Tóth Zsu karrierjének van egy visszatérő mintázata: a tömeg előtt veszi észre a trendeket. 2010-ben készítette el az egyik első magyar online tanfolyamot, amikor még senki sem hitte, hogy ez működhet. Amikor megjelent a GPT, nem sokáig töprengett, inkább elkezdte kitalálni, hogyan tudja beépíteni a saját munkájába.
Arról beszélgettünk, hogyan épül fel ma egy freelancer vállalkozás AI-alapokra, miért kellett bezárni a Pixelgyárat, és miért döntöttek úgy a családjával, hogy külföldre költöznek.
Hogyan mutatnád be magad valakinek, aki most hall rólad először?
Született szabadúszó vagyok. A szüleim annak idején “maszekok” voltak, azaz már gyerekkoromtól besegítettem a vállalkozásukba. Ez nem volt egy jól menő vállalkozás, kertészet-nagybani virágkereskedelem, 0-24-ben munka és klasszikus kényszervállalkozás lett belőle a 90-es években.
Szóval engem nem az alkalmazotti pályára készítettek fel, hanem arra, hogy mindig találjam meg azt a “piaci rést” amit épp vesznek az emberek. Nagyon sokat tanultam a marketingről már akkor, anélkül, hogy tudtam volna mi az.
A webdesign sem volt még webdesign, amikor rátaláltam – még betárcsázós internet volt- , én is akartam forgó gif postaládákkal kezdetleges honlapokat készíteni. Viszont egészen addig számítógépem sem volt. Látszik, hogy mekkorát ugrott a technológia bő 20 év alatt, amikor én kezdtem.
Weboldalakat készítettem a környezetemben lévő kisvállalkozóknak, egyre többet, ahogy elkezdték használni üzleti célra az internetet. Ezt én akkor elsősorban külföldi fórumok folyamatos túrásával tanultam. Kurzusok nem voltak, mert még neve sem volt a dolognak – webmester, honlapkészítő. Egy ideig nem is volt szempont, hogy hogy néz ki, csak legyen rajta az információ.
Később igen – voltam alkalmazott is – amikor megszületett az első lányom, akkor elmentem reklámügynökségekhez és ügyféloldalon is dolgoztam az akkor legismertebb elektronikai webáruháznál. Itt rengeteget tanultam, aztán egy nap felálltam és onnantól a saját kis ügynökségemet kezdtem el építgetni.
A Pixelgyár pedig a második lányom születésével egyidős – ekkor egy népszerű blogot vezettem a webdesignról és mindenki azt kérdezte, hol lehet megtanulni. Sehol nem lehetett. 2010-ben elkészítettem az első magyar online tanfolyamok egyikét. Mindenki kiröhögött, hogy senki sem fog online ilyesmit tanulni – 2020-ra, mire mindenki online tanult, már több ezer ember tanult nálunk. Ekkor már nem egyedül csináltam: 2016-ben felkértem a legnagyobb konkurensem, hogy dolgozzunk együtt – Pócsik Emese lett a fejlesztői oldal – és ő is az egyetlen, aki még mindig része az életemnek.
A Pixelgyár bezárása után sabbaticalra mentem, tanulni, megtalálni mit akarok csinálni a jövőben. Idén év elején leraktam a Make.com Expert vizsgákat és azóta szakértőként és most már oktatóként is üzleti automatizálással foglalkozom.
Honnan jött az online tananyag gondolata?
Az élet szülte. Dunakeszin laktam, egy 5 és egy újszülött kislánnyal és nem volt sem pénzem irodára Budapesten, sem lehetőségem bejárni. Eleinte iskolai számítógépteremben gondolkodtam, aztán rájöttem, hogy mindenkinek van számítógépe és az internet előtt ülnek. Ezzel a húzással rengeteg vidékinek adtam azonnal lehetőséget a tanulásra. Az első anyagok nagyon fapadosak voltak, de működött.
Van olyan kiemelt projekted, amire kifejezetten büszke vagy?
Freelancerként nagyon sok tenderben is részt vettem – nyilván a lánc utolsó szemeként. Ami nekem nagyon szabadúszós volt, az a sok évvel ezelőtti RTL Klub tender volt, amit az én terveim alapján hozott el az ügynökség, de én közben elmentem a családdal a Balatonra. Viszont meg kellett csinálni, így amíg a család pancsolt, én látványterveket gyártottam a szobában. A nyaralva dolgozni első verziója kínlódós volt, de ott megéreztem, hogy amúgy így is lehetne…
Mikor kezdtél el másokkal is együttműködni? Volt-e hagyományos értelemben vett alkalmazottad, vagy csak vállalkozói együttműködések?
