Horrorból a sci-fibe: így tettem túl magam a freelancerség egyik legnagyobb paráján

Szakadó esőbe lépek ki a buszról, és a pláza felé indulok, jókora pocsolyákat és az őszi kerékvágásba visszazökkenéstől durcás arcú munkavállalókat kerülgetek. A pláza belső tere sápadt neonfénnyel van tele, emberek még alig. Ásítok. Hajnali 10 óra. 

Normális esetben ilyenkor a második kávémat iszogatva ülök az ergonómikus székemben, és valamilyen tartalomfogyasztással készítem fel magam a nap első kreatív feladatára.

De nem ma.

A megbeszélt emeleti kávézó helyén furcsa, műanyag állatkertet építenek csavarpisztolyos munkások. A telefonomra sandítok, hogy újrakalibráljuk a találkozót: egy nem fogadott hívás. A könyvelő már itt van. Természetesen halálpontos.

Hosszú évek óta vagyok katás, amióta marketinges karrieremet feladva ghostwriterkedésbe fogtam. “A katához nem kell könyvelő.” – írta az internet népe fölényesen. A Munkaügyi Központ pároldalas brossúrái érzésem szerint már önmagukkal is ellentmondtak olykor. De nem aggódtam – fizetem az ötvenezret rendesen, a bevételi határ nem fenyeget: mi bajom lehet?

Egy ideig magabiztos voltam a kockás füzetbe vezetett bevételeimmel meg a számlatömbömmel, habár az amerikai, ausztrál, vagy éppen orosz megrendelőim számára sokszor csak magamnak írtam meg a számlát, mert sosem adták meg az adataikat. A gig economy nem a transzparenciáról híres. Amíg megjön a pénz, nem kell tudnom, hol laknak. Sokszor azt sem tudom, mi a rendes nevük. Bármelyik random nicknévből lehet megbízás többezer dolláros fikcióra, vagy tematikus sorozatra egy szakmai blogon.

De azt elég hamar elkezdtem sejteni, hogy a PayPal és a bankszámlám közötti random pénzforgalom nem teljesen elégíti ki a formai követelményeket.

A kata előtti életemben volt már éppen dolgom könyvelőkkel, ha nem is ügyfélként. Nem kívántam vissza az élményt. Félig felújított, aztán valahogy úgymaradt családi házba kellett menni, az udvaron vegyszereshordók és régi autógumik. El a láncra vert, dróthálós kennelbe zárt, torkaszakadtából ugató keverék mellett, fel a padlástérig egy bizonytalan falépcsőn, ahol két meghatározhatatlan korú, kötöttpulóveres asszony ült a barnásszürkére mocskolódott monitorok előtt, amin valamilyen hypertext-alapú, minimum 20 éves szoftvert bűvöltek, miközben egészen nyomasztó mennyiségű aktahalom és nyomtatott dokumentumok áttekinthetetlen dzsungele vette őket körül. Leadási időszak volt, persze, mikor máskor keverednék én könyvelő közelébe?

Szóval egy pár évig hitegettem magam, hogy ura vagyok a helyzetnek, illetve “katásokat úgysem büntetnek” – ezt is az internet népe mondta. De freelancer vagyok, a magam fajtának az életmódjában pedig az egyik kulcsfogalom az egyszerűsítés. Amit csak lehet: kiszervezni. Én egyébként is csak írni akarok. A kata könyvelése elvileg nem para. Elvileg minden rendben. A bevallás is sima ügy – ha elcseszem, a javítás sem nagy kaland. Nekem viszont most már megérne havi párezret az, hogy egyáltalán ne kelljen erről az egészről gondolnom semmit, soha. De akkor jönne az, hogy “ismersz valakit?”, igaz? Meg a “tudtok ajánlani egy jó könyvelőt?”, mindenféle kétes populációjú online csoportokban. Ehhez az egészhez abszolút nincs kedvem, és amennyire magától értetődő lenne, annyira nincsen róluk egy normális adatbázis, sőt, akár egy vállalkozó-könyvelő network weboldal. Nem olyan ez is mint a gig economy? Egyáltalán, miért nincs erre egy app?

Namindegy. Ezt úgyis mindenki érti, aki vállalkozik. A lényeg, hogy ez a Proactive Bookkeeping nevű cég (különös név, miért pont proaktív?) elvileg reális áron bevállalja ezt, és katásokra van specelve, azaz nem a huszonharmadik random púp lennék a kötöttpulóveres néni hátán, ahogy azt teljesen egyértelműen éreztem anno ott, a tetőtérben kialakított irodában, hanem: ügyfél. De nem ez a legjobb. A legjobb az, hogy online nyomonkövethetem a könyvelésemet, realtime, nem pedig félévente kell gyűrött paksamétákkal beállítani egy kialvatlan kötöttpulóveres nénihez – bár egyébként semmi bajom se a kötöttpulóverekkel, se a nénikkel. Csak szeretném azt, hogy az adóügyeim kezelése valamelyest hasonlítson már bármelyik másik huszadrangú szolgáltatásra, amit igénybe veszek, például ha pizzát rendelek, vagy előfizetek egy online kurzusra. A Pro Ab ígérete pedig valami ilyesmi.

Ledobom az átázott ballonkabátom és kezet rázunk. A pincérlánytól americánót rendelek: ha már nem otthon kávézom, legalább tartson sokáig. Előszedem a laptopomat. Ez egy úgynevezett onboarding megbeszélés – az ügyfélkapumra lesz szükség, hogy az alaphelyzetttel képbe kerüljön a szakember. Elvileg soha többet nem kell találkoznunk, amit nagyon helyeslek – ha már kimozdulok a barlangomból, azt nem hivatalos ügyek intézése miatt szeretném tenni. 

De ezen azért túl kell esni, mégiscsak egy bizalmi kapcsolat. Nem mondom, hogy nem vagyok ideges, ami fura érzés. Végülis ők szolgáltatnak nekem, minek izgulni? De tudom, hogy mindjárt cikiben leszek. Kizárt, hogy mindent jól csináltam volna eddig. Talán ezért is utálnak sokan orvoshoz menni, az is hasonló érzés. 

A könyvelő egy jólfésült, harmincas férfi, ami kár, mert itt lenne a lehetőség, hogy megtörjük a kötöttpulóveres nénikről kialakított hamis sztereotípiát. Ez most így elmarad.

A szokásos ügymenet náluk az, hogy egy ún. Alapinfó Konzultációval kezdenek, mivel a katások nagy többsége alapból tökre nincsen képben – ezt végülis meg tudom erősíteni, mivel ott voltam a meetupon, ahol előadtak, és nyeltem nagyokat, amikor kiderültek dolgok, amiket máshogy tudtam… pedig hogy tudhatnám máshogy, hiszen csak hivatalos fórumokról tájékozódtam… a fene se érti ezt. 

Szóval emiatt ezt a részt megpörgetjük, és egyből rátérünk a saját vállalkozásom hivatalos múltjának átnézésére az ügyfélkapun. A ProAb jelenleg 650 ügyfél felett jár, és eddig összesen tizenkettőnél volt minden rendben, amikor átvették a könyvelését. Nincsenek illúzióim, nem én leszek a tizenharmadik. Elmondom az alapokat, főállású katás vagyok, egy Pest megyei kistelepülés a székhelyem. 

Ezután megkérdezi, hogyan fizetek iparűzési adót. Elmondom, hogy úgy, hogy amikor szól a Baloghné az önkormányzatról, hogy most már fizetni kéne, akkor utalok. Nem erre gondolt, hanem hogy fix vagy tételes – az enyém fix, ebben nagyjából biztos vagyok. Két kattintás után megmondja, hogy nálunk amúgy 1,4% az iparűzési adó. Remek.

A következő kérdés, hogy külföldi vagy belföldi ügyfeleim vannak, itt kezd melegedni a pite. Jelenleg dolgozom magyar cégeknek is, de az ebookokat külföldieknek írom, egy amerikai freelancer platformon keresztül… Itt kapok egy rövid beszámolót arról, hogy mi a különbség az EU-n belüli ügyfél, az EGT ügyfél és a harmadik országok között, amit azonnal elfelejtek, mert pontosan azért ülök itt, hogy ezekről a dolgokról lehetőleg ne kelljen tudnom. De abbahagyom az unottan szüttyögő pincérlány stírölését és megpróbálok koncentrálni. Azt értem, hogy az alanyi adómentesség limitjébe nem számítanak a külföldről jövő bevételek, de a kata-limitbe igen. Nem gond, soha nem voltam a limit közelében – egyelőre, teszem hozzá magamban magabiztosan.

Megnyitjuk az EBEV portált, a könyvelő lekéri a törzsadataimat aztán elkezdi lekérni évekre bontva a beadott dokumentumaimat. Itt már szívom a fogam, mert biztosan tudom, hogy nem adtam be semmit a bevalláson kívül a vállalkozás indítása óta. Mit kellene egyáltalán?

Amíg a lekérésre várunk, a könyvelő elmondja ugyanazt az orvosos analógiát ami nekem is eszembe jutott, hogy ilyenkor nyilván izgul az ember, hogy minden rendben van -e, és nehéz szívvel veti alá magát egy ilyen vizsgálatnak. Én már szemernyit sem izgulok, tuti hogy gáz lesz.

Elmondja azt is, hogy mit kéne látni: először is a bejelentő-nyomtatványokat – ezek biztos meglesznek, a T 1041 egyébként is ismerősen cseng. Ezen kívül azonban van adatszolgáltatási kötelezettség, ami minden katásnak 2 doku évente. A 01-es bevallásban az esetleges speciális adónemekről kell nyilatkozni, például arról, hogy van-e cégautóm? Nincs. A gond az, hogy azt is be kell jelentenem, ha nincs ilyen adókötelezettségem. Illetve azt is igazolni kell, hogy van-e alkalmazottunk. Akkor is kell, ha van, akkor is, ha nincs. Utólag viszont nem lehet összesítve leadni, hanem havonta kell! Ez így nyitóban rögtön kb 50 db hiányzó dokumentumot jelent számomra, csak idáig. 

Ezután a könyvelő a lehetséges adókedvezményekről beszél, amíg várunk arra, hogy az EBEV összeszedje magát és kiadja végre az anyagomat. Katásként ne számítsak nagy nyugdíjra, mivel a szolgálati időt is csak 80 százalékban számítják be. Szemétség, de havi 50 ezerért jogos, hogy ne várjunk sokat az államtól. A freelancer oldja meg magának a nyugodt öregkort – a klíma-apokalipszist egyébként is eléggé megsínyli majd a felosztó-kiróvó nyugdíjrendszer, de ez már egy tágabb összefüggés.

Közben megérkezik a lekérdezés eredménye, ezt a következtetést vonom le a könyvelő fájdalmas nyögéséből. Mivel a bevallásaimon kívül nincs semmi beadva, ezért összesen 66 darab nyomtatványom hiányzik. 

Ezután megbeszéljük a folytatást: a következő napokban elintézik a hiánypótlást, utána szerződést kötök velük, teljesen elektronikusan, illetve hozzáférést kell adnom az online számlázó alkalmazásomhoz, ahonnan folyamatosan nyomonkövetik majd a számláimat.

A hiánypótlásnak sajnos van egy darabonkénti költsége, de összességében így is a töredékébe kerül, mint amennyit a NAV sózna rám büntetésként, ha ezekre a hiányokra fény derült volna.

Órákkal később már a megszokott magányomban dolgozom egy amerikai ügyfélnek készülő magánnyomozós thriller cselekményszerkezetén, amikor a mailboxomra sandítva ijedten tapasztalom, hogy több, mint 30 mailem érkezett. Gyorsan megnyitom, attól tarva, hogy betalált valami spammer robot, és látom, hogy mindegyik a NAV-tól érkező elfogadó nyugta: a papírjaim szépen elkezdtek pótlódni, amíg én már rég máshol jártam fejben. Elégedetten bólintok, mert erre a háttérben surrogó tevékenységre vágytam, az érzésre, hogy maguktól történnek a dolgok és nem kell soha az adminisztráción kattognom – én csak írni akarok. Nem beadványokat, hanem sztorikat: kitaláltakat, és megtörtént eseteket, mint amilyen ez a cikk is.

A történet folytatódik, itt a második rész.

Freelancing és Coworking Helyzetkép – meetup beszámoló

Ez az első alkalom, hogy emberek, szabadúszók, megtöltik a teret, ahol órákkal ezelőtt még padlót raktak és székeket szereltek össze: az “új” érzésén és illatain túl a Szikra tereiben semmi sem utal arra, hogy konkrétan még csak ezzel a meetuppal nyílnak meg a kapui.

Az első körbejárás alapján tágas és izgalmas tér, jól hozza a loft érzéseket a néhol szabadon hagyott százéves falfelületekkel és korszerű bútorokkal. 

Az este menetrendje az volt, hogy a szokásos hatórás időpontban FreelancerBlog Tuesday Talks, majd pedig ünnepélyes megnyitó utána, este nyolckor.

