azzal egészítette ki, hogy néha ez a “helycsinálás” persze nem magától értetődő: honnan tudod, mi az, amitől a jelenlegi heti életritmusodban meg tudnál szabadulni ahhoz, hogy időt tudj dedikálni másra? Ehhez egy olyan módszert ajánlott, amit a szociológusok időmérlegnek hívnak: egyszerűen jegyzeteld le menet közben, legalább 1-2 héten át, félórás bontásban, hogy mit csináltál konkrétan, tevékenység és feladatok szintjén. Így kapni fogsz egy tökéletes időtérképet az életed aktuális menetéről, és ha vannak olyan pontok, ahol elfolyik az idő struktúrálatlanul, például netezéssel vagy nem tervezett “megbeszélésekkel”, akkor ezeket be tudod azonosítani és lesz motivációd arra, hogy tartsd magad a tervhez, ne fuss bele halasztgatásba.

Az ultrakemény, maszkulin kiblokkolásos megvalósítási metódus után nagyon jól jött Helga finom, női szempontja egy újabb felvetésben is: nagyon fontos, hogy azt a tervet ne valósítsuk meg, aminek időközben megváltoztak a körülményei a tervezési helyzethet képest! Triviálisnak hathat, de valójában nagyon általános ez, hogy beleragadunk egy korábbi tervbe, és “legyen meg”, “legyek túl rajta”, “most már csináljuk meg aztán meglátjuk” gondolatokra ráparázva, “egóból” és félszívvel, de mégiscsak erőltetünk valamit, ami egyszerűen elavult már.

Szilvi arra hívta fel a figyelmet, hogy a kütyüvezérelt digitális korban mekkora szerepe van a célok és feladatok tudatosításában a kézírásnak és annak a heti szintű gyakorlatnak, amikor a füzetében hétfő délelőtt kipipálgatja az előző heti elvégzett dolgokat és sorba veszi az elvégzendő feladatokat. Ennek a módszernek a hatékonyságát Ricsi is megerősítette, pedig ő abszolút digitális bennszülött. 

Itt persze átkanyarodtunk a tervezés határterületeire és kapcsolódó témáira, mint például az ügyfélkör és a feladatkörök állandó egyensúlyozásának, optimalizálásának módszerei, az új céloknak megfelelő ügyfelek megtalálása, vagy a pénz-életmód-munka egyensúlyok karbantartása és finombeállításai. Ezekre itt nem tudunk kitérni, nyilván minden meetupon elhangzanak nem kizárólag a fő témához kapcsolódó észrevételek és tapasztalatok – ezért is érdemes eljönni.

Az előadás után szinte észrevétlenül és fájdalommentesen csorogtunk át a networking szekcióba, amiben ezúttal is egy pakli francia kártya volt a segítségünkre.

Összefoglalva és a fő témánál maradva: végülis mi kell tehát pontosan a tervek végrehajtásához a három vendég szerint?

1. Kell egy jó alapterv, éves elképzelés vagy misszió, ami a napi működés fő irányvonalait jelöli ki.

2. Kell egy 90 napos terv, ami azt jelöli ki, hogy melyik célunk kap operatív fókuszt.

3. Meg kell határozni, hogy a cél eléréséhez mi az, ami feltétlenül szükséges, és a legfontosabb.

4. Időblokkok a fókuszfeladatokra. Legjobb, ha naponta legalább 2 óra van rá, de heti 2-vel is el lehet kezdeni, csak legyen!

5. Ha nem találod, hol lehetnének ezek az időblokkok, végezz magadon időmérleg vizsgálatot, 1-2 héten át.

6. Allokálj egy újabb, rövidke időblokkot arra, hogy ellenőrizd, mi történt az elmúlt hét időblokkjaiban.

7. Időnként, pl. a 90 napos ciklus végén ellenőrizd a fő irányvonalaidat és ne félj módosítani őket a tapasztalatok és az új körülmények alapján!

Mint minden meetupon, most is kisorsoltunk három könyvet, ezek voltak:

  1. Tóth Ádám kedvence: Robert Greene: A kiválóság hatalma. 
  2. C. Szabó Helga: A kevesebb néha több című könyvével lepte meg a közönséget.
  3. Filep Szilvi pedig egy angol nyelvű “making things happen” könyvet hozott: Richard Newton, Ciprian Rusen: Dream it, do it, live it.