Mindig. Azért szeretem az internetet, mert minden megjelenés mindig ajtókat nyitott ki. Ez a munka is úgy talált rám, hogy olvasták a blogom. És még sok más ismeretség is.
A Pixelgyárban már volt asszisztensem, általában alkalmazásban. A vendégoktatók más területek szakértői, aztán később a saját mentoráltjaim lettek, élő példaként is. A legnagyobb csapatom 12 fő volt, akik vegyesen voltak alkalmazottak és szabadúszók.
Hogyan alakult az évek során a tanfolyam tematikája?
A téma folyamatosan bővült. Egy időben pont azért nem OKJ-ztattam le, mikor még lehetett volna, mert 4 évig ugyanazt kellett volna tanítanom. Ez az informatikában nonszensz. Mondjuk kellett volna jelenléti ívet is vezetni, – nem nagyon értette az oktatási hivatal, hogy mi az, hogy online oktatás. A fő zászlóshajó mindig a webdesigner kurzus volt, ami egyaránt alkalmas volt arra, hogy valaki designer legyen és arra is, hogy kisvállalkozóként A-Z-ig maga csináljon mindent.
Azt is el kell mondanom, hogy bár az anyag folyamatosan frissült és a technológia kapcsán egyre könnyebb lett, egyre nehezebben tudták feldolgozni az emberek.
A GPT térnyerésével azonnal tudtad, hogy ebbe az irányba kell elmenned?
Nekem az egy ajándék volt. Pont annyira lettem izgatott, mint amikor először írta ki a weboldalam, hogy Hello World! Tudtam, hogy megváltozott minden. De sokáig kerestem, hogy az AI világban mit osztottak nekem. A kép- és videógenerálást hamar meguntam és a vizualitás helyett inkább a működés felé fordultam.
A mai napig leesik az állam egyszerű dolgoktól is, mert tudom, hogy hány órát szenvedtünk ezzel kézzel éveken át. Úgy érzem megsokszorozták az eszközök a hatékonyságom, de már látom a mentális veszélyeit is az állandó használatnak, – ez az egyik olyan témám, amiről sokat szeretnék beszélni. Egyre több az erre irányuló kutatás is: észnél kell lenni, hogy ne veszítsük el a saját gondolataink.
Mindig élen jártál a trendek követésében, honnan szoktál inspirálódni?
Designerként kötelező köröm volt minden reggel átnézni a legnagyobb design portálokat. Ma már nem érdekel a webdesign, így elsősorban Medium és Substack cikkeket olvasok, LinkedInen követek szakembereket, ők diktálják ennek a témának a trendjeit.
Mikor, miért döntöttetek a külföldre költözés mellett?
Ez egy nagyon összetett kérdés, és így a választások után már elárultam, hogy a 2022-es választás és az ukrán háború engem 3 kislánnyal arra késztetett, hogy kezdjünk új életet, méghozzá nagyon messze. Mi abban az időszakban bezárkóztunk a saját otthonunkba. Nagyon bántó és mérgező közegnek kezdtük érezni Magyarországot, ahol nem akartuk felnevelni a gyerekeinket.
Az oktatás volt az egyik fő szempont. Nulláról újrakezdeni még akkor is, ha szabadúszóként hoztuk a megélhetést pokolian nehéz volt. És könnyű is, mert elkezdtünk megszabadulni egy csomó rossz beidegeződéstől.
Az költözés éve volt a freelancing tökéletes példája. 10x költöztünk egyik Airbnb-ből a másikba, internet hol volt, hol nem volt, – és abban az időszakban dübörgött a Pixelgyár. Volt, hogy az élőt úgy tartottam meg, hogy előtte dobáltuk le a bőröndöket az új lakásban. Megtanultam mindenhol tartalmat készíteni, hogy a homokos tengerparton szélben dolgozni szívás, hogy a naptól nem látni a kijelzőt, az óceántól nem hallani semmit 😀 Szóval a képeslapban élni másmilyen volt, mint vágyakozni rá. De imádtam és rettegtem egyszerre, hogy hogy fogok egy teljesen idegen társadalomban, egy általam nem beszélt nyelven helytállni. Sikerült, de nem volt sima.
Hogy fogadta a családod a kiköltözés ötletét? Mennyi idő alatt zajlott le?