Ezért aztán Filep Szilvi, a meetup házigazdája gyorsan megteremtette a kontextust, ami a blog olvasói számára is érdekes lehet:

Az őszi szezon újdonsága, hogy mostantól havonta fixen lesznek meetupok Tuesday Talks néven, és emellé havonta egyszer Workshop Wednesdays eseményt is szervezünk, komoly és konkrét félnapos szakmai képzések sorozatának formájában. 

2020 tavaszán ismét lesz Freelancer Fesztivál, és folytatódik a Freedom X is, a következő alkalom Balin lesz.

A Freelancer Blog mindeközben új szerkezetben és némileg kiszámíthatóbb, rendszeresebb ritmusban jelentkezik új tartalmakkal.

“De amiért ma itt vagyunk…” -vágott bele Szilvi a program érdemi részébe, és a színpadra (pontosabban a kanapéra) szólította Marczinkó Ágit, a work.buzz Év Freelancere-versenyének győztesét IT kategóriában.

“Egy kicsit bonyolult megfogalmaznom, hogy mivel foglalkozom…” – kezdte Ági, amire valószínűleg sokan rezonáltak a teremben: jah, velünk freelancerekkel ez egy elég gyakori körülmény.

Ági PPC-specialista, de már csak a munkájának 60 százalékát adja a két behemót, a Facebook és a Google. Az igazi izgalmak a maradék 40 százalékban vannak, mert a portfólióban egyre fontosabbak az olyan niche platformok mint a LinkedIn, a Twitter, a Pinterest, és akár a Spotify vagy a Waze. 

Érdekes és kissé riasztó, hogy Ági az ideje felében csak kommunikál az ügyfelekkel, a másik fele a konkrét hirdetés-optimalizálás – ezt valamennyire érthető tenné, hogy mintegy 60 ügyfele van egyidőben, ha nem lenne eleve abszurd elképzelni, milyen lehet 60 ügyfél kampányait egyszerre menedzselni.

Egyébként nyilván úgy, hogy Ági csapatot épít és diverzifikál, ahogy ezt például Szabó Orsinál is láthatjuk, aki már jóideje csapatként üzemelteti a Zsolya brand alatt futó tevékenységeit, ami alapból szövegírás volt, mára viszont már inkább komplex digitális marketingnek tűnik.

Ezek szerint most az a trend, hogy az ügyesebb, dinamikusabban fejlődni képes freelancerek maguk köré gyűjtenek más, tehetséges freelancereket, hogy a személyük körül épülő szakmai bizalom és hírnév húzóerejét használva szerezzenek további megbízásokat, a saját személyes kapacitásaikon túlra nyúlva, de a megtartva a szakmai kontrollt.

Ezzel kapcsolatban fontos fejlemény, Ági elmondása alapján, hogy ezek a közös munkák nem annyira piramisos, felelősségi lánc formájában szerveződnek már, hanem jellemzően stratégiai együttműködésekké alakulnak az alá-fölérendelteségi struktúrákkal ellentétben.

Szóval Ági nem spórolt a sokkoló félmondatokkal (pl: “akár többezer hirdetési variációt kell készítenem”), már a bemutatkozókörben sem. De hogy lesz valakiből 2018 IT freelancere? 

A work.buzz tavaly rendezte meg először a versenyt. Ági fél évvel azelőtt, 2018 elején hagyta ott az ügynökségi köteléket. Már megvoltak az alap ügyfelei, úgyhogy maximális fordulatszámmal kezdett, és minden idejében a munkára koncentrált. Minden este, minden hétvégén dolgozott, hogy minél előbb felpörögjön a vállalkozás, így őszre érezte úgy, hogy ideje magát valamivel megjutalmazni. És ahogy az ilyen hajthatatlan perfekcionistáktól megszokhattuk, nem egy csokoládés capuccinóra gondolt vaníliafagyival, vagy egy hét Kanárira, hanem ezt a díjat nézte ki magának, jutalmul. Illetve volt ebben a jelentkezésben egy kis statement is, mivel a PPC a köztudatban a marketing egyik ágaként van elkönyvelve, holott igazából egy teljesen unikális terület, aminek Ági szerint komoly szakmai mélységei vannak, és erre akart némi fényt vetíteni azzal, hogy IT kategóriában adja le a nevezését.

Már csak a work.buzz zsűrijét kellett meggyőzni arról, hogy a díj megnyerése a logikus következő lépés a karrierjében. Ezzel pedig a jelek szerint nem volt probléma. 

Egy másik tanulság, ami visszatérő mintaként megjelenik az itt a blogon már bemutatott számtalan freelancer szakmai életútjában az, hogy a bátorság és az őszinteség konkrétan kifizetődő, mert Ágit is megkereste például olyan IT startup, akik a díj kommunikációja révén ismerték meg a nevét.

Majsai Ricsi csatlakozott következőként, aki szintén tavalyi díjazottja volt a versenynek. Ő azt a szempontot hozta be, hogy régóta tervezte már a díj előtt, hogy a magyar freelancer közösség szekerét valahogy megtolja a saját tevékenységein keresztül, ezért neki fontos volt, hogy lehetőleg minél hamarabb összekapcsolódjon a saját neve a freelancerség fogalmával, mert ez jó hitelességi alapokat biztosíthat az olyan képzési-ismeretterjesztési platformjai számára, mint amilyen a 90 napos mentorprogram, vagy a pro freelancerekkel készített interjúkötet és szakmai közösség, a Mentor Tribe. (Ricsi “freelancerképző” módszereiről itt olvashattatok bővebben.)

A díj pontosan a várt hatással járt: akkoriban Ricsi alapvető tevékenysége a social media marketing volt, és a díj hatására egyre többen keresték meg vagy social media, vagy freelancing tanácsadási kérésekkel, ami organikusan segített neki abban, hogy ebbe az irányba építhesse magát tovább. 

Mivel ez az este egy vadonatúj coworking space átadójának keretében zajlott, logikus volt, hogy meghívjuk Füzi Anitát, akinek izgalmas tevékenységét nemrég mutattuk be a blogon. Felvázolta a jelenlévőknek, hogy mivel is foglalkozik ő, majd Szilvi a három vendéget arról kérdezte, ők maguk megfordulnak -e a coworking irodákban?

Ricsi még azelőtt elkezdett a Kaptárban lógni, hogy ő maga freelancer lett volna, hogy megismerje ezt a világot. Azóta is rendszeresen megfordul ilyenekben: ha külföldön jár, szándékosan beül minél több közösségi irodába, hogy lássa, ők hogyan csinálják, milyenek a közösségek, illetve sok iroda fogad be vagy szervez izgalmas rendezvényeket is (mint ez is), ezeket előszeretettel látogatja. 

Ági kifejezetten azt mondta, hogy ő heti egyszer elmegy coworking irodába, pedig már nem is dolgozik ilyenben, mert van annyi szakmai érték és inspiráció ezekben a látogatásokban, ami miatt érdemes – nem mellesleg szakmailag is közelebb kerül a témához, mert az egyik ügyfele lett az Instantplace, akik ezekre a helyekre alapozva fejlesztenek appot. Viszont a korai, darálós hónapokban gyakrabban megfordult magáncéllal is ilyenekben, mert jóleső érzés társaságban lenni akkor is, ha az embernek még nincsen csapata és mindent egyedül csinál.

Füzi Anita elmondása alapján, a “remote” jelenleg még erősebb trend, mint a freelancing, vagyis a cégek nagyobb ütemben építik le iroda-kapacitásaikat, és küldenek részlegesen home office-ba kollégákat, mint amilyen ütemben a freelancerek gyarapodnak. Ezért most az a helyzet coworking globális piacán, hogy egyre növekszik a remote alkalmazottak részaránya a coworking terekben. Viszont a home office az alkalmazottak körében jelenleg még, legalábbis Magyarországon, leginkább szó szerint értendő: nem  nagyon értik, miért is kéne valahová elmenni dolgozni otthonról, ha már egyszer nem kell bemenni a munkahelyükre.

Ehhez csak annyit kommentárt tudunk fűzni: majd megértik… a freelancerek is az első időszakban megtapasztalják a saját bőrükön, milyen hatással van az otthoni élet összecsúszása a professzionális életettel, és mit csinál az ember lelkével a huzamosabb ideig tartó bezártság és magány, akár családi magány, akár tényleges – és a coworking helyek olyan járulékos “szolgáltatásait” mint a kollaborációs és ügyfélszerzési lehetőségek, még nem is említettük. 

És ez így ment tovább, de nem húzhatjuk a végtelenségig a beszámolót, a további elhangzott érdekességekről kérdezzétek azokat, akik ott voltak.

A klasszikus Tuesday Talks Meetup koreográfia szerint franciakártyás könyvnyeremény-sorsolás, majd networking kezdődött, miközben lassan megérkezett a sör, a bor, a finom snackek, elindult a halk zene, majd pontban nyolckor Mesa-Mayo András vette át a mikrofont és bemutatta a jelenlévőknek a Szikra-projekt emberi oldalát és eredetsztoriját is.

Egy hónap múlva ismét Tuesday Talks a FreelancerBlog szervezésében, addig is, találkozzunk a Szikrában!

(És ez most nem egy üres frázis, mert bár a FreelancerBlog team Veszprémből, Budapestről és a Börzsönyből tolja remote módon a projektet, de azért gyakran megfordulunk a fővárosban mindannyian, és ilyenkor ezentúl a Szikrában fogunk cowörkölni!)

9 kihagyhatatlan előadás kőprofi freelancereknek

Lássuk be, az egyszerűbb általában jobb. Az üzleti hatékonyságnövelés, a személyes produktivitás, a tudatos önfejlesztés, szinte minden fejlesztő folyamat motivációja az, hogy beazonosítsuk, mi az ami nem segíti céljainkat, és hogy hogyan szabaduljunk meg ezektől a dolgoktól. A mai posztmodern életformánk elvileg az instant és szélessávú adatforgalom által elhozott nirvána, ahol az információ azonnal rendelkezésre áll, a kommunikáció valósidejű, ezért a problémák megoldása végtelenül könnyebb, mint a pre-digitális korban.

Csakhogy ha szélesebb a csatorna, gyorsabban ömlik be a szemét is.

Itt az új 20-as évek küszöbén az az egyik kulcsproblémánk, hogy az ókor óta ismert és változatlan emberi értékeket hogyan emeljük be és tartsuk meg az életünkbe(n), hogyan éljünk teljes és emberi életet? 

A Simplicity Fesztivál nem egy neo-luddita szeánsz, nem elvonulást hirdet, nem a gépek ellen lázít, hanem éppen ellenkezőleg: a józanság, az élet teljes egészét, és nem a munka vagy az üzlet világát érintő optimalizáció az az eszme, aminek a megvalósításához gyűjt össze megoldásokat, eszközöket, embereket és módszereket.

Az alábbiakban önkényesen átnézzük és kiemeljük, hogy melyek Budapest egyik legérdekesebb szakmai rendezvényének idei legérdekesebb előadásai – freelancer szempontból.

Erdélyi Boróka  – időgazdálkodás komplex GTD megoldások helyett egyszerűsítéssel: “A munkám jelentős részét számítógépen végzem, méghozzá vállalkozóként kötetlen munkaidőben, az otthoni irodámban – azaz a szakmai teendőim nemcsak térben, de időben is összefolynak a magánéletemmel.” Boróka egy mindenki számára saját, személyre szabott digitális egyensúly-megteremtő módszerrel ismerteti meg az érdeklődőket.

Sok időt töltünk online, ez tény, de pontosan mit is csinálunk ott? Dolgozunk, szórakozunk… és? Kapitány-Föveny Máté klinikai szakpszichológus arra a sötét igazságra vetít fényt, hogy sokan a virtuális valóságban önmagáért is szívesen elidőzünk. Vajon miért cseréljük le erre az időre az elsődleges valóságban is tölthető időt? Mi elől menekülünk? Mit keresünk ott?

Mengyán Eszter nevét a Holy Duck miatt már elég sokan ismerik: Eszter a fesztiválon is megosztja tanácsait arról, hogyan lehet értelmesen kezelni a ruházkodás kérdését, bonyolult korunkban. 

Márky Ádám a Longevity Project egyik alapítója, életmód szakorvos. Előadásának címe meglehetősen hátborzongató: Miben vagy jelen: a történetedben vagy a valóságban? – a felvezetés nem kevésbé felkavaró kérdések feltevéséhez vezet: “Miért veszélyes ha a magatartásunkat nem a tetteink következménye, hanem a fejünkben lévő történet határozza meg, és hogy mit tehetünk a mindennapokban azért, hogy a valósághoz és ne csak a fejünkben lévő történetekhez alkalmazkodjunk.”

Megszoktuk és élvezzük, hogy konstans digitális flow-ban éljük az életünket, de ettől még jól jön, ha képbe kerülünk azzal, hogy mit csinál ez az agyunkkal – és mit csinál a világgal. Csizmadia Máté előadása lehet, hogy a klímaválság súlyával terhelődő társadalmunk titokban legfontosabb témáját boncolgatja: a megoldás a freelancerek számára talán még különösen fontos felismerésekre is vezethet.

