Sportfogadás 1×1, avagy a digitális nomád életmód finanszírozási lehetőségei

Régóta lehet tudni, hogy vannak, akik konkrétan online sportfogadásból élnek. Nekem kívülről is úgy tűnt, hogy a rengeteg beállítható paraméter miatt sok olyan fogadást lehet tenni, ami gyakorlatilag tuti nyerő (pl. 3-0 vezetésnél a 80. percben megtenni a vezető csapatot győztesnek). Ha elég sok ilyet teszek meg nagy tétekkel, akkor miért ne lehetne ebből jó pénzt farmolni, gondoltam én. Persze sosem próbáltam ki. Ezért megkérdeztem valakit, aki igen: interjú Vasas Gergővel, a Sportfogadósuli alapítójával.

Neked mi a szisztémád?

Ezt tényleg sokan csinálták, de az elmúlt években a fogadóirodákban a technológia meg a mesterséges intelligencia egyre okosabb lett. Sok évre visszamenőleg is mindent beleszámítanak, és a programok folyamatosan tanulnak. Lehetetlen, kizárt dolog, hogy ezt az ember jobban tudja. Tehát én nem hiszek az ilyen jósokban.

Ami általában megy az interneten sportfogadás terén, azok a tipsterek, ahogy ezek a guruk hívják magukat – ők azok, akik állítólag megmondják neked a tuti tippeket, persze pénzért. Azt nem árulják el, hogy mennyire sikeresek, pedig ha annyira jól tudnák, hogy mi fog történni, akkor nem azzal foglalkoznának, hogy a tippjeiket havi előfizetéssel eladják másoknak, hanem milliós tétekben játszanának. De nyilván nem abból van nekik sem a profit, hanem abból, hogy eladják másoknak azt az állítólagos tudást.

Általában úgy szokott lenni, hogy adnak ingyen tippeket, de ha már igazán profitábilis dolgokra akarsz menni, sok pénzt akarsz keresni, akkor regisztrálj be hozzájuk és akkor havonta X elemzést adnak. És persze előre szólnak, hogy ez hosszútávon működik, szóval ne legyél szomorú, ha elbuktad az első, a második meg a harmadik tippjét is.

Azt csinálják amúgy, hogy felvásárolják a Facebook-csoportokat, amik fogadással foglalkoznak, vagy focival, és onnantól kezdve ők az adminok a háttérben és azon intézik a hirdetéseiket. Tehát ez egy félig-meddig feketepiacos megoldás, ha úgy nézzük.

Én pont az ellenkezőjére hívom fel a figyelmet az oktatóanyagomban. Ha keresni akarsz, akkor nem érdemes rizikóra játszani. A fogadóirodák eleve nem a kalkulált esélyeknek megfelelően fizetnek. Például fogadhatsz arra, hogy páros vagy páratlan percben esik az első gól. A rulettasztalnál ez 50 százalékos esély, duplán fizet, de a sportfogadásban csak 1,8 körüli szorzót kapsz érte. Ez a profitjuk. Ezért nem éri meg hosszú távon.

Oké, most megkérdezném, hogy hogyan kezdtél el sportfogadással foglalkozni, és mi az előéleted, de ezen a ponton ez senkit nem érdekel már, csak a SZISZTÉMA, és úgyis átugornák ezt a részt. Úgyhogy fedjük fel a titkot gyorsan, aztán utána dumálhatunk nyugodtabban a háttérsztoriról.

Ez nem arról szól, hogy valahogy rájövünk, hogy mire lenne érdemes fogadni. A mi eredményeink függetlenek attól, hogy mi a meccs végeredménye. 

Ez egy bónuszkiszedő stratégia. Az online fogadóirodák ugyanis ösztönzik a játékosokat arra, hogy pénzt vigyenek fel a platformjaikra, minél többet fizessenek be és azt forgassák, mert idővel úgyis el fogják veszíteni. A lehető legnagyobb bent tartott összegekre úgy motiválják a fogadókat, hogy bónuszokat kínálnak fel a befizetések után. Ez sokszor akár duplázást is jelent, tehát ha befizetsz maximum 100 euró értékig, akkor kapsz ugyanilyen összegig bónuszt hozzá. Száz eurót befizetsz, de kétszázzal játszhatsz.

Nekik ebből úgy lesz profitjuk, hogy onnantól kezdve, hogy te megigényled a bónuszpénzt a kezdő befizetésre, ezt kifizetési feltételekkel megkötik. Ami azt jelenti, hogy le van foglalva az irodánál a befizetett pénzed, meg a fogadóiroda által adott bónuszpénz is, és azok a feltételek általában, hogy mondjuk, meg kell forgatni a teljes összeget négyszer. Tehát a 200 eurót (100 plusz 100) négyszer meg kell forgatni, azaz 800 eurónyi összeget fel kell tenned fogadásokra. És még az is meg van szabva, hogy mondjuk minimum kettes szorzóval, tehát maximum 50% lesz az esélyed, hogy nyerj.

Tehát a 100 euró alapbefizetéseddel 800 eurónyit kell összesen megfogadnod ahhoz, hogy egyáltalán felszabaduljon a te saját pénzed, amit befizettél. És addigra nagy valószínűséggel el fogod veszteni az egészet.

Itt jön a csavar a történetben. Idővel ugyanis megjelentek a sport tőzsdék, ahol ugyanúgy fogadások mennek, de magukkal a fogadásokkal kereskedhetsz. A játékosok egymástól vásárolhatnak fogadásokat, nincsen alá-fölérendeltség, mint a fogadóirodák esetében. 

Mi ezt arra fogjuk használni, hogy a fogadóirodánál, megtett fogadásokra a sporttőzsdén teszünk ellenfogadást. 

Tehát a fogadóirodánál le kell forgatnunk azt a jelen esetben 800 eurót. Mi megtesszük az egyenlegünket egy fogadásban arra, hogy a hazai csapat nyer, és a sporttőzsdén lévő egyenlegünkből pedig teszünk egy ellenfogadást arra, hogy a hazai csapat nem nyer. Eladjuk azt a fogadást, amit lefogadtunk a másik oldalon, és ezzel kompenzáljuk a kettőt.

Tehát, ha hazai csapat nyer, akkor a fogadóirodánál megnyerem a tétemet, a sporttőzsdén pedig elveszítem. De annyit veszítek el a sporttőzsdén, amennyit a fogadóirodánál nyerek, tehát ugyanott vagyok összességében. És így az van, hogy teljesen mindegy, hogy mi a meccsnek a kimenetele, mert ha nem nyer a hazai csapat, akkor amit elvesztek a fogadóirodánál, azt nyerem meg a sporttőzsdén. 

Össze-vissza ugrál, hogy éppen itt nagyobb az egyenlegem, máskor meg ott. Nekünk annyi a lényeg belőle, hogy mivel így ki vannak kompenzálva a fogadások, tökmindegy, hogy mi a fogadások eredménye, a pénz ugyanúgy megmarad valamelyik oldalon, ezáltal mi teljesítjük a fogadóiroda által szabott feltételeket, és kiforgatjuk úgy azt a 800 eurót, hogy nem bukjuk el. Mert ha el is bukjuk náluk, a másik oldalon megkapjuk. És így az a 100 euró, amit beleraktunk, és a 100 euró bónusz, amit a fogadóiroda adott, az a mi pénzünk lesz. Bármilyen rizikó nélkül, hiszen a meccs kimenetelétől független az, hogy mennyi pénzünk lesz a végén.

Dehát ez az amire egy videójátékban azt mondanánk, hogy exploit! Visszaélés a rendszer működésével. Nem fogják ezt valahogy leszabályozni?

Nem, mert ezek egymástól különálló cégek. Az én fogadóirodám nem látja azt, hogy én milyen ellenfogadást teszek, meg hol. A fogadóirodának a szabályzatában benne van, hogy nem tehetek ugyanarra a meccsre több fogadást, de az csak náluk van érvényben. Az, hogy azon kívül a sporttőzsdén mit csinálok, az már az én dolgom. 

Te jó ég. És hány Lamborghinid áll a garázsban?

Ezzel a módszerrel nem leszel milliárdos, a mértékek azért le vannak szabályozva. Igaz, ami igaz, a mi szempontunkból ez az egész egy digitális pénznyomtatás, ilyen formában. 

De  a kezdőbónuszok természetesen limitáltak, csak akkor kapod meg, amikor új irodához regisztrálsz, viszont vannak szezonális bónuszok, speciális akciók is. Ezzel igyekeznek a továbbiakban is fenntartani a fogadási kedvet az irodák. 

Ha például Bajnokok Ligája meccsek vannak, akkor lehet, hogy az egyik fogadóiroda konkrétan erre a meccsre küld neked egy ajánlatot, hogy ha fogadsz 100 euróért, akkor adnak egy 50 eurós bónuszfogadást mellé, amit ilyen formában ki lehet szedni. Innentől ez kicsit olyan, mint a kincskeresés. Keressük az ajánlatokat, és amik megvannak, azokra ráugrunk.

Nem rossz pénzek, de azért eléggé oda kell figyelni, hogy mire kattintasz…

Maga a stratégia teljesen kockázatmentes, de ha valaki eltér a szabályainktól, akkor könnyen el lehet szállni. Ki kell építeni a rutint, és tudni kell kezelni azt, hogy elég jelentős összegeket tartasz a rendszerben. Nekem, amikor úgymond csúcsidő van, és tényleg elárasztanak a bónuszok, akkor több ezer euró forog egyszerre. Akár több millió forint. De az nem az a szint, ahová két hónap alatt eljutsz, én már csinálom ezt négy éve. Itt csak arra akarom felhívni a figyelmet, hogy az első hónapokban nem a profit a lényeg, hanem a rutin kiépítése, mert a lehetőség megvár.

De egyébként már az elejétől össze lehet szedni havi párszáz eurót. Az elején a kezdőbónuszokkal dolgozol, a későbbiekben viszont ha akarnál se tudnál ezzel sokat foglalkozni minden nap, mert nincs mit csinálni, az eseményektől függenek a lehetőségek. Ez már nem egy olyan dolog, ami napi időt igényel, hanem ha éppen van lehetőség, ha jön egy bónusz, akkor este oda kell ülni fél órára, és kész. 

Egy valami szöget ütött a fejembe, miért kell sporttőzsde oldalakon ellenfogadni, miért nem elég csak különböző fogadóirodáknál megtenni az ellentétes téteket?

Amiről te beszélsz most, az úgy hívják, hogy Dutching. Számtalan matematikai és technikai oka van annak, hogy ez számunkra nem megfelelő megoldás, de a lényeg az, hogy a sporttőzsdén szabadabban tudod megválasztani a paramétereket, ezért könnyebb “párt találni” a fogadóirodás tétjeidnek.

Jó, most már mindenki mérlegelheti, hogy ez olyasvalami -e, amit szívesen beillesztene a tevékenységei közé – most mondd el, hogyan kezdted el, és mik a terveid ennek a módszernek az oktatásával?

Egerben végeztem grafikusként, utána 20 éves korom környékén kikerültem Ausztriába, és kint éltem 11 éven keresztül, ott pedig a Bécsi Műszaki Egyetemen tanultam gazdaságinformatikát, mellette egy professzor asszisztenseként, illetve orvosi műszerészként dolgoztam még kórházakban. Ezek részmunkaidős állások voltak, mellette mindig építettem a saját vállalkozásomat, amit grafikusként kezdtem, illetve kereskedtem laptopokkal is, vagy volt, hogy autókat hoztam-vittem…

Uh, a vállalkozószellem akkor korán megmutatkozott…

Hát, mindig érdekelt, miből lehet pénzt csinálni. Már az autóknál is ilyen elemzéseket gyártottam, hogy mit érdemes a piacra átvinni mondjuk Németországból Magyarországra. Volt, hogy visszafordítottam, mert a részpiacot ott találtam meg, hogy a krosszmotorok Magyarországon sokkal olcsóbbak, mint Ausztriában – akkor azokat vittük ki. 

Aztán én is szerettem volna helyfüggetlenül dolgozni, hogy el tudjak menni utazni és útközben tudjak pénzt keresni. Először jött a weboldalszerkesztés, meg készítettem aztán saját webshopot, ami a mai napig üzemel, de sosem volt a fő bevételi forrásom, hanem végül ez a sportfogadó dolog vált azzá.

Hazardírozni sosem szerettem, mindig a biztosra mentem.

Először mindig végzek valami piackutatást, amivel meggyőződöm arról, hogy érdemes időt fektetnem valamibe. Úgyhogy elvégeztem egy kurzust, amit egy Angliában élő magyar srác tartott. Ott ez az óriási hagyományok miatt nagyon megy. 

Ezzel alap megélhetési szintű havi bevételeket értem el, egy éven belül, úgyhogy fel is mondtam a munkahelyemen, ahol már 8 éve dolgoztam és elindultam világgá, motorral (Gergő digitálnomád kalandjaira külön web jelenlétet épített, katt ide, ha érdekel az életvitelszerű terepmotoros nomádkodás!). Útközben ezzel a módszerrel kerestem meg a szükséges kiadásaimra valót. A több, mint egy éven és 40+ országon át tartó utazásomat végül a Covid miatt kellett megszakítanom. 

Terepmotorozás Geri on Tour

Ekkor leálltak a sportesemények is európai szinten, a foci legalábbis. Nem volt nekem sem mire fogadni. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy kihasználom ezt az űrt, és megalkotok egy digitális oktatóanyagot, amit csak egyszer kell megcsinálni. Fél évig dolgoztam rajta, mire kialakult az egész brand, a weboldal, meg a vállalkozás mögétéve, minden ami a hivatalos értékesítéshez kell. 

Az volt a gondom, hogy hivatalos hirdetéseket nem tudtam rátenni. Ugyanis ha Facebookon próbáltam hirdetni, vagy Instagramon, vagy a Googleben, akkor visszadobta nekem a hirdetést azzal, hogy szerencsejátékot tilos hirdetni. És én nem tudom nekik megmagyarázni, hogy itt nem szerencsejáték történik, pont ez a lényeg benne, úgyse fogják megérteni. A Facebook-csoportokban sem tudom hirdetni, mivel ott meg a tipstereket nyomják.

Úgyhogy csináltam hozzá közösséget, van egy Facebook csoportja is ennek az egésznek. Ha valakinek valami kérdése van, akkor nem csak én tudok válaszolni nekik, segíteni, hanem mások is. Tehát nem csak arról szól ez, hogy eladom a tananyagot, és akkor mindenki csináljon, amit akar, hanem mentorálom őket a háttérben, illetve egymásnak is tudnak segíteni.

Sportfogadósuli oktatóanyagok

Kinek javasolnád, kinek fekszik ez az irány szerinted? Azt már értem, hogy a focit nem kell szeretni hozzá.

Őszinte leszek, én utoljára mérkőzést akkor néztem, amikor a magyarok kijutottak az EB-re, akkor is társaságban, de engem alapvetően nem érdekel a foci. Engem a motorozás érdekel. Igazából ezt arra használom, hogy pénzt keressek, bárhol, bármikor. Ezen a felületen működik a dolog, de a sportágnak nincs jelentősége.

Nem árt az angol nyelvtudás, vagy a német, attól függően, hogy ki hol játszik, meg érteni kell a számítógéphez is valamennyire, mivel online tranzakciókat kell csinálni. Folyamatos a befizetés, kifizetés, illetve van egy kalkulátor, amiben számolunk, és Excelben rögzítjük az adatokat. Leginkább az alapvető informartikai ismeretek, meg a matematika vagy pénzügyi érdeklődés jön jól hozzá.

