Platformokon táncolók – tanulmány készült a freelancerekről és gig workerekről

“Munkavégzés a platformalapú gazdaságban – a foglalkoztatás egy lehetséges modellje?” címmel jelent meg új  tanulmány a Közgazdasági Szemlében. A tanulmány egy átfogóbb kutatás első, bevezető jellegű anyaga, amelynek fókuszában a “platform”-munkavégzés van, ami alatt a szerzők minden olyan online munkaoldalt, hubot és sharing economy szolgáltatót értenek, mint az Upwork, a Toptal, az Uber, vagy akár a Netpincér. A teljes tanulmány itt olvasható, az alábbiakban pedig bemutatunk néhány érdekes részletet, alkalmanként kommentárokat fűzve hozzá gyakorló freelancer szemszögből.

Bevezető gondolatok

“Napjainkban – némileg leegyszerűsítve – a következő három megakrízist vagyunk kénytelenek kezelni: a Covid-19 világjárványt és annak nehezen felmérhető társadalmi-gazdasági és kulturális hatásait, a klímaváltozás rövid és hosszú távú kihívásait, valamint a digitális technológia (mesterséges intelligencia, robotizáció) munkaerőpiaci hatásait az ötödik ipari forradalom perspektívájában.”

Ez a szimpatikusan józan helyzetelemzés adja a tanulmány bevezetőjének nyitó sorait. A FreelancerBlogon mi magunk is meg vagyunk arról győződve, hogy a téma, amivel foglalkozunk, az egyik kulcskérdése az emberi társadalom közeljövőjének, csak ez még valamiért nem annyira mainstream gondolat, persze az ökológiai katasztrófa közelsége sem az. Mindenesetre a freelancerek hétköznapjainak vizsgálatával messzemenő következtetésekre lehetne jutni a kor legfontosabb kérdéseinek némelyike terén.

A bevezető folytatásában a tanulmány idéz egy megállapítást, ami szerint “a 21. század kapitalizmusának egyik legfontosabb új jellemzője a digitális gazdaság térnyerése, amelyben a siker kulcsát nem a fizikai infrastruktúra birtoklása, hanem a hálózatok és az immateriális javak kontrollja jelenti.” Irodaépületek és konferenciák helyett Slack-csatornák és hibrid meetupok jellemzik a 20-as években az élet és a munkavégzés kereteit, az igazán fontos dolgok a digitális térben történnek. Ennek illusztrálására a tanulmány bevezetője beidézi a legértékesebb amerikai cégek listájának változásait az elmúlt 20 évben, amit látványosan mutat be például ez a videó:

“Míg korábban a világ legértékesebb cégei között az olajipar óriásai domináltak, addig mára az adatipar mamutjai vették át a helyüket”.

A platformok valódi szerepe

„A platformot működtető vállalkozók nem egyszerű »közvetítők« (match-makers), hanem a piac tényleges létrehozói. Mint piacfejlesztők, a platformoperátorok nemcsak az egyéni tranzakciókat biztosítják, hanem meghatározzák és együttesen fejlesztik a platformalapú gazdaság egészének intézményi és szabályozási keretfeltételeit.” 

Nem csak arról van szó, hogy a platformok “összehozzák” a keresőket és kínálókat, hiszen a platform apró technikai részletein rengeteg minden múlik azzal kapcsolatban, hogy az érintett felek hogyan érzik magukat, hogyan élik meg a munkavégzés folyamatát, milyen lehetőségek és kockázatok rejlenek benne.

Az Uber és a Bolt fuvarmegosztó cégeken keresztül bemutatják, hogy “az intézményi és szabályozási keretrendszer kialakítását valójában nem a technológiai fejlődés határozza meg, hanem abban az érintett társadalmi szereplők aktív szerepet tölthetnek be”.

Egyébként mivel a gig economy idáig legfontosabb fejleménye Magyarországon az Uber érkezése és távozása volt, már csak azért is ajánlható a tanulmány átolvasása, mert a számos tanulsággal járó sztorit teljesen jól összefoglalja (egyébként nem hosszú, mindössze 15 oldalas az írás, nagyon gazdag forrásanyaggal).

Terminológiai kérdések

A tanulmány szerint “a gazdaság azon szegmenseit, amelyek teljes mértékben az infokommunikációs és digitális számítási technológiákon alapulnak, digitális gazdaságnak nevezzük.” Bennünk ekkor óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy a klasszikus humánszolgáltatásokon túl (pl. egészségügy) van értelme még egyáltalán az ilyen különbségtételeknek? Azt, hogy egy munka digitális vagy nem, az dönti el, hogy lehet -e szenzorokkal adatokat gyűjteni a munkavégzésről, és hát ma már konkrétan mindent fel lehet szenzorozni, minden tevékenységhez felhasználható minimum egy mobiltelefon.

 A digitális technológiák nem egyszerűen a munkavégzés módját változtatják meg, hanem számos esetben teljesen új üzleti modellt is eredményeznek és “ennek egyik megnyilvánulási formája a platformgazdaság”.

A tanulmány az alábbi ágazatokba sorolja a platformokat:

Szolgáltatók – Uber vagy Upwork, a kliensek és a szolgáltatók között teremtenek összeköttetést

Termékek – Amazon (online piacterek)

Információs – Google, Facebook

A platformalapú munkavégzés jellemzői (az Eurofound tanulmánya alapján):

1. A munkát online platformon szervezik,

2. A tranzakcióknak három szereplője van: a platformüzemeltető, a szolgáltatást megrendelő és a szolgáltatást végző (platformmunkás)

3. A szolgáltatást valamilyen probléma megoldása jelenti,

  • – amelyet speciális feladatokra osztanak fel (taskification),
  • – a feladatokat platformon keresztül szervezik ki,
  • – a kereslet szerepe domináns, a megbízások mindig egyetlen alkalomra szólnak

4. A platformok működése úgynevezett algoritmusalapú menedzsmenten keresztül zajlik, amely lehetővé teszi a mindenre kiterjedő adatgyűjtést és -adatbányászatot a platformmunkások tevékenységével kapcsolatban

Munkajogi kérdések

A tanulmány, megítélésünk szerint, helyesen mutat rá, hogy a sajtóban elterjedő “platformmunkás” vagy “platformfoglalkoztatás” kifejezések megtévesztőek és pontatlanok, mert semmilyen formális kapcsolatról nem beszélhetünk a platform üzemeltetője és a szolgáltató között, a megbízó és a szolgáltató között pedig még kevésbé. 

A tanulmány szerint az is problémás viszont, ha “vállalkozóként” aposztrofálunk valakit, aki sok esetben egyoldalúan a “platformból él”, elkötelezett egy bizonyos platform mellett. Gondolhatunk itt az Uber-sofőrökre, de arra is ismerünk példákat, amikor valaki olyan mértékben specializálja magát egy online munka platformra mint az Upwork, vagy a Fiverr, hogy akár a teljes megélhetését ezeken termeli ki. Ez egy függő viszony eredménye is lehet: amikor valaki elkezd egy platformon “darálni”, például megélhetési kényszer nyomása alatt, az csökkenti a lehetőségét arra, hogy diverzifikálja magát és más irányokba is továbbépítse a karrierjét. 

Ezt azzal együtt is fontos leszögezni, hogy Magyarországon mindenfajta saját jövedelmet csak egyéni vállalkozási formában lehet legálisan felvenni, de a szabályozási környezettel finoman szólva sincsen összhangban a platformmunka, hiszen ha valaki a jövedelmének akár 100 százalékát mondjuk Upworkön keresi, az elvileg szabályellenes foglalkoztatásnak minősülhetne egy katás vállalkozó számára. A nemzetközi hátterű cégeket talán kevésbé zaklatja emiatt a NAV, de mi van akkor, ha egy ügyes kőműves vagy villanyszerelő felkapottá válik a hazai fejlesztésű Qjobon?

“A platformalapú munka egyik legfontosabb jellemzője (…) annak sokfélesége, amelyben a legfontosabb szegmentáló tényezők a feladatok struktúrája, a képzettségi követelmények és a szolgáltatás természete. “

Elmosódó kategóriahatárok

A tanulmányban idézett források megkülöböztetnek:

1. személyes/fizikai szolgáltatásokat nyújtó platformokat (például Uber, Bolt, Airbnb, Wolt, Delivero stb.)

2. a személyes jelenlétet nem igénylő digitális szolgáltatásoktól (például Upwork, Guru, Cloud Factory, Amazon Mechanical Turk stb.). Ezzel összefüggésben kétféle munkaerőpiacról beszélnek: egyrészt online munkaerőpiacról, ahol a szolgáltatást digitális formában végzik, másrészt pedig mobil munkaerőpiacról, ahol a szolgáltatás személyes jelenlétet igényel. 

A tanulmány ezen a ponton nem hangsúlyozza, hogy ezek a határok sokszor könnyedén átjárhatóak, és a tendencia az, hogy ez a két vélt kategória egyre inkább összemosódik. Például tételesen említi később a “mobil” munkák között a nyelvoktatást, holott videókapcsolat segítségével ma már nem számít szokatlannak az, hogy online tartsunk nyelvórákat, vagy bármilyen oktatást – ezt Magyarországon is tömegesen tesztelhették a gyakorlatban az oktatási intézmények az előző hónapokban, több-kevesebb sikerrel. Az olyan hagyományosan élő találkozásokat igénylő szolgáltatások, mint az oktatás, a coaching, egyre inkább átmennek az online térbe. Ezek olyan tevékenységek, amelyeket a közvélekedés szerint lehetőség szerint jobb élőben végezni, de ha az egyéb szempontok (kényelem, gyorsaság, könnyebb egyeztetés, utazással töltött idő annulálása, stb) eléggé hangsúlyossá válnak, akkor az online lehetőség sokak számára jó megoldás tud lenni. 

2020 egyik nagy fejleménye a személyi edzők és jógaoktatók benyomulása az online térbe. Ez alapján a későbbiekben én nem tartom kizártnak a táncórák, vagy harcművészeti edzések részleges vagy teljes digitalizációját sem (Ez együtt jár majd a “home office”, mint konkrét otthoni irodai tér kialakítása mellett az otthoni edzősarok, dojo igényével is. Ismétlem, nem feltétlenül állandó megoldásokról van szó, de sokak számára ezek a lehetőségek nagyon realisztikus alternatívák lehetnek, részlegesen vagy teljes mértékben kiváltva az élő találkozás igényét).