Április 8-án volt a választás, májusban már beirattam a gyerekeket Zoomon a spanyol iskolába és csak azt vártuk, hogy véget érjen a tanév. Nekem csak édesanyám maradt otthon, a férjem családja nem örült nyilván, – de mára megértették, elfogadták a döntésünket.
Funfact: előtte 10 évig csak Ausztriáig terveztünk, de valahogy sosem indultunk el.
Lehetséges-e, hogy a jövőben visszaköltöztök?
Ha azt mondom, hogy soha, akkor az élet tuti hoz egy olyan helyzetet, hogy ezt vissza kelljen vonnom. Jelenleg a lányok körül forog minden; hol fognak továbbtanulni, ők hol akarnak neki indulni az életnek? Nemzetközinek neveljük őket, mára 3-4 nyelven beszélnek, – ez a legnagyobb “nyereménye” az egésznek, illetve nagyobb rálátásuk van a világra, mint egy kis nógrádi faluból, ahol amúgy éltünk. Korábban a vidéki freelancer anyuka életet éltem őzek között a Börzsönyben.
Milyen előnyei, hátrányai vannak a kiköltözésnek? Merültek-e fel olyan aggályok, amik sokáig visszatartottak?
Kinyílt a világ. Az az érdekes, hogy Spanyolország nem volt soha cél, nem vonzott – a kliséket tudtam róla – meleg van, pálmafa, flamenco, tapas. A Kanári-szigetek ráadásul már Afrika, erős dél-amerikai hatással. Engem nyitottabbá tettek az itt élő emberek, megváltozott a napi tempónk, mi már nem sietünk sehová. Itt láttam, hogy megfér mindenki egymás mellett, ez egy történelme okán multikulturális környezet és nagyon elfogadó. Itt erőből semmit nem lehet megoldani, de egy mosollyal sok mindent. Ez kelet-európai működésű embernek vagy borzalmas vagy rájön, hogy nekik van igazuk.
Ami visszatartott azok rossz beidegződések, társadalmi konvenciók, elvárások. Amíg az ember nincs benne azt hiszi elmenni a könnyebbik út… de elmenni, otthagyni mindent nem csak anyagilag nehéz, lelkileg egy komoly önismereti út, hogy mire vagyunk képesek egyedül illetve családként.
Mikor, miért döntöttél a Pixelgyár bezárása mellett?
Nekem ez az időszak 1000%-os volt. Kerestük az új életünk és közben 12 embert koordináltam. Nem tudtam leállni, foglya lettem a cégemnek, mert egy ekkora cég fizetésekkel, járulékokkal, adókkal már nem volt önműködő, ha nem volt kampány.
Közben pedig a társadalom elkezdett érezhetően rosszabbul élni, ahol nem ezek a kiadások az elsődlegesek. A rezsicsökkentés vesztesei a cégek lettek. Kft-ként sokszorosára emelkedett az energiaköltségünk, volt, hogy kaptunk több évre visszamenően vízdíjat 800 ezer Ft-ról, hogy ez fejlesztési költség, meg kell fizetni. Ráadásul az addig negyedévente fizetendő társasági adót is havonta kellett fizetni, ami elvette a mozgásterét ennek a pénznek. És egyre több ilyen tétel volt. Egy napon kiszámoltam, hogy a saját fizetésemet nem tudom kivenni, – miközben milliókat forgalmaztunk, én napi 12-14 órákat dolgoztam.
És ez sehol nem volt a legyél szabad vállalkozó ideáltól, amiről beszéltem és éltem is elvileg. Elkezdtem meghasonulni önmagammal. Közben megérkezett az AI és akkor azt mondtam, hogy nem akarom megújtani már az anyagot, nem akarok azon agyalni, hogy milyen kampánnyal tudok fizetést adni. Amikor sikerült megvenni a házunkat, akkor azt mondtam, hogy jó, itt a vége.
Hárman maradtunk, végül most év elején úgy döntöttem, hogy egyedül folytatom, mert már nem a magyar piac a fő cél. Emesével naponta üzenetet váltunk, sokat tanulunk egymástól, a munkakapcsolatból baráti kapcsolat lett, amiért nagyon hálás vagyok. Minden mást automatizáltam, és egyelőre nem tervezek bővítést. De fontos az emberi látásmód is, így néhány ember a véleményét ki szoktam kérni, immár csak barátilag.