Ezért jutottam én is oda, hogy a fő célközönségem a digitális nomádok és freelancerek lehetnek, akik ilyen területen leginkább otthon vannak, meg a legjobban figyelik az újításokat. 

Említetted, hogy te is egy tanfolyammal kezdted, tehát nem te találtad fel ezt az egészet – milyen háttere van ennek a bónuszkiszedő sportfogadás módszernek globálisan?

Angliában teljesen elfogadott, általános dolog, hogy emberek ezzel foglalkoznak. Matched betting-nek hívják. Van ehhez egy csoport, akik egy szoftveren dolgoznak, amivel lehet számolni, hogy milyen ellenfogadásokat kell csinálni. Van egy csoport, ahol lehet, hogy már tízezren is vannak. 2010-ben indult, azóta csak fejlődik. A Covid miatt minden online erősödik, a fogadóirodák is azt erőltetik, hogy interneten fogadjanak minél többen, ez az egész iparág felszállóágban van még, egyre nagyobbak a lehetőségek és egyre több pénz megy az online fogadási rendszerekbe.

Én két olyan nagyobb nemzetközi vállalkozással vagyok kapcsolatban, akiknek a szoftverét felhasználtam. Itthon viszont ez az egész még szinte teljesen ismeretlen. Úgyhogy szeretném felhívni az emberek figyelmét erre a lehetőségre, hogy hogyan lehet részesülni a sportfogadásban forgó hatalmas pénzekből a kockázatok kiküszöbölésével.

Könyvajánló #2104

A FreelancerBlog havi rendszerességű Tuesday Talks meetupján évek óta szokásunk, hogy kisorsolunk 3 gondosan kiválasztott szakmai könyvet, főként önfejlesztés, menedzsment, marketing, hatékonyság és pszichológia témákban. Büszkék vagyunk rá, hogy ebben már jó ideje a HVG Könyvek a szakmai partnerünk. A kiválasztott könyvek a meetup hetében 30% kedvezménnyel vásárolhatóak meg, az aktuális kuponkódot a FreelancerBlog facebook oldalán tesszük közzé. Ezúttal az alábbi könyveket ajánljuk figyelmetekbe:

1. ABHIJIT BANERJEE / ESTHER DUFLO: Jó közgazdaságtan a nehéz időkre

Jobb válaszok bonyolultabb kérdéseinkre

Miért lassul a gazdasági növekedés?

Megoldás-e a feltétel nélküli alapjövedelem?

Miért népszerűek a bevándorlásellenes politikusok?

Elkerülhető-e a klímakatasztrófa?

Milyen hatással lesz a robotizáció a munkaerőpiacra és a jólétre?

Fokozza-e a társadalmi egyenlőtlenségeket a nemzetközi kereskedelem?

Lustává teszi-e az embereket a pénzbeli támogatás?

Hogyan kezeljük a migrációt?

A világ legégetőbb kérdéseire és kihívásaira aligha lehet egy 140 karakteres Twitter-bejegyzésben válaszolni. A közgazdászok megosztottak, a politikusok többsége pedig az orrunknál fogva vezeti a szavazóikat. Egye kevesebb időnk van a közös beszélgetésekre, értelmes vitákra, hogy valódi válaszokat keressünk az emberiség jövőjének legnagyobb kihívásaira. Mindez csak gerjeszti elégedetlenségünket és a bizalmatlanságunkat – úgy tűnik, szinte lehetetlen kitörni ebből az ördögi körből.

Abhijit V. Banerjee és Esther Duflo – közgazdasági Nobel-emlékdíjas szerzőpáros − szerint minden szükséges tényező a rendelkezésünkre áll, hogy megoldjuk az emberiség előtt álló kihívásokat. Az erőforrások átgondolt elosztásához és felhasználásához azonban hiányzik egy jó közgazdaságtan. Rengeteg empirikus vizsgálatra építve meggyőzően érvelnek amellett, hogy olyan forradalmi szemléletváltásra van szükség a közgazdaságtanban, amely az emberek viselkedését, érzelmi és lelki reakcióit is figyelembe veszi. Meglátásuk szerint csakis az egymás kölcsönös tiszteletére épülő közös gondolkodással hidalhatjuk át a véleménykülönbséget, számolhatjuk fel a bizalmatlanságot, és bonthatjuk le a közénk emelt falakat.

A tét elég nagy: ha sikerül, az utókor majd hálával gondol erre a korra, ha kudarcot vallunk, az felbecsülhetetlen veszteségekkel járhat.

A könyv ide kattintva megvásárolható a HVG Könyvek oldalán!

2. HANNAH FRY: Emberek és gépek

Hogyan tartsuk a kezünkben az irányítást a mesterséges intelligencia korában?

„Keresve sem találhatnánk jobb idegenvezetőt, mint Hannah Fry, aki gördülékenyen, izgalmas történeteken keresztül mesél a mesterséges intelligencia olykor ijesztő, olykor lenyűgöző világáról.” – Tim Harford, Az oknyomozó közgazdász és A csecsemőtápszer, a radar és a kettős könyvelés szerzője.

Napjainkban a legkülönbözőbb területeken – az orvoslástól a közlekedésen át az igazságszolgáltatásig – számos kérdést mérlegelhetünk a mesterséges intelligencia segítségével: milyen termékeket fogyasszunk, milyen gyógymódok közül választhatunk, vagy ki érdemel börtönbüntetést. De vajon a szakemberek vagy a számítógépek a megbízhatóbb tanácsadók? Mennyiben támaszkodhatunk az előbbiekre vagy az utóbbiakra? Emberi vagy gépi döntés alapján határozható-e meg biztosabban, ki lesz visszaeső bűnöző, melyik film lesz kasszasiker és egy esetleges légi katasztrófa során milyen manőverrel menthetőek meg az utasok?

Hannah Fry matematikus, A szerelem matematikája szerzője, az Emberek és gépekben többek között ezeket a kérdéseket boncolgatva mutatja be a mesterséges intelligencia felhasználásának eddigi gyakorlatait és korlátait, az ebben rejlő lehetőségeket, és választ ad arra is, tartanunk kell-e attól, hogy a jövőben a gépek veszik át felettünk az irányítást.

A könyv ide kattintva megvásárolható a HVG Könyvek oldalán!

3. SIMON SINEK / ETHAN M. ALDRIDGE: Együtt minden jobb

Az inspiráció kis könyve

Nagyon sokan esetlegesen éljük az életünket – sodródunk az árral.

Az elégedettség viszont csak akkor adatik meg, ha tudatosan élünk.

„Mit akarsz kezdeni az életeddel? Mihez kezdesz az életben?”

„Vannak céljaid? Van egy nagy álmod? Pontosan tudod, hogy amit csinálsz, azt miért is csinálod?”

Mind ismerünk valakit, akinek ezek a kérdések feladták a leckét. Mert a válasz sokszor nehezen megfogható, bizonytalan.

Számos úton elindulhatunk az ismeretlen jövő felé, de utunk, a legjobb eséllyel, csak akkor lesz élvezetes, ha van egy megbízható útitársunk.

Egyedül is felépíthetünk egy sikeres karriert vagy egy boldog életet. De miért tennénk?

Együtt minden jobb.

Ez a különleges és kedves kis könyv igen szokatlan formában érvel azon egyszerű elv mellett, miszerint: együtt minden jobb. Simon Sinek, a Kezdj a miérttel! és A jó vezetők esznek utolsónak című bestsellerek világjáró szerzője összegyűjtött tudását most egy gazdagon illusztrált mesében adja át.

Simon Sinek hivatásos optimista. Hisz abban, hogy az emberiségre jobb jövő vár. Előadása minden idők harmadik legnépszerűbb videója a TED.com oldalon. A StartWithWhy.com weboldalról az érdeklődők többet is megtudhatnak Sinek munkásságáról, és arról, hogyan inspirálhatjuk a környezetünkben élőket.

Ethan M. Aldridge New York-ban élő illusztrátor, író. Munkái megtekinthetők az ethanaldridge.weebly.com címen.

A könyv ide kattintva megvásárolható a HVG Könyvek oldalán!

A munka jövőjét alakító 5 legfontosabb trend – freelancer szemszögből

A Deloitte évek óta készít riportot a globális humán erőforrás trendekről, a legfrissebb tanulmányuk a 2021 Global Human Capital Trends. Az elemzés elkészítéséhez 6000 szakembert vontak be a világ minden tájáról, köztük 3630 felsővezetőt. A magyar leányvállalat szakértői egy webinár keretében is összefoglalták a főbb meglátásokat. Ahogy néztem a slideokat és az előrejelzéseket, végig az volt az érzésem, hogy ennek a filmnek én már láttam az előzetesét…

A tanulmány alapvetően nagy szervezetek szemszögéből vizsgálja a trendeket és a munka jövőjének alakulását, de mind tudjuk, hogy a munka világában minden hat mindenre. A globális trendek nemcsak a multinacionális vállalatok életét alakítják, de hatással vannak az országhatáron belül működő vállalkozásokra, a kisebb szereplőkre egyaránt.

A freelancerek okosak, de nem zsenik vagy szuperhősök

2013-ban találkoztam először a freelancer kifejezéssel, először a legnagyobb globális online munkaoldal, az Upwork felületein és anyagaiban, majd a budapesti trénerükként Magyarországon is egyre közelebbről szemlélhettem az akkor formálódó hazai szabadúszó közösséget. 

Arra lettem figyelmes, hogy számos területen mintha pár évvel, vagy akár egy évtizeddel is előrébb tartanának a freelancerek

Sokkal jobbak voltak önismeretben, rengeteget foglalkoztak önfejlesztéssel, természetes volt számukra az, hogy onnan és akkor végzik a munkájukat, ami számukra a legjobb, leghatékonyabb. Maguk szervezték a munkát, az ügyfeleket, intézték az adminisztrációt. Amit nem tudtak, megtanulták. Számtalan digitális eszközt, appot használtak már akkor is, ami megkönnyíti a munkájukat, nem pedig tovább bonyolítja. Több lábon álltak, több dologhoz értettek és csillogó szemmel meséltek az épp aktuális projektjükről. Ha rossz ügyfelet fogtak ki, tudták, hogy max pár hónap és vége, keresnek majd jobbat helyette.

Az a különös érzésem van, 

mintha a freelancerek már látták volna a munka jövőjéről szóló filmet.

Az elmúlt években volt időm alaposan tanulmányozni ezt az életmódot és a sikeres képviselőit. Okosak, de nem zsenik. Nem szuperhősök, nincsenek emberfeletti képességeik. 

Ami közös bennük, hogy fejlett az önismeretük, tudják, hogy mitől érzik jól magukat és ezzel együtt hogyan szeretnének élni, dolgozni. Hajlandóak ezért áldozatokat hozni és némi kockázatot vállalni. Folyamatosan tanulnak, nyitottak a világra és gyorsan alkalmazkodnak új helyzetekhez. A siker számukra nem, vagy nem kizárólag anyagi. Sokkal inkább abban látják a sikert, hogy valaki képes egy kiegyensúlyozott, boldog életet élni, szereti amit csinál és közben anyagi célokat is meg tud valósítani, ez nyilván mindenkinél más mértékű.

Az 5 legfontosabb trend, ami alakítja a munka jövőjét

A Deloitte tanulmánya regisztrációt követően érhető el, angol nyelven. 64 oldalas, ha nem is olvasod el betűről betűre, azért érdemes átfutni.

Ami pedig az 5 legfontosabb trendet illeti (olyan szépen megfogalmazták angolul, így azt is itt hagyom):

1. Designing work for well-being: The end of work/life balance (A munka alakítása a jóllét felé: a munka/magánélet egyensúly vége)

Azaz engedjük el a munka és a magánélet egyensúlyának állandó kergetését, fogadjuk el, hogy a munka az életünk szerves része, beköltözött az otthonunkba, a családunkba. 

Tanuljuk meg saját magunk megszabni a kereteket, tapasztaljuk ki, hogy az adott személyiségünk, élethelyzetünk, életmódunk figyelembevételével számunkra mi a legjobb módja és formája a munkavégzésnek. Foglalkozzunk magunkkal és legyünk tisztában azzal, hogy mitől érezzük jól magunkat.

Az a tapasztalatom, hogy hosszú távon viszonylag keveseket boldogít egy új ruha vagy cipő, egy sportkocsi vagy egy hét a Bahamákon. Egy nyaralás pontosan addig boldogít, amíg tart, meg plusz még pár napot. Aztán visszatérsz a mindennapokba és ha az szívás, folyamatosan csak az újabb nyaralást várod. Meg kell tanulnunk örömöt találni a mindennapokban, ha ez munka terén most épp nem megy, akkor tapasztaljuk ki, hogy nekünk például a sport, a főzés, a festés vagy barátok adnak plusz energiát, amit aztán felhasználhatunk.

2. Beyond reskilling: Unleashing worker potential (Az átképzésen túl: szabadítsd fel a munkavállalókban rejlő potenciált)

Anno volt egy felsővezető a multinál, ahol dolgoztam, aki mindig azt hangoztatta, hogy nem a gombhoz keresünk kabátot, hanem a kabáthoz gombot. Azaz nem az embert kell addig pakolgatni szervezeten belül, amíg jól nem érzi magát, hanem a beltöltetlen pozíciókra kell megtalálni a legjobb embert. Bár az analógia sok helyzetben működik (pl. ha a vállalkozásod ügyfeleit választod aszerint, hogy melyik illik hozzád, a kabáthoz), a vállalkozásodban dolgozó emberekkel hosszú távon már megdől ez a stratégia, főleg nagy szervezetekben.

Viszont kicsiben is érdemes ezen elgondolkodni. Vajon megéri-e éveken keresztül mindenféle külső eszközökkel motiválni egy értékeiben és hozzáállásban megfelelő munkavállalót, hogy olyan munkát végezzen a cégnél, ami egyébként annyira nem villanyozza fel? Ha van egy jó emberünk, akár egy 3 fős cégben, nem hozna-e nagyobb eredményt, ha komolyabb irányváltást vagy teljesen új üzletág elindítását is bevállalva megsokszoroznánk az adott ember teljesítményét? Nem kizsigerelnénk, hanem olyannal foglalkozhatna, ami igazán érdekli.

Mondanom sem kell, hogy a freelancerek ennek nagy mesterei. Ha érzik, hogy kezdenek belefásulni egy tevékenységbe, újabb után néznek. A tudatosabbak szép lassan építik fel a következő lábat, a kevésbé tudatosak otthagynak csapot-papot egy új, izgalmas kihívás kedvéért. 

Sokáig azt gondoltam, hogy ez nem egy nyerő stratégia, de közelről szemlélve ilyen embereket már látom, hogy ennek is megvannak az előnyei. Nem pazarolják az energiájukat, ha valami már nem hajtja őket, egy percet sem vesztegetnek rá. Ha ez anyagi kompromisszummal jár (mert pl. szépen felépítettek egy bizniszt a most megunt területen), akkor is megéri váltani, mert az idő legalább annyira értékes manapság, mint a pénz.

3. Superteams: Where work happens (Szupercsapatok: ahol a munka folyik)

Ennek a trendnek a lényege, hogy okosan használjuk a rendelkezésünkre álló, félelmetes ütemben fejlődő technológiákat. Így születhetnek szupercsapatok, kéz a kézben emberek és technológia.

Számomra a lényege a fenti, első mondatnak, hogy okosan, nem pedig az, hogy használjuk. Ne azért építsünk be a folyamatainkba, a munkamódszereinkbe egy új technológiai eszközt (vagy a vállalkozásunk kommunikációjába egy új social felületet) mert az trendi és más is használja. Ne is azért, hogy még többet dolgozhassunk. Hanem csak olyan újdonsággal éljünk, ami már meglévő vagy tervezett feladatokban a segítségünkre van. Vagy elvégzi helyettünk, vagy kiegészíti a hiányosságainkat. 

