2019-ben már évtizedes szakmai karrierrel is érdemes lehet váltani a szabadúszás irányába, ha a keretek megfelelőnek bizonyulnak. Vezse Árpád még a XX. században kezdett fejleszteni, és érdeklődése azóta sem mozdult el az IT szektor leginnovatívabb területeiről. IT Freelancer esettanulmány, a Westeltől a Let’s Nearshore-ig.

Ahogy mindig, kezdjük az elején. Tanulmányok?

Műszaki informatikusként végeztem, a telekommunikációs szektorban kezdtem dolgozni, még a Westelnél. Ez 1995-től tartott a 2000-es évek elejéig.

Ó, akkor te a magyar mobiltelefóniának abszolút a hőskorából vetted ki a részed ott.

Nagyon érdekes időszak volt, igazából ekkor jelentek meg a mobilok, és az olyan alapszolgáltatások mint például az SMS. Én ott voltam az első SMS elküldésénél…   A GPRS hálózat kiépülése környékén jöttem el, ez volt a mobilinternet első, még nagyon kezdetleges verziója. Maga az internet is ekkor kezdett üzletileg szárnyra kapni, ez az első nagy “dotkom-projektek” korszaka, amiből ugye a hatalmas lufi és nagy tőzsdei összeomlás lett a 2000-es években Amerikában.

A Westelt megvette a T-csoport, ezen belül maradva a T-Online-hoz mentem. Adatbázis technológiákkal, webes workflow rendszerekkel foglalkoztam. 2004 körül kezdtem alvállalkozó szabadúszóként dolgozni, különböző projekteken. A fő szakterületem az adatbázisok fejlesztése. Ekkor kezdődött az “outsourcing” korszaka, én pedig kipróbáltam, hogyan boldogulnék eképpen, kiszervezett erőforrásként, egy saját kis cég megalapításával.

A T-Online vitte el a kapacitásom 40-45 százalékát, a többit más projektekre fordíthattam, fejlesztési koordinátorként, projektmenedzserként vehettem részt olyan cégeknél, amiket ma startupoknak hívhatnánk – akkor még nem létezett ez a kifejezés. A nagyvállalati szoftverrendszerek után most az ingyenes és nyílt forráskódú megoldásokkal foglalkozhattam sokat. A mostani harmincas-negyvenes korosztály még emlékezhet arra, hogy annak idején a mobiltelefonok csengőhangjai és háttérképei mekkora üzletet jelentettek, hogy emeltdíjas sms-ekkel lehetett ilyeneket vásárolni. Egy mai fiatalnak nyilván elképzelhetetlen, hogy akkor még nem létezett más, egyszerű technológiai megoldás erre, hogy valakik ilyesmiért szívesen adtak ki pénzt. Én az egyik első ilyen cégnél dolgoztam, tehát egy teljesen új technológiai hátteret kellett kiépítenünk, benne olyan elemekkel, hogy a csengőhangban hallható dallam a jogtulajdonostól milyen fizetési megoldások segítségével tud eljutni az ügyfélig. Vagyis mobiltartalom-menedzsment rendszereket építettünk, nyílt forráskódú megoldásokkal, mint amilyen a PHP vagy a MySQL, integrálva az sms-aggregátorokkal. Mindezt egy olyan korban, amikor a mai standardokkal ellentétben többezer-féle méretű kijelzővel és hangformátummal dolgozó mobiltelefon létezett.

Az első televíziós sms-szavazások kiépítésében is részt vettünk. Teljesen más kihívás volt, mint amiken nagyvállalatoknál dolgoztam azelőtt. És nem is PHP-fejlesztőként vettem ebben részt, hanem inkább rendszermérnöki feladatokat láttam el.  Ez a történet úgy kapott keretes szerkezet, hogy ezt a céget végülis akvirálta a Magyar Telekom…

Ezután kezdtem fő profilként foglalkozni az üzleti intelligencia-rendszerekkel. 2008-ban még nagyon gyerekcipőben járt, de azóta folyamatosan ívelt fel ez a technológia. A legnagyobb banki, energetikai cégek is az ügyfélkörünkbe tartoztak. Ennek lényege a jelentések készítése, vagyis az adatok értelmes feldolgozásának lehetővé tétele. Régen rengeteg kódolásra volt szükség ehhez, ma már nagyon szép felületek is léteznek.  Ezt a munkát végzem a legújabb projektemben is, amelyre a Let’s Nearshore felületén szereztem megbízást, ami egy online munkaközvetítő alkalmazás magyar fejlesztők részére, ahol külföldi ügyfelek keresnek meg minket testreszabott projektajánlatokkal. Én szerintem még az elsők között regisztrálhattam. Ez teljesen távmunkában végzett feladatokat jelent egyébként. Az én ügyfelem például egy svájci gyógyszeripari vállalat.