Kocsis Dóra, a fesztivál megálmodója, köztiszteletnek örvendő minimalista utazó, előadásában arra világít rá, milyen váratlan fejlemények járhatnak azzal, amikor valaki rátér a zero waste életútra.

Lupui Iza a minimalizmus talán legutolsó kapujához ad kulcsot: elengedhetjük a fast fashion kacatokat, lomtalaníthatunk, értékek mentén szervezhetjük életünket, de valószínűleg nincs olyan nehéz kihívás, mint búcsút inteni azoknak az emberi kapcsolatoknak, amelyek már nem szolgálnak minket. 

Kónya Beáta előadása megkapóan őszintén ellentmondásos. A saját bevallása szerint is toxikus platform, az Instagram adja a kenyere javát – előadása nem csak azért érdekes, mert saját példáján át elmeséli, hogyan fordítja jóra egy számtalan negatív jelentéssel terhelt média felületét, hanem azért is, mert Beáta a magyar “vidéken újrakezdő”, gyüttment digitális nomádok úttörői közé tartozik.

Elsődleges erőforrásunk a figyelem, mert csak egy bizonyos számú dologra tudunk egy adott napon figyelni. Többezer pillanat van, amikor valamire koncentrálunk, ami sok ugyan, de így is nagyon is véges szám! Ezért érdemes tudatosan kezelni ezt az erőforrást is, és igenis meggondolni, hogy minek is szenteljük értékes figyelmünket. Ebben segít Kenyeres András, a magyar férfi vízilabda-válogatott kommunikációs és mentális tanácsadója, coach, egyetemi tanár.

2019. Október 5-6, The Studios, Simplicity Feszt, egyszerű és nagyszerű. Találkozzunk ott!

A borítóképet Bányai Gábor készítette a Simplicity Fesztivál 2019 előadóinak szervezett találkozóján.

A munkavégzés világgá megy – interjú Füzi Anita coworking szakértővel

Anita közgazdászként végzett, annak a generációnak a tagja, akik egyszerre lettek nagykorúak az internettel. Karrierútja logikus lépésekben vezetett a coworking lehetőségeinek akadémiai kutatása felé, hiszen a remote work túlzás nélkül átszervezheti a társadalmainkat: ő írta az egyik első doktorit a világon ebben a témában. Portré és helyzetkép a közösségi irodai térről.

Avass be minket kérlek a szakmai karrierutadba, hiszen sokak számára furcsa lehet, hogy valaki a közösségi irodákra specializált tanácsadóként keresi a kenyerét.

2013 februárjában kerültem a Cardiff Metropolitan University-re vendégkutatóként egy fél éves ösztöndíj keretében. Akkoriban nyílt innovációs ökoszisztémákkal foglalkoztam, egész konkrétan annak megértésével, hogy a KKV-kra milyen pozitív hatással vannak a living lab együttműködések (A living lab jelenségéről Anita tanulmányt is írt –  szerk) . Már az utolsó hónapomban jártam, amikor egy nap bejött hozzám a professzorom és megkérdezte, hogy hallottam-e már a közösségi irodákról. Miután kilépett az irodából, mindent elolvastam a témában, ami akkoriban elérhető volt a neten. Másnap beviharzottam hozzá, és közöltem, hogy én mostantól ezzel szeretnék foglalkozni. Csak mosolygott, és azt mondta, remélte is, mert most van lehetőség pályázni kutatói ösztöndíjra, segít összerakni egy pályázatot, és ha minden jól megy, ősztől meg is kezdhetem a doktori tanulmányaimat a Cardiff Met-en. A többi már történelem…   

Mivel akadémiai berkekben a témával még nem sokan foglalkoztak, szakirodalom pedig szinte egyáltalán nem volt elérhető, ezért már a kutatásom nagyon korai fázisában a cardiffi közösségi irodákat jártam, figyeltem az embereket, és megismerkedtem startupperekkel, szabadúszókkal. Nagyon új és izgalmas élmény volt. A tanulmányi idő nagyjából félidejénél rádöbbentem, hogy mégsem akarok egész életemben kutatni: amint végzek a PhD-vel hagyom az akadémiai pályát és tanácsadó leszek, segítek közösségi irodákat alapítani a világban.

Ez persze nem mutatkozott könnyen járható útnak, mivel ekkor még nem volt munkatapasztalatom a felsőoktatás világán kívül. A budapesti Impact Hubban önkéntes community hostként dolgozva ismerkedtem meg a Cowork 7/24 nevű coworking hely-kereső alkalmazást fejlesztő startupperekkel. Ez egy törökök által alapított startup, olyan mint a Booking.com, csak közösségi irodahelyekre specializálódva. A disszertációm elegendő referenciának bizonyult ahhoz, hogy felkérjenek a közös munkára, a CEO stratégiai tanácsadójaként.

Jelenleg – immár 1 éve – az amerikai Evelo Agency-vel dolgozom együtt, mint Head of Research. Ez a kis tanácsadó ügynökség rugalmas iroda- és coworking koncepciók megalkotására specializálódott. A legnépszerűbb szolgáltatásunk komplex rugalmas munkahely projektek megvalósíthatósági tanulmányainak elkészítése. Szabadúszó szakértőként dolgozom velük, vannak ezen kívül még önálló projektjeim: részt vettem például a hamarosan induló vászolyi PortusHome Coliving és a budapesti Szikra Space koncepciójának kialakításában. 

Alapvetően a munkád értéket teremt a freelancerek közösségei számára, hiszen folyamatosan optimalizálod a világot a számunkra. Te jelenleg mit látsz, hogyan jellemeznéd a munkahelyen túli munkavégzés helyzetét ma Magyarországon?

2013-ban mentem el itthonról, akkortájt jöttek ki sorozatban az inkubátorok és akcelerátorok itthon, nagyon ráment mindenki arra, hogy startupokat gyártson. Az irodapiac viszont nem volt felkészülve arra, hogy az ezekből kiáramló startupokat elhelyezze. Akkoriban még nagyon kevés közösségi iroda volt Budapesten, így ezek a cégek tipikusan lakásirodákba költöztek. Nem volt még kultúrája annak, hogy az irodai terek megosztása révén takarítsunk meg költségeket, és persze emiatt a kapcsolódó networking hatások és a közösségi élmény előnyeire sem derült fény. Aztán egyszer csak  gombamód kezdtek szaporodni, bár a potenciális közönségeik még mindig nem feltétlenül tudták, hogy ez hogyan járulhat hozzá szakmai és személyes fejlődésükhöz. 

2014-ben négy vagy öt közösségi iroda volt Budapesten, amikor a kutatásomhoz készítettem interjúkat, és 2017-ben amikor visszatértem, már 18-20. Míg napjainkban a vállalkozói közösségekben már jól ismert a coworking space jelenség, 6-8 évvel ezelőtt az üzemeltetők még nem tudtak azzal érvelni, hogy a “közösség” meg az “atmoszféra” miatt érdemes ide beköltözni, mivel nem is nagyon volt még meg, és nem tudta senki, hogy az neki pontosan miért jó. A legegyszerűbb és legkönnyebb módja a coworkerek bevonzásának a szép és otthonos design, és a funkcionális térfelosztás, és természetesen az erős wifi kihangsúlyozása volt. 

A coworking hullám második fázisban, amikor is az ingatlanfejlesztő óriások is beléptek a játszmába, akárhol nyitottak a világban közösségi irodákat, özönlöttek az emberek és akár az olyan innovatív óriáscégek is, mint a Microsoft, mert megértették miről szól a coworking és igényük is lett rá. Most meg már nagyon niche, de mindenképpen egyedi helyet kell nyitni ahhoz, hogy vonzani tudj egy közönséget – a két fogalom között az a különbség, hogy a niche helyek egy-egy specifikus szektorra vagy célcsoportra fókuszulnák, az egyedi pedig lehet akármilyen iroda valamilyen különleges vetülettel. Ugyanis a piac egyre jobban telítődik. Jelenleg körülbelül 18 700 közösségi iroda van világszerte, és a becslések szerint 2020-ra számuk 26 300-ra nő . Az új belépőknek már különleges dolgot kell kínálniuk.

A remote munkavégzésben szinte végtelen még a horizont, de nem magától értetődő, hogyan kell így dolgozni. Mik a cégek tapasztalatai?

Hiába jellemző, hogy az otthoni vagy remote munkát produktívabbnak érezzük: aki nem magától kerül ebbe a helyzetbe az nem biztos hogy ráérez, hogy hogyan érdemes ilyen közegben dolgozni. Ha hirtelen kikerülnek a menedzsment vigyázó szemei alól, a többi munkatárs közvetlen közeléből, akkor nem biztos hogy azt éri el a cég e szabadság megadásával, amit remélt.

A sikersztorikat bemutató kutatási prezentációk esetében sem látunk a módszertan mögé, hogy mondjuk egy esettanulmányban szereplő cégnél fél évig készítették elő a home office bevezetését, és kisakkozták, hogy kik vannak a leginkább megfelelő pozícióban hozzá, passzolnak-e a szakmai jellemzői, egyáltalán van-e hozzá kedve? Aztán őket kihelyezték, nyomonkövették a tapasztalataikat, és ennek alapján hozták meg a döntéseket a további lépésekről a remote irányába. Olyan kísérletről nem tudok, hogy valaki megvizsgálta volna, mi történik ha nem megfelelő embereket helyezünk ki egy coworking irodába, hiszen ez nem éri meg egy cégnek. De csak kontrollcsoportos vizsgálatokkal lehetne trendeket felvázolni.

Az biztosan igaz, hogy nem kell elengedni az ember kezét. Az új helyzetbe rakva is hasznos ha kap támpontot, hogy pontosan mi az ami elvárt tőle, milyen módszerben dolgozzon, hogyan értékelik a munkáját. Mert legtöbbször ez még nincs, csak kidobják a légüres térbe és várják a produktív munkát. 

Honnan van ez a vehemens inspirációd arra, hogy a munka jövőjének alakításában működj közre?

Az egész úgy kezdődik, hogy én Letenyén nevelkedtem, vidéki vagyok, és már egész kiskoromban volt bennem egy belső harag amiatt, hogy én vidéken élek. 

Hamar elkezdtem felismerni, hogy mennyi lehetőség marad elzárva az ember előtt, ha vidéken él. Ez dühített. Miért kell az, hogy az ember beköltözzön a nagyvárosba, ha szeretné valamire vinni?

Amikor elkezdtem ezzel a témával foglalkozni, annak is az volt a fő motivációja, hogy kikutassam, hogy kisebb városokban és falvakban milyen jótékony hatása van a coworkingnek a vállalkozásépítésre, helyfüggetlen szabadúszásra vagy csak egyszerűen a távmunkára. Ha a támogató rendszer kiépül egy kisebb helyen, akkor lehet ott is normális életed, és nem kell beköltöznöd a nagyvárosba.

A remote meg a digitális nomadizmus azt jelenti, hogy bárhol végezhetsz munkát, beleértve a magyar vidéket is?

Szerintem igen, a munka már nem kellene, hogy olyan ok legyen, ami miatt a városba kell költözni. És vidéken könnyebb jobb életminőséget elérni, mert jobbak hozzá az adottságok. Ha számodra elérhető a távmunka lehetősége, a cég, amelynek alkalmazásában állsz, ezt lehetővé teszi, akkor megteheted, hogy kellemes környezetben, egy szép vidéki tájon, egy szép házban dolgozol és megkapod azt a fizetést, amelyet Budapesten is kapnál. Milyen remek lenne, ha ehhez még adott lenne egy coworking iroda, vagy kávézó, vagy közösségi tér, akárhogy nevezzük, ahol van wifi, találkozhatsz emberekkel és megvannak a profi munkavégzéshez a feltételek, akkor minden adott ahhoz, hogy minőségi, produktív, boldog életet élj. És egyébként Magyarországon beindultak a vidéki közösségi irodák. Az igény bárhol felmerül, ez látszik a digitális nomád csoportokban is, akár átutazóban, akár alkalmi jelleggel. Tény, hogy mindenképpen van hova fejlődni. Nemrég például elkaptam egy beszélgetést a budapesti digitális nomádok csoportban: valaki Tatabányán keresett helyet, ahol kényelmesen tudott volna dolgozni. Számomra is meglepő volt, hogy az autópálya melletti gyorséttermek mellett csak egy kávézót ajánlottak a válaszadók. Aztán a sors úgy hozta, hogy el kellett utaznom Tatabányára egy megbeszélésre, és magam is meggyőződhettem arról, hogy az Agora éttermen kívül bizony nem nagyon tudsz sehova sem beülni dolgozni. 

A Freelancer Fesztiválon Szabó Dávid, a székesfehérvári Konnektor alapítója azt mondta, úgy érdemes vidéken elkezdened „coworkölni”, hogy felméred a meglévő irodai kínálatot és bátran megkérdezed a szimpatikus cégeket, hogy beülhetsz -e hozzájuk.

