A FreelancerBlog a 3. születésnapjához közeledik. Bár a hivatalos indulást majd februárban ünnepeljük, az ötlet nagyjából ezidőtájt öntött formát. Három éve úgy döntöttem, hogy elindítok egy újgenerációs vállalkozást, egy társadalmi-gazdasági kísérletet, egy üzleti kihívást, amibe meghívok másokat is. Ebben a cikkben összefoglalom, mit tanultam a vállalkozásépítésről ebben a három évben.
A FreelancerBlog alapvetően online magazinnak indult, de hamar rájöttünk, hogy egyelőre nem érdemes szétforgácsolni a freelancereket kiszolgáló tevékenységeket Magyarországon. Meetupokat már 2013 óta szerveztem, az első Freelancer Festival pedig 2017 tavaszán volt. Végül minden egyes tevékenység bekerült a FreelancerBlog ernyőmárka alá. A téma iránt elkötelezett szakemberek kitartó munkájának és a tudatos építkezésnek köszönhetően a FreelancerBlog mára a hazai szabadúszó közösség és ökoszisztéma építésének egyik legjelentősebb szereplőjévé vált.
Fontos hangsúlyoznom, hogy ezek az én saját, személyes megértéseim az elmúlt évekből, nem általános jótanácsok vagy univerzálisan használható útmutatók. Viszont ha csak annyiban segítik ezek a gondolatok a vállalkozásod építését, hogy te magad is elgondolkodsz az elmúlt időszak főbb tanulságain, én már boldog vagyok.
A megoldás közelebb van, mint gondoltam.
Mint oly sokan, én is hajlamos vagyok arra, hogy a távolinak tűnő, főként külföldi vagy külföldi tapasztalattal rendelkező, nagy ismertséggel és befolyással bíró szakemberekre, vállalkozókra úgy tekintek, mintha tudnának valamit, amit én és a közvetlen környezetem nem. Mintha valamilyen szuperképességük lenne, valami titkos összetevő, amit csak tőlük, csak őket figyelve, tanulmányozva lehetne elsajátítani.
Az évek során rájöttem, hogy elenyésző a különbség az amerikai dollármilliárdostól és a közvetlen környezetemben lévő vállalkozóktól, freelancerektől elleshető praktikák hozzáadott értéke között. Az elmúlt években számtalanszor szembesültem azzal, hogy egy-egy üzleti kihívásra a megoldást nem amerikai üzletemberek youtube videóiban, nem bestseller üzleti könyvekben vagy neves külföldi konferenciákon találom meg, hanem a családomban, az ismerőseim körében, a velem közvetlenül együtt dolgozó emberek gondolataiban.
Úgy vélem, hogy ennek nem feltétlenül az az oka, hogy jobban ismernek engem, vagy a vállalkozásomat, vagy az, hogy ugyanabban a környezetben, országban élünk. A tőlük kapott ötletek, megoldások sokszor annyira újszerűek, olyan “dobozon kívüliek”, hogy csak egyetlen lehetséges magyarázatot találok erre: rendkívüli gondolatai, forradalmi ötletei bárkinek lehetnek. Származástól, életkörülményektől, tapasztalattól függetlenül. Nekem semmi más dolgom nincs, mint odafigyelni és meghallani ezeket a gondolatokat.
A fókusz a hosszú távú célon kell, hogy legyen, a pillanatnyi sikereknek vagy éppen kudarcoknak nem érdemes túl nagy jelentőséget tulajdonítani.
A FreelancerBlogos alapítótársaimmal gyakran viccelődünk azzal, hogy mi nem sprintet, hanem maratont futunk. Tartalékoljuk az erőinket, nem igazán foglalkozunk azzal, hogy valaki egy rövidebb távon megelőz bennünket, vagy azzal, ha megbotlunk. Felállunk, futunk tovább, hosszú az út még a célig és szerencsére kitartásban verhetetlenek vagyunk.
Nagyon magaménak érzem ezt a fajta hozzáállást. Ebbe az is beletartozik, hogy nem vonunk le hosszú távú következtetéseket egy-egy nagyobb sikerből sem, nem bízzuk el magunkat, bár nyilván örülünk, ha valami jól sül el. És a kudarcok sem szabad, hogy túl hosszan vagy túl mélyre húzzanak, mert mint tudjuk, kevés olyan igazi kudarc van, ami aztán nem járul hozzá valamilyen módon a sikerhez.
“People make the difference” – azaz az emberek jelentik a különbséget.
Olyan egyszerűen hangzik, mégis nagyon sokan rosszul értelmezik ezt a mondatot. Mert ez nemcsak azt jelenti, hogy jó szakembereket kell találnod a csapatodba, hanem időt, energiát, türelmet is, amit az összekovácsolódásra fordítasz. Nem elég, ha jó embereket bízol meg különféle feladatokkal, ezekkel az emberekkel meg kell tanulnod jól együtt dolgozni. Idő, míg kialakul a gördülékeny együttműködés, amíg két ember vagy akár száz képes úgy együtt dolgozni, hogy abból valami rendkívüli dolog szülessen. (Ez egyébként a tapasztalataim alapján gyermekkori barátok vagy családok közös bizniszeire is éppúgy igaz, mint a freelancerek alkotta újgenerációs vállalkozásokra.)
Hiába jó valaki a szakmájában, ha nem hisz a célokban, nem érzi magáénak a vállalkozás misszióját, nem azonos az értékrend, akkor hiába csöppented bele a cégedbe, mint egy Béres cseppet. Az igazi különbséget azok az emberek fogják jelenteni, akikkel túl vagytok jópár hónap vagy év közös munkáján, akikkel ismeritek egymást, akikkel hatékonyan, gördülékenyen tudtok együtt dolgozni. Idő, míg megtanuljátok értékelni a különbözőséget, elfogadjátok azt, ha valami a másiknak nem erőssége és felfedezitek egymás rejtett képességeit.
Manapság túl könnyen hagyunk veszni kapcsolatokat, pedig éppen a nehézségek, konfliktusok és azok néha könnyes, verejtékes megoldásai vezetnek olyan kötelékekhez, amire érdemes építeni, akár egy kacsalábon forgó palotát. Nem véletlen, ha azt érzed, a közös vállalkozás olyan, mint egy házasság. Valóban olyan. (Erről amerikai üzletemberek youtube videóiban, bestseller üzleti könyvekben és neves külföldi konferenciákon is hallhatsz – vigyorgó smiley.)
Borítókép: Ben Rosett on Unsplash
