A freelancerség csak egy út, amit járunk. Nem jogviszonytól függ. András régen elindult ezen az ösvényen, de meg kellett várnia, amíg a közeg megfelelővé válik a számára. Önkéntes írországi száműzetése után megjelent a rendezvényeinken, vállalkozóként újrapozícionálta karrierjét, és a podcasting iránti szenvedélyét ma már a Freelancer Frekvencia műsorvezetőjeként, és podcast-tanácsadóként éli ki. 

Nagyon fiatalon belevágtál az üzlet világába, 20 évesen már saját szaküzletet vezettél. Avass be minket ebbe a sztoriba!

2007-ben egy GSM boltban dolgoztam eladóként, aztán megvettem a boltot. 

A tulajdonostársak összevesztek, és a hét boltjukból egyet át tudtam venni tőlük egy részletfizetéses konstrukcióban. Jó voltam az értékesítésben, átláttam mi hogyan történik, szóval akkor ez egy logikus továbblépésnek tűnt. Akkor még nem voltak okostelefonok, kijelzővédő fóliák, kevesebb volt a lehetőség, egyszerűen csak jól kellett venni és jól kellett eladni. És ez nekem jól is ment.

Ki is tudtam fizetni elég gyorsan az eredeti tulajdonosokat. Ezután viszont beleugrottam egy második boltba is: 100 négyzetméter, vagyis négyszer akkora alapterület mint az első boltomé, üvegvitrinekkel, belső felújítással, mindez a Bajza utca – Damjanich utca sarkán. Óriási hiba volt. Kontrollálatlanul akartam növekedni, nem volt kitalálva, hogyan fogok egyszerre két boltot üzemeltetni, csak arra alapoztam, hogy ami kicsiben ment, az menni fog nagyban is. Pedig ez már nem a one-man-show szint, minimum két alkalmazottal kellett számolnom. Akkoriban nem éreztem túlvállalásnak, csakhogy beköszöntött a válság és beszűkült a cash flow. Négy-öt hónap alatt totálisan becsődöltem, mert nem volt tartalékom, minden elköltöttem az új üzlethelyiség felújítására és a készlet feltöltésére. Elképzelhető, hogy átvészelhettük volna a válságot, ha van egy kis időnk alkalmazkodni, de nem volt. Elfogyott a mozgástér.

Innen merre tovább?

Mély apátia, aztán egy barátom felajánlott egy állást, ami passzolt a tapasztalatomhoz. Nemzetközi kereskedelmi feladatkör volt. Vadonatúj projekt, összesen három hónapunk volt rá, hogy felfuttassuk, különben vége. És sikerült is. Itt 2012-ig voltam, az lett a vége, hogy megcsömörlöttem és kiégtem. Túlhajtottam magam. Ez nem olyan volt, hogy szépen lassan elmegy az élettől a kedved, én effektíve úgy égtem ki, hogy egy hétfőn azt mondtam, hogy “bármit, csak ezt többet ne”, és keddre kiléptem a cégtől. 

Elég radikálisan történnek a karrierváltások az életedben idáig.

26 éves voltam ekkor. Ez egy jól menő üzlet volt, egyébként már akkor nagyon hasonlított az életforma ahhoz, amit ma freelancernek hívunk. Csak egy laptop kellett hozzá és a jutalékos rendszer miatt annyit dolgoztál és kerestél, amennyit akartál, mintha vállalkozó lennél, attól függetlenül, hogy alkalmazott a státuszod. Ez volt a gond, mert a munkatempóm miatt egészségügyi problémáim adódtak, kivizsgálásokra jártam, aztán amikor végre megkérdezték az orvosok, hogy amúgy mivel foglalkozom, és elmagyaráztam, akkor azonnal rávágták, hogy “ja, akkor magának menedzserbetegsége van”. A krónikus stressz okozta a tüneteimet.  

Gondolom itt már volt tartalékod, amikor bedobtad a törülközőt azon a bizonyos hétfőn. És mit csináltál kedden?

Kedden vettem egy jegyet Írországba és szerdán elrepültem.

Miért pont Írországba?

Mert a hivatalos nyelv az angol, amit elég jól beszéltem. És mert ott voltak barátaim.

Na igen. Ott talán mindenkinek vannak. Londonban és Dublinban jelentek meg először a magyarok nagyobb létszámban, amikor elkezdtek külföldre menni.

Ott is volt egy aranyláz-időszak. A válság előtt két kézzel kapkodtak az emberek után.

A válság előtt a magyarok még többnyire azt sem tudták, hogy van ilyen, hogy ki lehet menni külföldre dolgozni…

Hát igen, aki élt a lehetőséggel, az viszont nagyon jól járt. 

És te mit dolgoztál?

Az volt a tervem, hogy az Apple-nek fogok dolgozni. Corkban van az ügyfélszolgálat és van egy gyártóegységük, ott készültek az iMacek. Oda jelentkeztem, gondolva, hogy majd idővel át tudok mozogni a cégen belül. És meg sem állok Tim Cookig. Hosszas várakozás után be is jutottam. Én szeretek kütyüzni, nekem ez egy játszótér volt. Izgalmas volt látni és részt venni abban, ahogy készülnek ezek a gépek, és megtapasztalni ezt a vállalati kultúrát. A kosárpályát, bent a szerelőcsarnokban, a bőséges kínálatot a kantinban. Szóval jól éreztem magam, szövögettem az óriási terveimet, és három hét után elküldtek. 