A személyes véleményem az, hogy a többség egyszerűen rosszul használja a modern technológiákat. Többnyire én is, de dolgozom az ügyön. Tipikus példa a szélessávú internet és a folyamatos elérhetőség. Volt egy pont szerintem, valamikor 10-15 évvel ezelőtt, amikor a mobiltelefonok és az internet azon a fejlettségi szinten volt, ami valóban jobbá, egyszerűbbé tette az életünket. Azonban ez nem tartott sokáig, és már rég elmúlt. Manapság leginkább a függőség, a fókusz és a kikapcsolódás esélytelenné válása a hozadéka ezeknek az eszközöknek. Nem véletlen, hogy a legújabb technológiák már a nyomás, a zavaró tényezők csökkentésében segíthetnek, mint pl. az az app, ami csak 15 perc facebook-ot engedélyez egy nap. 

4. Governing workforce strategies: Setting new directions for work and the workforce (A munkaerő stratégia irányítása: új utak a munka és a munkaerő számára)

A tanulmányban a kedvenc részem ebben a fejezetben a belső marketplace kialakítása (nagy szervezetekre vonatkozik). Azaz olyan keres-kínál platformot alkotni cégen belül, ahol mindenki számára világosak és elérhetőek az új vagy nyitott pozíciók és azt bárki megpályázhatja (mondjuk az aktuális felettesével egyeztetve – vagy sem). 

A transzparencia nagy híveként én azt is el tudnám képzelni, hogy a munkavállalóknak is lenne profilja ezen a belső marketplace-en, ahol azonban nemcsak a klasszikus CV elemek lennének fent, hanem minden egyéb tevékenység, érdeklődési kör is. Például a HR Business Partner félelem nélkül beleírhatná a profiljába, hogy hétvégén esküvőket szervez, mert szereti csinálni. Vagy a beszerzésen dolgozó kolléga, hogy van egy fenntarthatóságról szóló podcastja, mert érdekli a téma. Vagy egy üzletági felsővezető, hogy privátban ő tango DJ és ez a két terület egyébként gyönyörűen kiegészíti egymást (a volt főnököm).

Vagy a marketinges, hogy egész egyszerűen beszippantotta a freelancerek világa és általuk képet nyert a munka jövőjéről, szívesen foglalkozna ezzel a területtel, akár szervezeten belül is (2013-ban erre kevés esélyem volt). 

Ennek nemcsak gyakorlati haszna lenne, hanem a vállalati kultúrát is építheti. Milyen jó lenne, ha tudnád, hogy a közvetlen kollégád vagy akár a felettesed honnan jött és mi érdekli.

Ha pedig freelancerek és marketplace. Az egyik legnagyobb globális marketplace, az Upwork elődjét, az Elance-t 1998-ban alapították Amerikában, Jersey City-ben. Számoljunk csak! 23 éve…

Ami ennél sokkal izgalmasabb a téma szempontjából az a néhány éve itthon is megfigyelhető egyfajta belső, freelancer marketplace kialakulása. Korábban is ment a projektek egymásnak passzolgatása szűkebb szakmai körben, de mióta élénkebb a közösségépítés és szorosabb a kapcsolat a hazai szabadúszók között, ez egyre szélesebb körben működik. Több fóruma van, organikusan alakul és lényege ugyanaz. Vannak szabadúszók, akik ügyesebbek ügyfélszerzésben vagy erősebb a személyes márkájuk és több megbízás landol náluk, mint amit el tudnak vállalni. Ilyenkor vagy elkezdenek egy hálózatot építeni, szintén freelancerektől, vagy szívesség alapon tovább passzolják a projeket.

5. A memo to HR: Accelerating the shift to re-architecting work (Memo a HR-nek: gyorsítsuk fel a munka fogalmának újradefiniálást – vagy valami ilyesmi…)

Támogatom, hajrá!

Ha azt gondolod, hogy ezeket a trendeket, ezeket a változásokat a Covid-19 hozta, határozottan állítom, hogy tévedsz. Ezek nem új dolgok, eddig is tetten érhetőek voltak, csak éppen a Covid-19 felgyorsította az eseményeket, egyszerűen beletekert a filmbe.

Fontos megérteni, hogy a munka világának alakulása nem egy olyan valami, amit kívülről nézünk. Mindannyian szerves részei vagyunk, vállalkozók, cégvezetők, felsővezetők, alkalmazottak, egyéni vállalkozók, freelancerek és diákok egyaránt. Nem tőlünk függetlenül alakul, bár tény, hogy számos nagyon erős külső hatás, befolyás alakítja.

De nem gondolom, hogy csak azon múlik a Covid-19 utáni munkaerőpiaci helyzet, hogy milyen állami ösztönzők vagy nemzetközi ajánlások lesznek. Az, hogy hogyan élünk és dolgozunk egy egyértelműen megváltozott helyzetben, rajtunk is múlik.

Tartsd nyitva a szemed, fogadd érdeklődéssel de körültekintően az újdonságokat, figyelj a változásra és alkalmazkodj. Ezt a stratégiát követte eddig a világon minden sikeres faj.

Sharing economy, nyiss nekem tért!

A kényszerű otthoni munkába száműzött irodistáknak “home office” néven emlegetik azt, ami a valóságban annyit jelent: “oldd meg, ahogy tudod!”. Egy új magyar startup viszont most megnyitja a teret, mint Petőfi: egy közös platformot kínálnak freelancereknek, coworking irodáknak és cégeknek, hogy egymásra találjanak, és akár váratlan előnyöket is nyerjenek abból, hogy megosztják az erőforrásaikat egymással. Meginterjúvoltuk az alapítókat, és úgy látjuk, a LikeSpace lehet a coworking megjelenése utáni következő, logikus evolúciós lépés a munkavégzés világában.

“Innovatív kétoldalú piactérként” definiáljátok a szolgáltatást, ahol az irodai munkakörülményeket keresők találhatnak egymásra azokkal, akiknek van ilyen kiadó kapacitásuk. De mi ez az egész igazából, coworking-kereső, vagy a Covid miatt kongó irodaházak számára egy opció?

Bányai Gábor: Rengeteg olyan próbálkozás van a világon, meg itt a régiónkban is, ami arról szól, hogy egyszerűen listázzuk be az összes coworking helyet, ami létezik, és oda ültessük be az embereket. Nekünk viszont nem a coworking irodapiac a fő csapás. Mi a kis- és középvállalkozásoknak, valamint a többnyire önkormányzati kézben lévő közösségi tereknek nyújtunk egy olyan lehetőséget, hogy a saját irodai kapacitásaikat megoszthassák, és ezzel nem csak némi mellékbevételre, hanem értékes kapcsolatokra is szert tegyenek és támogassák helyi közösségeiket. 

Szóval regisztrálhatok, ha van egy használható asztalom, és szívesen befogadok valakit, hogy dolgozzon rajta. Vagy pedig kereshetek magamnak helyet, ahová beülnék dolgozni. Milyen csomagok vannak, hogy működik az árazás?

Dunaveczki Attila: Az elsődleges célcsoport a távmunkában lévő alkalmazottak, akiknek nyilván egy rugalmasabb irodai szolgáltatást, jegyeket tudunk nyújtani, többféle szerkezetben, a félnapitól a havi bérletig. Ezeket a partnereinkkel együtt fogjuk beárazni. Nyilván nem szabhatunk olyan bérleti árakat Szabolcs-Szatmárban-Bereg megyében, mint Pest megyében, lesznek regionális különbségek. És van még egy szempont: úgy látjuk, hogy nagyobb irodaházak hosszútávú kiadására is lenne igény ilyen modellben. Ezeket az irodai tereket felosztva is igénybe vehetnék startupok, kisebb cégek.

Gábor: Ez azért is fontos nekünk, mert Sopronban is láttuk a saját szemünkkel, hogy nem mindig tud fenntarthatóan működni egy coworking iroda. Jelenleg úgy néz ki, hogy csak a legnagyobb városok tudják őket eltartani. Budapest egy különleges eset a maga majdnem 30 ilyen irodájával, mondjuk ezeknek a nagy része most nehéz helyzetbe került, de Debrecenben, Miskolcon is csak 1-2 tud működni. A kisvárosi, vidéki távmunkás réteg nem is nagyon tud a lehetőségről. Ez most még egy ördögi kör. A LikeSpace erre kínálja azt a megoldást, hogy ha egy coworking iroda nem tud még beindulni, akkor inkább kisebb csapatok és magánszemélyek üljenek be helyi KKV-khez dolgozni, rugalmasan, hogy részesülni tudjanak a coworking előnyeiből. Ez egy lehetőség arra, hogy a vidéken élő kreatívok, startupperek helyben tudjanak maradni. Ehhez csak egy nyitott gondolkodású vállalkozó kell, akinek lenne egy kis helye. Így minden vidéki közösség erősíteni tudná a saját kapcsolatrendszerét, nem kell azonnal Budapestre menni, hanem megpróbálhatnak helyben ötletelni és együtt fejlődni, és akár projektalapon bedolgozni a cégnek, aki helyet biztosít nekik. 

A soproni startup iroda is szívesen befogadna freelancereket és vállalkozókat.

Attila: Ez lenne a következő lépcsőfok. A partnereink úgy szólíthatnák meg a felhasználókat, hogy projektalapon munkát is kínálnak nekik. Gyakorlatilag tudást cserélhet a cég és a bérlő. Szóval, ha már vásárolt ott helyet, bejár dolgozni, emellé vásárolhat úgymond konzultációt is a cég vezető beosztottjával. 

Egyeztettünk már a Briefly csapatával is arról, hogy itt hogyan tudnánk ebben együttműködni. Például a Briefly szabadúszói számára különböző kedvezményeket, akár egyedi hozzáféréseket tudnánk biztosítani, ezzel változatosságot adva az amúgyis közösségi irodákba járó freelancereknek.

Úgy látjuk, hogy önmagában is van egy komoly értéke annak, ha egy tipikus magyar KKV csatlakozik hozzánk. Ezzel ugyanis megjelenik egy országos platformon, nő a láthatósága, a lehetséges ügyfelek és alkalmazottak számára egyaránt. Ez idővel jelentős marketingértéket nyújt. Emellett felpörgeti a digitális átállást, segíti elsajátítani azt az új szemléletet, amit a sharing economy szolgáltatások jelentenek egy cég számára.  Semmilyen kihívást, fejlesztési igényt nem jelent a LikeSpace egy kisvállalkozás számára, csak az előnyeit élvezhetik, gyakorlatilag alig van erőforrásigénye.

Mi az üzleti modell lényege, hogyan tudja fenntartani magát ez a rendszer?

Gábor: Most induló startupként nem szeretnénk a partnereket máris regisztrációs díjjal terhelni, tehát csak jutalékot kérünk. Ennek a mértékét viszont többféle tényező befolyásolja.

Egyrészt szeretnénk egy Like Space minősítési rendszert is bevezetni, ami a későbbiekben hatósági akkreditációt is kapna. Így kategorizálni tudjuk az irodai helyeket ergonómiai, vizuális igényességi szempontból. Ennek a másik fele, hogy támogatást, tanácsadást nyújtunk az irodáknak azzal kapcsolatban, hogy hogyan tudják kialakítani a legjobb környezetet. Ebből nyilván profitálni fognak azok is, akik mondjuk alkalmazottként folyamatosan abban a térben dolgoznak.

Volt már egy hasonló kezdeményezés itthon, az InstantPlace. Nálunk is előadtak meetupon, imádta őket a sajtó, de végül mégsem tudott elrugaszkodni a projekt. Nóri azt kommunikálta utólag, hogy túl korai rajtot vettek, a piac még nem érett meg erre. Ennek alig két éve. Elég volt ez az idő a beéréshez?

Gábor: Igyekeztünk megismerni minden hazai és nemzetközi példát. Mi magabiztosak vagyunk, mert az általunk alkalmazott üzleti modell már sikeresen működik Európában, megítélésünk szerint a siker kulcsa kizárólag a kommunikációban rejlik, és ez a fázis következik most. A termékünk készen áll, csak a saját pénzünk van benne, tehát nincsenek kitettségeink. Végeztünk piackutatást, és igen élénk visszajelzéseket generáltak a hideg e-mailjeink. Több olyan cég jelzett vissza, akik akár azonnal szerződtek volna velünk. Ami szintén megkülönböztet minket például az InstantPlace-től, az az, hogy egyszerre indulunk az egész országban. 

Kiemelném azt is, hogy egy ilyen szolgáltatásnál mindig kockázatot jelent a “network leakage”, vagyis az, hogy a bérlő és a bérbeadó egy idő után megkerül téged, mint közvetítőt.  Viszont a mi fő célcsoportunk a KKV vagy a B2G piac, ahol ez a szolgáltatás egyáltalán nem tartozik a tevékenységi profilba, és relatív alacsony jutalék mellett nyújt annyi hozzáadott értéket a felhasználóknak, amit nem érdemes elveszteniük azzal, hogy kilépnek a rendszerből, miután egymásra találtak az első érdeklődők.

Attila: Ezért is van az, hogy nagyon örülünk, ha egy coworking irodának segíthetünk bérlőket találni, de egy KKV számára a LikeSpace nagyobb érték, mert nekik nem ez az üzleti tevékenységük fókusza, ezért ha páran beülnek hozzájuk dolgozni, az nekik extra bevételt generál. Mindezek mellett potenciális új alkalmazottakat, részidős munkaerőt vagy alvállalkozót hozhat nekik helyben, és élvezhetik az ebből fakadó hálózatosodási előnyöket. Mi ebben, hogy a vidéki ökoszisztémákat is szeretnénk erősíteni, meglehetősen újak vagyunk. Márpedig a kisebb települések részesedni fognak a távmunka forradalmából. Ez elkerülhetetlen lenne nélkülünk is.

Nem érzitek úgy, hogy van mindannyiunk előtt, akik ebben a témában mozognak, egy nagyon komoly edukációs feladat még?

Attila: De nagyon is van, viszont valószínűleg ezért is adta a Covid betörése 2020 tavaszán nekünk az utolsó lökést ahhoz, hogy azonnal elkezdjük megvalósítani az ötletet. Érződött, hogy eljött az idő. A fél ország otthoni karanténból kényszerült dolgozni, minden előzetes felkészítés nélkül. A home office, persze, eléggé ünnepelt dolog most, de rengeteg hátránya is lehet. Gondolni kell a work-life balance-ra. Ha egész nap a kanapén fekszem és onnan dolgozom, akkor egyértelmű, hogy hátfájásos problémáim fognak jelentkezni. Szóval ezt viccesen szoktuk említeni, de Müller Cecília is tényleg megmondta, hogy tartsuk meg a napi rutinokat, ha otthoni munkavégzésben rekedtünk, mert ezzel is úgymond a saját figyelmünket és egészségünket tudjuk fenntartani. Mi tudunk majd kínálni egy helyet akár két utcára az otthonától az illetőnek, és nem kell százezrekért irodát építeni magának otthon, sem pedig akár órákat utazni a munkahelyre.

Ennek a budapesti irodának az informatikai céget vezető tulajdonosai is szívesen látnának új arcokat az irodában a későbbiekben.

Gábor: Itthon nem sokan foglalkoznak ezzel tudományos megközelítésben, mondjuk így, de nyugaton nagyon sok cikk születik erről. Bizton állítható az, hogy a home office rövidtávon elég jó, legalábbis akkor, ha nem éri váratlanul az embert. Növekszik a produktivitás, és az emberek egy kicsit kiszakadnak a munkahelyi környezetből és ez inspirálja őket. De hosszú távon a produktivitás az eltűnőben van, sokszor a visszájára fordul az egész. Kell a változó környezet, és minél profibb irodai környezetben dolgozik valaki távmunkában, annál jobban garantálja azt, hogy a munkája, a produktivitása töretlenül magas színvonalon marad.

