Ebben a formában harmadszor került megrendezésre a Freelancer Fesztivál, ezúttal Veszprémben. Filep Szilvi 2013-ban szervezett először freelancer-meetupokat, aztán megcsinálta a Fesztivált, beindította ezt a blogot, és most, némileg váratlanul, visszatért a sok szempontból a startkőnek számító egynapos rendezvényhez. Nem volt kérdés, hogy ott kell lennem.
Amiről szó lesz:
- mesterséges és természetes intelligenciák,
- életstílus-dizájn,
- többféle szakmát tetszés szerint vegyítő komplex karrierek,
- görög filozófia, mint lifehack
- előadás-aranyrögök és random tanulságok
A freelancer-életmód legfontosabb értéke számomra az életvezetés szabadsága: én osztom be az időmet, úgy szabályozom a munkám és az életem többi része közötti egyensúlyt, ahogy akarom.
Pedál
Valószínűleg ezért találtam magamat szombat reggel kilenc után nem sokkal az erdő sűrűjén át kaptató bringaút közepén, ami Balatonalmádiból Veszprém felé kanyarog.
Hétkor keltem át, az első komppal, Tihanyban, előző éjjel Földváron volt szállásom, gondoltam, így optimalizálok. Földvárra egyenesen otthonról, a Börzsönyből utaztam péntek délután, két vonattal és közte további bringázással.
Természetesen mehettem volna a légkondis kocsiban ülve, podcasteket hallgatva is. De hol van abban a buli, a kihívás, és a kaland? Ha tehetem, mindenhová bringázok, és a vonatra pakolom magamat és a bicajt, ha nagyobbat kell közben ugrani a térben.
Nekem ezt is jelenti az, hogy freelancer vagyok. Most már több, mint 10 év eltelt, de a lényeg nem igazán változott.
Na és a többieknek? Mit gondol erről a világ manapság? Érdekel ez még valakit? Voltak kétségeim.
Kontextusok és egyéni perspektíváink [#miregondoltamelőtte]
A karanténos időszakok után hirtelen a közgondolkodás középpontjába került a mozgás és a közösségi élet.
Bár „home office”-nak hívják, valójában nem feltétlenül otthoni az a munka, hanem, és ez a lényeg: távoli, „bárhonnani”, remote.
A munkavégzés térbeli és időbeli korlátlanságának igénye kopogtatás helyett lórúgás formájában jelentkezett a munka világában. (A turizmus is magasabbra pattan vissza, mint ahonnan lezuhant: sokan rájöttek, hogy el kéne kezdeni élni.)
A FreelancerBlog és a kapcsolódó rendezvények számára ez a globális szemléletváltás egyfajta kvantumugrás is lehetett volna, de alapító hármasunk (Szilvi-Ricsi-Gergő) inkább elbizonytalanodott: most, hogy a szabad szellemi munkavégzés világmozgalommá vált, nem azt jelenti ez, hogy a küldetésünk nagyjából elérte a célját? Közben a radikális gazdasági átrendeződés egy kissé elvitte a fókuszunkat erről a projektről (Szilvi a coworking-irodákra koncentrált, Ricsi ügynökséget visz és a felsőoktatásban tanít, én meg elvagyok itt az erdő szélén, ahogy eddig). Nem morfondíroztunk tovább azon, van -e ennek a témának még új közönsége. Váratlan jóhírként ért, hogy lesz FreelancerFest idén.
Érkezés és átöltözés után az ActiCity lépcsőjén felfelé menet azon agyaltam, hogy bár van már jó munkahipotézisünk, hogy kik azok a freelancerek, de igazán pontosan ezt ma sem lehet tudni. A Freelancer Festival nem csak freelancereknek szól, mert itt vannak az életforma iránt érdeklődő alkalmazottak is, vagy azok, akik már céggé és saját csapattá fejlesztették tovább egyéni vállalkozói karrierjüket. És nem is fesztivál; nincsen buli, kézműves sátor vagy chill zóna – de mégsem csak egy konferencia.
Regisztráció után integettem az ekkor a közönség soraiban ülő Szilvinek, örömmel láttam, hogy szokás szerint Árvai Dóri kattintgat (az egyik freelancer meetup előadása utáni networking-csoportbeszélgetésen ismertem meg őt, akkor mondta, hogy szeretne fotózással foglalkozni és sokat utazni), hogy itt van sok olyan arc, akikkel éveken át rendszeresen találkoztam ezeken a rendezvényeken, nagyjából képben vagyok a karrierjük alakulásával, és igazából ez ad jelentést a „fesztivál” szónak – azon túl, hogy Szilvit kissé indokolatlanul heves érzelmek fűzik az alliterációkhoz – ez végülis egy ünnep, egy lehetőség a találkozásra és az értelmes, közös időtöltésre.
Kontent [#mitörtént]
„Nem csak teljes értékű anyukája szerettem volna lenni a kislányomnak, hanem minőségi életet szerettem volna élni”
– mondta éppen Szabó Ágnes, amikor helyet foglaltam a plenárison. Ági a NAV Kiemelt Adózók Igazgatóságán dolgozó vezető adóellenőrből lett „virtuális irodavezető”, aki cégek-vállalkozások és az őket támogató szabadúszó távmunkások („virtuális asszisztensek”) összekötésére specializálódott. (A VA-k és a freelancerek közötti különbség pontos definiálásához nem hogy külön cikkre, inkább egy komplett tanulmányra lenne szükség).