Milyen külföldi különbségeket emelnél ki? Milyen távlatokat látsz magad, a vállalkozók és az átlagemberek előtt? Te hogy képzeled el az AI későbbi térnyerését?
Jelenleg a három fő munkáját már egyedül simán elvégzem AI-val. Három párhuzamos weboldalt húztam fel egyszerre 2 hét alatt, pusztán szöveges iterációval – egy szem kód, egy pixel leütése nélkül. Ez a legnagyobb különbség, hogy egyszerűen más lett a technológia és az idő intervallum.
A külföldi vállalkozó már nem ott tart, hogy írja meg a GPT a posztot, hanem egy komplett AI alapú ökoszisztémát tart fenn, ahol minden applikáció kommunikál a másikkal, az AI agentek nem csak végrehajtanak, hanem döntéseket is hoznak. Ez most még ingoványos terep, de egyértelműen errefelé megyünk. Hogy maradjunk a weboldalaknál: nem egy fix weboldala lesz egy cégnek, hanem valós időben a felhasználó preferenciához generálódik majd a tartalom, vagy az ajánlat. Még mindig egy béta verzió az egész, de a “jaj de érdekes/veszélyes ez az AI” időszaknak már vége.
Te hogyan tudod felvenni a versenyt a technika fejlődésével? Hogy folyton új szoftverek, és technológiák jelennek meg?
Az az igazság, hogy kell, hogy érdekeljen. A Pixelgyárban sajnos éveken át tapasztaltam, hogy az emberek többségében nincs valódi érdeklődés vagy kíváncsiság. Én sokszor azért próbáltam ki egy új dolgot, hogy lássam, hogy működik valami. Úgy nem lehet például értékesítési folyamatot tervezni, hogy nem kattintok végig 100 webáruházat. Vagy applikációt, ha nem telepítek sokfélét. Ez a gyermeki kíváncsiság most is megvan. Mi ez és én mire tudom majd használni? Például, ha kijön egy új Claude verzió, azonnal megkérdezem, hogy az új tudásával mit tud hozzátenni az én folyamataimhoz. A Cowork-öt hetekig nem volt időm kipróbálni, eleinte nem is értettem mire kell még egy típus, de ma már hiányolnám a hétköznapi munkámból már.
Azt is el kellett ehhez fogadnom, hogy nem tudok mindennel lépést tartani. Illetve nemrég ezt is automatizáltam; egy csomó forrást behívtam és AI Agent válogatja le nekem, hogy mit kell feltétlenül elolvasnom.
Mit ajánlanál azoknak, akik ma szeretnének szabadúszók lenni? Szerinted milyen készségek azok, amiket minden területen jól tudnak hasznosítani?
Évek óta inkább a soft-skillek azok, amik fontosak. Ilyen a kíváncsiság, a nyitottság, vagy a rugalmasság. Hogy ne okozzon gondot, hogy egy program felülete megváltozik vagy akár megszűnik. Láttam olyat, aki nem talált magára, mert annyira egy adott szoftverben tudott csak dolgozni. Én mindig is inkább a szemléletet tartottam fontosnak, ezért eszközökben gondolkodom.
Nekem generációs problémám a nyelvtudás, mostanra tudok normálisan beszélni angolul és már egész jól spanyolul. Aki mondjuk ezt a 2 nyelvet beszéli, a 10 milliós magyar piac helyett rögtön 2 milliárd emberhez szólhat. Rohadt nehéz ismeretlenként elindulni ezen a piacon, viszont sokkal több a lehetőség a kapcsolatépítésre.
Mik azok a dolgok, amiket szabadúszóként tanultál meg?
Mindenki azt gondolja, hogy ha papíron vállalkozó lesz, akkor automatikusan azzá is válik. A szabadúszó vállalkozás meg még ennél is több romantikát tartalmaz, de a laptopos, pálmafás képeken nincs rajta, hogy mennyi mindent meg kell tanulni ezért a képért. Például azt, hogy ez a kép elérhető. Nekem ez évekig nem esett le. Mások mindig azt mondták, ha ilyen munkájuk lenne, már rég nem élnének itt, vagy már rég élnék ezt a képet. Én viszont sokáig bekorlátoztam magam, hogy én már gyerekes anyuka vagyok, az én tengerpartom a Duna-part, az én szabadságom, hogy nem kell bejárnom dolgozni. És ez egy szint. De még a mai napig vannak újabb szintek.
