#orsiontour | Digitális nomád kalandok |  2.rész | Tiruvanántapuram (Kerala, India) 

0
265
Orsi on tour - digitális nomád kalandok

Volt már olyan érzésed, hogy valamin nagyon, de nagyon szeretnél változtatni? Hogy olyan jó lenne mindent hátrahagyni és venni egy csak oda repjegyet, bárhová? Néhány hete fogtam magam, bedobozoltam az életem, bepakoltam a bőröndbe és vettem egy repülőjegyet Indiába, csak oda. Szia, Orsi vagyok, ha érdekel a történetem, tarts velem az utazásaimon!

Az első részt itt tudod elolvasni

India mon amour! 2023. február 23-án hajnal 4-kor végre megérkeztem Indiába, Trivandrum városába, valahol messze délen. A repülőn egy kedves helybéli, Simeon ült mellettem, fél órát csevegtünk, majd mindketten bealudtunk. Ébredés után, épp landolás előtt felajánlotta, hogy elvisz a szállásomra, ha már úgyis várja a sofőrje a reptéren. 

Az útlevél ellenőrzésnél próbáltak tőlem ujjlenyomatot venni, nos ez legalább 10 percet és számtalan papírtörlőt vett igénybe, mert annyira izzadt a kezem, hogy a leolvasó képtelen volt detektálni a kis ujjacskáimat. A random kiválasztott ujjaidat egy szenzoros üveglapra kell helyezni, én kezdtem magam úgy érezni, mint egy rosszabb fajta orosz rulettben, sorban rakosgattam az ujjaimat, vártam, mikor vágják le valamelyiket. Hiába na, nem adnak semmit könnyen ebben a földi életben.

Az egyszerű de nagyszerű, és annál forróbb szobámban sikerült délig aludnom, onnantól viszont nem állíthatott meg senki. 

Rögtön elmentem egy vérvételi laborba, amit online néztem ki, hogy a pajzsmirigy működésem lecsekkoljam (ez 2022 újdonsága volt), de hát persze, hogy nem létezett a labor. Meg sem lepődtem. Pár helyi eligazított egy 10 perces gyalogútra lévő kórház-szerűséghez, na ott azonnal fogadtak, mondták, hogy 175 rúpiért (kb 800 Ft) máris csinálják a vérvételt és két óra múlva mehetek az eredményért. Csodás kiszolgálás. 

Abban a röpke két órában én tuktuk-ba vágodtam, elsuhantam SIM kártyát venni egy telefon társasághoz. Ott közölték, hogy a SIM aktiválásához meg kell adjak egy helyi mobilt. Még jó, hogy tele a telóm indiai számokkal, azonnal írtam 3 embernek: a repülős jóembernek, Simeon-nak, a volt jóga tanáromnak, Pradeep-nak, és a volt jógás osztálytársamnak Arjun-nak. Aztán az új friss, ropogós SIM-mel húztam vissza a pajzsmirigy eredményekért, minden rendben, megmaradok.

Az első nap még azért belefért egy kis evés-ivás, visszatértem kétszer is az egyik kedvenc éttermembe, ami mindig tele van. Most is, nagyon finom, olcsó (kb 3-5 euróból degeszre eszed magad), bár indiai standardokat nézve van ennél olcsóbb is. Nagyon boldog volt a fejem, amikor hozták sorban az ételeket: hagymás rizslepény, kesudiós curry, friss gránátalmalé, indiai chai tea..

A második napom is szolidra sikerült: 10-kor találkoztam a kedvenc kávéházamban Arjun-nal, a már említett régi osztálytárssal. Ez a kávéház nagyon érdekes, egy torony kvázi, amiben csigavonalban haladva vannak végig az asztalok és ott futkosnak le-fel a kiszolgálók. Chai kb. 200 Ft, a biztonság kedvéért ettem egy Dosa-t is, ami egy hártya vékonyságú lencse és egyéb liszt őrleményből készült palacsinta-szerűség. A kedvencem, és ha lehet, minden nap eszem egyet!

Arjun elvitt ide-oda a motorjával, aztán elköszöntünk, mert én indultam busszal a szomszédos üdülővároskába, Kovalamba, hogy összefussak Csenge barátnőmmel, aki persze hol máshol nyaralt volna épp férjjel, gyerekkel?

A buszozás egy külön élmény Indiában, kicsit traumatikus, de mindenképp érdemes kipróbálnia a kalandvágyóknak. A jegy amúgy kb. 100 Ft volt, priccseken foglalsz helyet, egy kalauz jön és fizetteti veled a jegyet, illetve ha biccentesz, hogy le szeretnél szállni, meghúzza a zsinóron függő csengettyűt. 

Kovalam városa amúgy cuki, de nem kell tőle sokat várni, vannak szép számmal szállások különféle kategóriákban, bikiniben strandoló turisták és az őket bámuló nyakig felöltözött indiaiak. Mellette egy csomó bazár és étterem. Ittam zsinórban két kókuszlevet, imádom, a hőségben sokkal jobban hidratál, mint a sima víz. Kettévágják neked, hogy kikanalazhasd a kókuszhúst. Kb. 300 forintba kerül ez az élvezet.

Az estét Arjunnal töltöttem, együtt vacsoráztunk Kovalamban, aztán visszamotorozott velem a szállásomra. Úgy aludtam el, mint a tök. Rekkenő a hőség a napon, a páratartalom kb. 90%, de nem panaszkodom. Csak szólok, hogy azért itt ki lehet tikkadni rendesen. Anyukám szerintem azonnal elájulna, nagymamám pedig mondaná, hogy nincs az a pénz, amiért ide jönne, semhogy még fizessen is érte! 

Holnap indulok tovább az ashramba, ott leszek egy-másfél hónapot. Arjunka képével búcsúzom, húzok a buszhoz. Folyt. köv.

Tarts velem ezen az utazáson, ezen a linken eléred a korábbi és a friss beszámolókat!