Beszámoló a Freelancerblog Tuesday Talks elnevezésű havi meetup sorozatának 2020 februári állomásáról.
A minden hónap második keddjén menetrendszerűen érkező meetupunk aktuális témája az átmenetekről szólt, sok szempontból. A coworking témája mindig fontos nekünk, de ezúttal ugródeszkaként használtuk, hogy megközelítsünk két újabb határterületet, amely fontos lehet a freelancerek számára. Az egyik új irány a “coliving”, ami a coworking következő logikus evolúciós szintje és a digitális nomádok megtestesült álomvilága. A másik irány pedig a “hyperlancer” kérdéskör: amikor a freelancer elkezdi felskálázni saját magát csapatépítéssel, elindulva a cégszerű működés felé, természetesen remote módon…
Mi is az a coliving?
Láttunk már a coliving fogalmán tájékozatlan gúnyolódásokat a neten, mondván, hogy a milleniálok most feltalálják a társbérletet… nos, nem egészen erről van szó.
A meetup első vendége, Marschalek Ági a Coliving.com marketing vezetője, ami igazából egy lakásiroda-hálózat, működésre teljesen hasonló az AirBnB-hez.
A “coliving home” egy remote munkavégzésre optimalizált szállás- és munkahely, amely azonban nem csak egy ingatlan: a szolgáltatással együtt jár az is, hogy a helyek tematikus programokat szerveznek és kapcsolódó szolgáltatásokat nyújtanak a bérlőiknek.
A Coliving.com egyébként nem szerénykedi el, hogy igazából egy új alternatív életstílusnak látják a colivinget, a “tanulás > munka > családalapítás > saját ingatlan > saját bútorok és cuccok” mostanra repedezni látszó klasszikus életpályamodelljéhez képest. A coliving során hasonló gondolkodású egyének és családok egy fedél alatt élnek, közösen használva a hely szolgáltatásait, amelyek értük vannak (vagyis a klasszikus házimunka nagy része ki van szervezve…). A lakók egymásból merítve új motivációt, életkedvet anélkül, hogy az otthont például be kellene rendezni, hosszútávon bérelni vagy éppen megvásárolni.
Mi lesz a beülős munkahelyekkel?
Paukovics Gábor, a Kinnarps szakértője nap, mint nap azon dolgozik, hogy a bútorgyártó és munkatér specialista cég az ügyfelei számára optimalizálja azok irodáit, hogy minél jobban tudjanak dolgozni az alkalmazottak, ezáltal jobban érezzék magukat a vállalatnál.
Már ha a vállalat engedi ezt. A munka világának átalakulása már zajlik, de ez nem olyan, mint egy folyó, ami csordogál a mederben: néha óriási jégtorlaszok alakulnak ki, és nehezen adják meg magukat a megmerevedett struktúrák. Gábor a saját bőrén tapasztalta, milyen amikor egy vezető negatívan néz arra, ha valaki nem az asztalánál hanem a cég lounge részén dolgozik (magas koncentráció mellett, tervrajzokat véleményez), abból kiindulva, hogy dolgozni csak az asztalnál lehet, lounge-ba pedig csak pihenni járunk. Egy másik projektben az ügyfél pénzügyi igazgatója azt javasolta, legyenek gyerekszékek az étkezőben, hogy a kényelmetlenség miatt hamarabb visszatérjenek a dolgozók a munkaállomásaikhoz. Igen, ezek persze horrorsztorik, amik kapcsán csak a fejünket fogjuk, arra gondolva – ezek a vezetők a saját cégük ellenségei? Hogyan lehet ma már profitot realizálni úgy, hogy a valódi hatékonyság ennyire nem szempont? Nos, Gábor szerint a szektor azért már bőven képben van ezzel a problémakörrel, és mindenhol abba az irányba fejlesztik az állományt, olyan vezetőket vesznek fel és nevelnek ki, akik érzik már az új idők szeleit, tehát ezek az kiugró esetek hamarosan végleg egy átmeneti korszak emlékeivé válnak Magyarországon is.
Ugyanis a tőkeerős cégvilágban történnek olyan izgalmas projektek is, mint például a Brain Embassy, akik órási hibrid irodakomplexumokat építenek, az utolsó szögig prémium minőségben, és a coworking tereket szándékosan úgy integrálják a bérelhető irodaterekbe, hogy az utóbbiakat bérlő cégek számára a coworking tér folyamatosan “termelje” az új tehetségeket, jövőbeli kollégákat és értékes kapcsolatokat. A cél a legmenőbb, legirigyeltebb munkahelyek létrehozása, és a hype alapján jó úton is jár ebben a cégcsoport, Varsó és Antwerpen után már Tel Avivban is.
