Orsi cégjogászként élte életét, mielőtt világgá ment volna, majd a vándorútról hazatérve néhány éven belül Magyarország egyik emblematikus “digitális nomád anyukája” lett belőle. A Freelancer Fesztivál előadója egy napsütéses szerda délelőttön nyitott számunkra egy órányi időablakot meglehetősen feszes napirendjében, és tanulságos szakmai útja mellett a saját munkaszervezési módszereibe is adott némi értékes betekintést. Vigyázat, szókimondó szövegek, hardcore freelancing tudásbombák!
Hogy telik a napod?
Jól, dolgoztam, de elég hatékonyan, mert ha befejeztük az interjút akkor neki is ugrom a szakdolgozatomnak, három hét múlva le kell adnom, úgyhogy most intenzívek a napok…
Milyen képzésen vagy?
Turnaround management, MBA. Változás- és válságmenedzsment szakirány a Metropolitan Egyetemen.
Nem mondanám, hogy ennyiből rögtön definiálni tudnám, hogy ez mit takarhat.
Azt a segítő folyamatot takarja, amit akkor alkalmazunk amikor egy cég valamilyen válsághelyzetbe kerül, ebből fordítjuk vissza, navigáljuk ki, mielőtt még a csődeljárás elindulna. Ennek a puhább verziója a változásmenedzsment, itt még nincs szó krízisről, de érzékelhető, hogy valamilyen finomhangolásra lesz szükség. Ezen belül is az online kommunikáció a kutatási területem, azt vizsgálom, hogyan tudunk a közösségi média-felületeken egy céget úgy berobbantani, ami átsegítheti egy átmeneti válságon vagy visszaesésen. Ez egy közgazdász diploma, én eredendően jogász vagyok, szóval nem az erősen pénzügyi vonalat viszem, hanem ezt a lágyabb, kommunikációsat inkább. Nyilván ha nagyon komoly a gond, akkor ezt egy szakértői csapat csinálja, amiben van jogász, pénzügyes és egy kommunikációs szakember, mint én. Ügyvédként csőd- és felszámolási eljárásokat vittem, innen a kapcsolódás, ennek a megelőző lépéseit próbálom most a gyakorlatban elsajátítani. Pénzügyi cégnél voltam ügyvéd, reorganizációs eljárásokkal foglalkoztunk. Illetve GYES előtt üzleti tanácsadással foglalkoztam, innen jött, hogy jól jönne még egy közgazdasági diploma ehhez, így kerültem erre a képzésre.
Hogyan tervezed hasznosítani ezt a szakértelmet, amit most sajátítasz el?
Most már megvan ez a “láb” egy ideje, most szerzem meg hozzá a papírt. A Zsolyának három fő lába van: a szövegírás, a social media management és a kommunikációs stratégiai tanácsadás. Nagyon sokszor látom akár kezdő vállalkozóknál is, hogy nagyon fontos előnyökre tehetnének szert, ha a megfelelő irányba lenne rakva a kommunikációjuk, hogy a célközönségüket megszólítsák és értékesíteni tudjanak. A válságba kerülő, de addig prosperáló cégek számára is nagyon sok esetben a jobb és tudatosabb kommunikáció ad választ, ehhez ad egy újabb támpontot nekem ez a diploma.
Havidíjas ügyfeleid vannak vagy projektszerűen dolgozol? Vagy vegyesen?
Vegyes, hat-hét havidíjas ügyfelem van most és ezen felül vannak a megbízások.
Bemutatnál hármat az ügyfeleidből, most cégnév nélkül, csak jelleg alapján?
Erős vonal lett a HR kommunikáció, egy versenynek köszönhetően, ahol különdíjas lett a csapatom. Így lett ügyfelem egy nagy gyógyszeripari multi. Van közöttük szépségápolási multinacionális cég magyar vállalata, illetve van például egy magyar divatcég, ami egyszemélyes selfbrandből nőtte ki magát – mivel én vállalkozó és digitális nomád anyuka vagyok, ezért sok más anyuka keres meg, sokakat érek el a Zsolyán keresztül. Így talált rám ő is.