A tanulmány a fenti két kategóriában további differenciálási lehetőséget lát a munkavégzés időtartamában és képzettségi igényében is:

 “Például az online piacon végzett mikrofeladatok (például számlafeldolgozás) rutinjellegük következtében viszonylag könnyen és gyorsan teljesíthetők, miközben a projekttípusú, rövidebb-hosszabb ideig tartó munkák magas képzettséget és kreativitást igényelnek (például mesterségesintelligencia-alapú algoritmusok készítése). Hasonló módon, a mobil piacra jellemző feladatok is többféle kategóriába sorolhatók: egyrészt vannak minimális vagy közepes képzettségi igényű személyes szolgáltatások (például ablaktisztítás), de találunk magas szakképzettséget feltételező interaktív szolgáltatásokat is. (…) A viszonylag egyszerű és minimális képzettséget igénylő munkát jellemzően mikrofeladatoknak hívják, miközben a közepes vagy magas képzettséget igénylő munkákat projektnek. Az alacsony képzettséget igénylő és minimális kereseteket biztosító úgynevezett mikrofeladatokat végzőket általában munkásoknak nevezik, ugyanakkor a platform közvetítésével magas képzettséget igénylő munkákat végzők szabadfoglalkozásúaknak vagy vállalkozóknak tekintik magukat. “

Itt a tanulmány ingoványos talajra merészkedik, és talán nem a megfelelő óvatossággal. Az általunk ismert szakmédiában “gig worker” néven hivatkoznak az egyedi feladatokat platformokon elvégzőkre, és jól érzékeli a tanulmány azt, hogy itt sokszor speciális képzettséget nem igénylő feladatokról van szó (ablakmosás, adminisztráció, közösségi médiafelületek kezelése, alacsony szakmaiságot igénylő fordítások, stb) De éppenséggel, ritka esetekben, szoftverfejlesztői és egyéb komplexebb feladatokat is lehet “gig” platformokon és környezetben végezni, gondoljunk itt például alkalmazásfejlesztésre, az explainer videók teljeskörű elkészítésére, vagy marketingstratégia tervezésére. (Illetve itt emlékeztetnénk arra, hogy Magyarországon minden “gig worker” hivatalosan vállalkozó kell, hogy legyen, tehát innentől teljesen jogosan tekintheti és definiálhatja magát vállalkozónak).

Azt pedig csak óvatosan megpendítem itt, hogy például a TopTal egy magasan képzett, szakmájukban kiemelkedő szolgáltatói kört kínál az ügyfelei számára, de teljesen platformszerű keretek között. A magyar hátterű Techysium pedig kizárólag programozókat gyűjt, és őket köti össze külföldi megbízókkal, projektszerűen, jutalékos rendszerben. (Egyébként ha a LinkedInnek van egy erős innovációs szárnya és némi sütnivalója, akkor már régen ebbe az irányba fejlesztik tovább magukat: nem “állásokra” kellene embereket összekapcsolniuk, hanem projektekre. Ehhez a világ legerősebb adatbázisa áll a rendelkezésükre. Ehhez képest az utóbbi években az látszik, hogy csak a többi nagy közösségi médiahálózatot majmolják és egy “szakmai Facebook” irányba próbálnak menni. Az egyik haldokló dinoszaurusz próbálja imitálni a másikat, és ez nem sok jót ígér evolúciós szempontból.) 

A magasan képzett, és a képzettségüket szolgáltatások ellátására használó szabadúszókat “independent professional” címkével illeti a nemzetközi diskurzus. Ám ezeket a jellemzően diplomás szakértőket semmi sem riasztja vissza attól, hogy alkalmanként ők is vállaljanak platformmunkát, és teljesen változó az, hogy kinél éppen mekkora mértéket jelent az a jövedelem, amit “alacsony képzettséget igénylő” feladatok ellátásából keres. Arról nem is beszélve, hogy a nagyvárosi ételfutárok között is igen sok többdiplomás “független szakértőt” találunk, akik önszántukból egészítik ki a jövedelmüket ilyen módon. 

A helyzet az, hogy éles kategóriák helyett mintha egyre inkább potmétereket húzogatva alakítanánk ki a saját életünket. Itt most például arra gondolok, hogy ha valaki heti 3-4 napon, alkalmanként 3-4 órát biciklizik a városban, és lépcsőházakban rohangál fel-alá, annak edzőteremre már nem kell költenie, és meglehetősen jól egyensúlyozza ki az ideje többi részét kitevő ülőmunkát és magas mentális koncentrációt igénylő feladatokat. És ezért nem fizet, hanem neki fizetnek… persze nem feltétlenül olyan órabérrel, mintha az asztal mellett töltené ezt az időt is, node itt más szempontok is közrejátszanak: a mozgás, az egészség, a szellemi frissesség, a változatosság, az inspiráció, az időbeosztás optimalizálása.

Ha valaki számára nagy élményt jelent a főzés, az ékszerek gyártása kézműves módszerekkel, vagy a közösségi vidéójátékozás, akkor mindezt akár monetizálhatja is, a technikai eszközök erre már megvannak. Ezért is lenne fontos minden munkaszociológiai kutatást úgy keretezni, hogy

tudomásul vesszük, dokumentáljuk a “munka” fogalmának jelenlegi elbizonytalanodását is,

és vizsgáljuk ennek a folyamatnak a háttérjellemzőit, mert úgy tűnik, hogy fundamentális kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, ahogy az emberiség az életét élte, nagyjából az első két ipari forradalom korszaka óta egészen a 2010-es évekig. 

Arra pedig még ki sem tértem, hogy a “független szakértők” magas képzettséget igénylő projektjeinek elvégzése közben akadnak adminisztrációs és egyéb, speciális tudást nem igénylő feladatrészek is. Sokan ezeket ki is szervezik… de nem mindenki tudja ezt gazdaságosan megtenni, és inkább elvégzi saját maga. A “projektek” végrehajtása és a “mikrofeladatok” elvégzése egyre kevésbé jelent életvitelbeli különbséget.

Melyik ajtón menjek be?

A FreelancerBlogot mi hárman, az alapítók, valószínűleg elsősorban az “independent professional” rétegnek szántuk és szánjuk, amellett, hogy én magam is éltem egy ideig kizárólag platformmunkából, néhány évvel ezelőtt. A kezdetektől fogva érezzük, hogy ezer szálon kötődünk minden vállalkozóhoz, cégvezetőhöz és “platformmunkáshoz”, mert több közöttünk a hasonlóság, mint a különbség. Az alkalmazotti lét az, amitől az életmódunk markánsan különbözik, de kizárólag jogi értelemben, mert az elmúlt években a munkaadók is egyre flexibilisebb kereteket adnak a munkavégzéshez, szektortól függően. Illetve van még egy komoly különbség, ami viszont inkább sajnálatos. Ahogy a tanulmány fogalmaz:

“A platformalapú munkavégzés maximálisan individuális karakterű, és foglalkoztatási jellemzői csak kivételes esetekben garantálják a minimális foglalkoztatási biztonságot és védelmet. (…) A bináris szabályozás megközelítésében a platformmunkás vagy „alkalmazotti státus” birtokában teljes munkajogi védelemben részesül – miután a munkatörvénykönyv rendelkezési hatálya alá tartozik –, vagy „önfoglalkoztató” (vállalkozói) státusban minden jogi védelmet nélkülöz, és a polgári törvénykönyv szabályozása alá tartozik.” Kérdés, mennyire üdvözlendő az, hogy már többszázezren vannak Magyarországon a katások, illetve közülük hányan választják kényszerből a vállalkozást, mint életformát.

Fényesebb a láncnál… a kalitka?

Magyarországon katásnak lenni annyit jelent, hogy “nem kérünk semmit, és nem kapsz semmit”. Az állam felé fizetjük a Katát, az önkormányzatnak a Hipát, a kamarai tagságot, ezért cserébe olyan jövedelmet vehetünk fel legálisan és maximum, ami alkalmazottként nagyjából a középvezetői szintet érheti el, bruttóban. Cserébe vállalkozóként minden egyes ügyféllel egyenként kell kialkudnunk a munkavégzés kereteit: mennyiért dolgozunk, mikor vagyunk elérhetőek, hogyan kezeljük a szabadságot vagy betegséget (táppénzünk nincs, fizetett szabadságunk természetesen nincsen). A védőháló “valahol” azért létezik még, csak nem ránk érvényes. A munkáltató nem zsákmányolhat ki minket, mert nem vagyunk jogilag hozzákötve. Az egzisztenciánk állandó bizonytalansága számunkra a normális létállapot, nem ijedünk meg attól, ha félbeszakad egy projekt. Attól viszont konkrétan semmi sem véd meg minket, hogy saját magunkat zsákmányoljuk ki. Ha viszont túl sokan zsákmányoljuk ki magunkat, akkor az lerontja a piaci értékünket, lenyomja a munkánk értékét. A jelenlegi munkaerőpiaci helyzetben sok cég nyitott az alvállalkozók alkalmazására. Talán, mivel a társadalmaink öregszenek, ezért a munkaadókon van most a nyomás, nem rajtunk. De ha csak egy pillanatra megváltozik a globális gazdaság széljárása, vagy a kormányunk hozzáállása, akkor százezrek megélhetése kerülhet veszélybe. Ezek azok a témák, amelyekkel a freelancerek, digitális nomádok csillogó, sok utazással és élmények hajhászásával járó életmódjának képét közvetítő felületeken ritkán lehet találkozni. És ezért lenne jó, ha a kutatások alaposabban elmélyednének azokban a kérdésekben, amelyeket a freelancerek sem szívesen tesznek fel saját maguknak.

A tanulmányban tehát legalább a probléma felvetésének szintjén találkozhatunk ezzel a témával, és ez üdvözlendő. Reméljük, a későbbiekben a kutatók feltárják azt is, hogy hol tart, milyen reményekkel kecsegtet a mai, digitális gazdaság vállalkozóinak önszerveződése, akármilyen platformon is létezzenek ők.

Borítókép: Kai Pilger

Egy szokatlan év szokatlan értékelőjének szokatlan értékelése

Papp Gábor személyes évértékelő posztjai valószínűleg a The Pitch legolvasottabb anyagai közé tartoznak. A cikk megállapításai fontos globális trendeket mutatnak be egyéni, családi és üzleti szinten is. Hogyan kell kommunikálni akkor, amikor nem tudsz mit mondani? Mi az online térbe tolódó konferenciák tanulsága? Miért van reneszánsza a “csináld magad!”-kultúrának? Miért nem aktív Facebookon a Pitch? Írásunkban összeszedtünk pár kulcsgondolatot az évértékelőből, hozzáfűztük a saját tapasztalatainkat, és a végén megkérdeztük Gábort is. Ennyit rólad, 2020.

Nyilván a produktivitás egyik hazai csendes gurujának számító Papp G számára sem alakult úgy 2020, ahogy eltervezte. Ezért is felemelő olvasni azt, amikor megkapó őszinteséggel számol be arról, amikor eluralkodik az üvöltő káosz. Érdemes végigolvasni, mi most csak négy főbb olyan üzenetet szeretnénk belőle kiemelni és megkommentálni, ami szerintünk különösen fontos.