Jól jönne még néhány tanács és profi tervezői segítség? Akkor tervezd velünk az évet 2020. január 22-én délután a havi Workshop Wednesdays-en! Ezen a workshopon szakértői segítséget kapsz a terved finomhangolásához, inspiráló közeget az ötleteid kidolgozásához és tippekkel, tanácsokkal látunk el ahhoz, hogy képessé válj a megvalósítására is. Mert a tökéletes terv mit sem ér, ha semmi sem valósul meg belőle…

Újgenerációs munkahelyek – ilyenek lesznek a jövő coworking irodái

A modern irodabútorok svéd beszállítójaként ismert Kinnarps folyamatosan a munkahelyek jövőjét kutatja, és a téma iránt érdeklődőket együttgondolkodásra invitálja. Nemrégiben a KREA Design Iskolával működtek együtt, amelynek keretében belsőépítész hallgatók tervezték meg a jövő coworking irodáit. 

A hallgatók feladata az volt, hogy valós szituációkban, azaz valóban létező épületrészek igazi alaprajzait felhasználva modellezzék a tér coworking-célú felhasználását. A célcsoport meghatározása is a versenykiírás része volt, olyan bérlőkre kellett optimalizálni a teret, akiknek a tevékenysége hasonló a Kreán megszerezhető szaktudásokhoz.

Vagyis az volt a cél, hogy belsőépítészek, grafikusok, fotós-videós szakértők és hasonló kreatívok érezzék jól magukat itt elsősorban. 

Érdekes kiindulópont egy coworking irodafejlesztési projekt során előre meghatározni a szakmai célcsoportokat – a valóságban erre nem láttunk még konkrét és kifejezett példát. Talán jobb organikusan meghagyni a sorsnak, hogy kiderüljön, kik fogják benépesíteni az új teret, és a közösség fejlődésével együtt alakítani az iroda funkcióit. Mindenesetre, ahogy látni fogjuk, a bemutatott pályaművek valóban felveszik bármelyik létező budapesti coworking irodával a versenyt, legalábbis kinézetre és koncepcionálisan.

Szintén a kiíró határozta meg azt, hogy négy funkcionális térnek mindenképpen szerepelnie kell a leadott tervekben.

  • Az első a “hall”, ami egy bejárati fogadótér, kávézó-étterem és megbeszélésekre használható hibrid terület.
  • A második a rendezvényterem, ahol meetupokra és kisebb konferenciákra is sor kerülhet.
  • A harmadik a munkatér, asztalokkal és tárgyalókkal, legalább 50 férőhellyel.
  • A negyedik pedig egy speciális terület ahol “műhelyek”, különlegesebb munkavégzésre alkalmas terek vannak.

Mindezt egy fiktív, fix alaprajzon kellett elhelyezni, mintha egy valódi ingatlanfejlesztés kihasználása lenne a projekt.

A kép forrása: Baltic Beat

A diákcsapatok a szűkös határidők ellenére is elismerésre méltó alapossággal vágtak neki a coworking felfedezésének. Ezen a dián az interjúkból idéznek, amelyeket a tervezést előkészítő kutatás során készítettek.

Freelancerként érdekes volt hallani, hogy a diákok milyen jól levették a coworking lényegét – sokszor jobban, mint amit néha valódi coworking helyek üzemeltetőitől látunk. Jó volt például azt a gondolatot visszahallani, amit a KAPTÁR vezetője Levendel Áron a “hardver és a szoftver” metaforájával jellemzett a vele készített interjúnkban, vagyis hogy a közösségmenedzsment, a szolgáltatások ugyanolyan fontosak, mint az épített tér és az infrastruktúra. Az egyik prezentációban külön “concierge” fogadja az érkezőket és a visszajelzések, igények alapján alakítja a szolgáltatások szerkezetét. Az általános koncepciókat például ilyen mood diákkal mutatták be:

A kép forrása: CreativZ

Az “1+1=3” pontosan arra utal, hogy a tér, mint kontextus van jelen a kreatív munkavégző számára, és ennek a közegnek a tulajdonságai egészen konkrét hatással vannak a projektre, mintegy harmadik személyként, ha a megbízó-megbízott viszonyt vagy egy kollaboratív projektet veszünk példának.

Egy másik jó meglátás a spontán kollaboráció lehetőségeinek megteremtésére helyezett fókusz, kifejezetten keresték, hogyan lehet térrendezéssel elősegíteni azt, hogy a coworking irodában tartózkodó bérlők könnyen egymásra találjanak és meg tudják hívni egymást a projektjeikbe.

A kép forrása: CreativZ

Az alábbi dia a színsémák tervezését és az alaprajz funkcionális beosztását is megmutatja, hangulatfotók formájában:

A kép forrása: CreativZ

A pályázatok színvonalában nem volt érdemi különbség, rendkívül közel álltak egymáshoz. A Baltic Beat az északias letisztultságot és organikusságot vette célba, a CreativZ pedig konkrét természeti hangulatokat idézett meg a négy különböző funkcióval bíró terekben. Az OffiCyber diáit nézve az volt az érzésünk, mintha bekerültünk volna egy szoftver belsejébe, ami jó összhangban van a remote életérzéssel, hiszen mindannyian digitális hálózatok csomópontjaiként veszünk részt a munka mai világában.

