A coaching néhány év szendergés után hatalmas buzzword és divat lett Magyarországon is, telítődik a piac, de mégis: a jó coach mindig elkél! Ebben a cikkben azt vizsgáljuk, hogyan tud egy a coaching iránt érdeklődő freelancer nekilátni ennek a gyönyörű, másokat fejlesztő tevékenységnek.

“A coachok öt százaléka él meg a coachingból.” – dobta le a verbális atombombát Levendel Áron, a KAPTÁR ügyvezetője, a zsúfolásig megtelt Kaptár Happeningben rögtön, a Freelancer Fridays Meetup 2018. május havi alkalmának nyitó szakaszában.

Az adat nem elriasztásra szolgált: Áron arra hívta fel a figyelmet, hogy a coaching is hasonlít a kreatív szakma soft skillekre alapozott szakmáihoz abban, hogy a legritkább esetben jelent kizárólagos bevételforrást valaki számára, mint ahogy viszonylag kevesen élnek meg csak írásból, csak fotózásból, vagy csak projektmenedzsmentből – a jellemző az, hogy a szabadúszók számos kapcsolódó területen nyernek tapasztalatot. A coachok többsége valamihez ért, és gyakran az ezen a területen dolgozó kollégákat “edzi”, melléktevékenységként.

Ebből sejthető, hogy a coaching, mint a szabadúszás általában, a tevékenységeink diverzifikálásaként indul el. Azaz már akkor és úgy érdemes elkezdeni foglalkozni vele, amikor még nem ebből élünk, és lassan növelni az ebbe fektetett energiát.

A szolgáltatáscsomag szélesítése nem ördögtől való: az est másik vendége, Pottok Judit, a Y2Y Coaching csapatának tagja jelenleg is egy nagy multinál HR-es, a személyzetis karrierhez nyilván szervesen tud kapcsolódni a coaching. Náluk előfordul, hogy a HR-es szakképzettségük miatt valaki karriertanácsot is kér a coaching során. Ezt sokáig nem vállalták, de egy idő után elkezdtek kísérletezni azzal, hogy a tisztán coaching találkozót válthatja egy tisztán karriertanácsadós alkalom is, extra termékként. De ezt már csak akkor vállalták be, amikor megvolt a rutin, amihez pedig valahogy fel kellett építeni az ügyfélkört: az ő esetükben a tartalommarketingre került a fő hangsúly:

“Az első ügyfelek könnyen jöttek mert volt tanulócsoport, a későbbi ajánlás reményében és a gyakorlat miatt pedig őket még ingyen vállaltuk. De egyértelmű volt, hogy kelleni fog valami az ismertté váláshoz, a cégeknél bejelentkezés önmagában nem lesz elég sikeres. A blog tűnt megfelelő lehetőségnek, mert lehet munka mellett csinálni, és mert a céges tapasztalatainkból merítve volt egy csomó sztorink.” – mesélte Judit.

Freelancerblog - A coaching üzleti oldala beszámoló
A coaching üzleti oldala a KAPTÁRban

A Y2Y blog holdudvara már elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy Juditéknak viszonylag gyakran mondják az új érdeklődők: “az eleje óta olvasom a blogot, de most írtatok valami olyat, amitől még mindig nem tudom ugyan, hogy kell -e nekem coach, de akarok veletek beszélni erről…”

Bár sokan a coaching szakma felhígulásán lamentálnak, lehet, hogy a magyar piac most érik be igazán, a Y2Y-osok konkrétan a saját korosztályukra fókuszálnak. Judit szerint “felnőtt egy olyan generáció, aki nem várja meg, hogy a cége kifizesse neki a coachot”. Erre utal az a meglepő fejlemény is, hogy az ügyfeleik fele már magánember és magáncélokra keres coachot, a céges coaching tehát már messze nem dominál a szektorban.

A harmadik beszélgetőpartner, Tölgyessy Zsófi szinte mindenben a Y2Y ellentéte. Ő maga nem klasszikus Y generációs, ő már egy sikeres multis karrier után, a kiégéstől tartva váltott a freelancing, a helyfüggetlenség, a coaching irányába.

