Volt már olyan érzésed, hogy valamin nagyon, de nagyon szeretnél változtatni? Hogy olyan jó lenne mindent hátrahagyni és venni egy csak oda repjegyet, bárhová? Néhány hete fogtam magam, bedobozoltam az életem, bepakoltam a bőröndbe és vettem egy repülőjegyet Indiába, csak oda. Szia, Orsi vagyok, ha érdekel a történetem, tarts velem az utazásaimon!
Lassan 15 éve vagyok úton. 30 évesen költöztem Barcelonába konkrét tervek nélkül, hátrahagyva a számomra mindig is nagyon menő Sziget fesztiválos stabil állásom. Saját lakásból, itthonról albérletbe, többed magammal, Barcelonába. Azóta a világ számos pontján jártam, hónapokig utaztam, majd hónapokig itthon voltam, Magyarországon. Aztán idővel újra jött ez a mindent elsöprő érzés, hogy indulás, mennem kell.
Kik azok a digitális nomádok?
Vicces, hogy most én írok definíciót, amikor pár éve még azt sem tudtam, hogy mit jelent ez a kifejezés, nemhogy magamat digitális nomádnak tartsam. Backpacker (Vigh) Bori illetve a Freedom X Fest spanyolországi kiadása volt az, ami felnyitotta a szemem. Akkor tudtam meg, hogy ennek az utazós, laptopon dolgozós életformának neve is van. Nomád, mert nem telepszik le egy fix helyen, hanem rendszeresen útra kel, hogy új helyeket fedezzen fel. Digitális, mert közben laptopon dolgozik, csak internet kell a munkájához. Nagyjából ennyi, de ha bővebb definícióra vágysz, itt a FreelancerBlogon is elolvashatod, Kik azok a digitális nomádok?
Így finanszírozom az utazásaimat
44 éves vagyok, nagyjából 20 éves korom óta dolgozom. Mivel lassan 15 éve utazom rendszeresen, akár hosszabb időre is, mondhatni, hogy ez számomra egy életforma. Így részben tudatosan kialakítottam magam körül egy olyan rendszert, ami több lábon áll, vagyis több forrásból érkezik / érkezhet bevételem.
Egyrészt van egy lakásom Budapesten, amit rendszeresen kiadok, és bár a nagy része hitelre megy el, azért így is jó extra bevételi forrás.
Másrészt dolgozom. Főként sales, azaz értékesítési területen, legutóbb egy spanyol cégnek, távmunkában. De projektek, megbízások jönnek és mennek, általában a kapcsolatrendszeremen keresztül.
Emellett van egy saját projektem is. Az egész ötlet 2018 nyarán öltött formát egy Sziget fesztiválra készített hátizsákkal. Az ASTU márka / @astuclothing a 40. szülinapomon startolt hivatalosan, az általam tervezett hátizsákokat én magam varrom és értékesítem online.
Az ASTU a saját kreálmányom, tükrözi a személyiségem, a bejárt életutam, mindazt a megszerzett tudást és tapasztalatot, amit magamba szívtam. Sok baklövést, bukást, kételyt és tévutat, amit magam mögött tudhatok. Nemcsak a kreativitásom ölt bennük formát, hanem minden, ami én vagyok.
Indulás, mennem kell
Sokan kérdezik, hogy mégis mi a franc bajom van, hogy miért nem tudok egy helyben maradni, segítek: szerintem az égvilágon semmi. Egyszerűen ilyen típus vagyok, szeretek utazni, világot látni. Ha úgy érzem valami nem oké, elkezdek befelé figyelni és változtatni – ehhez időnként el kell mennem, messzire. Eleinte bedőltem a sok kommentelőnek, de mára megtanultam elfogadni azt, aki vagyok, az utazós, az izgága, a kíváncsi.
A legutóbbi komolyabb megszökésemet is a kíváncsiság hajtotta. Egy önkéntes projekt keretében korallokat mentettünk Mianmarban, 2020 tavaszán. Az eredetileg egy hónaposra tervezett projekt a Covid miatt három hónapos trópusi ‘vakációvá’ módosult, annak minden szépségével és nehézségével együtt. Anno az RTL Klub Reggeli című műsorában meséltem erről.
A mostani utazásom más. Kicsit előre menekülök, csendre vágyom, hogy újra meghalljam a saját hangomat. Különösebb tervek nélkül vágok neki. Hová, meddig.. minden ajtót nyitva hagytam, egyedül a kiindulási koordináták voltak fixek. Február 22-én egyirányú jeggyel Indiába. A meseországba már negyedszer térek vissza, a dél-indiai Kerala tartományba harmadszor, azon belül pedig a Shivananda jóga ashramba másodszor.
Tarts velem ezen az utazáson, ezen a linken eléred a friss beszámolókat!
