Volt már olyan érzésed, hogy valamin nagyon, de nagyon szeretnél változtatni? Hogy olyan jó lenne mindent hátrahagyni és venni egy csak oda repjegyet, bárhová? Néhány hete fogtam magam, bedobozoltam az életem, bepakoltam a bőröndbe és vettem egy repülőjegyet Indiába, csak oda. Szia, Orsi vagyok, ha érdekel a történetem, tarts velem az utazásaimon!
9. rész
A napokban kétszer is voltam az ashram kapuin kívül. Samirral bekocsikáztunk a nagyvárosba shoppingolni, mert ő már utazott haza és ajándékokat akart venni. Aztán másnap elkocsikáztunk a tengerpartra, vissza Kovalamba. Ez a két kis kirándulás teljesen padlóra vágott, egyszerűen túl sok volt az inger.
Közben érzelmileg is hullámzok, törnek fel régi dolgok. Nem számítottam ilyen heves folyamatokra, de a doki ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy nyugodjak meg, mert ez csak a fizikai tisztulást kísérő lelki tisztulás.
Próbálom állni a sarat, de tegnap totál magam alá kerültem. Még anyukámnak is elsírtam a bánatom, elöntöttek a jövővel kapcsolatos bizonytalanság hullámai. Ráadásul így egy hónap elteltével rengeteg itt megismert és megszeretett ember szinte egyazon napon távozott az ashramból. Szombat és kedd között 9 számomra kedves ember hagyott itt. Persze a helyzet nem annyira drámai, hiszen jönnek új arcok, de azért hirtelen sok volt számomra ennek a 9 embernek a hiánya.
És akkor itt ejtenék is pár szót róluk, így talán adok némi választ Házikó kérdésére is, ki fia borja látogat egy ilyen ashramba..
Az ashram lakói
A világ minden tájáról jönnek ide emberkék, de vannak szép számmal indiaiak is. A tanulók fele, illetve a stáb nagy része indiai. Az én újdonsült barátaim között viszont volt: egy sri lanka-i származású kanadai lány Torontóból, aki egy tünemény, és már megvetette nekem az ágyat a torontói kanapéján.
Egy indiai származású barátom 4 évvel ezelőttről szintén Torontóból. Két német lány, egyikük szintén Hashimoto pajzsmirigy alulműködéssel.
Egy francia pasi, aki ha a mostani barátnőjével esetleg összeveszne, beáll szerzetesnek, mert erre készül évek óta.
Egy francia lányka, aki elkapott itt valami bakteriális fertőzést, és az első napokat bedagadt szemmel töltötte.
A szobatársam, aki szintén francia és egy nagyon kedves és szelíd lányka.
Julio, a tenerifei nyugdíjas, aki fogta magát, eladta az összes ingóságát és nekivágott Indiának úgy, hogy nem is beszél angolul (azóta már Nepálban van, onnan megy majd tovább Dél-Amerikába, ott azért a spanyollal elboldogul majd).
És Ela, a lengyel masszőrlány, akit az elsők között ismertem meg, mert leszólított az óra után, amikor hallotta, hogy sokáig maradok.
Ezenkívül még itt van velem pár hétig egy nagyon cuki angol lány, aki amúgy Thaiföldön él, és ha arra vetődök, akkor nagyon szeretnék vele újra találkozni. Szintén marad még picit az osztrák lány is, aki itt volt 4 évvel ezelőtt is. Az ashram után nekivág a bizonytalannak, még nem tudja, hogy mi lesz a sorsa. Egyelőre a szüleihez megy, de ott sosem élt ezelőtt, mert fiatalkora óta szinte mindig úton volt (vagy velük, vagy egyedül).
A legtöbben a felsoroltak közül épp két munka között vannak, vagy olyan a munkájuk, hogy elszökhettek pár hétre, hónapra, vagy mint én, épp fogalmuk sincs, hogy mihez kezdjenek.
Tegnap ismertem meg egy mexikói fickót, aki már 10 éve a jógának és meditációnak él, képzéseket, elvonulásokat és spirituális körutakat szervez. Holnap megy egy általa szervezett útra fel északra, Rishikeshbe, a Himalája lábaihoz.
Ha valamiért szeretek utazni, az pont az emberek miatt van. Hihetetlenül érdekes életutakat ismerek meg, sokat tanulok belőlük, új perspektívákat nyitnak, ötleteket adnak, inspirálnak és százszorosan megerősítik azt, hogy utazni akarok, amíg csak a lábam bírja.
Tarts velem az utazáson, ezen a linken eléred a korábbi és a friss beszámolókat!