Lezárásként muszáj megkérdeznem azt is, ami sok olvasónkat érdekli, vagyis, hogy hogyan lesz egy ötletből startup? Az tudom, hogy az előző vállalkozásaitok exitjeiből finanszíroztátok egy működő online szolgáltatás kiépítését, szóval nincs befektető mögöttetek, de mégsem vagytok teljesen egyedül, igaz?

Gábor: Nem csak ketten vagyunk a világ ellen, a projektet már megmérettük nemzetközi ötletversenyeken is, és bekerültünk a K&H startup inkubátor programjába, ami egy elég komoly elismerés. Ez egy fél éves inkubátor, ahol szakmai támogatást kapunk. Ez garanciát nyújt arra, hogy a fél év végére minden folyamatunk, minden üzleti modellünk nagyjából úgy fog működni, ahogy az egy jó startup számára ajánlott. 

Attila: De én még egy lépést hátrébb lépnék: sokat köszönhetünk azoknak a startup közösségeknek, amelyek Sopronban, meg Győrben működnek, leginkább mi azokat látogatjuk, de ezek léteznek már országszerte, és ezt minden vállalkozónak csak ajánlani tudom. Ott tényleg olyan fajta inspirációra lehet szert tenni, és olyan networköt tudsz kiépíteni magad köré, amivel meg is tudod tenni az első lépéseket. Pontosan ez volt a K&H-hoz vezető út is, hogy ezekben a közösségekben aktív szereplők voltunk, és tulajdonképpen szembejöttek velünk a lehetőségek.

Gábor: Ezek a közösségek  mind olyan lehetőségek, amiket az emberek ingyen igénybe tudnak venni, tényleg nem kerül semmibe, csak időbe, amit így is, úgy is be kell áldoznod, ha vállalkozni szeretnél. Csak ajánlani tudjuk mindenkinek, hogy keresse fel a helyi startup közösségeket. Tanuljon, inspirálódjon és alakítson csapatot más szimpatikus emberekkel. Ezt akár egy Likespace partnerirodában is meg lehet már tenni. Irodáink száma folyamatosan bővül; érdemes követni az oldalunkat.

Új szakmák hajnala – itt az új hype: CX, azaz ügyfélélmény

Magyar csapat szervezi Közép-Európa első ügyfélélmény konferenciáját, az ExperienceCon-t.

Az utóbbi időszakban egyre komolyabb igény mutatkozik a cégek döntéshozóinál, hogy tudatosabban kezeljék az ügyfélélményt (customer experience – CX), újratervezzék a kapcsolatot a vásárlókkal: radikális gyorsasággal változnak a fogyasztói szokások, amire a covid rátett még egy lapáttal. Egy izgalmas, új szakterület kibontakozásának lehetünk most szemtanúi, amiről egy lelkes magyar csapatnak hála egy konferencia keretében többet megtudhatunk.

De mégis mi az az ügyfélélmény, miképp lehet tervezni, de főként hogyan lehet úgy menedzselni, hogy üzleti hasznot hozzon a vállalkozásoknak? Többek között erről szól az ExperienceCon konferencia, melyet 2021. március 11-én tartanak online. Ha érdekel a terület, szívesen képeznéd magad tovább ebben az irányban, vagy a saját vállalkozásodat szeretnéd továbbfejleszteni, érdemes jegyet váltanod. Használd az EXPC21 kuponkódot és 10% kedvezményt kapsz!

A Temkin Group felmérése szerint a nagyvállalati vezetők 59%-a a CX terület stratégiai erősítését tervezi három éven belül. A CEO-k a covid helyzet utáni újranyitás időszakában az ügyfélélmény erősítésében látják a kulcsot a versenyelőny eléréséért. A Forrester friss kutatása pedig arra mutat rá, hogy megduplázódott 2020-ban azoknak a márkáknak a száma, amelyeknek sikerült az ügyfélélményük színvonalán emelni, mivel a cégek rájöttek, hogy invesztálniuk kell az ügyfélstratégiájuk újragondolásába. A kutatócég jóslata szerint ez a minta folytatódik 2021-ben is. A covid hatalmas változást hozott a vásárlók viselkedésében, a fogyasztók nem a korábban megszokott módon reagálnak, ezért újra kell tervezni a kapcsolatot. Az ügyfélélmény fogalma nem új, mégis keveset foglalkozunk vele itthon. A szakterület megismertetését és elterjesztését tűzte ki célul az idén először megszervezett ExperienceCon (https://www.experiencecon.io) ügyfél- és munkavállalói élmény konferencia megálmodói, Radnai-Tóth Judit (TalentBrand), Tengerdi Laura (marketing és ügyfélélmény szakember, Budapest Bank) és Káli György (Service Design Day és Virtual Agile Community of Practice konferenciák alapítója).

Az ExperienceCon ügyfélélmény konferencia a téma legjobb szakembereit és gondolkodóit sorakoztatja fel: 30 előadó 10 országból online kapcsolódik be a szakmai diskurzusba és osztja meg tudását és tapasztalatát. Élőben hallható lesz többek között Ian Golding (CX Consultancy), Kunal Sachdeva (IBM), Clare Muscutt (CMXperience), Holly Richardson (Unilever), Perry Timms (PTHR), Paul Tolchinsky (PDA), Cecilia Hugony (RealCX) Jonathan Mindell (ICG) Francis Goh (Hehsed Consulting) és Codin Caragea (Bank Muscat) is, és olyan világcégek szakmai kulisszatitkaiba is betekinthetünk, mint az Amazon, Unilever, vagy az orosz telco óriáscég, a Tele2Russia.

A konferencia főbb témái:

  1. Ügyfélélmény újragondolás ügyfélközpontú tervezéssel
  2. Fogyasztói igények megértésének hatása az üzleti eredményre
  3. Az ügyfélélmény stratégia kialakítása és menedzselése nagyvállalatoknál
  4. Mesterséges intelligencia használata az ügyfélélmény tervezésnél és menedzselésnél
  5. A vállalati hatékonyság javítása kimagasló munkavállalói élménnyel

A szervezők fontosnak tartják, hogy aktív közép-európai tudásmegosztó network alakuljon ki, így segítve az ügyfélélmény területének fejlődését, ismertségét.

Tengerdi Laura, a CXPA (customer experience szakemberek nemzetközi szakmai szervezete) hazai chapterének vezetője a konferencia nagy erősségének tartja, hogy az inspiráló előadások mellett kiemelt fókuszt kap az üzleti hatékonyság és eredményesség kérdésköre és számtalan gyakorlati esettanulmány történetéből is tanulhatnak a résztvevők. “Az a cégvezető vagy szakmai érdeklődő, aki velünk tart március 11-én, egy kompakt CX képzéssel felérő, 12 órás tudásanyagot kaphat kézhez, kérdezhet a szakértőktől és visszanézheti később is az előadásokat” – mondta Tengerdi Laura.

Radnai-Tóth Judit, a konferencia társalapítója szerint a jó ügyfélélmény menedzseléséhez elengedhetetlen a munkavállalókkal való foglalkozás, a munkavállalói élmény (employee experience – EX) tudatos tervezése is. A konferencián ezért erős HR-es szakmai tartalommal is találkozhatunk. “Célunk a jó példák kiemelése és bemutatása, egyfajta aktív piactér létrehozása, ahol egymásra találhatnak a tanácsadók és az új módszerek után kutató cégek, az inspirálódásra vágyó szakértők és a termékeket eladni kívánó tanácsadók.”- emelte ki Radnai-Tóth Judit.

Káli György társalapító szerint egyre többet fogunk hallani a közeljövőben az ügyfélélményről. “Ezért aki idejében szeretne “kapcsolni”, annak érdemes megismerkednie a nemzetközi trendekkel. Az ExperienceCon ügyfélélmény konferencia erre kiváló platformot ad.” – mondta Káli György

Az ExperienceCon-t március 11-én tartják, angol nyelven, szinkrontolmács nélkül. A programról bővebben itt lehet tájékozódni: https://www.experiencecon.io/

A konferencián a customer experience szakemberek mellett cégvezetők, innovációs szakemberek, marketingesek, HR-esek mutatják be az üzleti design alkalmazási lehetőségeit.

CX SZTÁROK BUDAPESTEN!   A konferencia előadói közül hárman is szerepelnek a 10 legfontosabb ügyfélélmény véleményvezéreiről készült idei CXM – CX Starts influencer listán! Előad az ExperienceCon-on:

1. helyezett Ian Golding (Global Customer Experience Specialist, Customer Experience Consultancy)
6. helyezett Clare Muscutt (Founder és Director, CMXperience Ltd)
9. helyezett Dr Ana Iorga (CEO és Chief Neuroscientist, Buyer Brain)  

Forrás: Customer Experience Magazine –  CX Stars 2021: Top 10 CX Influencers

Milyen egy jó freelancer weboldal?

Meglepően alacsony az egyéni weboldalak száma a magyar weben, még a vállalkozók körében is. A Webonic marketingesével, Gray Tamással átbeszéltük, hogy néz ki egy jó freelancer site, és miért jelent sokkal többet a web hosting, mint akár csak pár évvel ezelőtt.

Szerintem bármikor, ha a saját márka felmerül az írásainkban vagy az eseményeinken, mindig hangsúlyozzuk a saját weblap fontosságát. Én tudom, hogy ilyenkor milyen érveket szoktunk hozni, de érdekelne, hogy szerinted kinek és miért kell saját website? Miért nem elég egy Facebook-oldal vagy blogmotor?

Aki freelancer, annak szerintem azért elengedhetetlen, mert kell egy olyan felület, ami az övé, az ő saját szempontjai szerint. A Facebook-oldal, vagy csoport az a Facebook szempontjai szerint olyan, amilyen, és nem az ember sajátjai szerint. Számtalan korlát, keret van, amiken nem lehet módosítani, illetve beolvadsz a Facebook nagy tengerébe. +Plusz nem te irányítod ki talál meg, és random algoritmus változások befolyásolják és vágják vissza  forgalmad.

A másik szempont, hogy aki képben van az online marketing működésével, az tudja, hogy szükség van landing page-ekre. Egy Facebook-oldal erre nem alkalmas, mert nem lehet átalakítani a szerkezetét a pszichológiailag bevett módon úgy, hogy végigvezesse a látogatót a problémafelvezetés – megoldás – eredmény folyamaton. Ez nem véletlenül alakult így: ez a marketingüzenetek átadásának leghatékonyabb módja. Ez a praktikus oka annak, hogy egy ilyen szerkezetű weblapot nem lehet közösségi médiával helyettesíteni.  

Nemrég olvastam egy freelance developer instagramján, hogy a weboldal funkciója lehet a portfólió, vagy pedig egy “saját kert”, amire mindenféle dolog kerülhet, ami a személyünkkel kapcsolatos. 

Szerintem egy jó freelancer egy olyan weboldalt hoz létre, amin ott a portfólió is, de a személyes motívumok is, amelyek igazán jellemzik őt. Ezek a hozzáadott értékek tudnak csak igazán fontosak lenni akkor, amikor egy potenciális ügyfél azt mérlegeli, hogy jó partnerei lehetünk -e. Ma már megvan az a luxusunk, hogy olyan embereket válasszunk magunk köré, akikkel jó a kémia, harmonikus a munka, akiben magunkra ismerünk. Ha a stílusod lejön az oldaladról, akkor könnyebben tud dönteni az ügyfél, hogy szeretne -e veled dolgozni, vagy nem. Fontos neked a környezetvédelem? Te is szereted a pisztácia fagyit? Hasonló értékeket tartunk fontosnak, hasonlóak az elveink, a missziónk? Illetve ott vannak rólad a képek, meg lehet nézni téged a saját környezetedben. Ezek egy jó freelancer oldal főbb ismérvei szerintem. 

Milyen egy jó freelancer weboldal?

1. Korszerűen felépített, sales fókuszú landing page

2. Áttekinthető portfólió, referenciák

3. Lejön róla a személyiséged, értékválasztásaid, munkastílusod

Egyébként általánosan elmondható, hogy jelenleg nincs elég egyéni weboldal Magyarországon, nemzetközi összehasonlításban le vagyunk maradva e tekintetben. Magyarországon 12-13 emberre jut egy weboldal, a fejlettebb országokban ez 5-6 körüli, vagyis népességarányosan feleannyi weboldal van üzemben a magyar weben, mint nyugatabbra. Van tennivalónk abban, hogy jobban használjuk a webet. Természetesen vállalkozóknak is, de akár csak a móka kedvéért, valamilyen szabadidős vagy nonprofit tevékenységre is. Évi 5-10 ezer forintos költség fenntartani, tehát valószínűleg nem ezen múlik. 

Ha elszántam magam arra, hogy nekilássak (vagy újrakezdjem…) az új weboldal projektet, mire kell odafigyelnem? Mit tud most a piac?

A Webonic kicsit olyan, mint az Apple, picit jobb minőséget nyújt, picit magasabb áron. Aki már valaha menedzselt weboldalt magának, vagy az ügyfelének, az valószínűleg találkozott már a CPanellel. A mi felületünkön annak minden funkciója megvan, de jóval felhasználóközpontúbb, áramvonalasabb élményt nyújt. Valószínűleg nem kell magyarázni, hogy a napi biztonsági mentés, 14 napos visszaállíthatósággal, ingyenesen, komoly érték tud lenni, ha baj van. Ez sok helyen még utánajárást igényel, nálunk csak egy gombnyomás.

Apróság, de fontos, hogy legyen subadmin fiók, hogy ha van egy webes szakembered, akkor tudj neki hozzáférést adni anélkül, hogy a saját felhasználói hozzáférésedet adnád oda neki. Illetve a konkrétan webes szakértők, fejlesztők számára fincsi, kicsit szakmaibb előnyök közé tartozik a gyakran használt szogáltatásokhoz a gyors DNS beállítás, vagy a kulcsrakész CMS kapcsolatok (WP, Drupal, Joomla, PrestaShop), nálunk egy klikk bekötni ezeket.

Szövegíróként nem gyakran építek weboldalakat, ezért nekem feltűnt, hogy a hosting szolgáltatók között vannak olyanok, akiknek ma már egészen korszerű a felhasználói felületük, szemben az öt-hat évvel ezelőtti emlékeimmel, amikor még nehezen áttekinthető, nehézkes, és nem mellesleg rettenet ronda platformokon kellett mókolni.

A Webonic jelenleg átlag feletti a piacon a felhasználóközpontúságot, infrastruktúrát, gyorsaságot tekintve, és az átlagos színvonal is sokat erősödött az elmúlt néhány évben. De az amit érzékelsz, az egy globális mentalitás-változás az egész IT színtéren. A 2000-es évek elején még nem gondolt senki arra, hogy előképzettség nélkül valaki egyáltalán hozzá merhet nyúlni egy informatikai felülethez, ezért aztán nem is volt szempont a felhasználóbarátság. Pár éve még a hostingodat is az IT-s haverod intézte, mert nagyon technikai lingót használó, technikai képzettségű embereknek szólt. Ezt mára globálisan meghaladtuk. Amióta minden digitális termék a felhasználókhoz is szól, bekövetkezett egy paradigmaváltás. Ez a hostingra is igaz, csak az itthoni piac ezt nehezen követte le, mert rengeteg apró cégből áll, akiknek nincs erőforrásuk komoly felhasználói felületek kifejlesztésére. 