(A Let’s Nearshore-ról itt írtunk korábban – a szerk.)

Hogy néz ki ez az együttműködés, egy külföldi cég és egy Magyarországról dolgozó fejlesztő között?

Pontosan úgy, ahogy a korábbi BI ügyfeleimnél, itt is távoli hozzáférést kapok a cégek belső rendszereihez VPN kapcsolaton. Tehát nem a saját eszközömön állítok elő valamit, amit aztán “leadok”, mint például egy grafikus, hanem fizikailag, élesben dolgozom az ügyfél hálózatán, csak többezer kilométer távolságból. Ennek nyilván vannak erős bizalmi vonzatai, ennek megfelelően titoktartási szerződéseket kell aláírni és értelemszerűen garanciákat vállalni olyasmikre, hogy nem fogod az ő hardvereiket magáncélra használni. Ez most már évek óta működik, úgyhogy kialakultak a keretei annak, hogy hogyan kezeli egy cég ezt a helyzetet, ami azért mindenképpen egy biztonsági rés. Persze ez nem minden projektnél van, itt mondjuk bankok, ipari vállalatok belső rendszereiről van szó. Ha valaki egy webshopot üzemeltet egy felhőszolgáltatáson keresztül, ahhoz egyszerűen kaphatsz hozzáférést, leklónozhatod az egészet a saját rendszeredre és kedvedre alakíthatod, időnként feltöltve az ügyfél rendszerére a frissítéseket valamilyen verziókezelő megoldás segítségével. Ez a business intelligence területén már csak azért sem működhet, mert a rendszer jellemzően hatalmas adatmennyiségekkel dolgozik, és ezt az adattömeget neked nem adhatják ki – ezért kell külső hozzáféréssel, élesben alakítanod azt a részt, amihez hozzáférést kapsz.     

Hogyan esett rád a választás, mi a folyamat ebben a freelancer hálózatban?

Az ügyfél keres meg téged, a Let’s Nearshore-on elérhető profilodon található információk alapján (amit egyébként csak a szerződött ügyfelek láthatnak). Én Power BI fejlesztéssel foglalkozom, nekik erre kellett ember. Gördülékenyen működik. A kapcsolatfelvétel után egy online interjúra kerül sor, ha minden oké mindkét félnek, akkor lehet is szerződni, ami neked fejlesztőként egyszerű, mert a magyar céggel szerződsz, és nekik számlázol, havonta. A pályám közepe felé egyébként már dolgoztam otthonról, teljesen egyedül, ami először kicsit félelmetes volt, de aztán tök jók voltak a tapasztalataim.

Hogy ment? Vannak tippjeid a kezdeti nehézségek áthidalására?

A legfontosabb a napi rutin kialakítása. Ha mondjuk szeretsz aludni, otthonról dolgozva miért ne nyúlna el a munkakezdés időpontja délelőtt 10-11 óráig is akár? Ami viszont nem olyan jó, mert széteshet a napod, nem tudod strukturálni az idődet. Én viszont a párommal keltem és elvittem őt a munkába, délután pedig hazahoztam. Ez jó keretet szabott a saját intenzív munkával töltött időmnek. Mert miután hazaértem az üres, csendes lakásba,

sokkal hatékonyabban tudtam dolgozni, mint bármikor korábban az irodai munkavégzéssel töltött éveim során.

Egy hagyományos munkahelyen napi 1-2 órád már csak az utazással elmegy. Bent a munkahelyeden pedig egy közösség aktív tagja vagy, amivel járnak a beszélgetések, kávézások, közös ebédelések, amelyeknek egyébként megvan a fontos funkciója, de nem számít koncentrált munkavégzésnek, olyannak, amiért mondjuk szabadúszóként számlát állítasz ki. Nehéz megbecsülni, de napi 1-2 óra azért valószínűleg szintén elmegy erre a munkahelyi társasági életre. Én azt vettem észre, hogy egyszerűen több munkát vagyok képes megcsinálni egy munkanap alatt otthonról, mint egy munkahelyen. Persze jól jön, ha élvezed is a munkád, mert a nemszeretem feladatokról könnyebben terelődik át a figyelmed. A saját tapasztalataimra alapozva tehát azt tudom mondani, hogy ez a nearshore jellegű, kiszervezett, otthonról végezhető munkamodell nagyon jól tud működni.

MEGOSZTÁS
Freelance copywriter, blogger, ghostwriter, storyteller. A szabadúszást az önellátó kertészkedéssel ötvöző életformát teszteli a Börzsöny egyik völgyében.