Kiss-Márton Adrienn, a VAM (Virtuális Asszisztensek Magyarország) alapítója pár év multis tapasztalat után kezdte el kitaposni a magyarországi virtuális asszisztensek útját, létrehozta az első keres-kínál közösséget és egy olyan tudásbázist, amely mára már megkerülhetetlen lett. Ez a fogalom még be sem került igazán a magyar köztudatba, de máris kezd előítéletek és nettó félreértelmezések áldozatává válni, az érdeklődés pedig megbízók és munkavállalók felől is egyre fokozódik, úgyhogy éppen ideje volt alaposan átbeszélni mindent, ami ezzel a robbanásszerűen fejlődő jelenséggel kapcsolatos.

Először is tegyük helyre a virtuális asszisztens fogalmát, mit jelent ez pontosan?

A virtuális asszisztens egy magasan képzett ügyintéző, aki képes az önálló és hatékony munkavégzésre. Online módon, a távolból támogatja vállalkozások működését.  Akár több diplomával is rendelkezik, beszél nyelveket. Fontos elvonatkoztatni a pejoratív érzettől, egy jó virtuális asszisztens tapasztalatával, tudásával óriási segítség egy cég vagy egy vállalkozó életében.

A téma talán legjobb ismerője vagy Magyarországon, vagyis elég korán startot vettél. Hogy kerültél erre a pályára, hogyan vezetett ide az utad?

Pénzügyesként végeztem Budapesten, de alapvetően vidéki lány vagyok. Vissza is mentem az iskola után Bonyhádra és egy könyvelőirodában helyezkedtem el.  Itt a bérszámfejtésre kerültem, amely szerelem volt első látásra, viszont nem volt hozzá képzettségem, ezért megcsináltam Pécsett egy HR-es diplomát. Legnagyobb meglepetésemre megkerestek egy nagy nemzetközi banktól egy ajánlattal, így visszakerültem a fővárosba és ott is maradtam több évig. Nagyon jól éreztem magam, fél év után kineveztek a csapat vezetőjének, de már akkor tudtam, hogy én külföld felé szeretnék egy kicsit nyitni. Cégen belül ez sajnos nem jött össze, így két és fél év után felmondtam és elmentem Dániába önkéntesnek egy speciális igényű gyerekekkel foglalkozó iskolába.

Sikeres vezetőként egy jó munkahelyről felállni, kockára tenni az egész karrieredet és elmenni önkéntesnek, ez egy elég drasztikus lépés. Mi motivált?

Elképzelhető, hogy fiatal voltam ehhez a multis légkörhöz, nem láttam kiutat onnan. Annyira jó voltam abban a székben amiben ültem, hogy semmi esélyem nem volt a kimozdulásra. A munkaadómnak nem ez volt az érdeke. Én pedig olyan típus vagyok, aki folyamatosan keresi az új dolgokat, kihívásokat, hogy valamin mindig pörögjön az agyam. De ha már beállítottam egy folyamatot, onnantól kezdve  az már nem kihívás számomra. A végső lökést talán az adta, hogy volt egy 5 napos, nagyon komoly auditunk Londonból, amely úgy zárult le, hogy mindent a legnagyobb rendben találtak. Onnantól kezdve nekem ez már nem volt érdekes. Szerettem nagyon a csapatot, a bank volt nekem a nagybetűs “Munkáltató”, megbecsültek és elismertek. De ott akkor elég volt. Közeledtem a harminchoz és úgy voltam vele, hogy van még más is, amit szeretnék kipróbálni.

Mit hoztál magaddal Dániából, az önkéntes munkából?

Egyrészt kinyílt a világ, másrészt rácsodálkoztam arra a rugalmasságra, ami itthon nem volt jellemző. Megéltem a learning by doing módszert, amit az én szakmámban nem nagyon kultiváltak a munkaadók és ez még ma is így van. Nemzetközi volt a csapat, angol volt a munkanyelv, így a nyelvtudásom is sokat fejlődött. Nagyon megfogott az elfogadás, amit ott tapasztaltam, semmin és senkin nem botránkoztak meg az emberek, nem szóltak meg valakit azért, mert furcsa ruhában volt.

Dániából azonban hazajöttél, de már nem egy multi felé vetted az irányt, ha jól sejtem.

Bonyhádra jöttem, de még egy kicsit visszamentem Budapestre dolgozni. Bérszámfejtés, külföldi ügyfelek számára adótanácsadás volt a feladatom, aztán kismama lettem és abban biztos voltam, hogy nem akarom Budapesten megszülni sem felnevelni a gyerekemet. Hazajöttem és elkezdtem agyalni, hogyan is tudnék én alvállalkozóként online dolgozni. Ekkor 2011 vége, 2012 eleje volt, a szűkebb környezetben nagy szemekkel néztek rám, amikor kitaláltam, hogy a net segítségével össze tudok rakni egy rendszert úgy, hogy működjön. Azonban bármerre fordultam HR-esként, mindenhol falakba ütköztem. 

“Nem adtak ki egy külsősnek bizalmas információkat, nem is tudom mitől féltek, hiszen egy alkalmazott is simán ki tud vinni bármilyen információt egy cégtől, ha akar.”

De nem adtam fel, elkezdtem vegyülni üzleti Facebook csoportokban, próbáltam feltérképezni, kinek milyen problémái vannak, miben tudnék neki segíteni. Az első megbízásaim angol, német üzleti levelezések voltak. Ez a mai napig valós problémája sok hazai cégnek.  Egy külföldi partner miatt nem fogsz megbízni egy fordító irodát, nem veszel fel egy embert, a Google Translate viszont ide már kevés… Ezekkel a megbízásokkal párhuzamosan aztán jöttek sorban a további kérések és kérdések, én pedig nyitott voltam mindenre.