1. Először csendben kéne maradni

A lockdown hatásai totálisan máshogy jelentkeznek a különböző élethelyzetekben lévő embereknél. Sokkoló és bénító erejű volt átélni azt, hogy özönlenek ránk a jótanácsok és megmondások olyan emberektől, akik mintha teljesen másik mozit néznének. Gáborék két kisgyermekkel kényszerültek karanténba vonulni tavasszal, egy olyan helyzetben, amikor csak az ellentmondásosság volt állandó.

A cikkében ezt írja: “Így március-májusban gyakorlatilag az őrület és káosz valamint a teljes mentális kiégés határán egyensúlyoztunk. Vagy én dolgoztam, vagy a feleségem Kitti. Egyszerre ketten soha nem tudtunk. De amikor dolgoztunk, az se az elmélyült fókusz munka volt. Embert próbáló volt ép ésszel végigcsinálni ezt az időszakot. Itt pedig elképesztően nagy szakadék alakult ki, főleg azok között akik gyerekkel és akik gyerek nélkül futottak bele az egész helyzetbe.

(…)

Ha online téren dolgoztál, akkor 2020 egy rakéta év lehetett neked. Ha nincs gyereked és napi 24 órát tudtál végre meeting és utazás nélkül tölteni, akkor ezt emeld négyzetre. De ha elvesztetted a munkád, gyerekek maradtak a nyakadon, lassan elfogyott a megtakarításod, akkor meg csak néztél, hogy ezek miről beszélnek itt, hogy “lehetőség”, meg “motiváció”, meg hogy “tanulj új dolgokat”, hisz te épp túlélni próbálsz. Nem önmegvalósítani. Ezen a téren a közösségi média pedig szerintem mérhetetlen károkat okozott a 2020-as évben.”

2020 egyik fő tanulsága, amit 21’ januárjában igazán szépen illusztrált a Capitolium “ostroma”, hogy muszáj hátrébb tenni egy lépést, venni egy mély levegőt, és átgondolni, hogyan is viselkedünk az online térben, pontosan hogyan használjuk, mire, és mit kezdünk az onnan érkező információkkal. Ez vonatkozik a FreelancerBlogra, a The Pitchre, és minden online szereplőre is: tudatosítani kell a személyes felelősségedet abban, hogy milyen hullámokat keltesz a digitális térben.

2. Az “online esemény” nem pótol semmit

Gábor három nagy, nemzetközi konferencián vett részt tavaly előadóként, ebből szerencséjére a SEO Zraz még februárban volt, úgyhogy arra el is tudott menni. De Brighton és Portoroz helyett már maradt a laptop… és nem volt maradandó élmény. Gábor szerint az élő online esemény zsákutca, és hajlok rá, hogy igaza van, vagy legalábbis nem érdemes máshogy tekinteni egy online eseményre, mint egy videó nyilvános felvételére. 

A két konferencia az online események két különböző, fő típusába esett: az angolok előre felvett előadásokat tettek adott időpontban elérhetővé, a szlovénok élőben streameltek. Az első verzió feszes volt és profi, a második full káosz és mentális nyomasztás.

A Freelancer’s Weeket mi is hatalmas lelkesedéssel raktuk össze őszre, és mire eljött a megnyitó időpontja, addigra megint “záródnak az ajtók” helyzet lett. A hibridre tervezett (élőben is látogatható és online közvetített) eseményekből többnyire tisztán online verzió lett. Annyi eszünk volt (mivel meghallgattuk, mások hogyan csinálják), hogy HD-ban, fényekkel, profikkal felvettünk minden előadást és panelt, előre, és szuperjó bónusz volt minden programpont lejátszása után az élő Q&A, amit viszont nem tudtunk a rögzített anyaghoz utólag hozzácsatolni, ez még egy fejlődési lehetőség. Nem bánjuk, hogy megcsináltuk: ebben az évben és hónapban ezt kellett csinálni és pontosan így. De szerintem a műfaj ebben a formában nem lesz maradandó. A FreelancerBlog eseményeinek történetében a Week kezdőlapja érte el a legnagyobb látogatottságot, amit valaha bárhol generáltunk, de a jegyeladások konverziója alig érte el az 1 százalékot, aminél sokkal jobbhoz vagyunk szokva, mert jól meghatározott célközönséghez szólunk. 

Gábor ezt így foglalta össze saját oldaláról:

“Tanulság: ami mind a két eseménynél hiányzott az maga a rituálé, hogy utazol, új helyet és embereket ismersz meg. Eszel, iszol, beszélgetsz. Új élményekkel gazdagodsz, rácsodálkozol a világra, meg persze csalódsz dolgokban. De közben 1-2 nap alatt akár 2-3 hónapra előre is feltöltődsz. Nah most ezekből semmi nem lett. És emiatt is mondom azt, hogy a csak online események hosszú távon nem jelentenek megoldást. Főleg egy Coviddal sújtott időszakban.

Egyszerűen nem tudják hozni azt az élményt, amit a fizikai események. Hiába olcsóbb, hiába érsz el több embert. Nem ugyanolyan. És nem lesz elég jó.”

Az “online esemény” jövője szerintem valami olyasmi, mint a TED. Időben korlátlan, fix plaform, folyamatosan töltődő tartalommal, esetleg tömbösítetten, de az időbeliség túllihegése értelmetlen. 

3. Az IRL dolgok felértékelődése

Gábor nagyon komoly belső felújításokat végzett el otthon és az irodában is 2020-ban, illetve elmerült a barbecue és pizzasütés gyönyöreiben is. Mindezt saját bevallása szerint nagyjából nulla “szakmai előélettel”. Csak mert kedve volt hozzá. 

Mindez nem arról szól, hogy az emberek a bezártságban “elfoglalják magukat”, mivel, ahogy fentebb láttuk, nyugis elvonulás helyett inkább őrjítően stresszes tűzoltást jelent a karantén időszaka, sokak, talán a többség számára. A Covid sok mindent felnagyít és felpörget: hatalmasat fejlődött mindannyiunk nyitottsága a távmunka és a rendszeres távkommunikáció iránt. De a digitális térben tobzódás közben mindenkinek szétégette az agyát. Ennek nem csak mentális, lelki, hanem fiziológiai vonzatai is vannak. Felértékelődik minden, ami analóg, ami “IRL” (In Real Life). Ez az a folyamat, ami a bakelitlemezek XXI. századi másodvirágzása mögött is van. Kertészkedni, főzni, színezni, festeni, zenélni, ruhákat varrni akarunk, egyre többen, minél intenzívebben dolgozunk és szórakozunk a virtuális térben, annál jobban részt akarunk venni az anyagi világban is. Ez létszükséglet, és a Covid másodlagos hatásai közé tartozik az, hogy csomó embernek segít ezt felismerni.

Ez a trend tettenérhető a kézműves ékszerek és kismanufaktúrás divatcikkek, a házias gasztronómia területein, és 2020-ban megvoltak az olyan vicces anomáliák is, mint a Rílmelós, a reklámügynökségi szövegíró, aki a segédmunkás-életben váratlan értékeket talált.

Nekem legalábbis ez a megfejtésem – nem egyszerűen “öregszik” Gábor, hanem a világ is lassan megváltozik, és az első 20-30 év óriás rálelkesedése után a digitális térről is kezd kiderülni, hogy csak egy újabb színesen villogó játék és munkaeszköz. Nem csoda, nem világmegváltás, nem cseréli le a valódi életet, csak jobb esetben dinamikusabbá teszi azt az automatizációs és instant kommunikációs fejlesztéseknek köszönhetően. 

És persze megvannak az árnyoldalai is. Erről szól a következő pont.

4. A közösségi média jelenlegi formája az utolsókat rúgja

A Covid ebben is segítségünkre volt – 2020-ban minden eddiginél jobban reflektorfénybe került, hogy a Facebook-Instagram dominálta nyugati kultúrkör fenntarthatatlanná vált, és halálos veszélybe sodorta társadalmainkat.

Gábor a “partvonal mellől szotyizva” nézi, hogyan “őrjíti meg és fordítja feje tetejére a Facebook a világot”. A közösségi média a hipervalóság legfontosabb platformja, amin hamis világképek bontakoznak ki előttünk, amelyek viszont képtelen elvárások és nettó őrültségek formájában visszahatnak a valódi valóságunkra, destruktívan, felemésztően, és kezelhetetlenül. Mikroszinten is megmérgeződtünk, már észre sem vesszük, hogy hazudunk, magunknak is, hiszen kulturális kóddá vált ez a viselkedés, amit Gábor így tapasztal:

“Másrészt meg borzasztóan romboló és káros sokaknak ezeket olvasni, mert a valódi harcok és kudarcok kimaradnak ezekből a sorokból. Csak a szép és csillogó van kirakva az ablakba. Igazából csak a likevadászat megy. De a problémákról és a nehézségekről egy szó sem esik. Egyre gyakrabban futok bele álszent, vagy épp konkrét hazugságokba a közösségi térben. Mert mondjuk ismerem az adott az illetőt és tudom, hogy amit ír az nem igaz. Közben meg értetlenül állok előtte, hogy ezt meg mégis miért kell megírni? Vagy miért így?”

Az ellenállás értelmetlen, rövid- és középtávon a levonulás tűnik az egyetlen értelmes megoldásnak. 

“A közösségi média nem közösséget teremt, hanem a szociális összetartozás hamis illúzióját nyújtja. Ahelyett hogy összekapcsolna, inkább atomizál. Egyrészt mert ellenéteteket szít és “polarizál”, másrészt mert sokan csak az érme egyik oldalát mutatják be. Vagy néha nem is a saját érméjüket mutatják be, hanem bekamuznak egyet. Nehéz ezt mindennap látni, és főleg azt, hogy a hamis képnek mennyien bedőlnek. A folyamatos harc és “beszólok neki hogy ejnye már” helyett én inkább a kivonulást választom, ami össz-társadalmi oldalról biztosan nem a legjobb megoldás, de saját oldalról mégis hatékony.”

Gábor írásában ez a blokk az egyik leghosszabb, legőszintébb, és talán legjobb rész, gyanítom, hogy kicsit saját magát is meglepte vele. Persze ezen a ponton azonnal megkerestem a The Pitch Facebook oldalát, hogy lássam, bort iszik-e a mester, ha bizniszről van szó, miközben személyesen meg vizet prédikál. És azt láttam, hogy a The Pitch jelen van ugyan Facebookon, de a posztok között akár hónapok telnek el. Ez konkrétan vegetálás, ezt mindenki tudja, aki kicsit is konyít a Facebook-marketinghez. Csak azért van, hogy legyen, de nyilvánvalóan nagyjából nulla a szerepe a The Pitch saját marketingmixében. Az egyik legelismertebb magyar digitális kommunikációs szakmai blogról beszélünk. Ha a social csatornát gyakorlatilag kihagyják, akkor vajon csak SEO-ból és e-mailekkel működtetnek egy olyan üzemet, ami az üzleti leadek mellett kurzusokra, jelentős webes forgalomra épít?