Sokféle módja van, találkoztam is egy nagyon érdekes esettel, egy Merthyr Tydfil nevű városkában, Walesben. Ez egy kis bányaváros, szóval a bányák bezárása után nagyon beszűkült az élet. Egy ad hoc csoport aztán nagyjából hetente közösen beült egy pubba dolgozni. Két év elteltével ez a kis nomád közösség már 30 fősre gyarapodott, és ekkor hirtelen rájöttek, hogy ennyien már igazán bérelhetnének egy saját helyet is. Ennél organikusabb iroda-alakulási folyamat nincsen, és jellemzően ezek a legsikeresebbek is, hiszen a közösség már eleve megvan hozzá, nem a helyen kell kialakulnia. Elvileg ez a minta bárhol megismételhető, ahol van egy maréknyi vállalkozó szellem hozzá. Pop-up jelleggel el lehet kezdeni kísérletezni ezzel. Az embernek belső motivációja van a kötődésre egy fizikai helyhez és társasághoz. 

Szóval hová léptél tovább Letenyéről?

Sopronba kerültem. A mi generációnk még ismeri a Felvételi Tájékoztató nevű vaskos kötetet, ami minden évben összegezte a szakokat, amikre felvételizni lehet. Felcsaptam a közgazdász szakokat. Ez érdekelt, de nem akartam pénzügyes, illetve egyéb tipikus képzésre járni. A Nyugat-Magyarországi Egyetemen közgazdász szakon találtam egy érdekesnek tűnő szakirányt: ez volt a regionális gazdaságtan és projektmenedzsment. Ez kicsit kapcsolódik a földrajzhoz, van egy kreatív vetülete, úgyhogy ezért jelentkeztem Sopronba. Az egyetemre járva még az volt a tervem, hogy ottmaradok és regionális gazdaságtant fogok tanítani. Aztán Bécsbe mentem Erasmusszal – a külföldre költözést  is kicsiben kezdtem, kis lépésekkel. Ott álltam munkába először, a műszaki egyetemen, egy nemzetközi projektben voltam junior kutató, aztán jött Győr, majd Cardiff, és onnan Budapest, a kilépés az akadémia világából. 

Ekkor lettél egyetemi oktató helyett szabadúszó tanácsadó.

Igen, a Cowork 7/24-nél lettem félállásban tanácsadó. Ez volt az első ilyen munkám, az első szabadúszó projektem is, ráadásul remote keretek között, úgyhogy baromi nehéz volt az eleje. 

Az egy kicsit sok így egyszerre.

Hát igen, plusz nekem ez országváltással is járt, ekkor jöttem haza Cardiffból, és az is egy jelentős váltás, hiába csak “hazatérsz”. 

A teljes csapat remote volt, hogy legalább ennyiben fair legyen a helyzet?

Igen, kivéve a fejlesztői csapatot. Vannak bizonyos munkakörök, amelyeknél kifejezetten jól jön a fizikai közelség a csapat magjánál legalább. 

Említetted, hogy szerinted az egyik első coworking témájú PhD-t te írtad. A coworking és a remote work folyamatosan erősödő trend, globálisan. Gondolom azóta vetett hullámokat a disszertációd…?

2017-ben védtem meg, és nem gondoltam, hogy bárki is meghivatkozza, aztán történt egy érdekes eset. Tavaly Svájcban, egy regionális tudományokkal foglalkozó konferencián a Munka Jövője szekcióban adtam elő, én voltam a negyedik előadó: mind a három előttem felszólaló idézett a munkámból az előadásában, de nem tudták, hogy én jövök utánuk, mert teljes mértékben el volt írva a nevem a konferencia programjában. Eléggé lesokkolt, hogy ismerik a munkámat és hivatkoznak rám. Nem celebstátuszba akarom magam helyezni, csak meglepő visszaigazolása volt ez annak, hogy volt értelme ezzel a témával foglalkoznom, nemcsak magamért, de azért is mert másokat is inspiráltam a saját munkájukban. Az előadás utáni beszélgetések később egy érdekes kollaborációhoz vezettek: egy 4 éves nemzetközi projekt keretében  gazdaságilag elmaradott területek és a coworking viszonyát fogjuk vizsgálni, különös tekintettel arra, hogyan lehet a coworkinget mint eszközt a helyi gazdaságok fellendítésének, és a vállalkozásindítás elősegítésének szolgálatába állítani.

Szerintem én a mai napig is félúton vagyok az üzleti világ és az akadémia világa között. Nekem is fontos, hogy olyan modelleket tudjak kidolgozni ügyfeleknek amelyek különböző üzleti kultúrákban működőképesek lehetnek, szóval a kutatói munka eképpen támogatni tudja a szakmai munkámat is. A szabadúszó munkám egyik kedvenc vetülete számomra egyébként is az összekötés, amikor a hozzám szakmailag kapcsolódó embereket bemutatom egymásnak, ha szerintem ez számukra gyümölcsöző eredményeket hozhat, és így esetleg létrehozok valami új szinergiát. Szeretek azzal a tudattal aludni menni, hogy aznap valamilyen értéket teremtettem.

Freelancer esettanulmány: a keresőmágus – interjú Nagy Gábor SEO szakértővel

0

Nagy Gábor alkalmazottként, saját ügynökségben és szabadúszóként is kipróbálta magát, mindvégig ugyanazon a területen maradva. Mára a keresőoptimalizálás egyik ismert szakembereként nemcsak milliárdos árbevételű cégeknek segít közelebb kerülni a Google mennyországhoz, hanem szívügye a tudásátadás, a jövő SEO szakértőinek segítése is.

Mivel foglalkozol? Mi a szakterületed?

Online marketingen belül fókuszáltan keresőoptimalizálással (SEO) foglalkozom már 5 éve. A munkámat 3 nagy részre lehet osztani:

  • Technikai SEO (a weboldal technikai optimalizálása)
  • Tartalmi SEO (szövegírás, kulcsszókutatás, hasonló kreatív és elemzési feladatok)
  • Off-page SEO (linképítés, online PR)

A fentieket stratégiai szinten űzöm: ütemterveket, projektterveket készítek, folyamatokat állítok össze az ügyfeleimnek, és ha kell, a végrehajtásban is segítek.

A kedvenc részem a ritkán feltett kérdések megválaszolása, mikor valami olyan új kihívás kerül elő a szakmában, amit nem feltétlen lehet megválaszolni sorozatos Google keresések után: hanem tesztelni kell, kísérletezni, más terület szakértőivel konzultálni.

Honnan indultál?

Gazdasági, illetve online marketing területről érkeztem. Dolgoztam alkalmazottként, ügynökség tulajdonosaként és most szabadúszó vagyok. Korábban kipróbáltam magam más területen is, mint az email marketing, közösségi média, vagy épp fizetett hirdetések menedzselése – de egyik sem volt annyira változatos, mint a keresőoptimalizálás.

A fenti 3 területhez ugyanis más-más “kalapot” kell viselni:

  • A technikai résznél elemző, kutató szemléletre van szükség, és az sem árt, ha legalább belépő szinten értünk a programozáshoz, hiszen (ideális esetben) szorosan kell együttműködni a fejlesztő kollégákkal, hogy meg is valósuljanak a javaslatok.
  • A tartalmi optimalizálásnál már nem elég, ha meghatározott számú alkalommal beleírjuk a fontos kulcsszavakat a szövegbe. Úgy kell azt írni, hogy a látogatók tényleg el is olvassák – ehhez pedig a kreatív “kalap” kell.
  • A linképítéshez, online PR-hoz pedig ki kell tudni alakítani partnerkapcsolatokat, fel kell ismerni, hogy milyen előnye lehet a befogadó oldalnak abból, hogy enged megjelentetni egy cikket/linket.

Az első komolyabb munkám a területen a RisingStack tech startupnál kezdődött. Itt a rengeteg önképzéssel töltött óra után végre gyakorlatban is kipróbálhattam a kedvenc online marketinges technikáimat.
Az egyik kedvenc pillanatom az volt, mikor egy házon belül fejlesztett termékhez kerestünk korai tesztelőket, és a jelentkezők között megláttam egy “nasa.gov”-ra végződő emailcímet.
Persze, hogy az elsők között vettem fel vele a kapcsolatot, és sikerült is összehozni egy Skype demót a termékről, amit a másik fél konkrétan a NASA Houstonban található központjából bonyolított le. Fantasztikus élmény volt!
A cégnél a legjobb eredményeket pedig a keresőoptimalizálás hozta, így tökéletes volt a metszet az érdeklődési körömmel, és igen jó eredményeket is sikerült elérni. Havi közel félmillió látogatója van most az oldalnak, döntően csak organikus forrásból.

Korábban dolgoztál alkalmazottként, aztán tulajdonosként egy ügynökségben, most viszont szabadúszó vagy. Mit szeretsz a jelenlegi állapotban a legjobban a korábbiakhoz képest?

Egyértelműen a szabadságot.

Irányításmániás vagyok a munkában, aminek egy alkalmazotti státusz sok esetben nem ad elég teret. Tulajdonosként persze megvoltak a lehetőségeim, de nehezen tudtam együtt élni az olyan projektekkel, mikor kifejezetten tanácsadói szerepet töltöttünk be, de az ügyfél nem valósította meg a javaslatokat.

Dolgoztunk együtt például egy, az iparágában itthon monopolhelyzetben lévő nemzetközi céggel. Habár a projekt előtt is komoly organikus forgalma volt az oldalnak, rengeteg tartalommarketinggel kiaknázható lehetőséget találtunk. Viszont mire befejeztünk a projektet és átadtuk a javaslatokat, kiderült, hogy közben a nemzetközi vezetőség utasítására új weboldal készült, aminek élesítése után bezuhant a meglévő forgalom is, és a javaslataink nagy része polcra került.

Most már csak olyan projektet vállalok el, ahol szerves része lehetek a megvalósításnak, és közvetlen kapcsolatot kapok az illetékesekkel házon belül. Ha pedig tréningről van szó, akkor van lehetőség az utánkövetésre is, hogy biztosra mehessek, tényleg az oktatott módszerek és elvek szerint dolgozik a csapat, legyen szó fizikai jelenlétes oktatásról vagy a mostanság elég népszerű online vagy távoktatásról. Mert az eredmények így fognak jönni. És ez az, ami szuper érzést jelent nekem is. Az a filozófiám, hogy

tanácsadóként nem az a dolgom, hogy megmondjam a tutit. Hanem az, hogy azt meg is valósítsák.

Könnyű dolog okosakat mondani. De ezt úgy kell megtenni, hogy azt ne csak megértsék, hanem meg is csinálják. Alkalmazottként és ügynökségként erre kevés lehetőségem volt. Most szabadúszóként viszont nyitott a terep, nagy a szabadság. Mind a projektek kiválasztása során, akikkel együtt dolgozom, mind a napi munkamenetben.

Ha már itt tartunk, hogy telik egy napod?

Minden tiszteletem azoké, akik képesek korán reggel felkelni, és el is kezdeni a napot. Én nem tartozom közéjük. Ha nem sikerül végigaludnom a szokásos 8 órámat, másnap nem tudok 100%-ot hozni, ezért a gyakran előforduló éjszakázások ára a késői ébredés.
Reggel (vagyis pontosabban kelés után) átnéztem a frissen beérkezett emaileket, megtervezem a napot, majd mindig szakítok időt egy reggelire, ami alatt nem veszek fel telefont, és nem nézek értesítéseket.
Ez nekem kell ahhoz, hogy utána egész nap fókuszált tudjak lenni. Ha mindig online vagy, és rögtön reagálsz mindenre, valójában nem tudsz odafigyelni semmire és reaktív módon kezdesz dolgozni, ahelyett, hogy te befolyásolnád a történéseket. Ez pedig könnyen kiégéshez vezethet, ami után elképesztő nehéz újraindítani magad fejben. Gyakorlatilag újra kell tanulni koncentrálni. Egy kisebb, akár csak 1 perces megszakítás ugyanis 10-20 percre, vagy akár egy egész órára kizökkenthet a “flow”-ból. Az ilyen aknákat igyekszem minimalizálni, amiben a szabadúszó életmód is sokat segít. Nincs ugyanis senki, aki kontrollként állna felettem, vagy akit nekem kellene irányítanom és monitoroznom folyamatosan.

Napközben általában “terepről”, az ügyfél irodájában dolgozom, így hatékonyabb a munka. Megbeszéléseket általában ebéd környékére időzítek, főleg, ha az stratégiai, ötletelős szintű – egy kávé vagy ebéd mellett jobban lehet az ilyen gondolatoknak teret adni, mint egy steril meetingszobában.

Este pedig egy sorozatrésszel, az aktuális PS4 játékommal, vagy társasági programmal zárom a napot. De gyakran éjjel jön még egy produktivitáshullám, amikor a legnagyobb nyugalomban a leghatékonyabban tudok dolgozni. Ilyenkor csend van, nincsenek üzenetek, nincs mozgás. Csak fókuszált munkavégzés van.