A kép forrása: OffiCyber

Elég bátor gondolat az, hogy “a közösség akkor működik jól, ha mindenki jól érzi magát egyénileg” – bár ilyen egyszerű lenne ezt elérni, mindenesetre coworking filozófiának nem rossz az, hogy az egyéni igényekre maximálisan odafigyelve lehetőséget nyújtunk a bérlők számára, hogy kedvük és energiájuk legyen egymás felé is nyitni. A rossz hangulatú munkahelyekről menekül az ember, amint leteszi a ceruzát, de egy optimalizált munkahelyről nem akarsz hazamenni, hiszen jobb, mintha otthon lennél… ahogy ezt mondjuk a Google vagy a Prezi erőfeszítéseiből már ismerhetjük.

A kép forrása: OffiCyber – előadóterem a virtuális valóságból

A pályázat győztese végül az OffiCyber csapata lett, akik a zsűritagok voksait a jól átgondolt funkciókkal, a futurisztikus, de egységes és letisztult terekkel, valamint szakmai felkészültségükkel nyerték el.

A pályázatról szóló beszámolónk második részében a győztes csapat és a szakmai zsűri predikcióival ismerkedhetünk meg, lesznek benne váratlan fordulatok…

A legjobb módszerek évértékelésre és évtervezésre

Beszámoló a Freelancerblog Tuesday Talks elnevezésű havi meetup sorozatának 2019 decemberi állomásáról.

Minden vállalkozás lelke az üzleti terv, a következő időszak megtervezése és a tervek nyomonkövetése. Sok freelancer ezt kiterjeszti az élete egészére, személyes és magánéleti céljaira is. A folyamat egyik jellemző eleme a következő naptári év megtervezése, amire az évvégi ünnepi időszak lehetőséget is ad. A decemberi meetupon három vérprofi tervezővel beszélgettünk.

Papp Gábor, a közismert Pitch blog SEO és tartalommarketing-szakértője egy igazi lifehacker, az élet számtalan területén alkalmaz apró trükköket, fogásokat. Az évtervezést év végén végzi el, és január 1-jén posztolja a blogra. Így a nyilvánosság erejét használja a saját motiválására: minél kevésbé sikerül az év úgy, ahogy tervezte, annál cikibb lesz a következő tervezés során beszámolni róla. Az évtervezésnek ugyanis az elmúlt év értékelése az alapja, hiszen abból lehet reális terveket szőni.

Mint minden eszközben, amivel dolgozik, az egyszerűségre törekszik. A tervezésnek négy pillére van: szakmai kihívás / munka (a kettő ugyanis nem ugyanaz a kategória) / magánélet, család / sport és egészség.

Ahogy Gábor fogalmaz, “Ez a négy elem szükséges ahhoz, hogy folyamatosan jól érezzem magam.” – és valóban, ha ez a négy terület nagyjából oké az életünkben, annak elegendő okot kell adnia az elégedettségre. A tervezés során Gábor minden területen bizonyos meghatározott és konkrét minimumok elérésére törekszik. Ezek kipipálásával biztosítható a haladás érzése, és egyszerű a nyomonkövetés.

Legyen egyszerű, betartható és megvalósítható.

A FreelancerBlog meetupjai komoly szakmai előadásoknak is beillenek, csak jobb a hangulat, a végén “diákok és tanárok” közösen beszélgetnek az elhangzottakról, ötletekről, projektekről (és mindig van könyvjutalom is). Az előadók mintha összedolgoztak volna: Gábor bevezetése tökéletes elméleti, tervezésfilozófiai alapozó volt, ami után a többiek konkrét eszközöket mutattak be, amelyekre mindenki építhet.

P. Tóth András az online programozósuli, a Codeberry sorsát egyengeti, a számtalan nyelven kiadott Yearcompass nevű évtervezőjét pedig évről évre milliós nagyságrendben töltik le. András a Láthatatlan Egyetem szervezésében vállalt részt diákkorában. A diákok itt soft skilleket, személyes pénzügyi ismereteket, stresszkezelést és hasonló hasznos tudásokat szerezhetnek meg, és András ide készült egy előadással egy kérdéssor alapú évtervező módszerről is. Az esemény meghirdetésekor rengeteg olyan visszajelzést kapott, hogy “nem tudok menni, de küldd el a kérdéseket!”. A gond csak az volt, hogy András ezt műhelygyakorlatnak szánta, helyben haladva előre a kérdések megfogalmazásával – vagyis nem voltak még kérdések ekkor, úgyhogy neki állt kidolgozni őket: ebből fejlődött ki a mai Yearcompass.