 Megkérdeztem Gábort, hogy mi a véleménye arról, hogyan lehet ezeket az egyre toxikusabb felületeket hanyagolva sikeres üzleti kommunikációt folytatni. Ezt válaszolta:

“Az idei évértékelőmben volt a leghosszabb a social-t érintő rész és kritika. De aki követi az évértékelőket az tudja, hogy már 2-3 éve ugyanezt írom, csak korábban kevésbé hosszan. Meg kevésbé határozottan. De idén eljutottam oda, hogy felesleges bent tartani. Ezt ki kell írni. A trükk viszont itt az volt, hogy ezt nem a közösségi média felületekre írtam meg, hanem egy sajátra. Ezt csak az olvasta, aki nálam akarta ezt elolvasni. Meg aki eljutott ehhez a részhez az egyébként elég hosszú cikkben. És pont ez a mentális váltás volt, amit nagyjából 4 éve meghoztam céges szinten is. Saját felületet építünk. Saját eléréssel. Ennek az alapja a blog és az email lista.

Én saját magamat nem érzem hitelesnek social mediában, mert nem szeretem ezeket a felületeket. Se nézni, se használni. Nem vagyok már Facebookon, nincs Insta fiókom, TikTok meg Snapchat appot még soha nem is láttam élőben, nemhogy használtam volna. Mivel a céges kommunikáció social részét a kezdetektől én csináltam, ezért adta magát a lehetőség, hogy ezt is minimál szinten toljam.

De ezt két dologgal ki kell egészíteni.

Egyrészt olyan területen dolgozunk, ahol ezt meg lehet tenni. Bár digitális téren mozgunk, de fő fókuszunk az írott tartalom és a SEO. Nem Facebook kampányokat csinálunk, vagy videós anyagokat. Ezért megtehetjük, hogy a SEO-ra, az írott tartalomra és az emailre koncentrálunk.

Másrészt közben minimálisan használjuk azért a socialt, de kizárólag “konverziós céllal”. Amikor képzés akciók vagy kampányok vannak, akkor évente 1-szer, vagy max 2-szer futtatok fizetett hirdetést 4-5 napig. Ez abban segít, hogy eljusson az üzenet a célcsoporthoz. Ráadásul ez a legjobb ajánlat az évben. Nem bombázunk senkit semmivel Facebookon, csak egyszer a legjobb ajánlattal. Emellett a saját cikkeket organikusan megosztjuk, 1-2 havonta, ahogy születik valami, hogy eljusson olyanokhoz is, akik “Facebook first” életet élnek. Sokan vannak ugyanis akiknek az email nem elsődleges infoszerzési csatorna. Ezért minimál van értelme csinálni a Facebookot. De ennyiben kimerül a Facebook használatunk. Nagyon tudatosan. A mottóm az, hogy “nem osztunk meg”. Se tartalmat, se embereket. Igazából ezért “vonultunk ki Facebookról” sokakkal ellentétben.

Ez persze azzal is jár, hogy nagyon sok olyan követőtől, érdeklődőtől elesünk, akik például nem hajlandóak feliratkozni egy hírlevélre. Vagy ha megkapják akkor meg nem nyitják meg. De nekünk ez nem gond, ezt az árat vállaljuk. Emberileg és üzletileg is.”    

Végkövetkeztetés nincs, hiszen ez egy évértékelő (értékelője), olvassátok el az eredeti cikket, mert az éves tervezéshez alapból számos jó tippet és gondolatot ad, az aktuálisan érvényes egyéb meglátások mellett is. 

Talán annyit még, az írás alapján kirajzolódik egy makró trend, amit mi is alá tudunk támasztani: ne várd ugyanazt, ami volt, és állj készen bármire. Növeld a rezílienciádat saját életedben és vállalkozásodban is, szokj hozzá ahhoz, hogy a továbbiakban valószínűleg nem lesz olyan, hogy “megszoksz” valamit. Kérdőjelezd meg a status quót, és ne nyugodj bele, ha valamit rossznak érzel: cselekedj, amit tudsz, a saját területeden, vállalkozásodban és életedben. A folyamatos alkalmazkodás évtizedei következnek. 

Hogyan értékeljük ezt az évet???

Videó és jegyzet a FreelancerBlog Tuesday Talks elnevezésű meetupjának 2020 decemberi állomásáról.

JEGYZET

Időpont: 2020.12.08.
Helyszín: online @ Zoom
Moderátor: Filep Szilvi


Vendégek:

Szlafkai Éva: Kommunikációs tanácsadó, kreatív szakember, újságíró, blogger, marketinges, vállalkozó, közgazdász… Igazából szabadúszó, aki kíváncsi. Lelkes multipotenciális. Közel 12 éve dolgozik a marketing különféle területein, ebből 5 éve vállalkozóként. Főként online tartalmakat készít (blog- és weboldalak), cikkeket ír, események tartalmait állítja össze és cégeknek segít a márkahű kommunikációban. Missziója a kreatív szemléletmód népszerűsítése – ez a célja a saját projektjeinek (Szikra magazinblog, Womenspiration, Nők az úton) és az Élj kreatívan! c. könyvének is.
web: evaszlafkai.hu

Vigh Bori: Digitális nomád, a backpacker.hu bloggere, a Nomad Cruise háziasszonya és a Yproject megálmodója. Az elmúlt 7 évet folyamatos (és önként vállalt) bizonytalanságban töltötte, sokáig egy hátizsákból élt, és hetente/havonta más-más ország más-más városát hívta az otthonának. 2020 számára sem volt sétagalopp, de újratervezett, itthon maradt és számos új, izgalmas kezdeményezést indított útjára.
web: backpacker.hu

C. Szabó Helga: Tervezési szakértő és productivity tanácsadó. Több, mint 15 éve foglalkozik projektmenedzsmenttel, és közel 10 éve tervezéssel, illetve időmenedzsmenttel. Szabadúszó, tervezéssel foglalkozó szakemberként segíti a cégeket az stratégiai tervezésük során, illetve saját kreatív tervezőivel a mikro és egyéni vállalkozókat támogatja ezen a területen. Ha éppen nem időmenedzsment workshopot tart, vagy üzleti coachingot, akkor a NewRoof design enteriőr tervezőjeként tartja egyensúlyban a kreatív energiáit. 
web: timehack.hu

Ki hogy kezelte ezt az évet?

Ezen a meetupon tanulságokat szűrünk le, ki hogyan reagálta le 2020-at. Nagyon eltért a megszokottól, és ennek megfelelően érdemes majd elemezni is. Fontos tanulság lehet számunkra az, hogy személyesen hogyan reagáltuk le. Érdemes elgondolkodni azon, hogy miket indított el bennünk, ebből tanulhatunk magunkról.

Évi jelenleg költözködik, ami nem mindig egyszerű a kijárási tilalom idején, de mindamellett nagy projekteket készít elő, amikről még nem beszélhet.
Az évvégi időszakot igyekszik “nem túltolni”. Este 8 után például nem dolgozik, ez egy új felismerésből fakadó kísérlet most nála. A tervezés keretében “átalakítja az időtortáját”.

Bori a lifestyle design irányra állt át, kezdve az “otthoni retreattel”, egy önismereti kihívás-workshop-feladatsor megtervezésével, amelyből terméket fejlesztett. A retreat feladatai az újratervezést segítik.

Helga az időmenedzsmenttel kapcsolatos munkái (coaching) mellett enteriőr tervezéssel foglalkozik, ami eléggé felfutott a karanténos időszakban, így ezzel most többet foglalkozik, mint előtte.

Nálad milyen az évvége?

Bori: az éves tervezésének alap eszköze a Yearcompass, szerinte “minden digitális nomád imádja”. Egy másik módszere Tim Ferriss évtervezője. Végigmegy az elmúlt év naptárján, és azt mérlegeli, hogy az adott dolgokból/tevékenységekből többet szeretne, vagy kevesebbe?
Ebből neki az jött ki, hogy túl sok időt tölt olyanokkal akik nem építenek hozzá már, vagyis másoknak tesz szívességet a közösen eltöltött idővel. Ennek megfelelően jobban oda fog erre figyelni.

Éva: a Womenspiration-ben minden évben van “Lezárás Reggeli”, idén december 12-én. Illetve van egy wellness tervezős elvonulás is. A Szikrán van egy tervezősegédlet, az ideinek még dolgozik a módosításain. 


“Minden év elején mind mapet készítek, mind map rajongó vagyok.”
A mind map segít a fókusz meghatározásában, értékrendben és projektszinten is. 

Helga: Saját tervezőket használ, van családi és vállalkozói is, vagyis van egy közösen a családdal végzett tervezés is: ezt a gyerekek nehezen fogadták az elején, de aztán kifejezetten tetszett nekik.
Az évtervezőjét idén nem fogja kiadni mert “ki kéne egészíteni Covidra és nem lenne fair úgy tenni mintha ez az év olyan lenne mint a többi”.
Ebben az évben a lezárás folyamata egyben gyászfolyamat is, gyakorlatilag mindenki számára. Ezért a jelentősége is nagyobb:  mindenképp muszáj most megcsinálni, hogy ennek a speciális évnek a sajátos traumáit feldolgozzuk, ne rögződjenek bennünk feleslegesen.

Éva alátámasztja a tanulság levonásának fontosságát: 

  • hogy éltem meg? 
  • mi mozdított ki? 
  • mire nem volt hatásom, és azzal mit kezdtem? 
  • mivel kapcsolatban ismertem fel, hogy van rá hatásom?
  •  “a káosz a kreativitás komposztja”

Bori: „Ja, idén más jellegű kérdéseket kell feltenni:

  • mi az az 1 tanulság amit hozott az év?”
  • “mi az amiért hálás vagy?”
  • “miben vallottál kudarcot?” > erőt ad a beismerés

Helga: A vállalkozókkal a sikerekre fókuszálva szokott elemezni, ennek ebben az évben nem lenne sok értelme (túl frusztráló) – most az önismeret ideje van.
“Én például folyamatos, fortyogó dühöt éreztem az egész karantén ideje alatt” > ebből megtanulta, hogy ő így reagál  (“nem vagyok túl kedves, de nincsenek igazán nagy kirohanásaim sem”)

Éva: A mind mappel kapcsolatban hozzáteszi, hogy csak nagy vonalakban, vázlatosan kell megcsinálni az évet, a konkrétabb tervezés mindig csak 1-2 hónapra előre lehetséges. És “ceruzával, mert fontos, hogy tudj radírozni!”
A b-c tervek (“lábak”) alkotására ez a vírushelyzet most jó motiváció.

Bori: A tervezés során projektekben gondolkodik: személyes – üzleti – tanulás felosztásban.
Az aktuális tanulság: üzletileg nagyban kell gondolkozni (több évre kell már előrenéznem (akár 5 évre), és ennek sosincs előre meghatározott “ideje” mint egy évtervezésnek, de most eljött.

