Rajnai Csaba építészként végzett, és egy ígéretesen induló karriernek fordított hátat, a szabadúszó látványtervezők életét választva saját stúdiójában, az AAND3-ban. Egy különleges freelancer-szakma rejtelmeibe nyújtunk most betekintést, a 2019. április 6-i Freelancer Festival egyik előadójával beszélgetve.

Kezdjük az iskoláiddal.

Almádiban nőttem fel, ahol egy színvonalas helyi kéttannyelvű gimibe járhattam. Építészmérnöki karon végeztem a BME-n. Leonardo ösztöndíjasként kerültem Rotterdamba és itt kezdtem el dolgozni az ONL építészirodában, akik a budapesti Bálnát tervezték.

Több európai építészirodában is megfordultál az első néhány évben.

Igen, Rotterdam után Stockholmban dolgoztam, ott leginkább Kempinski belsőkkel foglalkoztunk, majd hazajöttem Budapestre, Erick van Egeraat irodájába, ami a Dózsa György úti volt ING székház miatt is lehet sokaknak ismerős.

A külföldi építészek után egy hazai irodába kerültem, rengeteg szakmai tudást szedtem össze a Zoboki és Demeter stúdióban. 2012-ben jött az a bizonyos lehetőség, amivel végül nem éltem: egy világszínvonalú svájci irodába hívtak meg látványtervezőnek. Ez volt a Herzog & De Meuron, akik például a Madárfészek stadiont is tervezték a pekingi olimpiára.

Madárfészek Stadion - Freelancer blog, Így nem lettem Jacques interjú
Madárfészek Stadion – Freelancer blog, Így nem lettem Jacques interjú

Ez volt életem első igazán nagy karrierdöntése. Elmentem az interjúra, az is nagyon jól sikerült, talán éppen azért, mert nem akartam mindenáron odamenni. Náluk az a módszer, hogy az interjú után különböző szempontok alapján értékelik a jelölteket egytől ötig, de az öt felett van még egy “Jacques” kategória is. Én több kategóriában is “Jacques” minősítést kaptam, aminek persze nagyon örültem. Tettek állásajánlatot, amit némi gondolkodás után nem fogadtam el.

Avass be minket a döntés hátterébe, mert azt hiszem az emberek legalább 90 százaléka hasonló helyzetben azt mondta volna, hogy “nézzük meg”, meg mégiscsak Svájc, jó pénz, nagy iroda, “ezt a lehetőséget meg kell ragadni”…

Nem valószínű, hogy másoknak ezt javasolnám, sőt, én mindenkinek azt mondanám, hogy ha lehetősége van, menjen külföldre, ezt mindenképp érdemes megtenni a karriered elején. Számomra ez a lehetőség egyszerűen egy kicsit későn érkezett, ekkor már hét éve dolgoztam építészirodákban, és “csak” látványtervezőnek elmenni… azt már visszalépésként éltem volna meg, igaz, ez egy világszínvonalú irodában történt volna.

Ugyanakkor már túl voltam egy hosszú átmeneti időszakon, amikor a nappali, irodai hajtás után este folytattam a munkát otthon, és csináltam a saját látványtervezős projekteket. Egyre bővült az ügyfélkör, egyre több éjszakázással jártak a pluszmunkák, így választanom kellett: Maradjak a biztos állásnál, vagy megpróbáljak valami újat? Persze, ekkor még egyedül éltem, kockáztathattam.

És azt is éreztem, hogy ha most elmegyek Svájcba, már nem jövök vissza. Bekerülök egy olyan mókuskerékbe, amiből már nem tudok kiszállni, és

sosem fogom megtudni, vajon egyedül sikerülne -e?

Mégis, stabilan emelkedőnek tűnik a karriered eddig a pontig, egy magas szaktudást igénylő területen. Miért érdekelt ennyire a freelance élet?

Számomra továbblépést jelentett. A 3D-t mindig a tervezés eszközének tekintettem, annak segítségével próbáltam jobb építésszé válni, de a szakmámat sosem akartam feladni. Szabadúszóként viszont én választhatom meg, milyen projekteken, milyen minőségben dolgozom, így a látványtervezést összeköthetem a tervezéssel.

Azt gondoltam, hogy ezt én magam is tudom csinálni, ahonnan akarom, és akár ugyanolyan színvonalú irodáknak, mint a Herzog & De Meuron. Látványtervezéssel könnyebb munkát szerezni szabadúszóként, ha jól csinálod, mint építészként. Elküldöd a portfóliódat, egyértelmű, hogy mit csinálsz, mi a te saját stílusod – építészként viszont projektekben veszel részt, egy csapattal, és nehéz körvonalazni, hogy konkrétan te mit és hogyan dolgoztál rajta. Nehezebb eladni magad. Amikor bekerülök egy irodához látványtervezőként, akkor egyre többet és többet bíznak rám. És ez az egyik, ami tetszik a szabadúszásban, hogy te magad tudod aktívan befolyásolni azt a munkáid megválogatásával, hogy azzal foglalkozz, amivel szeretnél.

