Manapság egyre terjed a munkavállalói gondolkodásnak és életvitelnek az a trendje, hogy a hatékony, mégis életigenlő munkavégzés már nem feltétlenül egy kellemes irodai környezetben, 9-től 5-ig tartó időbeosztásban érhető el. A munkavállalók egyre tudatosabbak, egyre több kontrollt akarnak saját munkaidejük és magánéletük felett. A freelancer (szabadúszó) és digitális nomád kifejezés a hétköznapi szókincs részévé válik, sorra nyílnak Magyarországon a közösségi irodák és egyre több gazdasági szereplő ismeri fel ebben a szűk, de annál izgalmasabb célcsoportban rejlő potenciált.

Tény, hogy egyre sűrűbben hallhatók ezek a fogalmak, sokan mégsem tudják pontosan, kik ezek az emberek, és mit is csinálnak. A szélessávú internet elterjedése a home office megoldások egész tárházának nyitott utat, újabbnál újabb applikációk és eszközök egyre több lehetőséget adnak a vállalkozók és munkavállalók kezébe, hogy akár teljes ügyvitelüket online, egyetlen laptop és persze internetkapcsolat segítségével végezzék a világ bármely pontjáról. Ez pedig – bátran kijelenthetjük – forradalmi változásokat idéz elő a hétköznapi munkavégzés frontján is.

Természetesen nem végezhető minden munka ilyen módon, de az ún. Y generációs vállalkozók könnyűszerrel megtalálják a digitális tér nyújtotta lehetőségeket, erre hangolják át életüket, és ennek segítségével tesznek szert jövedelemre. Egyértelműen abba az irányba indulnak, ahol mindössze internetelérésnek kell lennie munkájuk elvégzéséhez, ennek megfelelően akár hónapról hónapra újabb országba utazhatnak, egyre több nemzetközi kapcsolatra tehetnek szert, számos kultúrával ismerkedhetnek meg, így folyamatos és gyors fejlődésen mennek keresztül.

Nem csupán szemlélik tehát az interneten idegen világok és kultúrák hétköznapjait, hanem belecsöppennek és átélik azt.

El lehet képzelni, milyen gyors és adekvát fejlődést jelent mindez: a kapcsolatok nemzetközivé válását, az üzleti élet olyan sebességét, ami a karosszékből nehezen követhető.

Ezzel párhuzamosan világszerte kibontakozóban van egy „háttériparág” is, amely kiszolgálja és támogatja az életformához kapcsolódó igényeket. Több mint húsz éve indult a közösségi irodák létrehozása, amely mostanra az irodaüzemeltetés egyik megkerülhetetlen műfaji elemévé vált. A vándor internetmunkások egész seregének nyújtanak ezek a közösségi terek egy adott országban támogató irodai környezetet és találkozási pontokat. Vannak azután az ún. co-living helyszínek vagy az időről időre megszervezésre kerülő, közös utazással kapcsolatos rendezvények, amelyeket talán nevezhetünk élmény-workshopoknak, és meghatározó tapasztalatokat, valamint megkerülhetetlen kapcsolatrendszert adnak a résztvevőknek.  Legutóbbi példa erre az éppen ebben a hónapban véget ért Nomad Cruise, amely egy transzatlanti hajóút keretei között biztosít találkozást, tanulást, munkát – kinek mit –, és immár ötödik alkalommal került megszervezésre.  

Bár Magyarországon még csak most ismerkedünk a digitális nomádság fogalmával, a fővárosunk ebből a szempontból már hosszú évek óta nagy népszerűségnek örvend.

Budapest a Nomadlist nevű weboldalon (ami a digitális nomádok által pontozott helyeket tartalmazza) szinte mindig az első 4 hely valamelyikén található. Ennek egyik legfőbb oka a jó ár-érték arány, ami nyilván vonzza a Nyugatról érkező nomádokat. Ezenkívül a város földrajzi elhelyezkedésének is köszönhető feltűnő népszerűsége, hiszen innen nagyon egyszerű mind nyugatra, mind keletre utazni. A jó infrastruktúra szintén vonzóvá teszi Budapestet, akár „főhadiszállás” berendezésére is alkalmas lehet egy fiatal utazó számára, ahol pár hónapig megpihenhet. Co-working irodák, co-living helyszínek, éjszakai élet, nyüzsgő start-up kultúra… kis országunk tökéletes helyszín az utazó dolgozók számára, ami még hatalmas lehetőségeket tartogat.

1997-ben jelent meg Tsugio Makimoto – Digital Nomad című könyve, amely már felvázolta ezt a jelenséget, de 20 évvel a könyv megjelenése után mégis világosan és egyértelműen rajzolódik ki az előre megjósolt fejlődési irány, beteljesedni látszik a jóslat: az első fecskék elszálltak.

Makimoto könyve arra fókuszál, hogy a technológia fejlődésével és az emberek utazás iránti vágyának növekedésével meg fog jelenni egy életforma, amelynek központjában az utazással egybekötött élet/munkavégzés áll. A könyv egészen odáig viszi a gondolatmenetet, hogy amikor a cégek elkezdik leépíteni az alkalmazotti létszámot, akkor mindössze egyetlen kérdés marad minden munkavállaló számára: nomád vagyok vagy telepes? (Am I a nomad or a settler?)