A munkád során milyen eszközöket, szoftvereket használsz?

Szakmai eszközök közül az aktuális szoftverparkom az alábbiakból áll:

  • Ahrefs (tartalmi SEO és linképítés)
  • Screaming Frog és URL Profiler (technikai SEO)
  • Website Auditor (ez alapvetően egy technikai eszköz, de van benne néhány elemző funkció, ami nagyon megkönnyíti a tartalmi SEO feladatokat, ha skálázni kell azokat, pl. TF-IDF elemzés)

Ezek mellett van még három jokerem, amik nélkül nehezen tudom elképzelni a napi rutint:

  • OneTab Chrome kiegészítő
    • https://chrome.google.com/webstore/detail/onetab/chphlpgkkbolifaimnlloiipkdnihall?hl=en
    • Általában 3-4 böngészőm van megnyitva, ablakonként kb. 10 tabbal (jelenleg 1 böngésző és 16 tab van megnyitva).
    • Ez a kicsi, de annál hasznosabb kiegészítő pedig egy gombnyomásra bezárja az összeset, és listába menti a megnyitott URL-eket, amiket később bármikor elérek. Ha pedig újrakezdem a munkát, még egy gombnyomás, és visszahoz minden korábban megnyitott ablakot. Így nem kell küzdenem azzal, hogy belassul-e a laptop, vagy hogy elvesztek-e egy nagy nehezen megtalált értékes szakmai cikket.
  • Text Analyzer
    • https://www.online-utility.org/text/analyzer.jsp
    • Ingyenes, és egyszerű szövegelemző eszköz. Ha épp egy sokezres tartalmú kulcsszókutatáson dolgozom számomra kevéssé ismert témában, nem kell azon törnöm a fejem, vajon mik a leggyakoribb altémák, amik előfordulhatnak: bemásolok mindent ide, az eszköz pedig visszaadja a leggyakoribb szavakat és kifejezéseket, ami rengeteget segít pl. akkor, mikor tartalomstratégiát készítek és priorizált témákra szeretném bontani az összeállított ütemtervet.
  • Workspaces
    • https://www.apptorium.com/workspaces
    • Biztos vagyok benne, hogy sok szabadúszónak ismerős a pillanat, mikor másik projektre vált a munkában, és bezár minden korábbi alkalmazást, majd egyesével megnyitogatja a következő ügyfél anyagait. Ez az app elveszi az ezzel járó fejfájást: előre beállítható, hogy milyen linkek, fájlok, egyéb anyagok tartoznak egy-egy ügyfélhez, és gombnyomásra megnyit minden kapcsolódó dokumentumot. Így a könyvjelzők keresgélése vagy visszaemlékezni próbálás helyett konkrétan 1 perc alatt lehet projektet, ügyfelet váltani munka közben.

Volt már szó az ügyfelekről. Velük havidíjas vagy projektszerű rendszerben dolgozol? Vagy vegyesen?

Meghatároztam magamnak egy hármas limitet, amit most nagyon szépen sikerül tartani:

  • két nagy ügyfél, ahol folyamatos munka van, és mellette
  • egy projekt alapú ügyfél vagy tréningek.

Szerintem ennyire lehet a szakmában szépen odafigyelni, úgy, hogy eredmények is jöjjenek, A folyamatos munkák esetében a csapat részeként tekintek magamra, és nem csak tanácsadással, hanem végrehajtással is segítem a SEO-t, így biztos lehetek benne, hogy meg is valósulnak az átadott javaslatok.

Bemutatnál 2-3 ügyfelet és projektet, amin dolgozol? Hogy néz ki a velük való munka?

Az egyik a Mito ügynökséggel a Wizz Air, ahol a légitársaság nemzetközi terjeszkedésén dolgozom SEO oldalról.

Itt van lehetőség szorosan összedolgozni a csapattal, alkalmanként részt veszek a fejlesztők napi stand-up megbeszélésén is, és része vagyok a rendszeres tervezéseknek is, mikor SEO feladatokat priorizálunk a többi belső projekttel együtt.

Emellett pedig nemrég ért véget egy újabb közös projekt a RisingStack tech startuppal, ahol a stratégia tervezés mellett egy belső tréninget is végigvittem. A szakmai anyagokat én készítettem el, majd átadtam a megvalósítás általam használt módszerét is, hogy önállóan vihesse tovább a csapat a SEO-t a megfelelő módon.

Hogyan lehet pontosan felmérni egy ügyfél átlagos időigényét? Főleg, amikor nincs extra erőforrás a háttérben, mint egy ügynökségnél, csak Te vagy egyedül szabadúszó?

A legfontosabb kérdés, hogy tanácsadásra, vagy megvalósításra van-e szüksége. A tanácsadás jóval kevesebb időigénnyel jár, a megvalósításhoz biztos, hogy óraszámokat kell dedikálni.

Emellett mindig készítek magamnak egy belső felmérést, hogy lássam, hogyan áll az oldal. Ha a közelmúltban bezuhant az oldal forgalma, és mindhárom SEO területen komoly gondok vannak, biztos, hogy több időre lesz szükség az eredményekhez. Most már általában óraszám alapon dolgozom, ami mind nekem, mind az ügyfélnek jobban tervezhető és kiszámítható, mint a projekt alapú árazás. Ügynökségi keretek között projekt alapon szerintem szerencsésebb tervezni, de ehhez tudni kell jól felmérni a feladat komplexitását.

A tervezés sokszor nehéz freelancerként. De ezen kívül adódnak azért más típusú kihívások is. Szakmai oldalon például melyek a legnagyobb kihívások? Hogyan találod meg őket? Vagy ők találnak meg Téged?

Határozottan a fejlesztési kérdések, mikor például olyan felvetés érkezik, hogy milyen JavaScript frameworkkel érdemes dolgozni az oldalon, “mit lát belőle a Google”.
Ez kifejezetten olyan téma, ahol tesztekre érdemes csak hagyatkozni, de szerencsére vannak jó források a témában. Például ez az oldal: http://jsseo.expert/
Itt különböző JS framework-ökkel renderelt szövegrészleteket láthatunk, ami pedig már élesben tesztelhető, hogy melyiket tudja értelmezni jelenleg a Google keresőrobotja, és melyiket nem – de persze nem árt, ha legalább nagyjából érti is a SEO-s, hogy melyik framework mikor és mire jó.

Néha magamtól is találok kihívásokat. Ilyen volt például a Pokémon GO mobilos játék bevezetése, mikor nemzetközi szinten már minden információt megírt róla a sajtó, de itthon még nem volt tartalom a témában. Ekkor csináltam egy SEO kísérletet, aminek eredményeképpen publikált cikkem a mai napig is első jó néhány kulcsszóra, egy esetben a Wikipédiát is megelőzve.

De gondolkozom például olyan kevéssé hasznos, de szakmailag érdekes kérdésen, hogy hogyan lehet például emoji-ra optimalizálni, vagy épp keresési volument vizsgálni. Ez még folyamatban van, de ki tudja, hátha egyszer jól fog jönni, hogy első leszek egy emojira

¯\_(ツ)_/¯

Honnan szerzel új infokat? Honnan tanulsz és fejlődsz?

A karrierem kezdetén igen vegyes forrásokból mazsoláztam össze a tudást, de ez már leszűkült két fő platformra:

  • Traffic Think Tank:
    Egy nemzetközi privát Slack csoport, ami komoly hangsúlyt fektet a SEO-ra, és sok hasznos belső tudásanyagot kapnak a csoporttagok a témában, ami instant gyakorlatba ültethető át.
  • Marie Haynes SEO hírlevele
    Ez az eddigi leghasznosabb nemzetközi SEO hírlevél, amit ismerek és az egyetlen, amire jelenleg fel vagyok iratkozva (a hazai The Pitch hírlevele mellett).

Emellett ellátogatok néha egy-egy konferenciára a témában, idén szeptemberben például a BrigthonSEO konferenciára készülök továbbképezni magam, ahol a legutóbbi eseményen volt szerencsém találkozni John Muellerrel, a Google Webmaster Trends Analyst-jával.

A BrigthonSEO-nál közelebbi, tényleg hasznos és gyakorlatias SEO-val is foglalkozó konferenciát, ami évek óta a piacon van én nem ismerek. Az idén indult Digital Cube Conf töltheti majd be ezt az űrt, ami a legnagyobb hazai Analitika, PPC és SEO konferencia. A 2019-es év nagyon jó sikerült. Kíváncsian várom, hogy milyen lesz a 2020-as konferencia.

Mi a következő lépés szakmailag?

A SEO három területe közül a kedvenc részem a technikai, ahol már igen komolyan érintjük a fejlesztést is. Itt minél jobban értek a programozáshoz, annál könnyebb dolgom van és annál konkrétabb javaslatokat tudok adni, így jelenleg ebbe az irányba bővítem a tudásom.

Mellette pedig szeretnék felhozni egy, az elmúlt években méltatlanul elhanyagolt területet, a tudásátadást. Annak idején nagyon nehéz dolgom volt megtalálni a megfelelő információforrásokat ahonnan tényleg hasznos tudást gyűjthetek a szakmában, így szeretnék segíteni azoknak, akik hasonló cipőben járnak. Erre keresem most a legjobb csatornát, ami vagy cikkírás, élő vagy offline képzések, vagy valami egészen más lesz. Van rá több ötletem is, amit még idén szeretnék megvalósítani.

A legjobb önfejlesztő könyvek top 5 listája

0

Az önfejlesztés mára gigantikus iparággá nőtt. Számtalan szolgáltató van a piacon, rengeteg tartalom, esemény, könyv, blog, videó és sok egyéb formátum. De itt is érdemes körültekintően választanunk. Egyes köteteket ugyan több tízmilliós nagyságrendben adtak el, de a legtöbb embernek mégsem segítenek. Most a klasszikusok közül 5 könyvet választottam ki, amit érdemes elolvasnod, ha szeretnél elmélyülni az önfejlesztés világában, vagy csak egy kis motivációt szerezni.

1. Gondolkodj és gazdagodj

Ez az egyik leghíresebb és legnagyobb példányszámban eladott önfejlesztő könyv. 100 milliónál is többet adtak el belőle, és ez a trend azóta is tartós, pedig már majdnem 100 éve írták, egészen pontosan 1937-ben.
Leginkább belső értékeket, önismeretet és az élethez való hozzáállást tanítja. Kevésbé a gyakorlatias tanácsokra fókuszál. Cserébe viszont megmutatja, hogyan gazdagodhatunk meg a szó minden értelmében.

Amazon link: https://amzn.to/2GSBc9C

2. A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása

Napoleon Hill könyvéhez nagyon hasonló önfejlesztő könyv, amely leginkább az emberi jellemzők és értékek elsajátításáról szól, és nem a “Hogyan gazdagodj meg gyorsan” sallangról. Azt kutatják benne, hogy mik a sikeres emberek közös jellemvonásai. Kevésbé az egészség és a boldogság eléréséről szól, leginkább a sikerhez vezető utat próbálja leegyszerűsíteni és közelebb hozni.

Amazon link: https://amzn.to/2MWM3Dl

3. Hogyan szerezzünk barátokat és befolyásoljuk az embereket

Hogyan szerezzünk barátokat és befolyásoljuk az embereket

Amennyiben egy könyvnek a legrosszabb címért díjat kellene osztanunk, nyugodt szívvel adhatnánk oda Dale Carnegie remekművének. Merthogy teljesen más, mint a címe – és ez az egyik legsikeresebb és leghasznosabb könyvvé teszi a világon. A majdnem 100 éves könyv rendkívül olvasmányosan mutatja be, hogyan kell úgy viselkedni, amivel egyrészről jót teszünk embertársunknak, másrészről viszont közelebb is kerülünk a céljainkhoz.
Ez a könyv nemcsak, hogy nagyon hasznos, de megmutatja azt is, hogy nem muszáj mindennek unalmasnak lennie, ami hasznos. Nagyon jó és szemléltető történeteken keresztül mutatja be a fontos alapelveket, és elég gyakorlatiasan ahhoz, hogy akár még ma el lehessen kezdeni őket alkalmazni.

Amazon link: https://amzn.to/2Kl6JTI

4. A lesz*rom rafinált művészete

A lesz*rom rafinált művészete

Ez a könyv – ahogy a címe is sugallja – más megközelítésben mutatja be a dolgokat, mint a legtöbb önfejlesztő olvasmány. Önmagában már a stílusa is kitűnik a többi közül, mert a szerzője, Mark Manson szabadszájúan, olykor akár káromkodva mutatja meg, hogy mi a baj a legtöbb önfejlesztő könyvvel, és mi az, ami miatt ezek nem működnek. Azonban nem csak a stílusa más, az egész mondanivalója egy kicsit más oldalról fogja meg a boldogság témát, és nagyon gyakorlatias tanácsokkal igazít útba, megmutatva, hogy nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy jó életet élj. Ő sem volt az, sőt…

Amazon link: https://amzn.to/2GWByvL

5. Éld az életed

Éld az életed

Ez a könyv spirituális oldalról fogja meg az önfejlesztés témakörét. A magyar címe picit félrevezető lehet, mert angolul a “You Can Heal Your Life” névvel jelent meg a könyv. A mentális gátak és akadályok felismerésének és megszüntetésének a módját mutatja be, és főleg a boldogságot keresi benne. Rengeteg eladott példánnyal büszkélkedhet a szerző, Louise L. Hay – közel 40 millió könyv talált gazdára a megjelenése óta.

