#orsiontour | Digitális nomád kalandok |  3.rész | Élet egy Ashramban (Kerala, India)

0
267
Digitális nomád kalandok

Volt már olyan érzésed, hogy valamin nagyon, de nagyon szeretnél változtatni? Hogy olyan jó lenne mindent hátrahagyni és venni egy csak oda repjegyet, bárhová? Néhány hete fogtam magam, bedobozoltam az életem, bepakoltam a bőröndbe és vettem egy repülőjegyet Indiába, csak oda. Szia, Orsi vagyok, ha érdekel a történetem, tarts velem az utazásaimon!

3. rész

Már a hatodik napomat töltöm a Shivananda ashramban. Ma épp szünnap van, ami csupán annyit jelent, hogy lazább a napi program és ki lehet menni az ashramból. Négy évvel ezelőtt keveredtem ide először, akkor 3 hetet töltöttem el itt. Nagyon szerettem az összes szenvedéssel és nehézséggel együtt, ezért is volt szinte egyértelmű, hogy visszajövök, amikor eldöntöttem, hogy megint India felé veszem az irányt.

Más ashramban még nem jártam, ezért csak az itt tapasztalt élményekről tudok írni, ami nem is olyan könnyű, mert ilyenkor ezer billió dolog jön föl az emberben mind érzelmileg, mind fizikailag.

Talán kezdem is inkább az egyszerűbb résszel, magával a napi beosztással. Ez minden nap ugyanaz, van, akit ez elriaszt, van, akit vonz, van, aki küzd vele, mint malac a jégen. Ez lennék én. 

Az egyik jó dolog itt, hogy harangszóval jelzik, ha valamilyen tevékenység kezdődik (kb. 10 perccel előtte), így nem kell az órát figyelni vagy ébresztőt beállítani hajnalban. Valójában minden körülményt biztosítanak ahhoz, hogy te csak ellazulj és belesüppedj ebbe az élmény kupacba.

A napirend:

5.20 Ébresztő harangszóra
6.00 Satsang: közös meditáció és éneklés
7:30 Reggeli tea
8.00 Reggeli jóga asana óra
10:00 Brunch
11:00 Karma jóga gyakorlás: kijelölt önkéntes munka a szolgálat jegyében
12:00 Meditáció és éneklés coaching
12:30 Jóga asana coaching
13:30 Tea & gyümölcs
14:00 Tanítás a jóga rendszeréről, diétáról, meditációról, jógi magaviseletről
15:30 Délutáni jóga asana óra
18:00 Vacsora
20:00 Satsang
21:30 Csend
22:30 Takarodó

A napok ugyan monotonnak tűnnek, ami nekem különösen nagy kihívás, de éppen ezért is jó, hogy itt idővel túl tudsz lépni a saját korlátaidon. Megbékélsz azzal, ami megváltozhatatlan. 

Ráadásul ebben a lelassult létben azt is észreveszed, hogy tulajdonképpen minden nap más. Egyik nap jobban megy a jóga, másik nap, ami tegnap jól ment, ma újra szarul. Két nappal ezelőtt degeszre zabáltad magad, mert olyan finom volt a kaja, másnap kínok kínjával gyűröd le, mert tudod, hogy estig nem lesz mit enned.

Az embereket is nagyon érdekes szemügyre venni, ezzel párhuzamosan pedig saját magad. Bár nem ismersz senkit, máris ítélkezel magadban, hogy ez milyen harsány, az milyen mulya, ez mégis hogy mer felvenni ilyen trikót, mikor szabály mondja ki, hogy kell felöltözni. 

Aztán ahogy telnek a napok, kezdesz befelé fordulni. Nem zavarnak a harsányok és nem érdekelnek a mulyák. Minden kisimul és elrendeződik és örülsz, hogy túlélted a nyomorult lótusz állást (háton fekve feldobod a lábacskáidat a fejed fölé a padlóra egyenes lábakkal) vagy tovább átkozod a varjú pózt, amit egyszerűen képtelen vagy megcsinálni évek óta.

Persze vannak, akik még nem tartanak ezekben a magasságokban, mint én (haha), nekik nehezebb az ittlét. Egy olasz lány arra panaszkodott, hogy nem lehet kimenni az ashramból, úgy érzi, börtönben van, megfullad ebben a melegben a pólóban stb. 

Non-stop hadakozott a szabályok ellen, egy hét elteltével haza is ment, mondván, hogy itt nem tudja gyakorolni a buddhista szertartásait. Mosolyogtam magamban, mert én is álltam az ő helyén régebben, amikor mindennel bajom volt, és azt gondoltam, a világnak kell megváltoznia körülöttem. Aztán rájöttem arra, amit már gimiben olvastam valahol, hogy próbálok változtatni, amin tudok, elfogadni, amin nem tudok, és próbálom ezt a kettőt nem összekeverni. Néha még képes vagyok belegabalyodni. 

Találkoztam régi ismerőssel is, aki 4 éve szintén itt volt, egy osztrák lány. Én ugyan nem ismertem fel, de ő egyből vágta, ki vagyok, mert azóta is követte az Astus oldalamat. Hétfőn pedig jön egy másik 4 évvel ezelőtti ashram társam, egy indiai származású kanadai figura, akinek írtam, hogy megint az ashramba tartok, jöjjön ő is. Nem habozott sokat, jön. 

Kedden együtt kezdjük a Panchakarma tisztítókúrát. Na az még egy szép menet lesz, nagyon várom, de kicsit parázok is, lesz ott mindenféle kellemes és kellemetlen módszer arra, hogy kiűzzék belőlünk a sok felhalmozódott toxikus cuccot. Ha túlélem, beszámolok.

Tarts velem ezen az utazáson, ezen a linken eléred a korábbi és a friss beszámolókat!