Mindenki, akinek volt egy használt laptop szaküzlete, indított tárhelyszolgáltatást meg hostingot is, ilyen tákolt minőségben. Szét volt hirdetve a piac, aztán döntsd el, hogy melyik lesz a jó választás…

Viszont ma már felhasználó- és fejlődésközpontú szinte minden szoftveres szolgáltató, és ez kihat a termékekre is. Így lehet hitelesen közelebb vinni az emberekhez a saját weboldal értékét, azzal, hogy ez már nem nyűg meg fejfájás. A legtöbben ma ezt hiszik, mert régen tényleg az volt. Ma viszont megnézed a szolgáltatást és már meg tudsz benne bízni.

Ezt a “webet mindenkinek!” – üzenetet annyira komolyan gondoljátok, hogy saját támogatási programotok is van, amiben ingyenesen vagy kedvezményesen adjátok a szolgáltatást, erről mesélnél egy kicsit?

Így van, általában non-profit cégeknek és civil szervezeteknek adunk ilyen szolgáltatást azok közül, akik megkeresnek minket ezzel. Nincs még sok ilyen együttműködésünk, most kezdem el felkeresni ezeket a szervezeteket azzal, hogy a digitális infrastruktúrájukat hozzák át hozzánk, ingyenesen. Azért vágtunk bele ebbe, mert mindannyian felelősek vagyunk a társadalmi környezetünkért. Én személy szerint azért tudtam nagy szívvel csatlakozni a céghez, mert azt láttam, hogy nagyon emberközpontú a működésük. Különösen szimpatikus, hogy a közvetlen piaci nyereségen kicsit túl tudnak látni, és keresik, hogyan tudnak jó változásokat előidézni, legalább ezt a költséget átvállalni tőlük.

Az elmúlt években egyre könnyebb lett a saját weblap készítése, ott vannak a WordPress sablonok, vagy a minden háttértudást nélkülöző WYSIWYG-szerkesztők, mint a Wix. Hosting szolgáltatónál még nem láttam beépített weblapkészítő modult, nálatok viszont van egy ilyen alkalmazás. Ezzel össze is kalapálhatok egy egyszerűbb oldalt magamnak, ahogy lefoglaltam a domaint?

Igen, ez a Netpalánta, ez is egy WYSIWYG szerkesztő. Arra nagyon jó, hogy valaki egy minimális webes jelenlétet, teljesen saját hatáskörben, pár óra alatt összerakjon, végig lépéseken átvezetve a felhasználót. Ez azoknak való, akik nem akarnak fejlesztővel dolgozni, maguk akarják csinálni, és nincsenek komoly webes igényeik. Ha ez nekik megfelel, akkor viszont pikk-pakk megvan a weboldal. 

Olyat viszont még egyáltalán nem láttam, hogy Kaptár-kedvezményeket meg Google hirdetési kuponokat kínálna egy cég azért, ha nála hostoltatsz. Ez hogy jött?

Számunkra a független szakértők, azaz freelancerek, egyéni vállalkozók egy fontos célcsoportot jelentenek, mert úgy gondoljuk, hogy a számuk és gazdasági súlyuk növekedni fog a következő években. Az ügyfeleink körét különböző csoportokra szegmentáljuk és megvizsgáljuk, hogy milyen speciális értékeket tudunk nekik nyújtani, ami nekik fontos és hasznos. Ezek az együttműködések a közeljövőben várhatóan tovább fognak bővülni. Ehhez kapcsolódik, hogy a hosting szektorban ősi szokás az ajánlások után fizetett jutalék, nálunk is van. Ez azért van, mert említettük, hogy a piac töredezett, ezért ha neked bevált egy szolgáltató, akkor van értelme továbbajánlanod, hiszen nagyon nagy a választék, nehéz dönteni. Ez a felhasználói szempont. De ezen kívül, ha valaki webfejlesztő és heti két oldalt elkészít, ott már számít a mennyiségi kedvezmény és a jutalék.

Vásárolj most domaint vagy hostingot, vagy vidd át a meglévőt a Webonichoz és élj a kifejezetten freelancereknek szóló ajánlatukkal! Minden új ügyfelük 10% kedvezményt kap a KAPTÁR Közösségi iroda bármely bérletéből az első hónapban, illetve 50% kedvezményt székhelyszolgáltatás igénybevétele esetén, az első hónapban!

“Hogy lettem szabadúszó? Úgy maradtam.” – podcast beszélgetés Filus Emesével [Kaptár Spin-Off E08]

0

Filus Emese szabadúszó tolmács és szakfordító. A vele készült podcast adásból kiderül, hogy mit gondol a szabadúszásról az, aki egész életében csak így élt. Hogyan jut el valaki a nyelvtanítástól a szinkrontolmácsolásig, vagy hogy miért lehet különböző szakmai hátterű emberek számára izgalmas szakma a fordítás. A Kaptár-lakókat bemutató sorozatunk e darabjából megtudhatjátok.

Emese egész életében a szabadúszók közé tartozott. Az egyetemi évek alatt óraadó tanárként kezdte, aztán a diploma megszerzésére már azt vette észre, hogy olyan életformát alakított ki magának, amely jobb, mint a kezdő állások többsége. 

Rövidesen saját nyelviskolát alapított, amelyet többek közt a speciális célcsoportokra, az SAT, az IELTS stb. teszteken indulók számára épített ki. 

Szinte hobbiból kezdett filmeket fordítani, és szakmai kíváncsiság és ambíció által vezérelve lett tolmács.

“Dolgozni kell” – tartja Emese, ami alatt azt érti, hogy egyszerűen csak arra kell koncentrálni, amit éppen csinálunk, és azt figyelni, mi történik azokkal, akik ugyanazzal foglalkoznak. A szakmai fejlődés egyik kulcsa, hogy a tapasztalatok megosztásán keresztül segítsük egymást, és “ellessünk” egymástól dolgokat. A tolmácsoknak és fordítóknak szerencsére jó szakmai szervezeteik vannak, amelyek keretet adnak az egymástól tanuláshoz. 

Mi a különbség a lokalizáció és a fordítás között? A kreatív, “beleérzős” munkát igénylő lokalizációs feladatok apróságoktól egészen komplex kampányokig terjedhetnek, ami nagy szabad mozgásteret és önkifejezési lehetőséget is jelent.

Kiből lehet jó fordító? Emese elárulja, hogy a nyelvérzék hasznos, de nem ez a legfontosabb…

A jövő a távtolmácsolásé, de mindegy is, mert a gépek átveszik a szakmában az uralmat? Mit gondol Emese a fordítás jövőjéről? Az adásból ez is kiderül.

Hallgasd meg a teljes adást a FreelancerFrekvencián!

Freelancerek Magyarországon – minden, amit tudni akartál róluk

Bár a szabadúszók száma Magyarországon megközelítheti a 100 ezres nagyságrendet, a legtöbbjük nem aposztrofálja magát freelancerként és köszöni, jól elvan definíció nélkül is. A freelancer szó jelentése nemhogy globálisan, de országhatáron belül sem egyértelmű, így a mérésük-kutatásuk sem könnyű feladat. Pedig mindannyian egy egyre erősödő trend képviselői, amire minden munkaerőpiaci szereplőnek érdemes odafigyelni.

Kik azok a freelancerek?

Definícióban még mindig nem vagyunk erősek, sem itthon, sem a nagyvilágban. De nem járunk messze az igazságtól, ha a szabadúszókra elsősorban szellemi területen dolgozó egyéni vállalkozóként tekintünk. Azaz olyan magasan képzett, felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberek, akik a tudásukat értékesítik projekt alapon, éven belül több ügyfélnek, különféle területeken. Ez jellemzően marketing, média, IT és mérnöki szolgáltatások, grafika, design, fordítás, tolmácsolás, üzleti tanácsadás és coaching. A munkájukat rugalmas beosztásban, az általuk választott helyen végzik, jellemzően online. Többnyire csak egy számítógépre van szükségük a feladatok elvégzéshez. Magyarországon ez a freelancer jelentése.

(A fenti jellemzők felsorolása nem hivatalos definíció, mindössze az elmúlt évek tapasztalatainak gyakorlati értelmezése.)

A legvonzóbb tulajdonsága a szabadúszó, azaz freelancer életformának, hogy sokkal nagyobb rugalmasságot lehet így kialakítani. Azáltal, hogy a freelancerek maguk választják meg a munkavégzés idejét, helyét és az elvállalt projektek, ügyfelek számát, típusát, sokkal nagyobb a szabadságuk. Így a különféle igények, élethelyzetek, váratlan események könnyebben menedzselhetőek. A szabadúszó életmód képviselői szerint ez az életforma sokkal jobban illik a 21. századi körülményekhez (az elmúlt évek történéseiről nem is beszélve). Egy részük ezt a szabadságot ötvözi a rendszeres utazással, őket nevezzük digitális nomádoknak.

Sokan az anyagi biztonság kérdése miatt tartanak a szabadúszó életformától. Ez valós félelem, valóban sokkal kiszámíthatatlanabb a jövedelem, sosem lesz ugyanannyi két egymást követő hónapban. Viszont míg egy alkalmazott egyetlen munkaadótól függ, addig egy freelancer jellemzően minimum 3 ügyféllel dolgozik párhuzamosan, vagy három különféle bevételi lábat építget, így ha az egyik ki is esik, még mindig marad kettő, amire támaszkodhat.

Persze ez csak az érem egyik oldala, a másik oldalán ott a kiszámíthatatlanság, a túlvállalás veszélye, a folyamatos képzés, tanulás szükségessége. Ez utóbbi egyrészt a műfaj sajátosságai miatt fontos: az ügyfelek főleg ajánlás útján érkeznek, így nagyon jónak kell lenned. Másrészt széleskörű ismeretekkel kell rendelkeznie annak, aki freelancer karriert szeretne építeni.

Hozzá kell tenni a teljes képhez, hogy nem a 21. században született az első szabadúszó. Mindig is voltak olyanok, akik saját beosztásban, projekt alapon dolgoztak. De a számuk nem növekedett intenzíven, nem alakult belőlük közösség, nem építettek egymás tudására, tapasztalatára, tulajdonképpen semmit sem tudtak egymásról. A technológiai fejlődés azonban ezen sokat lendített, minden eddiginél intenzívebb növekedés felé hajtva a szabadúszói réteget.

Örömteli hír, hogy BGE Budapest Lab 2019-ben elkezdte a szabadúszó közösség hazai feltérképezését, a munkavállalásra és életformájukra vonatkozó sajátosságaik megismerését. Az első elemzésről itt olvashatsz. De az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontja is egyre aktívabban foglalkozik a témával, különösen a platform munkások (Upwork, Guru, Freelancer) témakörben.

Mennyien vannak?

Az egyik leggyakoribb kérdés a szabadúszókkal kapcsolatban, hogy oké, értjük kik ők, de mégis mennyien vannak? Időről-időre felbukkan egy reménysugár, hogy erre hamarosan egy konkrét számot tudunk mondani, de egyelőre egy nagyságrendi becsléssel tudunk szolgálni. Magyarországon a számuk jelenleg nagyjából 100.000 főre tehető, ami a teljes foglalkoztatottságon belül 2,5%, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében pedig 8,8%.

Kik a freelancerek megbízói, ügyfelei?

Attól függően, hogy melyik karrier útvonalon dolgozik aktívan egy freelancer, jellemzően az alábbi ügyfélkör valamelyikével (vagy többel is) dolgozik:

  • Külföldi ügyfelek, akiket kapcsolatrendszeren keresztül vagy online munka oldalakon szerez.
  • Hazai KKV ügyfelek, ritkábban multinacionális cégek, akikhez régi munkakapcsolat, korábbi alkalmazotti viszony köti, vagy ajánlás útján kap megbízást. Aki ügyes a személyes márka építés területén és a marketingben, ahhoz ajánlás nélkül is bekopogtathatnak nagyobb ügyfelek.
  • Startupok, akiknél kiemelten fontos a rugalmasság és a naprakész szaktudás.
  • Más aktív vagy leendő szabadúszók, vállalkozók, akiknek szolgáltatást értékesít, mint webdesign, grafika, marketing, stb.
  • Más aktív vagy leendő szabadúszók, vállalkozók, akiknek tanácsadást, oktatást, könyvet értékesít. A freelancerek bevételarányosan legalább annyit, ha nem többet költenek szakmai-szellemi önfejlesztésre, mint egy komolyabb multi az embereire.
  • Magánszemélyek, akik főként a segítő szakmák (pl. coaching) képviselői körében jellemző ügyfelek.
  • Sokan a webshop tulajdonosokat is a szabadúszók közé sorolják, ebben az esetben az ügyfelek céges vagy magánszemély vásárlók.
  • A bloggerek, influenszerek számára pedig az affiliate marketing lehet egy lehetőség.

A szabadúszók szerepe a munka jövőjében

Charles Handy, elismert menedzsmentguru 30 éve megjelent Az elefánt és a bolha című könyvében azt jósolta, hogy szerinte a jövőben egyre fontosabb szerep jut a bolháknak. Azaz az aprócska, független szakembereknek, akik a gigászi elefántoknál, azaz a nagyvállalatoknál ugrálnak projektről projektre. A könyvben a portfóliómunkások kifejezést használja és rámutat, hogy ezekre a szakemberekre nemcsak azért érdemes figyelni, mert a jövő egyik meghatározó munkavállalási formáját képviselik.

Handy szerint a “bolhákat” jellemző erős belső motiváció, a szakterületük iránti lelkesedés, a szabadság és a kockázatvállalás képessé teszik őket arra, hogy innovatívan gondolkodjanak, új megoldásokat találjanak és a semmiből értéket teremtsenek. Ezzel akár kiegészülhet a freelancer jelentése is a jövőben. 

Ha ehhez hozzávesszük a freelancerekre jellemző folyamatos önképzést, önfejlesztést, az újdonságokra való nyitottságot és a gyors alkalmazkodóképességet, nem olyan nehéz megjósolni, hogy milyen szerepe lehet ezeknek a szakembereknek az innovációban és akár globális problémák megoldásában.

Az, aki az elmúlt 5-10 évben a szabadúszó vállalkozói lét mellett döntött, jellemzően stabil anyagi háttérrel, megtakarításokkal rendelkezett, így könnyebben viselte az ezzel járó kockázatokat. Vagy főállás mellett, kisebb kockázattal, de akár több évnyi extra erőfeszítéssel építette fel a saját vállalkozását. A nehézségek és kockázatok ellenére az elmúlt néhány évben intenzíven növekedett a freelancerek száma Magyarországon is.

Azonban amit 2020 januárjában még 5-10 éves folyamatnak saccoltunk itthon, azt erősen befolyásolta a Covid-19. Bár számos tényező együttes erejéhez lesz hozzá szükség, de

megnyomhatjuk az időgépen a +5 év gombot.

A technológiai fejlődés és a társadalmi trendek már rég indolkolják a rugalmasabb munkavállalási formák elterjedését, csakhogy eddig nagyon hiányzott a hazai KKV réteg a puzzle-ből, különösen itthon. 

A KKV szektor szerepe a munka jövőjében

Magyarországon a kis- és középvállalkozások száma több mint 800 ezer, ami a hazai vállalkozások 99 %-a (KSH). Ez egy óriási piac a hazai freelancerek számára és még bőven van benne lehetőség. Eddig relatív kevés hazai KKV kísérletezett alternatív foglalkoztatási formákkal, rugalmasabb keretekkel. A 4-6 órás munkavégzés nagyon kevés helyen szült kölcsönös elégedettséget a munkavállalóval, a szabadúszókkal való együttműködést pedig a bonyolult jogi szabályozások és a jó gyakorlatok hiánya korlátozták. Most az a feladatunk, hogy minél több jó gyakorlat, tapasztalat szülessen az együttműködések során. Így tudjuk erősíteni azt a trendet, ami segíthet átbillenni a munka jövőjébe.