Az anyaság elvileg egy komoly igénybevétel, főleg az elején, hogy lehet ilyenkor még vállalkozni is?
Zsigmond 2 és fél hónapos volt, amikor elkezdtem a szabadúszó irányt építeni. Ez az időszak nagyon jó arra, hogy kísérletezgessen egy nő, hogy egyáltalán neki való -e a szabadúszólét, akar -e vállalkozni, egyáltalán mit szeretne csinálni? Én nagyon készültem rá, hogy váltani fogok, sokat írtam terhesség előtt is már, és Backpacker Borinak kezdtem besegíteni az elején. De van olyan freelancer társam, aki szintén 2 hónapos gyerek mellett kezdett velem dolgozni. Az elején 1-1 órákat el lehet csípni, mert a kisbaba még sokat alszik, úgyhogy ha fizikailag már összeszedte magát az anyuka, akkor a napban vannak olyan időszakok, amelyek a rendelkezésére állhatnak. Csak vigyázni kell, ne élje bele magát, mert jönnek a növekedési fázisok, és egyre kevesebb alkalommal fog aludni a gyerek. Nekem első gyermek, saját bőrömön tapasztaltam ki, és az első fél év még relatív egyszerű volt, fél éves korában viszont napközben már csak kétszer aludt, egy-másfél órákat, ekkor már csak az este maradt. Letettem nyolckor aludni, és fél kilenckor nekiálltam dolgozni. 7 hónapos korában kezdtem bele az MBA képzésbe, úgyhogy fél évig hajnal 1-2 között feküdtem és ötkor keltem a gyerekhez – az egy picit hardcore volt – de
a leges-legelső lépés úgyis az, hogy az anyuka tudja, hogy mit szeretne csinálni.
Ha ez nincs meg, akkor karriertanácsadót érdemes felkeresni, hogy legalább körvonalazódjon, mivel foglalkozna szívesen (kattins ide a freelancer-tanácsadókról készült cikkünkhöz, amiben ezeket a kezdeti kérdéseket alaposan körbejártuk).
Sokkal egyszerűbb az eszközöket hozzárendelni ahhoz, ami felé tartunk. Mennyi idő kell, mennyi pénz, milyen segítségeket kell bevonni? Például kell -e mondjuk a férjem segítsége napi két órában ahhoz, hogy X feladatot el tudjam látni, kell -e babysitter, kell-e nagymama, vagy bölcsőde? Amikor Zsigi betöltötte az egy évet, akkor elkezdett hozzánk járni egy pótnagyi heti egy vagy két délutánra, három óra időtartamra: ezzel csökkenni tudott az éjszakai munkavégzésem. Amikor két éves lett akkor pedig beírattuk bölcsődébe és ez most már istenkirályság a korábbiakhoz képest: fél tíztől háromig enyém a világ.
Hogy néz ki egy tipikus napod?
Fél hat körül ébresztő van, mivel korán fekszik a gyerek, ami nem annyira esik jól az idegeimnek… de nincs más választás. Fél kilencre viszem bölcsődébe, fél tíz után érek haza, ez nyilván a budapesti közlekedés átka. Utána munka gőzerővel, háromig. Ekkor megyek Zsigmondért, hazaérünk ötre és este nyolcig, fekvésig vele vagyok. Minden este dolgozom, de most kicsit kitolódnak a napok, ahogy említettem, mert most szakdogaírás is van, de nagyjából este 11 körül zárul az este. Valamivel lepörgetem még az agyam a munkáról, nézek vagy olvasok valami nem szakmait, utána alvás.
Ebben a napban én gyereket meg melót hallottam, összességében. Nem szoktál mondjuk sportolni?