Nálunk a család az első, de lassan felnőnek a gyerekek és akkor új szint nyílik meg a férjemmel, akivel 25 éve vagyunk együtt, napi 24 órában és még mindig nem unjuk egymás társaságát, sőt!
Amit még megtanultam, az a nemet mondás képessége, az önérdekérvényesítés, saját magam értékelése és a tudásom beárazása. Illetve a külföldre költözés és a nyári Európa Tripek a családdal azt is, hogy mindenféle helyzetet meg tudok oldani, hiszen már nagyon sokat megoldottam.
Mit gondolsz a dizájner szakma jövőjéről? Mire készüljön, aki ma vágna bele?
Az AI egy eszköz. Én eredetileg kacérkodtam a fotózással és amikor ez történt, akkor jelentek meg az első digitális gépek és a szoftveres fotómódosítás. Akkor mindenki temette a fotózást és a nem tekintette igazi fotózásnak azt, amit digitális géppel és utómunkával végeztek. A fotózás ma ez, és az analóg ma a Z generáció felfedező kalandozása. Ugyanez lesz a grafikával vagy felülettervezéssel.
A lányaim például grafikusnak tanultak ill. tanul a középső – ő Alpha generációs és “AI tagadó” és kézzel rajzol rengetet, ezeknek lesz újra értéke hamarosan.
A hagyományos webdesign megszűnt, hiszen olyan minőségű munkát ad egy Claude fél óra alatt, amit egy kezdő hetekig farigcsált eddig. Viszont, egyik sem jó. A kezdő a tapasztalatlansága miatt tervez rosszul használható felületet, az AI meg azért, mert sablonokból dolgozik és ha nincs aki tudja, hogy mit kell valójában kérnie és kapnia, akkor sok hibás felület kerül az internetre.
Ma egy átmenetet élünk, így azt mondom, hogy az alapok nem vagy nem sokat változnak, ugyanis a felületek embereknek készülnek. A színelmélet, a tipográfia, az UX nem mennek sehová, – az, hogy mivel készül másodlagos.
Azoknak, akik az alapokat szeretnék elsajátítani a Pixelgyár kurzusait 2027. május 31-ig ingyenesen elérhetővé tettem (Designer, Virtuális Asszisztens, Canva, AI workshopok). A tartalom technikailag nem a legfrissebb, de a tervezési szemlélet és az emberi döntésmechanizmus kapcsán ma is értékes. Egy regisztráció után hozzáférhető:webdesigntanfolyam.com
Milyen dolgokkal foglalkozol mostanában?
Most a Make szcenáriókban vagyok elmerülve. Ezekben tanácsadóként vagy kivitelezőként segítem a cégeket. Már magamnak sem csinálok grafikát, ha nem muszáj, viszont egyre jobban élvezem, hogy előjön az egykori kóder tudásom. 6-7 saját oldalt üzemeltetek, emellé nem igazán akarok mást.
Ami azért fontos az elmúlt évek után, hogy már nem a munka az első, hanem az élet. Szóval olyan dolgokkal töltöm meg a napom, amit szabadúszóként megtehetek, hogyha jó az idő, akkor a parton kezdek, sokat vagyok kinn, illetve igyekszem a férjemmel és a családommal tölteni az időt. Illetve tanulással, mert mindig is a tanulás volt a kulcsa a változásnak az életemben,
Mire nyújt megoldást a szolgáltatásod, és a kurzusod?
Amikor elkezdtem Make automatizálást tanulni, akkor mindent megtanított nekem a Make Academy a szoftverről. Tényleg mindent: nagyon nehéz az Expert vizsga, de elsősorban programozói szemléletű és nem vállalkozói.
A példák nem mutatták meg, hogy a hétköznapokban mire tudja használni a végfelhasználó. Ezért én kisvállalkozóként egyből 8 olyan alap workflowt raktam össze, ami felszabadította a kapacitásaimat – a kontakt formok megválaszolásától az automatikus ajánlatküldésen át az ügyfélszerző folyamatokig. Aki ezeket alkalmazza, nem csak sok órát kap vissza, hanem fellélegezhet, hogy nem kell mindenhol ott lennie. És tényleg nem.
Most az a vízióm, hogy minél több kisvállalkozót vezessek rá arra, hogy az adminisztratív, időrabló feladatokat egyszerűen jobban, pontosabban, időben meg tudja csinálni a Gép, az ember pedig végre foglalkozhat azzal, amihez szaktudása van, illetve végre lehet ideje élni azt a vállalkozói, szabadúszói életet, amiért ezt az egészet csinálja.
