A grafikus jegyzetelés minden korszerű szakmai konferencián ott kellene, hogy legyen, annyira mellbevágó kiegészítést nyújt az előadások mellé. Az idei Freelancer Fesztiválon Livits Réka dokumentálta élő jegyzeteivel a nagyterem előadásait. Réka most már ebből él, szabadúszó vállalkozóként, és hamarosan a Mecsek hűs árnyai között vezet majd egy oktatótábort a kreatív önkifejezés és digitális detox iránt érdeklődőknek.
Mióta foglalkozol grafikus jegyzeteléssel és mióta létezik ez egyáltalán?
Nagyjából két éve ez a főállásom. Itthon még nem nagyon ismert, körülbelül négyen foglalkozunk ezzel komolyan, Európában összesen is csak többszázas nagyságrendben. Egyébként a legenda szerint a hetvenes-nyolcvanas években kezdődött, San Francisco, Silicon Valley környékén, mert ahogyan a szervezeti folyamatok komplexitása növekedni kezdett, úgy nőtt meg az igény a vizuális reprezentációra.
Amikor két éve először láttam ilyet, teljesen lenyűgözött, és igazából nem értem, hol volt ez a dolog mostanáig, hiszen csak filc, papír és tábla kell hozzá.
Talán nem tűnik nagy dolognak, de igazából marha komplex feladat az előadást hallgatva valósidőben kiszűrni a lényeget és párhuzamosan készíteni a jegyzeteket. A témát muszáj ismerned valamennyire, tehát felkészülés is szükséges.
Szerintem mindenkit ledöbbent, aki először látja, hogyan dolgozik egy jó vizuális jegyzetelő. Hogy tényleg valahogy odakerül a táblára a lényeg, nagyon tömören és képileg megkapóan.
A lényege valóban a gyorsaság és a felismerhetőség. Legyen frappáns, érdekfeszítő, színes, amellett, hogy persze a műfaj keretein belül, de azért hűen adja vissza az elhangzottakat. Technikák vannak arra, hogyan ábrázolsz embert, mozdulatot, struktúrákat, gyorsan és kifejezően. Ezek a technikák pár óra alatt elsajátíthatók, utána már csak gyakorlás kérdése. Kell hozzá egy speciális, utántölthető filctoll, ezekkel jól lehet dolgozni és messziről is látványos a rajz.
Elég nehéz elképzelni hogy hogyan döntöd el menet közben hogy “na, ez az a gondolat amit kifejtek egy rajzban”, hogy hogyan maradsz folyamatosan képben egyáltalán.
Az egyik trükk erre a post-itezés: ha nagyon pörög az előadás, akkor egy kis jegyzetet készítek egy postitre, azon rögzítem amit csinálni akarok, és utána azt dolgozom fel, amikor az előadó kicsit anekdotázik, vagy ilyesmi ok miatt utolérhetem magam. Hasznos még a ceruzás skiccelés a kompozíció beosztására, először csak körvonalak és kulcsszavak kerülnek fel, amiket szebb ábrákká fejlesztünk, amikor lehetőség nyílik rá. Minden műfaj és minden előadó nagyon más. Máshogy halad egy stratégiatervező szervezetfejlesztő mint mondjuk egy TedX előadó.
Hol tanultad ezt?
2013-ban láttam egy workshopon a technikát először – klasszikus képzés vagy kurzus nincsen, inkább workshopok vannak, de sokat kell egyedül tanulni és gyakorolni. Például én minden nap lerajzoltam egy TedX videót egy 30 napos challenge formájában, ami nagyon jó gyakorlás volt. Sokat tanultam szakmabeliektől is, van egy nemzetközi találkozó vizuális facilitátorok számára, ezen részt vettem már Hamburgban és Prágában is.
Honnan vezetett ide az utad és hogy lett ebből főállású vállalkozás?
Sosem voltam alkalmazott, először sokat önkénteskedtem, aztán trénerként, ifjúsági munkásként dolgoztam fő fókuszban 10 évig – sok európai programot szerveztem, mellette grafikus, illusztrátor és kiadványszerkesztő feladatokat is elláttam.