Danyi “Stipi” István nem volt elégedett saját egyetemi teljesítményével. A sikertelenséget megunva kijelölt magának egy egészen extrém mennyiségű kredit teljesítését a következő félévben, azzal az ösztönzővel, hogy ha akár csak eggyel kevesebbet teljesít, otthagyja a sulit. Amikor sikerült megugrania a különleges kihívást, elkezdte kutatni az időmenedzsmentet – amelynek technikáival először éppen a Láthatatlan Egyetemen ismerkedett meg. A Timentor módszertan 3 részre bontott visionnel indít, ezek a munka, a magánélet és az önfejlesztés frontjai. István a víziókhoz célokat rendel, a célok határidőket kapnak és feladatokra bontja őket, a feladatok megvalósítására időterv készül. (Stipi egyik nagy célja a TEDx-es előadás volt. Sikeresen teljesült, itt lehet megtekinteni.)

András az évtervezés kapcsán megosztotta, hogy az ünnepekkor kiváló program a feleségével kettesben végignézni az év során készült fotókat, és tételesen sorra venni, hogy mi történt konkrétan az elmúlt évben, és ezt le is jegyzetelik. Ez egy „jól körülhatárolható, de nehezen leírható” érzést eredményez, ami általában abszolút hiányzik a hétköznapokból:

Egy átlagos kedd este nem állsz neki lelkendezni arról, hogy mennyi minden történt az előző héten.

A műveletnek persze vannak gyakorlati vonatkozásai is, hiszen számtalan ötletet ad ahhoz, hogy mi történjen a következő évben, “összeáll az álom, és a végén ebből esnek ki a projektek”.

Általános, visszatérő motívum volt a beszélgetés során, hogy a leggyengébb terv teljesítése is többet ér, mint a legkomplexebb stratégia, aminek a megvalósítása félbemarad. Bátran vegyünk igénybe segítséget, ugyanis sokkal egyszerűbb motivációt gyűjteni egy terv megvalósításához, ha nem csak saját magunknak kell elszámolni vele, hanem másoknak is. Ennek sokféle módja van, Papp Gábor a “társadalmi bűntudat” miatt is osztja meg az éves terveit nyilvánosan, a blogposzt formájában. Egy hasonló módszere, hogy egy ismerősével egymást ellenőrzik és számoltatják el, például aki nem kel fel és kezd el dolgozni egy adott időpillanatban, és jelentkezik be a másiknál, az fizeti az ebédet. A tervek megvalósításához egy másik javaslata az, hogy olyan embert kell keresni, aki csak 1-2 lépéssel jár előttünk az adott területen, mert ő tud segíteni abban, hogy mi is eljussunk oda, nem az, aki már évtizedek óta sikeres benne.

István már az út legelején, az egyetemi félév teljesítésekor azt csinálta, hogy a tárgyaihoz “tanulóköröket” alapított, konkrétan meghívott pár embert együtt tanulásra, és nem rejtette véka alá, hogy ezt azért is teszi, mert segítségre van szüksége a motivációja fenntartásához. Ezek a körök sokáig kitartottak, és évekre meghatározó kapcsolatok is létrejöttek így. 

Mint minden meetupon, most is kisorsoltunk három könyvet, ezek voltak:

  1. Egy egyedi, környezetbarát Évtervező füzet, mellyel természetesen P. Tóth András lepte meg a közönséget.
  2. Danyi István ajánlása Robin Sharma: Hajnali 5 óra Klub.
  3. Papp Gábor kedvence Mark Manson: A lesz*rom rafinált művészete, melyről ebben a cikkben bővebben olvashatsz.

A kérdés-válasz szakaszban is elhangzottak érdekességek, például egy tuti megoldás arra, hogy hogyan lehet eldönteni, hogy mit tervezzen az ember, hogy a számtalan ötlet, vágy, elképzelés katyvaszából (ez egy szakkifejezés ebben az esetben) hogyan lehet kijelölni az igazi célt… de ezt most itt nem áruljuk el… Viszont biztosan elhangzik majd a januári évtervezős workshopunkon:

Jól jönne még néhány tanács és profi tervezői segítség? Akkor tervezd velünk az évet 2020. január 22-én délután a havi Workshop Wednesdays-en! Ezen a workshopon szakértői segítséget kapsz a terved finomhangolásához, inspiráló közeget az ötleteid kidolgozásához és tippekkel, tanácsokkal látunk el ahhoz, hogy képessé válj a megvalósítására is. Mert a tökéletes terv mit sem ér, ha semmi sem valósul meg belőle.