Azok a hazai vállalkozások (beleértve a multik magyar leányvállalatait is), ahol kiemelten fontos a jó minőségű szellemi munkaerő, ahol világosak a célok és felelősségi körök, valamint az elmúlt években lépést tartottak a technológiai fejlődéssel, relatív zökkenőmentesen vették a karantén okozta munkaszervezési nehézségeket és a home office-ra való átállást. Ahol jól sült el, ott megerősítést nyert az, hogy nincs szükség a napi szintű, közvetlen ellenőrzésre, hatékony lehet a munkavégzés rugalmasabb keretek között is. Innen egy újabb, de már nem olyan nagy lépés az, hogy a hagyományos alkalmazotti keretek is elmosódjanak, és ezek a vállalkozások felismerjék a freelancing előnyeit, ezúttal vállalati oldalról. Ezt a folyamatot tovább gyorsíthatja a recesszió és az emberi erőforrás költségek optimalizációja, ami a rugalmasan kezelhető munkavállalói létszám és a projekt alapú munkavégzés felé vezet. 

Bár a freelancerek foglalkoztatása első körben főként a fent említett modern, rugalmas vállalkozásoknál lesz valós alternatíva, a trend 5 éven belül elérheti azt a szintet Magyarországon, hogy a jelenlegi 2,5%-ról a freelancerek száma akár 10%-ra növekedjen, a felsőfokú végzettségűek körében pedig 30% fölé.

Kik és hogyan lesznek szabadúszók?

A növekvő kereslet által a freelancing vonzó tulajdonságai, mint a szabadság és rugalmasság megmaradnak, a kockázatai pedig mérséklődnek. Annak az alkalmazottnak, aki eddig is vonzónak találta a szabadúszó életformát, csak az ehhez szükséges képességeket kell erősítenie, hogy amikor eljön az ideje, élhessen a lehetőséggel. A pályakezdőknél pedig már évek óta komoly trend, hogy a szabadság és önmegvalósítás magasan felülír minden egyéb szempontot. Ezt a hazai freelancer közösségben is tapasztaljuk, nagy számban lépnek erre a karrierútra a huszonegynehány éves korosztályból.

A Covid-19 által súlyosan érintett iparágakban, mint a vendéglátás vagy a turizmus, az alkalmazotti biztonság illúziója óriási pofont kapott. Így közülük nagyobb arányban kerülhetnek ki szabadúszók. Azoknál, akiknek megmaradt a munkája, kettős a kép. Bár felértékelődött a biztosnak vélt havi fizetés és az alkalmazotti lét, de a stressz és a pandémia alatt rosszul kezelt helyzetek sok munkavállalót sarkalltak arra, hogy meglépjék a régóta tervezett felmondást. Bár a legtöbben végül csak munkahelyet váltanak, sokan kezdenek saját vállalkozásba, bedolgoznak máshova is és ezt a biztonsági lábat a későbbi munkahelyükön is megtartják. Aztán ha a második láb elég erős, felmondanak. Ez az egyik klasszikus út a szabadúszóvá váláshoz.

Másrészt azok, akik a szabadságot és rugalmas munkavégzést még egyáltalán nem tapasztalták meg a munkahelyükön, de a pandémia alatt nagyrészt home office-ban dolgoztak, most kivárnak, hogy végül mi marad meg ebből a rugalmasságból. Ha semmi, váltanak: munkahelyet és/vagy munkavégzési fomát. Jellemzően ők azok, akik összemossák a különféle fogalmakat, például a freelancinget a távmunkával, vagy a rugalmas munkavégzést a home (karantén) office-al. Ezért is készült ez a cikk, hogy segítsen kicsit a helyére tenni, hogy mi is a freelancer jelentése.

Az új belépők és útkeresők alaposan felhigítják a hazai freelancer piacot. Ne felejtsük el, hogy a szakmai felkészültség csak egy dolog, az ügyfelek elégedettségéhez szükség van a freelancerek azon jellemző tulajdonságaira is, ami versenyképessé teszi őket az alkalmozotti státusszal szemben. Ez a rugalmasság, felelősségvállalás, önálló munkavégzés és célkitűzés, eredményorientáltság és folyamatos önképzés, önfejlesztés. Ezt jól tudják a munkaadók is, hiszen éppen ezeknek a fókuszterületeknek a fejlesztésére megy el jelenleg a képzési büdzséjük jelentős része.

Ezeknek a hiánya akkor lehet gond, ha emiatt az alternatív foglalkoztatási formákkal kísérletező munkaadók rossz első tapasztalatokat szereznek. Végre kipróbálják, milyen freelancerekkel dolgozni, de összességében nem látják nagy előnyét. Jó hír, hogy ezek a készségek, képességek fejleszthetőek, de mint mindenhez, ehhez is idő és gyakorlás kell.

Coworking irodák: egy lépés előre, kettő hátra

Van még egy terület, aminek egyelőre homályos az itthoni jövője, viszont kulcsszerepe van a munka és munkavégzés jövőjének alakulásában, a tudásmegosztásban, kapcsolatépítésben. Ezek a közösségi irodák. Jövője egészen biztosan van Magyarországon is, de az, hogy mennyi igazán jó hely marad, a nagy irodaházak mennyire uralják majd ezt a piacot, illetve a vidéki városok döntéshozói mikor ismerik fel az ebben rejlő óriási potenciált (közösségépítés, fiatalok megtartása, okos város koncepciók), még nagy kérdés.

A rugalmas, helyfüggetlen munkavégzés és a freelancing trendjére épülő és azt erősítő üzleti modell egyértelmű térnyerése volt tapasztalható Magyarországon is a Covid-19 előtt. Már-már úgy tűnt, hogy a kínálat jóval megelőzi a keresletet. 2019 közepétől gombamód jelentek meg főleg Budapesten a definíció hiányában magukat coworking-ként aposztrofáló, kisebb-nagyobb (értsd 80 – 2000 m2 közötti) rugalmas irodapiaci szolgáltatók. 

Aztán jött 2020 márciusa és egy csapásra megszűnt az egyébként sem tolakodó kereslet a szolgáltatás iránt. A magánszemély ügyfelek (többnyire freelancerek) takarékoskodtak, kevesebbet költöttek s bár egyértelmű előnyökkel jár számukra a coworking (kapcsolatépítés, inspiráció, ügyfélszerzés), otthonról is tudnak dolgozni, nem létszükséglet számukra a külön iroda- vagy asztal bérlés. 

A másik célpiac a KKV és nagyvállalati szektor, azonban itt még sok edukációra és némi időre van szükség. Nyitottság, érdeklődés az alternatív megoldások iránt van, de a közösségi iroda egyértelmű előnyeit még sokat kell magyarázni itthon. Új dolog, kellenek a jó példák és gyakorlati tapasztalatok a KKV szektor úttörő szereplőitől. Másrészt a legtöbb potenciális B2B ügyfelet hosszú távú bérleti szerződés köti a korábbi irodájához.

Arra talán már mindenki rájött, hogy a 100% home office egyértelmű zsákutca (munkaadói oldalról), különösen egy olyan vállalkozásnak, ami nem a kezdetektől, tudatosan így lett felépítve. A jól körülhatárolható folyamatokat igen, de pl. az emberek vezetését, innovációt nehezen lehet egyik napról a másikra „távirányítani”. Viszont egy, a létszámnál jóval kisebb saját iroda, kiegészülve helyben, rugalmasan igénybe vehető coworking kapacitással jó irány lehet, ennek az elterjedése viszont még időbe telik. Ezt már nem biztos, hogy ki tudják várni azok a kisebb, hazai coworking irodák, akik valódi közösséget hoztak létre az elmúlt években és elősegítették a freelancerek közötti tudásmegosztást, tapasztalatcserét.

Nemzetközi vizeken

Csak úgy viszonyításképpen. 

Az USA-ban már 35%-nál tart a freelancerek aránya. Az adat még úgy is sokkoló, hogy a tengerentúli terminológiában más a freelancer jelentése, ebbe a körbe mindenki beletartozik aki függetlenül dolgozik,  például az építőiparban, személyszállításban (taxis) és szépségiparban (fodrász) dolgozók is.

Az európai freelancer definíció már jóval közelebb áll az általunk használthoz, viszont itt sem állunk jól statisztikákkal. A legfrissebb használható adat ebben a kutatásban található, mely szerint 2018-ban nagyjából 11 millió európai úszott szabadon, a munkaerőpiac 5%-a. 

Az Egyesült Királyságban már jóval több használható forrás létezik, köszönhetően egy, a témában igen aktív, független szakembereket tömörítő szervezetnek. Az IPSE évek óta gyűjti és elemzi a UK freelancereivel kapcsolatos adatokat, mely 2 millió freelancert tart számon az Egyesült Királyságban. Ez a teljes munkaerőpiac csaknem 6%-a. A számuk az elmúlt 10 évben megduplázódott.

A FreelancerBlog szerepe

Meggyőződésünk, hogy akár egy kisebb, de erős közösség is képes nagy hullámokat verni a munka jövőjének hullámzó tengerén. A kezdetektől feladatunknak tekintjük, hogy építsük, erősítsük a hazai freelancer közösséget és egy helyre gyűjtsük a szabadúszó életmóddal kapcsolatos tudást, tapasztalatot. A felhalmozott információk és a legfrissebb trendek a freelancerblog.hu cikkein, útmutatóin, interjúin, a Freelancer Frekvencia podcast adásain, különféle eseményeken és beszélgetéseken keresztül jutnak el egyre szélesebb körhöz.

Ha érdekelnek további hasznos infók, iratkozz fel a hírlevelünkre és irány a Freelancers in Hungary Facebook-csoport!

>> Érdekel a szabadúszás, de nem ismersz senkit, akit megkérdezhetnél róla? Esetleg vannak freelancer ismerőseid, te túl sok a cukormáz a történetükön vagy épp ellenkezőleg, elég sötétnek láttatják ezt az életformát? Számtalan kérdésed van, de nincs aki megbízható, objektív válaszokat adna rá? Jelentkezz egy 90 perces konzultációra, ahol segítünk tisztábban látni.

Hivatkozások:
KSH egyéni vállalkozások száma
TEÁOR kódok

Ne maradj le a friss hírekről!

A friss cikkeket, a legizgibb freelancer eseményeket és egyéb hasznos érdekességeket havonta 1x elküldjük a hírlevél feliratkozóinknak egy tartalmas, bullshit mentes emailben. Ha szeretnéd te is megkapni ezt a levelet havi 1x, itt iratkozz fel.

Platformokon táncolók – tanulmány készült a freelancerekről és gig workerekről

“Munkavégzés a platformalapú gazdaságban – a foglalkoztatás egy lehetséges modellje?” címmel jelent meg új  tanulmány a Közgazdasági Szemlében. A tanulmány egy átfogóbb kutatás első, bevezető jellegű anyaga, amelynek fókuszában a “platform”-munkavégzés van, ami alatt a szerzők minden olyan online munkaoldalt, hubot és sharing economy szolgáltatót értenek, mint az Upwork, a Toptal, az Uber, vagy akár a Netpincér. A teljes tanulmány itt olvasható, az alábbiakban pedig bemutatunk néhány érdekes részletet, alkalmanként kommentárokat fűzve hozzá gyakorló freelancer szemszögből.

Bevezető gondolatok

“Napjainkban – némileg leegyszerűsítve – a következő három megakrízist vagyunk kénytelenek kezelni: a Covid-19 világjárványt és annak nehezen felmérhető társadalmi-gazdasági és kulturális hatásait, a klímaváltozás rövid és hosszú távú kihívásait, valamint a digitális technológia (mesterséges intelligencia, robotizáció) munkaerőpiaci hatásait az ötödik ipari forradalom perspektívájában.”

Ez a szimpatikusan józan helyzetelemzés adja a tanulmány bevezetőjének nyitó sorait. A FreelancerBlogon mi magunk is meg vagyunk arról győződve, hogy a téma, amivel foglalkozunk, az egyik kulcskérdése az emberi társadalom közeljövőjének, csak ez még valamiért nem annyira mainstream gondolat, persze az ökológiai katasztrófa közelsége sem az. Mindenesetre a freelancerek hétköznapjainak vizsgálatával messzemenő következtetésekre lehetne jutni a kor legfontosabb kérdéseinek némelyike terén.

A bevezető folytatásában a tanulmány idéz egy megállapítást, ami szerint “a 21. század kapitalizmusának egyik legfontosabb új jellemzője a digitális gazdaság térnyerése, amelyben a siker kulcsát nem a fizikai infrastruktúra birtoklása, hanem a hálózatok és az immateriális javak kontrollja jelenti.” Irodaépületek és konferenciák helyett Slack-csatornák és hibrid meetupok jellemzik a 20-as években az élet és a munkavégzés kereteit, az igazán fontos dolgok a digitális térben történnek. Ennek illusztrálására a tanulmány bevezetője beidézi a legértékesebb amerikai cégek listájának változásait az elmúlt 20 évben, amit látványosan mutat be például ez a videó:

“Míg korábban a világ legértékesebb cégei között az olajipar óriásai domináltak, addig mára az adatipar mamutjai vették át a helyüket”.

A platformok valódi szerepe

„A platformot működtető vállalkozók nem egyszerű »közvetítők« (match-makers), hanem a piac tényleges létrehozói. Mint piacfejlesztők, a platformoperátorok nemcsak az egyéni tranzakciókat biztosítják, hanem meghatározzák és együttesen fejlesztik a platformalapú gazdaság egészének intézményi és szabályozási keretfeltételeit.” 

Nem csak arról van szó, hogy a platformok “összehozzák” a keresőket és kínálókat, hiszen a platform apró technikai részletein rengeteg minden múlik azzal kapcsolatban, hogy az érintett felek hogyan érzik magukat, hogyan élik meg a munkavégzés folyamatát, milyen lehetőségek és kockázatok rejlenek benne.

Az Uber és a Bolt fuvarmegosztó cégeken keresztül bemutatják, hogy “az intézményi és szabályozási keretrendszer kialakítását valójában nem a technológiai fejlődés határozza meg, hanem abban az érintett társadalmi szereplők aktív szerepet tölthetnek be”.

Egyébként mivel a gig economy idáig legfontosabb fejleménye Magyarországon az Uber érkezése és távozása volt, már csak azért is ajánlható a tanulmány átolvasása, mert a számos tanulsággal járó sztorit teljesen jól összefoglalja (egyébként nem hosszú, mindössze 15 oldalas az írás, nagyon gazdag forrásanyaggal).

Terminológiai kérdések

A tanulmány szerint “a gazdaság azon szegmenseit, amelyek teljes mértékben az infokommunikációs és digitális számítási technológiákon alapulnak, digitális gazdaságnak nevezzük.” Bennünk ekkor óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy a klasszikus humánszolgáltatásokon túl (pl. egészségügy) van értelme még egyáltalán az ilyen különbségtételeknek? Azt, hogy egy munka digitális vagy nem, az dönti el, hogy lehet -e szenzorokkal adatokat gyűjteni a munkavégzésről, és hát ma már konkrétan mindent fel lehet szenzorozni, minden tevékenységhez felhasználható minimum egy mobiltelefon.

 A digitális technológiák nem egyszerűen a munkavégzés módját változtatják meg, hanem számos esetben teljesen új üzleti modellt is eredményeznek és “ennek egyik megnyilvánulási formája a platformgazdaság”.

