Danyi István, (vagy ahogy sokan ismerik, Stipi) karrierjének van egy visszatérő mintázata: azt keresi, hogyan lehet a munkát a lehető legkevesebb időráfordítással, a leghatékonyabban elvégezni, hogy a maradék idővel szabadon rendelkezhessen. Ez nem lustaság, hanem egy tudatos szemlélet, amit évek alatt alakított ki, és amit ma már másoknak is tanít. Értékesítési mérnökként kezdte, majd multis projektvezetőként dolgozott, ma pedig Notion-szakértőként segíti az egyéni vállalkozókat és kkv-kat abban, hogy a napjuk ne adminisztrációval teljen, hanem azzal, amihez igazán értenek.
A Stipivel készült interjúból kiderül: nem az a kérdés, mennyit dolgozol, hanem az, hogy mikor, hogyan és milyen rendszerrel.
– Voltál valaha munkavállaló? Hogyan indult az utad vállalkozóként?
Igen, körülbelül 7 évet töltöttem munkavállalóként, végig a projektmenedzsment különböző területein.
Értékesítési mérnökként az ügyletek lezárásáig és átadásáig vezettem a folyamatokat, projektkoordinátorként az értékesített termékeket vittem be a termelésbe. Az utolsó állomás a Continental volt Veszprémben, ahol fejlesztési projektvezetőként sorozatgyártásban készülő szenzorok gyártósorait raktuk össze. Alkalmazotti pályafutásom csúcsát jelentette, hogy olyan cégek mérnöki csapataival együtt dolgozhattam, mint a BMW, a Volvo vagy a Volkswagen.
A vállalkozás felé vezető út azonban már az egyetemen elkezdődött. Erősen vonzott a trénerkedés, amihez az első lökést a Láthatatlan Egyetem adta meg, egy ingyenes, diákoktól diákoknak szóló előadássorozat. Itt vettem részt először időgazdálkodási tréningen. Annyira megfogott, hogy hamarosan magam is elkezdtem hasonló képzéseket tartani: a Felsőoktatási Kollégiumok Országos Szövetségének elnökségi tagjaként csoportdinamikai, kommunikációs és prezentációs tréningeket tartottam a kollégiumban. Ma is visszajárok hozzájuk előadni, mert innen indult az egész pályafutásom.
A Kollégiumi években ismerkedtem meg Pusztai Ádámmal is, akivel aztán közösen indítottuk el a Kollektívát. Én időgazdálkodással és hatékonyságnöveléssel foglalkoztam, Ádám ekkor még elsősorban a játékosítással foglalkozott. Amikor a multinál dolgoztam, majd elköltöztem, az útjaink természetes módon váltak szét. Ádám megtartotta a Kollektívát, és a gamification, majd a viselkedéstudomány felé fordult. Én pedig elindítottam a Timentort, a saját időgazdálkodási márkámat.
Visszatekintve természetesnek tűnik, hogy az időgazdálkodás lett a területem, két irányból is efelé sodort az életem. Az egyik az egyetem, ahol a téma megragadott, és ahol rájöttem, hogy szívesen tanítanám is. A másik a multi, ahol egészen más kontextusban találkoztam ugyanezzel a kérdéssel. Ott már nem csak a saját időm beosztása volt a tét, hanem az is, hogy egy egész csapat munkáját koordináljam úgy, hogy minden időre elkészüljön, – miközben senki sem tartozott nekem engedelmességgel. Ez a két tapasztalat adja a Timentor alapját és a szlogenjét: “a multis hatékonyságnövelés lefordítva az egyéni vállalkozók nyelvére.”
– Egy ideig munka mellett építetted a vállalkozást. Mikor jött el az a pont, amikor úgy döntöttél, hogy teljesen a vállalkozásra fókuszálsz?
Miután belekóstoltam a trénerkedésbe és megtapasztaltam, milyen szabadon beosztani az időmet, a 8-tól 4-ig munka már sosem volt ugyanolyan. Valami mindig hiányzott belőle. Ezt a hiányt próbáltam pótolni azzal, hogy a multi mellett elindítottam a Timentort. Míg mások hazaérve pihentek vagy kikapcsoltak, én leültem és építettem a saját márkámat. Egy idő után már csak azon gondolkodtam, mikor fordítom meg végleg a sorrendet.
A végső lökést a kiégés adta meg. Az utolsó nagy projekt a Continentalnál rendesen felőrölt. Már a felmondási időmet töltöttem, amikor az éves orvosi alkalmasságin 180-as vérnyomást mértek rajtam kétszer egymás után.
Kialakult ügyfélkör és stabil bevétel nélkül vágtam bele a vállalkozói életbe, de azóta eltelt több mint 5 év, és még mindig itt vagyok. Bár most már kevésbé időgazdálkodási területtel foglalkozom, többnyire inkább, mint Notion szakértő tevékenykedek..
