Kocsis Dóra – Messzelátó Egyesület
Az információörvényből felénk áradó vágyak tengerében, a szüntelen stimuláció, a folyamatos változásból fakadó állandó bizonytalanság és átmenetiség korában az egyik legnehezebb dolog azt tudni, hogy mit akarunk valójában: enélkül pedig lehetetlen ésszerű döntéseket hozni az üzletben és a magánéletben is. A 2019-ban már második alkalommal megrendezésre kerülő Simplicity Fesztivál Budapest első minimalista életmód és hulladékmentesen szervezett fesztiválja. Az esemény megálmodójával, Kocsis Dórával beszélgettünk.
Az online és offline térben te személyesen a Talpalatnyi Történetekkel tettél szert ismertségre, amelyet lehetne úgy teaselni, hogy arról szól, hogyan lehet olcsón és környezettudatosan világutazni. A helyfüggetlen életmód iránt érdeklődők számára ez elég izgalmasan hangzik.
A férjemmel, akkor még jegyesemmel, elmentünk Skóciába dolgozni egyetem után, hogy pénzt keressünk a tervezett hátizsákos utazásainkhoz, illetve anyagi alapot teremteni a közös életünkhöz. Az esküvőnk után végül nekivágtunk, és egy évig utaztunk megállás nélkül, a világ körül. Amikor van egy szemléletmód, amit képviselsz, az megjelenik a munkádban vagy az utazásaidban is. Én nem tudok máshogy döntéseket meghozni, mint ami vagyok. Ezért az utazásaink alatt is couchsurföltünk, stoppoltunk, mindig a helyi tömegközlekedést használtuk, helyi ételeket ettünk, figyeltünk a hulladékra. Mikor hazajöttünk, eldöntöttem, hogy környezeti szemléletformálással szeretnék foglalkozni és csatlakoztam a Messzelátó Egyesülethez, nem mellékesen a világutazásunk során látottak, a szemét, a társadalmi problémák hatására. Ebből lett a blog is, ami mondjuk úgy, hogy a “tudatos utazóknak” szól.
Hogy dőlt el, hogy a civil szférában kezded a karriered?
Bölcsészként végeztem, esztétika-filozófia és pedagógia szakon. Skócia után hazatérve, az utazásaink előtt, még dolgoztam egy alapítványnál, akikkel megcsináltuk Magyarország első nonprofit szervezeteknek szóló crowdfunding weboldalát, ami nagyon izgalmas projekt volt.
Gondolom nem a filó szak miatt esett rád a választásuk.
Az az igazság, hogy egyetemen is eléggé aktivista szemléletű voltam. Létrehoztam például egy diákszervezetet, ami számos önkéntes munkával és nemzetközi tapasztalattal járt. Ez jó szakmai alapot nyújtott a későbbi civil karrieremhez, együtt a magabiztos nyelvhasználattal, ami a külföldi munkából jött. Rendezvényszervezői szemmel sokszor nulla pénzből csináltunk nemzetközi konferenciákat, ezt a “semmiből valamit” tapasztalatot már itt megszereztem.
Ez a tapasztalat elég relevánsnak tűnik egy minimalista fesztivál megszervezéséhez. A Messzelátó Egyesület egyébként egy fenntarthatósági projektekkel foglalkozó civil szervezet, és ez az első ilyen nagyságrendű rendezvényetek. Hogyan került a fókusz az egyszerűségre?
Ez az életmód azért nagyon jó, mert akkor is környezettudatosabb, ha te egyébként nem környezeti szempontokból kezdesz egyszerűbben élni, mert eleve kevesebbet fogyasztasz.
A Slow Budapestnek írt cikkemben leírom, milyen hatással volt rám a hulladékmentesség célkitűzése – ilyen hatás például az általános lassulás, a közösségi értékek újrafelfedezése, a piacokon, a helyi termelőkkel kialakuló személyes kapcsolatok. A helyi és idénytáplálkozás például minden esetben gazdaságosabb is, a többi előnye mellett: ha télen a piacon savanyúkáposztát veszel olasz paradicsom helyett, az egyszerűen olcsóbb. A húsfogyasztás csökkentése szintén az, ha helyette nem szójával, kókusztejjel és hasonló pótmegoldásokkal élsz. Továbbá önismeretet és kreativitást ad, ezen keresztül pedig új magabiztosságra lelhetsz.
A fenntarthatóságról, vegetarianizmusról és hasonlókról egyébként tudatosan nincs szó a rendezvényen. Ügyelünk arra, hogy ez egy olyan fesztivál legyen, aminek nem a környezetvédelem a közvetlen témája. Ez az aspektusa ott jelenik meg, hogy egyáltalán nem termelődik hulladék, hogy ki van írva, hogy miért nincsen szívószál, papírtörlő, szemetes, miért pecsétet kapsz karszalag helyett, miért nincsenek műanyag poharak és szórólapok. Így ezeket a trükköket élesben meg lehet tapasztalni a fesztiválon.
A szerényebb élet tanítása szinte egyidős az emberiséggel, és maga a kapitalizmus kialakulása is abból fakadt, hogy a protestáns etika követői megtanulták a javaikat a vállalkozásukba visszaforgatni, ebből jött létre a mai értelemben vett tőkés társaság. Aztán a hangsúly időközben mégis eltolódott az azonnali fogyasztás felé. Miért most lett alkalmas az idő egy ilyen témájú, de gyakorlatias, dogmától mentes rendezvényre?