A tanulmány az alábbi ágazatokba sorolja a platformokat:

Szolgáltatók – Uber vagy Upwork, a kliensek és a szolgáltatók között teremtenek összeköttetést

Termékek – Amazon (online piacterek)

Információs – Google, Facebook

A platformalapú munkavégzés jellemzői (az Eurofound tanulmánya alapján):

1. A munkát online platformon szervezik,

2. A tranzakcióknak három szereplője van: a platformüzemeltető, a szolgáltatást megrendelő és a szolgáltatást végző (platformmunkás)

3. A szolgáltatást valamilyen probléma megoldása jelenti,

  • – amelyet speciális feladatokra osztanak fel (taskification),
  • – a feladatokat platformon keresztül szervezik ki,
  • – a kereslet szerepe domináns, a megbízások mindig egyetlen alkalomra szólnak

4. A platformok működése úgynevezett algoritmusalapú menedzsmenten keresztül zajlik, amely lehetővé teszi a mindenre kiterjedő adatgyűjtést és -adatbányászatot a platformmunkások tevékenységével kapcsolatban

Munkajogi kérdések

A tanulmány, megítélésünk szerint, helyesen mutat rá, hogy a sajtóban elterjedő “platformmunkás” vagy “platformfoglalkoztatás” kifejezések megtévesztőek és pontatlanok, mert semmilyen formális kapcsolatról nem beszélhetünk a platform üzemeltetője és a szolgáltató között, a megbízó és a szolgáltató között pedig még kevésbé. 

A tanulmány szerint az is problémás viszont, ha “vállalkozóként” aposztrofálunk valakit, aki sok esetben egyoldalúan a “platformból él”, elkötelezett egy bizonyos platform mellett. Gondolhatunk itt az Uber-sofőrökre, de arra is ismerünk példákat, amikor valaki olyan mértékben specializálja magát egy online munka platformra mint az Upwork, vagy a Fiverr, hogy akár a teljes megélhetését ezeken termeli ki. Ez egy függő viszony eredménye is lehet: amikor valaki elkezd egy platformon “darálni”, például megélhetési kényszer nyomása alatt, az csökkenti a lehetőségét arra, hogy diverzifikálja magát és más irányokba is továbbépítse a karrierjét. 

Ezt azzal együtt is fontos leszögezni, hogy Magyarországon mindenfajta saját jövedelmet csak egyéni vállalkozási formában lehet legálisan felvenni, de a szabályozási környezettel finoman szólva sincsen összhangban a platformmunka, hiszen ha valaki a jövedelmének akár 100 százalékát mondjuk Upworkön keresi, az elvileg szabályellenes foglalkoztatásnak minősülhetne egy katás vállalkozó számára. A nemzetközi hátterű cégeket talán kevésbé zaklatja emiatt a NAV, de mi van akkor, ha egy ügyes kőműves vagy villanyszerelő felkapottá válik a hazai fejlesztésű Qjobon?

“A platformalapú munka egyik legfontosabb jellemzője (…) annak sokfélesége, amelyben a legfontosabb szegmentáló tényezők a feladatok struktúrája, a képzettségi követelmények és a szolgáltatás természete. “

Elmosódó kategóriahatárok

A tanulmányban idézett források megkülöböztetnek:

1. személyes/fizikai szolgáltatásokat nyújtó platformokat (például Uber, Bolt, Airbnb, Wolt, Delivero stb.)

2. a személyes jelenlétet nem igénylő digitális szolgáltatásoktól (például Upwork, Guru, Cloud Factory, Amazon Mechanical Turk stb.). Ezzel összefüggésben kétféle munkaerőpiacról beszélnek: egyrészt online munkaerőpiacról, ahol a szolgáltatást digitális formában végzik, másrészt pedig mobil munkaerőpiacról, ahol a szolgáltatás személyes jelenlétet igényel. 

A tanulmány ezen a ponton nem hangsúlyozza, hogy ezek a határok sokszor könnyedén átjárhatóak, és a tendencia az, hogy ez a két vélt kategória egyre inkább összemosódik. Például tételesen említi később a “mobil” munkák között a nyelvoktatást, holott videókapcsolat segítségével ma már nem számít szokatlannak az, hogy online tartsunk nyelvórákat, vagy bármilyen oktatást – ezt Magyarországon is tömegesen tesztelhették a gyakorlatban az oktatási intézmények az előző hónapokban, több-kevesebb sikerrel. Az olyan hagyományosan élő találkozásokat igénylő szolgáltatások, mint az oktatás, a coaching, egyre inkább átmennek az online térbe. Ezek olyan tevékenységek, amelyeket a közvélekedés szerint lehetőség szerint jobb élőben végezni, de ha az egyéb szempontok (kényelem, gyorsaság, könnyebb egyeztetés, utazással töltött idő annulálása, stb) eléggé hangsúlyossá válnak, akkor az online lehetőség sokak számára jó megoldás tud lenni. 

2020 egyik nagy fejleménye a személyi edzők és jógaoktatók benyomulása az online térbe. Ez alapján a későbbiekben én nem tartom kizártnak a táncórák, vagy harcművészeti edzések részleges vagy teljes digitalizációját sem (Ez együtt jár majd a “home office”, mint konkrét otthoni irodai tér kialakítása mellett az otthoni edzősarok, dojo igényével is. Ismétlem, nem feltétlenül állandó megoldásokról van szó, de sokak számára ezek a lehetőségek nagyon realisztikus alternatívák lehetnek, részlegesen vagy teljes mértékben kiváltva az élő találkozás igényét).

A tanulmány a fenti két kategóriában további differenciálási lehetőséget lát a munkavégzés időtartamában és képzettségi igényében is:

 “Például az online piacon végzett mikrofeladatok (például számlafeldolgozás) rutinjellegük következtében viszonylag könnyen és gyorsan teljesíthetők, miközben a projekttípusú, rövidebb-hosszabb ideig tartó munkák magas képzettséget és kreativitást igényelnek (például mesterségesintelligencia-alapú algoritmusok készítése). Hasonló módon, a mobil piacra jellemző feladatok is többféle kategóriába sorolhatók: egyrészt vannak minimális vagy közepes képzettségi igényű személyes szolgáltatások (például ablaktisztítás), de találunk magas szakképzettséget feltételező interaktív szolgáltatásokat is. (…) A viszonylag egyszerű és minimális képzettséget igénylő munkát jellemzően mikrofeladatoknak hívják, miközben a közepes vagy magas képzettséget igénylő munkákat projektnek. Az alacsony képzettséget igénylő és minimális kereseteket biztosító úgynevezett mikrofeladatokat végzőket általában munkásoknak nevezik, ugyanakkor a platform közvetítésével magas képzettséget igénylő munkákat végzők szabadfoglalkozásúaknak vagy vállalkozóknak tekintik magukat.

Itt a tanulmány ingoványos talajra merészkedik, és talán nem a megfelelő óvatossággal. Az általunk ismert szakmédiában “gig worker” néven hivatkoznak az egyedi feladatokat platformokon elvégzőkre, és jól érzékeli a tanulmány azt, hogy itt sokszor speciális képzettséget nem igénylő feladatokról van szó (ablakmosás, adminisztráció, közösségi médiafelületek kezelése, alacsony szakmaiságot igénylő fordítások, stb) De éppenséggel, ritka esetekben, szoftverfejlesztői és egyéb komplexebb feladatokat is lehet “gig” platformokon és környezetben végezni, gondoljunk itt például alkalmazásfejlesztésre, az explainer videók teljeskörű elkészítésére, vagy marketingstratégia tervezésére. (Illetve itt emlékeztetnénk arra, hogy Magyarországon minden “gig worker” hivatalosan vállalkozó kell, hogy legyen, tehát innentől teljesen jogosan tekintheti és definiálhatja magát vállalkozónak).

Azt pedig csak óvatosan megpendítem itt, hogy például a TopTal egy magasan képzett, szakmájukban kiemelkedő szolgáltatói kört kínál az ügyfelei számára, de teljesen platformszerű keretek között. A magyar hátterű Techysium pedig kizárólag programozókat gyűjt, és őket köti össze külföldi megbízókkal, projektszerűen, jutalékos rendszerben. (Egyébként ha a LinkedInnek van egy erős innovációs szárnya és némi sütnivalója, akkor már régen ebbe az irányba fejlesztik tovább magukat: nem “állásokra” kellene embereket összekapcsolniuk, hanem projektekre. Ehhez a világ legerősebb adatbázisa áll a rendelkezésükre. Ehhez képest az utóbbi években az látszik, hogy csak a többi nagy közösségi médiahálózatot majmolják és egy “szakmai Facebook” irányba próbálnak menni. Az egyik haldokló dinoszaurusz próbálja imitálni a másikat, és ez nem sok jót ígér evolúciós szempontból.) 

A magasan képzett, és a képzettségüket szolgáltatások ellátására használó szabadúszókat “independent professional” címkével illeti a nemzetközi diskurzus. Ám ezeket a jellemzően diplomás szakértőket semmi sem riasztja vissza attól, hogy alkalmanként ők is vállaljanak platformmunkát, és teljesen változó az, hogy kinél éppen mekkora mértéket jelent az a jövedelem, amit “alacsony képzettséget igénylő” feladatok ellátásából keres. Arról nem is beszélve, hogy a nagyvárosi ételfutárok között is igen sok többdiplomás “független szakértőt” találunk, akik önszántukból egészítik ki a jövedelmüket ilyen módon. 

A helyzet az, hogy éles kategóriák helyett mintha egyre inkább potmétereket húzogatva alakítanánk ki a saját életünket. Itt most például arra gondolok, hogy ha valaki heti 3-4 napon, alkalmanként 3-4 órát biciklizik a városban, és lépcsőházakban rohangál fel-alá, annak edzőteremre már nem kell költenie, és meglehetősen jól egyensúlyozza ki az ideje többi részét kitevő ülőmunkát és magas mentális koncentrációt igénylő feladatokat. És ezért nem fizet, hanem neki fizetnek… persze nem feltétlenül olyan órabérrel, mintha az asztal mellett töltené ezt az időt is, node itt más szempontok is közrejátszanak: a mozgás, az egészség, a szellemi frissesség, a változatosság, az inspiráció, az időbeosztás optimalizálása.

Ha valaki számára nagy élményt jelent a főzés, az ékszerek gyártása kézműves módszerekkel, vagy a közösségi vidéójátékozás, akkor mindezt akár monetizálhatja is, a technikai eszközök erre már megvannak. Ezért is lenne fontos minden munkaszociológiai kutatást úgy keretezni, hogy

tudomásul vesszük, dokumentáljuk a “munka” fogalmának jelenlegi elbizonytalanodását is,

és vizsgáljuk ennek a folyamatnak a háttérjellemzőit, mert úgy tűnik, hogy fundamentális kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, ahogy az emberiség az életét élte, nagyjából az első két ipari forradalom korszaka óta egészen a 2010-es évekig. 

Arra pedig még ki sem tértem, hogy a “független szakértők” magas képzettséget igénylő projektjeinek elvégzése közben akadnak adminisztrációs és egyéb, speciális tudást nem igénylő feladatrészek is. Sokan ezeket ki is szervezik… de nem mindenki tudja ezt gazdaságosan megtenni, és inkább elvégzi saját maga. A “projektek” végrehajtása és a “mikrofeladatok” elvégzése egyre kevésbé jelent életvitelbeli különbséget.

Melyik ajtón menjek be?

A FreelancerBlogot mi hárman, az alapítók, valószínűleg elsősorban az “independent professional” rétegnek szántuk és szánjuk, amellett, hogy én magam is éltem egy ideig kizárólag platformmunkából, néhány évvel ezelőtt. A kezdetektől fogva érezzük, hogy ezer szálon kötődünk minden vállalkozóhoz, cégvezetőhöz és “platformmunkáshoz”, mert több közöttünk a hasonlóság, mint a különbség. Az alkalmazotti lét az, amitől az életmódunk markánsan különbözik, de kizárólag jogi értelemben, mert az elmúlt években a munkaadók is egyre flexibilisebb kereteket adnak a munkavégzéshez, szektortól függően. Illetve van még egy komoly különbség, ami viszont inkább sajnálatos. Ahogy a tanulmány fogalmaz:

“A platformalapú munkavégzés maximálisan individuális karakterű, és foglalkoztatási jellemzői csak kivételes esetekben garantálják a minimális foglalkoztatási biztonságot és védelmet. (…) A bináris szabályozás megközelítésében a platformmunkás vagy „alkalmazotti státus” birtokában teljes munkajogi védelemben részesül – miután a munkatörvénykönyv rendelkezési hatálya alá tartozik –, vagy „önfoglalkoztató” (vállalkozói) státusban minden jogi védelmet nélkülöz, és a polgári törvénykönyv szabályozása alá tartozik.” Kérdés, mennyire üdvözlendő az, hogy már többszázezren vannak Magyarországon a katások, illetve közülük hányan választják kényszerből a vállalkozást, mint életformát.

Fényesebb a láncnál… a kalitka?

Magyarországon katásnak lenni annyit jelent, hogy “nem kérünk semmit, és nem kapsz semmit”. Az állam felé fizetjük a Katát, az önkormányzatnak a Hipát, a kamarai tagságot, ezért cserébe olyan jövedelmet vehetünk fel legálisan és maximum, ami alkalmazottként nagyjából a középvezetői szintet érheti el, bruttóban. Cserébe vállalkozóként minden egyes ügyféllel egyenként kell kialkudnunk a munkavégzés kereteit: mennyiért dolgozunk, mikor vagyunk elérhetőek, hogyan kezeljük a szabadságot vagy betegséget (táppénzünk nincs, fizetett szabadságunk természetesen nincsen). A védőháló “valahol” azért létezik még, csak nem ránk érvényes. A munkáltató nem zsákmányolhat ki minket, mert nem vagyunk jogilag hozzákötve. Az egzisztenciánk állandó bizonytalansága számunkra a normális létállapot, nem ijedünk meg attól, ha félbeszakad egy projekt. Attól viszont konkrétan semmi sem véd meg minket, hogy saját magunkat zsákmányoljuk ki. Ha viszont túl sokan zsákmányoljuk ki magunkat, akkor az lerontja a piaci értékünket, lenyomja a munkánk értékét. A jelenlegi munkaerőpiaci helyzetben sok cég nyitott az alvállalkozók alkalmazására. Talán, mivel a társadalmaink öregszenek, ezért a munkaadókon van most a nyomás, nem rajtunk. De ha csak egy pillanatra megváltozik a globális gazdaság széljárása, vagy a kormányunk hozzáállása, akkor százezrek megélhetése kerülhet veszélybe. Ezek azok a témák, amelyekkel a freelancerek, digitális nomádok csillogó, sok utazással és élmények hajhászásával járó életmódjának képét közvetítő felületeken ritkán lehet találkozni. És ezért lenne jó, ha a kutatások alaposabban elmélyednének azokban a kérdésekben, amelyeket a freelancerek sem szívesen tesznek fel saját maguknak.

A tanulmányban tehát legalább a probléma felvetésének szintjén találkozhatunk ezzel a témával, és ez üdvözlendő. Reméljük, a későbbiekben a kutatók feltárják azt is, hogy hol tart, milyen reményekkel kecsegtet a mai, digitális gazdaság vállalkozóinak önszerveződése, akármilyen platformon is létezzenek ők.

Borítókép: Kai Pilger

Egy szokatlan év szokatlan értékelőjének szokatlan értékelése

Papp Gábor személyes évértékelő posztjai valószínűleg a The Pitch legolvasottabb anyagai közé tartoznak. A cikk megállapításai fontos globális trendeket mutatnak be egyéni, családi és üzleti szinten is. Hogyan kell kommunikálni akkor, amikor nem tudsz mit mondani? Mi az online térbe tolódó konferenciák tanulsága? Miért van reneszánsza a “csináld magad!”-kultúrának? Miért nem aktív Facebookon a Pitch? Írásunkban összeszedtünk pár kulcsgondolatot az évértékelőből, hozzáfűztük a saját tapasztalatainkat, és a végén megkérdeztük Gábort is. Ennyit rólad, 2020.