Helga: Van 5 éves vision boardja. Saját felismerése az utánkövetés fontossága, például: “csináljam már meg rendesen a marketinget” – mindig az a projektje virágzik fel, amelyikre koncentrál, nehéz mindegyiket mozgásban tartania.

Éva: Projektenként külön tervez úgyhogy több szűrőn át megy, de a tavalyi mind map elemzésével kezdődik: hová jutottam, hová szeretnék tartani?
Minden olyan dolog ami alapértékekre épül, az jól működik

Ha egyetlen kérdést tennél fel az évértékeléshez, mi lenne az?

Éva: “Mi az a vágy ami erősebb a félelemnél, de nem merted idén meglépni, és mit fogsz tenni azért hogy meg tudd lépni?”

Bori: Miben változott meg a képed: a világról, öngamagdról és a helyedről a világban és ez hogyan fogja befolyásolja a következő évedet?

Helga: Mi a legfontosabb dolog amit tanultál magadról és milyen lépéseket fogsz tenni ez alapján?

Bónuszként Éva javaslata: adj címet az előző évnek és a következő évnek is!

A kerekasztal-beszélgetés végén az alábbi könyveket sorsoltuk ki a résztvevők között:

Vecsenyi János – Petheő Attila: Vállalkozz okosan!
Malcolm Gladwell: Kivételesek
Jim Collins – Morten T. Hansen: Tudatosan kiváló

“Az emberi pakk az, ami ebben megfogja őket” – Freelancer Frekvencia podcast ajánló

Márta Matild és Bakonyi Péter, a KAPTÁR lelke és keze a Freelancer Frekvencián [Kaptár Spin-Off E04]

Hogyan kerültek a Kaptárba, és hogyan alkalmazkodnak a különleges helyzethez? Matild és Péter töretlen lelkesedéssel és kreativitással folytatják közösségépítő munkájukat, a coworking jövőjét pedig fényesnek látják.

Mi a szerepe a coworking irodáknak ilyen helyzetben? A járvány első időszakában az volt a fő kihívás, hogyan tudják a bérletesek működtetni a helyet. A Kaptár-család összefogására, támogatói programokra volt szükség az átvészeléshez, talán ennek köszönhető, hogy a Kaptár még működik, és jobban áll, mint a hozzá hasonló helyek nagy átlaga Budapesten.

A Kaptárosok érdekes fejleményeket is észleltek, mert új arcok is érkeztek ebbe a közegbe, éppen a vírus miatt. Egyrészt a bezárt kávézokból “átmenekülő” remote workerek találtak menedéket a Kaptárban. Másrészt a már hosszú évek óta otthonról dolgozók számára új helyzetet jelentett a család és a gyerekek kényszerű karanténja: sokaknak éppenhogy el kellett hagyniuk az otthonaikat ahhoz, hogy úgy tudjanak dolgozni, ahogyan idáig. 

A kényszerből végzett otthoni munka nem home office, hanem karantén. A munkahelyen ötvöződik a munka és a közösség, tehát amikor innen egyszercsak mindenkit hazaküldenek, akkor vajon mennyire reális az az elvárás, hogy ugyanazt a minőséget és mennyiséget hozzák a kollégák otthonról is?

A munkavégzés stabilitását a munka “helye” adta, és így a pandémia azok lába alól is kirántotta a talajt akiknek egyébként megmaradt a munkahelye: és ezt a “talajt” tudja visszaadni egy olyan hely, mint a Kaptár, egy olyan közösség, ami a coworking helyek sajátja.

Beszélgetőtársaink szerint a multik számára sok tanulsággal járhat ez az időszak, ebből az egyik az, hogy a cégek igenis tudnak működni teljesen remote módon, mert az emberekben meg lehet bízni. Ez a jelenség a coworking irodák, hibrid terek malmára fogja hajtani a vizet, amikor a pandémiával már nem kell számolni. 

Szó esett még a közösségi irodák közösségeinek összetételéről, és arról, hogy “akaratból nem lehet közösséget építeni, csak érzéssel”. Minden ember “másik dió”, mindenkit máshogy kell feltörni, és megtalálni az optimális módot ahhoz, hogy a lehető legtöbbet nyújtson neki az iroda, és ő az irodának. A közösségi iroda-jelenség további titkait hallgassátok meg a Freelancer Frekvencián!

Hallgasd meg a teljes adást a FreelancerFrekvencián!

A podcastet megtalálod Spotifyon, Google vagy Apple Podcasten is, kattints ide a linkekért vagy a lejátszás elindításához:

Kaptár Spin-Off E04 

Jegyzetek:

Bővebb infók a Kaptárról

Varró Dániel: A Büdös Pizsamázó

Időnyomás, színpadról eladás, high ticket módszer és a többi jól működő értékesítési technika…

Számos értékesítési technikát ismerünk, többet alkalmazunk is. De van néhány, amivel bár megtehetnénk, nem élünk, pedig bizonyítottan kiválóan működnek itthon is. Szeretnénk, ha a karácsonyi csilingelés közepette te is tisztában lennél ezekkel. Nem azért írtuk ezt a listát, hogy alkalmazd a módszereket (légyszi tényleg ne), hanem azért, hogy időben felismerd őket és tudatos döntést hozhass arról, hogy mibe fekteted a pénzedet, idődet. 

Vállalkozóként mindenki el akar adni. Csak nem mindegy, hogy mit és hogyan. 

Ezzel az összeállítással az a célunk, hogy segítsünk a tudatos döntések meghozatalában. 2020 és várhatóan 2021, talán 2022 is olyan évek lesznek, amikor (ha még nem tetted) alaposan meg kell vizsgálnod a helyzetedet, az elképzeléseidet, az eszközeidet és új dolgokat kell tanulnod, kipróbálnod. Elég csak gondolnod valamire (pl. hogyan építsek fel egy sikeres vállalkozást) és a rafinált marketingeszközöknek hála máris elözönlenek a jobbnál jobb ajánlatok. De nem mindegy mire költesz, mibe fekteted az idődet és főleg, hogy milyen emberekkel veszed magad körbe.

Ha pedig szolgáltatóként keresed a módszereket arra, hogyan lehet rekord idő alatt rekord összegeket keresni, mindig tartsd észben, hogy a jó hírnév elég törékeny dolog, roppant egyszerű darabokra zúzni…

Na de lássuk, 2020-ban milyen ínyencségekkel találkoztunk a hazai tanácsadóguruk körében:

1/ Hiába mondják, nem kell semmit azonnal vagy 24 órán belül megvenned. A korrekt ajánlat az, különösen oktatás, tanácsadás területén, ha kapsz némi időt, legalább néhány napot arra, hogy nyugodtan átgondolhasd, mire van most szükséged, mi az, ami a leginkább támogatja a személyes vagy szakmai fejlődésedet. Az az ajánlat, ami csak 1 napig él, többnyire nagyon ígéretesnek tűnik, de valójában felületes és éppen ezt próbálják elfedni az időnyomással. 

2/ Lehet korlátozni a vásárlást, de légy résen, ha olyan ajánlatot látsz, amit csak az első 5 ember kaphat meg. Főleg online webinárok, oktatóanyagok esetén gyanakodj: ugyan miért nem akarja több embernek eladni? 

A módszer egyszerű: kínáld 10x-es áron a valamidet, mondd, hogy 50% kedvezményt adsz, de csak az első 5 embernek. Még így is 5x drágábban adtad el, mint amennyit ér, de az időnyomás miatt a vásárlók kapkodni fognak az első 5 helyért. Ez főleg akkor működik jól, ha előtte valami ingyenes, egyébként jó minőségű dolgot is bedobsz és utána kb. azonnal felkínálod a visszautasíthatatlan ajánlatot.

3/ Duplázd meg az áraidat, hogy utána aláírhasd, féláron van! A kereskedelemben ez egy teljesen általános technika, annyian használják, hogy már-már elfogadhatónak tűnik, de nem az. Szimpla átverés, a GVH bírságot szabhat ki rá (a nagyobb szereplőkre gyakran szokott is.)

4/ A kedvencünk a színpadról értékesítés technika. Biztosan Te is ismersz számos hazai vagy nemzetközi gurut, akiknél találkoztál ezzel. Amerikában rendkívül népszerű, ott már rég nem működik olyan jól, annyian alkalmazzák. Nemrégiben még úgy nézett ki a dolog, hogy 5-6 kisebb faluban összegyűjtötték a nyugdíjasokat, elvitték őket egy közeli művházba és egy szimpatikus fiatalember lenyomott nekik egy varázs-edénykészlet bemutatót. Majd a végén csak most, csak itt meg lehetett venni a készletet féláron és a Háziasszonyok álma edényfogó kesztyűt ajándékba kapták! Ingyen elvitték őket egy kirándulásra, ott volt szórakoztató fiatalember, meg némi agymosás, majd egy egyszeri, visszautasíthatatlan ajánlat. Micsoda deal!

Ennek a modernkori, digitális változatával számos formában találkozhatsz itthon is. Van aki finoman, elegánsan csinálja, van aki nem. A kivitelezés nagyon egyszerű: összeraksz egy ingyenes eseményt, webinárt, kurzust, kihívást akár online vagy offline, elmeséled, hogy ezt Te csak azért teszed, mert szeretnéd megmenteni a világot, mert Te már annyira sikeres és gazdag vagy, hogy semmi más dolgod nincs ezen kívül. Aztán az ingyenes valami végén (amit érdemes tényleg hasznosra és színvonalasra megcsinálni) megpróbálsz rásózni a résztvevőkre valami értékesnek tűnő dolgot teljesen irreális áron még aznap, bedobva némi szemfényvesztést és kihasználva az eseményen megteremtett felfokozott hangulatot és az időnyomást. 

A technika előfeltétele a jó kisugárzás, jó színpadi és előadói képességek, és nem árt, ha van némi ismertséged – bár ezzel újabban nem szoktak foglalkozni, elég, ha átfogalmazod a bemutatkozódban a facebook marketingest arra, hogy egy 21 milliárd $ árbevételű amerikai cég a partnered…

A módszer és a mögötte lévő logika alapvetően nem ördögtől való, de érdemes óvatosnak lenned, ha ilyen kampány résztvevője vagy. Kétszer is gondold meg, hogy az ajánlat, amit a végén bedobnak, vajon tényleg ér-e annyit, megvennéd-e 2 nap múlva is, ha hagynak higgadtan átgondolni.

5/ A másik gyakori eszköz, hogy hihetetlen összegekért kínálsz valamit, mondván, hogy ez annyira különleges, egyedi, hogy a világon nem létezik belőle még egy, vagy nincs olyan ember a Földön, akitől ezt megkaphatnád.

Az árazás mindig relatív, nagyban függ attól, hogy mennyire komplex szakértelemre van szükség hozzá, mennyire sürgős, mennyiért éri meg neked az adott projekt, az adott ügyfél, az adott körülmények között, stb. 