A téli időszakban nem fektettem nagy hangsúlyt a mozgásra, ezt most tudatosan hozom vissza. Heti három-négy edzés vagy futás, ez még egy további 45-60 percet vesz igénybe az adott napokból, ezt délelőtt csinálom. Résztveszek egy női divatüzletet vezető ügyfelem programjában, minden héten kapunk egy új edzés- és diétatervet, három hónapon keresztül. A tulajdonos, aki szintén vállalkozó anyuka, kitalálta, hogy a márka Facebook-csoportjában lévő nők számára indít egy ilyen programot, amivel nyárra mindenki olyan formába kerülhet, hogy szívesen nézegesse magát a tükörben. Jó időben, ha tehetem, biciklire pattanok, vagy majd megyünk pingpongozni a férjemmel hétvégén a parkba. Azonban most ez egy nagyon húzós időszak, tavaly ilyenkor péntek délután például már nem nagyon dolgoztam, minden az aktuális helyzettől függ.
Hogy illesztetted be a tanulást? Úgy kezeled, mint egy ügyfelet?
Hát ez nem olyan egyszerű most, de igyekszem körülbelül délután egyig kipörgetni a napi ügyfeleket és utána tanulás, az esti órákban pedig most csak szakdolgozat. Amikor leadom a szakdolgozatot, akkor az esti idősáv a záróvizsga-felkészülésre megy majd. Mondjuk én megtanultam több ezer oldalt megtanulni nagyon rövid idő alatt, de megírni valamit, annak ellenére, hogy szövegíróként dolgozom – ez mégsem egy blogposzt, ez egy szakdolgozat – a szakirodalom olvasásával együtt azért időigényes.
A munkaidőmet amúgy úgy osztom be, hogy tudom, hogy egy ügyfélre mennyi idő szükséges naponta és ennek megfelelően idősávok futnak a fejemben. Ha új felkérés érkezik, akkor ennek alapján kalkulálok, belefér -e, ki tudom -e szervezni, vagy egyik sem kivitelezhető, és akkor el kell engedni az ügyfelet. Vagy le kell cserélni egy másikra, ha jobban megéri.
Hogyan tudod ilyen pontosan felmérni egy ügyfél átlagos időigényét?
Amíg nem volt sok ügyfelem, és már a megélhetésem ugyan függött tőle de még nagyon hobbinak fogtam föl, addig mindenkinek mindig elérhető voltam. Ez aztán visszaütött. Amikor már kinősz a selfbrandből és egy hálózatot működtetsz, és mindenki egyszerre írkál neked, este 11-kor, vagy ünnepnapon is, meg a nászutadon is, akkor meg kell tanulni őket kordában tartani. A gyerekneveléshez tudnám hasonlítani. Meg kell határoznod az idősávokat, amikor dolgozol, vagyis megírhatja, amit szeretne, késő este is, de másnap fogsz rá reagálni. És azt is, ha egy feladatra nincsen kapacitásod, sőt azt is, hogy ez a kérés egy olyan extra, amit X nap múlva tudsz elvégezni, vagy felárasan. Ez nyilván erőfeszítést igényel, de ha következetesen csinálod, akkor nagyon jól tud működni. Az elmúlt két év tapasztalata hozzásegített ahhoz, hogy amikor leütünk egy megállapodást és meghatározzuk, hogy melyik platformra hány poszt megy, akkor már percekkel tudok számolni, súlyozva azzal, hogy mennyire specifikus az a szakterület amivel foglalkozik, mennyi háttérmunkát igényel. Ezt még megfejelem azzal a módszerrel, hogy az első két-három hónap percdíj-alapú elszámolással megy, ez egy közös betanulási fázis, ami alatt timesheetet vezetek, amit az ügyfél is lát, bármikor szólhat, ha valami neki nem komfortos, én is tudok visszajelezni, ha például indokolatlanul sok kérdést tesz fel. És amikor már fel tudjuk mérni, hogy heti X óra szükséges az ő ügyének a kezeléséhez akkor ahhoz tudok adni egy csomagáras havidíjat, ami alapján tudjuk folytatni az együttműködést.