Az egyszerűségről beszél Gandhi, Jézus, Szent Ferenc, de szinten minden vallásban megtalálható ez a tanítás, minden természeti népcsoport hitvilágában szerepel, tehát ez tényleg nem valami új trend, amit most találtunk ki és keressük a helyét. A világ gyorsul és valahol érezzük, hogy a folyamatos fogyasztás nem jó nekünk, embereknek, és a világnak sem. A Messzelátó Egyesületnek számtalan konkrét szemléletformáló programja volt már arról, hogy hogyan lehet városlakóként zöldebben élni, közösségi kertet művelni, kenyeret sütni vagy szappant főzni, és most már szerettünk volna valami átfogóbbat, ami az emberek gondolkodásmódjának legmélyét érinti. Pont az olyan embereket szeretnénk elérni, akik lehet, hogy nem akarnak maguknak szappant főzni, de bennük is megvan a változtatás igénye, mert úgy érzik, a világ nem jó irányba tart. Az önkéntes egyszerűség mindent átfog, amit mi eddig is képviseltünk, mint amilyen például az emberi lépték, a közösségiség, a gazdasági növekedés csak önmagáért való célként kitűzésének alternatívát nyújtó degrowth (Nemnövekedés), a kicsiben gondolkodás, a pénzzel szavazás. Ezzel egyidőben a minimalizmus egyre népszerűbbé vált világszerte. Múló divat helyett a gondolkodásbeli változás maradandósága lett a cél.
Rájöttünk, hogy azok a környezetvédelmi üzenetek, amelyek elriasztásra vagy bűntudatkeltésre alapoznak – ezekkel zöld szervezetként sokszor mi is operáltunk – egyszerűen nem működnek. Ettől nem változik sokminden. Egy olyan alternatívát akarunk mutatni, amitől egyénileg is mindenki jól tudja érezni magát, de közben a földet sem zsákmányoljuk ki.
Ha jól megfigyeljük nagyon sokminden az életünkben pusztán csak megszokás. Az, hogy műanyag zacskóban kapjuk a paradicsomot a zöldségesnél, nem szükségszerű. Lehetne az is normális, hogy magammal viszem a táskám, különben nem kapok paradicsomot. A freelancerek számára is frusztrációt okozhatnak az olyan megjegyzések, hogy “igazából te nem is dolgozol, neked nincs munkahelyed”. Amikor valaki elkezd máshogyan élni, mint ami a szokás, az mindig nehéz szituáció, és ehhez tök jó, ha van egy közösség, akik segítséget tudnak nyújtani, eligazodni, akik ugyanazt átélik, amit te is. A fesztivállal ehhez akartunk keretet adni, ez nem csak egy egyszeri esemény, az itt találkozó közösség számára további programokkal készülünk, ahol újra találkozhanak egymással és tovább tanulhatnak egymástól.
Takács Szabolcs, a passzív jövedelem pápája már volt a FreelancerBlog vendége, és a 2018-as Simplicity Fesztiválon is előadott. Ő az előadásaiban gyakorlatilag pénzügyi szempontból fogalmazza meg az önkéntes egyszerűség filozófiáját…
Itt Szabolcs nem befektetési tanácsokat adott, hanem arról beszélt, hogyan tudod tudatosan leépíteni a költségeidet, így több pénzed marad arra, amire igazán szükséged van. Mert nem csak attól lesz sok pénzed, hogy kétszer annyit dolgozol, hanem attól is, ha fele annyit költesz. Ez lehet, hogy alapvetően nem annyira népszerű gondolat, de ez az egyik üzenete ennek a fesztiválnak. A 2018-as fesztiválon megpróbáltuk megvilágítani a pénzhez, az időhöz és a tárgyakhoz való hozzáállásunkat olyan módon, ahogyan nem szokványos.
A freelancerek számára nem is egyszerű kérdés, hogy pontosan mennyit dolgoznak, mert ők maguk szervezik az életüket, ezért nincs elhatárolva a munkaidejük az életük többi részétől, sőt. Mit adhat nekünk ez a minimalista megközelítés?
Mi civilek is sok mindenben hasonló életformát élünk, mint a freelancerek. Azt csináljuk, amiért lelkesedni tudunk, és ennek megfelelően osztjuk be az időnket. A fix munkahely sokaknál egyáltalán semmilyen formában nem kapcsolódik a munkaidődön kívüli életükhöz, nálunk pedig gyakran összemosódik a kettő.. A freelancer életforma ezért sokkal stresszesebb is lehet, mert a munkaidő határainak hiánya miatt térben és időben összefolyhatnak a dolgok, elveszhet a kontroll afelett, hogy valóban azzal foglalkozunk -e, amivel kell, töltünk -e megfelelő időt azzal, amire valóban szükségünk lenne? Ennek a helyzetnek a kezelésére számos workshoppal készülünk, amelyek a lassulásról, a jelenlétről, a magunkra figyelésről, az idő tudatos beosztásáról szólnak, ezeket egy vállalkozó szakmailag fel tudja használni.
Nem a produktivitás hajhászására koncentrálunk, hanem a saját idő jobb beosztására, ami perspektívát adhat freelancereknek is.