Pusztai Ádám feketeöves gamifikátor vezényelte le az ebéd előtti networking-gyakorlatot, és el kell ismerni, hogy a nulla közelébe vitte le a krindzsfaktort, ajánlom minden HR-esnek:
A feladat annyi, hogy az animátor feltesz egy eldöntendő kérdést, a jelenlévők pedig két csoportba oszlanak a válasznak megfelelően. Pofonegyszerű, de jól működik, mert:
> érdekes látni az arányok megoszlását
> fel fog tűnni néhány ember, aki együtt mozog veled: velük aztán el lehet majd jól beszélgetni később arról, hogy miben értetek egyet, vagy ami érdekesebb – hogy mi az az 1 vagy 2 dolog, aminél elváltak útjaitok
> Ádám néhány kérdésnél azért egy-két szavas kiegészítő válaszokra is adott lehetőséget, bekiabálós módszerrel, amikkel aki akart, jelezhette, hogy miért oda állt, ahová; ez kiválóan mélyítette a gyakorlatot
(remélem Ádám nem bánja, hogy most kilőttem az űrbe ezt a tudásrakétáját, itt lehet vele felvenni a kapcsolatot, ennél sokkal mélyebb rétegekig elérő viselkedéstudományi tanácsokért)
Az előre jelzett „könnyű svédasztalos ebéd” számomra visszafogott falatozást ígért, de valójában minden igényt kielégítő, finom menüsort kaptunk, és közben lehetett sodródni és dumálni.
Én például megkérdeztem a fekete pólós, szakállas doomert arról, miért szavazott arra, hogy jövőbeli kilátások inkább negatívak – akárcsak én -, maroknyian az optimista tömeggel szemben. Szerinte is inkább a saját vállalkozásába vetett hit mellett tett tanúbizonyságot a jelenlévők többsége, míg mi inkább a globális válságjelenségekre gondoltunk. Doomer kollégám egyébként grafikus, a párja pedig tanítóból lett szenvedélyes freelancer fodrász! Imádom az ilyen atipikus karriereket, és ezekből nem volt hiány a délutáni szekcióban sem:
„Vezetik a végzetek az akarót, a nem akarót vonszolják” (#Kisterem PoV)
Horváth Tamás egy biodinamikus tehenészetnél dolgozik félidőben, a másik részben pedig szakfordít.
Sem lelkiismereti, sem szellemi téren nem motiválta már a farostlemez-multinál betöltött irodai állása, így most egy élhetőbb bolygóért tesz aktívan nap, mint nap, fizikai munkával, a szellemi perzsgést pedig a fordítói munkájában éli meg.
[[ :: A Mesterséges Intelligencia Blokk >>
Tudom, hogy mindenkit ez érdekel: igen, minden áldott előadásban és panelben rágtuk az AI-gittet, mondom a lényeget: a freelancerek jelen pillanatban szerintem biztosabbak abban, mint egy évvel ezelőtt, hogy a generatív AI nem jelent fenyegetést a megélhetésükre; ezek csupán eszközök, amiket ugyanúgy szakértőknek kell forgatniuk a siker érdekében. És igen, ez még a fordítókra is igaz, ezt Tamás meglehetősen meggyőző példákkal illusztrálta.
<< A Mesterséges Intelligencia Blokk vége :: ]]
Divatos lifehack ma görög filozófiát (főleg a sztoikusokat) olvasni életvezetési tanácsadásként, nyilván én is beülök oda, ahol Seneca-idézet a beszélgetés címe.
Csapó András sikeres dokumentumfilmes (ha a Szolgalelkű Óriások még nem volt meg, őszintén ajánlom; izgalmas, felelemelő és tanulságos doku), tőle származik a gondolat, amely szerint:
Azért is érdemes kitartani az álmaid mellett, mert a lehetőségek csak akkor nyílnak meg, amikor már megtettél egy bizonyos távot a szakma és az önismeret útján. Vagyis nem lehet tudni az elején, hogyan fogsz célba érni, ez csak közben derül ki!
(A kezdőpontról nézve valóban tűnhet lehetetlennek az, ahogyan te élni szeretnél, mert akkor még az is.)
Szerintem ez egy fontos üzenet azoknak, akik jellemzően a „tökéletes alkalomra” várnak az életük legfontosabb kérdéseiben.
Aztán következett Kelemen Lívia, akinek, és ez a kemény, nem a kád széle: kijelentő módban mondta az arcába a doktornő 13 éves korában, hogy felnőttkorára meg fog vakulni.
Spoiler: nem vakult meg, de rögtön el is kezdett dolgozni ezért. Ebből indult ki gyógynövényes szaktudásra alapozott természetgyógyász-karrierje.
Ezután gratuláltam a hangtechnikusnak a remek átvezető zenékért, aki az algoritmusra hárított minden dicsőséget, és legurultam a pályaudvarra, mert estére szülinapi bulira voltam hivatalos a fővárosban.
Szóval nem állíthatom persze, hogy teljesen objektív lennék, de összességében azt tudom mondani, hogy
– ennyire jó ár-érték arányú szakmai rendezvény nem hiszem, hogy lesz még egy idén az országban,
– a havi meetupjainknak továbbra is lenne létjogosultsága,
– és ja, legyen minden évben Freelancer Festival.