Elkezdtem közben azt is kitanulni, hogyan tudnám egy kicsit marketingelni ezt az egészet. Készítettem Youtube csatornát, amire aztán rá is talált 2016-ban egy angol csaj, akivel elkezdtünk együtt dolgozni, könyveltem a kinti rendszerekben itthonról. Tőle hallottam először azt a kifejezést, hogy virtuális asszisztens. Tulajdonképpen itt tudtam meg, hogy van ilyen.

Freelancerblog virtuális asszisztens

Hogyan reagált a magyar piac a csatornádra és a tartalmaidra? Jöttek a megrendelők és az érdeklődők, vagy azért ennyire nem volt meseszerű a beindulás?

Nem volt különösebben nagy érdeklődés, nem is nagyon tudták, mi az a virtuális asszisztencia. Külföldön ezt nem kell magyaráznod, már akkor is egyértelmű volt. Itthon azonban csak abban rengeteg melóm van, hogy egyáltalán a fogalmat elültessem a fejekben. A külföldi csoportokban mozgolódva arra gondoltam, hogy ez egy csomó embernek idehaza is jó lehetőség lenne arra, hogy dolgozhassanak. Olyanoknak, akik otthon ülnek vidéken 2-3 diplomával és éppen nem kellenek egy munkáltatónak sem. Egy kis önmenedzseléssel egy ilyen platformon ők is érvényesülhetnek. De aztán mindenhonnan azt a visszajelzést kaptam, hogy anyanyelvi angol nélkül ezt nem lehet csinálni.  Ezért indítottam el 2017-ben a saját csoportomat, mert a külföldi csoportok után szerettem volna magyarokkal beszélgetni erről és megnézni, vajon hogyan működhet ez itthon.

Az indulás után elkezdtek nagyon sokan jönni a csoportba, mindkét oldalról. Olyanok is, akik ezt a munkát szerették volna elkezdeni és a megbízói oldal is feltűnt már. Gyorsan átláttam, hogy muszáj kettéválasztani a két oldalt és akkor indítottam el a keres-kínál csoportot, ahova bárki beléphet. A VAM csoport pedig megmaradt egy szigorúan szűrt, szakmai csoportnak.

A VAM projekt teljesen lefedi a kapacitásodat, vagy saját ügyfelekkel is dolgozol még, mint virtuális asszisztens?

Alapvetően a VAM a karitatív szolgáltatásom, a társadalmi felelősségvállalásom. Van egy csomó minden, amit már a csoport generált, például a VAM konferencia is ilyen. Ennek a teljes megszervezése már nem fért volna bele az időmbe.  Ebben az egészben azt tartom a legfontosabbnak, hogy ez egy közös dolog legyen, hiszen együtt sokkal messzebbre jutunk. Én akkor tudok a csapat élén lenni, ha van csapat, akikkel együtt megyünk. Minél többen csináljuk, annál könnyebb lesz elfogadtatni és kitaposni az utunkat.  Tudom, hogy ennek van értelme.  Persze én is el tudok bizonytalanodni, de mindig jön olyan visszajelzés, ami megerősít abban, hogy van értelme ezt csinálni. Már az is egy óriási eredmény és siker számomra, hogy mi most a virtuális asszisztenciáról beszélgetünk. Dolgozom azon, hogy a VAM, mint vállalkozás megálljon a saját lábán, de ez nagyon hosszú folyamat. Az ügyfeleim megtartása viszont fontos, ettől vagyok és maradok hiteles.

Nagyon sok edukációs anyagot, fontos információkat ingyen adsz az érdeklődőknek, olyanokat, amivel valóban el lehet indulni ezen a pályán egy újoncnak. Szoktál kapni ezért valamilyen formában köszönetet vagy visszajelzést mondjuk egy sikersztori formájában?

Persze, ha nem kapnék, akkor már régen feladtam volna. Nagyon sokan kezdték nulláról az anyagaimmal és sokan meg is köszönték. De nem is kell ezt személyesen megköszönni, az is nagyon jó érzés, amikor látom, hogy egy csoporttag hova jut a segítségünkkel.

Ki az, akinek nem tanácsolnád, hogy VA legyen?

Akit idegesít a sokszínűség, aki sokkot kap a sokféleségtől és a változatosságtól. Ez egy kőkemény munka és rengeteg odafigyelést, önfegyelmet és szervezést igényel. Nem egy laza home office meló és nem való mindenkinek.

És mit üzennél annak a megbízónak, aki most ezt a cikket olvassa és kedvet kapott egy virtuális asszisztenshez?

A „Készen állsz egy virtuális asszisztensre?” e-book elolvasását javasolnám először, ennek segítségével hamar képbe kerül és el tudja dönteni, hogyan tovább.

“Kiemelném számára, hogy a legnagyobb előny, amellyel egy virtuális asszisztens rendelkezik a klasszikus alkalmazotthoz képest, az a globális rálátás és az átlagon felüli problémamegoldó képesség.”

Egy virtuális asszisztens nem nagyon mondja, hogy “ezt így szoktam meg úgy szoktam”. Alkalmazkodik a céghez és megkeresi a legjobb eszközt az adott munka elvégzéséhez. A virtuális asszisztens a jövő munkavállalója, innovatív, fejlődőképes, megkeresi a megoldásokat.

Kép: bruce mars on Unsplash

MEGOSZTÁS
Freelance copywriter, blogger, ghostwriter, storyteller. A szabadúszást az önellátó kertészkedéssel ötvöző életformát teszteli a Börzsöny egyik völgyében.