– A Timentor elindítása után írtál egy könyvet is. Mi volt a célod vele? Miben más, mint a többi időgazdálkodással foglalkozó könyv?
Hiányzott egy olyan kézzel fogható dolog, amit oda tudtam volna adni a hozzám fordulóknak. Valami, ami megmutatja, miről is beszélek valójában. Ebből született a Van időd című könyvem, körülbelül két év alatt. (Valójában inkább nettó fél év alatt, mert hosszabb szünetekkel haladtam előre.)
Az volt a meggyőződésem, hogy nem lehet időgazdálkodásról egyetemesen és általánosságban beszélni. Nincsenek univerzálisan működő módszerek. Ez zavart a legtöbb anyagban, amit olvastam: mindenki a top 10 módszert sorolja fel, az ember kipróbálja, kettő talán működik valahogy, a többi nem, és végül arra a következtetésre jut, hogy ő menthetetlen. Holott a probléma nem benne van, hanem abban, hogy rossz eszközöket próbált ki.
Ezért nem szokványos időgazdálkodási kézikönyvet írtam: minden módszert megvizsgálok benne, és beazonosítom, hogy a DISC-modell szerint milyen típusú személyiségekhez melyik módszer passzolhat leginkább.
Egy kék, rendszerszerető típusnak például jól működhet a sokak által kedvelt Pomodoro-technika (25 perc munka, 5 perc szünet, ismétlés). De ugyanezt egy sárga, extrovertált, kapcsolódásra vágyó típusnak ajánlani szinte biztosan kudarcra ítélt tanács.
Az időgazdálkodás nem arról szól, hogy megtalálod a legjobb módszert, hanem arról, hogy megtalálod a nálad működő módszereket.
– Mit gondolsz az energiagazdálkodásról? Mennyire fontos része ez a hatékonyságnak?
Szerintem az energiagazdálkodás az időgazdálkodás alapja, és az egész az alvással kezdődik, amit a legtöbben alábecsülnek. Nem mindegy, mikor és hogyan alszol, mert ez mindent meghatároz. Én például későn fekvő, későn kelő típus vagyok. A multiban ehhez képest hajnali 6-kor kellett felkelnem, hogy 8-ra beérjek. A szervezetem pedig nem igazán örült ennek.
Nehezen keltem, nehezen aludtam el, és mire reggel egyáltalán belelendültem volna a munkába, már 11 óra volt. Volt nagyjából egy jó órám ebédszünetig, aztán az ebéd megint keresztbe vágta az egészet. Fél három, három óra volt, mire újra igazán tudtam volna dolgozni, és akkor már négy órakor vége volt a munkaidőnek. Visszatekintve a multis évekre: maximum napi 2,5–3 óra volt, amit tisztán, magas hatékonysággal dolgoztam.
Vállalkozóként ezzel szemben 7 és 8 között kelek, 9-kor ülök le dolgozni, és este fönn vagyok akár éjfélig, egyig is. Lehet, hogy 10-11 óráig nem végzek jelentős munkát, de amikor elérem azt a szintet, hogy most igazán tudok haladni, akkor nekiállok, és nyomom, ahogy a csövön kifér. Megállok 2-3 órakor, tartok egy szünetet, visszaülök 5-6-kor, és csinálom este 8-ig. Ez hat, hat és fél, akár hét óra magas hatékonyságú munkát jelent naponta. Pusztán azért, mert én döntöm el, mikor dolgozom.
Szerintem mindenkinek fel kellene mérnie, mikor van igazán csúcsformában, és ki kellene alakítania a saját védett időzónáit.
Nálam is így épül fel minden nap: a fontos feladatok, amelyekre száz százalékig ott kell lennem fejben, mindig ezekbe az időablakokba kerülnek. Ez az, ami szerintem igazán megváltoztatja a hatékonyságot. Nem az, hogy több időt töltesz munkával, hanem hogy a megfelelő időben végzed el.
– Hogyan kezeled a munkán kívüli idődet? A szabadidődet is előre beosztod?
Nem, és ezt tudatosan csinálom. Ami munkának és feladatoknak legyenek meg a keretei. Ezeket beosztom, megtervezem, és tudom, mikor és hogyan csinálom meg. De amikor már egy hobbira vagy egy baráti focira feladatként kezdek gondolni, ott valami szerintem nem oké. Az már kényszert jelent, nem pedig azt, hogy jó szívvel, jó érzésből csinálom.
Nálam ez úgy működik, hogy a munkának megvan a maga kerete. Ha ebből kifutottam, onnantól szabad az idő, és az már teljesen mindegy, hogy ebbe mi fér bele. Ezt ritkán tervezem meg előre. A fix, időponthoz kötött dolgokat nyilván számon tartom, de a szabadidőt inkább rugalmasan hagyom, hogy bármikor bármi jöjjön, arra tudjak időt és energiát szánni.