Mi volt a gond?

Semmi, csak úgynevezett ‘rolling contract’ van, ami folyamatosan megújul – az Apple esetében hétről-hétre.

Az… kemény.

A termeléshez igazítják az emberi erőforrást, szinte az aktuális megrendelésekhez. És az a szabály, hogy aki legutóbb jött, az megy. Szóval az amerikai álom véget ért. Átmentem egy autókölcsönző multihoz, szintén hasonló tervekkel, hogy elkezdem autótakarítással, aztán majd látni fogják, hogy jó az angolom, értek az üzlethez, és így be fogok kerülni az irodába, aztán irány a dublini központ, és így tovább. De eltelt két év és nem történt semmi. Pedig a cég éppen bővülési fázisban volt, folyamatosan vettek fel új embereket. Háromszor jelentkeztem a saját irodánkba, és minden alkalommal, amikor utólag érdeklődtem, hogy miért nem jeleznek vissza, azt válaszolták, hogy nem találták az önéletrajzom, ami csatolva volt a mailhez, úgyhogy később már személyesen vittem fel az irodába, nyomtatva. Amikor ez a kifogás már nem működött emiatt, akkor azt mondták: “ne haragudj, elfelejtettünk behívni”. Szóval nagyon úgy tűnt, hogy a karrierutak csak az írek számára elérhetők. Megkérdeztem más cégeknél már supervisorként dolgozó ismerőseimet, ők hogyan csinálták: 10 évet takarítottak. De én nem akartam 10 évet takarítani! Úgyhogy nem sokkal ezután hazajöttem.

Hogyan lettél a Freelancer Frekvencia műsorvezetője?

Már kint elkezdtem olvasni a FreelancerBlogot és jól tudtam azonosulni az itt szereplő emberekkel. Láttam, hogy a régi minták, amelyek szerint éltem, most új minták: önállóság, laptop, partnerkeresés, üzletkötés. Csak én közben valamiért inkább elmentem egy gyárba keccsölni meg takarítani, mert akkor az tűnt jó döntésnek. A visszatérésem után azzal kezdtem, hogy elmentem a Freedom X Minire, illetve még előtte egy közönségtalálkozóra, ahol beszélgettem Vigh Borival, Majsai Ricsivel (a Freelancerblog egyik alapítója) és másokkal, aztán eljöttem pár meetupra és amikor megtudtam, hogy lesz Freedom X Spanyolországban, arra mindenképpen menni akartam. Jól éreztem magam ezek között az emberek között. Aztán részt vettem a Freelancer Leszek képzésen. Nem sokkal ezután Ricsi elhívott a Nomad Cruise IX-re, mert kellett nekik egy segédtechnikus. Ott a csapatunk eléggé összekovácsolódott és ott határoztuk el, hogy amint hazajövünk, elindítjuk a FreelancerBlog podcastjét. Megvolt a koncepció, a tematika, a műsorok vázlata, az első interjúalanyok listája, és hosszú töprengés után isteni szikraként megjött végül a név. Még alliterált is, ahogy ez a FreelancerBlog projekteknél már hagyománnyá vált. 

Honnan jött neked ez a podcast-dolog?

Rengeteg podcastet hallgatok. A Biznisz Boyz-t a kezdetektől fogva. A Lapozz a 99-re egy iszonyú jó koncepció. Annyira egyedi és ámulatbaejtő, hogy lehet az embereknek így eladni azt az ötletet, hogy olvassanak könyvet, hogy az páratlan. A Felforgatókat is hallgatom. Egyébként először nem is podcastet hallgattam, hanem Mark Manson blogposztjainak az audio verzióit, ez szerettette meg velem a műfajt. Természetesen Gary Vee alap. Szóval jött a gondolat: YouTube-videókat nincs kedvem csinálni, írni nem tudok, de sokak szerint jó a beszélőkém – csináljunk podcastet! 

Mi a következő lépés számodra a freelancerség útján?

Továbbra is vannak kereskedelmi érdekeltségeim, de a járvány ezeket teljesen befagyasztotta, úgyhogy az így nyert időt a saját képzésembe és ügyfélszerzésbe fektettem. Már van is eredménye, a napokban írtam alá a szerződést, egy ügyfélnek segítek beindítani a saját podcastját.

Mit jelent ez pontosan?

Elkészítjük az intrót, adástervet írunk, aztán egy tesztadáson segítek a podcast műsorvezetőjének, hogy kézben tartsa a beszélgetést. Az elkészült hangfelvételt megvágom, elküldjük az alanynak, kikorrigáljuk ha szükséges. A jóváhagyott anyagot posztoljuk, és az összes link (Spotify, iTunes, stb) kimegy Instagramra, Facebookra és LinkedInre, igény szerint, mindig a platformra optimalizálva a kísérőszöveget és képeket.

Andrással minden második hét szerdáján találkozhattok a Freelancer Frekvencia újabb adásaiban! Ha kérdeznétek tőle, vagy üzennétek nekünk a podcasttel vagy a bloggal kapcsolatban, írjatok a hello[kukac]freelancerblog.hu-ra vagy dumáljuk meg az online eseményeink bármelyikén!

MEGOSZTÁS
Freelance copywriter, blogger, ghostwriter, storyteller. A szabadúszást az önellátó kertészkedéssel ötvöző életformát teszteli a Börzsöny egyik völgyében.