A produktivitástól a holisztikus önfejlesztés felé tartó egyéni útjának megosztásával épített közösséget Zalaba Krisztián, aki őszinte hírleveleivel és barátságos arculatával tűnik ki az egyre népesebb online gurutömegből. A szabadúszás egyéni életútjairól és a globális fejleményekről is beszélgettünk.
Zalaba Krisztián – Minden.Egyes.Nap.
Mielőtt önfejlesztési közösséget építettél volna, a testvéreddel vitt cégetek alapozta meg a szabadúszó életformát. Hogyan indultatok el?
2010-ben végeztem az egyetemen. Ekkoriban leginkább videójátékoztam és megcsináltam a kötelező minimumot, nagyjából így telt a suli. Kerestem egy kis mellékest is azzal, hogy rendeltem játékokat Japánból, és eladtam őket, de leginkább a saját gyűjteményem bővítése foglalkoztatott. A diplomamunkámat a We Collect Games (Játékokat Gyűjtünk) weboldalból írtam, amit a tesómmal együtt szerkesztettünk. Gyűjtöttük, fotóztuk a játékokat, kerestük a különleges kiadásokat, és írtunk róluk magyarul és angolul. Maguknak a csomagoknak a minőségéről írtunk, hogy mennyire érdemes megvenni őket. A szakdolgozatom témája az volt, hogy az akkori online marketingeszközökkel hogyan lehetett egy ilyen blogot felfuttatni. SEO, közösségi média, minden benne volt, amivel foglalkoztunk.
Megkerestünk nagyobb külföldi blogokat a szerintünk érdekesebb posztjainkkal, így lettünk a Hét Weboldala a legrégebbi brit videójátékos oldalon, ők készítettek velünk interjút is. De nem azért csináltuk ezt, hogy monetizáljuk a forgalmunkat, inkább csak mert szerettünk ezzel foglalkozni.
Ami igazából hasznosnak bizonyult a megjelenésekhez képest, az a kapcsolatrendszer lett, amit kiépítettünk. Jártunk launch party-kra, amik a népszerűbb játékok megjelenésekor szoktak lenni, megvettük a gyűjtői kiadást és beszélgettünk emberekkel. Sok mindenkit megismertünk, a magazinokat, terjesztőket. Ezekből a kapcsolatokból tudott elindulni a cégünk.
Rögtön cégvezetőként kezdted a karriered a diploma után?
Nem, sőt, nehezen találtam munkát, először Budapesten helyezkedtem el technikai asszisztensként, ami azért vicces, mert nem is igazán értettem az informatikához – de csináltam fordításokat, illetve kezeltem a weboldal CMS-ét, kiküldtem a hírleveleket. Egy idő után azért belekóstolhattam a projektmenedzseri feladatokba is, de egy évvel később elindult a saját vállalkozásunk.
Megkerestünk hazai videójátékos cégeket. Kész megoldásokkal, kidolgozott tervekkel állítottunk be mindenkihez, elmondtuk, hogy mit látunk most a marketingjükben, és miket kezdenénk mi vele, számszerűsített részletekig. Így kezdtük el az egyik nagy konzol magyar Facebook oldalát csinálni, aztán az egyik legismertebb üzlethálózatét, és nagyon jó volt látni azt az organikus növekedést, amit nyújtani tudtunk.
Nekünk az adott nagyon sokat, hogy mi értettük a játékipart, és tudtuk, mit akarnak a hozzánk hasonló gémerek. Mi is célközönség voltunk, magunknak csináltuk az egészet. Weboldaltól facebookon át mindennel foglalkoztunk, de az évek alatt rákoncentráltunk a SEO-ra. Ugyanis a testvérem nagyon szerette ennek a technikai mélységeit, én meg vittem az ügyféloldalt és a social média menedzsmentet. Ez ment három-négy évig.
Közben a testvérem kísérletezett azzal, hogy jól be-seózott oldalakat épített adott célközönség számára hasznos tartalommal és AdSense-szel, amik így passzív bevételt tudnának generálni. Az egyik be is jött, és másokkal közösen is csináltunk ilyeneket, így lassan leépítettük az ügyfeles dolgokat, aminek köszönhetően egyre több energiát koncentrálhattunk ezeknek a weboldalaknak az optimalizálásába. Nem voltak többé meetingek, és nem volt havidíj sem: ha nagyobb forgalmat értünk el, a bevétel is megugrott.
Hogyan jutottál el az önfejlesztésig, mi motivált a Csináld Meg! elindítására?
Amikor beindult a cégünk, hamar elkezdett foglalkoztatni, hogy oké, ez szép, de akkor ennyi lesz az élet? De mi az én szuperképességem, mi az, amiben én vagyok jó?
Úgyhogy ezt megkérdeztem az ismerőseimtől Facebookon.
A válaszokat feldolgoztam és elindultam ezen a vonalon, ebből lett több hónap után a Csináld Meg!, ami egy felület volt arra, hogy megosszam az addigi tapasztalataimat.
Ott sem a közösségépítés volt a célom, hanem, hogy jó legyen csinálni. Örömmel, szeretettel kezdtem el építeni. Mostanra már előlépett ez a fő tevékenységemmé, a fő bevételeimet még inkább két másik vállalkozás adja. De hiszek benne és örömet ad.
Milyen exkluzív tippjeid vannak a Freelancer Blog olvasói számára? 😉
Rengeteg tipp van a neten, mindent hatmillióképpen lehet csinálni, de a legfontosabb eleme az, hogy szeretettel tudd csinálni. A folyamat adjon örömöt. Nyilván van nálam is olyan, hogy elakadok, megoldásokat keresek, de örülök, amikor leülök például írni. Az életre egységként tekintek.
Nincs olyan, hogy munkaidő, meg magánidő, hiszen ezt az egészet nevezzük életnek.
Például szeretek napközben elmenni egy kávéra és leírni a gondolataimat, vagy egy közös programot csinálni a barátnőmmel. De mégis ügyelünk arra, hogy a dolgainkat elvégezzük. Én jellemzően úgy dolgozom, hogy este megtervezem a következő napomat, vagyis azt, amit szeretnék elvégezni. Itt fontos, hogy legyen egy olyan dolog, ami leginkább előrevisz. Mert ha megcsináltam egyvalamit, ami tényleg fontos, akkor a további feladatok nem frusztrálnak, mert már sikeres a napom.
Szerintem egyre többen egyre hamarabb rájönnek, hogy azok a dolgok, amiktől a boldogságunkat várjuk, végső soron nem adják meg azt. Velem már nem az van, hogy kitűzök valami nagy célt, és mindenáron megvalósítom, hanem a jelenre igyekszem figyelni. Nem valamit csinálok, amitől majd boldog leszek, hanem úgy döntök, hogy jól érzem magam, és ebből az örömből teremtek dolgokat az életemben. Ebből születik meg az, hogy az eredmény igazából lényegtelenné válik, a fontos az, aki vagyok: abból hozok létre valamit. Ha egyéni szinten nézzük az életet, ha az érzéseinkre figyelünk, akkor igazából ez a belső hang mutatja meg a jó irányt.