“Az első lépés, hogy merd elmondani, hogy ezzel foglalkozol…” -emlékezik vissza a kezdetekre Zsófi, amikor még gyűjtötte a bátorságot ahhoz, hogy másoknak nyújtson segítséget. Szakmai rendezvényekre járt, ahol az első érdeklődők az ő saját története, a marketingvezetői pozícióból kiugrás; a világnak nekiindulás miatt vonzódtak hozzá, kapcsolódtak vele – ez keltette fel az emberek érdeklődését, ez volt az, amit nyújthatott másoknak, akik esetleg ugyanazt érezték, amit annak idején ő is: hogy minden “megvan”, de valami mégis hiányzik…

Az elinduláshoz ő maga is ezt tanácsolja: “azt nézd meg, hogy te kinek akarsz segíteni, mert ha azt nézed miben van a pénz, az vagy üzleti vagy magánéleti szempontból sikertelen lesz”.

A párban elinduló Y2Y-osokkal szemben ő egyedül dolgozik, de nem egyénekkel, hanem csoportokat szervez: “amikor hat vállalkozó egy térben ötletel, az meghatványozza a munkámat”.

Ő a csomagokra alapozott, “amerikai típusú árazásban” hisz, mivel “óradíj alapon úgysem élsz meg, másrészt elkötelezed az ügyfeleidet a folyamat mellett – különben mindig lesz kifogás, hogy miért nem megy el”.

Zsófi tehát a csoportos munkára alapozott és a csomagszerű modellt alkalmazta, ezen az úton érte el első sikereit, és ebből tudott továbblépni abba az irányba, amely egy online program kidolgozásához vezetett.

“A saját üzleti szemléletem messze áll a hagyományostól – de nálam ez működött.”

Nála egyébként is fontos cél volt az online megoldások kiépítése, hiszen ő már nem adná fel helyfüggetlen életmódját: az üzletnek az ázsiai utazások közben is működnie kell.

Áron arra emlékezteti a közönséget, hogy a problémának általában semmi köze nincs a megoldáshoz, a probléma analízise, feltárása és megértése felesleges, ha a cél az, hogy valakit eljuttassunk valahová: ezért is nem terápia a coaching, és ezért fordulhat elő gyakran, hogy akár egyetlen ülés alatt olyan áttörést érnek el, ami átlendíti az ügyfelet, és innentől már saját maga képes kitűzni a célokat, illetve erőforrásokat rendelni hozzájuk: van bizalma abban, hogy eljut oda, ahová tart.

Levendel Áron, az eseménynek helyt adó KAPTÁR vezetője (a Freelancer Blog követői itt olvashatták vele készült interjúnkat a coworking jelenéről és jövőjéről) a Solutionsurfers színeiben foglalkozik coachinggal, most már csak ajánlás vagy felkérés útján, hiszen ideje nagy részét lefoglalja a KAPTÁR vezetése.

“Erre persze nehéz üzleti modellt építeni…” jegyzi meg Áron, hiszen ha eképpen túlnyeri magát a coach, akkor rögtön el is veszíti az ügyfelet. Áron szerint 3,5 az átlagos ülésszám, a leggyakoribb pedig 1. Így persze a csomagajánlat nem tud működni. Ha egy vállalat szeretne 10 alkalmat rendelni, Áron gyakran visszajelez, hogy nem tudja megígérni, hogy valóban 10 alkalom lesz belőle: ha 2-3 alkalom után mindketten úgy gondolják hogy kész vannak, akkor nem érdemes tovább összeülni. Erre egy lehetséges megoldás az, ha az elmaradó alkalmaknak csak a felét fizeti ki az ügyfél, így mindenki nyer.

Judit szerint ez generációs jelenség is, az ügyfelek egyre tudatosabbak, ezért egyre gyorsabban érik el amit szeretnének. “Amikor valaki ráérez, akkor rendesen dolgozik is, nem kell kézen fogva vezetni már 4-5 alkalom után.”  

A meetup kérdés-válasz szekcióját két téma dominálta. Az első az online kommunikáció masszív zajának problémáját járta körül: Zsófi és Judit is a konzisztens, nem feltétlenül nagyon gyakori, de állandó ritmusú tartalomkészítésre helyezte a hangsúlyt, mert a kitartás az egyik dolog, amivel ki lehet emelkedni a médiazajból, illetve szerintük a Facebook a kiváló targetálási lehetőségei és relatíve gazdaságos hirdetési megoldásai miatt jelenleg kihagyhatatlan minden szolgáltató freelancer számára.

A szakma jövőjét tekintve pedig, Zsófi szerint, “minden ember mellé kéne egy coach”, korunkban dinamikus változásokra van szükség az életünkhöz való hozzáállásban, és emiatt a lelkiismeretes segítők szerepe csak fokozódni fog a közeljövőben.

MEGOSZTÁS
Freelance copywriter, blogger, ghostwriter, storyteller. A szabadúszást az önellátó kertészkedéssel ötvöző életformát teszteli a Börzsöny egyik völgyében.