Filus Emese szabadúszó tolmács és szakfordító. A vele készült podcast adásból kiderül, hogy mit gondol a szabadúszásról az, aki egész életében csak így élt. Hogyan jut el valaki a nyelvtanítástól a szinkrontolmácsolásig, vagy hogy miért lehet különböző szakmai hátterű emberek számára izgalmas szakma a fordítás. A Kaptár-lakókat bemutató sorozatunk e darabjából megtudhatjátok.
Emese egész életében a szabadúszók közé tartozott. Az egyetemi évek alatt óraadó tanárként kezdte, aztán a diploma megszerzésére már azt vette észre, hogy olyan életformát alakított ki magának, amely jobb, mint a kezdő állások többsége.
Rövidesen saját nyelviskolát alapított, amelyet többek közt a speciális célcsoportokra, az SAT, az IELTS stb. teszteken indulók számára épített ki.
Szinte hobbiból kezdett filmeket fordítani, és szakmai kíváncsiság és ambíció által vezérelve lett tolmács.
“Dolgozni kell” – tartja Emese, ami alatt azt érti, hogy egyszerűen csak arra kell koncentrálni, amit éppen csinálunk, és azt figyelni, mi történik azokkal, akik ugyanazzal foglalkoznak. A szakmai fejlődés egyik kulcsa, hogy a tapasztalatok megosztásán keresztül segítsük egymást, és “ellessünk” egymástól dolgokat. A tolmácsoknak és fordítóknak szerencsére jó szakmai szervezeteik vannak, amelyek keretet adnak az egymástól tanuláshoz.
Mi a különbség a lokalizáció és a fordítás között? A kreatív, “beleérzős” munkát igénylő lokalizációs feladatok apróságoktól egészen komplex kampányokig terjedhetnek, ami nagy szabad mozgásteret és önkifejezési lehetőséget is jelent.
Kiből lehet jó fordító? Emese elárulja, hogy a nyelvérzék hasznos, de nem ez a legfontosabb…
A jövő a távtolmácsolásé, de mindegy is, mert a gépek átveszik a szakmában az uralmat? Mit gondol Emese a fordítás jövőjéről? Az adásból ez is kiderül.
Hallgasd meg a teljes adást a FreelancerFrekvencián!