De vannak nagyságrendek, amiket érdemes követni és résen lenni, ha az ár ezeknek a többszöröse. A kifejezetten kezdő / középhaladó vállalkozókat, szabadúszókat célzó szolgáltatóknál például egy 5 alkalmas online kurzus, bármilyen szakember teszi is össze, többnyire nem egy százezer forintot érő valami, még akkor sem, ha zárt Facebook csoport vagy extra letölthető anyag jár hozzá, vagy óriásposzter a Mesterről.

A személyes tanácsadás valóban drágább mulatság. Arra gondolok, amikor egy arra érdemes, valódi, egyértelmű, ellenőrizhető tapasztalattal rendelkező szakember csak rád figyel és személyre szabott tanácsokkal vagy coachinggal segít téged. Ezt 2020-ban, Magyarországon, magánszemélyeknek szóló, általános üzleti vagy életvezetési témában nagyságrendileg 10.000 – 25.000 Ft között mérik óránként. 

Ha szembejön veled valami az interneten, ami gyanús, de jól hangzik, és nem tudod eldönteni, hogy megéri-e az árát, kérdezz meg másokat, nézz utána a szolgáltatónak. Ha nem találsz róla egyértelmű, hiteles információt (az, hogy ki van írva Linkedin-en, vagy a weboldalán, hogy ő a nemtudom milyen nemzetközi valaminek a tulajdonosa, alapítója, nem hiteles forrás). Ha végleg elakadtál és tetszik, amit lassan 3 éve művelünk FreelancerBlog néven, nyugodtan kérdezz meg minket [hello@freelancerblog.hu]. Szívesen utánajárunk, hogy kicsoda, micsoda az adott szolgáltató, mentor, tanácsadó.

Légy résen, és lásd tisztán, milyen kampány része vagy éppen! Többnyire valóban hasznos az a valami, amit kínálnak, de ne hagyd, hogy trükkös eszközökkel, technikákkal befolyásoljanak. 

Kitartást és józan észt kívánunk a karácsonyi ajánlatözönre!

10 érv, hogy miért éri meg freelancerekkel dolgozni

A kreatív szakmában egyre gyakrabban előfordul, hogy a cégek szabadúszó grafikusok, tervezők, szövegírók, fejlesztők segítségét veszik igénybe. Sőt, maguk a reklámügynökségek is szívesen építenek ki maguk körül egy rugalmasan igénybevehető freelancer-csapatot. Miért jó freelancerekkel dolgozni, és hogyan lehet a maximumot kinyerni egy ilyen együttműködésből? Összeszedtük a 10 legfontosabb okot arra, hogy miért érdemes egy (vagy több) független szakértő alkalmi segítségét igénybe venni!

1. Mert elérhetőek

A szabadúszók óradíjai vagy csomagárai jellemzően az ügynökségi mérce alatt maradnak, mert arányaiban hatékonyabban oldják meg a saját munkafeltételeik megteremtését (pénzügy, adminisztráció, munkaeszközök). Az ügynökségeken a szeniorok és csapatvezetők átnézik az anyagokat, ez az a többszűrős, többszempontú folyamat, amit egy magányos szabadúszó nem tud reprodukálni, és ezért léteznek még az ügynökségek: komplex feladatokat nagy tapasztalattal és magas színvonalon tudnak végrehajtani. A piacon viszont rengeteg szereplő van, akinek a freelancer lenne a tökéletes megoldás:

2. Mert magas színvonalú munkát végeznek

A freelancerek között is nagyon sok nagyon ügyes és profi kreatív van, sőt – az igazán jók szívesen dolgoznak egyedül, például azért, hogy ne kelljen másokkal egyeztetni, illetve, hogy saját maguk választhassák meg a projektjeiket. Ma már nem ritka, hogy a legkeresettebb freelancerek olyan nagy ügyfeleknek is dolgoznak, amelyekről elképzelhetetlen lett volna, hogy ne ügynökséget vegyenek igénybe az adott feladatra. 

Ennél még izgalmasabb, hogy a freelancerek miatt megnyílt a lehetősége a kisebb cégeknek és vállalkozásoknak is arra, hogy olyan minőségű kreatív munkát kapjanak, ami néhány éve még csak a nevesebb ügynökségeken volt elérhető, ami viszont nem megfizethető a számukra!

 Ezzel a kreatívipar egy érdekesebb, pezsgőbb közeg lett, és a lehetősége minden cégnek megvan arra, hogy profi segítséget vegyen igénybe.

3. Mert magától értetődően motiváltak

A szabadúszó kreatívok csak maguknak felelnek, szívből dolgoznak, és magukért felelnek. Amikor egy cég egy szabadúszóval kezd dolgozni, akkor tudhatja, hogy a szakember a saját hitelességével, hírével felel a munkájáért, tehát mindent meg fog tenni a projekt sikeréért. Ha elvállalja a munkát, akkor az azt is jelenti, hogy maximálisan motivált lesz, hiszen csak arra a megbízásra mondanak igent, ami nekik valamiért ténylegesen kell.

4. Mert tartják magukat a megbeszéltekhez

A szabadúszók gyorsan rákényszerülnek arra, hogy optimálisan beosszák az idejüket és fegyelmezetten dolgozzanak. Mivel egyedül vagy kisebb csapatban dolgoznak, ezért kicsi az esélye a váratlan okokból történő csúszásnak. Ezt néha ügyéfélként is meg kell szokni: bizony nem árt, ha a megbízó is tartani tudja a saját ígéreteit (visszajelzések és háttéranyagok bizosítása a megígért időpontra például).

5. Mert gyakran többet nyújtanak, mint amit kérünk tőlük

A freelancerek tudják, hogy ha kiváló munkát végeznek konzisztensen, akkor az ügyfelet hosszabb távra is megnyerhetik maguknak. Egy alkalmazott számára az a fő cél, hogy a főnöke legyen vele elégedett. A szabadúszó viszont az ügyfeleire van “utalva”. Ezért sokszor proaktívan tesznek javaslatokat a saját feladatkörükön kívül eső dolgokkal kapcsolatban is. Ha az ügyfél nyitott egy partnerségi viszony kiépítésére, és nem csak egy “végrehajtót” keres, akkor komoly üzleti értéket nyerhet abból, hogy egy független szakértővel dolgozik együtt, akitől változatos visszajelzéseket, tanácsokat, ötleteket is kap.

6. Mert rugalmasak

Az tény, hogy a freelancer nem azt jelenti, hogy csettintésre bármikor rendelkezésre áll, mivel teljes mértékben ura az ideje beosztásának, és ezzel jellemzően szeret is élni. Ezért a munkaideje eltérhet a szokásostól. Ám ennek előnyei is vannak: egy éjszakai baglyot lehet, hogy képtelenség egy reggel 9-es megbeszélésre hívni, cserébe viszont a délután kiadott munkát még az éjjel megcsinálja, és az ügyfél a reggeli kávé mellett már meg is nézheti azt.

A rendelkezésre állásra azonban náluk mindig van opció: mivel a maguk urai, ezért képesek arra, hogy sokat dolgozzanak rövid idő alatt, akár hétvégén, vagy túlórában, ha úgy érzik, hogy megéri. 

7. Mert tapasztaltak és hatékonyak

A freelancerek többsége már többféle munkaviszonyt kipróbált, több helyen dolgozott. De az ifjú titánokra is igaz, hogy a szabadúszás során gyorsan gyűjtenek tapasztalatot az élet és az üzlet számos területéről. Sokmindent maguknak kell megoldaniuk, és ez a tapasztaalt hasznos tud lenni a megbízók számára.

8. Mert speciális szakértelmekkel rendelkeznek

A freelancernek nincs két teljesen egyforma projektje, minden újabb munkából tanulnak valami újat. Általában a főtevékenységük mellett kisebb-nagyobb mértékben értenek több más dologhoz is, és ez sokszor akár váratlan előnyöket jelenthet a megbízó számára.

9. Mert fejlesztő, innovátor hatással vannak környezetükre

Ez a színes és vegyes tapasztalat sokszor olyan módokon lehet előnyös a megbízó számára, amikre elsőre akár nem is gondolunk. Ezért is érdemes kísérletezni freelancerekkel: saját magunk és cégünk működéséről is hasznos dolgokat tudhatunk meg egy ilyen együttműködés során. A visszajelzéseik, meglátásaik direktebbek és mélyrehatóbbak tudnak lenni. Saját munkájuk során szinte kötelező számukra, hogy képben legyenek a legújabb trendekkel, és ez a szemlélet jó hatással tud lenni az ügyfeleik működésére is.

10. Mert jól menedzselik a projektjeiket

A freelancer számára a priorizálás, az ügyfélkommunikáció, a feladatok menedzsmentje egy művészi szinten végzett állandó kihívás, és ez biztonságot tud adni egy ügyfél számára. Persze nem minden szabadúszó egyformán ügyes ebben, és sok együttműködés fut zátonyra azért, mert nincs egy harmadik, külső szereplő a rendszerben, aki azért felel, hogy a projekt a lehető legjobban haladjon, és a végén ügyfél és megbízott egyformán boldog legyen. Ez az ügynökségek egyik máig meglévő előnye – de ma már erre is vannak alternatívák a freelancing világában. Egyre több kifejezetten projektmenedzsmentre specializálódott freelancer van, a Briefly rendszerében pedig eleve minden freelancer-ügyfél kapcsolatot egy megbízott szakértő projektmenedzser tart kézben, ami óriási biztonságérzetet és kényelmet biztosít mindkét félnek. 

Ez a 10 oka annak, amiért úgy gondoljuk, hogy manapság minden cégnek és vállalkozásnak kell legalább egy-két freelancer partnerséget kiépítenie – ezzel a saját versenyképességére gyakorolja a legpozitívabb hatást.

Freelancer’s Week ízelítő: személyiségfejlesztés, pályaválasztás, bolygóvédelem

Idén, évek óta először, nem lesz Freelancer Fesztivál, kedvenc rendezvényünk egy teljes hétnyi digitális és országos online képzéssé, hibrid találkozóvá és élménytúrává mutálódott át. Ez a Freelancer’s Week, az alábbiakban pedig bemutatunk nektek öt előadót, akikkel még nem találkozhattatok a FreelancerBlog posztjaiban vagy rendezvényein, és már alig várjuk, hogy megismerjétek őket.

1. Soltész Ian

A személyiségfejlesztő guruk, trénerek, mentorok vonata zsúfolásig telt, de a mozdonyban szerintünk ma ez a jósvádájú férfiú ül. Ian képben van azzal a ma már általánosnak mondható igazsággal, hogy a személyiség igazából nem más, mint a szokásaink összessége, vagyis szabadon alakítható, ha hajlandóak vagyunk beletenni a munkát. Az a kifogás, hogy “én ilyen vagyok”, nem érv. Mindig van lehetőség a fejlődésre. 