Mivel éveken át flipchartokat írtam és dekoráltam a különböző képzéseken, ezért egy kolléga egyszer megkérdezte, miért nem foglalkozom vizuális jegyzeteléssel… innen jött az inspiráció. Nagyon magamra találtam benne, mint fő szenvedély, persze még ki kellett találni, hogyan élek meg belőle. Azelőtt pályázatokkal dolgoztam, ami egy teljesen más szemszög, a “büdzsé mindsetből” átállni a vállalkozásépítésre nem volt könnyű, ma sem az.
Miből áll össze pontosan a tevékenységed, most már mint vállalkozó?
Az egyik elem maga a grafikus jegyzetelés, amikor konferenciákra hívnak. De van egy másik formája is, a vizuális facilitáció. Ekkor folyamatsegítő moderátorként veszek részt egy szakmai csapat munkájában, például stratégiatervező folyamatokban, termékfejlesztésben. Ez persze egy aktív szerep, kevesebb maga a rajzolás, és előkészített vázlatokkal dolgozom. A feladatom, hogy keretben tartsam a csoportmunka folyamatát, tehát sok interakciót igényel.
Ezen kívül a módszereket tanítom is, a rajzos jegyzetelés technikáját, workshopokat tartok. A munka eloszlása függ az évszakoktól és egyebektől, nagy átlagban havi 1-2 workshopot tartok, heti egy facilitációt vagy grafikus jegyzetelést vállalok: ezeknek van előkészülete és utómunkája is, például amikor lefényképezem a jegyzeteimet és szoftveresen tisztázom őket.
A vállalkozásom messze nincsen még nyugvóponton, magának a szakmának sincsen igazi protokollja, tehát én magam építem ki a praxisomat, az eszközhasználatot, az árképzést, az eszközeim szállításának módját, vagy éppen azt, hogy mennyi és milyen jellegű előzetes információt kérek a rendezvény szervezőjétől egy grafikus jegyzetelési megbízás során.
A képzési tevékenységed során többnapos rendezvényeket is tartasz?
Idén tavasszal kezdtem el Budapesten szkeccsműhelyeket tartani, amelyeken bárki könnyedén elsajátíthatja a rajzos jegyzetelés technikáját. Mivel nyáron ezek a workshopok szünetelnek, felmerült egy természetközeli, kreatív tábor ötlete, ahol nemcsak alkotásra, de digitális detoxra is lehetőség van. Van egy hely, ahová több mint 15 éve járok, a Mecsekben, egy erdőmélyi falucska, ahol nincsen térerő. Nagyapámnak van egy háza ott, ez egy tájvédelmi körzetben van, az országos kéktúra útvonalán, a Zengő egy kétórás túra onnan. Már korábban is szerveztem oda nemzetközi táborokat. Ezt nem nevezném teljes elvonulásnak, csak egy pár nyugodt napnak, ahol az ember kikapcsolódhat kreatív foglalkozásokkal.
Sokaknak hatalmas luxus az, hogy 4 napig offline vannak és nem elérhetők.
Nagy küszöb ez sok olyan embernek, akinek ilyen a munkája. Így analóg módon tudnak töltődni. Illetve a szkeccsműhely célcsoportjával is egybevág, azoknak szól, akik azt mondják magukról, hogy nem kreatívak, pedig valójában gyakran csak nincs elég idejük arra hogy elmerüljenek az alkotó folyamatban. Ez lehetőséget ad a visszakapcsolódásra a kreatív folyamathoz. Az egyik műhely például a rajzos gondolatrendezés szellemben zajlik, lehetőséget ad arra hogy a kikapcsolódás mellett madártávlatból ránézzen az életére, milyen volt az elmúlt fél éve, merre tart, munka, kapcsolat, életcélok tekintetében. Az előző fókuszom az életpálya, pályaorientáció volt – amikor egy fejezet a végéhez közeledik és fogalmad sincs, hogy merre tovább – ezzel kapcsolatban tartottam műhelyeket és coachingot.
A VisuaLive legközelebb a TedXBenedekhegyen, Veszprémben lesz látható “működés közben”, Réka mecseki kreatív műhelyére pedig még vannak helyek, itt tudtok jelentkezni!
