2019. január 1-je, délután 14:33 van, a család (mely 1 fő férjből, 1 fő nagyon komoly 3 éves nagylányból és 1 fő alig 1 éves huncut kisfiúból áll), épp alszik, kipihenik a szilveszter éjjeli tűzijáték koncertet. Én a konyhában ülök egy füzet fölött és idén először – de az elmúlt éveket is számítva már ezredszer -, tervezek. Tervezem az évet, a családot, az egészséget, a munkát. Backpacker Bori újévi blog cikkétől inspirálva a fejemben végig pörgetem 2018-at, mire és kire gondolok vissza szívesen, mit kaptam és mit veszítettem.

Család

Egy pötty a képzeletbeli mérleg pozitív oldalára. Jó, hogy itt van ez a NAGYON kisfiú, a kis szőke, kissé akaratos, de mégis angyalka kislányom mellett. A férjem sorozatos hőstettekkel erősítette a szövetségünket, támogatja szinte minden ötletemet, mindezt úgy, hogy a számomra egyébként fontos klasszikus női és férfi szerepek nem sérülnek. Főzök, mosok, takarítok, ő villanyt szerel és eltévedt denevért kerget ki szellőztetés után. A gyerekgondozás főleg nálam landol, de az oviba szigorúan apa viszi reggel a nagy 3 évest rollerrel vagy biciklivel.

Nem mondom, van még némi lehetőség a fejlődésre a gyereknevelés, türelem, logisztika, önidő vagy legalább kettesben eltöltött idő terén, de csak alig egy éve vagyunk négyen, majd belejövünk.

Egészség

Egy kisbaba gondozása kimerítő. Egy kisbaba és egy 2 éves kisgyerek gondozása nagyon kimerítő. Egy kisbaba és egy 2 éves kisgyerek gondozása egy nyughatatlan, ötletcunamival küzdő elme számára roppant kimerítő. 2018-ban sokat tanultam idő- és energiagazdálkodás terén, de sajnos a saját káromon. Okosabb lett volna azt a bizonyos nagy könyvet inkább átlapozni. Határozottan állítom, hogy jól ismerem magamat. Tudom, mire vagyok képes, be tudom osztani az időmet, az átlagosnál jóval hatékonyabb vagyok, tudok terv szerint, fókuszáltan feladatokat megoldani. Tapasztalat hiányában azonban egy, azaz két apróságot nem terveztem be megfelelően. Az egyiket Fruzsinak, a másikat Gergőnek hívják :). Nincs mit szépíteni, ugyanabba a hibába estem bele, mint sok kezdő, dolgozó anyuka: a gyereket egyszerűen nem lehet „betervezni”. Terveztem én betegséggel, kis nátha vagy torokfájás miatti oviszünettel, vagy fogzás miatti nehezebb éjszakákkal, de szépen, egyenletesen gondoltam, hogy majd havonta lesz pár ilyen nap, esetleg egy hét. Ehelyett egy komplett február-márciust, egy májusi és egy októberi hónapot kellett ép ésszel átvészelni. Hát senki sem olvasta az én átgondolt, átrágott, minden oldalról megvizsgált tervemet??? 🙂

Munka

helyett inkább mondjunk hivatást, missziót, vagy simán elmebajt. A cél, ami felé tartok, egyszerű, mint a bot. Adott egy ország, nevezzük Magyarországnak. Lakik benne sok millió különböző korú, nemű, személyiségű, érdeklődési körű, szellemi és testi állapotú, politikai, vallási, etnikai hovatartozású ember. Előbb vagy utóbb szinte mindenki végez valamilyen feladatot, nevezzük egyszerűen csak munkának. Legyen az másik embernek vagy társaságnak végzett munka, feladatok elvégése egy ügyfélnek vagy szolgáltatás, termék nyújtása sok másik embernek, beleértve a háztartás vezetését és a gyermeknevelést is.

Azt szeretném, hogy egyre több olyan ember legyen ebben az országban, aki csillogó szemmel, lelkesen mesél a munkájáról. Biztos vagyok benne, hogy találkoztatok már ilyen emberrel. Akit megkérdeztek, hogy mivel foglalkozik, mond valamit, ti érdeklődően hallgatjátok, esetleg meg is említitek, hogy de érdekes: ennél több sem kell az ilyen embernek. Megérezve, hogy téged érdekel, amivel ő foglalkozik, elkezd mesélni, mesélni, mesélni, nem tudod leállítani, követ mindenhova és csak mondja, mondja, mit miért és hogyan csinál. Persze neked elég lett volna egy bővített mondat, de ő a munkája minden apró mozzanatát és legtágabb összefüggéseit is meg akarja osztani veled. Mert imádja. Imádja amit éppen csinál, imád róla beszélni.

