Volt már olyan érzésed, hogy valamin nagyon, de nagyon szeretnél változtatni? Hogy olyan jó lenne mindent hátrahagyni és venni egy csak oda repjegyet, bárhová? Néhány hete fogtam magam, bedobozoltam az életem, bepakoltam a bőröndbe és vettem egy repülőjegyet Indiába, csak oda. Szia, Orsi vagyok, ha érdekel a történetem, tarts velem az utazásaimon!
8. rész
Fizikai gyötrelmeim ma végéhez értek. Nagy a megkönnyebbülés, de az elégedettség is, hogy végig csináltam, hogy túléltem, sőt, még haszna is volt. De kezdjük az elején.
Az elmúlt 4 nap a kúra utolsó szakaszát jelentette, ami egy szóval leírható: beöntés. Én rettegtem, mert sosem volt hozzá szerencsém korábban, de azt kell mondjam, sokkal rosszabbra számítottam.
A Panchakarmában kétféle beöntés van: kicsi és nagy. Mindkettő ugyanazt a célt szolgálja, ami egyébként nem a salakanyag eltávolítása, ahogy én gondoltam, hanem a bélrendszer regenerálása gyógynövényekkel és tápanyagokkal.
Mondom a lényeget:
A kicsi beöntéssel kezdik. Aznap egy masszázzsal kábítanak el, hogy azt hidd, ez életed legszebb napja. Ezután elküldenek ebédelni (immáron normális kaját), és csak ezután mész vissza magára a beöntésre.
A kicsi során egy hatalmas (mondom, HATALMAS) fecskendőt használnak. Ez kb. akkora, mint mások elmondása szerint egy tortadekoráló fecskendő, és emiatt sokak a kezelés után egy tortára sem tudnak már ugyanolyan szemmel nézni.
A fecskendővel olajban feloldott tápanyagokat lőnek fel (a tudod hova). Mindezt kétszer egymás után. Összességében semmit nem érzel. Még a szobádig is simán elsétálsz, mielőtt wc-re kéne menned.
Nade a nagy.. na az nem ugyanez a menet.
Kicsi után nagy…
Aznap se masszázs, se kaja, egyenest mész a mészárszékre. Első alkalommal 800 ml tápanyagos cuccot, majd második alkalommal 1000 ml-t tolnak beléd elég házilagos módszerekkel. Az egyik nő fogja a vékony locsolócsövet, a másik pedig egy kis vödröt tart a feneked fölött.
Ezután már nincs kecmec és sétafika, rohansz a kezelőben a klotyóra és fel sem kelsz onnan úgy 10 percig. Az indiai asszony eközben kedvesen óbégat kintről és kérdezi: „Ok madam?” Ezután kiülsz a váróba, és ott a hozzád hasonló bolondokkal elfogyasztjátok mindenki kedvencét, a rizslevest. Muszáj mind megenned, hogy ne fájjon a hasad, ezután pedig csak két óra múlva ehetsz rendes kaját.
Ha nem lett volna elég, és mert az ismétlés sosem árt, mind a kicsit, mind a nagyot megismétlik egy-egy nap.
Kemény 14 nap volt, de nagyon örülök, hogy végigcsináltam. Olyan, mintha megmásztam volna a Kilimandzsárót. Büszke vagyok, hogy kibírtam, de legfőképp baromi elégedett, mert csináltattak vérvételt, és az eredményeim elég jók lettek. Autoimmun pajzsmirigy alulműködéssel vágtam neki, azokat az értékeket vizsgálták. Pár nap múlva lesz a záró konzultáció, akkor kapunk iránymutatást a jövőre nézve, és akkor adják oda a rizsleves receptjét is.
Bár a kúrának vége, én maradok továbbra is az ashramban, és végre visszatérek a jógaszőnyegre. Örülök, ha először egy órát végig tudok majd tolni, de lassacskán csak visszaáll minden a régi kerékvágásba. Majd jelentkezem, mert itt aztán pörögnek az események minden nap, bármilyen furcsán is hangzik.
Első hét Panchakarma nélkül
Tegnap volt egy hete, hogy véget értek testi kínzásaim, és nagyon érdekes hét lett belőle.
Már a kúra utolsó napjaiban is azt éreztem, hogy könnyű vagyok, de ez nem a kilókról szólt, hanem valami másról, mintha a csontjaim, sejtjeim, izmaim mind könnyebbek lettek volna.
A kúra végeztével örömömben belevetettem magam az életbe. Elmentem a hajnali csendes sétára, amin ez alkalommal messzebb mentünk, hosszabb és meredekebb utakon.
Visszafelé alig bírtam felkapaszkodni a dombon, ennek ellenére lenyomtam a reggeli jógaórát, majd egy kiadós önkéntes takarítást, és egy délutáni jógaórát. Este szó szerint ülve elaludtam az éneklés alatt, másnap pedig fejfájással és szédüléssel keltem.
Ijedtemben egészen a dokiig szaladtam, aki teljesen kiborult, amikor elmeséltem az előző napi programomat. Azt mondta, Panchakarma után legalább két hétig kímélő üzemmódban kell létezni. Azóta próbálok szót fogadni, de nagyon nehéz megállni. Holott valahányszor belefogok valami fizikai dologba, azonnal lóg a nyelvem.
Szóval most nyugdíjas tempóra kapcsoltam.
Tarts velem az utazáson, ezen a linken eléred a korábbi és a friss beszámolókat!
Pura Vida Tales: Irány Costa Rica!
A szülinapomon, 2023. november 24-én indulunk San Joséból és kalandozzuk körbe ezt a mesevilágot. Ha érdekelnek a részletek és szívesen elszöknél velünk két hétre, csatlakozz FB csoportunkhoz, ahol minden lényeges infót megosztunk. Limitált számmal indulunk, szóval ha érzed a hívást a szívedben, ne habozz sokat! Hasta pronto 🌺