Amazon link: https://amzn.to/2YUEoLS

Összegzés

Az önfejlesztő könyvek esetében nagyon könnyű olyanba belenyúlni, ami nemhogy nem segít, de még akár árthat is. Mivel nem egy egzakt tudományról van szó, ezért szinte bárki publikálhat róla, azt hirdetve, hogy ő bizony megtalálta a boldogság szent-grálját. Ez részben kikerülhető, ha az ember olyan könyveket választ, amik bizonyítottan működnek (akár kutatások által), és nagyon sok vásárlói ajánlást kap olyan kommentekkel, hogy a könyv megváltoztatta az életüket.

Az önfejlesztés persze nem csak általános értelemben jelenhet meg, hanem egy adott szakterületre is fókuszálhatunk. Ha például valaki online marketinggel, szövegírással foglalkozik, akkor több olyan könyvet is lehet találni a hazai és nemzetközi piacon, amelyekből rengeteget lehet tanulni. A legjobb online marketinges könyvekről itt tudsz bővebben olvasni.

A történetmesélő – interjú Békéssy Olgával, a Női Karrierváltó Fesztivál alapítójával

Nem volt könnyű megtalálni a két kisgyerekes, freelancer anyuka naptárjában a közös szabad metszetet, ráadásul nyári szünetben. De az interjú nem várhatott, hiszen pár hét múlva komoly mérföldkőhöz érkezik Békéssy Olga szenvedéllyel építgetett projektje, a Női váltó. A karrierváltó és vállalkozó nők népszerű online magazinja 1 éves születésnapját egy mozgalmas fesztivállal ünnepli. Ismerve Olgi tartalmas szakmai múltját és nem mindennapi elhivatottságát a téma iránt, az október 3-i Női Karrierváltó Fesztivál sokak számára a továbblépés és kapcsolatépítés egyik legértékesebb fóruma lehet. 

Több mint 20 éve dolgozol egyéni sztorikkal, ezrével mutattál be személyes történeteket. Nem vált még unalmassá?

Dehogy, nekem ez szerelem, főleg a filmes történetmesélés. Még mindig ebből kapom vissza a legtöbb energiát. Az emberekkel való beszélgetés tölt igazán. Mindig találkozom új, izgalmas történetekkel, jönnek új ötletek, hogy miről és kikkel kellene még beszélni. 

18 évet töltöttél az RTL-nél, ott voltál már az induláskor. Azóta is sokszor megkérdezhették, de én sem hagyom ki: hogy lehet oda bekerülni?

Ma nem tudom, hogyan lehet, szerintem nehezen, hiszen főleg a hírigazgatóságon, ahol én dolgoztam (Híradó, XXI.Század, Házon Kívül c. műsorok) elég régóta állandó stáb van. A szórakoztató műsorok más tészta. Ott mindig kell a friss arc. 

Nekem szerencsém is volt és hiszek benne, hogy tehetséges is voltam, és ezt látták meg bennem 1997-ben, a csatorna indulásakor. Én mindig riporter szerettem volna lenni, de fogalmam sem volt, hogy a békéscsabai Lencsési úti lakótelepről ez hogyan fog sikerülni. Elkezdtem azért szépen az iskolákat: először a szegedi tanárképző főiskola művelődésszervező szakán végeztem levelezőn, mert ott volt média szak. Mellette, 20 évesen már a megyei napilapnál dolgoztam és néhány hónapra mindig kimentem Németországba dolgozni. Utána jött az ELTE szociológia szakának rádiós újságírás képzése, ahol sok későbbi kollégát ismertem meg, nagyon komoly szakmai közösség alakult ki. Ha már ott voltam az egyetemen, elvégeztem a szociológia szakot is, kár lett volna kihagyni.

Aztán jött a véletlen: a Népszabadságban láttam egy hirdetést: egy német alapítvány tévés ösztöndíjat hirdetett a müncheni Bayerische Rundfunkhoz. Az esélytelenek nyugalmával jelentkeztem. Sikerült. Remek társasággal mentünk ki: Batiz Andrással, Marsi Anikóval, Pánczél Andreával és Kolosi Péterrel.

Amikor hazajöttem, korábbi egyetemi barátnőm, Kandász Andi szólt, hogy lenne egy hely a Duna TV-nél, majd a kereskedelmi tévék indulásakor is felhívott, hogy jelentkezzek az RTL-hez. Kiválasztottak, én lettem a híradó békéscsabai tudósítója. Ez egy kemény időszak volt: huszonéves voltam és Békés Megyében kirobbant a később országossá duzzadt olajügy, Fazekas Andrea kolléganőmmel oknyomoztunk éjjel-nappal, követtek és lehallgattak minket. Ekkor figyelt fel rám az Akták, később a XXI. Század főszerkesztője, és Budapestre hívott. Boldogan jöttem. Imádtam. A kedvenceim a szocio riportok és a régi korok nagy művészeiről készült anyagok voltak. Vajon Karády Katalin, Bajor Gizi, Csortos Gyula, Kovács Erzsi énekes mond még az embereknek valamit? Szívből remélem… 🙂  Ezekben a történetekben a szívem-lelkem benne volt.

Más is így gondolta, hiszen Kamera Hungária és Hégető Honorka díjjal is elismerték a munkádat. Mi törheti meg az ilyen példás karrierutat?

A gyerekek. 🙂 Persze nem akarom rájuk kenni az egészet. Egyrészt hiába a díjak és elismerések, a remek társaság, egy szinten megragadtunk az RTL gépezetében, feljebbjutási lehetőség nem volt. Ma egy fiatal munkavállaló egy-két hónap alatt lelép, ha nem az elképzelései szerint alakul a karrierje, én volt olyan, hogy 1-2 évet is vártam a hírigazgatóval egy beszélgetésre. De a beosztásom sem volt éppen családbarát. Tudod, Híradó mindig van, hétvégén és ünnepnap is. Az abba készülő anyagokat pedig valakinek el kell készítenie… A nagyobb riportokat pedig éjjel vágtuk. A férjem ezt nem nagyon értékelte.  A hétvégék többségén dolgoztam. Az első fiam után még visszamentem heti három napban, napi 10 órában dolgozni, de egy picit mindig ott motoszkált a fejemben, hogy vajon a férjem odaér-e a a multiból időben a gyerekért, és én még látom-e lefekvés előtt. Ez már nem az én helyem volt, szűknek éreztem a kereteket.

A változást a Dobbantó program hozta el, ami egy nőknek szóló vállalkozástámogató kezdeményezés. A második fiammal voltam várandós és tudtam, hogy vállalkozni szeretnék. De mit? Ugyan mihez értek én? – gondoltam. Attól tartottam, hogy ha kilépek az RTL-től, a biztos keretek mögül, egy légüres térbe kerülök. A Dobbantó program aztán arra sarkallt, hogy engedjem szabadjára a gondolataimat, merjek nagyot álmodni. Megtettem. Az ötletem az volt, hogy egy ghánai-magyar barátnőm segítségével gyöngyöket hozzunk be és azt adjuk el. Teljesen  esélytelen volt, nem is lett belőle semmi, mégis ott jött meg az ÖTLET. A többi lány sokszor kért segítséget: írjak szöveget, segítsek bekerülni valamelyik újsághoz. Ez nem okozott gondot. Ekkor már tudtam, hogy egy kommunikációs céget szeretnék indítani. De honnan lesznek ügyfeleim? Felhívtam az ismerőseimet, hogy nem akar-e valaki imidzs filmet? Senki sem akart, de az egyikük azt mondta, hogy egy sajtótájékoztat kéne neki szervezni. Elvállaltam. Sikeres lett, sok értékes megjelenéssel. Ez már elég volt a 21. Század Kommunikáció elindításához. 

Komoly szakmai tapasztalatot és széles kapcsolatrendszert hoztál magaddal, de mi a helyzet a vállalkozói léttel? 18 év alkalmazotti lét után gondolom jelentett némi kihívást…

Huh, eleinte nagyon nem ment. Mennyit érek én és a munkám? Ez volt a fő kérdés. A híradózáskor megtanultam, hogy nincs lehetetlen: ott egy nap alatt kell kikutatni a témát, felkészülni belőle, leforgatni, megírni és megvágni. Este adásba kell kerüljön az anyag. Szóval lehetetlent nem ismerek. De mennyit ér az, hogy úgy írok szöveget, hogy azt csont nélkül átveszi a többi hírportál? Hogy látom, hogy miből lesz és miből nem lesz hír? Hogy a filmezés a kisujjamban van?  

Mennyit ér ez a piacon? Ma már tudom, hogy alaposan alá áraztam magam. Sok évbe tellett, mire nagyjából annyit mertem kérni, amennyit a munkám ér. Azóta már díjat is kaptunk egy nagy esemény kommunikációs kampányáért. De az adminisztrációt például ma sem szeretem, küzdünk vele a kollégáimmal rendesen. 

Hogyan dolgozol? Kiknek és mit csinálsz?

Elsősorban otthonról dolgozom, szöveget például csak nyugodt körülmények között tudok írni, de sok időmet elveszik a találkozók, megbeszélések és sokszor vagyok ügyfélnél is. Nálam a szakmai színvonal az első, ezért is volt fontos, hogy jó szakemberekkel dolgozzak együtt. A barátaim közül én lettem először szabadúszó, aztán szép lassan ők is kiléptek. Egy csomó projektbe behúztam őket. Van, akinek teljes kommunikációt viszünk és nagyon sok filmet készítünk nagyobb cégeknek, élő közvetítéseket csinálunk díjátadókról, de több fesztivál kommunikációját is vittük már, ami nagyon kemény munka, de rengeteget lehet tanulni. A kedvencem volt az Aranyanyu és a Terézanyu díjra jelölt nők kisfilmjeinek készítése, itt a díjátadó élő közvetítését is mi csináltuk. Én csak szabadúszókkal dolgozom, nagyon élvezem ezt a fajta változatosságot, szeretem, hogy projektenként más-más a csapat. 

Októberben lesz 1 éve, hogy elindult el a Női váltó online magazin, amelynek az elmúlt fél évben több, mint 141.000 olvasója volt. Láthatóan rengeteg energiát teszel bele, ez az újabb szenvedély?

Abszolút! Amióta vállalkozó anyuka vagyok, mindenkitől, akinek gyereke van megkérdezem: mégis ő hogyan csinálja? Mert én még most is minden nap belehalok egy picit a vállalkozói létbe. Nem cserélném el semmiért ezt az életet, a vállalkozásomat, de akinek nincsen állandó segítsége – ahogy nekünk sem – , annak ezt gyerekek mellett csinálni nagyon nehéz. 

A nők egyébként erre a kérdésre nagyon hamar megnyílnak és sokszor szívszorító történetek állnak a karrierváltások hátterében. Ezek a sztorik erőt adnak másoknak, azt az érzést adják, hogy nem vagy egyedül. Ráadásul nagyon aktuális a téma, nemcsak a nők körében. Az egyik nagy multinacionális cég HR igazgatója osztott meg velem egy statisztikát nemrég: ma 5 emberből 2 épp váltásban van, 2 pedig gondolkodik rajta. 

Mire számíthatunk október 3-án a Női Karrierváltó Fesztiválon?

Valós segítséget szeretnék nyújtani azoknak a nőknek akik tervezik a váltást, vagy már el is indultak az úton. Egy olyan napot, amikor azt érzik, hogy van hova, kihez fordulni, sőt, már a helyszínen is kapnak kézzelfogható, konkrét segítséget a váltáshoz. Lehet egyéni coachingra, tudás bővítéséhez tematikus workshopra jelentkezni, vagy kapcsolatot keresni egy új projekthez. Nem akarunk csilli-villi, mesés karrierutakat bemutatni, hanem a váltás folyamatát, a lehetőségek tárházát villantjuk fel, mert nagyon sokféleképpen lehet ma dolgozni. Nem kell mindenkinek szabadúszóvá, vállalkozóvá válnia. Egy színes, mozgalmas eseményt szervezünk, vállalkozókkal és alkalmazottakkal, szabadúszó anyukákkal és nagyvállalati HR-esekkel. Olyan nőkkel, akiknek fontos ez a téma. A hivatalos program zárása után pedig egy kis kapcsolatépítésre, kötetlen lazulásra is lesz lehetőség…

Életre kelt jegyzetek – interjú Livits Rékával, a Visualive alapítójával

A grafikus jegyzetelés minden korszerű szakmai konferencián ott kellene, hogy legyen, annyira mellbevágó kiegészítést nyújt az előadások mellé. Az idei Freelancer Fesztiválon Livits Réka dokumentálta élő jegyzeteivel a nagyterem előadásait. Réka most már ebből él, szabadúszó vállalkozóként, és hamarosan a Mecsek hűs árnyai között vezet majd egy oktatótábort a kreatív önkifejezés és digitális detox iránt érdeklődőknek. 