Nyilván a produktivitás egyik hazai csendes gurujának számító Papp G számára sem alakult úgy 2020, ahogy eltervezte. Ezért is felemelő olvasni azt, amikor megkapó őszinteséggel számol be arról, amikor eluralkodik az üvöltő káosz. Érdemes végigolvasni, mi most csak négy főbb olyan üzenetet szeretnénk belőle kiemelni és megkommentálni, ami szerintünk különösen fontos.

1. Először csendben kéne maradni

A lockdown hatásai totálisan máshogy jelentkeznek a különböző élethelyzetekben lévő embereknél. Sokkoló és bénító erejű volt átélni azt, hogy özönlenek ránk a jótanácsok és megmondások olyan emberektől, akik mintha teljesen másik mozit néznének. Gáborék két kisgyermekkel kényszerültek karanténba vonulni tavasszal, egy olyan helyzetben, amikor csak az ellentmondásosság volt állandó.

A cikkében ezt írja: “Így március-májusban gyakorlatilag az őrület és káosz valamint a teljes mentális kiégés határán egyensúlyoztunk. Vagy én dolgoztam, vagy a feleségem Kitti. Egyszerre ketten soha nem tudtunk. De amikor dolgoztunk, az se az elmélyült fókusz munka volt. Embert próbáló volt ép ésszel végigcsinálni ezt az időszakot. Itt pedig elképesztően nagy szakadék alakult ki, főleg azok között akik gyerekkel és akik gyerek nélkül futottak bele az egész helyzetbe.

(…)

Ha online téren dolgoztál, akkor 2020 egy rakéta év lehetett neked. Ha nincs gyereked és napi 24 órát tudtál végre meeting és utazás nélkül tölteni, akkor ezt emeld négyzetre. De ha elvesztetted a munkád, gyerekek maradtak a nyakadon, lassan elfogyott a megtakarításod, akkor meg csak néztél, hogy ezek miről beszélnek itt, hogy “lehetőség”, meg “motiváció”, meg hogy “tanulj új dolgokat”, hisz te épp túlélni próbálsz. Nem önmegvalósítani. Ezen a téren a közösségi média pedig szerintem mérhetetlen károkat okozott a 2020-as évben.

2020 egyik fő tanulsága, amit 21’ januárjában igazán szépen illusztrált a Capitolium “ostroma”, hogy muszáj hátrébb tenni egy lépést, venni egy mély levegőt, és átgondolni, hogyan is viselkedünk az online térben, pontosan hogyan használjuk, mire, és mit kezdünk az onnan érkező információkkal. Ez vonatkozik a FreelancerBlogra, a The Pitchre, és minden online szereplőre is: tudatosítani kell a személyes felelősségedet abban, hogy milyen hullámokat keltesz a digitális térben.

2. Az “online esemény” nem pótol semmit

Gábor három nagy, nemzetközi konferencián vett részt tavaly előadóként, ebből szerencséjére a SEO Zraz még februárban volt, úgyhogy arra el is tudott menni. De Brighton és Portoroz helyett már maradt a laptop… és nem volt maradandó élmény. Gábor szerint az élő online esemény zsákutca, és hajlok rá, hogy igaza van, vagy legalábbis nem érdemes máshogy tekinteni egy online eseményre, mint egy videó nyilvános felvételére

A két konferencia az online események két különböző, fő típusába esett: az angolok előre felvett előadásokat tettek adott időpontban elérhetővé, a szlovénok élőben streameltek. Az első verzió feszes volt és profi, a második full káosz és mentális nyomasztás.

A Freelancer’s Weeket mi is hatalmas lelkesedéssel raktuk össze őszre, és mire eljött a megnyitó időpontja, addigra megint “záródnak az ajtók” helyzet lett. A hibridre tervezett (élőben is látogatható és online közvetített) eseményekből többnyire tisztán online verzió lett. Annyi eszünk volt (mivel meghallgattuk, mások hogyan csinálják), hogy HD-ban, fényekkel, profikkal felvettünk minden előadást és panelt, előre, és szuperjó bónusz volt minden programpont lejátszása után az élő Q&A, amit viszont nem tudtunk a rögzített anyaghoz utólag hozzácsatolni, ez még egy fejlődési lehetőség. Nem bánjuk, hogy megcsináltuk: ebben az évben és hónapban ezt kellett csinálni és pontosan így. De szerintem a műfaj ebben a formában nem lesz maradandó. A FreelancerBlog eseményeinek történetében a Week kezdőlapja érte el a legnagyobb látogatottságot, amit valaha bárhol generáltunk, de a jegyeladások konverziója alig érte el az 1 százalékot, aminél sokkal jobbhoz vagyunk szokva, mert jól meghatározott célközönséghez szólunk. 

Gábor ezt így foglalta össze saját oldaláról:

Tanulság: ami mind a két eseménynél hiányzott az maga a rituálé, hogy utazol, új helyet és embereket ismersz meg. Eszel, iszol, beszélgetsz. Új élményekkel gazdagodsz, rácsodálkozol a világra, meg persze csalódsz dolgokban. De közben 1-2 nap alatt akár 2-3 hónapra előre is feltöltődsz. Nah most ezekből semmi nem lett. És emiatt is mondom azt, hogy a csak online események hosszú távon nem jelentenek megoldást. Főleg egy Coviddal sújtott időszakban.

Egyszerűen nem tudják hozni azt az élményt, amit a fizikai események. Hiába olcsóbb, hiába érsz el több embert. Nem ugyanolyan. És nem lesz elég jó.

Az “online esemény” jövője szerintem valami olyasmi, mint a TED. Időben korlátlan, fix plaform, folyamatosan töltődő tartalommal, esetleg tömbösítetten, de az időbeliség túllihegése értelmetlen. 

3. Az IRL dolgok felértékelődése

Gábor nagyon komoly belső felújításokat végzett el otthon és az irodában is 2020-ban, illetve elmerült a barbecue és pizzasütés gyönyöreiben is. Mindezt saját bevallása szerint nagyjából nulla “szakmai előélettel”. Csak mert kedve volt hozzá. 

Mindez nem arról szól, hogy az emberek a bezártságban “elfoglalják magukat”, mivel, ahogy fentebb láttuk, nyugis elvonulás helyett inkább őrjítően stresszes tűzoltást jelent a karantén időszaka, sokak, talán a többség számára. A Covid sok mindent felnagyít és felpörget: hatalmasat fejlődött mindannyiunk nyitottsága a távmunka és a rendszeres távkommunikáció iránt. De a digitális térben tobzódás közben mindenkinek szétégette az agyát. Ennek nem csak mentális, lelki, hanem fiziológiai vonzatai is vannak. Felértékelődik minden, ami analóg, ami “IRL” (In Real Life). Ez az a folyamat, ami a bakelitlemezek XXI. századi másodvirágzása mögött is van. Kertészkedni, főzni, színezni, festeni, zenélni, ruhákat varrni akarunk, egyre többen, minél intenzívebben dolgozunk és szórakozunk a virtuális térben, annál jobban részt akarunk venni az anyagi világban is. Ez létszükséglet, és a Covid másodlagos hatásai közé tartozik az, hogy csomó embernek segít ezt felismerni.

Ez a trend tettenérhető a kézműves ékszerek és kismanufaktúrás divatcikkek, a házias gasztronómia területein, és 2020-ban megvoltak az olyan vicces anomáliák is, mint a Rílmelós, a reklámügynökségi szövegíró, aki a segédmunkás-életben váratlan értékeket talált.

Nekem legalábbis ez a megfejtésem – nem egyszerűen “öregszik” Gábor, hanem a világ is lassan megváltozik, és az első 20-30 év óriás rálelkesedése után a digitális térről is kezd kiderülni, hogy csak egy újabb színesen villogó játék és munkaeszköz. Nem csoda, nem világmegváltás, nem cseréli le a valódi életet, csak jobb esetben dinamikusabbá teszi azt az automatizációs és instant kommunikációs fejlesztéseknek köszönhetően. 

És persze megvannak az árnyoldalai is. Erről szól a következő pont.

4. A közösségi média jelenlegi formája az utolsókat rúgja

A Covid ebben is segítségünkre volt – 2020-ban minden eddiginél jobban reflektorfénybe került, hogy a Facebook-Instagram dominálta nyugati kultúrkör fenntarthatatlanná vált, és halálos veszélybe sodorta társadalmainkat.

Gábor a “partvonal mellől szotyizva” nézi, hogyan “őrjíti meg és fordítja feje tetejére a Facebook a világot”. A közösségi média a hipervalóság legfontosabb platformja, amin hamis világképek bontakoznak ki előttünk, amelyek viszont képtelen elvárások és nettó őrültségek formájában visszahatnak a valódi valóságunkra, destruktívan, felemésztően, és kezelhetetlenül. Mikroszinten is megmérgeződtünk, már észre sem vesszük, hogy hazudunk, magunknak is, hiszen kulturális kóddá vált ez a viselkedés, amit Gábor így tapasztal:

“Másrészt meg borzasztóan romboló és káros sokaknak ezeket olvasni, mert a valódi harcok és kudarcok kimaradnak ezekből a sorokból. Csak a szép és csillogó van kirakva az ablakba. Igazából csak a likevadászat megy. De a problémákról és a nehézségekről egy szó sem esik. Egyre gyakrabban futok bele álszent, vagy épp konkrét hazugságokba a közösségi térben. Mert mondjuk ismerem az adott az illetőt és tudom, hogy amit ír az nem igaz. Közben meg értetlenül állok előtte, hogy ezt meg mégis miért kell megírni? Vagy miért így?”

Az ellenállás értelmetlen, rövid- és középtávon a levonulás tűnik az egyetlen értelmes megoldásnak. 

A közösségi média nem közösséget teremt, hanem a szociális összetartozás hamis illúzióját nyújtja. Ahelyett hogy összekapcsolna, inkább atomizál. Egyrészt mert ellenéteteket szít és “polarizál”, másrészt mert sokan csak az érme egyik oldalát mutatják be. Vagy néha nem is a saját érméjüket mutatják be, hanem bekamuznak egyet. Nehéz ezt mindennap látni, és főleg azt, hogy a hamis képnek mennyien bedőlnek. A folyamatos harc és “beszólok neki hogy ejnye már” helyett én inkább a kivonulást választom, ami össz-társadalmi oldalról biztosan nem a legjobb megoldás, de saját oldalról mégis hatékony.

Gábor írásában ez a blokk az egyik leghosszabb, legőszintébb, és talán legjobb rész, gyanítom, hogy kicsit saját magát is meglepte vele. Persze ezen a ponton azonnal megkerestem a The Pitch Facebook oldalát, hogy lássam, bort iszik-e a mester, ha bizniszről van szó, miközben személyesen meg vizet prédikál. És azt láttam, hogy a The Pitch jelen van ugyan Facebookon, de a posztok között akár hónapok telnek el. Ez konkrétan vegetálás, ezt mindenki tudja, aki kicsit is konyít a Facebook-marketinghez. Csak azért van, hogy legyen, de nyilvánvalóan nagyjából nulla a szerepe a The Pitch saját marketingmixében. Az egyik legelismertebb magyar digitális kommunikációs szakmai blogról beszélünk. Ha a social csatornát gyakorlatilag kihagyják, akkor vajon csak SEO-ból és e-mailekkel működtetnek egy olyan üzemet, ami az üzleti leadek mellett kurzusokra, jelentős webes forgalomra épít?

 Megkérdeztem Gábort, hogy mi a véleménye arról, hogyan lehet ezeket az egyre toxikusabb felületeket hanyagolva sikeres üzleti kommunikációt folytatni. Ezt válaszolta:

“Az idei évértékelőmben volt a leghosszabb a social-t érintő rész és kritika. De aki követi az évértékelőket az tudja, hogy már 2-3 éve ugyanezt írom, csak korábban kevésbé hosszan. Meg kevésbé határozottan. De idén eljutottam oda, hogy felesleges bent tartani. Ezt ki kell írni. A trükk viszont itt az volt, hogy ezt nem a közösségi média felületekre írtam meg, hanem egy sajátra. Ezt csak az olvasta, aki nálam akarta ezt elolvasni. Meg aki eljutott ehhez a részhez az egyébként elég hosszú cikkben. És pont ez a mentális váltás volt, amit nagyjából 4 éve meghoztam céges szinten is. Saját felületet építünk. Saját eléréssel. Ennek az alapja a blog és az email lista.

Én saját magamat nem érzem hitelesnek social mediában, mert nem szeretem ezeket a felületeket. Se nézni, se használni. Nem vagyok már Facebookon, nincs Insta fiókom, TikTok meg Snapchat appot még soha nem is láttam élőben, nemhogy használtam volna. Mivel a céges kommunikáció social részét a kezdetektől én csináltam, ezért adta magát a lehetőség, hogy ezt is minimál szinten toljam.

De ezt két dologgal ki kell egészíteni.

Egyrészt olyan területen dolgozunk, ahol ezt meg lehet tenni. Bár digitális téren mozgunk, de fő fókuszunk az írott tartalom és a SEO. Nem Facebook kampányokat csinálunk, vagy videós anyagokat. Ezért megtehetjük, hogy a SEO-ra, az írott tartalomra és az emailre koncentrálunk.

Másrészt közben minimálisan használjuk azért a socialt, de kizárólag “konverziós céllal”. Amikor képzés akciók vagy kampányok vannak, akkor évente 1-szer, vagy max 2-szer futtatok fizetett hirdetést 4-5 napig. Ez abban segít, hogy eljusson az üzenet a célcsoporthoz. Ráadásul ez a legjobb ajánlat az évben. Nem bombázunk senkit semmivel Facebookon, csak egyszer a legjobb ajánlattal. Emellett a saját cikkeket organikusan megosztjuk, 1-2 havonta, ahogy születik valami, hogy eljusson olyanokhoz is, akik “Facebook first” életet élnek. Sokan vannak ugyanis akiknek az email nem elsődleges infoszerzési csatorna. Ezért minimál van értelme csinálni a Facebookot. De ennyiben kimerül a Facebook használatunk. Nagyon tudatosan. A mottóm az, hogy “nem osztunk meg”. Se tartalmat, se embereket. Igazából ezért “vonultunk ki Facebookról” sokakkal ellentétben.

Ez persze azzal is jár, hogy nagyon sok olyan követőtől, érdeklődőtől elesünk, akik például nem hajlandóak feliratkozni egy hírlevélre. Vagy ha megkapják akkor meg nem nyitják meg. De nekünk ez nem gond, ezt az árat vállaljuk. Emberileg és üzletileg is.”    

Végkövetkeztetés nincs, hiszen ez egy évértékelő (értékelője), olvassátok el az eredeti cikket, mert az éves tervezéshez alapból számos jó tippet és gondolatot ad, az aktuálisan érvényes egyéb meglátások mellett is. 

Talán annyit még, az írás alapján kirajzolódik egy makró trend, amit mi is alá tudunk támasztani: ne várd ugyanazt, ami volt, és állj készen bármire. Növeld a rezílienciádat saját életedben és vállalkozásodban is, szokj hozzá ahhoz, hogy a továbbiakban valószínűleg nem lesz olyan, hogy “megszoksz” valamit. Kérdőjelezd meg a status quót, és ne nyugodj bele, ha valamit rossznak érzel: cselekedj, amit tudsz, a saját területeden, vállalkozásodban és életedben. A folyamatos alkalmazkodás évtizedei következnek.