Kriszti art directorként kezdett dolgozni, de nagyon hamar a saját ötletéből épített cége vette át a fókuszt az életében, már karrierje legelején átugorva néhány nagyobb lépcsőfokot a szabadúszó életmódban. A Copypastry saját fotó beküldése alapján gyárt le sütiformákat a megrendelők számára, 3D nyomtatók segítségével. Az alábbiakban az ötletgazda-tulajdonos elmeséli, mik voltak a vállalkozás fejlődésének kulcsmomentumai, és hogyan (nem) dolgozott a Himalája csúcsairól.

Interjú Bozzai Krisztivel, a Copypastry tulajdonosával

Még mindig nagyon fiatal vagy, de valahogy el kell kezdeni az interjút, szóval kérlek meséld el, mivel foglalkoztál a Copypastry indítása előtt.

Építészetet tanultam, amit hamar otthagytam, átmentem Formatervezés szakra  a Moméra, amit még mindig nem fejeztem be.

Dolgoztál egyáltalán valamit előtte?

Kimentem a 2012-es londoni Olimpiára, takarítani.

???

Az olimpiai faluban laktunk, konténerekben, és napi 14 órát dolgoztunk. Nagyon tetszett.

Ezután mi történt?

Aztán megszereztem a BA diplomámat. Valami kevéssé művészit szerettem volna csinálni, ezért beiratkoztam marketingre a Corvinuson. Nem tudtam, mennyire való nekem a reklám világa, úgyhogy elmentem a Laboratory nevű ügynökséghez gyakornoknak. A diplomaanyagom volt a portfólióm. Adtak egy próbafeladatot, ami elég testreszabott volt, mert 3D-zni kellett benne. A munkáim nagyon tetszettek a kreatív igazgatónak, úgyhogy elkezdhettem ott dolgozni, és három hét után állást ajánlottak, szóval ez nagyon szerencsésen alakult.

Aztán kórházba kerültem és emiatt felmondtam. Amikor felépültem, visszamentem az egyetemre. A lábadozásom vége és a suli kezdete között volt pár hónap üresjárat. Ekkor kezdtem el Copypastry-t.  

Hogyan?

Nagyon szerettem volna valami saját üzletet, illetve mindig gondolkodtam azon, hogy a Londonban keresett pénzemet hogyan fektessem be. Ebben az ötletben az volt az ideális, hogy nincs benne kockázat. A legrosszabb, ami történhet, az az, hogy van egy 3D nyomtatóm.

És miért pont sütiformák?

Tipli miatt van. Ő a volt barátom tacskója. Nézegettük a jutalomfalatokat, hogy milyen sok adalékanyag van bennük, és arra gondoltam, “jól van, akkor sütök egyet én”. Valami normálisat, legalább tudjam, mi van benne. De csak ilyen angyalka meg hullócsillag-formáim voltak otthon, innen jött, hogy  igazából nyomtathatnék egyet, aztán így… indokolatlanul rápörögtem erre a projekre.

Két héttel később a régi Gödörben volt egy 3D-nyomtatós esemény. Égi jelnek vettem, elmentem, körülnéztem, ki is néztem, és megvettem egy nyomtatót.

Milyen volumenű befektetésnek kell ezt elképzelni?

Egy laptop ára… A szüleimnek vállalkozásai vannak, ők mellettem álltak olyan értelemben, hogy “csináld-csináld, nem baj ha nem jön össze, majd a tizenötödik működni fog”. Szóval… nem hiszem, hogy hittek az ötletben, de nagyon támogatták.

Mi volt a next step? Megvan az ötlet, megvan a nyomtató, honnan lesznek ügyfelek? Csináltál weboldalt?

Nem, a BME-n van a Menedzsment Szakkollégium, ott voltak ismerőseim. Ők minden nyáron csinálnak egy tábort startup témakörben, és ebben az évben az ötletvalidáció volt a tábor kiemelt témája. Ide lehetett jelentkezni ötletgazdaként és megvalósítóként. Oda elhívnak csomó előadót, illetve vannak csoportmunkák: szóval ott egy hétig a Copypastry ötletét gyúrtuk. Sokáig például az sem tudtam, hogy a sütiket áruljam, vagy a formákat.