Vállalkozóként, cégvezetőként mindenki rá van kényszerülve a konstans innovációra a saját életében is, szóval mi nagyon kíváncsiak leszünk A SZABADÚSZÁS LÉLEKTANA – BIZONYTALANSÁG, ÚTKERESÉS, SZABADSÁG ÉS ÖNMEGVALÓSÍTÁS panelre, amiben Ian csatlakozik Szabó Eszter Judithoz és Tölgyessy Zsófihoz, akikkel például ezen a meetupunkon már találkozhattatok. 

2. Csapó András

Csapó András nemzetközi sikereket arat folyamatosan, az elmúlt hónapokban, az “elefántos filmmel”, ami jóval azután jött ki, hogy elhívtuk a legelső podcast adásunkba, vendégnek.

Ökológiai elkötelezettségből és más kultúrák megismerésének vágyából kezdett filmezni, a víruspara miatt felhagyni kényszerült a világjárással és budapesti stúdiót épít, amiben ilyen vlogger videókat is készít, mint amiből a fenti kép származik, és amiben például a fesztiválokra járós élményeiről is mesél.

A szintén zenész Mix Levivel FREELANCING FXCKXPS – KACSKARINGÓSAN EGYENES A SZABADÚSZÓ PÁLYA, már-már népdalba illő címmel rendezett beszélgetésen osztják meg tapasztalataikat arról, milyen az amikor folyamatos újra- és újratervezés után jut el az ember a vágyai megvalósításáig, természetesen teljesen máshogy, mint ahogy gondolta, és már tele új tervekkel és megváltozott életkörülményekkel. C’est la vie, de, hogy pontosan milyen is, és hogy lehet ezt még élvezni is, arról bővebben október 21-én este hat órától!

3. Kónya Bea

Az igaz, hogy gyengéd szálak fűznek minket Kónya Beához. A Freelancer Fesztivál volt az egyik utolsó inspiráció, aminek a hatására kilépett a jó kis multis állásából és szabadúszó Instagram-marketinges lett, ami enyhén szólva kompetitív terep, de egy évvel ezelőtt már a Forbes készített vele interjút, hiszen villámgyorsan olyan ügyfélköre lett, ami bármelyik multiügynökségnek is teljesen oké lenne. ÍGY HASZNÁLD JÓL AZ INSTÁT 2020-BAN! VÁLTOZÓ SZOKÁSOK, ÚJ MÓDSZEREK címmel tehát egy igazi mesterkurzust hallgathatunk meg a jelenleg talán legfontosabb platformról, október 20-án, 13 órától. 

4. Osika Judit

Az ifjú titánok csapatának élén Osika Judit viszi a zászlót a Freelancer’s Week mezőnyében. Elég fontos missziónk, hogy a húszas éveik elején járó, diákkorú magyar fiatalokat megismertessük a freelancinggel és a kapcsolódó életmóddal. Judit ennek az egyik vezéralakja, módszertanának lényege a vállakozásának neve is: Grow Your Space. (Hallgasd meg a Judittal folytatott beszélgetésünket a Freelancer Frekvencián!)

A quilling-evangelista Judit természetesen fiatal freelancerekkel egy panelben fog a PÁLYAKEZDŐ SZABADÚSZÓK – A STARTHELYRŐL FEJEST UGRANI A JÖVŐBE meetupon beszélgetni, október 20-án. 

5. Ferenczi Attila

Attila nagyjából diákkora óta folyamatosan ökotudatos vállalkozásokat és civil projekteket épít, szabadidejében terepfut és lovasíjászkodik. Vállalkozása, a Recobin számtalan budapesti irodaházban végzi a szelektív gyűjtést. Miért nehezíti valaki a saját dolgát azzal, hogy teljesen értékalapú, önazonos tevékenységekkel akar pénzt keresni? Vagy éppen ez könnyíti meg az életét? Milyen dilemmákkal szembesül egy ökotudatos vállalkozó? Ebben a témában Attilla remek beszélgetőtársra fog lelni Kocsis Dóriban az “A BOLYGÓ VÉDELME NEM ROSSZ ÜZLETI CÉL – PROBLÉMAÉRZÉKENY VÁLLALKOZÁS, MINT AZ ÖNMEGVALÓSÍTÁS ÚTJA” című meetupon, október 22-én. 

(a bátrak és érdekességekre nyitottak számára ajánljuk ezt az Attillával készült ősrégi podcast-beszélgetést – a szerk.) 

Melyikre jössz? 

Haha, csak vicceltem. MINDEGYIK eseményt akkor nézed vissza, amikor akarod: persze benézhetsz a helyszínre is vagy követheted élőben online is! Minden van, mint a búcsúban, 2020-at írunk!

Váltsd meg a jegyed most, vagy bármikor, a forradalom hetében indul a menet!

Ezt a 3 dolgot tanultam a vállalkozásépítés első éveiben

0

A FreelancerBlog a 3. születésnapjához közeledik. Bár a hivatalos indulást majd februárban ünnepeljük, az ötlet nagyjából ezidőtájt öntött formát. Három éve úgy döntöttem, hogy elindítok egy újgenerációs vállalkozást, egy társadalmi-gazdasági kísérletet, egy üzleti kihívást, amibe meghívok másokat is. Ebben a cikkben összefoglalom, mit tanultam a vállalkozásépítésről ebben a három évben. 

A FreelancerBlog alapvetően online magazinnak indult, de hamar rájöttünk, hogy egyelőre nem érdemes szétforgácsolni a freelancereket kiszolgáló tevékenységeket Magyarországon. Meetupokat már 2013 óta szerveztem, az első Freelancer Festival pedig 2017 tavaszán volt. Végül minden egyes tevékenység bekerült a FreelancerBlog ernyőmárka alá. A téma iránt elkötelezett szakemberek kitartó munkájának és a tudatos építkezésnek köszönhetően a FreelancerBlog mára a hazai szabadúszó közösség és ökoszisztéma építésének egyik legjelentősebb szereplőjévé vált. 

Fontos hangsúlyoznom, hogy ezek az én saját, személyes megértéseim az elmúlt évekből, nem általános jótanácsok vagy univerzálisan használható útmutatók. Viszont ha csak annyiban segítik ezek a gondolatok a vállalkozásod építését, hogy te magad is elgondolkodsz az elmúlt időszak főbb tanulságain, én már boldog vagyok.

A megoldás közelebb van, mint gondoltam. 

Mint oly sokan, én is hajlamos vagyok arra, hogy a távolinak tűnő, főként külföldi vagy külföldi tapasztalattal rendelkező, nagy ismertséggel és befolyással bíró szakemberekre, vállalkozókra úgy tekintek, mintha tudnának valamit, amit én és a közvetlen környezetem nem. Mintha valamilyen szuperképességük lenne, valami titkos összetevő, amit csak tőlük, csak őket figyelve, tanulmányozva lehetne elsajátítani. 

Az évek során rájöttem, hogy elenyésző a különbség az amerikai dollármilliárdostól és a közvetlen környezetemben lévő  vállalkozóktól, freelancerektől elleshető praktikák hozzáadott értéke között. Az elmúlt években számtalanszor szembesültem azzal, hogy egy-egy üzleti kihívásra a megoldást nem amerikai üzletemberek youtube videóiban, nem bestseller üzleti könyvekben vagy neves külföldi konferenciákon találom meg, hanem a családomban, az ismerőseim körében, a velem közvetlenül együtt dolgozó emberek gondolataiban. 

Úgy vélem, hogy ennek nem feltétlenül az az oka, hogy jobban ismernek engem, vagy a vállalkozásomat, vagy az, hogy ugyanabban a környezetben, országban élünk. A tőlük kapott ötletek, megoldások sokszor annyira újszerűek, olyan “dobozon kívüliek”, hogy csak egyetlen lehetséges magyarázatot találok erre: rendkívüli gondolatai, forradalmi ötletei bárkinek lehetnek. Származástól, életkörülményektől, tapasztalattól függetlenül. Nekem semmi más dolgom nincs, mint odafigyelni és meghallani ezeket a gondolatokat. 

A fókusz a hosszú távú célon kell, hogy legyen, a pillanatnyi sikereknek vagy éppen kudarcoknak nem érdemes túl nagy jelentőséget tulajdonítani. 

A FreelancerBlogos alapítótársaimmal gyakran viccelődünk azzal, hogy mi nem sprintet, hanem maratont futunk. Tartalékoljuk az erőinket, nem  igazán foglalkozunk azzal, hogy valaki egy rövidebb távon megelőz bennünket, vagy azzal, ha megbotlunk. Felállunk, futunk tovább, hosszú az út még a célig és szerencsére kitartásban verhetetlenek vagyunk. 

Nagyon magaménak érzem ezt a fajta hozzáállást. Ebbe az is beletartozik, hogy nem vonunk le hosszú távú következtetéseket egy-egy nagyobb sikerből sem, nem bízzuk el magunkat, bár nyilván örülünk, ha valami jól sül el. És a kudarcok sem szabad, hogy túl hosszan vagy túl mélyre húzzanak, mert mint tudjuk, kevés olyan igazi kudarc van, ami aztán nem járul hozzá valamilyen módon a sikerhez. 

“People make the difference” – azaz az emberek jelentik a különbséget. 

Olyan egyszerűen hangzik, mégis nagyon sokan rosszul értelmezik ezt a mondatot. Mert ez nemcsak azt jelenti, hogy jó szakembereket kell találnod a csapatodba, hanem időt, energiát, türelmet is, amit az összekovácsolódásra fordítasz. Nem elég, ha jó embereket bízol meg különféle feladatokkal, ezekkel az emberekkel meg kell tanulnod jól együtt dolgozni. Idő, míg kialakul a gördülékeny együttműködés, amíg két ember vagy akár száz képes úgy együtt dolgozni, hogy abból valami rendkívüli dolog szülessen. (Ez egyébként a tapasztalataim alapján gyermekkori barátok vagy családok közös bizniszeire is éppúgy igaz, mint a freelancerek alkotta újgenerációs vállalkozásokra.)

Hiába jó valaki a szakmájában, ha nem hisz a célokban, nem érzi magáénak a vállalkozás misszióját, nem azonos az értékrend, akkor hiába csöppented bele a cégedbe, mint egy Béres cseppet. Az igazi különbséget azok az emberek fogják jelenteni, akikkel túl vagytok jópár hónap vagy év közös munkáján, akikkel ismeritek egymást, akikkel hatékonyan, gördülékenyen tudtok együtt dolgozni. Idő, míg megtanuljátok értékelni a különbözőséget, elfogadjátok azt, ha valami a másiknak nem erőssége és felfedezitek egymás rejtett képességeit.

Manapság túl könnyen hagyunk veszni kapcsolatokat, pedig éppen a nehézségek, konfliktusok és azok néha könnyes, verejtékes megoldásai vezetnek olyan kötelékekhez, amire érdemes építeni, akár egy kacsalábon forgó palotát. Nem véletlen, ha azt érzed, a közös vállalkozás olyan, mint egy házasság. Valóban olyan. (Erről amerikai üzletemberek youtube videóiban, bestseller üzleti könyvekben és neves külföldi konferenciákon is hallhatsz – vigyorgó smiley.)