Mióta foglalkozol grafikus jegyzeteléssel és mióta létezik ez egyáltalán?

Nagyjából két éve ez a főállásom. Itthon még nem nagyon ismert, körülbelül négyen foglalkozunk ezzel komolyan, Európában összesen is csak többszázas nagyságrendben. Egyébként a legenda szerint a hetvenes-nyolcvanas években kezdődött, San Francisco, Silicon Valley környékén, mert ahogyan a szervezeti folyamatok komplexitása növekedni kezdett, úgy nőtt meg az igény a vizuális reprezentációra. 

Amikor két éve először láttam ilyet, teljesen lenyűgözött, és igazából nem értem, hol volt ez a dolog mostanáig, hiszen csak filc, papír és tábla kell hozzá.

Talán nem tűnik nagy dolognak, de igazából marha komplex feladat az előadást hallgatva valósidőben kiszűrni a lényeget és párhuzamosan készíteni a jegyzeteket. A témát muszáj ismerned valamennyire, tehát felkészülés is szükséges.

Szerintem mindenkit ledöbbent, aki először látja, hogyan dolgozik egy jó vizuális jegyzetelő. Hogy tényleg valahogy odakerül a táblára a lényeg, nagyon tömören és képileg megkapóan.

A lényege valóban a gyorsaság és a felismerhetőség. Legyen frappáns, érdekfeszítő, színes, amellett, hogy persze a műfaj keretein belül, de azért hűen adja vissza az elhangzottakat. Technikák vannak arra, hogyan ábrázolsz embert, mozdulatot, struktúrákat, gyorsan és kifejezően. Ezek a technikák pár óra alatt elsajátíthatók, utána már csak gyakorlás kérdése. Kell hozzá egy speciális, utántölthető filctoll, ezekkel jól lehet dolgozni és messziről is látványos a rajz. 

Elég nehéz elképzelni hogy hogyan döntöd el menet közben hogy “na, ez az a gondolat amit kifejtek egy rajzban”, hogy hogyan maradsz folyamatosan képben egyáltalán.

Az egyik trükk erre a post-itezés: ha nagyon pörög az előadás, akkor egy kis jegyzetet készítek egy postitre, azon rögzítem amit csinálni akarok, és utána azt dolgozom fel, amikor az előadó kicsit anekdotázik, vagy ilyesmi ok miatt utolérhetem magam. Hasznos még a ceruzás skiccelés a kompozíció beosztására, először csak körvonalak és kulcsszavak kerülnek fel, amiket szebb ábrákká fejlesztünk, amikor lehetőség nyílik rá. Minden műfaj és minden előadó nagyon más. Máshogy halad egy stratégiatervező szervezetfejlesztő mint mondjuk egy TedX előadó. 

Hol tanultad ezt?

2013-ban láttam egy workshopon a technikát először – klasszikus képzés vagy kurzus nincsen, inkább workshopok vannak, de sokat kell egyedül tanulni és gyakorolni. Például én minden nap lerajzoltam egy TedX videót egy 30 napos challenge formájában, ami nagyon jó gyakorlás volt. Sokat tanultam szakmabeliektől is, van egy nemzetközi találkozó vizuális facilitátorok számára, ezen részt vettem már Hamburgban és Prágában is.

Honnan vezetett ide az utad és hogy lett ebből főállású vállalkozás?

Sosem voltam alkalmazott, először sokat önkénteskedtem, aztán trénerként, ifjúsági munkásként dolgoztam fő fókuszban 10 évig – sok európai programot szerveztem, mellette grafikus, illusztrátor és kiadványszerkesztő feladatokat is elláttam. 

Mivel éveken át flipchartokat írtam és dekoráltam a különböző képzéseken, ezért egy kolléga egyszer megkérdezte, miért nem foglalkozom vizuális jegyzeteléssel… innen jött az inspiráció.  Nagyon magamra találtam benne, mint fő szenvedély, persze még ki kellett találni, hogyan élek meg belőle. Azelőtt pályázatokkal dolgoztam, ami egy teljesen más szemszög, a “büdzsé mindsetből” átállni a vállalkozásépítésre nem volt könnyű, ma sem az.

Miből áll össze pontosan a tevékenységed, most már mint vállalkozó?

Az egyik elem maga a grafikus jegyzetelés, amikor konferenciákra hívnak. De van egy másik formája is, a vizuális facilitáció. Ekkor folyamatsegítő moderátorként veszek részt egy szakmai csapat munkájában, például stratégiatervező folyamatokban, termékfejlesztésben. Ez persze egy aktív szerep, kevesebb maga a rajzolás, és előkészített vázlatokkal dolgozom. A feladatom, hogy keretben tartsam a csoportmunka folyamatát, tehát sok interakciót igényel. 

Ezen kívül a módszereket tanítom is, a rajzos jegyzetelés technikáját, workshopokat tartok. A munka eloszlása függ az évszakoktól és egyebektől, nagy átlagban havi 1-2 workshopot tartok, heti egy facilitációt vagy grafikus jegyzetelést vállalok: ezeknek van előkészülete és utómunkája is, például amikor lefényképezem a jegyzeteimet és szoftveresen tisztázom őket. 

A vállalkozásom messze nincsen még nyugvóponton, magának a szakmának sincsen igazi protokollja, tehát én magam építem ki a praxisomat, az eszközhasználatot, az árképzést, az eszközeim szállításának módját, vagy éppen azt, hogy mennyi és milyen jellegű előzetes információt kérek a rendezvény szervezőjétől egy grafikus jegyzetelési megbízás során. 

A képzési tevékenységed során többnapos rendezvényeket is tartasz?

Idén tavasszal kezdtem el Budapesten szkeccsműhelyeket tartani, amelyeken bárki könnyedén elsajátíthatja a rajzos jegyzetelés technikáját. Mivel nyáron ezek a workshopok szünetelnek, felmerült egy természetközeli, kreatív tábor ötlete, ahol nemcsak alkotásra, de digitális detoxra is lehetőség van. Van egy hely, ahová több mint 15 éve járok, a Mecsekben, egy erdőmélyi falucska, ahol nincsen térerő. Nagyapámnak van egy háza ott, ez egy tájvédelmi körzetben van, az országos kéktúra útvonalán, a Zengő egy kétórás túra onnan. Már korábban is szerveztem oda nemzetközi táborokat. Ezt nem nevezném teljes elvonulásnak, csak egy pár nyugodt napnak, ahol az ember kikapcsolódhat kreatív foglalkozásokkal.

Sokaknak hatalmas luxus az, hogy 4 napig offline vannak és nem elérhetők.

Nagy küszöb ez sok olyan embernek, akinek ilyen a munkája. Így analóg módon tudnak töltődni. Illetve a szkeccsműhely célcsoportjával is egybevág, azoknak szól, akik azt mondják magukról, hogy nem kreatívak, pedig valójában gyakran csak nincs elég idejük arra hogy elmerüljenek az alkotó folyamatban. Ez lehetőséget ad a visszakapcsolódásra a kreatív folyamathoz. Az egyik műhely például a rajzos gondolatrendezés szellemben zajlik, lehetőséget ad arra hogy a kikapcsolódás mellett madártávlatból ránézzen az életére, milyen volt az elmúlt fél éve, merre tart, munka, kapcsolat, életcélok tekintetében. Az előző fókuszom az életpálya, pályaorientáció volt – amikor egy fejezet a végéhez közeledik és fogalmad sincs, hogy merre tovább – ezzel kapcsolatban tartottam műhelyeket és coachingot.

A VisuaLive legközelebb a TedXBenedekhegyen, Veszprémben lesz látható “működés közben”, Réka mecseki kreatív műhelyére pedig még vannak helyek, itt tudtok jelentkezni!

Katásokkal suttogó – interjú Mórász Mártonnal, a PROAB könyvelőcég alapítójával

Mórász Márton még pénzügyi tanácsadóként ismerte fel az egyéni vállalkozók anyátlanságát a szolgáltatói piacon. Második saját vállalkozásában a freelancerek könyvelésének korszerű megoldására indított startupot. Proactive Bookkeeping néven épített ki országos franchise hálózatot, kevesebb, mint 2 év alatt. Megtudakoltuk, hogyan csinálta, és legfőképpen miért?

Gondolom nem azt válaszoltad gyerekkorodban a szokásos kérdésre, hogy “könyvelő”.

A menedzsment nekem mindig is fontos volt. A gazdasági játékok érdekeltek elsősorban, ezeket mindig megnyertem. Én úgy szoktam gondolni erre, hogy ötvöztem azt, amit a szüleimtől kaptam. Édesanyám klinikai szakpszichológus, a lélek, a humánum nagy értője, apám pedig informatikus. Úgyhogy én pénzügyi tanácsadóként emberekkel foglalkoztam pénzügyi kérdések terén. 18 évesen kezdtem. A BGF Vállalkozás és Menedzsment szakja mellett mentem el független vállalkozónak egy tanácsadócéghez. Háromnegyed év alatt fiókvezető lettem. Ez a legalacsonyabb vezető szint, van benne kontrolling, menedzsment, pedagógia, pszichológia, pénzügy, felelősség a munkatársaid munkájának minőségéért és persze értékesítés. Mai napig is alapvetően értékesítőnek tartom magam. All Finance szektor, tehát mindenféle pénzügyi termékkel foglalkoztunk, magánszemélyek számára. 2011-ben lettem területi vezető. A suliba már sosem mentem vissza. 

2017-ben kezdted el építeni a saját könyvelői cégedet, pedig elég sikeres karriert tudhattál magadénak vezető tanácsadóként. Miért?

A könyveléses ötlet onnan jött, hogy azt láttam, hogy Szolnoktól Dunaújvároson át Budapestig, bárhol voltam, a kisvállalkozók nem kapnak megfelelő kiszolgálást, másrészt feltűnt, hogy

a könyvelés, mint szektor elfelejtett ugrani egy századot.

Ezt ügyfélként is megszenvedtem. A kisvállalkozói könyvelésben az oktatás is a régi panelekre építkezik, ezért újratermeli magát az anakronizmusuk. Úgy tűnt, hogy szükség van egy teljes paradigmaváltásra, mert nem ez lesz a jövőben és nem is erre van szükség. A korszerűtlen megoldások mellett sajnos azt láttam, hogy sokan le is nézik a kisvállalkozót, és gyakori a szakmai dilettantizmus. Engem például idegesített, hogy a vállalkozásom eredményét évente egyszer látom, a bevallási határidő előtt két héttel. Mi az, hogy nem látom át a saját vállalkozásomat év közben, hogyan hozzak így döntéseket? Ha már megbízunk valakit, pénzért, hogy vigye a könyvelésünket, akkor ez nem egy elvárható szakmai minimum, hogy kapjak a munkáról egy periodikus jelentés? Márpedig jellemzően nem kérhetek havi jelentést sem, mert úgysem foglalkoznak a vállalkozásommal minden hónapban, ha nem vagyok áfakörös, csak év végén kérik egyben az egész éves anyagot. Dehát mi ez? 

Miért nincs erre egy app??

Leültem az üzlettársammal, aki könyvelő, és kikértem a véleményét, hogy mit szól ehhez a vízióhoz, és adná -e hozzá a könyvelési szaktudását? Ez volt 2017 áprilisában. Ekkor már amúgy is kerestem a továbblépés lehetőségét, úgy éreztem, amit tudtam, azt kihoztam a tanácsadásból. Igazából nem kaptam lehetőséget a kreatív innovációra a munkában, pedig szerettem volna fejleszteni, de mindig az volt a válasz, hogy “ne a rendszeren dolgozz hanem a rendszerben”… Ez nekem nem feküdt, vágytam a kreatív szabadságra. Úgyhogy beiratkoztam UX design tanfolyamra, hogy saját magam is megtapasztaljam, hogyan épül fel egy app, elsajátítottam a LEAN startup metodikát, ami nagyon inspirált amikor megismertem. Valójában ez egy termék- és szolgáltatásfejlesztési metodika, ami ugyan nagyon divatos, de itthon, mint szemlélet, még nem annyira használatos. 

Akkoriban nagyon sok Klapka György videót néztem, és olvastam az életrajzát. Neki volt egy olyan mondata, hogy “Aki pénz nélkül tud pénzt csinálni, az pénzzel is tud.”  Ezért határoztam el, hogy ezt a vállalkozásomat nulla forint kezdő tőkével építem fel és ez szerencsésen össze is jött, mivel mindent az első ügyfeleink könyvelési díjaiból fedeztünk az indulástól kezdve. Mivel rám jellemző, hogy én a világ összes pénzét is innovatív fejlesztésekre költeném, ez különösen nehéznek bizonyult. Hálás is vagyok a feleségemnek és az üzlettársamnak, hogy okosan visszahúztak a realitások talajára, amikor arra volt szükség.