Mi van, ha egy másik freelancernek dolgozol?
Szabó Orsit a blog rendszeres olvasóinak nem kell bemutatni, és találkozhattunk vele a Freelancer Fesztiválon is. Orsi jelenleg 9 embert foglalkoztat változatos módokon: csapatában vannak olyanok, akik más cégeknél dolgoznak teljes állásban, és a szabadidejükben ismerkednek a freelancerséggel, a Zsolya brand szárnyai alatt, van, aki GYES mellett dolgozik neki, és vannak freelancerek, akik viszik egyéb projektjeiket is, de kapacitásuk egy részét a Zsolyába rakják.
A FreelancerBlog szerkesztőségében egymás között “hyperlancernek”, “freelancer 2.0”-nak vagy “metalancernek” hívjuk azokat a freelancereket, akik a saját projektjeikre extra munkaerőt húznak be, megtartva a szakmai kontrollt, gyakorlatilag a saját kapacitásaikat skálázva így fel (ha van már valami hype elnevezés erre a jelenségre a nemzetközi térben, szóljatok, még nem találtunk!). Úgy látjuk, hogy a magyar szcénában ez lehet a következő fejlődési trend, ugyanis egy frissen kezdő freelancer számára elképzelni sem lehet jobb indulást, mint “inasként” bedolgozni a “mester” keze alá, így élőben (persze leginkább remote, hehe) sajátítva el a legértékesebb tudásokat.
Orsi egyfajta kellemes kényszerből kezdte el a hálózata kiépítését, mivel nyert egy hosszabb utazást, amire csak úgy mehetett el, ha valahogy pótolni tudja a munkáját a folyamatban lévő projekteken. Aztán az interjúban is bemutatott “változásmenedzsment” frissdiplomás tudását is felhasználva alakította egyszemélyes vállalkozását freelancer netwörkké. A csapattagok sokfélesége miatt is totálisan hektikus időbeosztásban dolgoznak, és teljesen remote, Lisszabontól Dunakesziig. Most már felröppennek olyan hangok, hogy jó lenne egy közös iroda, de Orsi egyelőre még nem ezt látja következő lépésnek: “most csinálunk magunknak egy munkahelyet?!” Az ilyen remote csapatok számára inkább az alkalomszerű coworkingelés, illetve akár a közös digitális nomád elvonulás lehet az irány, amihez például a coliving trend jó segítséget nyújthat.
Gábor meglátása kiváló konklúziója volt a plenáris (azaz a “kanapés”) résznek: A munkavégzést, ahogy mi azt ma ismerjük és ahol és ahogy csináljuk, azt mindig is a technológia fejlődése hozta létre – konkrétan az elektromos áram, az írógép, a telefon és a számítógép feltalálása. A ma ismert “munkahely” alig több, mint 100 éves fogalom az emberiség történetében. Nagyjából 2000 környékén a technológia fejlődése miatt a dolgozói és a munka igények mértéke először haladta talán meg azt, amit a munkatér fizikailag képes volt nyújtani az aktuális szabály és keretrendszerek mellett. Természetes dolog, hogy a további fejlődés a munkavégzés módjának további változásait hozza el, akár egy visszatérést az önfoglalkoztatás iránya felé, amely az ember számára a természetes létezésmód volt évezredeken át.
A meetup második felének kezdete előtt bejelentettük a FreelancerBlog fejlődésének következő állomását, a tagsági programunk indulását – ha lemaradtál róla, nézd meg a live-ot itt!
Ezután jöttek a szokásos könyvjutalmak – az előadóink az alábbi könyveket hozták el:
Ezeket szokás szerint a kártyás módszerrel kisorsoltuk és lebokszoltattuk a nyertesekkel, hogy melyiket ki kapja, majd következett a kötetlen rész, amelynek ezúttal extra ízt adtak a PlantMilkyWay vegán és mindenmentes fantasztikus finomságai…
Figyelem, február 19-én Vigh “Backpacker” Bori tart nálunk egy komoly, gyakorlati workshopot arról, hogyan lehet optimalizálni ezt a sok új lehetőséget a munka világában, például munka közben beutazni a világot, akár egy alkalmazotti munkaviszonyból kezdve a tervezést!
Ha egy kicsit is érdeklődsz a freelancerek és digitális nomádok témája iránt, akkor 100%, hogy Bori nevével már találkoztál – most itt a lehetőség, hogy megkapd az ő módszereit egy sűrített, tömény foglalkozás formájában!
