“Akkor is animációval foglalkoznék, ha nem kéne dolgoznom.” –  ismerd meg Bodrogi Zsombor motion designert!

0
563

Zsombor 2D animáció készítéssel és motion designnal foglalkozik. Az elmúlt években készített reklám animációt, magyarázó- és edukációs videót, logó animációt illetve részt vett egy animációs TV-sorozat, az iThinkDAT pilotjának elkészítésében.

Kezdjük a közepén, in medias res: mi a kedvenced a szabadúszásban?

Sokan a munkát valami olyasmiként értelmezik, ami az embernek egy kényszerűség. Az élet szükségszerű kellemetlensége. De ki az a bolond, aki dolgozna, ha egyébként nem lenne muszáj? Én biztosan. Legalábbis akkor is animációval foglalkoznék. Persze saját projekteket gyártanék, szórakoztatás céllal, de ugyanezt csinálnám. 

Magában a szabadúszásban szerintem az a legfelszabadítóbb, hogy az embernek sokkal nagyobb mozgástere van, mint munkavállalóként. Megszűrheti, hogy milyen munkákat szeretne, kivel akar, esetleg nem akar dolgozni. De ez csak az egyik aspektusa, számos egyéb pozitívuma van ennek az életformának, ahogy persze sok negatívuma is, melyekkel szintén érdemes tisztában lenni.

Ha már említetted: mi jelent neked nehézséget a szabadúszásban?

Jelenleg a festői Zemplénben élek a feleségemmel és a másfél éves kislányommal. 3 évvel ezelőtt léptem be a home office világába, ami ahogy lenni szokott merőben megváltoztatta a munkavégzési szokásaimat. Az ember könnyen bele tud esni abba a hibába, hogy egybefolyik a munkája és a magánélete, ha teljesen otthonról dolgozik. Ez egy darabig nagyon kényelmes, hiszen nem kell élére vasalni az ingünket és szépen felöltöznünk, nem kell utazgatnunk és az otthon kényelméből végezhetjük a napi feladatunkat. Viszont a legtöbben ebbe pár hónap után bele tudnak csavarodni, hiszen ez egy nagy elszigetelődést jelent.

Szóval nekem is ez volt egy nagy feladat, hogy ezt az egyensúlyt megtaláljam és meg is tartsam. A szabadúszó életmód persze nem minden esetben jelenti azt, hogy az embernek okvetlenül otthonról kell folyamatosan dolgoznia, de esetemben ez így van. A szociális interakció és a másokkal való kapcsolat hiányát sokszor érzem a bőrömön. Amikor egy irodában dolgozunk, akkor jellemzően más kollégák is vannak, akikkel beszélgethetünk és nem feltétlenül csak a munkáról.

Hogy indult a szabadúszó karriered, honnan jöttek az első ügyfelek? 

5 éve kezdtem el, akkor még egy főállás mellett. Meg kell jegyeznem, hogy ez a legnehezebb része az egésznek. Hogyan fogom tudni értékesíteni a tudásomat? És kinek? És mégis ezt hogyan kell? Ilyen és ehhez hasonló kétségbeesett kérdések merültek fel akkor bennem. A legfontosabb, hogy legyen az embernek portfóliója, vagy egy weboldala, ahol a munkáit megoszthatja. Ez minden kreatív területre igaz. Aztán ezeket elküldtem, stúdióknak, ügynökségeknek. Ezenfelül folyamatosan pásztáztam a szakmai csoportokat Facebookon, ahol ilyen jellegű munkákat is meg szoktak hirdetni. Magyar grafikusok – és designerek, Grafikus munkák, Animhotline, Budapest Artjobs csoportok.

(Egyébként épp van egy cikkünk az ügyfélszerzésről grafikusoknak – a szerk.)

Zsombor néhány munkája.

Milyen számodra az ideális ügyfél?

Számomra talán az a legfontosabb, hogy az ügyfél megfelelően kommunikálja felém az elképzeléseit. Legyen részese a folyamatoknak és tudjon időben reagálni, elkerülve ezzel a munka feltorlódását. Mindig törekszem rá, hogy már az elején tisztázni tudjam az igényeket és az elvárásokat. És hát nem tagadom, nagyon jólesik amikor kapok visszajelzést és esetleg meg is dicsérik a végeredményt.

Általában elmondható, hogy azok voltak a kedvenc projektjeim, amiket az elejétől a végéig én csinálhattam. Nem azért, mert ne lennék együttműködő, hanem mert itt nagyobb az alkotói szabadság általában. Ezek között egyik favorit projektem a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének készült figyelemfelhívó animáció. Bár itt sem volt teljes mértékben az én ötletem, hiszen a szöveg adott volt, de hogy milyen vizuális narratívában jelenítem meg, az teljesen rám volt bízva. 

Az animáció egy rendkívül gyorsan fejlődő terület, hogyan tartod frissen a tudásodat?

Folyamatosan tanulok új dolgokat, hiszen az animációs szakma rendkívül szerteágazó és mindig van valami újdonság, ami révén okosodhatok. Majd azt beépíthetem a munkámba, ezzel megkönnyítve, látványosabbá téve az animációimat. Azt látom, hogy évről évre jelennek meg olyan újítások, melyek forradalmasítják az animáció készítést, gondolok itt például a motion capture-re, amit persze már évek óta jelen van az animációs filmiparban, de ma már lényegében bárki által hozzáférhető technológiáról van szó. Gondoljunk csak azokra a funkciókra pl. Messengeren belül, ahol arcunkat kicserélhetjük mondjuk egy oroszlán fejére és mozgásunkat, mimikánkat leutánozza.

Az önképzés mellett pedig figyelemmel követem az aktuális trendeket és persze inspirálóan hatnak rám külföldi freelancerek és hazai stúdiók is. Több magyar animációs stúdió is van, akik eszméletlenül szép munkákat produkálnak. Hazai szinten leginkább a Pirosanimation csapatától nyerek inspirációt, akik a Telex magyarázó videóit készítik. Külföldiek közül pedig őket követem: BlinkMyBrain, Podenco, Joseba Elorza, Emanuel Colombo.

Hol tartasz most a szabadúszói utadon?

Úgy gondolom, hogy inkább még az elején. Szerintem ez az út több részből áll és én most annál a szakasznál tartok, ahol a szabadúszó élethez szükséges feltételeket sikerült megteremtenem és ennek működőképességét megszilárdítanom, vagyis hogy már meg tudok élni belőle.

Mit csinálnál másképp, ha ma kezdenél szabadúszóként dolgozni?

Az elején nagyon sok energiát fektettem abba, hogy a marketinget kitanuljam és ezen agyaltam rengeteget, holott a portfólióm még elég kezdetleges volt. Talán túlzottan féltem attól, hogy mi lesz ha nem leszek elég jó, vagy épp nem találnak meg a potenciális ügyfelek. Ez a félelem persze fakadhatott abból is, hogy elég kacifántos úton jutottam el a szakmáig. Ha valóban mindent elölről kezdhetnék, akkor odamennék a 19 éves énemhez és bíztatnám, hogy tartson ki az intuíciója és álma mellett. Persze a pedagógiai és jogi tanulmányaim által sem lettem kevesebb, sőt. Valamint az időközben megtett önismereti út is hozzájárult ahhoz a látásmódhoz, amivel ma alkotok. Végülis minden afelé vezetett, hogy idáig eljuthassak és szerencsére manapság már minden eszköz rendelkezésre áll ahhoz, hogy tovább fejlődhessek.