Nemrég egy korábbi rotterdami kolléga keresett meg azzal, hogy prezentálni kéne egy tervet, aztán kiderült, hogy nincs is igazán terv, teljesen új koncepcióval kell előállni. A kollégának közben el kellett utaznia egy másik munka kapcsán, így a látványtervezésből lett tervezés, szabadkézi skicctől a terven át a látványig. Ez egy stúdiót körülfogó pavilon a rotterdami Erasmus Egyetem előcsarnokában. Teljesen a 3D terveim alapján dolgozták ki a kiviteli terveket, például az átadott 3D-és modellnek megfelelően vágták ki a falamellákat.

Amit én látok most amúgy, az fotó, vagy látványterv?

Nagyon jó kérdés. Akkor büszke lehetek erre a képre…

Hmm. Hát én nem tudtam, hogy a látványterv mint műfaj itt tart, hogy ennyire valósághűek már.

Valóban nem volt az még néhány éve. A 2000-es évek elején pedig még annyira gagyi volt a technológia, hogy szabad kézzel rajzoltam mindent. Nem csak technika, látásmód is kell hozzá. És ami még nagyon fontos, hogy jól vissza tudd adni azt, amit az építész szeretne közölni.

Mennyire előfeltételezi ez a szakma az építészeti szaktudást?

Én teljesen tutorialok alapján szedtem össze a tudásomat. A látványtervezés TEÁOR száma egyébként a műszaki rajzolás alatt van, amihez nem kötnek végzettséget. Az épületekhez való irányultság, érdeklődési kör azért hasznos persze. Sok építészt inkább bekorlátoz az, hogy ért is hozzá, ezért nem tudja igazán elengedni a kreativitását a látványtervnél.

Mit tanácsolsz annak, akinek most fényt kap az agya és rájön, hogy ő is ezt akarja csinálni?

Minél előbb dolgozzon külföldi partnerekkel, illetve lehet hazai cég is, de a szakmai fejlődés legyen a szempont, ne a pénz. Tudást és kapcsolatokat kell szerezni, abból lehet építkezni: utána a munkák hozzák a további megrendeléseket, ezért is jó több irodának dolgozni. Ha az egyik csődbe megy, és szétszélednek az emberek, akkor hirtelen egy irodai kapcsolatodból lesz 10. Persze természetes módon is váltanak az emberek előbb-utóbb, és visszanyúlnak érted, ha szerettek veled dolgozni. Az fontos, hogy minden egyes munkánál a maximumra kell törekedni, mert egyetlen gyengébb teljesítmény is tönkretehet egy sokéves kapcsolatot.

Mennyi energiát fordítasz marketingre, énmárkára?

Ez a gyengeségem. Sokmindent szeretek magam megoldani, talán emiatt sem építettem még ebből többszemélyes irodát. Vannak modellezők, akikkel együtt dolgozom, ha túl sok a meló. A marketingre is kevés időt szánok, pedig nagyon fontos lenne. Ezen a területen van mit fejlődnöm: ezért most nagyon büszke vagyok, hogy interjút adhatok.

Van olyan partner vagy speciális feladat, amit megcélzol, ami felé tudatosan törekszel?

A networköd természetes módon, az érdeklődési köröd mentén alakul, mert azok szeretnek veled dolgozni, akiknek a stílusa illeszkedik a tiédhez. Nekem a projekten belüli szerep a fontos elsősorban. A környezetvédelem is izgat, és keresem az ilyen projekteket, de az építészetben még mindig nem eléggé hangsúlyos, pedig sok benne a lehetőség. Most volt egy rotterdami projekt az öbölbe épített felhőkarcolókkal. Hogyan lehet ezt minél környezettudatosabban megoldani? Előregyártott konténerekből lesz, és a víz felé kialakítanak egy stégrendszert üvegházakkal, kávézókkal. Növényekkel fogják tisztítani a csatornát. A város elég befogadónak tűnik erre. Van egy pesti projekt is, a Dunán futó stégrendszerrel. Sajnos csak második helyezett lett a RakPark pályázaton. De a nyertes terv sem valósult meg végül. Itt az volt a feladatom, hogy “csináljak valamit a vízre”.

Miről fogsz beszélni a Freelancer Fesztiválon?

Valószínűleg teljesen másról. Attól senki sem lesz okosabb, ha csak magamról mesélek. Szeretnék gyakorlati tanácsokat megosztani, mire érdemes odafigyelni. Elmesélem majd, hogyan kommunikálok külföldi ügyfelekkel, milyen eszközöket használok, hogyan szerzek megbízást különösebb marketing nélkül (ami persze nem azt jelenti, hogy a marketinget el kell hanyagolni), és hogyan lehet egyedül, kiépített iroda nélkül is egyszerre Tokióba, Rotterdamba és Washingtonba dolgozni.

Addig is egy tipp a freelancereknek: a megszerzett szabadsággal élni is kell. Használd! Utazz, inspirálódj. Persze otthon ülni is jó, főleg, ha azért teszed, hogy többet legyél a családdal. Szabadúszóként tudsz gazdálkodni a szabadidőddel és így sokkal könnyebb az életedet megszervezni. Ez az egyik legnagyobb kincse ennek az életformának, ezért érdemes tudatosan figyelni arra, hogy ki is használd.

MEGOSZTÁS
Freelance copywriter, blogger, ghostwriter, storyteller. A szabadúszást az önellátó kertészkedéssel ötvöző életformát teszteli a Börzsöny egyik völgyében.