Ilyenek a szüleim. Vannak témák, anyukámnak például a nagydobosi sütőtök, vagy apukámnak a hazai almatermesztés gazdasági összefüggései, amivel kapcsolatban úgy csillog a szemük, mint a kislányomnak egy kindertojás láttán. Ezzel foglalkoznak, és szeretik. De ezt a lelkesedést látom sok alkalmazott szemében, akik örömmel végzik a munkájukat, sőt, anyukák szemében is, akik lelkesen mesélnek egy új zöldséges receptről, amit végre megesznek a gyerekei. De a legtöbb ilyen csillogó szempár az elmúlt 5 évben nézett vissza rám, mióta szabadúszó közösségekbe járok. A legtöbben közülük már átléptek azon a dilemmán, hogy mihez is kellene kezdeniük, hogy ne undorral kezdődjön a hét, és elkezdtek kapcsolatokat, ötleteket, inspirációt gyűjteni. Az a tapasztalatom, hogy minél nagyobb valakinek a szabadsága a feladatok kiválasztásával, szervezésével, az elvégzésének helyével és idejével kapcsolatban, annál elégedettebb. Persze mindez nem ennyire egyszerű, ezért is beszélek róla annyit. 🙂

Mióta utolért ez az elmebaj, én is a levakarhatatlan mesélő vagyok, szóval, ha összefutunk egy rendezvényen, meg ne kérdezd, mivel foglalkozom, mert reggelig sem szabadulsz.

Üdv, kedves új főszerkesztő!

Annyi továbbadandó gondolat, tapasztalat és ötlet talált meg ez elmúlt években, hogy úgy éreztem, kell egy hely, ahol ezek elérhetőek, elolvashatóak. Egy olyan hely, amire akkor találunk rá, ha keressük, ami nem kopogtat az ajtónkon kéretlenül, ami nem kíván boldog karácsonyt vagy új évet ezredikként a közösségi médiában, mert nem ezért van. Azért van, hogy értékes gondolatok, hasznos tapasztalatok, érdekes sztorik megosztására szolgáljon, persze átgondolt formában, szerkesztett tartalommal, magas színvonalon. Így indult el négy szerzővel 2018 februárjában a FreelancerBlog.

Közel egy évig láttam el a főszerkesztői feladatokat, ideje átadni a posztot. Ha belegondolok, mire jutottunk egy év alatt, elégedett vagyok: a hajó a vízen, a vitorlák széltől dagadnak, előttünk a tenger. Persze nem tűnök el a habokban, csak kicsit tehermentesítek, maradva a hajón, a kormány közelében. 🙂

Hello 2019!

Mi lesz 2019-ben? Ami a FreelancerBlogot illeti, maradunk az alap koncepciónál: megosztunk minden hasznos, gyakorlati tudást, tapasztalatot, friss információt. Bemutatunk izgalmas arcokat és kezdeményezéseket, vállalkozásokat, akikre érdemes odafigyelni. Idén is elmegyünk a legjobb rendezvényekre és elmondjuk mit láttunk, hallottunk, tapasztaltunk. Ahogyan eddig is, támogatunk minden olyan kezdeményezést, ami előbbre visz, ami segíti a hazai freelancer közösség épülését, fejlődését.

2018-ban a Freelancers in Hungary meetup sorozat is bekerült a FreelancerBlog égisze alá. A havi rendszerességű találkozókra továbbra is várunk minden információra, ötletekre, inspirációra éhes, részben vagy egészben független szakembert. Idén is változatos arcokkal, témákkal és rendezvény formátumokkal készülünk, lesz élménybeszámoló, panelbeszélgetés és workshop is.

Április 6-án második alkalommal rendezzük meg a Freelancer Festival-t, a szabadúszók legnagyobb hazai eseményét. Szívből ajánlom mindenkinek, aki kézzelfogható, gyakorlati tanácsokra, hiteles példákra, új kapcsolatokra és egy kis inspirációra vágyik. Alapítóként természetes, hogy dícsérem ezt a kezdeményezést, de objektív szempontok alapján is az egyik legjobb rendezvénynek tartom, amire kezdő/középhaladó szabadúszóként érdemes elmenni. Olyan emberek és szervezetek tapasztalatai és ötletei alakítják a programot és az egész koncepciót, akiket nagyra tartok és akik az elmúlt években sokat tettek azért, hogy a munkájukról csillogó szemmel mesélő emberek tábora látványosan növekedjen.

Ha még nem tetted meg, csatlakozz a meetup közösséghez és vésd be a naptáradba az április 6-ot, valahol biztos összefutunk, csak meg ne kérdezd mivel foglalkozom! 🙂

MEGOSZTÁS
Marketing és kommunikációs szakember. 5+ éve aktívan támogatja a hazai freelancer közösség- és kapcsolatépítést, tudásmegosztást. Az Upwork egykori trénere, a Freelancers in Hungary meetup és a Freelancer Festival alapítója, a Freedom X Fest társalapítója és projekt managere, a FreelancerBlog tulajdonosa és szerzője.