Ez egyébként szorosan kapcsolódik ahhoz, ahogy a hatékonyságra gondolok. Az alapelvem az, hogy ha a feladataimat akkor végzem el, amikor a leggyorsabban tudom elvégezni, azzal a lehető legtöbb szabadidőt szabadítom fel magamnak. Ha van egy feladat, amit most egy óra alatt tudok megcsinálni, de délután kettőkor fél óra alatt is elvégezhetem, akkor inkább megvárom a délutánt.
– Sok feladatkezelő van a piacon. Miért a Notion mellett kötöttél ki?
Mert sokfélét kipróbáltam, és egyik sem igazán fogott meg. Próbáltam a Trellót, a Mondayt, a ClickUpot, az Asanát, ezek mind corporate sztenderd szerint működnek, és csak korlátozottan személyre szabhatóak.
Az áttörést az Amazing Marvin hozta, egy házaspár által fejlesztett program, amibe olyan mélységekig ástam bele magamat, hogy már tutorialokat is készítettem róla. Annyira moduláris és szabadon személyre szabható volt, hogy végre azt éreztem: ezt én úgy rakhatom össze, ahogy nekem működik.
Innen már egyenes út vezetett a Notionhoz. Amikor megismertem, azonnal felismertem a benne rejlő lehetőséget, pedig akkor még csak egy minimalista Evernote-alternatíva volt.
A Notionben egy üres fehér lapot kapsz, és bármit össze tudsz kattintgatni rá, amire szükséged van. A belépési küszöb magasabb, de rászánja az energiát, hosszú távon sokkal jobban jár.
– Mi az, amit te adsz hozzá egy Notion-rendszerhez, amit egy sablon nem tud?
Azt, hogy tudom, miért működik, amit felépítek. A legtöbb ember letölt egy Notion-sablont, kattint benne kettőt, rájön, hogy nem érti, és törli, ami így kidobott pénz.
Én ezért ragaszkodom ahhoz, hogy minden sablonomhoz legyen elérhető egy prémium változat is, azaz a sablon mellé jár egy egyórás konzultáció, ahol személyre szabjuk az egészet.
Amikor egy ügyfélnek dolgozom, az évek alatt felhalmozott tudásrétegeket – személyes időgazdálkodás, csoportdinamika, multis projektvezetés – mind beleszövöm a rendszerbe. Ezt egy sablon önmagában soha nem fogja tudni megadni.
Aki mélyebben szeretne beleásni magát, annak ott az öthetes Notion Edzőtábor, amit évente háromszor hirdetek meg. Kiscsoportos, heti workshopokból és kérdezz-felelekekből áll, és az elméleti tananyag mellett az élő kérdések és elakadások is helyet kapnak.
Aki rugalmasabb, önálló tempóban végezhető megoldást keres, annak a WPViking Fegyvertár nevű előfizetésében megtalálható statikus kurzusomat ajánlanám.
A fő munkám azonban a Notion-rendszerépítés: egyéni vállalkozóknak és kkv-knak építek feladat- és projektmenedzsment-rendszereket.
– Mit tanácsolsz azoknak, akik most indulnak el szabadúszóként?
Az időgazdálkodás és a megfelelő rendszerek mellett az ügyfélmegtartást emelném ki. Ezt becsülik alá a legtöbben.
Szoktam egy fürdőkádas példával szemléltetni. Az ügyfélszerzés olyan, mint egy fürdőkád: a csapon jönnek be az új ügyfelek, a lefolyón pedig elmennek azok, akikkel lezárult az együttműködés. Amikor csökken a vízszint, a legtöbben azon gondolkodnak, hogyan nyissák meg jobban a csapot. Még több tartalom, még több kampány, még több csali. Ha ehelyett a lefolyót dugnák el, soha nem kellene azon stresszelniük, hogy mindig új ügyfeleket hozzanak be.
A cél egyszerű: az ügyfél ne döntésként élje meg, hogy visszatér hozzád, hanem természetes reakcióként. Hogy amikor szüksége van valamire, azonnal rád gondoljon. Ezt nem önmagában a marketing hozza létre, hanem a közös munka minősége és a kapcsolat ereje.
Az időgazdálkodás, az energiagazdálkodás, a megfelelő eszközök és az ügyfélmegtartás egymásra épülnek. Stipi évek alatt dolgozta ki a rendszerét, és azon dolgozik, hogy más vállalkozók is megtalálják a sajátjukat.
Ha Stipihez hasonló inspiráló szabadúszókkal szeretnél találkozni, és személyesen is megkérdeznéd őt, 2026. június 6-án ott a helyed a Freelancer Fesztiválon.