Borítókép: Ben Rosett on Unsplash

Freelancerkedj ép testben és ép lélekkel, ezzel a három izgalmas dologgal

Akárhanyadik hullám, ki számolja, mindegy is:  a jó freelancer mindenre készen áll, és mindig megtalálja a módját annak, hogy egészségesen éljen, mert ott kezdődik a hatékony munka és a kiegyensúlyozott élet, nem igaz? Ebben a cikkben három vicces, érdekes, furcsa, és egyben extrahatékony cuccra hívjuk fel a figyelmeteket, ami szerintünk eléggé hype.

Az alábbi cikkben néhány olyan termékre hívjuk fel a figyelmeteket, amelyek szerintünk segítenek az otthoni munkavégzés optimalizálásában – mind olyasmi, amit mi magunk már próbáltunk, és nekünk bevált. 

A gombák a bolygó legfurább élőlényei közé tartoznak, 

és igazán változatos formákban interaktálnak velünk emberekkel: van, amelyik halálos méreg, van, amelyik zamatos, ízletes ebéd lehet számunkra, és vannak olyanok is, amelyek egészen furcsa dolgokat csinálnak az agyunkkal, vagy más szerveinkkel. Az utóbbi időben egyre divatosabbak a kifejezetten életmódjavító célokból, változatos formában fogyasztott gombák. Ezek közül két fajtát ajánlunk most a figyelmetekbe, ezek a:

Süngomba aka Lion’s Mane (Oroszlánsörény) és a Chaga.

Porított formában kaphatók, jellemzően bioboltokban.

“Fél és egy gramm mennyiségben bekeverem fél kanál instant kávé mellé. Mehet egyben.” – mondta el Majsai Ricsi, amikor az adagolásról kérdeztük. De pontosan mire jók ezek, mit csinálnak veled? 

“A chagánál volt az elején egy hatás, aztán most már csak ennek a fenntartása miatt élek vele. A hétköznapi stressz nálam okozott gyomorgörcsöket, és ezek mind elmúltak, sőt, eleve soha semmi baj nincs azóta a gyomrommal, ami pedig nálam mindig egy gyenge pont volt.”

A Lion’s Mane gombának “neuronnövesztő” hatása van, vagyis erősíti a memóriát. A kínai legenda szerint a gombát rendszeresen fogyasztók “acélidegzetűek lesznek és memóriájuk szinte tökéletessé válik”. A demencia, szenilitás, szóval a korral járó memóriavesztéses problémákat mindenképpen gátolja, ezt kutatások igazolják. 

A neuronhálózat erősítése persze csökkentheti a stresszt, illetve jó ellenszere a “gyenge idegeknek”, enyhítheti akár a szklerózis multiplex tüneteit is.

Ricsi egy kanadai ismerősétől hallott ezekről a gombákról. Ezeket lehet előrecsomagoltan, kávéval bekeverve is kapni, de Ricsi szerint a mennyiségek így elég kicsik, és sokkal jobban megéri pénzben is, ha külön veszed a gombaport és magadnak adagolod. Ő jelenleg heti kétszer készíti el a keveréket magának. 

És mit érzékel ezekből a hatásokból egy huszonéves freelancer? “A számokra jobban emlékszem. Ez szerintem a Lion’s Mane miatt lehet.”

A gombákat bioboltban lehet és célszerű beszerezni. Mivel eléggé hype, ezért ráállt egy csomó “shady” MLM-es arc is. A magunk részéről a megbízható helyekről beszerzést javasoljuk, ugyanis a süngombát Magyarországon is termesztik, tehát akár helyi termelőtől is megvásárolhatod, mint ellenőrzött bioterméket. A chaga a hidegebb klímát kedveli, nálunk nem termeszthető.

(A képet és az infók egy részét a Gombakirálytól vettük át.)

Ha nem érzed még úgy, hogy készen állsz az otthoni gilisztakomposztra, 

tökéletes belépő lehet egy ökotudatosabb életmód felé a mikrozöld! A finom, zsenge csírák fogyasztása évek óta óriási hype nyugaton, koncentrált tápanyagtartalmuk és frissességük miatt. Bakonyi Orsi sokáig Írországban élt, ahol sokak számára természetes a saját zöldség fogyasztása, pedig az időjárási adottságaik sokkal kedvezőtlenebbek a mieinknél. Az volt a missziója, hogy közelebb hozza a nagyvárosi magyarokhoz a saját kiskertben termesztett salátafélék élményét, és kidolgozta a mikrozöld koncepcióját: ez konkrétan egy kis dobozka, amit kibontasz, és összerakod a tartalmát az utasításokat követve. Egy aprócska gyeptéglaszerű dolog van benne, ezt a dobozzal együtt kiteszed egy ablakpárkányra, locsolgatod, és hamarosan kizöldell, aztán “learatod”, és jóízűen elfogyasztod, amihez Orsi sokféle receptötletet is kínál a weboldalán.

(Orsi felajánlott nektek, a FreelancerBlog olvasóinak 10% kedvezményt, szóval használjátok a FREELANCER10 kuponkódot a rendelésnél!)

Az ülőmunka megöl, de az állómunka annyira 2016: az igazi királyok már SÉTÁLVA számítógépeznek!

Amikor megtudtuk, hogy egy újpesti bemutatóteremben ki lehet próbálni a sétálva (vagy BICIKLIZVE!!!) dolgozást, önkéntes kísérleti nyúlunk és berepülő pilótánk, Ricsi rögtön fel is vette az amerikai LifeSpan “sportbútorok” magyarországi disztribútorával a kapcsolatot, és elment kipróbálni, milyen ez.

Hát eléggé adja a flow-t. Itt a videó:

https://www.instagram.com/p/CFXePnNhIkU

Ricsi egy TR-1200-ast hajtott meg, és elmondása szerint nagyon gyorsan és hatékonyan elröppent az a két óra, amit a gépen töltött. “Nekem segített fókuszálni és ahogy elkaptam a ritmust, szinte egyből flow-állapotba kerültem.” 

Ezeknek a speckó LifeSpan bútoroknak az ára egy erősebb számítógépé körül mozog nagyságrendileg, szóval befektetésként érdemes nézni rájuk, de mivel ezek szabadon konfigolható asztalok, ezért multifunkcionálisak is, és robusztus, időtálló designjuk van. Lehet őket nyúzni. Éppen ezért mi leginkább coworking irodákban meg kellően progresszív munkahelyeken tudjuk elképzelni őket, azon túl, hogy szuperkúl és nagyon metál freelancer-munkaállomást lehet köréjük építeni, ha valaki egycsapásra megszüntetné a gépnél dolgozással járó testnyomorító, lélekpusztító mellékhatásokat.

Fontos: nem vagyunk se orvosok, se táplálkozás-tudósok, se személyi edzők! Szimpla freelancerek vagyunk, ezek pedig nekünk szimpatikus cuccok, mindössze ennyiről szól a cikk. 

A részletekről konzultálj szakértőkkel, mert mi nem azok vagyunk!

Szóval, mi ezeket az izgalmas dolgokat találtuk-használtuk mostanában. Neked mik az aktuális kedvenc freelancing-dolgaid? Írd meg a hello@freelancerblog.hu-ra.

Happy freelancing!

Konferencia és minőségi időtöltés a jövőből – a forradalom hetében jön a Freelancer’s Week!

Innovatív, egyszerre online és valóságos események egyhetes sorozatából álló nagyrendezvénnyel készül vállalkozók, szabadúszó kreatívok, és startupperek számára a FreelancerBlog, a hazai szabadúszó szcéna egyik legjelentősebb szereplője. A Freelancer’s Week teljes mértékben élvezhető lesz online, miközben Budapest mellett négy másik városban és különleges helyszíneken is zajlanak az események október végén. 

Az esemény gerincét a freelancer karrierépítéshez nélkülözhetetlen  szakmai előadások adják. A vállalkozásindítás és -fejlesztés, a személyes márkaépítés és online marketing, a munka-élet egyensúly és a kreatív önmegvalósítás területein nagyon gyakorlatias, képzésnek is beillő előadások és kerekasztal-beszélgetések váltják majd egymást

Nem maradnak ki az olyan slágertémák mint a szabadúszás kezdő lépései, a megfelelő árazási stratégia, az ügyfélkör kiépítése és folyamatos menedzselésének legjobb megoldásai, a hatékony munkanap megtervezése, a folyamatos “flow” elérése és a vállalkozólét negatívumainak  (mint a stressz, a szorongás, a korai kiégés és a magányosság) hatásos kezelése, csírájában elfojtása.

A szervezők hangsúlyozzák, hogy az esemény teljes mértékben élvezhető online, otthonunk kényelméből is, beleértve az előadóktól való élő kérdezési lehetőséget, sőt, a konferencia-fesztiválon résztvevőkkel való kötetlen beszélgetésekről, kapcsolatépítésről sem kell lemondania azoknak, akik a távolból követnék az eseményeket. Az online programoknak egy egyedülálló virtuális rendezvénytér ad majd helyet, amelyet többek között az ENSZ, a Wall Street Journal és az Adobe is használ többezer fős online események lebonyolítására.

Természetesen minden szakmai eseményről videó készül, ami élőben is követhető, de 2020. október 31-ig vissza is nézhető.

Az online tér adta lehetőségek miatt Budapest mellett négy másik városban (Miskolc, Szeged, Pécs, Veszprém)  is zajlanak a Freelancer’s Week eseményei. A program egyik izgalmas újítása, hogy az “okosító” szakmai programokon kívül és után, a hétvégi napokon kirándulásokat, sporteseményeket és egyéb kiscsoportos kreatív eseményeket szerveznek, amelyek a feltöltődésről szólnak, és lehetőséget adnak arra, hogy a résztvevők kötetlenül beszéljék át az előadásokon hallottakat egymás között, közös ötleteléseknek és együttműködések kialakításának adva teret és minőségi időt.

A Freelancer’s Week hivatalos programja a lenti weboldalon érhető el, az esemény október 19-25. között zajlik 5 városban és az interneten. 

A Freelancer’s Week szervezői sikeres és elismert szabadúszó-blogot illetve a toplisták elején szereplő podcastet működtetnek és havi meetup sorozatban foglalkoznak a vállalkozói lét legfontosabb és legaktuálisabb témáival és fejleményeivel.

A Freelancer’s Week a szervezők szerint egy aktuális és reális válasz a 2020-as évek speciális kihívásaira, beleértve a koronavírust, illetve az annak kapcsán lezajló remote work forradalmat és gazdasági átrendeződést is. Az esemény nem csak programjában, hanem filozófiájában és technikai lebonyolításában is a rendezvényszervezés abszolút élvonalát képviseli és a közeljövő talán legfontosabb kérdéseire kíván határozott választ adni, mind a munkavégzés, mind a szakértői életmód terén.