#orsiontour | Digitális nomád kalandok | 7.rész | Templom Fesztivál Keralában

0
423
Orsiontour digitális nomád kalandok - templom fesztivál kerala

Volt már olyan érzésed, hogy valamin nagyon, de nagyon szeretnél változtatni? Hogy olyan jó lenne mindent hátrahagyni és venni egy csak oda repjegyet, bárhová? Néhány hete fogtam magam, bedobozoltam az életem, bepakoltam a bőröndbe és vettem egy repülőjegyet Indiába, csak oda. Szia, Orsi vagyok, ha érdekel a történetem, tarts velem az utazásaimon!

7. rész

Templom Fesztivál, Kerala

Indiában milliónyi fesztivál van, legtöbbjük vallási témájú, de köszönőviszonyban sincs az otthoni visszafogott templomi élménnyel. Minél hangosabb, zajosabb, díszesebb, őrültebb, annál jobb. Nem ritkán elefántokat is bevonnak, a felcicomázott ormányosok központi szerepet töltenek be az eseményeken.

A fesztivál, amiben nekem volt részem nem ennyire abszurd, látványosnak viszont látványos. Ahhoz képest pedig, hogy kis településekről, pár tíz házas falvakról van szó, még inkább lenyűgöző az egész. Az hogy egy ilyen fesztivál egy hétig is eltart, pedig már csak hab a tortán. Szóval egy héten keresztül megy a zene-bona, a hangszórókból éjjel-nappal üvölt az utcákon az ima és az ének. 

A fesztivál zaját itt az ashramban is lehetett hallani, mert a közeli völgyből csak úgy szállt errefelé a hang. Hajnali meditációnál először rohadt idegesítő volt, mert másra sem tudtam figyelni, de aztán egy pár nap alatt hozzászokott a fülem és szinte már észre sem vettem. (Némi túlzással persze). Amúgy most, ahogy gépelem a sorokat, épp arra figyeltem fel, hogy már nincs hangos zene, valószínűleg vége a bulinak.

Templom Fesztivál Keralában

Pár napja a hajnali sétánál belebotlottunk egy kora reggeli oltárimádatba, amit az utcán állítottak fel. Az egész aszfaltot apró sárga virágok borították, és nyomatták a petárdát ezerrel. Reggel 6 óráról beszélünk. 

Ugyanaz az oltár pár órával később megjelent az ashrami kápolnában is, ebből nagyon okosan arra következtettem, hogy ez egy mozgó oltár, amit körbevisznek a környéken. 

Meghívás a szomszédos faluba

Az ashram meghívást kapott a szomszéd faluban zajló Templom Fesztiválra és az aznap esti programra, ami Durga istennőnek szólt. Bár erőm a nullával volt egyenlő, semmi nincs, ami egy hasonló kalandtól távol tarthatna. Összekaptam magam, és milyen jól tettem! Ilyet is csak Indiában láthatsz!

A templomhoz vezető hosszú, kanyargós út mentén az összes fa fel volt díszítve fényfüzérekkel, amik a szivárvány különböző színeiben pompáztak. 

A templom egy kis udvarban volt. Az udvar szinte minden sarkába virágokkal feldíszített mini oltárok kerültek. Fogalmam sincs, hogy melyik oltár milyen istenségnek tisztelgett, de az indiaiak mindet körbejárták és imák közepette haladtak tovább.

Kis idő elteltével jött pár fickó, akik elmondták, hogy hova álljunk, ha elkezdődik a szertartás. Már ez izgalmas volt, hiszen fogalmunk sem volt, hogy mi fog történni…

Templom Fesztivál: szertartás

Röpke tíz perc után közeledett a fülsiketítő dobszó, és a kis templom falai mögül 6-8 félmeztelen, fehér pongyolás 20-30 év közötti fiú bukkant elő, mindenféle testükre erősített dobokkal. 

Őket pár szintén félmeztelen, de már narancssárga pongyolás felvigyázó követte. Az ő dolguk volt, hogy figyeljenek a tömegre, nehogy baleset történjen, illetve ők óvták az est “sztárját” is, egy középkorú férfit. 

A férfi kb. egy órán keresztül egy rohadt nagy és rohadt nehéz oltárszerűséget egyensúlyozott a fején, amit szinte nem is fogott, csak ha az hirtelen gyors forgásba kezdett. Egyébként inkább úgy sétált, mint egy részeg tengerész; arra ment, amerre a súly vitte. Furcsa sétája közben 6-8 fiatal srác dongta őt körül: virágokat szórtak rá és vízzel locsolták a testét és az arcát. Gondolom, hogy ne kapjon hőgutát.

Az udvar közepén álló templomocskát legalább tizenötször táncolta körbe a jó ember. Eközben megállíthatatlanul szórták rá a virágokat. Az első körökben apró citromsárgát, aztán amikor az elfogyott, narancssárgát, végül halvány rózsaszín és sötét lila rózsaszirmokat. Utána úgy nézett ki a hely, mintha egy nagy, puha, illatos szőnyeg borítaná

Szerencsétlen ember egy adott ponton megállt a templom bejáratánál. Én éppen nem sokkal ezelőtt váltottam pozíciót, és hogy hogy nem pont oda álltam, így közvetlen közelről láthattam, ahogy a férfi levette az oltárt a fejéről, majd körbeugrált párszor (már nem engem) gondolom örömében. Ezután szó szerint elvetette magát a földön, és félig transzban, félig ájultan feküdt mozdulatlanul, a zene elhallgatott, és ezzel vége is lett az egész bulinak. 

Olyan hirtelen történt az egész, hogy szinte csoda, hogy épp felvettem videóra.

Én még most sem hiszem el a látottakat…és ez csak egy aprócska falu ünnepe volt. Vajon milyenek lehetnek a nagyszabású vallási rendezvények? Szerintem ott kő kövön nem marad. 

Május elsején innen nem messze (8 óra busszal) lesz egy fesztivál elefántokkal, díszekkel, pompával, de a videókon látott tömeg akkora, hogy nem hiszem, hogy bevállalom.

Tarts velem az utazáson, ezen a linken eléred a korábbi és a friss beszámolókat!