Hát, köszönjük a rögtönzött mesterkurzust, ez egy egy elég szépen összeszedett módszertan tud lenni minden szabadúszó szövegíró számára…
Komolyan mondom, ez a legizgibb az egészben. A stratégiai tanácsadásnál is csomó embernél azt látom, hogy ez az amire igazán felcsillan a szemük: amikor rendszert viszel az életükbe. Jogászként erősen határidő-freak vagyok, meg időmenedzsment-mániás, anyukaként meg aztán főleg: nincs elvesztegetett idő, mindennek rendszerbe rakva, tak-tak-tak, így kell mennie.
Csomószor csak arra van szüksége igazán az ügyfélnek, hogy legyen ott valaki, aki csapkod az ostorral,
jó értelemben, aki mondja neki, hogy azért van tartalomtervünk, hogy az alapján haladjunk előre, nem eshet szét. Óriási megkönnyebbülést ad nagyon sokaknak, hogy van valaki, aki ezt kiveszi a kezükből.
Egyébként hogy tanultál meg többezer oldalt gyorsan megtanulni?
Elvégeztem a jogi egyetemet, ott nem volt más választás. Amikor két heted van 3000 oldalra, akkor muszáj, ami ég és föld volt a középiskolához képest. Ma már persze máshogy tanulunk, minden online van és saját tempóban haladsz, de a tanulás képessége továbbra is hasznos, ezt kamatoztatom azóta is.
…te ugye amúgy ilyen eminens tanuló voltál a suliban, mindig ötös mindenből meg ilyenek?
Persze, elképesztő stréber voltam, idegesítő, jelentkezős, fonott hajjal, ahogy kell. Mindig a legkisebb az osztályban, aki nagyon sokat beszél és mindent tud. Ez voltam én.
Volt egy ilyen homályos megérzésem. Van egyáltalán valami gyenge pontod? Kicsit túl perfekt vagy. Nem voltál drogfüggő például?
Kisgyerekes anyaként vagyok most egy kicsit alkesz. Szerintem ez minden kismamát utolér. Egy húzós nap után ugyanis életmentő lehet egy pohár bor. És a humorérzék! Ez a két dolog lehet a kisgyerekes anyukák fő oltalmazója, szerintem. De a viccet félretéve, amúgy nem, nem vagyok normális, a perfekcionizmusom talán túlzás. Amivel sokat lazult a személyiségem, az az utazás. Az, hogy 2014-ben egy hátizsákkal világgá mentem.
Na igen, ez tipikusan nem egy kötelességtudó húzás, elmenni csakúgy kóborolni egy évet. Ezt nem húzza meg valaki aki kizárólag a karrierben meg a társadalmilag elfogadható kép kimaxolásában gondolkodik.
Ez így van, a családom nagyon zokon is vette. Kikapták a kiskosztümöt a kezemből amit Karácsonyra kaptam tőlük, amikor közöltem, hogy világgá megyek, mondván, hogy “Ja, akkor ez nem is kell most már!”. Egyáltalán nem volt megszokott ez, még csak akkoriban indultak az elsőhullámos utazó bloggernők is, de bennem volt a spontaneitás meg a komfortzóna-feszegetés vágya. Az út alatt tudatosan semmi olyannal nem foglalkoztam, amivel itthon. Le sem ültem a gép elé. Az első pillanattól biztos voltam benne, hogy ez számomra befektetés, ami jót fog tenni a karrieremnek, a nyelvtudásomnak és a világképemnek. Azóta ezt tekintem az életem második szakasza táptalajának. Egyébként Vigh Bori volt az utolsó csepp a pohárban, ami még kellett a teljes szemléletváltásomhoz, amikor teljesen véletlenül összefutottam vele Új-Zéland legdélebbi pontján…
Miről fogsz beszélni a Freelancer Fesztiválon?
Arról, hogy a digitális nomádság, illetve egyáltalán a vállalkozás hogyan egyeztethető össze az anyukasággal. Arról a tévhitről szeretném lerántani a leplet, hogy “könnyű lesz, a gyerek úgyis sokat alszik”, úgyhogy ehhez szeretnék időmenedzsment-praktikákat adni. Nagyon-nagyon javaslom minden anyukának, hogy próbálja ki magát ebben a három évben!