Saját weboldalt nem akartam először, mivel tartottam attól, hogy nem találnak rá a vevők. Ekkor ismertem meg az Etsy-t, amiről eddig nem tudtam. Van 80 millió felhasználója… Ott indultam el. Feltettem pár képet és kész. Nappal egyetem, este nyomtattam a megrendeléseket. Aztán kezdett felpörögni.

Ezután a MOMÉN egy művészetmenedzsment szakos lány, Pataricza Fanni, megkeresett, hogy hadd csinálja a félévi projektjét velem. Így ketten, illetve az ő vőlegényével, Vértes János Benjáminnal, akinek volt már vállalkozásokban tapasztalata – együtt hárman határoztuk el, hogy csináljuk ezt komolyabban. Akkorra már volt annyi megrendelés, hogy beköltöztünk egy közösségi stúdióba, ők pedig betársultak hozzám. Innentől lett arculat, saját honlap, és vettünk még nyomtatókat.

Ekkor, 2015 őszén történt, hogy teljesen random lehozott egy cikket rólunk a Huffington Post, két-három héttel azelőtt, amikorra terveztük a sajtómegjelenésünket. Fogalmam sincs, hogy találtak ránk. Emiatt többszáz megrendelés jött be egy hét alatt – Janó vitte az üzletet és szerzett gyorsan egy nyomtatószponzort,  én non-stop tanítottam be a grafikusokat, akik a nyomtató számára szükséges adatokká alakítják az ügyfelek beküldött képeit.

És azóta ebből vígan megéltek mindhárman?

Akkor nagyon elhittük, hogy ez az évszázad üzlete, aztán Karácsony után hirtelen semmi. Ijesztően stagnált a dolog, a 2016-os év csak a következő évvégi hajtással együtt termelte ki magát.

Azóta is szinte teljesen az amerikai piac vásárolja a termékeinket. Ott a cookie-nak van kultúrája, azt sütnek Valentin napra, Halloweenre, mindenre.

Mi is sütünk mézeskalácsot, de annyira nincs benne a köztudatban. Van egy cukrászlány Budapesten, akivel együtt dolgozunk, rendezvényekre vállalunk sütiformát. De nekünk az ugyanúgy két-három forma eseményenként, ez nem skálázódik fel. Mondjuk a cukrászlánynak nagyon jó.

Tim Ferris azt írja a Négyórás munkahét című könyvében, hogy soha nem azt kell nézni, hogy mennyi pénzt keresel, hanem hogy mennyi időd van élményekre. Mi, a cégben mindannyian, szeretünk utazni, és jellemzően nem fix időpontokban dolgozunk. Erre azt találtuk ki, hogy felelősségi köröket határoztunk meg, tehát ha Janóék szeretnének elmenni Mongóliába motorozni három hétre, akkor semmi gond, de szerezniük kell valakit a feladataik átmeneti ellátására. Tiszta sor.

Én is elmentem az első Karácsony után fél évre a Himalájába önkéntesnek, ott még netem se volt, mégsem omlott össze a cég.

Már az elején megbeszéltük, hogy senki nem akar irodában ülni és ezzel normálisan foglalkozni…

És mi van a házi készítésű jutifali koncepciójával?

Lehet, hogy lehetett volna ezen dolgozni, vagy akár magukkal a tetszőleges alakúra formált süteményekkel általában. Az elején ez abszolút képben volt. Csak én úgy voltam vele, hogy engem a 3D jobban érdekel, mint a sütés…

MEGOSZTÁS
Freelance copywriter, blogger, ghostwriter, storyteller. A szabadúszást az önellátó kertészkedéssel ötvöző életformát teszteli a Börzsöny egyik völgyében.