Hogyan indultatok konkrétan? Mi az USP, mitől vagytok mások?

Négy elemből állt a koncepcióm:

  1. Legyen az ügyfél és a könyvelő között a legelején egy átfogó konzultáció, konyhanyelven és személyre szabottan.
  2. A könyvelő ne reaktív legyen, hanem proaktív. 
  3. Egy folyamatos és jó szakmai viszony legyen a vállalkozó és a könyvelő között.
  4. Legyen egy saját appunk, amin a vállalkozó folyamatosan frissített információkat lát a saját vállalkozása könyveléséről.

Ezeket a teóriákat aztán egy probléma kutatással validáltam, sikeresen. Személyes interjúk segítségével, én magam hirdettem meg ezt: aki nem elégedett a könyvelőjével, egy kávéért és 2500 forintért mondja el nekem, mi a panasza. Természetesen sehogyan sem említettük, hogy ezt mire használjuk, hogy mik a terveink, hogy ne torzítson a válaszokon. Kb. 25 ilyen anonim interjút készítettem, és minden feltevésünk beigazolódott, minden jel szerint megvannak azok az igények, amikre mi kínálunk megoldást. Az első 10 ügyfelünket személyes ismeretségi körből hívtam meg, az ő díjaikból fedeztük a további lépéseket. Ekkor még persze nem volt app, direktben gyártottuk az infografikákat a könyvelési adatokból, hogy teszteljük a koncepciót. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk. Negyed év alatt felépítettük a márkát, és 2017 szeptemberében volt a nagy ugrás, amikor két nagy partnert megkerestem direktben, és 10-ről felmentünk 100 ügyfélre 2017 végéig. Novemberben alapítottuk a kft-t, addig ez az egész csak egy projekt volt. A következő egy év alatt pedig 450 emberünk lett, 20 városban. Minden könyvelőnk maga is katás freelancer.

Elég dinamikusan fejlődtetek, országszerte vagytok jelen. Mik a kilátások?

A piac óriási. Több, mint 600 ezer egyéni vállalkozó van ma Magyarországon, ez bőven 10 százalék feletti arány a foglalkoztatottak körében, ami nagyon magas. És ennek több, mint a fele katás! Ennek a rengeteg vállalkozónak van szintén négy, jól megfogalmazható könyvelési problémája:

  1. Nem teljes mértékben érti a vállalkozása működését (alapinfók hiányoznak).
  2. Nem segít senki az adminisztrációban, ezért általában le van maradva.
  3. Nem tudja hogyan áll év közben.
  4. Nem  jól informált (az nem jól informáltság, hogy random elolvasol egy Index-cikket a négyeshatoson).

Ezekre a problémákra dolgoztuk ki a négy fő pontját a szolgáltatásunknak, amit úgy hívunk: “mentorált könyvelés”:

a) Alapinfó konzultációval kezdünk, konyhanyelven, ez 1 óra (egy prezivel, ami mindig frissítve van) és egy átfogó vállalkozási audit, erre sajnos szükség van (szerencsére manapság már remekül vissza lehet követni az ügyfélkapun a vállalkozás múltját).

b) Könyvviteli és ügykezelési szolgáltatás: Ez a PROAB franchise rendszerében megy, tehát az összes tagkönyvelő ugyanazt a digitális infrastruktúrát kell, hogy használja, és ugyanabban az általunk folyamatosan fejlesztett és tesztelt workflowban kell dolgoznia.

c) A PROAB appja, ami jelenleg csak webes, de reszponzív. Olyan mint egy ügyfélportál, szóval az ügyfél is tudja használni és valós időben vizualizálja a könyvelési állapotnak megfelelő adatokat, tehát az aktuális eredményét is, illetve nyomonköveti a hivatalos teendőket.

d) UP-TO-DATE szolgáltatás: vlogos formában folyamatos tájékoztatás a könyvelési, adózási és jogszabályi aktualitásokról.

Kicsit tényleg nehéz elfogadni, hogy ezek a szolgáltatások eddig nem igazán számítottak normának, a könyvelés terén. Pedig a technológia már régóta megvan hozzá. Szerinted hogy néz ki a könyvelés jövője, el fog mozdulni ebbe a korszerűbb irányba a szektor?

Én egyfolytában azon gondolkodom, hogy mi az a szolgáltatás-intenzív élmény, amit még tudok adni? Mert az automatizáció jön és a könyvelői munka nagy része amúgy is megszűnik. Egy friss kutatás szerint a Magyarországon dolgozó könyvelők átlagos életkora 54 év(!), 64%-uk egyedül dolgozik, mindössze 20 százalékuk 40 év alatti. Ugyan milyen kilátásai vannak ennek a demográfiának akkor, amikor radikálisan fejlődnek a digitális és automatizált szolgáltatások? A jelenlegi helyzetben azt hiszem reális cél, hogy egy 200 ezres ügyfél létszámot elérjünk. Remélhetőleg mi magunk is részesei lehetünk az egész könyvelési kultúra megváltoztatásának, és idővel egyre több feladatot tudunk delegáni a gépnek, hogy minél nagyobb értékű szolgáltatást tudjon adni a humánum. A könyvelő figyelmét ne vonja el a pepecs munka, fókuszáljon a magasabb értékű feladatokra. A könyvelői szolgáltatás tehát el fog menni ebbe a mentoring-coaching, külső partneri irányba. Ugyanis a könyvelési adatok intelligens vizsgálatával le tudjuk vezetni egy vállalkozásnak, hogy “nézd, ebből a szolgáltatásodból jön be a bevételeid kétharmada, ez a három meg nem hoz be szinte semmit, ebben az időszakban özönlenek az ügyfeleid, erre a másikra viszont kitaláltunk neked egy reklámkampányt, amivel X szolgáltatásodat megtoljuk, hiszen évekre visszamenően kimutatható, hogy ezzel az év e szakaszában gyengébben teljesítesz.” Ebben az irányban hiszek, és ez már nem a mai értelemben vett könyvelés, ez üzletfejlesztés. Ezzel fejlődik az átlagos szolgáltatásminőség, az pedig erősíti a gazdaságot, egyszerűen nincs olyan, aki ezzel nem nyer. Ez a víziónk.

Ha benned is számos kérdőjel van a szabadúszók KATA adózásával kapcsolatban, akkor ezt a cikket neked írtuk: A 10 leggyakoribb tévhit a szabadúszók KATA adózásával kapcsolatban.

A Proab-nál az első konzultáció ingyenes, itt tudsz bejelentkezni.

A 10 leggyakoribb tévhit a szabadúszók KATA adózásával kapcsolatban

Beszámoló a Freelancer Fridays találkozósorozat Egyéni vállalkozások könyvelése és KATA Q&E című epizódjáról.

“A szabadúszó többnyire csak töltelék egy könyvelő számára.” – tudtuk meg a magyarországi freelancer-adózás istenasszonyának, KATÁ-nak szentelt szeánszunk, pardon, meetupunk keretében. Az adónem óriási sikertörténet a magyar kisvállalkozók körében, de számtalan titkos csapda, kibeszéletlen rejtély és városi legenda jellemzi. Igyekeztünk kicsit rendet vágni a káoszban. Amennyiben a katások 97 százalékába tartozol, garantáljuk, hogy találsz ebben a cikkben valamit, ami újdonságként fog hatni…

Mivel a KATA könyvelése “egyszerű”, éppen ezért a könyvelők többsége számára is csak nyűg, nem tudnak a katásokkal hatékonyan, produktívan dolgozni. Mórász Márton erre a helyzetre alapozva alapított céget, ProAB néven: ha a kisvállalkozó mindenkinek csak nyűg, akkor gondolta, hogy ő nyit egy vállalkozást, ami kifejezetten kisvállalkozásokra specializálja magát, és országosan épít rá hálózatot. Talán nem meglepő, hogy számtalan horrorsztorival gazdagodott azóta, amióta elkezdte működését a katásokra specializált könyvelőcég.

Íme a 10 leggyakoribb tévhit, amivel Marciék a legtöbbet találkoznak a szabadúszókkal folytatott változatos és alkalmanként viccesen kétségbeejtő egyeztetéseik során: 

1/ „Szabadúszóként nem dolgozhatsz kizárólag egy ügyfélnek, mert az burkolt foglalkoztatás!” Bújtatott munkaviszony vádja esetén jelenleg egy hétpontos listából (2012. évi CXLVII. törvény 14. § (3) bekezdése) kell kettőt bizonyítani tudnod, illetve egy kb. 24 kérdésből álló nyilatkozat kitöltését is kérheti a hatóság. Ha projekt alapon, saját számítógépen, saját időbeosztásban végezted a munkát, az jellemzően nem ad okot a bírságra. (Szintén ennek a visszaszorítását szolgálja a 2020-ban bejelentett 40% mértékű különadó, mely a naptári évben az ugyanazon partnertől származó, 3 millió Ft fölötti bevételre terhelődik. – a szerk.)

2/ “6 órában be vagyok jelentve, így elég csak 25ezret fizetnem!” Ha nem vagy aktív, nappali tagozatos hallgató, vagy nyugdíjas, akkor mellékállású katás csak heti 36 órás foglalkoztatás (a gyakorlatban legtöbbször ez a sima 8 órás meló) mellett lehetsz (így 25 000 Ft a havi adó).

3/ “Az ügyfél majd bejelent, ha 1 mio fölött számlázom neki.” Neked is és az ügyfelednek is jelentési kötelezettsége van, ha 1 millió forint fölött számláztál neki egy éven belül (ez magánszemélyek esetén nem érvényes, viszont az összes gazdasági társaságra igaz – EV, KFT, RT, BT).

4/ „Főállású KATÁSként is mehetsz táppénzre!” Bár minimális összeget, de kaphatsz táppénzt KATÁSként. Ha a teljes naptári hónapra keresőképtelen vagy, akkor a KATA adót sem kell befizetned. A megkapott táppénz harmadát viszont külön teherként, mint ú.n. táppénzharmad be kell fizetned a TB-nek.

5/ “Én 2 hónap alatt kimaxolom a KATÁ-t, utána is kell adót fizetnem?” Az évi 12 milliós bevételi határ időarányos és hónapokat néz, azaz nem tudod kéthavi KATA-val letudni a 12 milliós bevétel teljes adózását (tájékoztatásul: a 12 milliós áfamentességi határ viszont napok alapján számolódik).

6/ A Katások nem kapnak hitelt.” De kaphatnak, viszont érdemes figyelembe venni, hogy a bankok a KATÁ-s bevételek kb. 60 százalékát tekintik jövedelemnek.

7/ “A NAV-os azt mondta, hogy…” Attól, hogy valaki hivatalban dolgozik, még nem biztos, hogy igaza van…

8/ “Az iparűzési adó fix %, mindenkinek ugyanannyi.” A helyi iparűzési adóra számos helyi kedvezmény van, érdemes utánanézni az adott településen, ahová székhely szerint tartozol.

9/ “Beadtam a KATA bevallást, SZJA bevallást már nem kell.” SZJA-köteles jövedelemnek számít minden egyéb jövedelmed, a szerencsejátéktól az ingatlan-bérbeadásig, ezért kell külön SZJA bevallást is készíteni.

10/ “Fizetem a KATA adót, így a Kft-ben ügyvezetőként már nem kell járulékot fizetem.” Sok könyvelő között elterjedt az a téves nézet, hogy főállású katásként járulékmentessé válik a kft-d, ez nem igaz.

Marciék egy ingyenes és kötelezettségmentes konzultációval nyitnak, amikor új vállalkozó fordul hozzájuk. Jellemzően ilyenkor csak úgy záporoznak a csontvázak a szekrényekből. “Jelenleg több, mint 600 ügyfelünk van, 22 városban és ebből eddig kb. 15 volt hibátlan. Nem túlzás azt állítani, hogy a katások 97 százalékánál lehetne kisebb-nagyobb szabálytalanságokat megállapítani.

Ez abból a szempontból különösen hajmeresztő, hogy már 310 ezer katás van Magyarországon, a vállalkozók fele már ezzel az adónemmel operál.

Bár voltak kétségeink, hogy a “száraz” téma mennyire mozgatja meg a freelancereket, de telt ház volt, és a kérdések özöne nem akart szűnni… ebből is érződik, hogy a katások korrekt lekönyvelése bizony még “fájdalompont” sokak számára, sok a bizonytalanság. A továbbiakban is igyekszünk mindent megtenni azért, hogy minden freelancer biztonságban tudhassa a vállalkozása anyagi és hivatalos oldalát, úgyhogy hamarosan újabb cikkekkel jelentkezünk a témában!

A cikk elkészítéséhez a Proactive Bookkeeping nyújtott szakmai segítséget. Ha szakértői segítségre van szükséged a könyvelésed rendbe tételéhez, vagy könyvelőt váltanál, jelentkezz az olvasóinknak nyújtott díj és kötelezettségmentes konzultációra a Proab-nál!