Mivel foglalkozik egy digitális nomád?

Egyszerre akár több mindennel is. A jellemző online végezhető munkák például a grafikus, programozó, copywriter, online marketing szakértő, weboldalfejlesztő, webshop-üzemeltető, bróker, coach, de léteznek nyelvtanárok, sőt pszichológusok vagy személyi edzők is az online világban. Arra is több példát találhatunk, hogy egy nomád online szoftvert hoz létre, amit több cégnek értékesít, majd utazása közben menedzseli a rendszert, esetleg ha megnő a munka mennyisége, felvesz egy alkalmazottat.

A lehetőségek tárháza tehát kimeríthetetlen, egyre újabb megoldási módok alakulnak arra, hogy jövedelmünket online keressük meg. Csak egy ötlet kell, ami működőképes, és viszonylag kis befektetéssel már tesztelhető is a nagyvilágban, hiszen az internet világa gyakorlatilag lefedi a földgolyót. Aki felismeri az ebben rejlő lehetőségeket, és az elsők között lép, arra nagy kaland vár, de nagy eredmények is.

Magányos-e a digitális nomád?

Olybá tűnhet, az internet alapú munkavégzés végleg elszigeteli a munkavállalókat egymástól, és magányosan a számítógéphez szögezi őket, ami elidegenedett társadalmunkban csak még jobban ráerősít a tendenciákra, ám a valóságban ez a generáció nem így kezeli a digitális környezetet. Gondoljunk csak bele: a ma huszonévesei vagy fiatal harmincasai már beleszülettek a komputerizált világba, így életük természetes részének tekintik a gépeket. Nem ellenségnek, hanem eszköznek. Ők egymással e tekintetben egy nyelvet beszélnek, néha szavakkal, néha emoticon-okkal… Nincs ellenérzésük az idegen kultúrák iránt,

megszokták, hogy a világ nagy, mégis elérhető egy laptoppal.

Ismerik egymás gondolkodását, mert szinte ugyanúgy szocializálódtak a világhálón. A sokat szidott globalizáció ebben az esetben azt a kulturális összhangot teremti meg közöttük, ami a korábbi generációk számára elképzelhetetlen volt. Nem csoda tehát, hogy önálló digitális munkavégzésük során spontán természetességgel kezdenek együttműködni egymással. Gyakran megfigyelhető, hogy közös munkába vágnak, üzleti összefogást létesítenek.  Néha több nomád „kommuna” jelleggel úgy dolgozik együtt, hogy egymás között megosztják a munkát. Míg az egyikük éppen Ázsia felé utazik, a másik pl. Közép-Amerikában tölt két hónapot, és átvállalja azokat a munkafolyamatokat, amelyeket az utazó fél nehezebben látna el. Azok, akik „megpihennek” egy-egy városban, gyakran és előszeretettel tartózkodnak közösségi irodákban, ahol megbeszélik kérdéseiket, begyűjtik mások releváns tapasztalatait is, vagy egyszerűen csak hasonló emberek között szeretnék eltölteni az idejüket. Egészséges igényük van erre, vagyis semmiképpen nem magányos lelkek.

Hogyan lehet ennyit utazni?

Először is fontos megállapítanunk, hogy ez a generáció a világot nem csupán a világhálón szeretné „bekebelezni”.

Ráébredt arra, hogy a tanulás folyamata és intenzitása nagyban függ a megélt élménytől,

az utazást tehát egyfajta fejlődésnek tekinti, a kibontakozás lehetőségének. Ahhoz, hogy utazásukat a legelőnyösebb áron ejthessék meg, a digitális nomádok több megoldást is alkalmaznak. Nyilván az is előnyös számukra, hogy általánosságban nem sietnek sehova, így pl. kiválaszthatják azt a napot utazásukra, amikor a legolcsóbb repülőjegyet tudják megváltani a kívánt úticél felé. Emellett az utazásokért járó pontokat akár kártyákra gyűjthetik, aztán felhasználhatják további utazási kedvezményekre a légitársaságoknál. Ezek a megoldások is tökéletesen kiszolgálják egy digitális nomád céljait. Útjuk során számos ismeretségre szert tesznek, így a világ legkülönfélébb városaiban vannak ismerőseik vagy barátaik, akiknek tapasztalatait szintén beépíthetik utazási terveikbe. Olcsóbb lakást, közösségi irodát vagy wifi kávézót könnyebb találni a világ bármely pontján, ha egy ismerős ajánlotta. A folyamat tehát öngerjesztő és önépítő egy idő után.

Sokan kérdezik, mindez mégis mennyi ideig tarthat? Létezik az, hogy valaki egész életében utazik, sosem telepszik le sehol? Nos, a tapasztalati adatok 2017-ben még nem képesek választ adni erre. Jelenleg kibontakozóban van ez az életforma, túl fiatalok és intenzívek a résztvevői ahhoz, hogy megválaszolják. Az azonban valószínűsíthető, hogy

a digitális nomád egyszer majd megáll valahol, a világnak egy általa kiválasztott pontján,

ott letelepszik, esetleg családot alapít. Kalandor szelleme azonban annyi energiát és élményt kapott addigra az utazásoktól, amennyi talán élete végéig elég lesz arra, hogy letelepedve is képes legyen kreatív és önmegvalósító életet élni, és családját is erre nevelni.